Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-30 / 300. szám, péntek

Feltárják a tartalékokat KÉSŐRE járt az idő. A faluban Bz emberek nagy része már aludni tért. Besötétedtek a házak ablakai, kivéve az iskola épületét, ahol a kommunisták üléseztek. A harmadik ötéves terv irányelveit vitatták meg. A közeljövőben szélesebb körben nyilvános pártgyűlésen még egyszer foglalkoznak az irányelvekkel. Megbeszélik a pártonkívüliekkel is, hogy milyen feladatok várnak ebből községükre, — Nagykeszire. A pártgyfllésen sok bírálat hangzott el. Ha nem ismernénk a nagykeszi földművesszövetkezetet, a vitában elhangzottak után nagyon rossznak képzelnénk el. Mert arről nem beszéltek az elvtársak, hogy falujukban már teljesen győzött a szövetkezeti gazdálkodás, hogy elsők között teljesítették a járásban a gabonabeadäst, é6 az őszi munkálatokat is — bár a szárazság nagy akadályokat jelent, — már majdnem elvégezték, hogy a jő munka gyümölcsözik náluk s ezért a munkaegység értéke EFSZ-ükben 24 Kčs. A következő ötéves tervben azonban nagyobbak a feladatok, s ha a nagykesziek meg akarják tartani jó hírnevüket, fel kell számolniok a még előforduló hibákat. A kommunisták taggyűlésükön nagy tartalékokról beszéltek. Az első felszólaló, Tóth Mihály bírálta, hogy a lóistállónál szétfolyik a trágyáié. Az udvar szívja be, pedig felhasználásával termékenyebbé tehetnék a földeket. A járási pártbizottság által alakított bizottság, amely nemrég Nagykeszin a CSKP KB márciusi és júniusi határozatainak teljesítését vizsgálta felül, hasonló megállapításra jutott. A jövőben a s zövetkezet mezei trágyatelepeket létesít azokon a parcellákon, melyek trágyázva lesznek. TÖTH ELVTÄRS több értékes javaslatot tett. Beszélt a gyom irtásáról. A szövetkezet vezetőségét hibáztatta, hogy csak akkor figyeli a gabonát, amikor már sárgul a repcétől. Jó termés ígérkezett a zabból, de a fele repce volt. Tóth elvtárs ugyan nem beszélt róla, de a gyűlés után megtudtuk, hogy az állami gazdaság a szomszédos parcellán vegyiszerrel kiirtotta a repcét, ezért jobb termése lett. Az EFSZben elkallódott a gyomirtó szer, és csak akkor került meg, amikor már nem tudták felhasználni. Szemerei Ferenc felszólalásában az önköltség csökkentéséről beszélt. Véleménye szerint ha az aranyosi út az év minden szakában kocsival járható lenne, 6 km-rel közelebb érnék el a vasutat, és nem kellene a rossz időjárásban kerülőkkel hordani a vasútra a termékeket, vagy a vasútról az árut. A gyűlésen bírálták a komáromi járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályának dolgozóit is. Valóban nem elég ha csak járják a falukat és körülfutják a határt. Tanácsokat várnak tőlük a szövetkezeti tagok, bővebb magyarázatokat akarnak, tanulni akarnak tőlük. Ha a járási székhelyről jó szakemberek járnának le a községekbe, hozzájárulhatnának a mezőgazdasági termelés növeléséhez. Szabó elvtárs, az EFSZ mezei cso•portjának vezetője az őszi munkák menetéről számolt be. Arról beszélt, hogy nehézségeket okoz a szárazság. Szerencsére már csak a cukorrépa betakarítását végzik. Örömmel fogadta, hogy az irányelvek számolnak az új mezőgazdasági gépekkel. A nagykeszi szövetkezetben nagyra becsülik a gépi segítséget. Hisz kézi erővel nehezen szednék fel 70 hektárról a répatermést most, mikor még gépekkel is nagyon nehéz dolgozni. Törnek az ekevasak, mert nagyok a hantok és kemények. Lenne