Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-28 / 329. szám, szombat

Az érsekújvári „WÚ OTT JÁRTAM, ahol lassan három vy Varyban egy porcelángyárban 10 évtÍ7Pf+r» ^Órifv* 7.CÍrimr»nH • ŕfjňlí- ... ^ ,1 „ I , ,. r ..xn évtizede Móricz Zsigmond: Érsek újvárt a Péróban. Táskámban a riport, melyben Mó­ricz megrázóan fest; az érsekújvári cigányok akkori életét. „A Pétő"... — írja Móricz — évig dolgoztam megszakííős nélkül. Nem volt velem baja soha senkinek. Megbecsültek, mert szeretek »do!goz­ni. Azért jöttem haza. mert tavaly megnősültem, s mcst már a csalá­dommal együtt szeretnék itt élni. szörnyű hely. rogyadozó viskók, te- Állandó munka kellene. Az Elektro­lezsúfolva emberekkel Igazi cigány- svitben szeretnék dolgozni. Már há­telep, semmi kultúra, semmi higié- romszor adtam be kérvényt. Most nia". vettek fel 33 embert, de én megint E szavak 1032-ben. a "Nyugat ha- kimaradtam. Sajnos, néhol még ma sábjain jelentek meg. is rosszul néznek a cigánvra. Pedig Mi a helyzet ma? Hogyan élnek tudunk mi dolgozni, Karlôvy Vary­az érsekújvári cigányok 1959-ben? ban fűtő voltam, itthon is megáll­Az emberekkel telezsúfolt rogya- nám a helyem, dozó viskók még megvannak. A kul- - itt lakik a Pérón? túra. a higiénia azonban már nem hiányzik. A cigánytelepen lakó családok mindegyikének van rádiója, 20-nak pedig televíziós készüléke. A szo­bákban új bútor, feltűnő tisztaság. Soknak jár újság, egyesek könyve­ket is olvasnak. Mindezt másoktól tudom, akik azt beszélik, hogy a cigányok ma job­ban élnek, mint régen az urak. Van ebben túlzás, s én sem adok e véleményre. A Pérót járom, ci­gányokat keresek, hogy tőlük hall­jak életükről. Benézek a házakba, de hát min­denütt csak gyerekek, vagy asszo­nyok. Érdeklődésemre derűsen mond­ják: — Az emberek dolgoznak. — Igen, s ez nem lenne baj, ké­rem, csak hát kevés a pénzünk tü­zelőre, és hideg van. Pedig kicsi a gyerek és fázik. Ha a gyárban dol­goznék, másképp lenne. Bánat és vágyakozás ül a cigány­fiú arcán. Becsületes, jó munkás. Néha mégis úgy érzi, kisebbértékű­nek tartják. BIZTATOM, hogy ma már senki­nek sincs joga igazságtalanul bánni a cigányokkal. Nyomban felvidul s ezeket mondja: — Azt én is tudom, s ha kell, bárkinek megmondom, hogy az a vi­lág elmúlt, amikor megvetették a cigányt. Dánielt keresem, mert azt beszé­lik. hogy Dániel a legértelmesebb embere a Pérónak. De hát Dánio­A z, egyik házból fiatal cigányfiú , ékn é, sen k, sincs otthon s ha má r lép ki. Vállán csákány, lapát, ke­zében kalapács. - Hová így felszerelve? - állí­tom meg. — Munkába megyek. — Itt dolgozik valahol a közel­ben? - Igen, kérem, itt az építkezé­sen. Kérdezem a nevét s hogy hány éves. - Oláh Pál vagyok, 1933. június 24-én születtem. Mikor megtudja, mi járatban va­gyok, ömlik belőle a sző: — Tessék megírni, hogy én Karlo­nem mehetek beljebb, kívülről vizs­gálom a nemrégen átépített Dániel­portát, a kicsi, de takaros, fürdő­szobás házacskát. Közben két idő­sebb cigányember szólít meg: i — Kit tetszik keresni? Mondom, mire ők: — Dolgozik az egész család. Né­gyen. A legkisebb lány pedig iskolá­ban van. Én is kérdezek, s megtudom, hogy Dráfi István 62 éves cigánybíróval , és Dráfi Gyula 50 éves lakatosko­\váccsal beszélgetek. Örülök, hogy a véletlen a cigány­®®®®®®®®®>®®®®®®®®® bíróval is összehozott. Móricz is a cigánybírőval, a „vajdával" csi­nálta riportját s azt is Dráfinak hív­| Kul turális fa fe \ .9. Rokonok a híres Dráfival ? 