Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-21 / 292. szám, szerda

A CSKP KöZDOnti Bízottsáfla 1959. szeptember 23-24-i ülésének határozata WB% 8 **A.|jrwilAiw »I»Jlöl VAuftII a csehszlovák gépipar és kohászat1961-1965. évi fejlesztésérői (Folytatás a 3. oldalról) smind rugalmas beállítású gépek terme­lésének bevezetését; ugyanakkor biztosítsuk a szerszámyé­pek — kapcsolók másológépek adagolók, ön­működő mérőkészülékek stb., gépesltő­és automatizáló kiegészítő berendezései­nek gyártását. Próbáljuk ki a gyakorlatban az általá­nos, elektronikus irányítású, kis sorozat gyártásra és sorozatós gyártásra alkal­mas automatizált gépsorok üzemeltetését és lényegesen bővítsük ki a speciális egy­ségek termelését az egy célt szolgáló, tömeggyártási automata gépsorok össze­állítására. A formázó gépek terén a termelés ál­talános terjedelmének legalább 20 száza­lékára emeljük a gépesített és automati­zált formázó gépek gyártásának rész­arányát; a formázó automaták részarányai pedig a termelés általános terjedelmének legalább 7 százalékára; 1965-ig vezessük be a fő formázó gép­típusok, elsősorban önműködő anyacsavar­és csavargyártó automaták, plasztikus anyagok, szilárdított poliesztermékek 200 tonna nyomást is kifejtő prései egész so­rozatának gyártását, Vezessük be továbbá általános forgattyúsprések gyártását, épületelemek, az acél hidrgsajtolására, továbbá gyors kovácsoló prések gyártá­sát; egyszersmind biztosítsuk a félig auto­matikus és automatikus adagolóberende­zések és a formäzógépek egyéb gépi ki­egészítőinek fejlesztését és gyártását; maximális mértékben termeljünk he­gesztett szerkezetű formázógépeket és 1965-ben 30—35 százalékos részarányt érjünk el a formázőgépek gyártásának ál­talános terjedelmében. A görgöcsapágyak terén fokozatosan vezessük bo a hengersorok és szerszám­gépek számára készülő további nagymé­retű csapágyakat, miniatűr és nagyon pontos csapágyakat a műszerek, szer­számgépek és számológépek számára, nagy fordulatszámú csapágyakat a gáz­turbinák, a turbofuvók és elektromos gépcsoportok számára. Lényegesen növel­jük a nagyobb pontosságú csapágyak gyártását a közönséges csapágyak rovására. Az elektromos mérőkészülékek cs auto­matizáló eszközök terén — 1964 végéig vezessük be az egységes, egységesített elektronikus szerkezetű szabályozó rend­szer gyártását, egységesített be- és kiin­duló paraméterekkel és az egyes készü­| léktipusok normalizált föarányaival; 1963­ig vezessük be különféle fizikai egysé­gek felvevői további típusainak gyártá­sát a teljes automatizálás céljaira; 1962-ig vezessük be a két fázisú, induk­ciós motorú, korszerű segédmotorok egy­séges sorának gyártását. Sajátítsuk el és vezesük be az újfajta mérő-, ellenőrző-, kísérleti és laboratóriumi elektromos ké­i szülékek és berendezések gyártását az ipari elektronika céljára, köztük nukleoni­kai és a folytonos termelési folyamatok teljes automatizálását, a műszaki höellen­őrzés és a gépipari automatizálás céljára szolgáló műszerek gyártását. Az elektro­mos- és elektronikus mérőkészülékek te­rén törekedjünk tovább növelni pontos­ságukat és érzékenységüket, ellenállási képességüket a rázással szemben, igye­kezzünk csökkenteni méretüket és súlyú­kat, amit elsősorban félvezetők és új anyagok alkalmazásával érhetünk el. I. A rádiótechnikai alkatrészek, az elektro­vákuumos technika és a félvezetők terén be kell vezetnünk a germániumos, magas­frekvenciájú és nagyteljesítményű tran­zisztorok, a monokristályok gyártását, valamint a kvarcból készült diódák és tran­zisztorok alapvető típusainak termeléséi saját nyersanyagainkból. A légi és a vas­úti közlekedés számára automatikus biz­tonsági és távközlő berendezést kell gyár­tanunk. 