megoldás. Öntözni kellene a répaföldet, úgy, mint Tanyban csinálják. Lukács Ferenc, a helyi nemzeti bizottság titkára tett is ilyen javaslatot. Véleménye szerint lehetőség lenne arra, hogy naponta 2 — 3 hektár földet is mígöntözzenek. E javaslattal kapcsolatban ellenvetések merültek fel. Ezeket azonban Czita Antal pártbizottsági tag érvekkel döntötte meg. Feltette a kérdést, minek van a szövetkezetnek 45 ezer korona értékű öntöző berendezése és miért csináltattak 150 ezer koronáért 40-80 méteres kutakat, ha nem használják ki őket. Vajon gazdaságosabb két traktorral vontatni a répaszántó ekét, vagy 20 ezer korona értékű traktort tönkretenni. A szövetkezeti tagok nézete szerint lehetséges lenne, sőt hasznosabb volna az öntözés. A pártszervezet határozatában helyet adtak a javaslatnak. A TAGGYŰLÉS HATÁROZATÁBAN ez az egyetlen pont. Gyakran előfordul azonban, hogy a taggyűléseken egyáltalán nem hoznak határozatot. Pedig a felszólalások jó alapot nyújtottak volna a határozatban a feladatok kitűzéséhez. S ami a legfontosabb, ellenőrizni is kell a határozatok teljesítését. Ezen a téren javítaniok kell munkájukat a nagykeszi kommunistáknak. Szétírták például a CSKP KB márciusi és júniusi határozatából eredő konkrét feladatokat a mezőgazdasági termelés növelésében. A határozat azonban elkallódott és ha a járásról nem jön bizottság a határozat teljesítésének ellenőrzésére, maguktól nem gondoltak volna erre. Pedig a községben nagyon jő feltételek vannak az eredményes pártmunkához. A mostani taggyűlés színvonala is igen jó volt. A kommunisták nagy számban vettek részt a gyűlésen és a vitában helyesen szólaltak fel. A pártbizottságban, az EFSZ vezetőségében és a különböző munkaszakaszokon dolgozó kommunisták bizonyára merítenek az elhangzott javaslatokból. A határozatban azonban konkrétabban kellene összefoglalni a taggyűlés célkitűzéseit. A harmadik ötéves terv összeállításáért és sikeres teljesítéséért sok mindent kell tenni. A falusi pártszervezet taggyűlése rámutatott arra, hogy a jó szövetkezetben is vannak gyenge pontok, melyek kijavításával a szövetkezet még jobb gazdasági eredményeket érhetne el. Drábek Viktor A NÄGY ÜNNEP ELŐTT Néhány nap múlva lesz 42. évfordulója annak a napnak, amikor az Auróra ágyúinak lövései az emberiség története új fejezetének kezdetét hirdették, amikor az orosz proletariátus dicső lenini bolsevik pártja vezetésével a vil ágon elsőként döntötte meg a kizsákmányolók uralmát és megteremtette a munkás-paraszt hatalmat. Az orosz proletariátus ez t a diadalmas hardot nemcsak saját magáért, hanem a világszerte elnyomottak és kizsákmányoltak tömegeiért vívta. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom korszakalkotó eszméi nemcsak a cári Oroszország nemzeteinek hozták meg a szaibadságot, hanem az egész világ leigázott nemzeteit lelkesítették és lelkesítik ma is harcra. • Kereskedelmünk feladatai a harmadik ötéves terv éveiben (ČTK) - L. Brabec belkereskedelmi miniszter a Pardubicéban szerdán rendezett sajtóértekezleten vázolta belkereskedelmünk jelenlegi és jövőbeli feladatait, említést tett azokról az előkészületben levő intézkedésekről, melyek célja, hogy hazánk lakosságának személyes fogyasztása az 1960. évihez viszonyítva 1965-ben 30 százalékkal növekedjék, ahogyan azt a harmadik ötéves terv kidolgozására vonatkozó irányelvjavaslat megszabja. A legfontosabb feladat a kiskereskedelmi hálózatnak a leghaladóbb eladási módozatok bevezetésével egybekötött átépítése, ami nemcsak a lakosság szükségleteinek jobb kielégítéséről, s egyben a termelékenység növeléséről kezeskedik, hanem lényegesen emeli az eladási kultúra színvonalát is. Az eladást 75 százalékban az önkiszolgálás és a szabad áruválasztás képezi majd. A jövőben nagy figyelmet fordítunk a vendéglőkre és az éttermekre is, termékeik minőségére, valamint az étkezés kulturált voltának növelésére. A helyes táplálkozás propagálása terén már két igen jelentős sikert értünk el. A tömény szeszesitalok fogyasztásának szüntelen csökkentésével egyidejűleg — ez a fogyasztás 1960-ban az 1956-1957. évi fogyasztáshoz viszonyítva csak feleannyi lesz — Csehszlovákia Európában az első helyre kerül az alkoholmentes italok fogyasztásában, mely évente és személyenként 32 liter. Ez idén 92 ezer tonna tartósított zöldség termelésével és fogyasztásával világviszonylatban elsők lettünk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepségeivel már hagyományosan és szervesen összefügg a csehszlovák-szovjet barátság hónapja, mely kifejezésre juttatja a Szovjetunió iránt érzett szeretetünket és hálánkat, kinyilvánítja nemzeteink megbonthatatlan testvéri szövetségét. Az idei ünnepségek előkészületei is a szocialista munkaverseny, valamint a népgazdasági'feladatok határidő előtti teljesítése, a harmadik ötéves tervünk sikeres megkezdésére irányuló kötelezettségvállalási mozgalom fellendülése jegyében folynak. A barátság hónapjában különös jelentőségű a Szovjetunióról és fennállásának 42 éve alatt elért gyönyörű sikereiről szóló, előadásokkal egybekötött, széleskörűen kibontakozódó propaganda. Az a sok ezer előadás és beszélgetés, melyeket a barátság hónapjának akcióit előkészítő bizottságok a szovjet békepolitikáról, a kommunizmus építéséről, a szovjet iparról, mezőgazdaságról, tudományról, technikáról és kultúráról terveznek, dolgozóink nagyfokú politikai aktivitásáról tanúskodnak. Vajon nem örvendetes-e az a tény, hogy például a kassai kerületben csaknem 5000 előadás és beszélgetés megtartását vették tervbe. Nagy jelentőségűek lesznek a Szovjetunió életének különféle szakaszán szerzett tapasztalatokról tartott előadások és beszélgetések. A barátság hónapjában rendkívül figyelmet érdemelnek „a szovjet harcos irodalom" tárgykörről szóló előadások, melyek még közelebb hozzák lakosságunkhoz a szovjet embereknek a kommunista társadalom építéséért vívott harcát, munkáját, elért győzelmeit dicsőítő irodalmi alkotásokat. Mint minden évben, a CSSZBSZ szervezetei ez idén is beszélgetéseket és olvasó értekezleteket rendeznek az orosz és szovjet írók műveiről. A csehszlovák-szovjet barátság hónapját változatossá teszik szovjet filmek bemutatói, előadásai is. Az üzemekben, a falvakon és a hivatalokban e napokban kezdődik az oktatás a népi orosz nyelvtanfolyamokban. Városaink és falvaink a barátság hónapja ünnepségei előkészítésének örömteljes légkörében élnek. Ez megnyilvánul azoknak a szalagoknak hímzése folyamán, amelyek a barátság és a béke stafétája számára készülnek, mely a Szovjetunióba viszi Csehszlovákia népe üzenetét. Megnyilvánul továbbá a népi zene-, dalés színművészeti együttesek fokozott aktivitásában, melyek, a barátság hónapjának keretébáa ország valamennyi kerületében sok száz fellépésre készülnek. Igy például Spišská Nová