Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-07 / 308. szám, szombat

„Bár mellettem állana még Marx, hogy ezt saját szemével láthatná!" - írja Friedrich Engels a Kommunista Kiáltvány 1890. évi német nyel­vű kiadásának előszavában. A 69 évvel ezelőtt írt szavak a forradal­mi elmélet előharcosa tollából a munkásmozgalom egységessége, a proletariátus szervezeteinek kezdeti sikerei láttán fakadtak. Ma, a dicső marxi eszmék beteljesülésének 42. évfordulóján már eredmé­nyekről, a proletariátus egységes harca eredményeiről beszélhetünk, a szocialista, kommunista társadalom építéséről szólhatunk. Mi is hazánkban, alig másfél évtizedes szocialista építés után a felszaba­dult munka sikereiről számolhatunk be. És milyen sikerekről! Bár mellettünk állana még Marx, hogy mindezt saját szemével láthat­ná — fakadnak önkéntelenül is tollúnkból Engels szavai. ,,, ARANYÓRA Hadd álljon a kommunista párt dicső harcából fogant boldog éle­tünk némely mozzanatát megörökí­teni kívánó kis mozaik elején egy történet, amely aranyóráról szól. Munkásember feleségének aranyórá­járól. Praschek János komáromi hajó­gyári munkás élete utolsó tíz évé­ben csak egy nem változott meg: mindig édes Gizikémnek szólítja fe­leségét. Egy este közvetlenül az új hajógyár 10. születésnapja előtt az idők változásáról beszélünk a kis család lakásán. „A régi lakás bizony igen nedves volt"... — mondják. Ez központi fűtéses, kétszotíás, a konyhában gáz. Politúrozott bútor, rádió, Athos televíziós vevő, ka­rosszékek, dohányzó sarok... Ha nem hazai olvasó számára írnám e sorokat, itt figyelmeztetni kelle­ne: a hajógyár egyik hegesztőjénél vagyunk, nem az igazgatónál.. . Á szó a munkára terelődik. Pra­schek János azon bosszankodik, hogy amikor vízpróbára készíti elő a mun­kát, az anyacsavarok nincsenek a 'helyükön, úgy jár aztán mint egy koldus, (milyen furcsán hangzik ez a szó ebben a környezetben) az egyik felelőstől a másikig,, két óra veszteségidő, és utólag kell behozni az .elmaradást, hogy időre megle­gyen a munka. Hát kérem micsoda szervezés ez? „Csináltad volna úgy, mint Béla - szól bele az asszony a heves vitába — az összeszedte mindazokat, akik egyiktől a másikhoz küldözgették és a főnökhöz vezette őket. Megkapták azok a magukét..." És ha egyszer az asszony* veszi fel a szó fonalát, nehéz' visszavenni tőle. Ez Komáromban is így van. 'Folyik tovább a szó, míg. - mint az lenni szokott - a fizetés kérdésé­hez érünk. fiinen már csak egy ug­rás a tervezgetés. Legyen segédmo­tor a- csónakra, vagy „az a helyes arany karkötő óra, amit a minap láttam"? A férj és feleség, mintha fiatal tervezgető házasokat látnánk (pedig már unokákról is szó volt a beszélgetés során) számolgatni, latolgatni kezdenek. Ilyenkor a ri­porter jobbnak látja hozzálátni a búcsúzáshoz. Elmenőben még hall­ja: „Jól van édes Gizikém, meglesz az aranyóra is." EMBER ÉS MUNKA Elmentem a napajedlai Fatra mű­anyaggyárba. Itt a munkások azzal fogadtak, hogy megismertettek Sei­fert-módszerével. Marié V.ymazalová, idős munkásnő, aki valamikor a Baťa alkalmazottja volt*, annak idején, ha a munkájáról kellett beszélnie a rab­szolgasorsot, a hajszát, az elbocsá­tásokat és újra a hajszát emlegette. Ma egy gyűlésen találjuk. Hevesen gesztikulál és az irodalmi nyelvtől igeri távóléső hanák 'tájszólásban ilyeneket mond: „Persze hogy kell a Seifert módszere! Hiszen müanya­<|Dt gyártani járunk ide, nem sze­relőt várni az elromlott géphez. Csak tessék felírni, kinek a hibájából van­nak a v'eszteségidők! A mester szer­vezze jobban a munkát és tessék csak jó anyagot átengedni, az el­lenőrzésnél, mert különben össze­ragad a gépem.. ." És hajszolja, hajszolja tovább a munkásnő a mes­terét, az ellenőröket, a cégvezetőt: tessék neki folyamatos zavarmentes munkát biztosítani. Elismétel egyet mást többször is, kicsit sokáig be­szél már... de nem pisszegik le. Csak a mester izeg-mozog a helyén egy kicsit. Másnap munkahelyén ta­láljuk Vymazalovát. Valűch mester űrlapot tesz eléje és így mordul régi