Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-01 / 302. szám, vasárnap

A szocialista világrendszer országainak eltökéli szándéka: megszabadítják az emberSséget a háborútól (Folytatás az 1. oldalról) Ját, hacsak nem vesztette el a valóság Iránti érzékét. Gyakran hallunk olyan elmefuttatásokat a nyugati országok vezetőitől. vajon elfogadják-e vagy sem a Szovjetunió által javasolt s felkínált békés egymás mellett élést. Szerintem az ilyen fontolgatások arra vallanak, hogy nem értették meg a kérdés lényegét. Az a fontos, hogy a békés egymás mellett élés ma reális valóság, nem pedig valakinek ké.rése, vagy óhaja. Objektív törvényszerűség, mely a jelenlegi világhelyzetből, az emberi társadalom fejlődésének jelenlegi szakaszából adódik. A földünkön ma fennálló mindkét társadalmi rendszernek olyan fegyverei vannak, melyeknek alkalmazása nagyon káros hatással járna. Aki ma kijelenti, hogy nem ismeri el a békés egymás mellett élést és hadakozik ellene, tulajdonképpen a háborút propagálja. Ma nem az a kérdés, létezzék-e vagy sem a békés együttélés; a békés együttélés már megvan és meglesz, hacsak nem akarunk őrültséget elkövetni az atom- és rakétavilágháború kirobbantásával. A lényeg az, hogy az egymás mellett élés ésszerű alapokra épüljön. Aligha tarthatjuk ésszerűnek azt, ha az államok olyan helyzetben élnek, hogy harc ugyan nem folyik, de az ágyúkkal és rakétákkal állandóan lövésre készek, atom- és hidrogénbombát szállító katonai repülőgépek hasítják állandóan a légiteret. Pedig ezek a repülőgépek nemcsak repülnek, hanem időnként katasztrófák során földre zuhannak tgyilkos terhükkel. Az Amerikai Egyesült Államokban már több ilyen eset volt. Már az a tény, hogy ilyen esetek előfordulnak, igazolja, milyen veszélyes e fegyverek felhalmozása és a velük űzött játék. A szovjet kormány és az egész szovjet nép a különböző társadalmi rendszerű államok együttélésére vonatkozó lenini tételből indul ki és mindent megtesz a földön a szilárd béke biztosításáért. Fontos, hogy a fejüket álomra hajtó emberek ne gondolják, hogy ez az utolsó nyugodt éjszakájuk, hogy minden pillanatban kitörhet egy világkatasztrófa. Ésszerű alapokon óhajtjuk a békés egymás mellett élést, hogy erre törekedjenek az állami szervek és társadalmi szervezetek, hogy kialakuljanak a népek együttműködésének feltételei. Ennek az együttműködésnek az alapja az az elv legyen, hogy minden ország kényszer nélkül azt választ ki és vesz át szomszédjától, amit szükségesnek tart. Csak így lehet valóban békés az egymás mellett élés, csak így hatja át a jószomszédi viszony szelleme. A különböző társadalmi rendszerű államok együttélése természetesen feltételezi, hogy az államok a béke érdekében kölcsönös engedményeket tesznek egymásnak. Elmondhatjuk, hogy e téren reálisan kell kezelni az ügyet, józanul értékelni a dolgok tényleges állapotát, kölcsönös megértésre és arra van szükség, hogy mindkét részről tiszteletben tartsák egymás érdekeit. Ez elvszerű, s egyszersmind rugalmas álláspont a béke megőrzéséért folytatott küzdelemben. Az ésszerű alapon való együttélés feltételezi a .különböző rendszerek fennállásának elismerését, annak a jognak elismerését, hogy minden nép önállóan dönt hazája politikai és szociális kérdéseiről, hogy tiszteletben tartják az egyes orszáook szuverenitását, és a mások belügyeibe való be nem avatkozás elvét, hogy minden nemzetközi kérdést tárgyalás útján oldanak meg. A Bandungi Értekezlet jól fogalmazta meg a békés egymás mellett élés elveit, melyeket később az Egyesült Nemzetek Szervezete is elfogadott. Őszintén szólva, az államok a békés egymás mellett élés elvét követve legyenek megértők egymással szemben a béke érdekében. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése feltéte^ lez bizonyos kölcsönös engedményeket. az érdekek kölcsönös tiszteletbentartását, mert nem lehet másként építeni az államok rendes kapcsolatait. Ideológiai kérdésekben mindig szilárdak voltunk és sziklaszilárdan kitartunk a marxizmus-leninizmus alapjai mellett. Ideológiai kérdéseket nem lehet erőszakkal megoldani. Egy állam uralkodó ideológiáját nem lehet más államra kényszeríteni. Egyetlen józanul gondolkodó ember sem engedi meg soha, hogy az ideológiai viszályokat vagy egyes országok államrendszerének kérdéseit háborúval oldják meg. A tőkések nem értenek egyet a szocialista társadalmi rendszerrel. Idegen nekik a mi ideológiánk, a mi világnézetünk. Éppúgy mi, a szocialista államok lakosai sem értünk egyet a tőkés rendszerrel és a burzsoá ideológiával. De békében egymás mellett kell élnünk és csak békés eszközökkel kel! megoldanunk a felmerülő nemzetközi kérdéseket. Ebből ered a kölcsönös engedmények szükségessége. Természetesen sem az egyik, sem a másik fél nem tesz engedményt az őket elválasztó társadalmi és ideológiai elvi kérdésekben. Ezek más fajta engedmények. így például eljönnek hozzánk a tőkés államok képviselői, nyilvánosan felszólalnak, kifejtik nézeteiket. Nem mindig és nem mindenben értünk velük egyet, de türelemmel meghallgatjuk kijelentéseiket. Amikor mi a tőkés országokban járunk, beszédeinkben szintén nyíltan kifejtjük nézeteinket és ott szintén türelemmel viseltetnek irántunk. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve azt jelenti: nem szabad beavatkozni a belügyekbe, kölcsönös engedményeket, kompromisszumokat kell tenni, sőt ha akarják, mindkét félnek alkalmazkodnia is kell az államközi kapcsolatokban a sürgős gyakorlati kérdések megoldásában, ami a béke megőrzésének és megszilárdításának érdekét szolgálja. Vlagyimir Iljics Lenin azt tanította, hogy a munkásosztálynak a hatalom átvétele előtt és után rugalmas politikát kell folytatnia, kompromisszumokat, egyezményeket kell kötnie, ha ezt az élet, az ügy érdeke megköveteli. Mit jelent ez a mai körülmények közepette? Vegyük például a leszerelés problémáját. A szovjet kormány javaslatot tett az általános és teljes leszerelésre. Ügy véljük, e javaslat megvalósítása biztosítja a népek békéjét. Ám a leszerelés kérdése kölcsönösen elfogadható megoldása érdekében hajlandók vagyunk más javaslatokról is tárgyalni. Ez konkrét példája annak, hogy készek vagyunk engedményeket tenni, ha a problémát még nem lehet teljesen megoldani, azaz úgy, ahogyan azt mi a leghelyesebbnek tartottuk. Másrészt a kapitalista államok is tesznek bizonyos engedményeket. így például ismeretes, 'hogy elismerték szovjet államunkat és utána a szocialista országok többségét is, bár az uralmon levő kapitalista körök a szocializmus ellenségei. Diplomáciai kapcsolatokat tartanak fenn a szocialista országokkal, tárgyalnak velük, továbbá az Egyesült Nemzetek Szervezetében közös asztalnál vitatják meg a nemzetközi kérdéseket. Ezek természetesen szintén engedmények, hogyha így akárják őket nevezni. Ha önök úgy kívánják, a kapitalista államok is igyekeznek alkalmazkodni ahhoz a reális valósághoz, hogy a szocialista világrendszerhez tartozó országok léteznek és fejlődnek és ezt a tényt kénytelenek tudomásul