1962-ben az ipari elektronika szükség­leteinek fedezése érdekében bevezetjük az elektroncsövek alapvető fajtáinak gyár­tását. Be kell fejeznünk a kutatómunkát és fokozatosan hozzá kell látnunk a félveze­tők és a távösszeköttetési technika fel­használására alkalmas, magas műszaki paraméterekkel rendelkező kis alkatrészek új típusainak gyártásához. Az adatokat feldolgozó gépek terén el­sősorban gyors iramban boziákeH látnunk, a matematikai gépek alapvető típusainak, elsősorban a kis és középnagyságú, vala­mint az egy célt szolgáló számológépek gyártásához. Ugyanakkor elő kell készí­tenünk az analóg számológépek gyártását az ipar számára. Műszakilag tökéletesíte­nünk kell a lyukasztó gépeket, elsősorban megbízhatóságukat és gyorsaságukat kell növelnünk, ki kell dolgoznunk az ilyen gépek távközlő gépekkel való egybekap­csolásának tökéletes rendszerét. A CSKP Központi Bizottsága az új termékfajták gyártásával kapcsolatos tervezett feladatok megoldása érde­kében feltétlenül szükségesnek tartja a következő intézkedések megtételét; Lényegesen tökéletesítenünk kell a kutatómunkák irányítását és egybe­hangolását, erőnket a fő feladatokra kell összpontosítanunk, időelőnyre kell szert tennünk és biztosítanunk kell a komplex fejlesztést úgy, hogy a kész gyártmány paramétereit ne csökkentse az elavult elemek, szer­kezetek kompletizálása. Abból az elvből kell kiindulnunk, hogy a leg­bonyolultabb gépipari technikai fej­lesztési feladat megoldásának határ­ideje nem lehet több mint 2 — 3 év; korszerű felszereléssel ellátott, megfelelő számú kísérleti berendezést kell felépítenünk, hogy megfelelőkép­pen ellenőrizhessük a feltételezett paramétereket és a termékek lehető legjobb minőségét érjük el; a tervező irodák a sorozatgyártás­ban is hosszabb ideig kísérjék figye­lemmel a gyártmányok minőségét és a fogyasztók megjegyzései alapján korszerűsítsék azokat. A lehető leg­szélesebb mértékben alkalmazni kell a tipizált, unifikált és normalizált alkatrészeket a gépek szerkesztésé­ben és a kutatási feladatok megoldása során meg kell teremteni a tartós együttműködést a technológusokkal, a kohászati szakomberekkel, hogy így tökéletesítsék a szerkezetek techno­lógiáját és csökkentsék a termelési önköltséget; a hazai műszaki fejlődés távlatai­val, a világtechnika fejlődésével és az egyes találmányokkal kapcsolatban tökéletesíteni kell valamennyi kutatá­si központ és tervező iroda tájékoz­tatását; gondoskodni kell az új gyártmányok termelésbe való gyors iramú beikta­tásáról. 7. A dolgozók szükségleteinek tö­kéletesebb kielégítése érdekében ki kell fejlesztenünk a hosszabb időre szóló közszükségleti árucikkek ter­melését, hogy így a háztartásokat to­vábbi gépekkel lássuk el, emeljük a lakáskultúrát és kényelmesebbé te­gyük az emberek életét. Az 1961 — 65-ös években legalább 33 milliárd korona értékű, fémből készült köz­szükségleti árucikket kell gyárta­nunk. Ugyanakkor növelnünk kell a fém­ből készült közszükségleti árucikkek műszaki színvonalát, minőségét, tö­kéletesítenünk külalakját és megbíz­hatóságát. 