Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-02 / 243. szám, szerda

A szovjet-amerikai kapcsolatok javulása az egész világnak előnyére válik N. Sz. Hruscsov beszéde a rosztovi területen a Vesenszkája kozák településen tartott gyűlésen 1959. augusztus 30-án (Folytatás a 3. oldalról) bárki is osztaná Nixon úr politikai nézeteit. A mi népünk tisztelettel szokta fogadni kormánya vendégeit. Mindenütt ezt tette abban bízva, hogy~ az ilyen látogatások fokozzák a kölcsönös megértés, a Szovjetunió és az USA közötti béke biztosításának és a feszültség enyhítésének lehetőségeit. A nép és a kormány között nincsenek és nem is lehetnek nézeteltérések sem ebben, sem más kérdésekben. Túlzás nélkül kijelenthetem, hogy a nép, a kormány és a kommunista párt oly szoros egységét, mint amilyen nálunk uralkodik, bármilyen állam megirigyelheti. Ne keressen senki rést népünk és a szovjet kormány között: ez felesleges fáradság! (Viharos taps.) E napokban olvastam Nixon úrnak, az USA alelnökének „az amerikai légió" kongresszusán elhangzott beszédét. Ez a beszéd olyan állítást tartalmaz a Szovjetunióról, amelyet nem lehet válasz nélkül hagyni. Amikor Nixon úr nálunk járt, nyíltan megmondtam neki, hogy a szovjet emberek nem ismerik fel benne a régi Nixont. A makkartizmus követőjének ismertük, de azután nyilatkozataiban a jelenlegi események helyes megértésének és a helyzetből kivezető helyes útnak felvillanásai kezdtek megnyilvánulni. Hasonló józan nézeteket nyilvánított Nixon úr moszkvai megbeszéléscink folyaman is. Utaltam arra, hogy jelenlegi álláspontját számunkra megérthetönek tartjuk és hogy sokban azonos azzal, amit mi magunk is mondottunk a nemzetközi feszültség enyhítésének szükségességéről. Ilyennek ismertük meg Nixont moszkvai tárgyalásai alatt. Mi történt azonban elutazása után? Nixon úr most mosakodik szovjetunióbeli nyilatkozatai miatt, a makkartista-reakciósok tipikus beszédeihez folyamodik és megismétli a világ valamennyi nemzetét fenyegető kommunista uralom szörnyűségéről ismert elcsépelt frázisait. Úgy tűnik előttünk, hogy nem lehet feléleszteni „a makkartizmus szellemét", ha őszintén törekszünk a feszültség enyhítésére, a szovjet-amerikai kapcsolatok megjavítására. Nixon úr nyilván másképp gondolkozik. Ugyanazon nyilatkozatában kijelentette, hogy „a kommunista pártot az USA-ban ugyanúgy, mint minden kommunista pártot az egész világon, Moszkvából irányítanak és ellenőriznek". Ezekkel *az elavult és elcsépelt koholmányokkal akarják megfélemlíteni és a Szovjetunió ellen uszítani a tapasztalatlan embereket. Mi szolgálhat bizonyítékul Nixon úrnak ezen állítás alátámasztására? Egyáltalán semmi, mert ilyen bizonyíték nincs és nem is lehet. Természetesen nagyon jó lenne, ha hasonló nyilatkozat nem ismétlődne meg. Az ilyen nyilatkozatok csupán „hidegháború" támogatására, a nemzetközi feszültség fenntartására jók. MI A HELYZET A SZABADSÁGGAL Nem ' hagyhatok figyelmen kívül egy állítást, amelyet a hyugati politikusok oly gyakran ismételnek. Amikor a kapitalista államokról beszélnek, akkor azokat „szabad társadalomnak, szabad világnak" nevezik, míg minden más országot, amely más módon él, „a szabadságtól megfosztott világnak" tekintenek. Az ilyen állításokat azért propagálják, hogy megtévesszék a tömegeket. Az élet azonban leleplezi ezen állítások hazug voltát és teljes alaptalanságát. Sok százmillió ember tartja azt, hogy a szocialista életmód, a népek legalapvetőbb érdekeinek felel meg, hogy így a legszabadabbak. És ezeket senki sem győzheti meg ennek ellenkezőjéről (taps). Az úgynevezett „szabad világba" sorozzák egyes urak nyilvánvalóan Spanyolországot is. Azonban ismeretes, hogy Spanyolország jelenlegi urai a hatalmat a demokratikus módon választott törvényes köztársasági kormány elleni puccsal ragadták j magukhoz. Kemény diktatúrát vezet- | tek be, amikor a spanyol nép halót- j tain és vérpatakjain át jutottak ura- I lomra. És Francot most az USA szövetségesei közé sorolják. Spanyolországban mindent elnyomtak. A nép nem nyilváníthatja szabadon akaratát. Hol van itt a szabadság? Fel lehetne sorolni további orszá- , gok számos kormányát, amelyek lábbal tiporják a nemzetek jogait és < a kemény diktatúra személyi hatalmára támaszkodnak. Nem akarok további példákat felsorolni, nagyon is