venni. Ha a szocialista és kapitalista államok békés egymás mellett éléséről beszélünk, akkor arra gondolunk, hogy sem a szocialista, sem a kapitalista államok nem avatkoznak be egymás belügyeibe. Csupán az ilyen ésszerű alapokon épülhet fel a békés egymás mellett élés. A különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok gyakorlatában napjainkban sok olyan kérdés merül fel, amelyekben kölcsönösen engedményeket kell tenni és törekedni kell a mindkét félre elfogadható alapokon nyugvó egyezmény elérésére, hogy meggátoljuk a feszültség keletkezését és hogy mindent, még a legkisebb lehetőséget is felhasználjuk az új háború lehetőségének kiküszöbölésére. Az államok békés egymás mellett élésének érdekében tett kölcsönös engedményeket azonban nem lehet azonosítani szocialista rendszerünk, ideológiánk lényegét érintő plvi engedményekkel. E kérdésben nem lehet szó semmiféle engedményről és alkalmazkodásról. Ha ráállanánk az ideológia kérdéseiben, elveiben teendő engedményekre, ez azt jelentené, hogy ellenfeleink pozícióira süllyednénk alá, ez politikánk kvalitatív változását jelentené s a munkásosztály ügyének árulása lenne. Az, aki erre az útra lép, a szocializmus árulásának útját járja, és természetesen a kérlelhetetlen bírálat pergőtüzébe kerül. Tudatában vagyunk igazságunk erejének, magasra emeljük és az egész világnak megmutatjuk ezt a szocialista igazságot, a szocialjzmus előnyeit. Nem kell attól félnünk, hogy a szocialista országok népei engednek a kapitalista ördög csábításának és lemondanak a szocializmusról. Erre gondolni annyit jelent, mint nem hinni a szocializmus, a munkásosztály és alkotó képességei erejében. A szovjet állam történelme a béke legfontosabb kérdéseinek megoldására irányuló bölcs és rugékony lenini külpolitika sok példáját ismeri. Mi is történt például a Breszt-Litovszk-i béke idején? Vlagyimir Iljics Lenin azt a feladatot tűzte ki, meg kell kötni a békét Németországgal, hogy a fiatal szovjet államnak biztosítsa a szocializmus békés építésének lehetőségét. Leninnek és a pártnak elszánt harcot kellett folytatnia Trockij ellen, aki akkor baloldali ellenvetésekkel állt elő és kitűzte helytelen jelszavát: „Sem békét, sem háborút!" és ezzel a német imperialisták malmára hajtotta a vizet. Általánosan ismert tény, hogy Trockij kalandorpolitikáját a német militarizmus a szovjet állam ellen kihasználta. A fiatal szocialista államnak súlyos nehézségeket kellet leküzdenie. Ez volt a kalandorpolitika gyümölcse. Most a helyzet természetesen egésze* más. Mi csak azért hozzuk elő e példát a történelemből, hogy rámutassunk Lenin elveire a külpolitikában és azok hatékony megvalósítására. Egyes burzsoá tényezők, akik a békés egymás mellett élés ellen kardoskodnak, megkíséylik, hogy a szocialista országokat s elsősorban a Szovjetuniót azzal vádolják, hogy nem vagyunk őszinték, amikor a békés egymás mellett élésről beszélünk. Azt állítják, hogy a békés egymás mellett élés jelszavát csupán mint átmeneti jelszót, taktikai okokból hirdetjük, mert a marxizmus-leninizmus tana állítólag abból indul ki, hogy a háború a szocializmus győzelméhez elkerülhetetlenül szükséges. Az ilyen állítás azonban semmi egyéb, mint a marxizmus-leninizmus lényegének elferdítése. A marxizmus mindenkor kérlelhetetlenül harcoJt a militarizmus ellen és sohasem tekintette az államok közötti háborút elkerülhetetlenül szükségesnek a munkásosztály győzelme érdekében. Az orosz bolsevikok, Leninnel az élen, engesztelhetetlen