Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)
1959-11-28 / 329. szám, szombat
Nem pusztít már árvíz Omšoranie községben Ha majd elkészül az ezredik A katonaélet egyik legérdekesebb és legizgalmasabb pillanata a napiparancs felolvasása. Valamennyiünket nyugtalan várakozással tölt el, mi lesz holnapi feladatunk, ki megy szolgálatba, ki őrségbe s végül ki kapott levelet, — levelet vagy netán csomagot, hiszen mindkettő rendkívül becses és vonzó a katona számára. Kellemes meglepetés volt számomra a hír, hogy ötödmagammal másnap brigádmunkára talajjavítást végezni megyek. Hogy hova, azt már tudtuk, hiszen alakulatunktól, ahogy az időjárás engedi, mindennap csaknem harminc katona jár társadalmi munkát végezni. Másnap reggel már öt óra előtt talpon voltunk s nem is fél óra elteltével egy leponyvázott teherautóban vártunk az indulásra. A kis csoport közkatonákból, altisztekből és tisztekből tevődött öszsze. Szerencsére éppen parancsnokunk mellé kerültem, akinek ha négy csillag pompázik is a vállpántján, szívesen és barátságosan elbeszélget a legénységgel. — Nos, fiúk, kinek ragad a szeme? — kérdezte vidáman. — Nem vagyunk álmosak, százados elvtárs. Én például sohasem aludtam rendszeresen nyolc vagy hét órát, s itt most lehetőségem van rá — szólt az egyik bőbeszédű újonctársam. — No csak, annyit dolgozott civilben? — Dolgoztam is és a lányokat is szerettem! — No, ezt majd kihirdetem az omšovaniei lányoknak! Erre aztán nevetés támadt, és a téma fonalát az út végéig már nem is vesztettük el. Megérkeztünk. Gumicsizmában s kubikosfegyverekkel felszerelve indultunk a megzabolázásra ítélt megduzzadt patakhoz — a Tepličkához. Ez a rakoncátlan kis folyó pontosan kettéválasztja a falut, a főutcán folyik magaformázta medrében. Hosszú évtizedek óta réme a község lakosságának. Már tavaszonként nemcsak a határban önt ki, hanem a falut is elárasztja s nagy kárt okoz a házakban, melyek közvetlenül a partján épültek. Most végre fellélegezhetnek Omšoranie földművesei, lakosai. Ezredünk katonái néphadseregünk kötelezettségvállalása értelmében, itt ennek a folyócskának a szabályozását, medrének újraépítését fogja előseglVersenyben 1 a csehszlovák1 szovjet barátság brigádjai A bratislavai kerület ipari ésI: jjj mezőgazdasági üzemeiben má-ii ||| jus óta 50 brigád alakult, ame-; lyek a csehszlovák-szovjet ba-jj rátság nevét viselik. A brigádok:: Ili tagjai ^feldásan teljesítik fel-;: ||i adataikat, ők a szovjet munka-:: módszerek úttörői üzemeink-jj ben, s az élvonalban küzdenek:: a szocialista munkabrigád cím:: elnyeréséért folyó verseny el-;: li; terjesztéséért. i;j • A trenčíni Merina-üzemben: |||a csehszlovák-szovjet barátság;: ;;; brigádját az üzem legjobb mes-i: !;;terei vezetik. Sikeresen alkalmaz-:: Hizák a szovjet újítók ötleteit és;; l|| munkamódszereit. E módszerek |; ;;i alkalmazásánál nagy segítségükre || III vannak azok a tapasztalatok,;; III amelyeket a Szovjetunió textil- j| , Ül gyáraiban tett látogatásuk alkal-;: Üi mával szereztek. Az üzem dolgo-;; III zói a moszkvai Krasznohomszk;: III textilkombinát dolgozóival leveh Ül leznek. I: • A bratislavai Dimitrov Üzem-jj ;;; ben egy egész részleg vette feli; Üia csehszlovák-szovjet barátság;: Hí kollektívája elnevezést. A részleg; i|| dolgozói ebből az alkalomból kö-| IIItelezettséget vállaltak, hogy meg-: ;;; szervezik a szocialista munkabri-j |i| gád címért folyó versenyt. E ver-; llisenybe ma már a részleg minden; i:: csoportja bekapcsolódott. • A bratislavai Figaro csoko-1 III ládégyárban az egyik brigád Ko-| Üi rabelnyikova munkamódszerét al- j i|| kalmazza, melynek segítségével| III havonta közel kétezer koronát: Üi takarít meg. • A mezőgazdasági üzemekben; III eddig 12 olyan brigád dolgozik, | ;:: amely felvette a csehszlovák-; III szovjet barátság elnevezést. teni. Ugyanis hadseregünk tagjai kötelezettségvállalást tettek, hogy a talajjavítási munkálatoknál az idén még 70 ezer, a jövő évben pedig 300 ezer munkanapot dolgoznak le. Az őszi eső finoman, de kitartóan permetez az arcunkba. Nem érezzük a hideget. A csákány acélfeje nagy erővel csapódik a köves, agyagos talajba. Púpozott lapátok emelkednek a part felé gyors egymásutánban s a talicska kereke éleset sikolt a súlyos teher alatt. Az eltorlaszolt mederrészből gyorsan szivattyúzzuk a talajvizet, aztán terméskő, majd beton kerül a meder fenekére. Közvetlen közelemben dolaozik Szalay László közkatona és Havel tizedes elvtárs. Jó érzés látni, hogy nemcsak a parancsszavakat osztogatja szorgalmasan ér harsányan, hanem példát mutat a munkában is. Meg nem pihen kezében a lapát. Parancsnokunk betont kever. Nem engedi, hogy a cementeszsákot rajta kívül más is megfogja, ötven kiló, nevetségesen kicsi súly egy igaz katonának! Zelenák mérnök építész és a fiatal Jankovszký mester szakadatlanul mér és tanácsol, felügyel és tervet ismertet. Amikor hozzánk jön, megkérdem, elégedett-e brigádosaival. - Igen, elégedett vagyok mondja —, de remélem, nemcsak azért dolgoznak olyan szorqalmasan, mert hideg van - válaszolja, s hiszi is, amit remél. Nem, egészen biztosan nem a hideg miatt dolgozunk olyan serényen, hanem, mert tudjuk, mennyire fontos, hogy tavaszra már kész legyen ez a falubeli szakasz. Ne kelljen a falu népének újabb árvíztől rettegnie - s mi tudjuk, erre már nem kerül sor. A „műszak" után még elbeszélgetünk Zelenák mérnökkel. Többek között elmondja, hogy mintegy hét kilométer hosszúságban van szükség a folyómeder kiépítésére. Ezen a szakaszon 9 hidat és több zsilipet kell építeni. A munkálatokat három évre tervezik, de ilyen munkaütem mellett jóval hamarább befejezhetők. A csatornázás közel négymillió koronába kerülne, ha a katonák nem segítenének. így azonban lényegesen olcsóbb lesz. A szobában, ahová néhány pillanatra bejöttünk felmelegedni, meleg otthoni hangulat uralkodott. A falu lakosai hálásak, hogy segítünk nekik eltávolítani az évről évre jelentkező csapást. Forró teát iszunk. Az ötvenöt év körüli háziasszony boldogan nézi a szobájába szabadult „hadsereget". Talán fiára gondol? Milyen vidámak és életerősek ezek a fiúk. Akinek kiürült a pohara, újra tölt. Az ő fia a háború előtt volt katona. — Akkor miért nem jöttek szabályozni a folyót? Miért kellett máig várni ? Most már nyugodtan alszik. Száz ér vizét is elviszi a Teplička, anélkül hogy kiöntene. Nem lesz itt már árvíz soha! Szabó Géza M ásfél évvel ezelőtt Szlovákia első autógyárának, a bánovcei Tatrának szerelőműhelyét 10 fényesre tisztított Tátra teherkocsi hagyta el. Jozef Paluch művezető és Ludvik Maják, a szerelők csoportvezetője gyönyörködve kísérték ki a gyárudvarra a tíztonnás vontató gépkocsikat, melyekhez hasonlót szerintük aligha gyártanak széles e világon. — Nagy nap ez számunkra, Ludvik — szólt barátságosan Paluch müveLudvik Maják szerelő munka közben. zető, majd megkérdezte. — Min gondolkoztál el olyan nagyon? Talán nem is örülsz első sikerünknek? — Dehogynem, Jóska, máson töröm én a fejemet — válaszolta tekintetével simogatva az utrakész Tátra gépkocsit, melynek minden csavarét megnézte, mielőtt a kocsi elhagyta volna a műhelyt. — Koprivnicén nagyon megbarátkoztam Procházka szerelővel, bizonyára emlékszel rá. Magas, barna, vidám cseh fiú. Csak úgy égett keze alatt a munka. — Mi van vele? — kérdezte Paluch. — Semmi. Tőle tanultam meg a szerelés minden csínját-bínját. Igazán testvér módjára foglalkozott velünk szlovákokkal, ezért szerettük meg valamennyien. Amikor átvettem tőle a munkát és hazafelé készülődtünk, magához ölelve így búcsúzott: „Ha majd az ezredik elhagyja a kaputokat, én is ott leszek." Nos, arra gondoltam most, hogy az első tíz már elkészült. — Ha-ha-ha, de nagy álmodozó vagy te Ludvik. Sok víz lefolyik még addig a Bebraván, amíg odaérünk — válaszolta nevetve a művezető. Nem is álmodozó, hanem inkább kitartó ember volt Ludvik Maják. Ha elhatároz valamit, nincs az az erő, mely visszatartaná célja elérésétől. Koprivnicén is nem egy, hanem több munkafolyamatot sajátított el a tehergépkocsik gyártásánál. Akkor is ott sürgött-forgott a szerelőcsarnok cseh munkásai között, amikor a többiek már — műszak után — hazatértek. Kíváncsian leste hogyan szerelik a villanyt, a mérőműszereket, a motort. Hisz otthoin a gyárban kihez fordul majd, ha valami hiba lesz. Ezért volt nyughatatlan, ezért szeretett volna egyszerre megtanulni mindent. Csak akkor látta, mily nagy szükség van a tudására, amikor hazakerült. A hagyományokkal nem rendelkező üzem fiatal szakmunkásainak eleinte sok nehézséget kellett leküzdeniök. Hisz a tervet folyamatosan kellett teljesíteniök, mert a termelést menet közben vették át és a külföldi piaoon mind nagyobb volt a Tátra-tehergépkocsik utáni kereslet. Munkatársai gyakran jöttek hozzá tanácsért. Maják nem sajnálta az időt és a fáradságot, hogy megmutassa, mit hogyan kell megcsinálni. Fiatal munkatársait ugyanúgy segítette, mint őt Procházka a koprivnicei Tatra-gyárban. Hisz kommunista volt és ezt kötelességének érezte. HP íz-húsz-harmincöt, igy növe•*• kedett a teherautók gyártása. A gyár munkásainak hónapról hónapra gyarapodott a tudása, a kézügyessége. De gyors ütemben nőttek a feladatok is, melyek elvégzéséhez már nem volt elegendő az egykor szerzett tudás. Hisz amig tavaly a mennviséoi terv teljesítésére fordították gondot, ez idén már előtérbe került a minőség, a gazdaságosság kérdése is. Tavaly igaz százszázalékkos árutervteliesítést értek el, de hol vannak már azok a feladatok a maiak mögött. Ami pedig a jövő évi tervet illeti, amikor a koorivnicei Tatraüzemtől a motorok qvértását is átveszik, ez már háromszor rkkora feladat lesz, mint az 1958-as Avi volt. Sokat gondolkodott Ludvik Maiák. a jövő évi terv hogyanja és mikéntié felett. Csak puszta szavakkal nehezen lehet meggyőzni a munkatársakat arról, hogy az amúgyis szűkös csarnokban az ideihez viszonyítva jövőre még továhbi 36,7 százalékkal kell növelni a' árutermelést, 18,1 százalékkal a ter melékenységet, ugyanakkor 7,65 százalékkal csökkenteni az önköltséget Ezt ő jól tudta. De azt is tudta, hogv nyolc év alatt sok hozzá hasonló erő? akaratú munkás nevelődött fel az üzemben, a pártban, akikre mindig számíthattak. Az üzem vezetőségéber is olyan becsületes műszaki szakemberek munkálkodtak, mint Jozef Pe korný, Milan Marenčik, akiknél az akarat tudással párosult. — Ilyen emberekkel hegyeket lehet elmozdítani, nemcsak a tervet teljesíteni — mondta Ludvik Maják a pártbizottság ülésén, amelyen a jövő évi tervről volt szó. — Van valami elgondolásod? — kérdezte tőle a bizottság elnöke. — Nemcsak nekem, de több elvtársnak is, köztük Paluch művezetőnek, Ján Habiák mesternek van kiváló ötlete, csak fel kell őket karolni és átvinni a gyakorlatba — válaszolta Maják elvtárs. így indult meg az üzemben az a mozgalom, melynek lejszava: „minden alkalmazott január elsejéig egy műszaki szervezési intézkedést valósítson meg." Hogy az üzem dolgozói között mily nagy visszhangra talált ez az akció, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a vállalásban foglalt ígéretet eddig 50 százalékra már meg is valósították, ami több mint 2 millió koronát jelent az üzemnek. Tavaly még havi 400 000 korona volt az üzem szállítási költsége, ez idén az az öszszeg 200 000 koronára csökkent. Műszaki szervezési intézkedések megvalósításával a vagonokat egész az üzem csarnokába szállítják. Hasonló értékes műszaki szervezési intézkedéseken A választók bizalmán nem ejt csorbát Kistermetű, barna asszony Zuzanna Holanová. — Fürge mozgása, bátor, tiszta tekintete nem árulja el korát. Értelmesen, nyugodt mosollyal beszél, s szavai életének értelméről tesznek tanúvallomást. Eseménydús élete a munkásmozgalommal kapcsolódik össze. A munkásmozgalom eseményeinek sodrában nevelkedett s aktív tetteivel vállalt részt ez eseményekben. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után is ezért börtönözték be. Szívvel, lélekkel a munkások ügyéért harcolt s a Rózsahegyi Papírgyár munkásai ezért küldték a Komintern IV. kongresszusára Moszkvába. Később a nőszövetségben és a rokkantak szövetségében vég zett érdemes munkát. Mindenütt megállta helyét, ahová a párt állította, megbízatását önfeláldozóan teljesítette. S most, életének hatvannyolcadik évében? A múlt év végéig a Csehszlovák Rokkantak Szövetsége Szlovákiai Bizottságának szervező titkára volt. Most már nyugdíjban van, de... A munkáról nem mondott le! Hite, meggyőződése, amit a munkásmozgalom edzett meg benne, nem lankadt el. Aktív tagja a Bratislava Újvárosi Körzeti Nemzeti Bizottságnak s a munkaeröügyi osztály állandó bizottságának elnöke. Részt vesz a véleményező bizottság munkájában és a körzeti pártbizottság sajtóbizottságának aktivistája. Napjainkban végzett munkájáról is örömmel beszél. S van miről beszélnie! A Nová Doba 111. választókörzet dolgozói választották a nemzeti bizottságba, s 5 a dolgozók bizalmán nem ejt csorbát! Együtt él választóival, osztozik gondjaikban, örömeikben. S a választók nemcsak az utcabizottság ülésein fordulnak hozzá gondjaikkal, hanem lakásán is gyakran felkeresik — Holanová pedig még gyakrabban tesz látogatást választóinál. Ennek a közvetlen, élő kapcsolatnak megvan a gyümölcse is. Kezdeményezésére ezelőtt négy hónappal a Vajnorská 55. szám alatt megnyílt a Rokkantak Klubja. Hogy mit jelent ez, azt a nyugdíjasok tudják igazán, akik kellemes, meleg otthonra találtak a klubban. A klubban televízió, társasjáték található, s rendszeresen tartanak filmelőadásokat és ismeretterjesztő előadásokat. Holanová elvtársnő mindezt természetesnek veszi, kötelességének tekinti, hogy tudása és ereje latbavetésével örömteljesebbé tegye az emberek életét. Ez a tudat vezérelte akkor is, amikor Ifjúsági Klub létesítését szorgalmazta a körzeti nemzeti bizottságon. Kezdeményezése ma már valóság. Az Ifjúsági Klub nemrégen megnyílt. — Az egyedüli Bratislavában. Jogos büszkeséggel mondja ezt, hisz hasznos dolgot valósított meg, mely követésre méltó. Másutt is akadnak kihasználatlan helyiségek, másutt is vannak fiatalok, akik beszervezhetők a munkába. Igen, Holanovának érdeme az is, hogy a fiatalok körében nevelőmunkát végez, s nemcsak előadások keretében. Munkára tudja őket lelkesíteni. Hogy az Ifjúsági Klub megnyílhatott, abban „a fiatalok keze is benne van". Ez a cselekedet az ifjúság nevelésének szempontjából igen hasznos. — Fiataljaink már nem rendetlenkednek az utcán, udvaron, hanem a klubban szórakoznak, játszanak — mondja elégedetten. Mindez valóság. Ám van még tennivaló, terv, aminek megvalósítását várják a választók. Az állandó bizottságok elnökeinek minapi ülésén Holanová elvtársnő például szót emelt a Nová Doba környékének rendezése érdekében. Akaraterejét, munkalendületét az sem csökkenti, hogy gyakran nehézségekbe ütközik. Ilyen nehézség sok van. Például: egyes épülettömbökről az idő viszontagságai következtében már omlik a vakolat. A javítási munkálatokat a Steiner Gábor út 47. szám alatti Körzeti Lakásépítő Szövetkezetnek kellene elvégeznie. Ezt a munkát már két éve szorgalmazza, azonban a Lakásépítő Szövetkezet mindeddig nem kezdte el a munkát. Ez hátráltatja az udvar rendbehozatalát is. A hatvannyolc éves Holanová Zuzana még ma is aktív résztvevője a hazánkat felvirágoztató építőmunkának. Tudásának, erejének legjavát nyújtja pártunk szolgálatában. Az említetteken kívül az „apróságok" sem kerülik el figyelmét. Ezt mondja: — Gyakran apróságok szomorítják az emberek életét. Ezért az apró hibák kiküszöbölését is szívügyének tartja. Ezzel is választóinak érdekeit szolgálja. S mert megbíznak benne, megszerették és becsülik munkájáért — míg erejéből jutja, megbízatását becsületesen végzi. Példaadó munkájáért elismerést s tiszteletet érdemel! KEREKES ISTVÁN gondolkodik ma az egész üzem. Ludvik Maják azonban még igy is elégedetlen. — Mennyi fiatal van üzemünkben, akik égnek az eszmények utáni vágytól. Csak irányítani kellene őket, hogy a hasznos kellemessel párosuljon. — Igy gondolkodott munka közben. Gondolatait az üzem többi dolgozójával is közölte. „Szocialista munkabrigádot kellene szervezni, ti lehetnétek a kezdeményezők" ajánlotta a CSISZ-tagoknak, s ezek szót értettek. Ma már — tizenhárom közül — hét ifjúsági kollektíva küzd a szocialista munkabrigád címért. Hablák mester műhelyében a tizenkéttagú ifjúsági csoport, melynek tagjai közvetlenül Maják munkahelye mellett dolgoznak, nemegyszer fordultak tanácsért a 37 éves kommunistához. S ő szívesen támogatja őket. - Segíteni kell a fiatalokat, mert ezekből lesznek a mesterek, a kiváló újítók" - mondogatja barátainak. Az ifjú kollektíva, amely szintén a szocialista munkabrigád címért küzd, öt műszaki szervezési intézkedést és öt újítást ígért az év végéig beadni. Kettőt már meg is valósítottak. A fiúkból a pártszervezet is nevelt már utánpótlást. Stano Palúch, Ludvik Galko, Jozef Žáčik, Július Podlucky, Dominik Krško, Mártis, valamennyien munkájukkal bizonyították be, hogy érdemesek a párt bizalmára. Nos, ilyen derék munkásokat szinte öröm kisegíteni tanáccsal, — mondogatja Maják elvtárs. "K/f mikor kíváncsiságtól hajtva l'-L megnéztem a nagy csarnok valamennyi műhelyét, megismerkedtem az üzem dolgozóival, akik mindössze csak két éve gyártanak Tátra tehergépkocsikat, szinte jól esett hallani a barátság, a testvériség megnyilvánulásának szavait, ahogyan a szlovák munkások méltatták a cseh elvtársak segítségét. Mély gyökeret vert az a nagy barátság, mely két évvel ezelőtt született Ludvik Maják, Oldó Procházka és a gépgyár további dolgozói között. A teherautók végső szerelésénél bukkantunk rá Ludvik Maják szerelőre, akinek munkájával az üzem valamennyi munkahelyén találkoztunk. A sofőrkabin belsejében szerelte az egyik alkatrészt, amikor Ján Hablák mesterrel megszólítottuk. — Gyere csak ki egy pillanatra, Ludvik. Hét ifjúsági kollektíva küzd a szocialista munkabrigád címért. Képünkön Jozef Pichler esztergályost, a megmunkáló-műhely egyik kiváló dolgozóját láthatjuk — Sürgős? - kérdezte. — Nagyon. Egy újságíró akar veled megismerkedni. őszinte örömmel szorítottam meg olajos kezét, azt a kezet, mely aranyat jelent az üzemben. — Rólam akar írni? Hát írja. Négy gyermek apja vagyok, most építek egy két-szobás családi házat, jövőre pedig beiratkozom az esti gépipari iskolába, mert az az ütem, amelyre most térünk át, már megköveteli a magasabb szaktudást. Elég ? — kérdezte mosolyogva, majd elgondolkozva megjegyezte: — De ne csak rólam írjon elvtárs, hanem ezekről a fiatalokról is a szomszédban. Tudja milyen buzdítást jelentene számukra, ha újságban olvashatnák nevüket — és magyarázott meggyőzően, amíg el nem búcsúztam tőle. Amikor kiléptem a gyárudvarra, mégegyszer visszafordultam a szerelőműhely nagy kapuja felé. Most már elhittem, hogy ežen a kapun hamarosan kijön az ezredik feldíszített Tátra-autó is, melyet Ludvik Maják és Csehországból látogatóba jött Procházka barátja fog büszkén útjára bocsátani. Horváth Sándor ÜJ SZÖ 5 * 1959. november 28.