ismerőséhez: Ide írd fel Maris­kám mi okozza a veszteségidőket. Az üzemvezetőség kötelezi magát, hogy rendbehozz'a a dolgot." Ez így van. Ez Seifert módszere. Ez az öntudatos munkások vezette üzem"~rendje: a munkás látja leg­jobban mit kellene tenni a jó* ter­melésért, kiverekszi magának a na­qyobb termelés feltételeit. Ezt Ba­ťa Tamás sohasem lenne képes meg­érteni . .. ! ATOM BÉKÉBEN Atomenergia felett uralkodik az ernber. Csodálatos és egyúttal bor­zasztó erő felett. Mit csinál ezzel az ^erővel? A gottwaldovi gumigyárban ezt: Egy újfajta gumiabroncs szerke­zetének és anyagának kipróbálásá­hoz sok munka kell. Az abroncsot felszerelik egy pontosan lemért gép­kocsira és a kocsit futtatják. Kilo­métereken, úttalan utakon, napokon, heteken át. Pontosan három héten át. fizetik a sofőrt, a benzint, — ez nem is kerül oly sokba. De az időt is meg kell fizetni. Amikor pe­diq arról van szó, hogy hatékonyan termeljünk, az idő értéke megnő. A gottwaldovi Rudý ftíjen gumigyár kutatóintézetében fehérköpenyes atomszakértők munkához láttak, hoqy a Ieghosszadalmasabb munká­nál, a próbáknál időt nyerjenek. A felszabadult munka eredményei... ...és a jövö távlatai A szocialista nagyüzem korszerű gépekkel dolgozik. Oj gépek mellett kulturáltabb, könnyebb és jobb is a munka. Munkájukat siker koronázta. Ma így próbálják a gumikat: a gumiabroncs­ba pontosan lemért sugárzásu rádió­aktiv ként helyeznek. Egészen keve­set sugárzik. De eleget ahhoz, hogy az érzékeny Geiger-számláló megál­lapíthassa a legkisebb kilengéseket is. A sugarak csökkentett mérték­ben áthatnak a gumi falán. Ezekután a próbakocsira felszerelt abronccsal lefutnak 100 métert. A kerék nyo­mának suqárzását a Geiger-számlá­lóval újra lemérik. Ebből — sokkal pontosabban mint sokhetes próbák alapján — kiszámítják a gumi kopá­sát, ellenálló képességét, mindazt, amire szükségük van. Eqyetlen nap alatt. Ennyi az egész. MIKOR JÁR AUTÓN A KŐMŰVES? Az alábbi kis történet akkor tör­tént meg velem, amikor a Budova­teľská .utca sarkán levő építkezésre riportra mentém.' A riportot meg­írtam, e kis történetet pedig eltet­tem egy ünnepélyes alkalomra. Az alkalom itt van, tessék a történet: Felkapaszkodtam az épülő ház harmadik emeletére, hogy kikérdez­zem a Plavecky-csoport munkásait, hogyan s miképp csinálják, hogy építkezésükön oly nagy a rend. A csoportvezető helyetteséhez is elkerültem, aki kőműves lévén a Škoda fegyvergyáros kastélya. A lését szolgálja. A vitorlásokon és a munkásait • téglákat rakosgatta nagy serényen. Beszédbe elegyedtünk. A rendről a normákra, azokról pedig a fizetésre terelődött a szó. - Mit vásárolt, ha ilyen jól ke­res? — Spartak-autót vettem. Jó az. Vereknyén lakom, messze a város­tól... Jó ilyenkor, ha kocsija van az embernek. cialista rendszerben a dolgozók üdü­csónakokon a mai Lenin Művek láthatjuk. — Szóval munkába saját gépko­csiján jár? — Nem, a Spartakkal csak ki­rándulni, meg úgy ... Munkába 250­es Jawa motorkerékpáromon járok — mondta nyugodtan, minden izga­lom és büszkeség nélkül, mintha nem is a kommunizmus napjának egy sugara vetítette volna .rá fényét a félig kész fal csupasz tégláira. '1 Nem, a legjobb aka­rattal sem kezdhetem azzal, hogy az itt mel­lékelt ábrán látható szamok valóraváltása röpke hat év múlva mindnyájunk számára egy kirándulásra való autót és munkábajárás­ra való motorkerékpárt jelent. A Plavecky-cso­port kőművese elönyhen részesített ágazat dol­gozója és tegyük hozzá — kiváló dolgozója. Nem leszünk egyszerre mindnyájan kiválóak az előnyben részesített ágazatokban. De hason­lóan mint a fenti pél­da, e számok is a kom­munizmus közeledtét csillogtatják meg előt­tünk. , Sok vaslemezt kell még összehegesztenie .Praschek Jánosnak, sok visszásságot kell még leküzdenie Marié Vy­mazalovának, a kutató­intézet fehérköpenyes mérnöke pedig, ha egy pici hibát csinál, a su­gárzástol még leukémiát kaphat, ami nagyon rossz betegség. Sok téglát kell még a Pla­vecky-brigádnak lerak­nia — télen, nyáron, né­ha fagyos kézzel, néha naptól