Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-23 / 354. szám, szerda

Az évvégi leltározás szerepe a népi vagyon védelmében rsadalmunk lpnczrlpsehh n^pnfplíit Voll Vmnxr flll/almat üHínn I c mn/IrtLo q^i-q Vin/in a Viőfr T

ársadalmunk legszélesebb rétegeiben tudatossá vált már, hogy minden fejlődés és haladás alapja a termelés. Többet, jobbat, olcsóbban és gyorsabban termelni — ezen jelszó eszmei helyességét népgazdaságunk minden szakaszán lépten-nyomon igazolva láthatjuk s mindennapi életünkben tapasztalhatjuk. Társadalmi rendünk fejlődésének jelen állapotában még nem lehetünk meg anélkül, hogy népi vagyonunkat, termelési eredményeink ezen öszszességét, minden eshetőséggel szemben ne biztosítsuk. A népi vagyon védelmének előfeltétele elsősorban annak maradéktalan számbavétele és folyamatos nyilvántartása. Ezeknek elhanyagolása sajnos gyakran lehetővé teszi a vagyon elkallódását, elégtelen kihasználását, sőt eltulajdonítását is. Ezzel kapcsolatban az állami vállalatok, nemzeti bizottságok, ezeknek vállalatai és általában a gazdasági és költségvetési szervezetek nem tartják még be kellőképpen és következetesen a népi vagyon kezelését szabályozó törvény előírásait és rendelkezéseit, melyek hivatva vannak biztosítani a népi vagyon számbavételét, nyilvántartását, használatát, védelmét, karbantartását és gyarapítását. Mindezeket azért említem, mert most, midőn az esztendő végén minden vállalat, intézmény és szervezet szokott évi leltározását végzi, fel akarom hívni a figyelmet a leltározás mélyebb értelmére és feladataira. Sokan még most is csak egyszerű mechanikus és adminisztratív műveletnek tartják a leltározást, melynek minden év végén, mint valami szükséges rossznak, meg kell lennie. Megelégszenek azzal, hogy elkészítik a tárgyszerinti tényleges inventúrát s a megállapított adatokat egybevetik a vagyonnyilvántartással. Ez azonban nem elegendő. A leltározás ezenfelül kell, hogy alkalmat adjon a népi vagyon kezelésére vonatkozó előírások betartásának ellenőrzésére; a leltározás eredményeinek elemzésével pedig el kell érnünk a megállapított hibák és hiányosságok kiküszöbölését, valamint a népi vagyon tovább javuló kezelését. Ez csak úgy lehetséges, ha a leltározás alkalmával megvizsgáljuk az egyes vagyontárgyak állapotát, karbantartásukat, a követelések helyes nyilvántartását és érvényesítését stb. Mindezen feladat teljesítése megköveteli, hogy a leltározás ne csak egyes személyek gondja legyen, hanem hogy a leltározási munkákat az egész leltározási bizottság végezze a dolgozók szélesebb körének bevonásával. Csakis így lehet biztosítani a leltározás nevelő hatását, a hibák felfedését és kiküszöbölését. Jó példával járnak elől ezen a téren a nemzeti bizottságok, melyeknek tanácsai már rendszeresen és konkrét formában tárgyalják meg a vagyon kezelésének problémáit körzetükben. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az ilyen értelemben vett leltározás színvonala évről évre emelkedik. Ezt elsősorban a leltározási munkák mind pontosabb előkészítésével, a leltározási bizottságok jobb munkájával és a megelőző leltározások alkalmával szerzett tapasztalatok felhasználásával sikerült elérni. Nagyban hozzájárult a minőségi javuláshoz azon körülmény is, hogy évről évre javult az operatív-műszaki és a számviteli nyilvántartás, sokhelyütt áttekintően rendezték a raktárakat, elvégezték a szükséges becsléseket, a tulajdonjogi rendezést, vagyis megteremtették a népi vagyon összeírásának jobb alapfeltételeit. Azonban meg kell említenünk, hogy... törődik-e valamennyi HNB leltározási bizottsága a leltározásnál a HNB kezelésében levő ingatlanok után járó bérösszegek behajtásával, A területi átszervezést nem lehet adminisztratív úton megoldani Nemrégen tanúja voltam egy érdekes és tanulságos beszélgetésnek. A területi változtatásokról volt szó, pontosabban mondva a javasolt járás új határairól. Az egyik „határ"-község vezetői, vagyis a két járás közötti községé nem voltak elégedettek azzal, ahová községüket beosztani akarják, a másik járáshoz szeretnének tartozni. Egymás után hozták fel az érveket álláspontjuk mellett. Amikor már elmondták, ami a szívükön feküdt, valaki feltette a kérdést: „Mi a véleményük általában a pártunk Központi Bizottsága utolsó ülésén elhangzott javaslatokról? Van valami kifogásuk ezzel kapcsolatban?" A felelet világos és egyértelmű volt. „Nem, egyáltalán nem — erősítgették az elvtársak. A javasolt területi átszervezés helyes és szükséges. Feltétlenül egyetértünk ezzel, mindnyájan helyeseljük. Mi kizárólag a mi községünk beosztását kifogásoljuk..." Az ilyen nézet azonban magyarán mondva annyit jelent: „Mi a területi átszervezéssel egyetértünk — de csak addig, míg nem érinti járásunkat, községünket." Minden egyes esetben szükséges ugyan, hogy a községek részéről elhangzó ellenvetéseket alaposan mérlegeljék, de viszont maguknak a helyi funkcionáriusoknak kell már eleve józanul mérlegelniök, vajon érveik tényleg komolyak, közérdekúek-e, vagy csupán szorosan vett helyi érdekeket tartanak szem előtt. Előfordult máskor is, amikor a lakosok különféle ürügyekkel azt követelték, hogy községük, amely két Új járás határán fekszik, ne abba a járásba tartozzék, ahová be akarják osztani, hanem a másikhoz. Ilyen esetekben rendszerint különbféle érveket hoznak fel, jobb vasúti összeköttetést stb. De ha közelebbről megvizsgáljuk ezeket a kívánalmakat, azt láthatjuk, hogy túlnyomórészt óhajról van csupán szó, nem pedig megalapozott komoly érvekről, Ha viszont megengednénk, hogy a helyi és személyes érdekeket az egész társadalom érdekei fölé helyezzék, az új területi átszervezés nem volna hasznos, hanem ellenkezőleg, csak ártana. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ilyen „határközségekből" jövő hozzászólásokat már eleve el kell vetni, sem azt, hogy minden ilyen esetben helyi érdekekről van szó. Nem egyszer megtörténik, hogy a lakosok a járások tervezett határait illetőleg helyes módosításokat javasolnak. Ezért kell, hogy minden egyes hozzászólást mérlegeljünk és a lakosokkal megtárgyaljunk. így elkerüljük a félreértéseket, amelyekre éppen akkor kerül sor, ha az emberekkel e kérdéseket nem tárgyaljuk meg alaposan. Ugyanakkor azonban elsősor-r ban e határközségek lakosainak feladata, hogy megfontoltan ítéljék meg, melyik megoldás lesz számukra a legelőnyösebb. Előfordulnak — ha kivételesen is — olyan esetek is, amikor a járás szélén fekvő községből az elvtársak a járási funkcionáriushoz mennek, hogy megtárgyalják vele községük kérdését, az viszont ridegen így fogadja őket: „Csak öt perc időm van". Könnyen elképzelhetjük, hogy ez alatt az öt perc alatt mily kevésről lehet tárgyalni. Másutt meg kereken kijelentik, hogy már minden eldőlt - nincs helye már semmiféle tárgyalásnak. Vannak olyan esetek is, amikor azzal érvelnek, hogy a járási szerv nem változtathatja meg határozatát, mert ez csorbát ejtene tekintélyén. Mindeme eseteknek közös a hátterük: azt mutatják, hogy e kérdéseket adminisztratív úton akarják megoldani. Teljes értelmetlenség volna azt állítani, hogy a javaslatok pontos lerögzítése és esetleg az alaposan indokolt változtatások veszélyeztethetnék a járási szerv tekintélyét. Éppen ellenkezőleg: a járás tekin-> télyét — s nemcsak a járási, hanem minden egyes szervét — csökkenti az, ha e szervek funkcionáriusai nem tárgyalják m^g minden esetben alaposan a felmerülő kérdéseket és problémákat a dolgozókkal, hanem adminisztratív úton, bürokratikusán akarják őket megoldani. Erre nyomatékosan figyelmeztetett Novotný elvtárs a nemzeti bizottságok új területi átszervezéséről szóló beszámolójában: Nem engedjük, hogy az ügyeket adminisztratív úton oldják meg. Egyértelműen le kell tehát szögezni, hogy az egyes községekből érkező hozzászólásokat mindig meg kell tárgyalni, minden oldalról meg kell világítani. Szükséges, hogy a járási funkcionáriusok alaposan megmagyarázzák az embereknek a területi változtatásokkal kapcsolatos kérdéseket, hogy az új járásokban és területeken végzendő nagy munkánk teljes sikerrel indulhasson meg. (Rp - cs.) s gondol-e arra, hogy a hátralékos bérösszegek három év múltán elévülhetnek? Megtesszük-e a szükséges intézkedéseket, ha a leltározásnál megállapítjuk, hogy a leltározott tárgyak szabad ég alatt állanak (főként mezőgazdasági gépek, építőipari gépek és berendezések, szállítóeszközök, tüzelőanyag)? Megteszszük-e azonnal a szükséges intézkedéseket, ha megállapítjuk, hogy valamely népi vagyonhöz tartozó berendezési tárgy magánhasználatban vaij? Intézkedünk-e azonnal, ha megállapítjuk, hogy a raktár nem biztonságos, a kerítés rossz, beszivárog az eső, nincsenek megtéve a tűzbiztonsági intézkedések? Sok ilyen kérdést tehetnék fel, melyek a leltározásnál felmerülhetnek s melyeket minél előbb meg kell oldani. Javult a helyzet a követelések nyilvántartása terén. Itt határozott minőségi javulás állapítható meg. Mégis fel kell itt hívnom a figyelmet- a követelések érvényesítésének és behajtásának különös jelentőségére az 1960. év folyamán. Oj polgári törvénykönyvünk szerint ugyanis 1960. december 31-ig kell érvényesíteni, illetve behajtani mindazon követeléseket, melyek elévülési ideje 10 év volt s melyek az 1951. január l-e előtti időből származnak. Ezen elévüléssel veszélyeztetett követelésekre tehát a leltározásnál különösképpen vigyázni kell. A rendes, 3 éves elévülési határidő emellett mindig megköveteli, hogy a követelések keletkezési időpontját is vizsgáljuk és figyelemmel kísérjük, mert minden elévülés személyi felelősségrevonással jár. Megállapíthatjuk, hogy a népi vagyon kezelése még nincs azon a színvonalon, amint azt a termelőerők további fejlődése és a szocialista termelőviszonyok megszilárdítása 'megkívánná. Ezen a téren éppen a leltározás játszhat jelentős szerepet olyan feltételek megteremtésével, melyek kizárják az anyagi károkat, s amennyiben mégis keletkeznének ilyen károk, biztosítják azok megtérítését. Ez a valódi s mélyebb értelme a leltározásnak, mely a mechanikus és formális összeíráson túl kell, hogy a népi vagyon fokozottabb védelmét és gyarapítását szolgálja. Blattný Elemér, a Pénzügyi Megbízotti Hivatal dolgozója Beszélő számok Hazánkban nagy gondot fordítunk az ifjúság nevelésére. Ennek egyik bizonyítéka az is, hógy a múlt évben 15 általános képzettséget -nyújtó is>kólában bevezettük a 12 évig tartó oktatást. A 12-éves iskolák száma azonban ebben az évben már 113-ra emelkedett. Az iskolákat 96 240 diák látogatja s 2357 tanterem áll rendelkezésükre. Csehszlovákiában az általános képzettséget nyújtó iskolákban 2 millió 135 ezer 397 diák tanul, vagyis 4,2 százalékkal több, mint a múlt évben. A nyolcéves iskolákban a tanulók száma — a múlt évhez viszonyítva — nyolc százalékkal emelkedett. Az óvodák hálózatának bővülése — egyik alapvető feltétele annak, hogy egyre több nő kapcsolódhasson az országépítő munkába. Ezen a téren is igen nagy haladásnak vagyunk tanúi. 1948 végén Csehszlovákiában 268 - ebbő^ Szlovákiában csak 28 óvoda volt. Ezzel szemben ez év harmadik negyedében az óvodák száma 1179-re emelkedett. Különösen Szlovákiában értünk el szép eredményt: az óvodák száma majdnem hússzor nagyobb, mint 1948-ban volt. Ez év szeptember végén közel 41 ezer gyermek látogatta az óvodákat. Ennek eredményeként egyre több nő kapcsolódik be a termelésbe. Az emberekről való egyre nagyobb gondoskodás az egészségügy fejlődésében is megnyilvánul. Ennek egyik bizonyítéka a kórházi ágyak számának emelkedése. Csehszlovákiában 1937-ben ezer lakosra 3,3 kórházi ágy jutott, 1948-ban 5,8 s ez év harmadik negyedében ez a szám 7,4-re emelkedett, örvendetes, hogy a háború előtti színvonalat ma már az összes kerületek felülmúlják. (K) Büszkén tekinthetnek vissza A kerek tíz esztendős Chronotechna