Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)
1959-11-28 / 329. szám, szombat
Moszkva éjjeli megvilágításban (P. Haško íelv.) A béke és a haladás világnyelve Tanuljunk oroszul! 1949 novemberében megindult tanfolyamok, amelyek az idei b tizenegyedik évfolyamukba lépve talatait felhasználva szervezték kívül népszerű tanfolyamokat, kívánják megismertetni a kezd tanak a haladóknak. Az elmúlt mányi körben 2 305 956 hallgató folyamokon. Ha figyelembe ves sága felnőttekből regrutálódik — nyai során ismerkedik az orosz több mint kétmilliós szám azt lentékeny része megismerkedett tesedett orosz nyelvtudásában. ak hazánkban a népi orosz nyelvarátsági hónap alkalmából immár folytatódnak. Tíz esztendő tapaszmeg az idén is országszerte e rendmelyek az orosz nyelv alapjaival őket és hasznos ismereteket nyújtíz esztendő alatt 154 977 tanulvett részt a népi orosz nyelvtanszük, hogy e tanfolyamok hallgatóhiszen a fiatalság iskolai tanulmányelvvel -, el kell ismernünk, a bizonyítja, hogy dolgozóink igen jeaz orosz nyelvvel, illetve tökéleHelytelen lenne feltenni a kérdést: Van-e jelentősége vagy értelme számunkra az orosz nyelv tanulásának? Hiszen a válasz kétségtelenül csak igenlő lehet. Felesleges lenne talán azzal érvelni, hogy az orosz nyelv világnyelv. Ismeretes, hogy az ENSZ plénumának San Franciscóban hozott határozata alapján 1945. április 27-óta az orosz nyelv helyet kapott a nemzetközi diplomácia hivatalos nyelvei között. Csak mint érdekességet említem meg. hogy a földkerekségen való elterjedettséget tekintve is az orosz nyelv a világ első három legelterjedtebb nyelve között szerepel. Csupán a pekingi kínaj tájnyelv, melyet 450 millió ember beszél és az angol nyelv, melyet 235 millió ember beszél — előzi meg az orosz nyelvet, amelyet több mint 200 millió ember beszél. A fentebb említett tények természetesen még nem tennék indokolttá számunkra az orosz nyelv tanulásának szükségességét. Kívánatos azonban, hogy dolgozóink minél szélesebb rétegei ismerjék meg az orosz nyelvet, mert ez jelentős mértékben hozzájárulhat pártunk XI. kongresszusa legfőbb célkitűzésének, a szocialista építés befejezésének sikeres megvalósításához. A szocializmus felépítése hazánkban nem lenne megvalósítható a szocialista tábor országaival és elsősorban a Szovjetunióval fenntartott kapcsolataink nélkül. Ez a tény kétségtelenül indokolttá teszi, hogy dolgozóink egyre nagyobb számban ismerkedjenek meg az orosz nyelvel. A szovjet tudomány és technika korszakalkotó jelentőségű sikerei feltétlenül megkövetelik, hogy a szocializmus építésének utolsó szakaszában dolgozóink megismerkedjenek az orosz szakirodalommal, a földkerekség élvonalbeli tudományának és technikájának tapasztalatai-, val és eddig elért eredményeivel. E cél érdekében a népi orosz nyelvtanfolyamokat ez idén az eddigi évek gyakorlatától eltérő módon, új formák bevezetésével szervezték meg. Nem csupán alapfokú tanfolyamok indultak, hanem a Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetség illetékes szervei, melyek a népi orosz nyelvtanfolyamokat irányítják, gondoltak azokra is, akik iskolai tanulmányaik során megismerkedtek az orosz nyelv alapjaival. Számukra most a haladók tanulmányi köre; kezdték meg működésüket, amelyeknek célja a nyelvi ismeretek elmélyítése, továbbfejlesztése és gyakorlati felhasználásuk kiterjesztése. Megkezdték működésüket „az orosz nyelv barátainak körei" is, amelyekben a haladók fejleszthetik tovább konverzációs készségüket és ezen túlmenően e körökben egy-egy üzem, intézmény vagy egyéb munkahely dolgozói a szakmájuknak, hivatásuknak megfelelő szakkifejezésekkel, szakterminológiával és szakirodalommal fognak megismerkedni. Az elmondottakból kitűnik, hogy a szociálizmus építésének sikeres befejezése az elsőrendű indok, amely meggvőz bennünket az orosz nyelv tanulásának szükségességéről. Természetesen sok más érv is amellett szól, hogy minél alaposabban és minél előbb meqismerkedjünk a béke és a haladás világnyelvével. Hiszen nem szabad elfelednünk, hogy az orosz nyelv a világ egyik legnagyobb nemzeti irodalmának nyelve, ismerete lehetővé teszi számunkra az orosz irodalom nagyjainak közvetlen megismerését. Puskin és Lermontov lírája, forradalmi költészete, Gogol, Szaltyikov-Scsedrin és Csehov szatírái, Gorkij és Majakovszkij úttörő jellegű szocialista realizmusa, a szovjet irodalom legkiválóbb alkotásai eredetiben olvasva még közelebb hozzák hozzánk az orosz életet, a nagy orosz nemzet dicső múltját és jelenét. Az orosz nyelv ismerete lehetővé teszi számunkra a szovjet napilapok és folyóiratok rendszeres olvasását, valamint a szovjet rádióállomások műsorának hallgatását s ezáltal hasznos és érdekes ismereteket szerezhetünk nay szövetségesünk, a Szovjetunió életéről. Az orosz nyelv ismerete a szovjet filmek élvezését még tökéletesebbé teszi és nem utolsó sorban lehetővé teszi számunkra, hogy szovjet barátainkkal, a szovjet emberekkel való találkozásaink alkalmával megértessük magunkat velük, s őket is megértsük. Az orosz nyelv ismert hazánkban. Ez számos alkalommal megmutatkozik a szovjet emberekkel való találkozásaink során. Én például nagy örömmel tapasztaltan a dolgozók idei jubileumi X. filmfesztiválja alkalmával Banská Bystricán, a Solohov-műből készült nagysikerű, „Emberi sors" című szovjet film bemutatóján, hogy az ott megjelent szovjet filmküldöttség szónokának beszédét a tolmácsnak nem kellett fordítania, mivel a jelenlevő sok ezer főnyi közönség közbekiáltásokkal tudtára adta a tolmácsnak, hogy felesleges a munkája. De nem utolsósorban igen hasznos és előnyös az orosz nyelv ismerete azért is, mert általa a szocialista tábor összes országaiban megértetjük ma"""'- t, mivel a szocialista országok iskoláiban mindenütt tanítják e nyelvet és a felnőtteknek is módiukt: i .-ill különféle tanfolvamokon elsajátítani az orosz nyelvet. De nemcsak a szocialista tábor országaiban, hanem a nyugati országokban is egyre jobban terjed az orosz nyelv iránti érdeklődés, az orosz nyelv tanulása. Az Eave.-'"'t Államokban például a televíziós adóállomások rendeztek nagysikerű televíziós orosz nyelvtanfolyamokat és igen terjed az orosz nyelv iskolai oktatása is. Míg két évvel ezelőtt mindössze 16 amerikai iskolában oktatták az orosz nyelvet, addig az idén már az Egyesült Államok sok középiskoláján és 400 főiskoláján tanítják az orosz nyelvet. Ügy gondolom, mindaz, amiről szóltunk, indokolttá teszi az orosz nyelv tanulásának szükségességét és hasznosságát. A díjmentesen rendezett népi orosz nyelvtanfolyamok lehetővé teszik valamennyi dolgozónk számára, hogy megismerkedjen a béke és a haladás nyelvével. A Szovjetunióból érkező és az Orbis lapterjesztő vállalat útján beszerezhető legkülönfélébb orosz újságok és folyóiratok rendszeres olvasása által elmélyíthetjük a népi orosz nyelvtanfolyamokon szerzett nyelvtudásunkat. A Szovjetszkaja Knyiga könykereskedésekben igen olcsón és rendkívül szép kiállításban vásárolhatunk orcsz szépirodalmi müveket, amelyek az orosz irodalmi nyelvben való komolyabb elmélyülést teszik lehetővé, vagy pedig szakkönyveket, melyek a szakkifejezések elsajátításában vannak segítségünkre. Az orosz nyelv igen szép, logikus felépítésű, aránylag könnyen elsajátítható nyelv. A legnagyobb nehézséget talán a helyes kiejtés és hangsúlyozás elsajátítása okozza, azonban megfelelő módszerekkel ez is megtanulható. Nagyon helyes például a szovjet rádióállomások adásainak hallgatása, vagy pedig a kiejtés és hangsúlyozás hanglemezekről történő tanulása. A Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetség a múlt évben adott ki egy tíz hanglemezből álló „gramokarzust". amely a lemezekhez csatoit szövegkönyvccskével igen kiváló segédeszköz az orosz nyelv tanulásához. Az orösz nyelv elsajátítása tehát valamennyiünk számára könnyen lehetséges. Ezért kívánatos lenne, hoa« dolgozóink minél nagyobb számban vegyenek részt a népi orosz nyelvtanfolyamokon. A nyelvtanuláshoz szükséges akarattal <s kitartással ' fu'tétleniil eredményes lesz fáradozásunk és igen sok öremet szerez majd számunkra a béke és haladás világnyelvének ismerete. Ne késlekedjünk tehát, éljünk a kínálkozó alkalomma!. tanuljunk oroszul! SÁGI TÖTH TIBOR h ; t ň Simkó Margit: g Köszönöm íj belém mart néha a nosztalgia, U de átléptem rajt'. Ha eltitkolnám, p í'jaz nagyobb hiba. \ >S jIHisz vonzó volt 5^ 'ía varázsköd, mit valónak véltem. jj ý Beleburkoltak s mert nem láttam íj ö át h D < u>«i ijez volt a vértem. D Q sj Pedig hazug ij Jsámítás volt csak, fülledt altató j> y s elsikkasztani szép emberségem plett volna jó. y JÍAz új világ y Ckellett, hogy szétzúzza jl varázsköröm, ^s akik szétzúzták, azoknak szépen!? ti megköszönöm fényt, új ízt, h Ö a szót, utat hol rohanni merek, S <3a szabadságot, békét s ha kell: a fegyvereket. íj \irodalümrol-könyvekröi A hazafiság regénye NY. K. CSUKOVSZKIJ : BALTI ÉGBOLT Helsinki felől jöttünk repülővel a napsütötte júliusi reggelen. Mélyen alattunk jobbra a Finn öböl halványkékre fakult vize csillogott, balra a szeszélycsen szaggatott tengerpartig lenyúló fenyők zöldje és fűrésztelepek barnás kockái kísértek csaknem Leningrádig. Egy percre — mint imára emelt kezek - Viipuri székesegyházának tornyai tűntek fel a kormospiros tetők tengerében, majd a Ladogató déli nyúlványának vize csillant meg a felszálló köd felhői alatt. Amikor kiszálltunk a gépből, az egyik utas megjegyezte, hogy a pulkovói csillagvizsgáló közelében vagyunk. A fasiszta hadsereg halálosan fojtó gyűrűje eddig, a város határéig ért, s a három évig tartó kegyetlen ostrom alatt egy lépéssel sem jutott tovább. Odabenn, a gyűrűn belül tízezreket pusztított el a bombazápor, a fagy és éhhalál, de Leningrád ellenállt. a hős város kitartott, nem adta meg magát. Nem lehetett megindultság nélkül sétálni a repülőtér közelében elterülő kis parkban, a zsenge nyírfák között, hiszen lépten-nyomon láthattuk még a gránátverte tölcséreket, a felhasogatott földnek még be nem hegedt sebeit, a hős város szenvedéseinek tanújeleit. Ez a repülőút és a séta a pulkovói parkban jár vissza emlékeimben, ahogy Nyikoíáj Csukovszkij Balti égbolt című regényét olvasom. Élesen visszatér emlékeimbe minden apróság, érzem újra a repülőtér állomásának jellegzetes szagát; látom a világítóan fehér törzsű fiatal fákat, a vastól és tűztől kopárrá tarolt földet és a romokat, ahogy egyre fokozódó érdeklődéssel merülök el a könyvbe. Talán mert Leningrádot fentről, ezer méteres magasságból — ha nem is halálos veszedelmek közt, de úgy láthattam, mint Csukovszkij könyvének felejthetetlen hősei, valahogy személyesebbnek, hozzám közelebb állónak érzem az ellenállásnak, a hazafiságnak, egy repülőszázad kollektíva magatartásának ezt a prózában megírt hősi énekét. Nem tudom ezért a szokott módon lemérni Csukovszkij szélessodrású és monumentálisnak mondható regényének pozitívumait, elemezni kisebb fogyatékosságait, rámutatni helyenkénti riportszerűségére, annyira személyes élményemmé vált mondanivalója. * * * A világháborúról már sokan írtak regényt vagy novellát, köztük nem egy sikereset — Solochov Emberi sors-át, Fagyejev Ifjú gárdá-ját örökbecsű remekműnek mondhatjuk — és bizonyára még számtalan nagy regény és elbeszélés hozza majd hozzánk közelebb e nehéz esztendőknek önfeláldozó tettekkel teli napjait. A Balti égbolt is magasan az átlag fölé nő azzal, hogy nagy művészi igénnyel beszél az ellenállás és a hazaszeretet lényegéről, arról az erőről, amely egy repülőszázad embereinek szívét eltöltötte, akiknek sorsáról Csukovszkij könyve híradást ad. Csukovszkij a világháború idején a haditengerészet lapjainak irodalmi levelezője volt, ismert nevű, jótollú író már akkor, de igazán nagy és jelentős íróvá háborús élményei avatták. Könyve utolsó lapján ezt a dátumot találjuk: 1946-1953. Nyolc esztendeig birkózott tehát a hatalmas élményanyaggal, amíg sikerült a helytállás hősi énekét nemcsak adatszerű hűséggel, a krónikás pontosságával, hanem az igazmondás művészi igényének megragadó jeleivel is megformálnia. Az időtávlat elegendőnek bizonyult arra is, hogy meglássa mindenben a lényeget és helyesen kiemelje a repülő-kollektíva mesteri ábrázolásában a szocialista társadalom jellegéből adódó közös vonásokat, de ezen túl a közösség minden egyes tagjában az egyéni jellemvonásokat, a sajátosan egyéni sorsokat is. Csukovszkij nem alkot félisteneket, nem állít elénk emberfeletti jellemű hősöket, ahogy a múlt romantikus írói ábrázolták a bátrakat, a hűség és önfeláldozás nemes alakjait. Könyve helyesen érzékelteti, hogy a hősiesség nem született adottság, hanem a kommunista társadalomban élő ember sajátossága, természetes jellemvonása. Az új szocialista módon érző és gondolkodó embert munka vagy harc közben a társadalom, a közösség, a bajtársi féltés és az otthoni rög, a hazai föld szeretete érleli hőssé és nem valami üres feltűnési vágy, hogy az ember vakmerőségével és rettenthetetlenségével társai fölé nőjön és a világ csodálatát magára vonja. A repülők kitűnően egyénített alakjai közt Csukovszkijnak különösen Lunyint, a gárdaezred egyik századának parancsnokát sikerült közel hoznia az olvasó szívéhez. Minden más társadalomban keserű, önmagával meghasonlott emberré válna ez az öregedő, magányos férfi', de itt ebben a kis közösségben a harcostársak meleg szeretete fogja körül és a magányra itélt, hallgatag emberből kibomlik a mások gondjával törődő férfi végtelen nemessége, áldozatos munkája pedig a haza szolgálata mellett további mély értelmet nyer. Fiatal repülők nevelődnek a keze a'att, akik mind bátrabbak, önfeláldozóbbak, leleményesebbek és ügyesebbek az ellenségnél, mert vérükben olthatatlanul ég a veszélyben forgó haza szeretete, mert rendíthetetlenül hisznek ügyük igazságában. Naponta többször is szembenéznek a halállal és egyikük sem retten viszsza, egyikük sem roppan össze idegileg. Ők nem lehetnek sohasem gyávák, nem futamodhatnak meg, mint a fasiszta repülők, akik nyomban kereket oldanak, amint halálos veszélyt szimatolnak. Szülőföldjüknek a felén ellenség tipor, a közelükben hagymázos lázban vergődik a lassú halálra ítélt világváros és ők sorra áldozzák fel életüket. Amikor a légiharcban elesett Rasszohint, a század első parancsnokát temetik és a sírgödör előtt Jermakov komisszár a bosszúról beszél, Lunyip megérti a harcok lényegét. Megérti, hogy a legvéresebb bosszú is túlkevés volna. „Nem az kell, hogy bosszút álljanak, hanem az kell, hogy megváltoztassák a világot, hogy olyanná tegyék, amelyben nem halál, hanem élet vár az emberre." Csukovszkij regényében nem szere•pel egyetlen megtorpanó, kötelességektől, súlyos megpróbáltatásoktól vagy halálos veszedelmektől visszarettenő ember, ennek ellenére egy pillanatig sem támad olyan érzésünk, hogv bármit is elkendőzne vagy szándékosan elkerülne. Bizonyos, hogy a háborúban nem egy gyáva, megtorpanó vagy egyenesen megfutamodó lélek akadt, de az ilyeneket a gárdaezred közössége hamar kivetette volna magából és így Csukovszkij, a Balti égbolt krónikása nem is találkozhatott velük. Annál több volt a Lunyinhoz, Rasszohinhoz, Szerovhoz vagy a fiatal Tatarenkóhoz és társaihoz hasonló lélek, aki a hős város megmentéséért élt és halt. Alig van a földnek olyan része, ahol a világháború évei alatt a lakosság és a katonaság annyit szenvedett volna, mint a hátországtól hónapokra teljesen elzárt, majd további két esztendeig fojtó ostromgyűrűbe fogott Leningrád, s itt, ebben az ellenálló városban mondja kötelessége teljesítése közben egy egyszerű asszony: — Csak az hal meg, aki elhagyja magát. A szűkös fejadagját tehetetlen kis unokái közt megosztó és éhenhaló tudós Ilja Jakovlevics tovább folytatja a gondolatot: neki meg kell halnia, de azért nem hagyja el lüagát. És még sokan mások is meghalnak, de megadni egyik sem adja meg magát, s azok, akik életben maradnak, győzni fognak. A gondolat az, ami halhatatlan és halhatatlan a haza, halhatatlan az igazság. Amikor az ezred megkapja a párt és a kormány nagy kitüntetését, a parancsnok féltérdre ereszkedve veszi át a lobogót és mögötte féltérdre ereszkedik az egész ezred. A harcosok nem mondanak imát, de messzehangzó szóval a hazát, a fasiszta csizmák alatt nyögő földet szólítják, neki fogadják meg hűségeskűvel, hogy amíg csak a szívük dobog és ereikben a vérük kering, a halált megvetve, a teljes, a végleges győzelemig küzdeni fognak. Lélekbe markoló, hatalmas jelenet ez, amelyet nem lehet megindultság nélkül olvasni, mint a regénynek sok más meghitt sorát, érzelgősség nélk-ül egyszerűen, érző, meleg szívvel papírra vetett fejezetét. A regény végén, amikor Leningrád ostromgyűrűje darabokra törik és hazájuk földjéről űzik az ellenséget, a Balti égbolt repülői, Lunyin és fiataljai már nemcsak maguknak, hanem a béklyóba vert népeknek viszik a felszabadulást, a reménységet, a jövőt és mi velük együtt érezzük, hogy nincs olyan erő a világon, amely megállíthatná röptüket. EGRI VIKTOR ÜJ SZÓ 6 * 195 9- november 28.