és következetes harcot folytattak a hódító háborúk ellen. Emlékezzünk csak August Bebelre, Jean Jaurésre és Kari Liebknechtre, a munkásmozgalom élenjáró harcosaira, akik aktívan küzdöttejc a militarizmus és a háború ellen. Jaurés életével fizetett az 1914-ben kirobbant imperialista háború ellen kifejtett lankadatlan tevékenységéért. Mi, kommunisták tudjuk, hogy a háborúra vérével fizet a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az egész dolgozó nép. És azt is, hogy a háborún a tőkések keresnek. Ugyanakkor azonban a kommunisták rámutattak arra, hogy ha a kapitalizmus ellentétei a világ új felosztásáért folyó rablóháborúhoz vezettek, úgy a munkásosztály és a nép sem maradhat tétlenül. Az első világháború imperialista háború volt, a világ új felosztásáért folyt. A munkásosztálynak, — amint azt a leninizmus tanítja -, ezt a háborút saját érdekében ki kellett használnia, az imperialista háborút polgárháborúvá kellett változtatnia, magához kellett ragadnia a hatalmat és olyan államot alkotnia, amelyben a munkásosztály, a dolgozó nép lett úrrá, ez után a háborút be kellett fejeznie és arra törekednie, hogy a hódító háborúkat egyáltalán lehetetlenné tegye. Az egész világ ismeri azt a nagyszerű példát, hogy a bolsevik párt az első világháború idején miképpen érvényesítette a gyakorlatban Lenin ezen tanait. A bolsevikok a szovjet hatalom megalakításakor azonnal felszólítottak minden harcoló államot, vessen véget a háborúnak és kösse meg a békét. A második világháborút is az Imperialista államok robbantották ki, hogy idegen területeket ragadjanak el, hogy újra felosszák a világot. A hitleri Németország, a fasiszta Olaszország és a militarista Japán leverése után a világban nagy változások történtek. A kapitalista világrendszertől leszakadt sok európai és ázsiai ország, amelyekben népi demokratikus, szocialista rendszer létesült. A történelmi tapasztalatok tehát azr bizonyítják, hogy a háborúkat nem a kommunisták, hanem az imperialisták idézték elő. Amikor a békés egymás mellett élésről beszélünk, úgy azt őszintén tesszük, mert a békés egymás mellett élés a szovjet állam külpolitikájának rendíthetlen alapját képezi. Ami pedig ez vagy amaz ország társadalmi rendszerét illeti, ez népének belső ügye. Szigorúan betartjuk a más államok belügyébe való be nem avatkozás elvét. Az államok békés egymás mellett élésének elve, amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista állam rendületlenül betart, Nyugaton egyre nagyobb megértésre talál. A Kelet és Nyugat országai közötti kapcsolatok olyan formái törnek utat, amelyekért már régen és kitartóan harcolt a szovjet kormány, például áz égető nemzetközi problémák megtárgyalása, az államférfiak kölcsönös látogatása, a kölcsönösen előnyös gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok. És ha ma mindnyájan látják, hogy a nemzetközi kapcsolatok terén javulás állt be, ehhez természetesen nagy mértékben hozzájárult a Szovjetunió és más szocialista államok erőfeszítése. Csupán a legutóbbi másfél év, vagyis azon idő alatt, amióta a Szovjetunió Minisztertanácsa jelenlegi összeállításában működik, a szovjet kormány olyan rendkívül fontos javaslatokat terjesztett elő, mint amilyen a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésére, az atomfegyvermentes övezetek megteremtésére, a második " világháború maradványainak felszámolására irányuló javaslat a német békeszerződés megkötésével, továbbá a csúcsértekezlet összehívására vonatkozó javaslat a legidőszerűbb nemzetközi kérdések megtárgyalására s az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslat. A szovjet kormány érőfeszítése már bizonyos pozitív eredményeket hozott. Most például tárgyalások folynak a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésére vonatkozó egyezmény megkötéséről. Ezek a tárgyalások természetesen elhúzódnak, azonban ennek ellenére bizonyos előrehaladás várhaté és Remélhető, hogy a tárgyalások rövidesen sikerre vezetnek. A második világháború maradványainak felszámolására vonatkozó kérdések megtárgyalására —, amint emlékeznek —, összehívták a külügyminiszterek genfi értekezletét, amely t>ár nem vezetett a megtárgyalt kérdések megoldására, azonban legalább hozzájárult az egyes felek álláspontjainak megvilágításához és megszövegezéséhez s egészben véve pozitív eredménnyel járt. A szovjet kormány számos intézkedést tett a legnagyobb nyugati hatalmakkal, az Amerikai Egyesült Államokkal, Nagy-Britanniávai és .Franciaországgal fennálló kapcsolatok megjavítására. Mikojan és Kozlov elvtársak ez évi amerikai látogatásai, továbbá Nixonnak, az USA alelnökének szovjetunióbeli látogatása, valamint a kiállítások - a New York-i szovjet és a moszkvai USA kiállítás - kölcsönös megrendezése hozzájájárultak a szovjet-amerikai kapcsolatok javításéhoz. „A hidegháború" jégpáncélján megjelentek az első repedések. Macmillannal, Nagy-Britannia miniszterelnökével szovjetunióbeli látogatása során folytatott eszmecserénk jelentősen hozzájárult az angol-szovjet kapcsolatok, valamint a nemzetközi helyzet javulásához. A Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatok lényeges megjavításához, valamint a nemzetközi feszültség általános enyhítéséhez vezető igen fontos, messzeható lépés volt a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, valamint az USA elnökének kölcsönös látogatására vonatkozó egyezmény. Az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatásom során Dwight Eisenhowerrel. az USA elnökével, más államférfiakkal, különböző körök képviselőivel és egyszerű amerikaiakkal találkoztam és beszélgettem. E találkozások és beszélgetések megerősítették azt a meggyőződésemet, hogy az amerikai nép túlnyomó többsége nem kívánja a háborút, hanem az országaink közötti kapcsolatok javítását óhajtja, hogy sok jelentős amerikai tényező az elnökkel az élén megérti az amerikai nép ezen gondolkodását, nyugtalanítja őket az a helyzet, amelyet a lázas fegyverkezés és a hidegháború hozott létre s meg akarják találni a béke megszilárdításának útját. Mi pedig arra törekedtünk, hogy Amerika különböző köreinek ezen képviselői, akikkel közvetlenül találkoztunk, valamint az amerikai nép is megértse, hogy a Szovjetunió kormánya és az egész szovjet nép őszintén óhajtja a békét s a Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatok javítására törekszik. Ügy tűnik, hogy ez bizonyos mértékben sikerült is nekünk, hogy a Szovjetunió álláspontja most jobb megértésre talál az Amerikai Egyesült Államokban. Tudják, hogy Eisenhower elnökkel találkozva eszmecserét folytattunk több nemzetközi kérdésről, amilyen például az általános leszerelés, a német békeszerződés kérdése, a berlini probléma, valamint a szovjet-amerikai kapcsolatok fejlesztése. Az eszmecsere eredményei visszatükröződnek a közös szovjet-amerikai közleményben. Szeretném még hozzátenni, hogy megbeszéléseink nagyon hasznosak voltak és nézetünk szerint hozzájárultak bizonyos kölcsönös megértéshez, szempontjaink közeledéséhez az egész helyzet értékelésében, ahogy az jelenleg kialakult, valamint néhány fontos konkrét kérdés felfogásában ahhoz a tudathoz, hogy a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti kapcsolatokat javítani kell. Ez lényeges hozzájárulás a világbéke megszilárdításához és mi nagymértékben erre alapozunk. Mint tudják, nemrégen megegyezés jött létre de Gaulle tábornokkal, a Francia Köztársaság elnökével való találkozómról. Ügy véljük, hogy e találkozó előnyös lesz a Szovjetunió é3 Franciaország közötti kapcsolatok fejlődése, a világbéke megszilárdítása szempontjából. Egészben véve Franciaországgal való kapcsolataink most normálisan alakulnak, jóllehet Franciaország részvétele az ellenünk irányuló katonai tömbökben bizonyos pecsétet nyom politikájára. Államaink érdekei objektíven sehol sem ütköznek öszsze és nyilvánvalóan nem tartható véletlennek, hogy mindkét világháborúban szövetségesek voltunk. Országainknak az egyes kérdésekhez elfoglalt álláspontjában természetesen megnyilvánul a jelenlegi helyzet különböző értelmezése. Ez az eltérés azonban nem alapvető, s ezért egészen jól kiküszöbölhetjük. A szovjet emberek békében és barátságban szeretnének élni a francia néppel, Franciaországnak nagyságot és virulást kívánnak. Ha a jövőbe .tekintünk, nem látunk semmilyen veszélyt és akadályt, amely komolyan gátolhatná hazánk és a Francia Köztársaság közötti jóbaráti kapcsolatokat. Szeretném a Legfelső Tanácsnak emelvényéről kijelenteni, hogy nagyra becsüljük azokat a reális nézeteket, amelyeket de Gaulle elnök és Debré miniszterelnök az Odera — Neisse határ megrendíthetetlenségéről fejtett ki. Ez kétségtelenül hozzájárul az európai béke megszilárdításához. Természetes, hogy a szovjet embereket épp úgy, mint az egész világ békeszerető népeit aggasztja az Algériában már öt éve folyó háború. De Gaulle elnöknek nemrégen tett javaslatai arra, hogy az algériai kérdést önrendelkezés, általános népszavazás útján oldják meg Algériában, fontos szerepet játszhat az algériai kérdés megoldásában. Fontos szerepet fognak játszani eme javaslatok, ha nem maradnak csupán puszta nyilatkozatok, hanem azokat reális intézkedésekkel támasztják alá, olyan intézkedésekkel, melyek az algériai népnek a szabad és független fejlődésre való jogát tekintetbe véve, ugyanakkor biztosítják a két fél érdekeinek egybehangolását. Ismeretes, hogy Franciaország és Algéria között a történelem folyamán kialakult szoros kapcsolatok állanak fenn. Ha ezeket a kapcsolatokat a jövőben új, mindkét fél számára elfogadható alapokra helyezik az önkéntesség és egyenjogúság tényleges megőrzésével, ez hozzájárulhat a béke megteremtéséhez ebben a térségben. A múlt évek azt mutatták, hogy az ilyen kérdéseknek a nemzetek akarata ellenére, erőszakos módszerekkel való megoldása teljesen kilátástalan kísérlet, őrülni fogunk, ha Franciaországban az algériai kérdést illetőleg győzedelmeskedik a józan ész. A Szovjetunió nem titkolta és nem titkolja azt, hogy rokonszenve ama népeket illeti, amelyek a gyarmati rendszer ellen, függetlenségükért és nemzeti szabadságukért harcolnak. Nem nehéz felismerni, hogy az algériai kérdés békés megoldása elősegítené Franciaország nemzetközi tekintélyének és nagyhatalmi szerepének növekedését. Képviselő elvtársak! Sikerült elérnünk a nemzetközi légkör bizonyos fokú általános javulását és megnyitnunk a tárgyalások útját olyan konkrét intézkedésekről, amelyek arra (Folytatás a 3. oldalon) jÖJ SZŐ 2 * 195

9- november 1.