Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)
1959-11-07 / 308. szám, szombat
A z elmúlt napokban Moszkvában jártam, nem sokáig, csak egy hétig. Ennyi idő csupán arra elegendő, hogy az ember a várost felületesen megismerje. Megnézi a nevezetességeit, bemegy néhány üzletbe, kipróbálja közlekedését, ellátogat egy-két színházba és ezzel ki ls merül a programja. Én sem reméltem többet moszkvai utamtól s hogy mégis azt állíthatom, sikerült legalább részben behatolnom e hatalmas ország lüktető jelenébe, mérhetetlen gazdagságába, óriási iramú fejlődésébe, elkápráztató gazdasági eredményeibe, azt a Szovjetunió eredményei kiállítása megtekintésének köszönhetem. Egy kedves moszkvai ismerősöm, aki elkísért a kiállításra, folyton azt hajtogatta, milyen kár, hogy nincs nyár, hogy nem láthatom teljes Szépségében a pompás fa- és virágerdőt, a színes szökőkutakat, nem élvezhetem a különböző attrakciókat. Aznap véletlenül nem fukarkodott a nap sugaraival és így télikabátban ugyan, de nyári hangulatban indultam neki a sokat ígérő kirándulásnak. Moszkvában az idegen aránylag hamar hozzászokik a nagy méretekhez, mégis hitetlenkedve veszi tudomásul, hogy kettőszáztizenegy hektáron terül el ez a kiállítás, vagyis még nagyobb terjedelmű mint a brüsszeli volt, ahol pedig nem egy, hanem ötvennégy ország állított ki. Csak amikor beül a bejárat előtt várakozó kis vonatok egyikébe és körülutazza az egész kiállítást, ébred a tudatára: hiszen ez város a városban. Nemcsak vonatok, hanem ki 5, úgynevezett motortaxik is közlekednek a kiállítás területén. Hátul ül a vezető és elől két utas. A brüsszeli világkiállításról hozták az ötletet a szovjet elvtársak és — ez jellemző a szovjet iparra — egész rövid időn belül a vonatok és a motortaxik a Moszkva, — Kreml tása lenne, de melyik szovjet ember ne akarná saját szemével látni annak az emblémának pontos mását, amelyet az űrrakéta a holdra vitt, hogy a Szovjetunió elsőségét hirdesse ezen az eddig el nem ért és érintetlen égitesten. Ebben a pavilonban a sok érdekes látnivalón kívül — mint amilyen például a három szputnyik modellje, különböző meteorológiai, geofizikai rakéták, az 1933-ban kilőtt első rakéta 'mása, számos bonyolult műszer, rakétamotor, annak a modern, dinamikus felfogású szobornak a modellje, amelyet Moszkvában az első szputnyik kilövésének emlékére fognak felállítani — talán a légfígyelemre méltóbb, mondhatnám történelmi jelentőségű exponátum az a rakéta, amelyik 45? km magasságból 700 négyzetméter nagyságú kapronejtőernyő segítségével visszatért a főidre. Az ejtőernyő kissé szakadt, megrongált állapotban szintén ott látható a sztratoszférát megjárt rakéta mellett. A köztársaságok pavilonjai közül Grúzia pavilonját néztem meg a legalaposabban. Grúziára azt szokták mondani, hogy a Szovjetunió paradicsoma, a napfény, gyümölcs, bor, tea, buja szubtrópikus növényzet hazája. Amikor a mínusz 5 fokos, csípős hidegből beléptem a pavilonba, úgy éreztem, mintha ott iennék Grúziában. Az üvegházban pálma és bambuszfák, gyümölcsöző banán, citrom, mandarin, narancsfák, mosolygó almák és körték. A gyümölcsöknek e változatos egyvelege ínycsiklandozó illatot áraszt. De Grúzia ipari termékeivel sem vall szégyent. A Grúziáról teljes képet nyújtó kiállítás felfedi a látogató előtt ezen ország minden gazdagságát. Megtudjuk, hogy a grúziai teherautók legalább olyan közkedveltek, mint az almáik, hogy korszerű automatákat, finom műszereket, pianínókat, gyönyörű szőnyegeket, számos közszükségleti cikket gyártanak. A második űrrakéta (Kis Éva felvételei) telep szokottnál lényegesen nagyobÖ modelljét gondosan megnézem. A ter» veket szovjet és csehszlovák szakemberek közösen dolgozták ki s az erőművet Szlovákiában fogják felépíteni. A panellekről figyelemre méitó adatok derülnek ki. A Szovjetuniót a világ automtudősai az atomenergia békés felhasználásának kérdéseiben élenjáró nagyhátalomnak tartják. Az első szovjet atom villanytelepet 66 országból 6335 atomszakértő látogatta