sok van belőlük. Azonban ha mindez „a szabad világot" jelenti, hol van akkor „a szabadságától megfosztott világ"? Talán ott, ahol a gyarmatosítók uralkodnak, ahol elnyomnak minden emberi szabadságot és a demokráciáról még álmodni sem szabad, tán ott létezik „a szabad világ"? Nem, a nemzetek a szabadságot nem így képzelik el. A szabadságot ott látják, ahol a dolgozó népből állították össze a kormányt, ahol a kormány a népnek felelős, ahol a nemzetek érdekeit szolgálja, ahol az ember nem zsákmányolja ki az embert és ahol a nemzetek nem szavakkal, hanem a valóságban urai sorsuknak. Ha a szocialista országokban uralkodó helyzetről kell beszélnem, kijelenthetem; hogy éppen ezekben az országokban van a nemzeteknek igazi szabadságuk és demokráciájuk. Minden országnak megvan a maga alkotmánya, a nép választja képviselőit az államhatalom szerveibe. A kormányok népi parlamentjeiknek, magának a népnek felelősek. A szocialista országok politikájukban a nép létérdekeiből indulnak ki. Biztosítják valamennyi állampolgár igazi szabadságát, egyenlőségét a törvény előtt, minden dolgozó életszínvonalának tartós emelését. Ezekben az országokban nincsenek kizsákmányolók és kizsákmányoltak, mert minden termelési eszköz a népé. Mi lehet tehát magasabbrendű, mi lehet humánusabb és szabadabb, mint a szocialista rendszer? (Hosszan tartó taps). Nem kívánjuk, hogy így gondolkozzanak a kapitalista hatalmak államférfiai. Jobb lesz azzal számolnunk, hogy a szabadság kérdésében nézeteink különbözők. Ha szabad folyást engednénk érzelmeinknek és államférfiú szinten folytatnánk vitát ilyen kérdésekről, ezzel csak kiéleznénk az ellentéteket és a nemzeteket egymás ellen uszítanánk. Mi szilárdan kitartunk a békés egymás mellett élés elve mellett. Azt mondjuk: nem fogunk beavatkozni egymás belügyeibe, nem fogjuk fegyveres erővel elintézni az ideológiai ellentéteket és más vitás kérdéseket. Ha ilyen alapon megegyezünk, akkor könnyen megtaláljuk az arra szolgáló eszközöket, hogyan biztosítsuk a békés egymás mellett élést. Akkor azután megtalaljuk a közös nyelvet is azokban a vitás kérdésekben, amelyek bonyolulttá teszik a helyzetet és az új háború veszedelmét teremtik meg. Azután megállapodhatunk a leszerelés kérdésében, az atomfegyverek betiltásának kérdésében és az egész világot nyugtalanító minden más problémában. A békés egymás mellett élés gondolata győzelmet arat. És hogy milyen lesz a rendszer — kapitalista vagy szocialista és mi lesz Amerikában, Franciaországban és Angliában, azt maguk az amerikaiak, angolok és franciák határozzák me^, ez az ő belügyük, és nekünk nincs szándékunkban rájuk kényszeríteni a mi életmódunkat. VÉGET KELL VETNI A HIDEGHÁBORÚNAK Valamennyiünknek, de elsősorban a Szovjetunió és az USA, mint a legerősebb hatalmak államférfiainak mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy véget vessünk a „hidegháborúnak", a lázas fegyverkezésnek és az erőpolitikának, amely ellenszenvessé vált az USA és minden ország lakossága többségének. Az államférfiak kötelessége, akik megértik, milyen felelősségteljes időkben élünk, abban rejlik, hogy semmi olyasmit ne kövessünk el, ami a helyzetet elmérgesítené és ismét kiélezné. Az észnek, nem pedig az érzelmeknek kell vezetni minket a tárgyalások felé, az általánosan elfogadható megoldások keresése, a feszültség enyhítése felé. A kommunizmus megvédelmezte létjogát. A 100 éves történelem megmutatta, hogy teljesen reménytelen a kommunizmus ellen ágyúkkal és atombombákkal hadakozni. És ha azt hiszik a nyugati tényezők, hogv az ő filozófiájuk életképes, ezt tettekkel kell bebizonyítaniok. Mi senkire sem akarjuk rákényszeríteni filozófiánkat, életmódunkat. Sőt, békés versenyt javasolunk: mérkőzzün!