Sternberki Öragyárban még egy évvel ezelőtt a számbelileg elég erős pártszervezet alig dicsekedhetett a pártcsoportok tevékenységével. Márpedig az üzemi pártszervezet munkájának megjavítására hozott párthatározat sorsa mindenekelőtt a pártcsoportok kezében van. A január derekán megtartott évzáró taggyűlés - ahogy mondani szokás - élénk, sőt viharos volt. A legtöbben egyetértettek a járási pártbizottság javaslatával, a tagok három pártalapszervezetbe való beosztásával és az egészüzemi pártbizottság megválasztásával. Egyesek azonban erősen kardoskodtak s azzal érveltek, hogy a javaslat még korai, mert nincs elegendő tagja az üzemi pártszervezetnek. Egy év alatt sok minden történt. A három pártalapszervezet megteremtésével erősödött az üzemi pártszervezet. A gazdátlan pártcsoportok élére és a nem megfelelő pártbizalmiak helyébe újakat választottak. A pártbizottságok javaslatára a párttagság szívesen választotta meg a termelésben élenjáró, politikailag tájékozott, tekintélynek, népszerűségnek örvendő kommunistákat. Figyelmet fordítottak arra, hogy a műhelyekben a bizalmi hálózat elsősorban fizikai dolgozókból álljon. Ma már a bizalmiak túlnyomó része azok soraiból való, akik a munkapadnál vagy gépnél dolgoznak. Örvendetes jelenség, hogy a tagság 50 százalékban a kezdeményezésben, a munkaversenyben bevált párttagot választotta meg bizalminak. Ilyen módon már kezdettől sikeres volt az a törekvésük, hogy a pártbizalmiak nagyobb tekintéllyel rendelkezzenek. Az üzem pártcsoportjainak munkájában sok a javulás. Egyre eredményesebben segítik a feladatok teljesítését. Az óra-alkatrészeket gyártó műhely kommunistái például azt tartják, a jó agitációt példamutató munkával kell megalapozni. Bizalmijuk, Erich Dite 9 automatikus gépet kezel s közel 30 ezer különböző csavarocskát gyárt egy műszak alatt. Eredményének titka semmi egyéb, mint a gépek lelkiismeretes kezelése, a kések és menetvágók idejében való élesítése vagy kicserélése. S ezt nem rejti véka alá, elmondja munkatársainak, akik tanulnak tapasztalataiból. Követője Arnoštka Červenková elvtársnő is, aki ugyanannyi gépet kezel s nem kisebb eredménnyel. Červenková valóban mestere szakmájának. Igaz, a gyár születése óta megismerte az óragyártás minden csínját-bínját. Nem szereti ugyan, ha a munkában zavarják, de a teljesség kedvéért elmondta azt is, hogy 122 alkatrészből áll az új ébresztő óra, amelyhez csavarokat gyárt s nem kell szégyenkeznie, elérte a svájci órák minőségének szín- | vonalát. Mi sem igazolja ezt jobban, i mint az a tény, hogy a jövő évben ' 350 ezer darabot kell gyártaniok exportra. Nem csoda hát, ha a pártcsoport gyűlésein sok szó esik mostanában a dolgozók politikai és szakmai neveléséről, a jó munkatapasztalatok átadásáról, azok terjesztéséről, amit szívesen vállalnak a pártcsoport tagjai. Az eddigi sikerek bizonyítják, hogy a pártcsoportok munkájának segítése megéri a fáradságot. A pártcsoportokban egyre elevenebb a bíráló kedv, egyre inkább szokássá válik, hogy beszámoltatják a műhelyek kommunista vezetőit pártmegbízatásuk teljesítéséről. A fali és ébresztőóra szerelőműhely egyik csoportbizalmija, Anežka Chovanečková például rendszeresen buzdítja pártcsoportjának tagjait, hogy bírálatukkal és javaslataikkal tárják fel a termelés menetének fogyatékosságait. A pártcsoport számára tartott beszámolóiban számot ad arról is, hogy a műhely munkásait mennyire látták el anyaggal, szerszámmal s milyen folyamatosan kapják a munkát. Ismerteti a műhely legközelebbi feladatait s e csoport tagjai a feladatok és lehetőségek ismeretében tesznek felajánlást. A műhely vezetője pedig, mint a pártcsoport tagja kötelezettséget vállalt, hogy a felajánlások teljesítéséhez szükséges műszaki feltételeket megteremti s erről a pártmegbizatásról rendszeresen beszámol a pártesoportnak. A jó politikai munka nagyban hozzájárult, hogy a műhelyben 110-120 százalék j az átlagos teljesítmény s az évi ter- | vet határidő előtt, már december derekán teljesítették. Számos jó javaslat és újítás született a pártcsoportok javuló munkájának eredményeként. Az óra-alkatrész készítő műhely két pártcsoportja ez év második negyedében néhány hét alatt több újítási javaslatot adott be, felkarolták tagjaik és a pártonkívüliek kezdeményezését. Példájuk magával ragadta az üzem többi pártcsoportját is. Az eredmény 176 újítási javaslat, melyek nagyrészt anyag- és munkaidő- megtakarításra vonatkoznak. Az eddig megvalósított újítás 450 ezer korona megtakarítást jelent évente. Látszólag kis dolog, amit egy párttag, mint agitátor végez. Mégis, ilyen apróságokon mérhető le legjobban, milyen kapcsolata van a pártszervezetnek az üzem pártonkívüli dolgozóival. Aki ma a CSISZ-szervezet életéről kérdezősködik Vratisíav Pluskál mérnök igazgatóhelyettestől, az egészüzemi pártbizottsággal megbízott instruktortól, ezt a választ kapja: „Elvtárs, a fiatalok szervezetének pártirányítása jónak bizonyult, a kommunisták a pártcsoportok segítségével egyre érdekesebbé és színesebbé teszik üzemünkben a CSISŽszervezet életét. Gyakran szerepelnek a legjobb dolgozók között." Elmondták az elvtársak azt is, hogy már nemcsak a nagyobb kereset fűti őket, meg akarják védeni szervezetük becsületét is. Sok dicsérő szót hallottunk František Vychnánekről, a szerszámkészítőműhely géplakatosáról, Vladimír Mičkó óraszerelőről és másokról, akik nem egy javaslatot tettek a folyamatos termelés tökéletesítése érdekében. Az életkedvvel teli CSISZ-vezetőség valóban magával ragadta s jó munkára buzdítja az üzem ifjúságát. Az üzemben járva találkoztunk egy fehérkabátos idősebb emberrel. Vladimír Dračka a neve, a CSISZ-szervezet egyik tanulókörének propagandistája — magyarázta Pluskál elvtárs. S meg is kérdezte mindjárt tőle, „hogyan megy a politikai nevelés körükben?" A válasz rövid volt. „örvendetes dolog, hogy a fiatalokat egyre jobban érdekli pártunk története és politikája." Hogy ezt jól meg tudja magyarázni, abban nincs kétség, mert régi harcosa, hű katonája pártunknak. Azért írjuk le mindezt, mert közelről érint mindannyiunkat. Hiszen elsőrendű kötelességünk tájékoztatni a fiatalokat nemcsak arról, ami az üzemben történik, hanem pártunk építő politikájáról is. Ahol nem magyarázunk mi, ott agitál az ellenség. Persze, az igazságtól eltérően magyarázza a bel- és külpolitikai eseményekét, kapitalista szemszögből, saját szájuk íze szerint. Sok példát lehetne még felsorolni annak bizonyítására, hogy a pártcsoportok eddigi munkája mennyire segítette a termelési feladatok teljesítését, a dolgozók politikai látókörének szélesítését. De nincs módunk arra, hogy egy cikkben mindenről beszéljünk, még hozzá részletesen. Mindent összegezve meg kell említeni, hogy az üzemi pártszervezet egészségesen fejlődik, új tagokkal, a dolgozók legjobbjaival erősödik. Különösen az ifjúság körében végzett politikai nevelőmunka hozta meg gyümölcsét. Lesz tehát miről beszélni a közeledő évzáró taggyűlésen. A pártcsoportok kiküszöböltek minden olyan Hibás nézetet és gyakorlatot, amely elzárta az új, egészséges, friss erők elöl a párthoz vezető utat. Erdősi Ede A szlovák írók számadása A Szlovák írószövetség hétfőn tartotta teljes ülését Bratislavában. Az ülésen megvitatták a szlovák irodalom jelenlegi helyzetét és feladatait a szocializmus építése befejezésének időszakában. A szövetség tevékenységére vonatkozó beszámolót a Klement Gottwald államdíjas Vladimír Mináč, a Szlovák írószövetség elnökségének tagja adta elő. A beszámoló megvonta a szövetség és szervei, valamint kiadóvállalata tevékenységének mérlegét, különös tekintettel a szocialista kultúra kongresszusa jelentőségének értékelésére. A szövetség fő feladata a legközelebbi időben is, hogy elmélyítse az irók és a mindennapi élet közötti kapcsolatokat, jelenlegi életünk problémáira irányítsa a figyelmüket. ŰJ SZÖ š $ 1959. december 23,