Vesen az énekkarok kerületi fesztiválját, Poprádon pedig a szovjet és orosz színdarabok kerületi fesztiválját rendezik meg. Nyitrán és Bratislavában a szovjet drámai alkotások szemléjére kerül sor. Hivatásos színházaink műsora újabb bemutatókkal lesz gazdagabb, ami jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy dolgozóink még jobban megisme'rhessék a Szovjetunió nemzetei kultúrájának kincseit. A Nagy Október és a csehszlovákszovjet barátság hónapja ünnepségeinek eddigi előkészületei arról tanúskodnak, hogy ez a jelentős politikaikulturális akció a szó szoros értelmében egész népünk szívügyévé vált. Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével minden társadalmi szervezetünk, valamennyi közéleti intézményünk arra készül, hogy a lehető legnagyobb mértékben járuljon hozzá az ünnepségek méltó megtartásához. RUDOLF PECNľK, A CSSZBSZ szlovákiai bizottságának dolgozója. Gazdag régészeti leletek Moravské Budéjovice közelében a Želetavka mentén elterülő Palliadri várterület idei átkutatása gazdag leleteket eredményezett. Figyelemre méltő már a várterület fekvése is. A Bítovtól nem messze elterülő szigeten álló szikla természetes erődítmény volt, mely védelmet nyújtott a legkülönfélébb kultúrákhoz tartozó őskori nemzeteknek. Ennek a ténynek köszönhető az egymás fölötti rétegekben levő archeológiai leletek változatossága. Az e helyen talált kerámiai, csontból és állati karmokból, valamint vulkánüvegből (obszidiánből) készült tárgyak és vasszerszámok a bronzkorszak elején elterjedt jevlišovičei kultúra és az időszámításunk szerinti X. évszázadbeli szláv települések kialakulása közötti időkből származnak. A Csallóköz kettős ütőerére Bécsi tudósítónk írja: A csökkenő reálbérek árnyékában Abban az időben, amikor Csehszlovákia harmadik ötéves tervének nagyvonalú irányelveit kidolgozták, amely többek között a reálbérek 50 százalékos emelkedését hozza, tartotta meg az Osztrák Szakszervezeti Szövetség IV. kongresszusát. Természetesen a kapitalista Ausztriában nem tárhattak a munkásság elé olyan távlatokat, mint Csehszlovákiában. Ezen a kongresszuson egészen más dolgokról volt szó. Elsősorban azért, mert a már régóta fennálló konjunktúra a munkásoknak egyáltalán nem emelte reálbérét, sőt egy részüknél eléggé lényeges reálbér-veszteségeket hozott és hoz most is. A bérek lemaradnak a dráguló árak mögött. Az egyik bécsi nagyüzem, az Austro Email dolgozói ezt a szakszervezeti kongreszszushoz intézett levelükben a következő szavakkal fejezték ki: „Reáljövedelmünk értéke egyre inkább csökken s nem egyeztethető össze a termelékenység szüntelen emelésével és a keményen kivívott életszínvonallal." Milyen lépések történnek a drágulás ellen? Mit tesz a szakszervezet az életszínvonal süllyedésének megakadályozására? Vajon a munkásoszosztály, a másfél milliós szakszervezetbe tömörült munkás és alkalmazott teljesen védtelen? Nem, erről nincsen szó. De a szakszervezeti szövetség vezetőségében a jobboldali szocialista többség évek óta mást sem tesz, mint a munkásságot gátolja a jogos követeléseiért folytatott harcában. Hogy ezek a követelések mennyire jogosak, ez még a hivatalos statisztikából is kitűnik: Az elmúlt öt évben azoknak a száma, akiknek évi jövedelme milliókra rúg (a munkások fokozott kizsákmányolása eredményeként), csaknem kétszeresére emelkedett, a körülbelül hatszáz milliomos közül mindegyik átlag 2,6 millió sillinget keres. 1952-től 1957ig a nemzeti jövedelem 64 milliárd sillingről 98,5 milliárdra emelkedett, vagyis 54 százalékkal lett nagyobb. A munkásokra és alkalmazottakra eső fejenkénti jövedelem azonban eme idő alatt csak 1,7 százalékkal emelkedett. Ha csupán a háború előtti reáljövedelem színvonalát, (amely amúgyis eléggé alacsony volt) akarnák elérni, akkor a reáljövedelemnek legalább felével kellene nagyobbnak lennie. Ez az eredménye tehát a szakszervezeti szövetségben uralkodó jobboldali szocialisták politikájának, akik az osztályharc helyett az ún. szociál-szövetséget, az osztályegyüttműködést szorgalmazzák. A jelenlegi osztrák bérmozgalom célja, hogy elsősorban kiegyenlítődjenek a bérek és az emelt árak, de nincsen szó a fokozott teljesítmény díjazásáról. Csupán az idei év első nyolc hónapjában 6 százalékkal emelkedett a munkatermelékenység s ezért semmilyen díjazást nem kapott a munkásság, hanem az ebből eredő nyereséget teljes egészében a tőkések vágták zsebre. A szakszervezeti kongresszuson azonban nemcsak az árakról és bérekről volt szó. A felszólalók határozottan elutasították a szociális biztosítási intézmények elleni reakciós támadásokat s elsősorban a betegbiztosítás terén beállott rosszabbodás orvoslását követelték. A termelés ésszerűsítése, az automatizálás nemcsak a reálbérek emelését, hanem a munkaidő lerövidíté*sét is megköveteli. A népjóléti miniszter már tóbb mint egy évvel ezelőtt törvényjavaslatot nyújtott be, amely a 40 órás munkahét fokozatos bevezetését ajánlja 1963-ig. Ez a törvényjavaslat azonban nem is jutott a parlament elé, mert a vállalkozók szervezete* és pártjuk, az ún. Néppárt nem óhajtotta a törvényjavaslat elfogadását és a jobboldali szocialisták alkalmazkodtak ehhez a kívánsághoz. A szakszervezeti kongresszus a kommunistáknak az említett törvényjavaslat elfogadására vonatkozó követelését elutasította és csupán általánosságban, minden kötelezettség nélkül foglalt állást a munkaidő lerövidítése mellett. A szakszervezeti kongresszus ugyanakkor néhány üdvös szociális követelményt tett magáévá, mégpedig egyhangúlag, így azon követelményt, hogy a betegségnek nem szabad a fizetett szabadságot megszakítania, továbbá a munkanélküli segély felemelését, a betegbiztosításhoz való állami hozzájárulást, az anyavédelem bővítését stb. Másrészt azonban a jobboldali szocialisták magatartása miatt nem fogadták el a kommunisták által támogatott követelményt, mely szerint az öregségi járadék korhatára a jelenlegi 65 évről 60 évre, (nőknél 60ról 55-re) csökkenne. Bizonyára nem véletlen hogy a növekvő elégedetlenség következtében számos nagy vállalatban a lefolyt üzemi tanácsválasztásnál kommunista sikerek születtek. Ilyen vállalatok a Steyr Automobilüzem, Ausztria legnagyobb textilüzeme, a dornbirni Hämmerle, a bécsi Gerngross nagyáruház, a steiermarki papírgyár, a bécsi Kábel- és Fémművek, a radentheini magnezitüzemek stb. Ezek a sikerek annál nagyobb jelentőségűek, mert az ellenzéki jelöltekre gyakorolt fokozott nyomás, elbocsátással való fenyegetőzések stb. ellenére jöttek létre. FRANZ KUNÉRT I a Bratislava - Komárom közötti útra S és vasútvonalra hovatovább rá sem | lehet ismerni. A nagyszerű betonsza^ lagon Somorja, sőt Szerdahely is szin^ te Bratislava peremvárosa lett, de ^Nagymegyerre is elvisz a gyorsbusz ^ másfél, Komáromba két óra alatt. Sze^ mélykocsin alig fele annyi időre van ^ csak szükség. i Még mélyrehatóbbak a változások az ^ utóbbi időben a „Kukko-expressznek" \ csúfolt vicinálison. Ugyan melyik \ idősebb csallóközi ne emlékezne a ^ háború előtti idők apró mikádó^ mozdonyára, amely csigalassúsággal ^ húzta maga után néhány rozoga, víz^ özönelötti kocsiját a vereknyei fafc hídon át a hét Patony és a tizenkét ^ Kárcsa országa felé. fc A felszabadulás után, amikor a csal^ lóköziek ezer számra találtak mun^ kaalkalmat Szlovákia fővárosában, § bizony nem volt leányálom naponta \ néhány órát tölteni a túlzsúfolt, zkos, sötét kocsikban. Sok volt a § kölcsönös panasz: az utasok a vas^ útra, a vasútigazgatóság az utazókra. fc Mindez ma már nagyrészt a múlté, fc spongyát reá... \ Lassanként ugyanis — különböző \ okokból — csökkent a vasúton bejá\ rók száma, hosszabbak lettek a sze^ relvények is, de a viszonyok lényeges ^ jobbrafordulásának idejét csak most ^ éljük. Tavaly befejeztek a pályatest ^ átépítését nagyobb tengelynyomásra ^ és nagyobb sebességre s az idén, ponfc tosan október 20-án, forgalomba ke^ rült két vadonatúj motoros szerel^ vény, amely már minden igényt ki^ elégít. \ A négytengelyes motorapkocsit 460 ^ lóerős Diesel hajtja s folyamatos se^ bességváltóval van ellátva, miáltal. ^ oly zökkenesmentesen gyorsul, mint ^ az elektromos vonatok. A motorosko5; esi és a három négytengelyes pótkocsi % igen tetszetős, higiénikus berende§ zésű: mindenki kényelmesebben ül a $ második osztályon, mint nemrégen ^ az elsőn. ^ A jövő év májusától, amikor vas§ utaink általában lerövidítik a vonatok. menetidejét, a csallóközi vonalon is lényeges gyorsulásra kerül sor, miután azt mind a pályatest, mind pedig az új motoros szerelvények lehetővé teszik. Sőt igazi „kukkóexpressz" is közlekedni fog, mindössze Somorján (Uszoroti), Szerdahelyen és Nagymegyeren állva meg. A vasút tehát megtette, illetve megteszi a magáét, most az utazóközönségen múlik, hogy ezentúl mindig olyan ragyogó, patikatisztaságú szerelvények közlekedjenek, mint ez az első két motoros. A vasúti kiséröszemélyzet úgy törődik az új szerelvények tisztántartásával, mintha a sajátja lenne. Alžbeta Ivanová kalauznő a múlt vasárnap, amikor egy „utas" berondította a vadonatúj kocsit, meg sem várta a rendes tisztogatást a végállomáson, hanem maga mosta fel a szakaszt. A kalauzok a jegykezelésen túlmenően minduntalan járják a kocsikat, jó szóval figyelmeztetve: itt a hamutartó, itt a szeméttartó, köpni pedig nem szabad ... Baj azért így is van elég. Vásott kölykök parittyával máris két hatalmas üvegablakot betörtek, nemcsak kárt csinálva, hanem veszélyeztetve az utazók testi épségét is. Helyes volna, ha a vidék tanítói figyelmeztetnék a gyermekeket, elsősorban az iskolába bejáró diákokat, hogyan viselkedjenek a vasúton, esetleg egy idősebb tanulót a felügyelettel is megbízhatnák az utazás alatt. Mert végeredményben mindnyájunkon, az egész utazóközönségen múlik, menynyire tudjuk minden egyes útitársunkat a rend és a tisztaság betartására szoktatni, megakadályozni az értelmetlen és csak sajátmagunknak kárt és szégyent okozó rombolást. Talán nem is lenne olyan értelmetlen gondolat, ha a csallóközi vonal utazóközönsége versenyre kelne nemcsak a vonat kíséröszemélyzetével, hanem más vonalak utazóközönségével is a „legtisztább, legkulturáltabb vasútvonal" címéért. Sz. L, ÜJ SZÖ 4 * 195

9- október 17..