Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-10 / 281. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1959. október 10. szombat 50 fillér XI. évfolyam, 281. szám A taggyűlés nagy jelentősége Pártszervezeteinknek a CSKP XI. kongresszusa által kitűzött nagyvo­nalú feladatok teljesítéséért viselt felelőssége a pártmunka módszerei­nek állandó tökéletesítését, a tömeg­politikai és a szervezői tevékenység új, hatékonyabb formáinak keresését követeli meg. A pártmunka színvo­nalának emeléséért folytatott törek­vésünk alapja a lenini alapelvek ál­landó fejlesztése és szilárdítása pártunk egész tevékenységében. S itt kell látnunk azt a fontos tényt, hogy pártunk munkájában a legnagyvonalúbb feladatok megoldása során sem mellőzhetjük az apró munkát, mely hozzájárul a pártta­gok és tagjelöltek aktív tevékenysé­gének fokozásához, a bírálat és ön­bíralat fejlesztéséhez a demokra­tikus centralizmus és a párton belüli demokrácia elveinek teljes mértékű érvényrejuttatásához. Ezen a téren nagy szerepet ját­szik az alapszervezetek taggyűlései­nek színvonala, irányítása és tartalma. Igaz, helyenként még helytelen nézetek merülnek fel a taggyűlés jelentőségével és küldeté­sével kapcsolatban. Egyes elvtársak úgy vélik, hogy a pártbizottság jól dolgozik, ha minden fő és sürgős feladatot maga végez el, s elégséges, ha mindezt utólagosan hozza a tag­gyűlés „tudomására". Az ilyen gyakorlattal, amely vég­eredményben a taggyűlés jelentősé­gének lebecsüléséhez vezet, semmi­képpen sem lehet egyetérteni. Igaz, hogy az alapszervezetek bizottsága jelentős küldetést tölt be és fontos feladatot lát el, hiszen teljes mér­tékben felelősséget visel az egész pártszervezet tevékenységéért. Fele­lős a párton belüli ügyekért és azért is, hogy a szervezet működési körzetében miképpen valósítja meg a párt irányvonalát, hogyan teljesíti a járási pártbizottság és a felsőbb pártszervek határozatait. Előfordul­hat az is, hogy egyes fontos, halasz­tást nem tűrő helyi feladatokat fel­készülten, rugalmasan meg kell ol­dani. Tárgyalnia keli a pártélet kér­déseiről és foglalkoznia a felsőbb pártszervek, esetleg az előző párt­taggyűlés határozataival. Mindig szem előtt kell azonban tartania azon alapvető fontosságú elv betartását, hogy a párttaggyűlésen a fő politikai kérdéseket tárgyalják meg és ezek­kel kapcsolatban a szervezet lehető legtöbb tagja és tagjelöltje fejtse ki nézetét. Csakis az ilyen gyakor­lat járulhat hozzá a . párton belüli demokrácia fejlesztéséhez és az összes párttagnak és tagjelöltnek a pártmunkában való részvételéhez. A mindennapi életben megtörtén­het, hogy néha a legjobb szándék mellett is elkövetünk hibákat. Egyes pártbizottsági tagok gyakran úgy vé­lekednek, hogy miért kell valamely ügy elintézéséhez taggyűlést össze­hívni. Hiszen ebben a bizottság is gyors és helyes döntést hozhat. Csakhogy éppen itt van a tévedés. A helyes döntés legfontosabb felté­tele éppen az, hogy ehhez minél több ember, tehát a szervezet egész tagsága hozzájáruljon. Minden eset­ben látnunk kell azt is, hogy a dön­tés csak egyik része a dolognak. A másik rész, mégpedig a helyes döntés megvalósítása gyakran már nehezebb feladat és legtöbb esetben már nem a párt keretén belül tör­ténik. Márpedig, tekintve, hogy pár­tunk soha nem tesz olyat, ami a dolgozók érdekeivel ellentétes, szük­séges a dolgozók előtt megmagya­rázni és megvilágítani a pártszervek határozatának helyességét, megnyer­ni őket a határozat teljesítésére. Ehhez a munkához pedig minden bizonnyal kevés lenne a pártbizott­ság néhány tagja, ehhez az egész párttagság részvétele szükséges. Mindenki előtt világos, milyen ne­hézségekbe ütközne ez, ha a fel­adat megtárgyalásán nem venné­nek részt a párttagok és a döntést részletesen nem ismernék. Bajosan győzhetnének meg mást valamiről, amiről maguk sincsenek meggyőződ­ve. Ezzel kapcsolatban szükséges hangsúlyoznunk, hogy a taggyűlés magas színvonalának legfontosabb feltétele a tervszerű, céltudatos elő­készítés és a tárgyalás napirendi pontjainak helyes összeállítása. A taggyűlés napirendjén minden esetben a pártszervezet működési körzete legfontosabb kérdéseinek kell szerepelniök, hogy a gyűlés tár­gyalása teljes mértékben felkeltse a tagság érdeklődését. Sajnos, ezen a téren még mindig sok fogyatékosság fordul elő. Megtörténik, hogy a bi­zottság formálisan állítja össze a taggyűlés napirendjét, tervszerűtle­nül gyűléseznek és a tárgyalásokból nem tűnik ki a fő és sürgős fel­adat. Néha azután úgy tűnik, mint­ha a gyűlést csupán azért tartanák meg, „nehogy a járáson megint bí­rálatot kapjanak". Mondanunk sem kell, hogy az ilyen taggyűlés nem sok haszonnal jár. Igaz, a taggyűlésnek lehetősége van a tárgyalás napirendjének meg­változtatására. Ezt a lehetőséget azonban mindmáig kevéssé használ­ják ki. Ezenkívül helytelen is lenne, ha a pártbizottságok következetesen ilyen kezdeményezésre várnának, miután ez rögtönzésekhez vezethet­ne. Kétségtelen, nehéz munkát igényel már a bizottsági ülésen összeállítani a taggyűlés helyes programját, olyan programot, amely felkelti a szervezet minden tagjának érdeklő­dését, a tárgyalásban való részvé­telre serkenti és a taggyűlés határo­zatának teljesítésére mozgósítja. A pártbizottságokba azonban általá­ban azokat az elvtársakat válasz­tották be a tagok sorából, akik a legjobb előfeltételekkel rendelkeznek e feladatok teljesítéséhez. A taggyűlések jelentőségéről be­szélve feltétlenül szólnunk kell arról is, hogy néha a jól előkészített gyű­lés sem hozza meg a várt eredményt, nem eredményez olyan határozatot, amely megfelelő irányelvül szolgálna a további munkában. Ennek oka leg­több esetben az, hogy a gyűlés fo­lyamán eltérnek az eredetileg meg­határozott programtól. A beszámoló jó, helyesen veti fel a problémákat, a vitában azonban valaki másról kezd beszélni, a többiek hozzászólnak s ennek következtében megfeledkez­nek a fő problémákról. Az idő elfut, a gyűlés pedig nem hoz érdemleges határozatot. Az ilyen esetekben a hibát a taggyűlés elnöksége követi el. mert nem tudja úgy irányítani a gyűlés menetét, hogy elsősorban a fő kérdésekről tárgyaljanak, s csak miután ezt a témakört kimerítették, térjenek át a továbbiakra. A taggyűlésnek nagy jelentősége van a párt életében. Pártunk alap­szabályzata a taggyűlést az alap­szervezet legfőbb szerveként szögezi le. A taggyűlés irányításától, tartal­mától függ, hogy a pártszervezet minden tagjának lehetősége nyíljon hozzászólni a párt politikájához, e politika érvényesítéséhez a szervezet működési körzetében, ezen múlik a párton belüli demokrácia fejlesztése és elmélyítése. A taggyűlés járulhat hozzá legnagyobb mértékben a kom­munisták nagy tömegének a párt tárgyalásaiba és a párt munkájába való tevékeny bekapcsolásához. S végeredményben a taggyűlésen múlik a pártmunka módszereinek továbbfejlesztése és ezzel a dolgo­zók aktivitásának és kezdeményezé­sének további kibontakoztatása. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére Az ostravai-karvinai szénbányák szocialista kötelezettségvállalásokkal Forradalom 42. évfordulóját. A Cseh megígérték, hogy az év három utolsó tenek terven felül, a Stachanov Bá szenet akar terven felül fejteni. A t nya kollektívái kötelezték magukat, na szenet adnak népgazdaságunknak. műszaki dolgozói és bányászai üdvözlik a Nagy Októberi Szocialista szlovák Hadsereg Nagybányájában hónapjában 20 000 tonna szenet fej­nya 11 csoportja pedig 3150 tonna ermelési értekezleten a Hlubina-bá­hogy feladatukon kívül még 8120 ton­A csehszlovák-koreai barátság manifesztációja Phenjan (ČTK) - Csütörtök dél­után a koreai főváros negyedmillió lakosa a Kim Ir Szen téren gyüleke­zett, hogy találkozzék Antonín No­votný köztársasági elnökkel, a CSKP KB első titkárával. A széles teret környező épületeket csehszlovák és koreai zászlók, valamint a CSKP-t, a Koreai Munkapártot, a Csehszlo­vák Köztársaságot és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot éltető vörös feliratos táblák díszítették. Számtalan koreai, csehszlovák és vö­rös zászló lengett a manifesztálók feje fölött, akik Novotný és Kim Ir Szen elvtársak arcképeivel vonultak fel. A tömeg lelkesen üdvözölte No­votný és Kim Ir Szen elvtársakat, akik helyi időszámítás szerint fél ötkor jelentek meg a díszemelvé­nyen. A díszemelvényen jelen voltak még Barák, Hendrych és Dávid elv­társak, Csoj Jon .Gen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Népgyűlése Elnökségének elnöke, va­lamint Pak Csöng E, Kim Csan Man, Nam Ir, Cson II Jong, Kim Kvang Hjop, Rim He, Ri Hjo Szun, a Ko­reai Munkapárt KB elnökségi tagjai és Kim II, a minisztertanács elnöké­nek első helyettese. A többi emel­vényen a társadalmi, gazdasági, kul­turális és tudományos szervezetek képviselői, a Phenjanban akkredi­tált képviseleti hivatalok vezetői, a csehszlovák nagykövetség tagjai és a Phenjanban élő csehszlovákok fog­laltak helyet. Az ünnepi ülést Ri Szong Un, a Koreai Munkapárt phenjani városi bizottságának elnöke nyitotta meg, aki melegen üdvözölte Novotný elv­társat. Ezután Kim Ir Szen elvtárs lé­pett a mikrofonhoz és üdvözlő be­szédet mondott, majd lelkes éljen­zés közepette Antonín Novotný elv­társ emelkedett szólásra. Novotný elvtárs beszédét gyak­ran szakították félbe viharos tapssal. Öriási volt a lelkesedés beszéde vé­gén, amikor a CSKP és Novotný elv­társ éljenzése közepette sok száz pionír lépett ki a tömegből és a díszemelvény előtt üdvrivalgással és virágcsokrokkal fejezték ki a koreai -m NOVOTNÝ ÉS KIM IR SZEN ELVTÁRSAK ÜDVÖZLIK A KOREAI FŐVÁ­ROS KIM IR SZEN-TERÉN ÖSSZEGYŰLT LAKOSSÁGOT. (Rádiofoto ČTK) ifjúság tiszteletét és szeretetét a testvér Csehszlovákiából érkezett vendég iránt. Novotný, Kim Ir Szen és a díszemelvényen jelenlevő elv­társak melegen viszonozták a koreai nép legifjabb nemzedékének üdvöz­lését. A csehszlovák-koreai barátság pompás manifesztációja az Interna­cionáléval ért véget. Kim Ir Szen elvtárs beszéde Tisztelt Antonín Novotný elvtárs! Tisztelt elvtársak és barátaim! Engedjék meg, hogy a Koreai Munkapárt, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormánya és az egész koreai nép nevé­ben szívélyesen üdvözöljem Antonín Novotný elvtársat, a kíséretében le­vő személyeket, mindazokat, akik ba­ráti látogatásra érkeztek hazánkba, és hogy általuk szívélyes testvéri üdvözletünket tolmácsoljuk Cseh­szlovákia egész népének. A szovjet hadsereg fegyveres erői szabadították fel országaink népeit a fasiszta és imperialista járom alól. Az eszmék és célok egysége szoros kötelékkel fűz; egymáshoz népein­ket, mint a Szovjetunió vezette szocialista tábor tagjait. Az amerikai imperialisták fegyve­res agressziója ellen vívott felsza­badító háborúnk idején a testvér Csehszlovákia népe önzetlen anyagi (Folytatás a 2. oldalon) ŐSZI SZEMLE: filETMI IŕEI I a betakarítással C i FII B\CI.L és a vetéssel Ilyenkor ősszel illik körülnézni, valójában hogyan is állunk a talajelőkészítéssel, a vetéssel, a betakarítás­sal, mert már most számolni kell a holnappal, a jövő évi kenyérrel. Az ilyen alapos körültekintés után sok tapasztalatot nyer az ember, meglátja, mi a helyes, min lehetne még javítani. Egy ilyen alapos körültekintés után látjuk, hogy a komáromi járásban még 300 hektár cukorrépa a földben van, míg a szomszédos ógyaliai járásban a naszvadi szövetkezeten kívül már mindenütt betaka­rították és elszállították a cukorrépát. A naszvadiakról sem úgy beszélünk, mint rossz példáról. Ugyanis ők ideiglenesen raktározzák a répát. ÉS A KUKORICA? Megint csak a komáromi járásba kell menni és újból csak gyengébb pél­dákért. Ugyanis a járásban a* kuko­ricának csak a tíz százalékát tör­ték le. Enyhítő körülménynek ve­hető, hogy a kukorica csak e na­pokban érett meg, de a betakarítás­sal már ugyancsak sietni kell. Nem jobb a helyzet az őszi árpa körül sem, mivel annak már a földben kellene lennie, pedig a járásban 100 hektárral kevesebbet vetettek — a tegnapelőtti jelentések alapján, — mint ahogy a terv erre az időre megkövetelte. Nagyon lemaradnak a mélyszántással is. A több mint 7000 hektár mélyszántásból eddig mind­össze 650 hektárt szántottak fel. GYÖZ AZ EMBER Nemegyszer mondjuk, hogy az ember a legfőbb tényező és ezt új­ból hangsúlyozzuk. Miért. Most azért, mivel nagy a szárazság, a föld megrepedezett és ha szántani akarunk, bizony két traktornak is kell húzni az ekét és utána görög­dinnye nagyságú rögök keletkeznek. Ennek ellenére mégiscsak azt kell mondani, hogy nem a szárazság, ha­nem az ember fog győzni és nem lehet, hogy az időjárás kifogjon raj­tunk. Az esőre nem szabad várni, sem arra nézni, hogy rögös-e a föld, hanem törni kell a rögöt, mindennel, amivel csak lehet. ÉS MÉG VALAMI • Nem egy helyen az a „gyakorlat", hogy a szövetkezetesek aratás után a háztáji földjeikkel bajlódnak a közös gazdálkodás rovására. Ha ezt a helyzetet országos méretben néz­zük, látjuk, hogy a közös javára bizonyos javulás észlelhető, mégis bátran mondhatjuk: a helyzet nem kielégítő. Ma, amikor ilyen nagy a szárazság, költségesebb lesz a ve­tés, mivel nagyobb szükség lesz a kézierőre is. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy most már ölbe tett kézzel várjuk az esőt. Emlékez­zünk csak vissza az aratásra, amikor sok helyen valóban kritikus volt a helyzet és az emberek, a szövet­kezetesek legyőzték mind az időjá­rást, mind a ledőlt termést. MERT MIT LÁTUNK? Igen, így tehetjük fel a kérdést, ha szétnézünk a Csallóközben, ke­resztülutazunk rajta. Azt látjuk, hogy csak itt-ott szántanak vagy vetnek. Elképzelhetetlen, hogy a sürgős munkák ellenére Szlovákiá­ban csaknem 400 lánctalpas trak­tor „pihen". MILYEN JÖ ÉRZÉS Bizony milyen jó Nagykeszi Állami érzés látni a Gazdaságban, jövő évi termés. Meg kell itt emlí­teni, hogy e gazdaságban nem ijed­tek meg a szárazságtól, hanem ala­posan nekifeküdtek a munkának, ahogy illik. így beszélhetünk az ógyaliai járás szövetkezeteseinek munkájáról is, pedig ez a járás, ami a szárazságot illeti, hazánkban bi­zony az első helyen van. A SZÁNTÁS, A SZÁNTÁS Az ember újból csak visszatér er­re a gondolatra, mivel szántás nél­kül nem lehet vetni és vetés nél­kül nem mennénk semmire. De ha már itt tartunk s megemlítettük az előbbi tényeket, azt is meg kell mondani, hogy 100 000 hektár fel­szántott föld még nincs bevetve. Ha kevés is a csapadék, van a földben annyi nedvesség, hogy kikel a mag. Ezért a talajt minden módon, min­den eszközzel elő kell készíteni a amint már szépen sorol az árpa, avetés alá és vetni kell bele. Kiválóak a szovjet gépek A brnói Műszaki Építkezések vál­lalatánál kiválóan beváltak a szovjet A tolmácsi Kirov gyár 410-es hzem­részlegén a mai napig 3 kollektíva ver­senyez a szocialista munkabrigád cím el­nyeréséért. Képimkön Albin Bánik cso­portvezetőt, az ifjúsági műhely dolgozó­ját láthatjuk, amint társával megbeszéli a kővetkező havi tervét. Horváth felv. nehézépítkezési gépek. Az egyik leg­produktívabb a D 114 autogréder, ame­lyet a vállalat dolgozói az elmúlt na­pokban kaptak a Szovjetuniótól. Ezt a gépet sokféle munkára lehet alkal­mazni, különösen az országutak sán­cainak ásásánál, formázásánál, a te­rep egyengetésénél vált be, de lehet vele kavicsot teríteni és télen havat hányni is. Ez a gép még külön föld­ekével is fel van szerelve. 13 400 kg a súlya és több mint 8 m a hossza. A szovjet gyártmányú autogréder ki­tűnő segítséget nyújt a brnói útépí­tőknek a karvinai országút és a ter­lickei vízierőmű építésénél. A szovjet típusú autobágerek és rakodók is ki­válóan beváltak az építkezéseknél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom