Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-05 / 334. szám, szombat

Äz európai tőkés országok kommunista pártjainak felhívása a világ dolgozóihoz és demokratáihoz (Folytatäs az 1. oldalról) meggyőződés terén fennálló különbségek megakadályozzák az emberek egyesülését annak érdekében, hogy örök időkre lehetetlenné váljék a háború. A feszültség enyhítésének útján tett lépések eléggé igazolják, hogy nem voltak eredménytelenek a múltban vívott harcaink. Nem várhatunk, fokoznunk kell a harcot. Üj bizalmat .öntsenek belénk az új tapasztalatok, hogy véglegesen biztosítsuk a népek békéjét és barátságát világszerte. Az európai tőkés országok dolgozói, demokratái a nemzetközi helyzetben megnyilvánuló kedvező változások új lehetőséget teremtenek a szabadságért, a demokrácia védelméért, a demokrácia megújhodásáért vívott harcra ott, ahol ez fontos. E változások újabb csapásokat mérnek az antikommunizmusra. A tőkés monopóliumok és ügynökeik jogaitok és szabadságotok megtámadására használták ki a hidegháborút, egyes országok sovinizmusát és gyarmatosító törekvéseit. Spanyolországban és Portugáliában tovább tart a fasiszta diktatúra. A görögországi reakciós rendszer üldözi a demokratákat. Adenauer Németországában betiltották a kommunista pártot s a többi haladó és békeharcos szervezeteket. Franciaországban tavaly a személyi hatalom rendszere jutott uralomra s a valóságban megsemmisítette a képviseleti intézményeket és a parlamenti demokráciát. Az egyre hatalmasabb nagybankok és trösztök mindenütt közvetlenül és a saját érdekükben akarják ellenőrizni országaik politikai életét. Az állítólag nemzetek fölött álló európai szervek a monopóliumok újabb eszközeit képezik a népek fokozottabb kizsákmányolására és az évszázados harcokban kivívott szabadságjogaik korlátozására. Tehát a demokráciáért folyó küzdelem újabb fellendülés előtt áll. Spanyolország, Portugália és Görögország népének ügye minden szabad ember közös ügye. Segítsük őket küzdelmükben, melynek célja a politikai szabadság és türelmesség rendszerének győzelme. Indítsunk nagy kampányt Manolisz Glézosz és társai szabadonbocsátásáért, Simon Sanhez Montero szabadságáért és a spanyolországi amnesztiáért, Alvaro Cunhal törvénytelen fogvatartásának megszüntetéséért és a portugáliai börtöncellákban sínylődő további politikai foglyok szabadonbocsátásáért. Véget kell vetni az üldöztetésnek, melynek a tőkés országokban számos demokrata, a gyarmatokon pedig a nemzeti felszabadító mozgalom számos tagja esik áldozatul. Cselekedjünk, hogy Nyugat-Németországban visszavonják Németország harcos kommunista pártjának betiltását. Körömszakadtáig védelmezzünk minden politikai szabadságot, a dolgozók minden jogát és egyre nagyobb akciókat fejtsünk ki a demokrácia megújhodásáért, hogy az erőisebb legyen valamennyi ellenségénél. Ezért hirdetik a kommunisták a közélet általános demokratizálását. A demokrácia helyzete bizonyára minden országban eltérő. Viszont országaink népének számos követelése megegyezik: bővítsék ki a megválasztott helyi, területi és nemzetgyűlések kiváltságait a végrehajtő hatalom, és a bürokrácia rovására, küzdjünk az igazságtalan és megkülönböztető választási törvények ellen, hassunk oda, hogy minden megválasztott képviseleti gyűlés helyesen tükrözze az egyes országok politikai erőit, szálljunk szembe azokkal az irányzatokkal, hogy egyre gyakrabban használják ki a testületi formákat a munkaadók és a dolgozók kapcsolatának rendezésére, küzdjünk ama kísérletek ellen, hogy a szakszervezeteket alárendeljék a munkaadóknak és a kormánynak, vegyük ki a monopóliumok kezéből a közvélemény kialakításának modern eszközei fölött gyakorolt közvetlen ellenőrzést, hogy minden párt és demokratikus szervezet használhassa őket. Dolgozó demokraták! A demokráciáért folvtatott küzdelem ma megköveteli, hogy küzdjünk a monopóliumok hatalmának alapos korlátozásáért, az egész gazdasági élet és a politikai intézmények fölötti uralmuk megakadályozásáért. Ezt a célt egyes monopolista iparágak államosításával és a nyilvános gazdasági ágak irányító szerveinek demokratizálásával, a dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatásával és a gazdasági élet valamennyi szakaszába való beavatkozásával, az ipari és mezőgazdasági beruházási tervek demokratikus ellenőrzésével, a földreform megvalósításával és a paraszti kistulajdon, valamint más kis- és középtermelőknek a monopóliumokkal szemben való védelmével érjük el. Ezek a változások megfelelnek az egész nemzet, az egész nép érdekeinek, a munkásosztálynak, a dolgozó parasztságnak és éppúgy a közép- és városi rétegeknek; a monopóliumok ama lehetőségeinek korlátozására irányulnak, hogy az új technika következtében beálló gazdasági változások következményeit a dolgozókra háríthatják. Ezek az intézkedések demokratikus jellegűek, de nem szüntetik meg az embernek ember által való kizsákmányolását. Korlátoznák azonban a monopóliumok hatalmát és eszközeit, növelnék a munkásosztály tekintélyét és politikai súlyát az ország érdekében. Megkönnyítenék a társadalom legreakciósabb csoportjainak elszigetelődését és a haladó erők, a trösztök tevékenységének áldozatul eső öszszes réteqek tömbjének kialakulását. Felszólítjuk országaink népét, hogy minden ország sajátos körülményei szerint küzdjön a dolgozó tömegekre támaszkodó demokratikus kormány megalakulásáért, hogy ez azután megvalósítsa a meqújhodás programját. Dolgozók, demokraták! A békeharc, a demokrácia megújhodásáért folytatott akciók szorosan összefüggnek a munkásosztály közvetlen érdekeinek védelmében folytatott mindennapi küzdelemmel és a dolgozó parasztok, értelmiségiek, kézművesek, kiskereskedők, kisiparosok és más, a nagytőke politikája következtében megkárosított középrétegek jogos követelményeivel. Az egyes országokban mások és mások az életviszonyok, de a monopóliumok mindenütt a dolgozó tömegekre igyekeznek hárítani a nagyon költséges politikájuk pénzelését. A kiváltságosak csoportja óriási kincseket halmozott fel és romba döntötte a kapitalizmus sajátos jellege megváltozásának lehetőségeiről terjesztett ábrándokat. Ezzel szemben fokozódott a dolgozók kizsákmányolása és a lakosság középrétegeinek anyagi helyzete az állandóan növekvő szükségletek ellenére sem javult, sőt egyes esetekben rosszabbodott. Országainkban sehol sincs biztosítva a teljes foqlalkoztatottság és egyes országokban magas fokú a teljes és részleges munkanélküliség. Bebizonyosodott, hogy a kapitalizmus nem képes magasabb színvonalra emelni az elmaradottabb területeket, ahol különösen nagy a dolgozók nyomora. A munkások és parasztok milliói kénytelenek elhagyni hazájukat és külföldön dolgozni, gyakran embertelen körülmények közepette. Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban és más országokban a hűbéri viszonyok maradványai a falvakon gátolják a parasztok millióit az általuk megművelt föld birtokolásában. A finánctőke mindenütt észlelhető fokozottabb előretörése a kis- és középbirtokosok egyre szélesebb tömegeit dönti nyomorba s a mezőgazdasági dolgozók további millióit szorítja ki a termelésből. A kapitalizmus tehát az évek hosszú során át tartó nagy konjunktúra ellenére is képtelenné vált biztosítani sok millió ember kenyerét és munkáját még abban az országban is, mely bölcsője volt. A finánctőke nemzetközi méretekben egyre gyorsuló koncentrációja következtében még rosszabbá válik e helyzet. Az európai közös piac, a szabadkereskedelmi társulás nemcsak eszköz, mellyel a monopóliumok kifosztják minden ország népgazdaságát, hanem gazdasági és kereskedelmi háborút robbantanak ki országaink között, s ez még inkább lerontja népünk anyagi helyzetét. Dolgozók, csak hősies küzdelmetekkel, csak mindennapi ellenáilástokkal korlátozhattátok e politika bűnös szorgalmazóit. Egységtek és akciótok gyakran meghátrálásra kényszerítene a vál.dlkozókat, kikényszerltette a béremelést, szociális jellegű intézkedések tételét, amit a kapitalizmust jellemző féktelen kizsákmányolás fékezett. Országaink munkásosztálya újra szedje össze erőit és a monopóliumok érdekeivel szemben küzdjön közös követeléseiért. Véget kell vetnünk a gazdasági megoszlásnak, amit az európai közös piac és a szabad kereskedelmi társulás is előidéz El kell érnünk a tőkés és szocialista országok kereskedelmében alkalmazott megkülönböztetés kiküszöbölését, hogy igazi gazdasági együttműködés jöjjön létre az országok között. Felszólítunk benneteket, egyesült erővel törekedjetek minden országban és nemzetközi viszonylatban a munkanélküliség ellen, a teljes foglalkoztatottságért, a béremelésért, a szociális biztosítási rendszerek megjavításáért a nők és a fiatal dolgozók egyenlőségéért folytatott küzdelem fokozására. Kívánjuk, hogy a dolgozók és szervezeteik a munkásosztály harcainak dicső hagyományai szellemében a bércsökkentés nélküli 40 órás munkahét kivívásáért induló nagy nemzetközi kampányban egyesüljenek. Európai tőkés országok dolgozói, demokratái! Tapasztalatból tudjátok, hogy a munkás- és demokratikus erők szétforgácsoltsága mindenkor kedvezett a reakciónak és lehetővé tette sikereit. Viszont ahányszor a néptömegek egyesültek, győzelmet arattak, a reakciós társadalmi és politikai erők meghátráltak. Ma sokkal inkább fontos, mint valaha, hogy a nép minden erejét összpontosítsa. A dolgozók és a demokraták harci egysége azért fontos, hogy a jövőben ne a trösztök érdekében oldják meg országaink gazdasági nehézségeit és ezeket ne hárítsák a dolgozó tömegek vállára. Fontos az egység, hogy vége legyen minden reakciós megoldásnak és megtaláljuk az országaink politikai fejlődéséből adódó problémák megoldásának demokratikus módját. Az egység közvetlenül azért szükséges, hogy elérjük országaink kormányainál: a béke ügyét fogják szolgálni és nem gördítenek akadályokat a nemzetközi feloldódás útjába. Ezt az egységfelhívást minden haladó és szabadságszerető emberhez. minden dolgozóhoz intézzük, függetlenül attól, milyen politikai nézeteket vall. A jobb emberi sorsra vágyó keresztény dolgozókhoz és szervezeteikhez is e felhívással fordulunk. Külön fordulunk ezzel az egységfelhívással a szocialista és szociáldemokrata pártokhoz, e pártok tagjaihoz, a szakszervezetek és szövetkezetek tagjaihoz, akikkel annyiszor folytattunk győzelemmel koronázott közös harcokat. A kettészakítás politkájából, mely árt a dolgozók érdekeinek, nem származott előny azoknak a pártoknak, melyek egyes országokban következésképpen fontos pozíciókat vesztettek el, melyeket a konzervatív erők szereztek meg. Ezek a pártok csak akkor szerezhetik vissza pozícióikat, ha megszűnnek bizakodni a kapitalizmusban és nem mondanak le a szocializmus elveiről. Elmúlt az az idő, hogy meg kelljen hátrálni a reakciós erők előtt, itt a munkásés demokratikus egység ideje. Bizonyára a hidegháború időszakéban megrögződött ellentétek és előítéletek még elválasztanak bennünket. Ám ne akadályozzanak abban, hogy egységes akciót fejtsünk kl azoknak a céloknak eléréséért, amelyeket ma a munkásvilágnak és minden demokratikus erőnek ki kell tűznie. Ez a béke biztosítása, a dolgozó tömegek létfeltételeinek megjavítása, a demokrácia védelme és fejlesztése, közös előrehaladás a szocializmus felé. Találkozókat, vitákat óhajtunk rendezni, amelyek célul tűznék ki eszközök keresését a népi erők kettészakítottságának leküzdésére és olyan politikai fejlődés biztosítására országainkban, amely megfelelne a szociális haladás, a demokrácia és a béke érdekeinek. Bizalommal és kölcsönös tisztelettel veszünk részt a munkás- és demokratikus szervezetek küldötteinek minden találkozóján, nézeteinek szembesítésén. Az egység ügye a néptömegek ügye, mindenütt — üzemekben, városokban és falvakon egyaránt karoljuk fel. Dolgozók, demokraták! A demokratikus fejlődés távlatába illeszkedik a szocializmus felé vezető út. Abban a korban élünk, amikor a szocializmus a politikai, gazdasági és szociális élet minden terén bebizonyítja fölényét. Abban a korban élünk, amikor az együttélés, a békés verseny fejlesztésével különböző származású emberek további millióit gyorsabban nyerhetjük meg a szocializmus nagy eszményeinek. A kommunisták teljesen bíznak benne, hogy a kialakult új körülmények közepette országaik népének többsége megtalálja az egyesülés útjait és eszközeit, hogy biztosítsa a társadalom szocialista átalakulását, ami megköveteli, hogy a politikai hatalmat a munkásosztály és a többi dolgozó rétegek gyakorolják. Az egész emberiség ügyének szempontjából döntő pillanatban pártjaink újból népük és nemzeteik szolgálatéba állítják erejüket. Ezt az erőt tanításuk, a marxizmus-leninizmus elveihez való hűségükből merítik. Ezek az elvek a leghatásosabbaknak bizonyultak az emberiség felszabadításának szolgálatában, mert lehetővé teszik az ember képességeinek teljes kibontakozását, hogy megismerje és megváltoztassa a világot. Ez az erő a világ kommunista pártjainak megbonthatatlan szolidaritásából és mindenekelőtt a Szovjetunió nagy kommunista pártjával vállalt szolidaritásukból ered. A proletár nemzetköziség eszméje fűzi össze pártjainkat, melyek népeik érdekeit védelmezik és minden ország feltételei szerint határozzák meg politikájukat. A kommunista és munkáspártoknak a dicső Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából kiadott nyilatkozata újra világosan megerősíti a proletár nemzetköziség elvét. Pártjaink azzal, hogy megértik és egyre jobban védelmezik a nép érdekeit és vágyait, megszerzik a nép bizalmát és támogatását s ebből merítik erejüket. Európai tőkés országok dolgozói, demokraták. halljátok a kommunisták felhívását: Egyesüljünk a béke megszilárdításáért, a haladásért, a demokrácia megújhodásáért, a dolgozók jólétéért és a boldoq jövőért folytatott küzdelemben! Róma, 1959, november 25. ALÁÍRTÁK: Németország, Ausztria, Belgium, Dánia, Spanyolország, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Görögország, Olaszország, Luxemburg, Norvégia. Hollandia, Portugália, San Marino, Svédország kommunista pártjai és a Svájci Munkapárt. M A világsajtó és a közvélemény figyelme e napokban Budapestre irányul. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának jelentősége messze meghaladja az ország belső életének határait. Nemzetközi fontosságát emeli az a tény, hogy Hruscsov elvtárs személyesen vesz részt a kongresszus tanácskozásain. Beszédében foglalkozik valamennyi fontos és időszerű nemzetközi problémával. A szovjet kormányfő újból nyomatékosan kiemelte, hogy korunk legfontosabb, legégetőbb kérdése a nemzetközi feszültség enyhítése, a háború elhárítása, a tartós és szilárd béke megteremtése. Újból leszögezte, a Szovjetunió törekvése az, hogy va-' lamennyi vitás kérdést békés úton, tárgyalások útján rendezzenek. Világszerte nagy figyelmet keltettek a szovjet kormányfő megállapításai a csúcsértekezlettel kapcsolatban. Hruscsov elvtárs kijelentette, hogy a szovjet kormány kész erre a "találkozóra abban az időpontban és azon a helyen, amely minden résztvevőnek megfelel. A nemzetközi helyzetet részletesen elemezve, Hruscsov elvtárs különösen behatóan foglalkozott Nyugat-Berlin abnormális helyzetével és a német békeszerződés megkötésével. Élesen bírálta és elutasította Adenauer revansszellemú provokációs politikáját. A nemzetközi élet fő kérdéseként továbbra is a leszerelést jelölte meg. A világsajtó rámutat a szovjet kormányfő ama megállapítására, hogy minden reálisan gondolkodó politikusnak el kell ismernie: mérséklődött a nemzetközi feszültség. Ugyanakkor azonban megfigyelhető a nyugati hatalmak bizonyos köreinek az a törekvése, hogy meggátolják a nemzetközi feszültség további enyhülését és visszaállítsák a hidegháborús állapotot. A Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusának anyagát behatóan ismertetjük lapunk hasábjain. A kongresszus tárgyalásainak eddigi lefolyása világosan megmutatta, hogy az MSZMP három év alatt rendkívül bonyolult és nagy jelentőségű, politikai és gazdasági feladatokat oldott meg. Nagy eredményeket ért el az ellenforradalom felszámolása után megrongált népgazdaság újjáépítésében, a népi demokratikus rendszer megszilárdításában s a szocializmus erőinek megerősítésében az ország életének valamennyi szakaszán. A párt vezető szerepe megszilárdult, kiszélesedett kapcsolata a tömegekkel. így méltán hangsúlyozta Kádár János, az MSZMP első titkára, a Központi Bizotság beszámolójában: „Nincs messze az idő, amikor a szocializmus teljes győzelmet arat Magyarországon." « Á hazánk ellen irányuló sorozatos hidegháborús bonni provokációk egy fejezete zárult le szerdán este. Äz NSZK és Csehszlovákia közötti határon a nyugatnémet határrendőrség átvette a hazánkból kiutasított két nyugatnémet repülőt, akik október 22-én megsértették hazánk légiterét s Marianské Láznitól nem messze lezuhantak. A két nyugatnémet repülő hazánkból való kiutasításával azonban még nem lehet napirendre térni az egész eset felett, amely heteken át oly nagy port vert fel a nyugatnémet sajtóban és hisztérikus támadásokat váltott ki Gsehszlovákiával szemben. Kormányunk erélyes jegyzékben követeli, hogy a Német Szövetségi Köztársaság illetékes hatóságai tegyenek olyan intézkedéseket, hogy az ehhez hasonló akciók többé ne ismétlődhessenek meg. Hisz nem egyedülálló esetről van szó, a két nyugatnémet repülő lezuhanása csak egyik láncszeme azoknak a sorozatos légi provokációknak, különféle légi akcióknak, berepüléseknek, uszító propagandának és kémkedésnek, amelyek évek óta nyugatnémet területről hazánk ellen folynak. Az idő, amelyben élünk, a jelenlegi nemzetközi légkör azonban nem kedvez az ilyen hidegháborús politikának. Népünk épp úgy, mint a világ valamennyi békeszerető népe ennek a nemzetközi enyhülésnek további fokozására, valamennyi állammal békés együttélésre törekszik, tekintet nélkül az egyes államok társadalmi rendszerére. De ugyanakkor nem tűrhetjük az ilyen hazánk szuverenitása ellen irányuló durva provokációkat. Itt az ideje, hogy az NSZK kormánykörei ezt tudomásul vegyék. Az év vége előtt a nagy politikai utazások mintha újabb csúcspontot érnének el. Nemcsak Hruscsov elvtárs jár Budapesten, Guinea elnöke és miniszterelnöke Sekou Touré Amerikában és Európában, Adenauer Párizsban, hanem második választási periódusának vége előtt háromnegyed esztendővel az Egyesült Államok elnöke is hatalmas útra indul, amely Európa, Afrika és Ázsia tizenegy országán át vezet és mely majdnem olyan hosszú, mint a Föld egyenlítője. Mi indította Eisenhowert erre a hatalmas erőfeszítésre? Bizonyára nem állunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy az Egyesült Államok elnökét elsősorban az készteti nagy útjára, hogy konszolidálja tényleges és reménybeli szövetségeseinek az utóbbi hónapok folyamán erőéen meglazult, bizonytalanná vált sorait. Egyrészt a Camp Dávid szelleme hat zavaróan az olyan előretolt, kimondottan támadó jellegű katonai szövetségesekre, mint Törökország, Irán, Pakisztán, amelyek az eddigi nagyarányú katonai támogatás csökkenésétől, ezen országok politikai rendszerét veszélyeztető irányváltozástól félnek az amerikai politikában. De aggasztóan hat a meglátogatandó országok vezető köreire az a gazdasági tény is, hogy az Egyesült Államok fizetési mérlege egyre jobban romlik, hogy a horribilis saját katonai kiadások miatt egyre nehezebben és egyre kevesebb összeg jut a „szövetségesek" katonai gazdasági és pénzügyi támogatására. Mindezt megnyugtatással, Ígérgetésekkel rendbehozni — ez lehet Eisenhower nagy körútjának a fő célja. Nem világtörténelmi esemény, de azért beszámolónkba kívánkozik: Eisenhower útját túlnyomó többségben a gazdaságilag elmaradt ázsiai és afrikai országokba hatalmas, mondhatnánk „szférikus" tüntetéssel akarták bevezetni, olyasmivel, amilyen a Holdat megkerülő Lunyik útnak indítása volt Hruscsov Egyesült Allamok-beli látogatásának előestéjén. Nos, ez a nagy reklámmal beharangozott kísérlet kudarcba fulladt és így pont az ellenkezőjét váltotta ki a látogatásban érdekelt országok lakossága körében, mint tervezői reméltek tőle. Az amerikai presztízsnek ez a megcsorbulása aligha támogatja Eisenhower céljainak elérésében. Éles ellentétben áll az amerikai elnök nagyszabású útjával az a másik, amely ugyancsak számos amerikai és európai országon át vezette egy kis, alig háromillió lakosú mindössze egy évvel ezelőtt szabadságát visszanyert államnak a fejét Washingtontól Bonnig, Londontól Moszkváig és Prágáig. Kétségtelen, hogy Sekou Touré útja eredményes volt és ennek a ténynek meg lesz a kedvező hatása nemcsak hazája, Guinea fejlődésére, hanem az afrikai népek szabadságmozgalmának további erősödésére is. Ezért is kíséri fokozott aggodalommal elsősorban Franciaország kormánya, de mellette az imperialista körök világszerte az algériai vita fejleményeit és a szombati szavazás eredményét az ENSZ-ben. Tavaly egyetlen egy szavazat hiányzott Franciaország elítéléséhez szükséges kétharmad többséghez. Az idén az imperialista hatalmak kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek Franciaország gyarmati tekintélyének megmentésére, mert tudják, hogy a francia gyarmatbirodalomnak összeomlása Észak-Afrikában óriási lökést adna e földrész valamennyi, még gyarmati kizsákmányolás sorát nyögő népének felszabadulására. P. J. ÜJ SZÓ á * 1959. december 5.