meg, 460 szovjet tudós vett részt az atomenergiáról rendezett nemzetközi szimpóziumokon, megbeszéléseken, értekezleteken, a baráti államokból több 6zázan a Szovjetunió tudományos intézeteiben szereznek gyakorlatot az atomtudományban. A gépipari készítmények hatalmas pavilonjában, ahol az autóbuszoktól, mezőgazdasági gépektől . kezdve a szerszámgépekig az ezen iparághoz tartozó gyártmányok széles skálája megtalálható, a legszembetűnőbb, hogy mindenütt az új technika érvényesül. A geológiai pavilonban a látogató a szó szoros értelmében rádöbben a Szovjetunió kiapadhatatlan ásványi gazdagságára. Míg 1913-ban a geológusok 220 milliárd tonna szenet tartalmazó lelőhelyet ismertek, addig 1958-ban körülbelül 8 trillió (8 ezer milliárd) tonna szenet tartalmazó lelőhelyről tudnak. Van olyan lelőhelyük, amelynek szene az egész világ jelenlegi szénfogyasztása mellett elegendő lenne 250 évre. Még arra sincs szükség, hogy mélybányákat tárjanak fel, a szénfal olyan vastag és olyan maqas, hogy felszíni bányákban kényelmesen elérhető. A Szovjetunió vasércben i;s rendkívül gazdag, csak a kurszki lelőhelyen 11-szer annyi vasérc található, Amott egy .távolról irányítható sztereofónikus zeneszekrény, majd hirtelen egyszerre néhány televízió képernyőjén meglátod saját magad, holott felvevőgép nincs a láthatáron. Hát ez hogyan történt?' Kiderül, hogy néhány lépésnyire tőlem, hordozható, a mi Admiránknál alig nagyobb televíziós felvevőt tart a kezében egy fiatalember s azzal veszi fel a látogatókat. A televízióban dolgozó riporterek számára nagy előnyt jelent ez a kis gépecske, ha majd megkezdik sorozatgyártását. Nem kisebb technikai csoda egy másik televíziós felvevő, amelynek segítségével a tenger 100 méteres mélységéből televíziós közvetítést lehet adni. A tudósok, mérnökök a partról vagy a hajó kajütjéből telefonon irányítják a búvárt, miközben a televízió képernyőjén ellenőrzik kutatásait. Ebben a pavilonban még a laikus is órákig ellehet, hát még a szakember, akit nem csak a televízorok és rádiók érdekelnek, hanem a többi sok, számomra titokzatos gép, műszer, készülék is, amelyet a Szovjetunió már felhasznál a termelés komplex gépesítésének és automatizálásának meggyorsítására. Az atomenergia békés célokra való felhasználásának bemutatása két pavilont vesz igénybe. A 150 kilpwattos atomreaktort működés közben látni, ugyancsak működik a bonyolult műveleteket végző mechanikus 'kéz, amelyet atomlaboratóriumokban használnak, hogy a dolgozó védve legyen a rádioaktív sugaraktól. A 150 megawattos atomvillanymint egész Svédországban és 5-ször annyi mint az USA-ban. A geológusok Szibériában állandóan új szén-, vasérc-, színes- és nemesfém lelőhelyeket fedeznek fel. A kiállításon szerzett élményeimet az úgynevezett cirkoramatikus, más szóval, körvásznú mozi megtekintése tetőzte be. Képzeljünk el egy nagy kőralakú mozit, amelynek a falán a vászon körbe-körbe fut. A húsz perces műsor alatt vonaton, autóbuszon, repülőgépen, hajón beutaztuk a Szovjetuniót Turkméniától a Kaukázusig, voltunk a forradalom bölcsőjében, Leningrádban, átéltük a moszkvai Vörös téren a május elsejei ünnepségeket. Szándékosan írom azt, hogy beutaztuk, átéltük ... a körvászon ugyanis olyan érzést vált ki a nézőből, mintha maga is részese lenne a vásznon látott eseményeknek. A ; hullámok, amikor a közönség a hajó fedélzetén „utazott" olyan élethűen csapkodták a hajó oldalait, hogy a gyengébb gyomrúak már-már a tengeri betegség tüneteit kezdték érezni. Késő este lett s a kiállításnak csak a töredékét sikerült megnéznem. Igyekeztem a legérdekesebb látnivalókat kiválasztani, bár meg vagyok róla győződve, hogy ezen a nagyszerű és a maga nemében egyedülálló kiállításon minden érdekes, minden lenyűgöző. A szovjet ember, a szovjet rendszer győzelme ez a kiállítás, amely bemutatja, hogy ez a virágzó ország biztos és gyors léptekkel halad a kommunizmus felé. KIS ÉVA játékoknak, a könyvnek, a könnyűipari készítményeknek, a traktorjavító állomásnak, a baromfitenyésztésnek, a falusi kórháznak, haltenyészetnek, rádioelektrónikánaik, eiektrifikációnak és így tovább. A köztársaságok zászlóival díszített központi pavilon szemléltető képet ad az ország történelmi fejlődéséről, jelenéről és jövő terveiről. A táblázatok, grafikonok az 1918 — 1958 közötti időszak termelésének legfontosabb adatait tartalmazzák. Ä rádioelektrónika pavilonja a legújabb, építészeti megoldása a legmodernebb. Az alumíniumlemezekkel bevont fénylő épület messziről hatalmas rádióra emlékeztet. Annyi itt az érdekes látnivaló, hogy zavarba jössz, melyiknél időzz a legtovább, a színes televízió műsorát nézd-e végig, vagy az új televíziós készülékeket csodáld, melyek között a „Szputnyik" névre keresztelt, hordozható televízió nem nagyobb a cipődoboznál s autóba is szerelhető. A kiállítás központi pavilonja kiállítás látogatóinak rendelkezésére álltak. Ez a kiállítás valóban város a városban. Ez nem frázis, még csak nem is költői túlzás. Hetvenegy pavilonja van és összesen háromszáz különféle épülete. Az épületek űrtartalma több mint 2 millió köbméter, a pavilonok 120 000 négyzetméter területet, az utak, terek, járdák, 52 hektárt, a tavak, a halastavak, szökőkutak 10 hektárt foglalnak el. A kiállítási terület hatvan százaléka, 124 hektár parkosítva van, s itt 50 ezer fa és 4 millió virág nő. A színházak, hangversenytermek hatezer néző befogadására alkalmasak. Remélem az olvasó elnézi, hogy egyszerre ennyi számmal rohantam meg. Az a szándék vezetett, hogy velem együtt érzékelje a kiállítás monumentális voltát. Nem szeretnék csalódást okozni és ezért előrebocsátom, nem néztem meg mind a hetven pavilont, nem is nézhettem meg, mert ahhoz egy egész hét is kevés lett volna. Sőt, hogy megint számokat hozzak fel péidául, egy szemfüles riporter kiszámította, ha valaki minden kiállítási tárgynál csak egy percet időzne több mint két hónapot kellene a kiállításon töltenie. Mint ismerete* a kiállításnak a Szovjetunió mezőgazdasági és ipari kiállítása volt a> elődje. Az évek folyamán azonban a'invira kibővült, — csak az idén 17 ú| pavilon nyílt —, hogy ma már az ejyes köztársaságok pavilonjain kí>ill a népgazdaságnak valamennyi ágazata külön is képviselve van. ílogv csak néhányat említsünk: önllló pavilonja van az atomenergia békés célokra való felhasználásának, a közlekedésnek, a Tudományos Akadémiának, a kukoricatermelésnek, r Megtudjuk, hogy negyven év alatt az ipari termelés harminchatszorosára, a termelési eszközök termelése nyolcvanháromszorosára nőtt. De ne tévesszük szem elől, hogy a valóságban ebből az időből a békés építésnek nem szentelhettek többet, mint húsz évet, mert a többi vagy háborúval vagy védekezéssel telt el. A lakásépítés óriási iramát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az elmúlt negyven év alatt öszszesen 6333 millió négyzetméternyi területet építettek be, a hétéves terv alatt viszont 630—660 millió négyzetméter puszta területen épülnek lakóházak. Ez kb 15 millió lakásegységet jelent csupán a városokban, ezenkívül 7 millió ház épül a falvakon. Moszkvában, a Szovjetunió hatalmas metropolisában a hétéves terv alatt egymillió ember kap új hajlékot. Ez annyi, mintha mi egy új Prágát építenénk fel. Ha statisztikát készítenénk arról, melyik pavilon a leglátogatottabb, minden bizonnyal a Tudományos Akadémia pavilonja kerülne ki győztesen. Az érdeklődés középpontjában még nemrégen az első űrrakéta modellje állott. Ám a szovjet tudomány nem sokáig engedte meg ennek a Nap körül forgó csodának, hogy a földlakók osztatlan bámulatát élvezhesse. Népszerűségét elhalványította a Holdat meglátogató kollégája s most ennek a modelljét állják körül a kiállítás látogatói. Érthető, hogy a külföldiek útja is ide vezet először, mivel ennek az űrrakétának modellje még sehol máshol nem látható. A rakéta előtt elhelyezett, kis hatszögű részecskékből álló csillogj fémtömb sem kelt kisebb feltűnést. Nem mintha a tudománynak valami különleges alkotJJ SZÖ 7 * Í959- november 7 S