1 Tudják, kire gondolok, s így vá­laszolnak: — Csak olyan névrokonok va­gyunk. A Pérón majdnem mindenki Dráfi... Faggatom a cigánybírót: Mi a véleménye a mai világ­„Orrszarvúak" a címe Eugeno Iones­új színművének, melynek ősbemuta­tója a napokban volt Düsseldorfban. ról h o' g " VlnekT Péróban A darab éles gúnnyal támadja a fa- ° . . . . sizmust, megmutatja, hogyan váltak " Másképpen elünk ma már, ké­emberek hitleristákká, hogyan ember- ™m mint régen. A kommunisták telenedtek el, süllyedtek állati sorba, meghoztak a szabadságunkat, csak -- hát a lakast kellene kicserélni, meg az a baj, hogy mint öreg már nem muzsikálhatok. Pedig a cigányember­nek a hegedű az élete. NEM ÉRTEM, hogy miért nem mu­zsikálhat? Az illetékesek világosítottak fel:. — Ma már ezen a téren is más­A párizsi bemutató december 15-én lesz az Odéon színházban, Barrault rendezi. * Kubában, új irodalmi folyóirat in­dult, Nueva Revista Cubana címen, a Fidél Castro mozgalmával rokonszen­vező haladó értelmiség kiadásában Az új folyóirat a legkiválóbb kubai képpen van, mint régen. Azelőtt írók támogatásával és közreműködé- mindenki tetszése szerint muzsikált, sével jelenik meg. Az első szám ta- ahogy és ahol akart. Ma a zene­nulmányokat, Nicolas Guillén és má­sok költeményeit közli. A Narodna Kultúra bolgár könyv­kiadó díszes kiadásban jelentette meg karban csak a legjobbak játszhat­nak. Dráfi Gyula lakatoskovács vállalja, hogy elvezet Dániel munkahelyére. — Dániellel — mondja útközben — 1951-től dolgozom a mostani Petőfi Sándor válogatott verseit, ame- munkahelyen. Szeretünk dolgozni, lyeket Georgi Krumov költő fordított Dániel többszörös élmunkás, bolgár nyelvre. Ugyancsak a közel- Az értelmes arcú, 46 éves Dániel múlt napokban jelent meg a könyvpia- Ferencet munka közben találtuk. Sa­con Németh László „Égető Eszter" rokvasat kovácsolt, című regénye. — Nehéz munka — mondom meg­ismerkedésünk után, ahogy megeme­lem a kalapácsát. — Nem könnyű, de már meg­szoktuk. Dániel Ferenc munkahelyén is közkedvelt ember. Munkatársai Feri bácsinak hívják. Látogatásunkon nem lepődik meg, kérdéseimre nyugod­tan válaszol. Először a munkáról beszél. El­mondja, hogyan dolgozik, mennyit keres. Minden szava olvasottságra, magasabb intelligenciára vall. — Könyvei vannak? — kérdem, új irányt szabva a beszélgetésnek. — Hogyne. Van vagy 60 — 70 kö­tetem. Nagyon szeretek olvasni. Elmondja, hogy azelőtt gyakran járt a Csemadokba, több színdarab­ban főszerepet játszott. Egy időben a Pérón könyvtárat, cigányénekkart és cigányszinjátszó csoportot akart létesíteni. — Na és? .— Valahogy elment a kedvem. Most inkább a munkának élek és az üzemben végzem a kultúrreferens teendőit. Amennyire lehangolt, hogy Dániel lemondott a cigányénekkar és a ci­gányszínjátszó csoport szervezésé­ről, annyira felvillanyozott, hogy voszibirszki Operaház magánénekesei Dániel Ferenc a közel 50 munkást nagy sikerrel léptek fel Bratislavában foglalkoztató érsekújvári lakatos­az Aidában. (J. Herec felv.) műhely kultúrreferense ... ip^-ben Amikor a cigányok helyzetéről ér­deklődöm, magabiztosan mondja: — Ma nem száz, hanem 500 szá­zalékkal jobb a cigányok helyzete, mint régen. Van munkÉmk, gyere­keink iskolába járnak. A lányom most a kilencedik osztályt végzi. Jól tanul, ez idén talán kitüntetett lesz. Dániel arcát jóleső mosoly önti el, majd így folytatja: — Az átkos analfabetizmus a Pé­rón is megszűnik. A mi gyerekeink már nemcsak írni-olvasni tudnak, de magasabb műveltségre is szert tesz­nek. A MÓRICZ-RIPORT jut eszembe, ahol az akkori Dráfi így beszélt: — „Én a gyerekeimet már ki akarom ásni ebből a Péróből. Mind a két fiamat iskoláztatom. A na­gyobbik, a tizenhétéves most taní­tóképezdei növendék. Tanítót aka­rok belőle csinálni, azt akarom, hogy ember legyen a cigánygyerekből." Dráfi József, az egykori cigány­gyerek ma az Érsekújvári Tizen­egyéves Magyar Tannyelvű Közép­iskola igazgatóhelyettese ... Vajon hová visz a Dániel-lány és a többi cigánygyerek útja? — A legnagyobb probléma — bo­rul el Dániel Ferenc arca — a la­kás. Az emberséges élethez most már csak lakás kellene"... Biztatom, hogy társadalmunk rö­videsen megoldja a Pérő kérdé­sét is. Dániel arcán remény csillan: — Olvastam a párt határozatában, hogy 1970-ia megoldják a lakáskér­dést. Talán a Péró felszámolására is sok kerül... A Péróban és Dániel Ferencnél tett látogatásom után az Érsekúj­vári Helyi Nemzeti Bizottság illeté­kes osztályára vezetett utam. —. Mit csinálnak a Péró probléma terén? - fordultam Szajda Mihály­hoz, a helyi nemzeti bizottság titká­rához. — A legfontosabbnak a lakásprob­léma megoldását tartjuk. Eddig öt cigánycsalád kapott lakást. A Pérón kívül már körülbelül 200 cigány él. A Pérót fokozatosan számoljuk fel. — És a cigányok kulturális élete? — Ezzel is törődünk. Gyakran rendezünk a cigénylakosok számára összejövetelt, ahol megbeszéljük a tennivalókat. Számos fiatal cigány a helyi művelődési otthonban, mások a különféle tömegszervezetekben dolgoznák eredményesen. Azon va­gyunk, hogy — akárcsak a többi lakost — a cigányokat is bekapcsol­juk a társadalmi életbe. Munkánk eredményes, ami abból is látható, hogy cigány polgártársaink lelkesen kapcsolódnak be a különféle akcióba s maguk igénylik a kultúrát. Meg­értéssel vették a Péróval kapcsola­tos elképzelésünket is. A titkár és Meng László, a terv­osztály dolgozójának további elbe­széléséből megtudtam, hogy az ér­sekújvári Péró felszámolására a he­lyi nemzeti bizottság tervet dolgo­zott ki. A terv szerint a Péró­problémát 1965-ig lényegében úgy oldják meg, hogy a Pérón lakó 138 család közül 60 szövetkezeti, 21 ré­gi, 12 saját, 15 család pedig a be­ruházási költségekből épített há-. zakban kap elhelyezést. A további 30 családott helyzetüknek megfele­lően az ezt követő években helye­zik el. A szövetkezeti lakásépítésnél fel­merült egy probléma. Van olyan el­képzelés, hogy a cigányok számára épülő szövetkezeti blokkokat a Pé­ró helyén építik fel. A tervet töb­ben ellenzik, mondván: - így újabb Pérót létesítenénk. Az illetékesek ezért tovább vizsgálják az ügyet és a cigánylakcsok számára épülő szö­vetkezeti lakások helyéről' csak ké­sőbb hoznak végleges döntést. Többeknek a cigányok közül is az a véleménye, hogy mint a többi la­kosságot, a cigányokat is szétszór­tan helyezzék el a városban. msmrn 8*. ; : l Wm * J* a. . • 1 A völgyekben még az ősz uralkodik, a hegyekben már a tél. Tóth Gyula: ŐSZ Egy régi ősz jut eszembe, Köd gőzölte be a tájat, Asztalunkon nem volt kenyér, Sírni láttam az anyámat Ősz van most is, de a kamránk Már nem üres úgy mint régen, Négy színültig rakott zsákban Világol a liszt fehéren. Sándor Károly: Öszi pillanatkép Mint kamasz, ha kinőtt kabátja tan: feszegeti medrét a vén Garam. S gögüsködnek, játszva a nagyot az esőtől sárszínii habok. Gazdag lomb-díszét már rég ledobta a partok víztükröt néző bokra s most," mint csontos ujjak — az ágak: szél húrjain citeráznak. Í ; i í Jól megválasztani a taggyűlés időpontját! Ly. Mjasznikova és B. Kokurin, a No­SOKAT LEHETNE még írni az ér­sekújvári cigányok megváltozott éle­téről. A húsz televízión és a sok-sok rádión és háztartási felszerelésen kívül 17 motorbicikli is van a Pé­rón. Az élet bizony sokat változott. Az egykor megvetett és megcsúfolt em­berek már ma is úgy élnek, ahogy még soha. A szocialista társadalom a cigányoknál is évszázados adós­ságot törlesztett. S ami a legfon­tosabb, nemcsak a kultúra és a hi­giénia köszöntött be a cigánycsalá­dokhoz. Rövidesen eltűnnek az em­berekkel telezsúfolt viskók, hogy szép, világos és tiszta lakások te­gyék még szebbé, még kulturáltabbá a cigányok életét. BALÁZS BÉLA Most tartják a Csemadok helyi cso­portjai az évzáró taggyűléseket. A minap, hogy részt vegyek egy ilyen gyűlésen, Mihályfára látogattam el. Igen ám, de taggyűléshez nem csak vezetők, hanem elsősorban tagok kel­lenek. A tagok azonban Mihályfán se­hogysem jöttek össze. Este hétre hir­dették a gyűlés kezdetét, eljött a fél­nyolc, nyolc, de még mindig csak 3 — 4 ember lézengett a gyűlésteremben. Hasonló esetet tapasztaltam a meg­előző héten Csitáron. Itt ugyancsak évzáró taggyűlésre készültek — tag­ság nélkül. Mindkét helyen a tanító és az elnök volt a szenvedő alany. Mert ők akar­tak gyűlést, készültek is rá, de hát mit csináljanak, ha a falu dolgozói­nak más „elfoglaltságuk" volt. E jelenség minden esetre nem álta­lános. Néhány napja Taksonyban vol­tam, itt bizony vagy kétszáz ember szorongott a mozi épületében, hogy részt vegyenek a Csemadok évzáró taggyűlésén és megnézzék az ebből az alkalomból bemutatott műsort. Ahol kevesen jöttek össze az évzáró gyűlésre, ott szervezéssel voltak bajok. Nem jó időpontot választottak s a részvétlenség oka elsősorban eb­ben keresendő. Hogy Taksonyban igazán szép és jól sikerült gyűlés volt, ez a jó szervezésnek, a jól vá­lasztott időpontnak köszönhető. S Tak­sonyban a Csemadok évzáró közgyű­íésén nemcsak szépszámú közönség vett részt,, jól sikerült a gyűlést kö­vető kulturális műsor is. A taksonyiak évzáró gyűlésükön büszkén állapították meg, hogy szer­vezetük megalapításának 10. évfordu­lója alkalmából kulturális együtteseik két díszoklevelet, 3 aktívan dolgozó tagjuk pedig emlékérmet kapott. Noha a helyi csoport elég nagy ne­hézséggel küzd — a faluban most épül a kultúrház, s jelenleg még nincs megfelelő színpadjuk — az elmúlt év során jelentős kulturális munkát vé­geztek. Kónya József Kincskeresők című bohózatát például helyben és a környező falvakon 13 alkalommal mu­tatták be s még számos kulturális műsort rendeztek. A taksonyihoz hasonlóan jól sike­rült gyűlés volt Nyárasdon, Kajaion, Diósförgepatonyban, Nagymegyeren, Nagyfödémesen, Rétén és még számos faluban és városban. A sikert minde­nütt a jó szervezés és az időpont helyes megválasztása eredményzete. Szükséges ezért, hogy a Csemadok helyi szervezeteinek vezetői ott is gondos szervezéssel és jól megvá­lasztott időponttal készüljenek az év­záró taggyűlésekre, ahol a gyűlés megrendezésére a most következő időben kerül sor. Egy évi munka eredményeinek és fogyatékosságainak felméréséről, a jövő feladatok meghatározásáról van szó. Az évzáró taggyűlések sikere ezért minden fáradtságot megérde­mel. (b) Blaštík: A lehető legegyszerűbben — Üzletvezető elvtárs, kérem a panaszkönyvet, — szólt a vevő az árú­ház vezetőjéhez. — Szin­te hihetetlen, milyen kö­rülményes itt a legegy­szerűbb árucikkek eladá­sa. Ha zsemlyét akarok vásárolni, először sorba kell állnom, hogy az el­adó megírhassa a blok­kot. Másodszor is sor­ba kell állnom a pénz­tárnál, hogy megfizet­hessem és végül har­madszor is beállok a sorba, ha a zsemlyét meg is akarom kapni. Hát nem lehetne mind­ezt egyszerűbben is? A vevő idegesen lapo­zott a panaszkönyvben. Tele volt bejegyzések­kel. — Ne izgassa fel ma­gát, uram. Minden igye­kezetünkkel azon va­gyunk, hogy a munkán­kat a lehető legegysze­rűbben lássuk el. — Nem igen látom — válaszolt nem minden irónia nélkül a vevő. — A fagylaltot a második emeleten árusítják, jól­lehet nagy a keletje. Az embernek jó magasra fel kell talpalnia érte. De a pezsgőt viszont a föld­szinten tartják. — Higgye el uram, hogy a vevők érdekében valóban igyekszünk munkánkat egyszerűsíte­ni. Például mindjárt ez a panaszkönyv. Nézze csak. ' Az üzletvezető kivette a vevő kezéből a panasz­könyvet és felütötte az első oldalon. A vevő el­olvasta a kerekded betűs bejegyzést: „Felkérjük, hogy mi­előtt panaszát, vagy ész­revételét bejegyezné, olvassa gondosan végig az előző bejegyzéseket, mert azonos panaszokat, vagy észrevételeket va­lószínűleg már beírtak mások is. Az ügykezelés egyszerűsítése érdeké­ben felkérjük, hogy a panaszát vagy észrevéte­lét tükröző eddigi be­jegyzést csupán aláhúzni szíveskedjék." E figyelmeztetés elol-] vasása után a vevő vég­re megértette, hogy min­den további vita hatásta­lan maradna. Sz. I. fordítása. ÜJ SZÖ 7 * 1959. november 28.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom