Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-28 / 329. szám, szombat

ÄZ ÉPÍTÉSZETBEN IS TERET HÚDlT hl ÜJ i MIVEL JÁRULT HOZZÁ AZ ÉPÍTÉSZETI KUTATÓINTÉZET az építészeiről hozott párthatározat teljesítéséhez — Az építészeti kutatás hazánk­ig ban — a párthatározat nyomán — — mindenekelőtt arra irányult, ­— hogy lehetővé tegyük az építé­~ szet iparosítását, valamint új, ~ könnyű építőanyagok termelését — és a helyi nyersanyagok ki­ír.:: használását. Az építészet iparosítása érdekében a bratislavai kutatóintézet kidolgoz­ta a vákuált épületváz módszerét, amely segítségével Bratislavában és a vidéken is már számos lakóház épült. E módszer alkalmazása az épü­letváz építési idejének lerövidítését eredményezi. Ezt főleg az teszi lehe­hetővé, hogy a váz betonoszlopainak építésénél a zsaluzást a beton beön­tése után húsz perccel már leszerel­hetik. A vákuumos módszer lehetővé teszi továbbá nagy mennyiségű épü­letfa megtakarítását, mivel ugyanazt a zsaluzást háromszázszor használ­hatják. A szerelés is egyszerűbbé vá­lik, ami jelentősen — közel felével — csökkenti az építési költségeket. A könnyű épületelemek szerelése terén egy olyan rendszert dolgoztak ki, amely főleg ipari épületek és is­kolák építésénél alkalmazható. A könnyű épületelemek szerelésének módszerével Kuklovban már felépí­tettek egy iskolát és Trnaván meg­kezdték egy további 32 osztályos isko­la építését. A könnyű épületanyagok és a helyi források kihasználásában sokrétű ku­tatást végeztek a gáz- és habsziliká­A vákuumos betonozás a a zsaluzáshoz kapcsolják, gyakorlatban: a beton víztartalmát az oszlop helyére beöntik a betont, ezt a munkafolyamatot látjuk. Jobboldali képünk nem harminc, hanem pontosan húsz perccel a betonozás után készült. A beton után 20 perccel a zsaluzás levehető. elszívó berendezést Baloldal: képünkön negyven órával, száraz, beöntése „Kresolit és „Poresolka — az új építőanyagok A brnói fafeldolgozó közüzemi vállalat és az ostravai Bytostav nemzeti vállalat technikusai egymástól függetlenül majd­nem egyidejűleg két hasonló új építőanya­got fedeztek fel, amely sokrétű alkalma­zást ígér az építészetben és mindenekelőtt az épületfa fogyasztását csökkenti jelentős mértékben. Az új anyag megkeményedett gumiszi­vacshoz hasonló. Nyersanyagát a bakelit gyártásánál keletkező melléktermék alkot­ja, amelyet vizes oldat alakjában adalék­anyagokkal kevernek. A keveréket lapos MESTE1SÉGES ASZFALT, amellyel devizákat takarítunk meg A nyersolaj finomításánál jelentős meny­nyiségü savas gyanta keletkezik, amelyet eddig nem használtunk fel kellőképpen. A nyersolajfinomító-üzemekben mint hul­ladékot kezelik és gyakran ezen üzemek terhére van. A bratislavai építészeti kutatóintézet két mérnöke, Jozef Podolan és Vladimír Medelský megpróbálták ezeket a savas gyantákat célszerűen kihasználni. Igyeke­zetüket siker koronázta. Kidolgozták az ún. „gudroaszfalt" gyártásának módját, amely lehetővé teszi a savas gyantahulla­dék gazdaságos felhasználását. Felfedezé­süket már szabadalmaztatták. A gudroaszfalt tulajdonságai sokban megelőzik a természetes aszfaltét. Az új anyag jól ragad a kőzetekhez, különféle anyagok egybekapcsolására is alkalmas. Felhasználásának ' módja természetesen az útépítésben nagy jelentőségű. Felhasznál­ható azonban a lapos tetők szigetelésére, aszfaltdeszkák gyártására, az épületek alapjainak szigetelésére, csővezetékek szi­getelésére, termelőcsarnokok padlózatának elkészítésére stb. Kevesen tudják, hogy a bratislavai dunai híd úttestét, valamint a Sztálin tér egy részét ezzel az anyag­gal vonták be. Nemzetgazdasági jelentősége abban rej­lik, hogy a természetes aszfalttal szem­ben, amelyet külföldről hozunk be, tonnán­ként 400 koronával olcsóbb. Ez azt jelenti, hogy ha több nyersolajfinomító mellett gudroaszfaltot gyártó részlegeket építe­nénk, akkor ez évi sokmilliós megtaka­rítást eredményezne. tel formákba öntik, ahol az adalék gázt fej­leszt, mely aprő buborékokkal tölti ki az anyagot. Az adalékanyag ezúttal megindít egy további vegyi folyamatot, amely a cseppfolyós anyagot néhány perc alatt szi­lárddá változtatja. Igy tetszés szerinti vastagságú deszkákat készíthetnek, ame­lyeket a szükséges nagyságra utólag is szétvághatnak. Az anyag szivacsos szerke­zete jó hőszigetelővé teszi a kresolitot. Az új anyag igen könnyű s fajsúlyát a gyártás módjával szabályozni lehet, oly­annyira, hogy a víz fajsúlyának csupán egytizedét képezheti. Mivel a felülete is lyukacsos, más anyaggal kell burkolni, amit a gyártásnál egyetlen munkafolyamat keretében végeznek. A burkolóanyagot a formába helyezik s az az öntésnél ráragad a kresolitra. Ilyen burkolatnak különböző anyagokat használhatunk fel: falemezt, pa­pirost, umacartot, alumíniumot, stb. A kresolit és a poresolka csak abban kü­lönböznek egymástól, hogy gyártásuknál más adalékanyagokat használnak és az egyik keményedése gőz segítségével, a másiké hideg úton történik Szlovákiában a kresolit kísérleti gyár­tását elsőnek a Hydrostav kezdte el, amely Trenč. Biskupicén ideiglenes raktárakat épített belőle. A kežmaroki fafeldolgozó­üzem ajtókat és bútordeszkákat készít az új anyagból. Legutóbb a könnyű építő­anyagok vállalata Kassán próbaképpen szin­tén megkezdte gyártását. A kresolitot vagy a poresolkát hőszigetelő tetőfedőlapok, padlóburkolatok, szigetelő panelek gyártására, valamint raktárak, ga­rázsok, week-endházak, autóbuszváróter­mek és egyéb könnyű építkezések gyors felállítására használhatjuk. (ki.) tok terén, továbbá a pernyebeton gyártása, valamint- a tufák és tufitok fejtése szakaszán. Kidolgozták ezen építőanyagok alkalmazásának komplex módszerét. A legutóbbi időben megoldott prob­lémák közül a legjelentősebb a hul­ladékszulfitok kihasználása. Már szá­mos csehországi cementgyárban — a cement szárításának szabályozására — sikeresen alkalmazzák ezt az új módszert. A kutatók sikeres munkát végeztek a mélyépítések szigetelése problémá­jának megoldásában. A föld alatti szerkezetek tartósabbá tétele érdeké­ben az év folyamán már három alagút szigetelését végezték el egy új mód­szerrel. Az alagutakban így teljesen megakadályozták a víz beszivárgását. Az építészeti kutatók hathatós segít­séget nyújtottak néhány bánya fejtő­aknájának szigetelésében is. Végezetül megemlíthetjük, hogy az építészeti kutatóintézet az előtte álló nagy feladatokra való tekintettel — rövidesen új, korszerűen felszerelt épületekbe költözik, ami lehetővé teszi a munka további megjavítását és eredményesebbé tételét. - tel -f * : Az öntött beton módszerével épült lakóház Bratislavában Szovjet tapasztalatok az épületanyagiparban Kész tégla közvetlenül a sziklából Harmadik ötéves.tervünk folyamán 1958-cal szemben 80 százalékkal kell növelnünk az építészeti termelést. Ezt a feladatot a régi módszerekkel lehetetlen lenne teljesíteni. Ha a régi módszerek alapján dolgoznánk, e fel­adat megvalósításához meg® kellene kétszereznünk az építkezéseken és az épületanyag-gyárakban dolgozók lét­számát. Ugyanakkor más fontos ipar­ágakban — a kohászatban, gépiparban, vegyiiparban, stb. — a nagy feladatok teljesítésére szintén igen sok új dol­gozóra lesz szükség. Az építészetben tehát új módszereket, új építőanyago­kat kell alkalmaznunk, hogy a merész, de reális terveket az építőmunkások létszámának lényeges növelése nélkül teljesíthessük. Röviden: az építészet termelésnövekedését 64 százalékban a munkatermelékenység növelésével kell elérnünk. A nyilvánosság érdeklődésének kö­zéppontjában természetesen a lakás­építkezés áll. A harmadik ötéves terv 480 000 lakás építését irányózza elő, hogy 1970-ig kiküszöbölhessük a la­káshiányt. Mindamellett, hogy az utóbbi években egyre több lakóházat építünk az új módszerek szerint (pa­nel, öntött beton, szerelt váz, stb.), mégis a legelterjedtebb épületanyag az évszázadok óta bevált tégla. Pedig nálunk 45 cm vastag külső falakra van szükség és az ilyen fal négyzet­métere átlag 750 kg-ot nyom. És mennyi munkát, tüzelőanyagot, költ­séges berendezést kíván meg ezen egyszerű, látszólag igénytelen építő­anyag gyártása! Az anyagot fejteni, a gyárba szállítani, esetleg őrölni, ke­verni és préselni kell, s a nyerstéglát napon, vagy a modern gyárakban gőz­szárítókon szárítani és végül égetni kell. Ezzel a bonyolult és költséges be­rendezést igénylő gyártási folyamat­tal szemben szinte hihetetlennek tű­nik, hogy egyetlen gépesített munka­folyamattal egyenesen a sziklától kész téglát is nyerhetünk. Persze nem ar­ról van szó, hogy visszatérnénk őseink falazó anyagához, a terméskőhöz. A terméskő faragása és az ezzel való GIPSZ — vegyi hulladékból A bratislavai építészeti kutatóinté­zet mérnökei kidolgozták a foszforsav gyártásánál keletkező hulladék fel­dolgozásának módját. A hulladékot így a cement száradásának szabályo­zására, valamint gipsz gyártására le­het felhasználni. Az így nyert gipsz­nek kiváló műszaki tulajdonságai vannak. A 'foszforsav gyártása a jövőben jelentős mértékben megnövekszik, úgyhogy a hulladék sok ezer tonnát tesz ki évente. A szulfidok felhaszná­lásának gazdaságos módszere sok millió korona megtakarítását teszi le­hetővé népgazdaságunk számára és jó minőségű gipszet ad az építészeti dolgozók kezébe. Ez annál is jelentő­sebb, mert a hazai gipsz mennyisége korlátolt és minősége sok kívánni va­lót hagy maga után. » építkezés sok fárasztó emberi mun­kát igényel, amelyet éppen a technika fejlődésével akarunk megtakarítani. Nem beszélve arról, hogy a termés­kő minden tartóssága ellenére, nagy súlya és kedvezőtlen hőszigetelő tu­lajdonságai miatt egyébként sem gaz­daságos építőanyag. A természet azonban olyan kőzete­ket is nyújt, amelyek vulkanikus ere­detük következtében apró gázbuboré­kokat tartalmaznak. Az ilyen köpetek igen könnyűek és jó hőszigetelők. Nem kemények és így könnyen meg­munkálhatok. A Szovjetunióban a há­ború idején kezdték nagy méretben lIÉp / W* W t Néhány perccel a fenti kép elkészítése előtt a téglarakások helyén csupasz szikla­fal állt. A kőfürész egyszer elhaladt a kő­fal homlokzata előtt s mögötte ott ma­radtak az egyenként 12 téglát helyettesítő, szabályos tömbökre vágott tufakockák. alkalmazni a vulkanikus eredetű tu­fákat mint építőanyagot. Automatikus gépek, kombájnok fűrészelik ki egye­nesen a sziklából a kész, szabott mé­retű sima tömböket, melyeket min­den további kezelés nélkül egyenesen az építkezésre szállítanak.' Ebből az anyagból — melynek néhány fajtája alig nehezebb a víznél — a 45 cm-es téglafal helyettesítésére 30 cm-es réteg elegendő. Így a fal négyzetmé­terének súlya körülbelül a felére csökken. Ilyen arányban csökken ter­mészetesen a szállítási költség is. A kő fűrészelése az égetett tégla ön­költségeinek mindössze egy negye­débe, a legrosszabb esetben a felébe kerül. A tégla égetéséhez szükséges tüzelőanyag teljes mértékben megta­karítható, a beruházások többszörö* sen alacsonyabbak, az emberi munka­és villanyáramszükséglet pedig a tég­lagyártás költségeinek csak egy töre­dékét képezi. A fűrészelt tufatömbök termelése a Szovjetunióban rohamosan fejlődik. • 1958-ban az 1940. évi termelésnek már hétszeresét érték el és 1965-ben a 90 milliárd téglaegységre előirány­zott szükségletnek 10 százalékát már tufatömbökből fedezik. A tufafejtés oly kifizetődő, hogy szállítása Moszk­vába még Krímből, Azerbejdzsánból és Örményországból is kifizetődik. Szlovákiában kiterjedt vulkanikus tufakőzetek találhatók főleg Léva és Krupina környékén, valamint Kelet­Szlovákiában. A Szovjetunióban a tu­fafejtés terén elért sikerek hírére 1955-ben indultak meg az első tufa­fejtési kísérletek Čajkovon. Később azután a Lévától 18 km-nyire fekvő Brhlovcen üzemi méretben kezdték meg a tufafejtést. Eleinte szovjet gyártmányú kombájnok dolgoztak itt, később a Detvai Gépgyár hazai szer­kezetű kombájnokat szállított. A töm­böket 44x29x29 cm-es méretekben gyártják. Az ilyen tömb súlya körül­belül 50 kg és 12 téglát helyettesít. A szlovákiai tufafejtés kezdeti si­kertelenségeit a szovjet szakemberek segítették kiküszöbölni. A mi szakem­bereink a Szovjetunióba utaztak és tanulmányozták a szovjet tufafejtők módszereit. A Szovjetunióból Ilja Il­jics Kvizsinadze mérnök, a Grúz tu­fabányák igazgatója tett látogatást hazánkban és két héten át fáradha­tatlanul járta a tekintetbe jövő kőbá­nyákat és az eddig kihasználatlan tu­falelőhelyeket. A szovjet mérnök je­lentős segítséget nyújtott, amely lehetővé teszi, hogy nálunk is nagy­mértékben és gazdaságosan termeljük ezt az új építőanyagot. Ma már min­den feltételünk megvan arra, hogy hazai tufalelőhelyeinket a rohamosan növekvő építőanyagszükséglet fede­zésére a lehető legnagyobb mértékbon kihasználjuk. Dr. K. I. Egymillió köbméter fa helyett A harmadik ötéves terv folyamán a vegyiipar közel 18 millió négyzet­méter padlóburkolat és sok ezer tonna műanyagot szállít az építé­szetnek. A vegyiipari gyártmányok alkalmazása az építészetben 1 millió 270 ezer köbméter tölgyfát, vala­mint 65 ezer tonna vasöntvényt és acélt takarít meg. (ČTK) ÜJ SZÖ 8 * 1939. november 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom