Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-23 / 354. szám, szerda

A Magyar Szocialista Munkáspárt ** VII. kongresszusa fontos határkő volt nemcsak a magyarországi kommunista mozgalom fejlődésének, a testvéri Magyar Népköztársaságban a szocializmus építésének útján, hanem egyben nagy nemzetközi jelentőséggel is bírt. A hatnapos tanácskozás során a kongresszusi főbeszámolőkban, valamint az élénk, tartalmas és konkrét vitában értékelték az eddig végzett munkát és kitűzték a további előrehaladás távlatait; a kongresszus munkája meggyőzően bizonyította a párt és a nép szilárd egységét, öszszefogását. Kifejezésre juttatta, hogy a magyar nép, pártjának vezetésével nemcsak leküzdötte a véres ellenforradalomnak. annak az összeesküvésnek a következményeit, amelyet az imperializmus sötét erői és a hazai reakció szőttek a nép legsajátabb érdekei ellen, hanem az elmúlt évek során az ország feltartóztathatatlanul elindult az előbbre haladás útján. A többi baráti állammal együtt Magyarország tevékeny részt vett a hatalmas, világméretű szocialista rendszer fejlesztésében, amelyben a szovjet nép nagyszerű munkájával utat mutat a kommunista jövőbe. A magyar nép az utóbbi esztendőkben jelentős eredményeket, sikereket ért el, amelyek elképzelhetetlenek volnának a széles néptömegek támogatása, alkotó kezdeményezése és munkalelkesedése, a pártba vetett bizalma és annak tudata nélkül, hogy a párt politikája Magyarország népének legsajátabb érdekeit fejezi ki. Ez a tény egyben válasz is a polgári újságírók értetlen kérdéseire, akik nem képesek felfogni, hogy az újjáépítés három esztendeje után Magyarország a szocialista tábornak nem gyönge pontja, hanem biztos láncszeme. Ezek a polgári újságírók valamiféle „magyar csodáról" írnak, mert nem tudják vagy nem akarják meglátni a revizionista árulástól és dogmatikus szektáns torzításoktól megtisztult, a proletár nemzetköziséghez rendületlenül hű és a tömegekhez fűződő kapcsolatait fáradhatatlanul elmélyítő kommunista párt következetes marxista-leninista politikájából fakadó erőt. Hiába igyekeznek a hidegháború kardcsörtetői az Egyesült Nemzetek Szervezetében provokatív módon felhánytorgatni az úgynevezett magyar kérdést és ezzel a hidegháború légkörével megfertőzni a nemzetközi kapcsolatokat s gátolni a nemzetközi feszültség enyhítését. Magától értetődő, hogy Munroe úrnak és a magyarellenes propaganda többi csahosának provokációi eleve kudarcra vannak Ítélve. A magyar kérdést maga a magyar nép oldja meg saját akarata szerint, mégpedig azáltal, hogy meggyorsítja a szocializmus építését, fejleszti népgazdaságát, előbbre viszi a kulturális forradalmat és elmélyíti együttműködését a szocialista tábor többi testvéri országával. Arról, hogy mi történjék Magyarországon, a magyar nép dönt, s ez a döntés félreérthetetlen határozottsággal megtörtént kommunista pártjának kongresszusán. A kongresszus főbeszámolői, az MSZMP központi vezetőségének jelentése, amelyet Kádár János elvtárs, a KB első titkára terjesztett a kongresszus elé, Fock Jenő elvtársnak, a KB titkárának beszámolója a gazdasági kérdésekről és a második ötéves terv feladatairól, valamint Marosán György elvtársnak, a MSZMP KB titkárának beszámolója felvázolták az utat, amelyet Magyarország népe a felszabadulás óta megtett és kitűzték a további harcos munka feladatait. A hárommillió koldus országa, ahol mérhetetlen jólétben tobzódtak a mágnások és a kapitalisták, de leírhatatlan nyomorban sínylődött a dolgozó nép, ahol a tüdővész — polgári szociológusok megállapításai szerint is — népbetegség volt, az elmúlt másfél évtized alatt a dolgozók fejlődő és gyarapodó édesegy hazája lett. Oj, egészséges nemzedék nőtt fel, új gyárak és városok épültek. Magyarország történelme ,során először vált népének otthonává, azoknak a százezreknek és millióknak az otthonává, akik kezük és értelmük munkájával minden érték teremtői. József Attila, a nagy proletár-költő szavai arról az országról, ahol „a mosónők korán halnak" és ahol a munkáslakások falára térképet rajzol a penész, a mai fiatalok számára csak valószínűtlen, hihetetlen emlék. 1938-hoz képest Magyarország ipari termelése négy és félszeresére emelkedett. 1949 óta száznál több új ipari üzem és több új, szocialista város épült fel, például Sztalinváros, Komló, Kazincbarcika. Rohamos fejlődésnek indult az ország gazdasági" és kulturális élete, s mindez meggyőzőn bizonyítja a szocialista rend megsemmisítő fölényét a tőkés rend fölött. Ezt a fejlődést az ellenforradalom okozta jelentős károk sem állíthatták meg. Fontos határkő a magyar nép életében H

a a jövőben a történészek meg akarják írni Magyarország jelenkorának történetét, különös figyelemmel kell tanulmányozniok az 1959es év eseményeit. 1958 végén megértek az előfeltételek a magyar mezőgazdaság szocialista átépítésének meggyorsítására A magyar falvak egymás után tértek át a szocialista termelés útjára, s míg az ellenforradalom után csak 97 897 parasztcsalád dolgozott szövetkezetekben, összesen 1118 500 hold földön, s az elmúlt év végén 143 ezer szövetkezeti pafrasztcsalád gazdálkodott 1779 000 holdon, az elmúlt nyáron a magyarországi szövetkezetek a jól dolgozó közösségek példamutatásának és a Dárt céltudatos politikai tömegmunkájának érdeméből már 447 940 parasztcsaládot tömörítettek soraikban és 4 393 000 hold földön gazdálkodtak. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaság szocialista szektora — a szövetkezetek és az állami gazdaságok — az ország megművelt területének több mint 50 százalékát mondhatják magukénak. Négy megye — Győr, Veszprém, Szolnok, és Fehér megye — a közeljövőben szövetkezeti megye lesz. Győr megyében például a termőföld kereken 95 százalékán gazdálkodik a szocialista szektor. A párt és a kormány jelenleg különös gondot fordít az újonnan alakult szövetkezetek megszilárdítására, gazdasági fejlesztésére, hogy biztosítsa a mezőgazdasági termelés gyarapodását, az állatok hozamának és hasznosságának növekedését. A párt száz és száz funkcionáriust és szakembert, agronómust, zootechnikust, nemzetgazdászt küldött a vidékre, tapasztalt, szakmailag és politikailag egyaránt felkészült dolgozókkal erősítette meg a szövetkezetek vezetőségét. A mezőgazdaság szocialista átépítése nehéz és bonyolult feladat, megköveteli az egész párt szüntelen, rendszeres munkáját. Ennek elválaszthatatlan része az állandó nevelőmunka, ,a múlt csökevényeinek az individualista gazdálkodási mód maradványainak eltávolítása a fejlődésükben elmaradt paraszti rétegek gondolkodásából. E munka sikeres elvégzése múlhatatlan előfeltétele annak, hogy fokozatosan maradéktalanul mozgósítsák a magyar mezőgazdaságban rejlő tartalékokat. Hisz míg az ipari termelés 1938-hoz képest négy és félszeresére nőtt, a mezőgazdasági termelés mindössze 15 százalékkal emelkedett ugyanabban az időben. A mezőgazdaság új haladó módszerei, amelyek azonban csak a szocialista nagytermelés feltételei mellett alkalmazhatók, lényegesen nagyobb menynyiségű mezőgazdasági/terményt biztosítanak a népgazdaságnak. 1965 végéig a mezőgazdasági termelést 30 — 32 százalékkal kell emelni. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének véghezvitele után azonban a termelés tovább növelhető. Ha az egész magyar mezőgazdaság az állami kísérleti gazdaságok hektárhozamainak csak 80 százalékát érné el, úgy az ország kenyérellátásához szükséges gabona — a magyar tudósok véleménye szerint - nem 2,7 millió holdon, hanem 1,6 millió holdon teremne meg. Ez azt jelenti, hogy több mint egymillió hold termőterület szabadulna fel ipari és takarmánynövények termesztésére. További ezer és ezer hektáron a terméshozam megkétszerezhető azáltal, hogy bevezetik az öntözéses gazdálkodást, ami természetesen ismét csak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás keretében lehetséges. A szövetkezeti mozgalom eddigi eredményei és a magyar mezőgazdaság fejlődésének távlatai ösztökélőn hatnak a szocialista átszervezés további munkájára. Az újonnan alakult szövetkezetek megerősítésével párhuzamosan halad az új szövetkezetek létesítése is. A kongresszust megelőző két hét alatt 11 ezer új tag lépett be a szövetkezetekbe 60 ezer hold földdel. 1959-ben a magyar gazdasági élet egyik jellemző vonása a szocialista munkaverseny kiszélesedése, az első szocialista munkabrigádok megalakulása, a dolgozók egyre erősbödő alkotó kezdeményezése volt. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának tanulságai s a szovjet munkások és technikusok kommunista munkabrigádjainak példamutatása a magyar munkásosztályt is megihlették. Erre a tömeges kezdeményezésére támaszkodott a párt, amikor a Központi Bizottság márciusi plenáris ülésén felhívta a dolgozókat, hogy a fő mutatószámokat tekintve két év alatt teljesítsék a hároméves terv (1958-1960) feladatait az iparban. A dolgozók helyesléssel fogadták ezt a felhívást, minden munkahelyen részletesen megvitatták, kötelezettségeket vállaltak az eddig kihasználatlan tartalékok feltárására. A kongresszust megelőző napokban egymás után érkeztek a jelentések az ország ipari központjaiból, amelyek beszámoltak arról, hogy a dolgozók teljesítették vállalt kötelezettségeiket és újabb, még merészebb feladatokat tűztek maguk elé: a VII. pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny új, az ország felszabadulásának 15. évfordulóját köszöntő munkaversenybe nőtt át. A kongresszusi versenyben határozottan kifejezésre jutott az is, hogy a munkásosztály egyre nagyobb felelősségtudatot érez a szocialista mezőgazdaság fejlesztéséért. Örvendetes, hogy a traktorgyárak, mezőgazdasági gépgyárak, műtrágyagyárak és mezőgazdasági építővállalatok munkásai, mérnökei és technikusai nagyszerű kötelezettségeket vállaltak és teljesítettek. Ez a tény már az idén is kifejezésre jutott számos új szövetkezet megalakulásában. A kongresszuson felszólaló munkásküldöttek is beszámoltak a magyar munkásosztály alkotó kezdeményezésének eredményeiről. Prieszol József elvtárs, a Borsod megyei dolgozók küldötte bejelentette, hogy a megye dolgozói jelentősen túlteljesítették vállalt kötelezettségeiket. Felajánlásuk értelmében a pártkongresszus tiszteletére 496 millió értékű árut kellett volna termelniök terven felül, december 2-ig azonban a kötelezettségek teljesítése meghaladta a 720 millió' forint értéket. Magától értetődő, hogy a dolgozó tömegek munkalelkesedése biztosítja a Központi Bizottság márciusi felhívásának teljesítését. „Az első háromnegyed év eredménye azt mutatja, — hangsúlyozta a kongresszusi beszámoló, —, hogy az ipari nyerstermelésben, az önköltségek csökkentésében és valószínűleg a munkatermelékenység növelésében is elérjük a márciusi határozatban kitűzött célokat, ami azt jelenti, hogy egyes fő mutatószámokban egy évvel előbb érjük el azt a színvonalat, amelyet a hároméves terv 1960 végére irányzott elő." Á sikerek, amelyeket Magyarország népe pártjának veze^sével az utóbbi időben elért, valamint az egyre elmélyülő nemzetközi szocialista munkamegosztás biztos alapot nyújt a szocializmus felépítésének meggyorsításához. A Központi Bizottságnak a VII. pártkongresszusról kidolgozott téziseiben, valamint a gazdasági kérdések megoldására vonatkozó és a második ötéves terv összeállítására kidolgozott irányelvekben a párt azt a feladatot tűzte a dolgozók elé, hogy a következő esztendőkben be kell fejezni a szocializmus alapjainak megteremtését, a második ötéves terv során véghez kell vinni a mezőgazdaság szocialista átépítését és lényegesen meg kell gyorsítani a szocialista társadalom felépítését. A párttagok és a pártonkívüli közvélemény legszélesebb rétegei élénk helyesléssel fogadták e feladatokat. A pártszervezetek, a tömegszervezetek gyűlésein, valamint a sajtóban lefolyt kongresszus előtti vita megmutatta a magyar dolgozók fejlettségét, egyre emelkedő politikai és szakmai színvonalát. A pártgyűléseken és értekezleteken a párttagok és tagjelöltek 90 — 95 százaléka vett részt, a vitákban 120 ezer elvtárs szólalt fel. A kongresszus előtti vita és a kongresszus lefolyása igazolta, hogy a magyar nép egyetért a párt politikájával és saját harci feladatának tekinti a kitűzött új célok elérését. A magyarországi gyárakból, szövetkezetekből és falvakból érkező jelentések ma már azt bizonyítják, hogy sikeresen megteremtik a második ötéves terv megkezdésének előfeltételeit, amelynek során az ipari termelésnek 1965-ig 65—70 százalékkal kell emelkednie 1958-hoz képest, s ezt a munkatermelékenység 37 — 40 százalékos növelésével kell biztosítani. A mezőgazdasági termelés a tervfeladatok értelmében 30-32 százalékkal gyarapszik, a nemzeti jövedelem legalább másfélszeresére emelkedik. E feladatok teljesítése természetesen magával hozza a dolgozók életszínvonalának emelkedését is. A reális jövedelem 26—29 százalékkal, a fogyasztási árualap 40 — 45 százalékkal nő. Érthető, hogy ezek a célkitűzések lelkesítik a dolgozókat, ugyanakkor harcba is hívják őket a meglevő hibák megszüntetésére, a munkatermelékenység növelésére, a vezetés színvonalának emelésére, a műszaki fejlődés ütemének meggyorsítására és az önköltségek csökkentésére. I^indaz, ami Magyarországon ™ történt, az elmúlt évek örvendetes fejlődése és a nép előtt nyíló további távlatok nem volnának lehetségesek a magyar dolgozó néppel szorosan összeforrt párt következetes marxista-leninista politikája nélkül. A párt engesztelhetetlen harcot vívott az eszmei tisztaságért, a revizionizmus — a nemzetközi munkásmozgalom eme alattomos, veszedelmes ellensége — valamint a dogmatikus hibák ellen. A párt ezért különösen nagy gondot fordított az ideológiai harcra, számos fontos párthatározat foglalkozott az eszmei munka egyes kérdéseivel s járult hozzá, a polgári ideológia és a revizionizmus hatásainak leleplezéséhez, a pártosság szellemének megszilárdításához a kultúra és a tudomány különböző szakaszain. E tekintetben nagy jelentőségűek voltak a kulturális politikáról, az úgynevezett népi írókról, a magyar irodalom helyzetéről és a nacionalizmusról hozott párthatározatok. A magyar dolgozó nép saját tapasztalatai, a Szovjetunió és a többi szocialista ország önzetlen segítsége, valamint a magyar népgazdaság előtt a nemzetközi szocialista hiunkamegosztás alapján megnyíló nagy lehetőségek révén meggyőződhetett a revizionisták nacionalista demagógiájának hamisságáról és képmutatásáról. A magyar dolgozók világosan látják azt a gálád árulást, amelyet Nagy Imre klikkje követett el nemzete és osztálya ellen, amikor az ellenforradalom ideológiai előkészítésének idején kiadta a jelszót, hogy a munkásosztálynak — úgymond — nem szabad „a nemzet általános érdekeit saját osztályérdekeinek alárendelnie." A magyar nép felismerte, hogy csakis a munkásosztály, a nép leghaladóbb és vezető ereje érdekeinek következetes érvényesítése biztosíthatja az igazi nemzeti érdekek következetes megvalósítását. A revizionizmus és a többi polgári ideológiai befolyás ellen indított céltudatos, konkrét harc következtében megszilárdult a párt pozíciója a tudomány, a kultúra és a művészet területén. Az osztályellenség erői által kiépített pozíciókat elszigetelték, szószólóikat leleplezték, s ma a magyarországi kulturális életet a szocialista erők egyre nagyobb térhódítása jellemzi. E folyamat határozottan kifejezésre jutott a Magyar írószövetség újjáalakulásában és számos új irodalmi műben, amelyek művészi erővel és helyes eszmei pozíciókból ábrázolják a mai magyar valóságot. Ilyen művek például Mesterházy Lajos: „Pesti emberek", Darvas József: „Kormos ég" című színdarabjai, valamint Dobozy Imre: „Tegnap" című filmje, amely ugyancsak az ellenforradalom idejéből meríti témáját és nagydíjat kapott a moszkvai nemzetközi filmfesztiválon. Mindez bizonyítja, hogy a párt, a szocialista eszmék egyre nagyobb hatással vannak az . irodalmi alkotásra. Különösen örvendetes jelenség, hogy az utóbbi időben számos fiatal költő és író jelentkezett, akiknek művei ígéretes tehetségről és arról tanúskodnak, hogy alkotóik szorosan egybeforrtak a néppel, a párttal. Igaz, a magyar elvtársak előtt még nagy feladatok állnak a kulturális politika területén. Egy pillanatra sem lankadhat a megalkuvást nem ismerő harc, a szüntelen nevelömunka. Kállay Gyula elvtárs, az MSZMP KB politikai bizottságának tagja kongresszusi felszólalásában hangsúlyozta, hogy Magyarországon a legfontosabb feladatok egyike a tömegek tudatának marxista-leninista átformálása. „E feladat teljesítésének múlhatatlan előfeltétele, hogy kiszorítsuk a polgári és kispolgári eszméket a tömegek tudatára ható eszmei és kulturális pozíciókból. A kultúra és a népművelés területén az alkotó munka egyetlen alapja a marxizmusleninizmus legyen." A kongresszusi vitában kifejezésre jutott a káderek egyre emelkedő színvonala,, a kommunisták konkrét kritikája és önbírálata; ez a vita félreérthetetlenül igazolta a párt szilárd, megbonthatatlan egységét. A párt, amely megedződött a revizionizmus elleni harcban, megtisztult az ellenséges és ingadozó elemektől s megszabadult a dogmatizmus és a szektásság terhétől, ma erősebb, mint bármikor volt. A kongresszus megmutatta azt is, hogy végleg befejeződött a konszolidáció időszaka, teljesen kiküszöbölték az ellenforradalom anyagi és politikai következményeit. Mindez a Magyar Szocialista Munkáspárt nagy műve és történelmi érdeme. A VII. pártkongresszus tanács" kozásait áthatotta a proletár nemzetköziség szelleme. A kongresszus alatt az Építők Művelődési Otthonának nagy terme felé fordult az egész nemzetközi munkásmozgalom figyelme. 46 kommunista és munkáspárt megjelent küldöttsége mutatta, mily szilárd kapcsolat fűzi a magyar kommunistákat azokhoz, akik világszerte harcolnak az emberiség legnemesebb célkitűzéseiért Viharos éljenzés, tisztelet és szeretet kísérte lépten-nyomon a szovjet küldöttséget és Hruscsov elvtársat. A szovjet küldöttség vezetőjének felszólalása fontos megnyilvánulása volt annak a harcnak, amely a béke biztosításáért, a szocialista országok további fejlődéséért folyik. A Ganz-MÁVAG budapesti gépgyárban a dolgozók, munkások, mérnökök és technikusok forró szeretettel fogadták Hruscsov elvtársat és hitet tettek a rnagyafszovjet barátság mellett. Az ország minden részéből ezerszámra érkeztek a táviratok, meghívások, levelek az SZKP első titkárához. A magyar dolgozók egyszerű, őszinte szavakkal fejezték ki érzéseiket, szeretetüket és hálájukat a kapott segítségért, az ország népe előtt feltáruló örvendetes távlatokért. A szovjet küldöttség magyarországi tartózkodása során a napnál világosabban bebizonyosodott, mennyire igazak Kádár János elvtárs szavai, aki hangsúlyozta: a magyar nép tudatában mélyen' meggyökerezett az a felismerés, hogy a két ország népének barátsága „a magyar nép erejének forrása, jelenének támasza és boldogságának záloga." A kongresszuson résztvevő többi küldöttséget is a közös célkitűzésekért küzdő bajtársakra jellemző elvtársi légkör fogadta. A kongreszszus Csehszlovákia és Magyarország népe őszinte barátságának szellemében hallgatta végig Karol Bacílek elvtársnak, a CSKP KB politikai irodája tagjának, az SZLKP KB első titkárának, a CSKP KB küldöttsége vezetőjének felszólalását, aki nagyra értékelte azt a tényt, hogy az MSZMP VII. kongresszusa a magyar nép országépítő munkája nagyszerű eredményeinek jegyében zajlik le, és hangsúlyozta, mily forró baráti kapcsolatok kötik egymáshoz a két országot, a két testvérpártot, amelyek története bővelkedik közös haladó hagyományokban. Ugyancsak szívélyes, elvtársi testvéri szeretettel fogadták a csehszlovák pártküldöttséget Borsod megye munkásai és szövetkezeti parasztjai. Lelkesítő hatással volt Magyarország jelenének megismerése és a kongresszuson való részvétel a tőkés, gyarmati és félgyarmati országok kommunista és munkáspártjainak küldötteire. Üjfent saját szemükkel meggyőződhettek arról, mily nagyszerű fejlődési lehetőségeket biztosít a nemzeteknek a kapitalista kizsákmányolás megszüntetése, a felszabadult emberi munka. Meggyőződtek arról is, hogy itt Magyarországon, ahol három esztendővel ezelőtt véres harc dúlt nemcsak a hazai haladó erők és a reakciő, hanem a világ imperialista erői és a szocializmus között is, immár véglegesen győzelmeskedtek a haladó erők. Magyarország nem lett a szocialista tábor gyönge pontja, nyílt sebe, ahogy az imperialisták remélték, hanem ellenkezőleg, ez az ország a szocialista rendszer biztos és napról napra erősbödő része. A kongresszusi küldöttek felszólalásai és az egész országban uralkodó légkör félreérthetetlenül tanúsította, hogy az egész párt és az egész nép helyesli az MSZMP politikáját, legsajátabb ügyének vallja azt és harcol a párt kitűzte célokért. Ami három évvel ezelőtt történt, ma már visszavonhatatlanul a múltat jelenti, s legfeljebb okulásul szolgál. Hruscsov elvtárs felszólalásában joggal hangsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a marxistaleninista eszmék, tisztaságáért, a revizionizmus és a dogmatizmus ellen, a proletár nemzetköziségért és a szocialista tábor egységéért, folytatott következetes harcával méltán vívta ki a nemzetközi kommunista mozgalom elismerését, azét a mozgalomét, amelynek e párt megbízható harci osztaga. magyar kommunisták és Magyarország egész népe a kongresszus határozataival vértezetten, a kongresszus lelkesítő légkörétől ösztönözve, az egész nemzetközi munkásmozgalom segítségére támaszkodva harcba indulnak a kitűzött új célok eléréséért. A sikerről az alkotó, lelkes munka dönt majd minden üzemben, szövetkezetben, minden munkahelyen. Hogy a magyar nép teljesíti és eléri a maga elé tűzött nagy célokat, annak záloga a párt, a dolgozók egysége, a szocialista tábor egyre növekvő ereje és országaink kölcsönös segítsége. (Pravda) ÜJ SZÖ 4 * 1959. december 23.