8. A gépipari termelés sikereit gyakran csökkentik a termékek ko­moly minőségi fogyatékosságai. A gépipari termékek rossz minősége következtében népgazdaságunk éven­Jte' sok százmillió koronával károsodik és ez lerombolja gyártmányaink jó ^nevét a, külföldi piacokpr^. A legtökéletesebb minőségért foly­tatott "harc megkívánja, hogy a dol­gozókat megfelelő formában állandóan belevonjuk a termékek színvonalának és minőségének emeléséért folytatott küzdelembe, hogy ezeket a kérdése­ket rendszeresen megvitassuk a ter­melési értekezleteken, a müszaki-gaz­dasagi tanácsok ülésein és a külön­féle konferenciákon. A termelésben meg kell szilárdítanunk a technológiai fegyelmet, nem szabad megengedni olyan termékek gyártását, amelyek esetében a kísérletek nem igazolták a megbízhatóságot és a jő minőséget. Gondoskodnunk kell a gépek tökéle­tes kipróbálásáról és ha olyan nagy berendezésről van szó, amelyet az üzemben nem lehet kipróbálni, akkor ezt a müveletet a gép átvevőjénél kell végrehajtani. A termékek minőségének tökélete­sítésével összefüggésben növelnünk kell a dolgozók anyagi érdekeltségét. A CSKP Központi Bizottsága arra kötelezi a vezető gazdasági dolgozó­kat. a pártszerveket és szervezeteket, hogy egyik fö feladatukat lássák a termékek jó minőségének elérésében. A Központi Bizottság elvárja, hogy a gépipar valamennyi üzemében min­den egyes dolgozó becsületbeli köte­lességének fogja tartani e feladat teljesítését. 9. 1965-ig a gépipari minisztériu­mokban 114 százalékkal kell emelni az 1957-es évhez viszonyítva a munka termelékenységét." A munkatermelé­kenység növekedésének legalább 65 százalékát az új technika bevezetésé­vel és a termelési folyamatban való maximális felhasználásával kell elér­nünk. A komplex gépesítés és automati­zálás, a leghaladóbb technológia és munkaszervezés alkalmazása útján csökkentenünk kell a termékegységre eső szükséges munka mennyiségét el­sősorban a kézzel végzett munka mennyiségének csökkentésével. A célszerű szakosítás és együttmű­ködés segítségével létre kell hoznunk a sorozatgyártás elterjesztésének fel­tételeit. Széleskörűen fejlesztenünk kell a dolgozóknak az új technika és tech­nológia uralására irányuló kezdemé­nyezését. 10. Elsőrendű feladatnak kell tarta­nunk az anyag- és a nyersanyag­fogyasztás terén a gazdaságosság növelését. A tervezésben és a tech­nológiában olyan intézkedéseket kell I foganatosítanunk, amelyek hozzájá­j rulnak a gépek súlyának gyors csök­i kerítéséhez és az anyag jobb felhasz­| nálásához. i 1965-ben a hengerelt anyagnál legalább 21 százalékkal, az acélcsö­veknél 3,8 százalékkal, a szürke önt­vényeknél 21 százalékkal, az acélönt­vényeknél 8,8 százalékkal, a kovácsolt és sajtolt termékeknél 20 százalékkal, a rézből gyártott félkész termékeknél 34 százalékkal és a vörösrézből gyár­tott félkész termékeknél 30 százalék­kal kell csökkentenünk az 1957-es évhez viszonyítva az anyagszükségle­tet. Lényeges megtakarítást kell elér­nünk azzal, hogy a feketefémek szük­ségletének keretén belül növeljük a bádoglemez, a hajlított és a köny­nyített profilos-anvagok, a nemes és főleg az alacsony ötvözetű anyagok arányát. A fémszükséglet csökkentése érde­kében új anyagokat kell alkalmaz­nunk, mégpedig 1957-hez viszonyítva legalább 116 százalékkal nagyobb mértékben. 11. A CSKP Központi Bizottsága megállapítja, hogy a gépipari üze­mekben mind ez ideig igen csekély mértékben használják ki a gépeket, a berendezéseket és a termelési felüle­tet. Ez fékezi nemcsak a gépipari termelés, hanem az egész népgazda­ság fejlesztésének ütemét. Ezért valamennyi vezető gazdasági dolgozó, pártszerv és szervezet fel­adata gondoskodni az álló alapok ki­használásáról, a termelési tartalékok maximális mozgósításáról, hogy így fokozatosan bevezethessük valameny­I nyi üzemben a két műszakot. Ugyan­| akkor haladéktalanul át kell térni a i teljes két műszakos munkára a nép­• gazdaság szempontjából rendkívül > fontos üzemekben, hogy ígv a ter­; melésben magasfokú hatékonyságot i érjünk el. i A CSKP Központi Bizottsága Reit­j majer és Poláček miniszter elvtár­saknak feladatul adja, hogy 1960. ápri­lis 30-ig terjesszenek a kormány elé az álló alapok tökéletesebb kihasz­nálásával foglalkozó tervezetet. 12. A népgazdaság érdekei megkí­vánják forrásaink kiaknázását, hogy lényegesebben csökkenthessük az ön­költséget és így létrehozzuk a gyár­tott gépek és berendezések árai rend­szeres csökkentésének feltételeit. Az árak indokolatlan növelését az állami fegyelem durva megsértéseként fog­juk kezelni. 13. A gépipari termelés hatékony­ságának növelése megkívánja, hogy rendszeresen foglalkozzunk a terme­lés szakosításának kérdéseivel. Reitmajer és Poláček . miniszter elvtársaknak feladatul adja, hogy 1960 végéig dolgozzák ki a) az egyes termelési szakaszokra vagy gyártmányfajtákra vonatkozóan az alkatrészek szakosított termelése megszervezésének tervét. Dolgozza­nak ki a tipizálásra, a normalizálásra és az unifikálásra vonatkozó olyan intézkedéseket, amelyekkel növelni lehet a sorozatgyártást és összpon­tosítani a termelést; b) dolgozzák ki az öntödék és a ko­vácsüzemek szakosításának terveze­tét, hogy maximális mértékben ki­használjuk az adott kapacitást, a ter­mékek rövidebb' úton kerüljenek a fogyasztókhoz és tartós módon biz­tosítsuk a fogyasztók és a szállítók közötti kooperációs kapcsolatot. 14. A termelés gépesítésének fej­lesztésében, a géppark korszerűsíté­sében és karbantartásában számos ágazatban rendkívül fontos szerepet játszik a nem gépipari minisztériu­mokhoz tartozó gépipari termelés. A harmadik ötéves terv folyamán tökéletesen fel kell használnunk eze­ket az üzemeket is. A CSKP Központi Bizottsága felada­tul adja Černý elvtársnak, a kohóipar miniszterének, Jonáš elvtársnak, a tüzelőanyagok miniszterének, Pospí­šil elvtársnak, az energetikaügyi mi­niszternek, Púčik elvtársnak, a vegyi­ipari miniszternek, Beran elvtársnak, az építészeti miniszternek, Vlasák elvtársnak, a közlekedésügyi minisz­ternek, Macháčová-Dostálová elvtárs­nőnek, a közszükségleti ipar minisz­terének, Uher elvtársnak, az élelmi­szeripar miniszterének és Strougal elvtársnak, a földművelésügyi minisz­ternek, hogy 1960. április 30-ig dol­gozzák ki és terjesszék a kormány elé azt a tervezetet, amelynek célja a gépipari üzemek kapacitásának ki­aknázása és a gépipari termelésnek a minisztérium hatáskörében való irányzatának megszabása. 15. A haladó technika, a komplex gépesítés és automatizálás bevezetése a népgazdaságba valamennyi ágazat­ban megkívánja a dolgozók tevékeny részvételét ezen problémák megoldá­sában. A gépiparra hárul a legnagyobb fel­adat és felelősség a népgazdaságunk­ban megvalósítandó komplex gépesí­tési és automatizálási program vég­hezviteléért. A gépipar elsőrendű feladata gyors iramban kifejleszteni és legyártani az új gépesítő és automatizáló beren­dezéseket. II. A gépipari termelés hosszú időre szóló fejlesztési irányának idóneni helyes meg­szabása életbevágóan fontos a népgazda­ság azon szükségletei f?dezés» szempont­jából. amelyek a szocializmus anyagi-mű­S*I.J' •I 'apjônaŕ. építése során A fejül"; további időszakában • Is felmerülnek. A CSKP Központi Bizottsága az Állami Tervbizottság feladatául tűzi M. hogy a gépipari minisztériumokkal együttműköd­ve dolgozza ki a csehszlovák gépipar hosszú időtartamra szóló fejlesztésének koncepcióját, mégpedig az alábbi elvekből kiindulva; 1. A gépipari termelés szerkezetének összhangban kell állnia társadalmunk fej­lesztésének alapvető politikai-gazdasági céljaival, a szocaílista országépítés befe­jezésével és a kommunizmusba való fo­kozatos átmenet feltételei megteremté­sének szükségességével. Elsősorban arról van szó, hogy 1965 után is a lehető leggyorsabb iramban fejlesztenünk kell a vegyiipart, a kohá­szatot. az energetikát és az építészetet szolgáló nehéz beruházási termékeket gyártó ágazatokat. Gyors ütemben kell majd termelnünk a nagy teljesítőképes­ségű. automatizált megmunkáló gépeket, amelyekkel a gépiparnak mind nagyobb mértékbon el kel! látnia saját műszaki alapját. 2. Bővítenünk kell a termelést azon ágazatokban, amelyektől a technológiai folyamatok folytonossága, a magasfokú gépesítés, az automatizálás és a távirányí­tás függ. Főleg az elektrotechnikai mérő­és szabályozó készülékek és azok miniatűr változatai termeléséről van szó. Ezen ága­zatok fejlesztésével korszerűsítenünk kell a technológiát és meg kell teremtenünk az automatizált gépek rendszereit. 3. Gondoskodnunk kell arról, hogy a csehszlovákiai gépipar távlati gazdasági terve a lehetó legnagyobb mértékben összhangban álljon az egész szocialista világrendszer fejlődésének szükségletei­vel. 4. A gépipar fejlesztési koncepciójának részletes kidolgozása során feltétlenül meg kell oldani azt a kérdést, hogy túl­zottan sok gépipari terméket gyártunk Ha ilyen irányban haladnánk továbbra is, akkor csökkenne a gépipari termelés ha­tékonysága. erőnk szétforgácsolódna és lemaradna a gyártmányok műszaki szín­vonala. A szocialista országok gazdasági együtt­működése. a kooperáció és a szakosítás, a pépek és a berendezések kölcsönös szál­lítása a legjobb eszközt képezi a gyárt­mánvfajták száma fokozatos csökkenté­sének. Ezt az anyagot 1960. december 31-ig kell feldolgozni. III. A kohászat legfontosabb feladata a harmadik ötéves tervben megfelelő mennyiségű, válfajú és minőségi ko­hászati anyagot gyártani, hogy így létrehozza a népgazdaság, elsősorban a gépipar és az építészet fejleszté­sének szilárd alapját. Ezen feladat megvalósítása érdeké­ben összpontosítani kell az erőt a termelési folyamatok további inten­zifikálása irányában, mégpedig a fö agregátok korszerűsítésének és át­építésének, a termelés műszaki-gaz­dasági és technológiai színvonala emelésének útját járva; idejében teljesíteni kell a tervezett beruházási építkezést; növelni kell az irányítás szervezé­sének színvonalát, a dolgozók szak­képzettségét, meg kell szilárdítanunk a munkafegyelmet és a technológiai fegyelmet. Az egyes szakaszokon az alábbi döntő feladatok állnak előttünk: 1. a vasérc fejtésében 1965-ben legalább 4,3 millió tonnát kell elér­nünk 29,9 százalékos érctartalom mellett. Elsősorban a korszerű fejtési módszereket, a kamarafejtést, stb. kell alkalmaznunk és lényegesen fo­koznunk kell a munka gépesítését, a fejtés összpontosítását. A dúsított érc termelésében 1965-ben legalább 410 ezer tonnát (vastartatom) kell elér­nünk, mégpedig 86 százalékos érc­tartalom mellett, a technológia töké­letesítésével, a veszteségek csökken­tésével és a munkahigiénia tökélete­sítésével. Ugyanakkor teljesítenünk kell az éredűsítás új módszereit. 2. Koksztermelésünknek 1965-ben legalább 11,63 millió tonnára kell emelkednie, ebből a kohászati koksz­nak 9,73 millió tonnára 11,3 százalé­kos maximális hamuképződéssel. Ezt az előkészítő munka és a kokszolási folyamat technológiájának tökéletesí­tésével kell elérnünk. 3. A nyersvas termelésében 1965­ben legalább 7,65 millió tonnát kell elérnünk, mégpedig úgy, hogy a nagy­olvasztók kihasználási foka az érc tonnájára számított 717 kg száraz ko­hászati koksz felhasználása mellett 0,75 mVt lesz 24 óránként. Az aglo­merátumok termelését 12,9 millió tonnára kell növelnünk. Ennek érdekében: a) 1963-tól kezdve valamennyi ha­zai napvolvasztóba kerülő ércet dúsí­tanunk kell: a nagyolvasztóba kerülő érc minőségét átlagossá kell tennünk; az aglomeráciős szalagokon intenzi­fikálnunk kell az égetési eljárást, hogy a 75 m 2-nyi felületű szalag évente legalább egymillió tonna aglo­merátumot szolgáltasson; csökkente­nünk kell a nagyolvasztóba kerülő érc fajtáinak számát; b) fokozatosan legalább 900 fok Celsiusra kell növelnünk a fujtatott levegő átlag-hőmérsékletét; automa­tikusan szabályoznunk kell a levegő nedvességtartalmát; ki kell kísérle­teznünk és esetleg be kell vezetnünk a gáznemű vagy folyékony fűtőanyag adagolását a nagyolvasztóba fújtatott levegőhöz egyidejű oxiaénadagolás­sal; c) a fő javítások során célszerűen bővítenünk kell a nagyolvasztó fel­használható kapacitását, ésszerűen cl kell rendeznünk profilját és be keii vezetnünk a magasabb nyomást; 4. az acélgyártásnak 1965-be* legalább 10,52 millió tonnát kell elér­nie, mégpedig úgy, hogy a termelési felületei 24 óránként 7,7 t/m 2-re használjuk ki. Ennek érdekében: a) a lehető legszélesebb mértékben alkalmaznunk kell az oxigént az acél­gyártásban; b) a Martin-kemencékben a kok­szolásnál nyert és a generátorgázt fűtőolajjal kell helyettesíteni, hogy így 1965-ig ezzel 60-70 százalékra fedezzük a kalória-szükségletet; a folyékony tüzelőanyagból szükség esetén ki kell vonni a felesleges kén mennyiségét. c) Az acélolvasztás folyamatának tökéletesítésével a Martin-kemence megtöltését megelőző előkészületek javításával s a kemencébe kerülő anyag összetételének állandósításával lényegesen csökkenteni kell az ol­vasztás idejét; d) a fárasztó munkák gépesítésé­vel és a javító munkálatok minőségé­nek tökéletesítésével kell rövidíte­nünk a kemencék javításának idejét, lényegesen gyorsabban kell végre­hajtanunk a rendkívül tűzálló anya­gokkal való falazást; e) a technológiai előírások pontos betartásával és a pontos mérőtechni­ka bevezetésével csökkentenünk kell a terven felüli acélolvasztások szá­mát; szigorúan be kell tartani az öntési tervet, amely a gyártmányok válfaja betartásának alapvető fel­tétele; a szállítási fegyelem be nem tartását az állami fegyelem megsze­gésének kell minősítenünk; 5. a hengerelt anyag gyártásában 1965-ben legalább 7,31 miilió tonnát kell elérnünk, ennek keretén belül legalább 650 ezer tonna csövet kell gyártanunk éspedig úgy, hogy a hen­gerelt anyag egy tonnájára eső acél súlyát 1248 kg-ra csökkentjük. A hengerszékeknél legalább 85,5 százalékra kell kihasználnunk az időt, a normális hengersoroknál 76,9 száza­lékra, a durva hengersoroknál 81,3 százalékra, a közép-hengersoroknál 75,5 százalékra, a finom hengersorok­nál 74,4 százalékra, a huzalgyártó részlegekben 80 százalékra és a bá­doglemezt gyártó hengersoroknál 74 százalékra. Ennek érdekében: a) 90 százalékon felül kell növel­nünk a mélykemencékbe kerülő me­leg öntecsek részarányát, miközben az öntecsek felületi hőmérséklete 830-900 C fok lesz; intenzifikálnunk kell a mélykemencék munkafolyama­tát nagyobb teljesítményű fujtatok alkalmazásával, a konstrukció töké­letesítésével; teljes mértékben gépe­sítenünk kell a kezelést és automa­tizálnunk a kemencék hőellátását; b) a hengersorok teljesítményét növelnünk kell a hajtószerkezet tö­kéletesítésével, meggyorsításával és kiegészítésével. c) a hengersorokat jobban ki kell használnunk a hengerek tartósságá­nak fokozásával, kicserélésük teljes gépesítésével és az egyprofilú ter­melés mennyiségének növelésével; d) a meleg és a hideg munkafo­(Folytatás az 5. oldalon) ÜJ SZÖ 4 * 1959- október 17..

Next

/
Oldalképek
Tartalom