égetett háttal, izzadt homlokkal... Mert ezek a számok nem valósulnak meg maguktól, nem az égből pottyant Praschek Já­nosné aranyórája sem. Hoqy férje szavaival él­jünk: „Meg is kell azt nekem dolgoznom Gizi­kém!" A hatalmas ugrás, ily meredek grafikon telje­sítése, ez nem akármi­lyen feladat. Hiszen egyetlen egy egy kelet-szlovákiai vegyi kombi­kapitalista ország az egész világon nát, a vágsellyei nitrogéngyár, a nem képes ily gyors fejlődést kimu- bratislavai Slovnaft, a kőolajtávveze­tatni, mint amilyen a miénk. Akár- ték a szovjet határtól, a kelet-szlo­hogy is nézzük a statisztikákat — vákiai síkság vízgazdálkodásának nem képes. Nem tudják pl. a szín- rendszere, új épületanyaggyárak.. 1957 58 59 60 61 62 63 64 1965 Egyes iparágazatok fejlődése a harmadik ötéves tervben százalékokban. tetikus fonalak gyártását nyolc év alatt tizennyolcszorosára emelni. Nem tudják, mert nincs Marié Vy­mazalovájuk. De vegyük szépen sorjában. Mit mutat a jövő ? Számok, nevek, dátumok... Hát az ember élete milyen lesz? SZEBB SZÁMOKBAN A hajógyári, de nemcsak a hajó­gyár; hegesztőknek több idejük lesz segédmotoros csónakjuk kihasználá­sára. Többet tehetnek félre, hogy Szlovákia ipari termelése 1960-ban szabadságuk idején pl. külföldi uta­az 1937-es ipari termelés tizenhét- zásra is teljen. És majd minden •szerese lesz és akkora, mint az szomszéduknak televíziós vevőkészü­egész köztársaságé 1948-ban volt. léke lesz. Talán tökéletesebb mint Az egy főre eső termelés az iparilag az Athos. És több munkásasszonynak fejlett orszáqok színvonalán lesz. lesz aranyórája — ha éppen ez a Felépül: a Keletszlovákiai Kohómű, vágya. Ehhez azonban nem szabad anya­csavar kereséssel két órát elvesz­tegetni. És jobban mint eddig meg kell tanulni az új hajók építésének titkait. A lehető legtöbb munkame­netet gépesíteni kell. És gondolkoz­ni, hogyan lehetne jobban, célsze­rűbben dolgozni. Vegyétek elő azo­kat, ' akik akadályozzák munkátokat — főnök elé, taggyűlés elé velük, kapják meg a magukét, tanulják meg jobban csinálni. így nemcsak otthon, de munkaihelyünkön is szebb lesz az élet. JOBB Jobb is lesz az élet. Nagyobb lesz a választék az üzletekben, szabad időnket jobban, kulturáltabban tölt­hetjük. V.ymazalová több könyvet olvashat majd és talán — bár nem nagyon hiszem — tájszólása is ja­vul valamelyest. És szebben, szaba­tosabban fejezi majd ki magát. És mesterének nem lesz miért fészke­lődnie a székén, mert minden a leg­nagyobb rendben lesz. Legyen így — szóljunk és adjunk hitelt a mi munkahelyeink vymaza­lováinak, fogadjuk el javaslataikat, keressük fezeket äz embereket, akik jót akarnak és meg tudják monda­ni, mit kell még tennünk jobb éle­tünk érdekében. KÖNNYEBB Nemcsak az atomtudós fog fehér köpenyben dolgozni munkahelyén. Több lesz az automatikus gép,, gé­pesített munkahely. A nehéz mun­kát emelődaruk végzik, a legfonto­sabb műveleteket önműködő beren­dezések ellenőrzik majd, s Így ke­vesebbet bosszankodunk a selejt miatt. Kevesebb lesz a por cement­gyárainkban. És több mosóqép a háztartásokban és kevesebb izzadság az asszonyok homlokán. Nem lesz mindenkiből atomtudós. De sokkal többet kell az embereknek tudniok, mint ma. Tanulni kell, hogy könnyebb legyen munkánk, életünk. Üzemi munkaiskolák százai hívnak, oly szélesre még soha sem tárták a közép- és főiskolák kapuit a munkás előtt, mint ma. Tekintsünk e grafiko­nok meredek vonalaira — tanulás e csúcsok elérésének egyik módja. BÉKÉS Ha mindannyian oly szorgosan rakjuk a magunk munkahelyén saját képességeinket a szocialista társa­dalom épületének bástyájára, mint a Plavecky oloport a téglákat a ha­zak alapjaira — szilárdul, erősödik országunk. Nemcsak autóért, mo­torkerékpárért tesszük azt, amit teszünk — a béke ügyét is szolgál­juk ezzel. Itt kár fecsérelni a szót. A jövő nagy távlatai, a béke távla­tai - ez építésünk célja és értel­me építkezésen, gyárban, kutatóinté­zetben egyaránt. Vilcsek Géza ÜJ SZÖ 2 * 195 9- november 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom