Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-31 / 360. szám, csütörtök

A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó mérlege Czámoljunk be az év utolsó ^ napjaiban arról, mit is kaptak magyar dolgozóink ebben az évben a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadótól, milyen könyveket olvashattak és a terv szerint mit készül megjelentetni a kiadó a jövő évben. Ebben az esztendőben aránylag szép számban jelentek meg verseskötetek. Nagyobb volt a példányszám és ennek ellenére többnyire el is fogytak. Megjelent Forbáth Imre: Mikor a néma beszélni kezd, Ozsvald Arpád: Júdása én nem lehetnék és Zala József: Csallóközi útravaló című kötete. A csehszlovákiai magyar Írók többi müve közül elsősorban Duba Gyula: A nevető ember című szatirikus gyűjtemény és Szőke József: Az asszony vár című novelláskötet aratott sikert. A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó a szlovák és a cseh írók müveiből is számos könyvet jelentetett meg magyar nyelven. Ezeknek nemcsak nálunk, hanem a Magyar Népköztársaságban is komoly sikerük volt. Ide sorolhatjuk például Jilemnický Garammenti krnónikáját. Ludvik Aškenázy Indián nyarát, Ladislav Ptáček Második őrségét, Fráňa Srámek: Ezüst szelét, Martin Kukučín Ifjú éveit és természetesen Hanzelka-Zikmund: A fejvadászok földjén című könyvét. Hazai könyvtermésünkből sok minden jutott ifjúságunk és legkisebbjeink asztalára is. A magyarországi könyvkiadókkal közös kiadásban 1959-ben 60 könyv jelent meg. Hogy csak néhány nevet említsünk, a listában ott szerepel például Pau6ztov6zkij, Feuchtwanger, Kuprin, Stendhal, Turgenyev, Tolsztoj, Erenburg, Dosztojevszkij, Jókai, Gorkij, Csukovszkij, Mikszáth, Illés Béla, Cooper, Tömörkény, Kocsetov, London, stb. Meg kell még említenünk azt, hogy az év utolsó heteiben megjelent Szabó Béla legújabb műve: Az élet peremén, Kónya József: A megszállott c. regénye és Barsi Imre: Barangolás Holnapországban című útleírása. Az 1960-as esztendőben a több tíz hazai kiadvány mellett, amelyek között ott szerepelnek a cseh, szlovák és a csehszlovákiai magyar írók művei, mintegy 70 könyv kerül majd közös kiadásban az olvasó kezébe, nem beszélve arról a sokszáz könyvről, amelyet az Állami Könyvterjesztő Vállalat hoz be kisebbnagyobb példányszámban. Az érdekesség kedvéért megemlítünk néhány jövőben könyvpiacra kerülő kiadványt: A. Tolsztoj: I. Péter, Gorkij: Artamonovok, L. Tolsztoj: Ivan Iljics halála, Dumitriu: Családi krónika, Polevoj, Messzi hátországban, E. F. Burian: Nyolcan onnét, Csaó Jü: A pekingi ember, Beecher-Stowe: Tamás báttya kunyhója: Grimm: Legszebb mesék, Zalka M.: Elbeszélések, Aragon: A nagy hét, Balzac: Goriot apó, Puskin: A kapitány lánya, Kuprin: A boszorkány, Sadovganu: A balta, Nyikolajeva: Harc útközben, R. Rolland: Háborús napló, Ady Endre: Összegyűjtött novellák, stb., stb. X Magyar Könyvbarátok Köré** nek tagsága 1960-ban a következő műveket kapja meg. Tagkönyvként — Krno: Visszajövök Anyám, Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának, Solohov: A hazáért harcoltak, Sinclair Lewis: Gideon Planisch. Kedvezményes áron a következő könyveket: Romáin Holland: Háborús napló, Móricz Zsigmond: Betyár Árvácska, Peter Karvaš: Válogatott szatírák, Rudo Jašík: Szent Erzsébet-tér, A. Smachelová: Nagy gyötrődés, Ketlinszkaja: Ostrom alatt. Az ajándékkönyv Sedlmajerová: Nyílik a pitypang című műve lesz. (Sch) ^Kommunisták helytállása a drótsövény mögött :: BETLEN OSZKÁR: ÉLET A HALÁL FÖLDJÉN A komoranyi tanonciskola könyvtára (J. Mucha felvétele) A chvaleticei üzemi könyvtár 5000 kötete között akad gyermekolvasmány is. (J. Tachezy felvétele) <Szórakozoa íaytulyiak, muoe lödnek AZT MONDJÁK, Gömörnek Rimaszombat, Csallóköznek meg Dunaszerdahely a fővárosa. Én most az utóbbi „fővárosban" jártam. — A könyvtár vezetőjét keresem. Fiatal nő válaszol: — Tessék, én vagyok! Bemutatkozunk... A járási könyvtár vezetőjét Puha Ködös ősz van, s Dunaszerdahelyen Júliának hívják. A fiatal és kedves sárosak az utcák. Alkonyodik, ahogy könyvtárosnő a vezetői teendőket a Fő térre érek. 1958 áprilisától végzi. Merre? Hová? — töprengek ma- - Már régebben hallottam, hogy gamban. könyvtárukat kitüntették — kezdem A Csemadok évzáró taggyűlésére a beszélgetést, készülöki de hát a gyűlésig van még - igen ... vagy három órám. Nézzek szét a vá- — Elmondaná, mivel érdemelték ki? rosban? Rajta! - A pénzjutalommal járó díszokleVégig megyek a Fő utcán s arra velet könyvtárunk az olvasók és a kileszek figyelmes, hogy fiatalok és idő- kölcsönzött könyvek számának állandó sebbek könyvekkel a hónuk alatt for- emeléséért kapta. A kikölcsönzött dúlnak be az egyik szűkebb utcába. könyvek számát tekintve egy időben Változtatom az irányt, és szemem elsők voltunk a kerületben, az épületen, amely egymás után nyeli - És most? az embereket. Mi van itt? Könyvtár? Közelebb megyek és betűzöm a táblát. Jó helyen vagyok. A járási népkönyvtárba tartanak az emberek. Előttem idősebb néni lépi át a — Most sem állunk rosszul. Jelenleg 823 olvasónk és 11600 kötetünk van. De mind az olvasók, mind a könyvek száma állandóan emelkedik. PUHA JULI A mindent tud. Kérdéseimre anélkül felel, hogy elővenne bármilyen statisztikát. Mondom is, könytárfolyosó küszöbét. Megy vagy hogy milyen jól fejben tart mindent. három lépést, aztán visszanéz és visz- Derűsen válaszolja: szalép. — Ismerni kell, amivel dolgozunk. - Sár van... Így nem lehet be- Fiatal lány lép a könyvtároshoz: menni... — Tessék nekem kiadni Polevoj Az Törüli a lábát, én is követem a pél- arany című könyvét, dáját. Az utánunk jövők ugyanazt Míg előkerül a könyv, megismerketeszik. dek a fiatal kölcsönzővel, akit Szelle Mielőtt a könyvtárba lépnék, meg- Erzsébetnek hívnak, és a helyi Tizenállok az előszobában vizsgálódni. Ki- egyéves Magyar Tannyelvű Középiskosebb kiállítás van itt. A falakon az (

BĽS írók fényképei, az isztalokon a legíjabb és régebbi könyvek. Szemben i bejárattal egy {elnagyított könyvet ábrázoló tábla. Egyik oldalán szlovákul, a másikon magyarul a gorkiji idézet: „Mindent, ami bennem jó a könyvnek köszönöm". - Szabad! - válaszolják kopogtatásomra. A kölcsönzökkel telt szobában nem tudom, kihez for- Kölcsönzési délután a kassai ifjúsági könyvtárban. dúljak. (F. Linhart felvétele) la kilencedik osztályának tanulója. - Rendszeresen olvas? - Igen. - Polevoj Az arany című könyvét honnan ismeri? - A polgári nevelési órán beszéltünk róla. Azért szeretném elolvasni - Legutóbb milyen könyveket olvasott? - Legutóbb Hečko Falu a hegyek között és Jókai A kőszívű ember fiai című könyvét olvastam ... Sok a munkája a könyvtárosnak. Olyan könyveket keresnek, ami vagy nincs még meg, vagy kint van az olvasóknál. Nem találják Polevoj könyvét sem. - Ha visszahozzák, félreteszem — bíztatja Puha Júlia Szelle Erzsébetet. A diáklány más kötetet választ és a könyvtáros felém fordulva mondja: - Az a legnagyobb bosszúságunk, ha keresnek valamit, és nincs meg. Az asztalon visszahozott könyvek tornyosulnak. Azokat veszem kézbe, amelyeket éppen most hozott vissza egy 55-60 év körüli nénike. - A kölcsönző — tájékoztat a könyvtárosnő — Szakái Balázsné, egyik legszorgalmasabb olvasónk. KÍVÁNCSI VAGYOK, hogy Szakái Balázsnét milyen könyvek érdeklik. Olvasom a könyvek címét: - Gogol Holt lelkek, Jókai Napraforgók és újabb beszélyek, Leonhard Frank Jézus tanítványai, Petrőczi Bálint: Piros virág. A klasszikus és a haladó német írók között jólesőn fedeztem fel a hazai magyar írók könyvét. Önkéntelenül belelapozok a Piros virágba és egy * lapszéli bejegyzésre leszek figyelmes. - „A könyv szép, de nem szabad így leírni" — Egy vitatható szóra vonatkozik valamelyik olvasó jegyzete. A könyvtárosné bosszús, hogy öszszefirkálják a könyveket. Én se látom helyesnek, ha kölcsönzött könyvekbe belejegyezgetnek. De úgy gondolom, e bejegyzésért — ha nincs is az olvasónak mindenben igaza — még sem lehet haragudni. Jó jel, ha az olvasók már ilyen szigorú szemmel, véleményt nyilvánítva olvasnak. Csak e véleményt másutt kellene elmondani... Ujabb kölcsönző fordul a könyvtároshoz: Cervantes Don Quijote-ját szeretném. • • KEVÉSSEL a felszabadulás után, "az első szabad magyar könyvnapon ;;egy megrázó erejű vádirat jelent ;;meg a mauthauseni gyüjtőtábor '-grandguignoli rémségeiről, emberségükből kivetkőzött SS-pribékek gaztetteiről. Miliők Sándor A kínok útja • •című élményregénynek jelzett könyvvé az elsők között jelezte, hogy az ;;elmúlt esztendők fasiszta emberte• •lenségeiről nem szabad hallgatni, a :: világ elé kell tárni azt a mérhetetlen szenvedést, amivel a hitleri té••boly sújtotta és pusztította az em'.'. berek millióit. Emlékeztetni kellett ;; akkor, de még inkább később, a ;;hidegháború esztendeiben, az újjá^éledö fasizmus idején, hogy az em"beri társadalomra soha többé ha;;sonló borzalom ne szabadulhasson. i i Ma, közel másfél évtizeddel a há;;ború befejezése, a haláltáborok felszámolása után Betlen Oszkár Élet • •a halál földjén című könyve idézi "fucsiki szellemben a múltat, és apel;;lál, felrázza az ember lelkiismeretét" • •ne felejts, légy éber, tedd meg a ;;posztodon a magadét, hogy gyerme;;ket és aggot, férfiakat és védtelen -•asszonyokat a kínoknak ez a szőrei nyű pokla soha többé el ne áraszt;;hassa, s el ne emészthesse! •• Első gondolatunk: miért várt a "könyv szerzője csaknem másfél év;; tizedig, míg rászánta magát, hogy életének keserves esztendeiről, az "auschwitzi gyűjtőtábor torkot fojto;[gatő, dantei rémségéről — és ugyan-akkor néhány hőslelkű, meg nem - torpanó ember tetteiről számadást "adjon? Talán azért kellett ez a nagy ;;időtávlat, hogy elfelejtse a lényeg--telent és kínjainak hosszú-hosszú "útjáról csak azt mondja el, amiről ;; mások előtte még nem vallottak? --Hogy csupán a minden sallangtól "megtisztított igazságot írja le, amely ;;már örökérvényű, aminek hitele van •a mában és hitele lesz a holnapban ::ÍS? ;; A könyv megadja az olvasónak a ••felvetett kérdésekre a választ. És I megerősíti a szerző könyve utószavában is, ahol néhány keresetlen •sorban elmondja, hogy nem a gyűjtőtáborok életét, nem a szenvedéseket, a gyötrelmeket akarta feleleveníteni. Mindenről csak annyit írt, amennyivel érzékeltethette, milyen viszonyok közt éltek a tábor kommunistái és tudtak mégis emberek, kommunisták maradni. KOMMUNISTÁK HELYTÁLLÁSA ezen van a mondanivaló hangsúlya, és a keresetlen mód, ahogy Betlen erről a helytállásról, kevesek összefogásáról vall, a könyv legnagyobb érdeme. Megrendítő a szolidaritás, amellyel a tábor kommunista foglyainak olykor sikerül rést hasítaniok a legvéresebb és legbarbáribb erőszak rendszerén. Egyszerűen és feltűnés nélkül fognak össze ezek a kevesek, és megrendítő, hogyan termi meg az összefogás nemes gyümölcsét, halálos veszedelmek árán hogyan ragadnak ki a farkastorkú gyilkosok karmaiból egy-egy életet. Néha egy szelet kenyér, egy falat étel hozza a megmentést, néha egy biztató szó emeli fel a csüggedteket, vigasztalja meg őket és ad életerőt a szenvedés elviselésére. Betlen a szemtanú hiteles szavával, minden hősi póz nélkül, nem egyszer csaknem szenvtelen egyszerűséggel festi le, hogyan találják + meg egymást a kommunisták, hogyan Ý alakítják meg a halál tornácában, a ; gázkamrák és halotthamvasztó ke-" mencék árnyékában pártszervezett!-;; ket és milyen önfeláldozó munkával • • folyt a harcuk az emberek életéért, ;' az emberségesség felülkerekedésé-;; ért. ;; Az embermentésnek ezekről az" apró és mégis beláthatatlan hord-;; erejű tetteiről eddig keveset val-;; • ••••••••••••••••••

HHMHH

H4 E kötetet Lutai Katalin kéri, aki szintén a Dunaszerdahelyi Tizenegyéves Magyar Tannyelvű Középiskola kilencedik osztályának tanulója. - Milyen könyvet szeret? - kérdem a jól megtermett lánytól. - Kalandosokat — válaszolja magabiztosan. Lutai Katalin most valahogy mégsem kalandos könyveket vitt. A Don Quijote a kölcsönzőknél van s helyette Puskin Anyeginjét kölcsönözte. Lejár a munkaidő, de újabb kölcsönzők jönnek. A könyveket szünet nélkül viszik, viszik ... CSERELODIK a könyv, árad az igaz szó. Az emberek sokasága szórakozva tanul, művelődik. BALÁZS BÉLA lottak a gyüjtőtábor poklát megszenvedett krónikások. Betlen önéletrajzi vallomása ebben a tekintetben hézagot pótol és ehhez hozzá kell fűznünk, rendkívül rokonszenves mértéktartással beszél a maga és kommunista társai tetteiről; visszaemlékezéseiben gondosan ügyel arra, hogy embereknek és ne romantikus hősöknek fesse le az illegális pármunkásokat. Azt vallja, hogy a párt elsősorban az eszmét jelenti, a becsületet, antifasiszta gyűlöletüket, az elnyomott emberek védelmét és szeretetét. Hitlerék azt hitték, hogy mindezt koncentrációs táborral ki tudják verni a kommunisták szelleméből, de tévedtek ebben, ahogy mindenben végzetesen tévedtek. Könyve utolsó fejezetében Betlen ezeket írja: „A rabok körülöttünk arról ábrándoztak, hogy megpihenhetnek egyszer, nyugalomban, csendben élhetnek. Mi arról, hogy nem fogunk pihenést ismerni, mindent odaadunk azért, hogy az élet élet legyen, hogy emberek ne lehessenek többé számokkal jelölt rabszolgák, gyerekeket ne fojthassanak meg többé halálkamrákban, nemzeteket ne osztályozzanak többé uralkodókká és alárendeltekké, s hogyf ne legyenek éhesek és dúslakodók, elnyomottak és elnyomók. Nenij könnyű életre vágytunk, hiszen örökös adósai lettünk azoknak, akikkel egyek voltunk, de akik elporladtak a krematóriumban. Valahányszor egy-egy társunkat megölte a tábor, újra megfogadtuk: érted is. Ez a fogadalom valóban halálosan komoly fogadalom volt, mert magában foglalta azt a reményünket is, hogy ha mi pusztulunk el, mások fogadják meg, hogy értünk is harcolnak ezután." Megrendítő nagy igazság és erő van ezekben a sorokban. Az ember mérhetetlen szenvedése és pokoljárása mellett megmutatják, hogy a kommunista halálos veszedelmek közt is megkeťesi és megtalálja,az erőt és hitet, amely célt és érteimet ad létének és munkájának. A háború szörnyű és legszörnyűbb benne az embertelenség. Megéltük, elszenvedtük, kibírtuk és legyőztük. Legyőztük, hogy soha többé fel ne támadhasson, ránk ne törhessen újra! AZ ÉLET A HALÁL FÖLDJÉN nem úgynevezett „élményregény" és mint önéletrajzi vallomás sem igényli, hogy szigorú mértékkel bíráljuk formáját, művészi tökélyét. De ebben a dokumentum erejű, konkrétumokkal teli formájában is meglepőn színes, lebilincselő olvasmány, mely nem egy fejezetében írója kitűnő lélekismeretéről és erős jellemfestő tehetségéről is ad tanúságot. A körünből származó Betlen a két világháború közt hosszú éveken át közírói tevékenységet fejtett ki köztársaságunkban, és hasznos pártmunkát is végzett. Sajnálatosnak érezzük ezért, hogy kitűnő könyve - amely nem egy vonatkozásban érint bennünket - nem jelent meg nálunk is a közös kiadás keretében. Reméljük azonban, hogy hamarosan újabb kiadása készül és kiadónknak alkalma lesz mulasztását pótolnia. , • • EGRI VIKTOR • H4 •••••• H M 4 -....w.vXťJÍ^.,,,-. „ M Jan Malich: Olvasó lány ÚJ SZŐ 5 * 1959. december 31.