Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-05 / 334. szám, szombat

f Útkeresés a forradalmi idők zivatarában # Új fii mok A szov.íet filmfesztivál előadásainak egyik fénypontja volt ílekszej Tolsztoj Golgota círrrű íiegfilmesitett reqfénytrilógiája két befejező részének iJemutatása. Felejthetetlen élményt jelentett a mozilátogató közönségnek, mely a szovjet filmművészet nagyságát megillető tisztelettel fogadta Gri(jorii Rosal rendező alkotását. A 18-as év és a Borús reggel a tavaly bemutatott Nővérek folytatása. Viszontlátjuk régi ismerőseinket, elsősorban a négy központi hőst: Kátyát, Dását, Tyelegint és Roscstnt, az orosz - értelmiség, a volt középosztály jobb részének képviselőit. Tolsztoj, az emigrációból hazatért gróf maga is végigjárta az orosz proletariátus forradalmát kezdetben nem értő értelmiség kálváriáját. Világot formáló nagy események kortanúja volt. Saját élményei és tapasztalatul alapján, a kor és az emberek mélv ismeretével ábrázolja hőseinek életűtját. Ha már bevezetőül a nagy elismerés hangján írtunk a trilógia két utolsó részéből, meg kell mondanunk, hoov a forgatókörivv írójának, Borisz Csirszkovnak az érdeme, hoqy nem sablonosan, hanem a film sajátos követelménveinek megfelelően, a film nvelvére gondosan átültetve dolgozta át Tolsztoj regénvtrllógiáját. Bár a szigorú kritika felróhatia, hogy eqves epizódok a lélektani hatás szempontjából nem eléoqé érvényesülnek. általában elmondhatjuk: Csirszkov jól végezte az irodalmi anvaq vétoqatását, a film céljának mpafelelően szemelte ki a regény epizód iáit. A trilógia az orosz értelmiség útkeresését. öneszmélését mutatja be a forradalmi idők .viharaiban. Az első rész, a Nővérek az e'ső világháború kitörése előtti közvetlen időszakot, maid a háborús éveket örökíti meg az orosz proletariátus forradalmának gvőzelméiq. A polgári társadalom dekadenciába süllyedő életén keresztül ismerkedünk meg hőseivel. Az orosz értelmiséqnek, a középosztálynak azt a részét képezik. amelv megcsömörlött osztálva A 18-as év egyik jelenete életmódjától, valami újra vágyik, de még nem találta meg életcélját és ezért halálosan "unatkozik. Számára értelmetlen az élet. Távol áll a munkásosztály felszabadító mozgalmától. A polgári szabadságtörekvések és a Nyugatról beáramló modernista hatások, dekadens életszemlélet sekélyes vizein éli mihaszna életét. Az első rész ott végződik, hogy a proletariátus győzelmes forradalma a pétervári polgárság gondosan lezárt ablakainak sűrű függönyeit is meglebegteti. i A most bemutatott két részben hőseink további sorsának alakulásával, a dolgozók társadalmába vezető útjukkal ismerkedünk meg. ,.Az események sodrában szubjektív mozqatóeröként hat a két férfi Tyelegin és Roscsin küzdelmes országjárásában feleségeik keresése. Tyelegin és Dása viszonya kissé elhidegült, amikor a férj engedelmeskedett lelkiismerete parancsának: fegyvert fogott a nép ellenségei ellen, a vörös hadsereg szolgálatába állította minden tudását és szakismeretét. Dása csak később eszmél rá, hogy férje helyesen cselekedett és a nagy erők összecsapásában senki sem lehet semleges. Roscsint viszont háborgó lelke, az igazi „haza" keresése űzi egyik táborból a másikba, míg végre ugyanott yer gyökeret, ahol sógora, Tyelegin. A film hőseinek lelki átalakuiáäa nagyon bonyolult folyamat. A rendező és a forgatókönyvíró mesterien tudta ezt a film kifejező -eszközeivel kidomborítani. Családi boldogságuk megtalálása, egymásra találásuk elválaszthatatlanul összefügq az orosz földön zajló véres eseményekkel. A szerető hit,vestársak már új emberekként, a szovjet haza polgáraiként találkoznak. A filmtörténet valamennyi hőse közül a legbonyolultabb Roscsin alakja. A művelt középosztály soraiból származó büszke cári tiszt a filmtörténet elejétől végéig Ember. A haza szolgálata lebeg szent célként előtte. Lelki kálváriája akkor kezdődik, amikor a haza fogalma bizonytalanná válik számára. A bolsevikokban eleinte bomlasztó erőt lát. Ez a tévhite hajtja őt a fehérgárdista tisztikülönítmények soraiba. S amikor ráeszmél a könyörtelen igazságra: az a sok kegyetlenség, véres megtorlás nem a hazáért, hanem a léhűtő úri csürhe régi kényelmének visszaszerzéséért történik (a felismerése majdnem életébe kerül), tovább megy. Feleségét keresve útja összehozza őt Csugajjal, a vörös tengerésszel. A nép fia, a lelkes forradalmár felismeri a lelki tusában vergődő, talajvesztett értelmiségi belső értékét. Egyengeti azt az utat, amelyen Roscsin eddigi illuziószerű honkeresése reális tartalmat nyer és a vörös hadsereg parancsnoki k^ában találja meg a helyét. Forradalmi romantika, a nagy ügy győzelmébe vetett rendíthetetlen hit hatja át Rosal alkotását. Művészi értékeiről szólva meg kell állnunk néhány epizódnál és szerepalakításnál: Elsősorban ki kell emelnünk azokat a jeleneteket, amelyek a vörös katonák harci elszántságát tükrözik. Érdekes jelenség ezzel kapcsolatban a rettenthetetlen bátorságú Anyiszja (L. Szokolova) alakja. A családjától megfosztott asszony zokszó nélkül szolgálja a forradalom ílgyét. A halkszavú asszony élettörténetének elmesélésével sokszor lelket önt a csüggedőkbe, de biztos kézzel emeli fegyverét az elfogott fehérgárdista gyilkosra. Jól kidomborított jelenet: Roscsin lelki vívódása az elfoqott forradalmi katonák és a lakosság gyilkolásakor, valamint a fehértisztnek öltözve titkos küldetésben járó Tyelegin találkozása Roscsinnal, aki nem árulja el sógora kilétét. ' Nagvon érdekesen állították be a film alkotói a Mahno táborában lejátszódó eseményeket, főként a bolsevik Csuqalt és az anarchista Leon Csernij vitáját. A film szereplőiről elmondhatjuk, hoav az orosz filmművészet hírneves képviselőin kívül sok űj fiatal tehetséoqe! Ismerkedünk meg. A film mondanivalójával, művészi formájával, méltó emléket állit a forradalmi hősöknek. Lőrincz László A Zselízi Járási Népkönyvtár teljesíti hivatását Elül a zaj, s a sötétség szinte rászakad a városra. A forgalom is gyérebb. De nem mindenütt, mert a Zselízi Járási Népkönyvtár kis épületében most kezdődik a csúcsforgalom. Benyitunk a könyvtárba, ahol barátságos fogadtatásban részesülünk Herz Erzsébet, a könyvtár vezetőnője és Oravecz Ilona könyvtárosnő részéről. Érdeklődésünkre a következő felvilágosítást kapjuk: — A könyvtár szervezését 1945ben teljesen elülröl kellett kezdeni, mert a könyvtár állománya a háború alatt elpusztult. Anyagiak hiányában a könyvek beszerzése nagy nehézségbe ütközött és so'.< idő kellett ahhoz, hogy a mai állományt elérjük. Persze ez nem jelenti azt, hoqy most már eléq könyvvel rendelkezünk. Örömmel kell megállapítanunk, hogy Zselíz város lakossága az utóbbi évek folyamán igen megszerette a könyvet. A polcokon példás rendben sorakoznak a könyvek, szépen csomagolva, sorszámozottan és az írók nevének kezdőbetűi szerint ABC-és sorrendben. Külön csoportosították a szépirodalmi, a tudományos, a mezőgazdasági, a politikai, az ifjúsági és a műszaki könyveket. A legkevesebb az ifjúsági könyv. Ezek a művek igen keresettek, mert ifjúságunk körében is mind nagyobb teret hódít a könyv. Szinte percenként nyílik az ajtó és újabb kölcsönzők jönnek. Naponta kb. 60-80 könyv cserél gazdát, de van olyan nap is, hogy száznál is több könyvet kölcsönöznek ki az olvasók. A könyvtár jelenlegi állománya 5779 darab, amelyet most újabb 3000 korona értékű könyvvel gyarapítottak. Herz és Oravec elvtársnők szívükön viselik a járási népkönyvtár gondját, lelkesedéssel beszélnek a könyvtár munkájáról. Nem utolsó sorban az ő érdemük, hogy Zselíz közönsége megszerette a könyveket. Míg a múltban csak 100-150 állandó j olvasója volt a könyvtárnak, ma már ez a szám elérte a 800-at. Munkájuk nemcsak a Zselízi Járási Népkönyvtárra terjed ki, ők ellenőrzik a járás 41 községének könyvtárát is. továbbá tudományos előadások és irodalmi esték rendezése teszi változatossá munkájukat. A napokban, a csehszlovák-szovjet barátsági hónap keretében, igen jól sikerült irodalmi estet rendeztek, amelyen városunk lakossága igen szép számban jelent meg. Andrisktn József, Zselíz Az Európai Kultúrtársaság VelenI cében ülésezett végrehajtó bizottsá| ga elhatározta, hogy a jövö év októ| berében Rómában megrendezi a Nyuj gat és Kelet íróinak, művészeinek és I tudósainak találkozását. A bratislavai Művelődési Ház a napokban a Szlovák Filharmónia hangversenytermében megrendezte a forradalmi dalok estjét. Itt készült J. Herec felvétele. Mit olvastunk más lapokban Meggyőződésünk, számot tarthatunk az olvasó érdeklődésére, amikor kivonatos formában ismertetni akarunk néhány, az utóbbi időben megjelent. általában a magyar, de különösképpen a csehszlovákiai magyar irodalomra vonatkozó cikket és bírálatot. Örvendete9 jelenségnek könyvelhetjük el, hogy ha lassan Is, de szaporodik az ilyen jellegű írások száma, ami minden tollforgatót nemcsak buzdít, jobb és tökéletesebb munkára serkent, hanem felelősségérzetét is izmosa síi ja. SLOVENSKÉ POHĽADY A szlovák könyvpiacon néhány hónappal ezelőtt jelent meg „Desaťmilliónová Kleopatra" címmel, a Szlovák Irodalmi Körlyvkladó kiadásában, nagyszerű kivitelben Ady Endre válogatott elbeszéléseinek kötete. A Slovenské pohľady, irodalomkritikai havilap 8. száma „meh" jelzésű bírálatot közöl a kötetről. A recenzió szerzője örömmel üdvözli ezt a fordítást, mivel erőt, érzést és ízlést képvisel s ha hézagosan is, de megismertet Adyval, a prózairóval. Ady költészetét ugyanis - a bíráló szavai szerint — még verseinek lefordítása előtt ismerték szlovák irodalmi körökben, s ez a tény megnyilvánult Krčméry, Lukáč, Poničan, Novomeský hangvételében. Ady Endre prózája liral jellegű, gazdag érzésvilággal dúsított, de ugyanakkor erős epikai szelleme van. Ezzel a megállapítással kapcsolatban a cikkben azt az első pillanatban furcsán ható nézetet olvashatjuk, hogy Adyban igen sokat találhatunk Mlkszáthból és Jókaiból. Ez csak akkor válik számunkra érthetőbbé és elfogadhatóbbá, amikor a továbbiakban sző esik arról, hogy Ady majdnem mindenben különbözik ettől a két nagy prőzairótól, de egyezik velük az elbeszélő stílus tradíciója tekintetében. Ady prózájának művészi erejét a bíráló abban látja, hogy a valóságot szimbólumokban és allegóriákban fejezi ki karcolatszerűen és e forma segítségével élesen tudja bírálni a feudális-polgári társadalmat. A sző nagy mestere számára ez a műfaj lehetővé teszi alkotóképességeinek teljes érvényesítését, a bánatnak és az örömnek számtalan árnyalatát villanthatja Így fel a másodperc tört része alatt. A bíráló ennek alapján nagyon helyesen állapítja meg, hogy ennek a zsánernek tartósan helyet kellene foglalnia a széppróza formai skálájában. A kötetet Ctibor Štítnický, az ismert nevű szlovák költő fordította. A recenzió szerzője általában dicséri a válogatást és a fordítást, de az utóbbival kapcsolatban vannak fenntartásai. Štítnický ugyan keresi és meg Is találja a szép expresszív kifejezéseket, de nem törődik eléggé az alapvető szavak és stílusfordulatok kifejezésben üdeíégével. Nyelvezete különben sokkal jobb a szlovák műfordítások átlagánál, de mivel igényesebb anyagról és a megfelelő felkészültséggel rendelkező fordítóról van sző, a bíráló szigorú mércét alkalmaz munkájának megítélésében. MLADÁ TVORBA Az irodalom-művészeti Ifjúsági havilap 10. számában Juraj Furďík foglalkozik Eötvös József A falu jegyzője című müvével, amely Dedinský \notár címmel szlovák fordításban jelent meg a Szlovák Szépiradalmi Könyvkiadó gondozásában. Párhuzamba állítja ezt a művet, amely a magyar irodalomban elsőnek akar képet adni az egész társadalomról, Ján Kalínčiak Restaurációjával, mivel körülbelül egy időben keletkezett, s hasonló szerepet tölt be a szlovák irodalom történetében, témája és bírált alanya is egyező. Fürdik hangsúlyozza, hogy Eötvös regényében a társadalombírálat öntudatosabb, szélesebb és támadóbb szellemű. Alakjait kissé egyoldalúan csak jóknak vagy csak rosszaknak tünteti fel, de nagyon hatásosan érzékelteti korát és feudális viszonyait, „helyenként dickensi erővel és hatásossággal". Az adott kép ugyan kitűnő, de ugyanez nem mondható el teljes mértékben a jellemformálásról, a regényszerkezetről és a stílusról. A regény hősei nem eléggé plasztikusak, keveset tudunk meg lelki életükről, egyéniségükről. Eötvös a társadalmat és nem az egyéneket ábrázolja, ebből erednek művének hiányosságai, de nagy erényei is. „Nem könnyű, humoros olvasmány, ez hanem gondolkodásra késztető keserű szatíra. És ez a legnagyobb értéke." J. Albrecht fordító munkájáról szólva Fürdik kiemeli, hogy hűen és érthetően, egyben pedig szabadon tolmácsolja a szerző mondanivalóját. Kifogásolja, hogy helyenként túlzásokba esik a folklorisztikus kifejezések alkalmazásában. A kötetet kiegészítő megjegyzéseket nem találja eléggé következeteseknek és kifogásolja dr. Csanda Sándor — különben gazdagnak és tartalmasnak minősített — tanulmányának gyenge szlováknyelvű átültetését. KULTURNÝ ŽIVOT Vegyes érzésekkel olvastuk a lap 42. számában Jozef Bob tollából megjelent bírálatot, amely Szabó Béla A mennyasszony című művének szlovák fordítását méltatja. (Mladucha, SVKL, Bratislava, 1959, Emil Rusko fordítása.) A cikkíró a lirizált prózáró! szóló rövid elmefuttatás és a mű keletkezése körülményeinek vázolása után számos gondolatot vonultat fel. Elsősorban annak a véleményének ad kifejezést, hogy A mennyasszonyban eltűnt a válaszfal a valóság és a fantázia, a megismételhetetlen és az elcsépelt között. Az árva cselédlány alakját nehéz eredetien megformázni annál is inkább, mivel a történés és a környezet csak mellékes szerepet tölt be. Eredetinek tartja a mű expozícióját és a befejező részt; az utóbbinál viszont kifogásolja, hogy az uralkodó társadalmi rend elitélése patetikusan kincseng a műből. Szabó Béla könyvének egyes részeit jobbnak tartja az egésznél, ugyanakkor azonban kiemeli, hogy sok helyütt művészileg ki nem egyensúlyozott, érdes és sekélyes. ,A mű lényegében — írja Bob — érzelgős mese a fájdalmas érésről, az első meg nem valósuló szerelmekről. Ebből a meséből kl kellene domborodnia az emberi gonoszság és a társadalmi igazságtalanság vádjának. Ez nem sikerUlt meggyőző módon, megtaláljuk itt (különösen a zárórészben) az erőszakos belletrlzálás nyomait, a konkrét társadalmi élet korlátozott szemléletét." A bíráló véleménye szerint Szabó Bélára éppúgy, mint a többi lírai prózaíróra jellemző á világ poétikus szemlélete, a stilizáltság, az artizmus, a játék a szavakkal. Mégis hatásosnak, szuggesztívnek, telthangúnak tartja az ilyen jellegű prózát. Bírálatának zárórésze azonban újra elutasító hangú: „A menyasszonyban megtaláljuk a szuggesztív próza jeleit. De rányomta bélyegét az esztétiztnus, amelyben nem érvényesülhet a mozgás és a szárnyalás, az egyszerű és nagy gondolat, sem a poézis. Csak a poetizálás." Végeredményben úgy hisszük, hogy Jozef Bob bírálata felvet néhány megszívlelendő vagy az eddigi véleményekkel elvi vitában konfrontálható kérdést. A bírálat egészét tekintve azonban az a nézetünk, hogy érdemtelenül túlságosan egyoldalúan, negatívan értékeli nemcsak Szabó Béla müvét, hanem általában a lirizált próza kérdését, amelynek ma is van szerepe, maradandó mondanivalója. A mennyasszonnyal kapcsolatban pedig csak annyit, hogy sok ellentétes véleményre adhat tápot, de egy dolog elvitathatatlan; nehéz volna rásütni a l'art pour fart-izmus bélyegét. Márpedig J. Bob úgy látszik, erre törekedett recenziójában. ÉLET ÉS IRODALOM A Magyar írók Szövetségének hetilapja az utóbbi időben két ízben is foglalkozott hazai magyar szerző müvével. A 44. szám Néhány sorban című rovatában Sz. Gy. ír Monoszlóy M. Dezső Csak egyszer élünk című verskötetéről. Kissé dekázónak, se hidegnek, se melegnek érezzük ezt a bírálatot, amely nem mondja kl határozottan, hogy például az egész kötetet végigszínező „csak egyszer élünk" motívum semmi esetre sem lehet jellemzője a ma embere, méginkább a ma költője életérzésének. Természetesen ennek komoly akadálya az is, hogy a bírálónak igen kevés hely állt rendelkezésére gondolatai kifejtéséhez. Sz. Gy. véleménye szerint a kötet első része „korántsem mondható tehát sem bizakodónak, sem lendületesnek." Dicséri a Falusi rímek derűs vázlatait, az Ember vagy, szeretni vágyói című ciklus „bizakodó levegőjét", a Csillagfény „megtalált életcélját" és a költő Ars poeticáját. Nézetünk szerint bírálata sokat veszít értékéből azáltal, hogy a többi között a Szén és galamb ciklus teljesen elhibázott bányászverseivel is dokumentálni akarja a költő „igen tanul(Folytatás a 8. oldalon) ÜJ SZÖ 7 * 1959. december 2. y