-; meg a nemzetek életszínvonalának porondján! Az az ideológia győz, amely a nemzeteknek jobb és szabadabb életet, magasabb életszínvonalat és a' nép követelései kielégítésének legjobb feltételeit biztosítja. És ha a kapitalista országok tényezői meg vannak győződve filozófiájuk és életmódjuk fölényéről, fogadják el a békés versenyre szólító felhívásunkat. HiSz az Amerikai Egyesült Államok a gazdasági fejlődés nagyon magas szintjét érte el. Jelenleg az egy főre eső termelése a leqmagasabb. És mi ilyen feltételek közötthívjuk ki azUSÁ-t békés versenyre s ebben a versenyben méltó partnereknek akarunk bizonyulni. Az idő és a történelem mutassa meg, ki jobb. Csupán az, aki nincs meggyőződve nézetei helyességéről, aki nem hisz rendszerében, csak az nem. fogadja el a békés versenyre szólító felhívásunkat. Ez azt jeienti, hogv békét javasolunk és azok, akik a „hidegháború" mellett törnek lándzsát, a légkör elmérgesítését, a további lázas fegyverkezést kényszerítik ránk. Mi a teljes leszerelést, a „hidegháború" felszámolását, a tartós béke biztosítását akarjuk minden nemzet számára. (Taps) Áttanulmányoztam D. Eisenhower nek, az USA elnökének az augusztus 25-i sajtóértekezleten elhangzott nyilatkozatát. Az USA elnökének ezen nyilatkozatával teljes mértékben meg vagyunk elégedve. Arról ta núskodik, hogy Eisenhower úr hajlandó hozzájárulni az államok között.; kapcsolatok terén uralkodó feszültség elhárításához. Mi ebben az elnökkel folytatandó gyümölcsöző eszmecserének jó alapját látjuk. Nagy jelentőséget tulajdonítunk Eisenhower úr azon készséqének, hogy „re.'tlisan tárgyaljon a Szovjetunióval az általános vagy részleges leszerelés bármilyen ésszerű tervéről; arról, hogy lefektessük a kettéosztott Németországot érintő problémák megoldásának alapját és hogy további lépéseket tegyünk a világfeszültséj enyhítésére". Ezen tény hangsúlyozása rám nézve különösen örömteljes azért, mert úgy--vélem, hogy e nyilatkozatot azon gondolatok hatják át, amelyeket az elnök a sajtóértekezlet előkészítésénél mérlegelt. Ez azt jelenti: e gondolatokat jól megfontolta, az elnök tudatában van annak, hogy ma az a legfontosabb, hogy biztosítsuk a békét az egész világon. E tekintetben az elnökkel egy úton haladunk s én őszinte örömmel foqadom nyilatkozatát. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy az elnök az újságírókkérdéseire adott válaszában bizonyos mértékben ismételte „a hidegháború" szellemének megfelelő epves kijelentéseit. Szeretném hinni, hogy az elnök ezzel csupán az előző hangulatot kívánta jellemezni. A legjobb szándékokkal készülünk amerikai látogatásunkra. Erről már az augusztus 5-i moszkvai sajtóértekezleten beszéltem. Mindent meg akarunk tenni annak érdekében, hogy kiküszöböljük a „hidegháborút" és ezzel enyhítsük a nemzetközi feszültséget, megteremtsük az emberek bé!<és és nyugalmas életének feltételeit. A békés egymás mellett élés és az idegen államok területén elhelyezett kilövésre váró rakéták — két összeférhetetlen fogalom. Ha a békés egymás mellett élésről beszélünk, akkor ezzel a nép számára azt a bizonyosságot értjük, hogy az a háború, amely nincsen ma, nem lesz sem holnap, sem soha később. Ezért készek vagyunk korlátozni a fegyverkezést, készek vagyunk saját területünkre kivonni haderőinket az NDK-ból, 'Lengyelországból és Magyarországból, amennyiben a nyugati hatalmak is készséget nyilvánítanak arra, hogy kivonják fegyveres erőiket más államok területéről. Amenvnyiben nyugati partnereink nem hajlandók ma még katonaságuk azonnali visszahívására, tárgyaljunk azok fokozatos kivonásáról. Hajlandók vagyunk hozzájárulni minden hatékony, ellenőrzéshez a fegyverkezés csökkentése és a haderők kivonása felett, ha a nyugati hatalmak hasonlóképpen fognak eljárni és egyetértésüket nyilvánítják a katonai támaszpontok felszámolásával. Ha azonban az ellenőrzést ránk akarnák kényszeríteni és ellenőröket küldeni országunkba s emellett fenntartani támaszpontjaikat. amelyeket orszáqunk körül építettek, úgy nem a leszerelésről, hanem ultimátumról van szó. Ez semmi más, mint kísérlet arra, hogy egyoldalú feltételeket kényszerítsenek ránk. amelyek nem előnyösek azokra sem, akik azt kikényszeríteni törekszenek, mert az annyit jelent, mirtt ellenőröket állítani üzemeinkben és vállalatainkban, emellett országunkat támaszpontokkal körülfogni és alkalmas pillanatot találni a támadásra. Talán ilyen célokat nem is követnek, sajnos azonban nem képzelhetünk semmi ihást, ha ilyen feltételeket terjesztenek elénk. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogv a Szovjetunió és az Egyesült Államok között sok az eltérő nézet. Ezt nem tagadjuk, a kérdés azonban így hangzik: megőrizzük-e továbbra is ezeket az eltérő nézeteket, ne akadályozzuk-e meg esetleges kiéleződésüket vagy pediq lehetőségeket keressünk kiküszöbölésükre? A Szovjetunió hajlandó kölcsönösen elfoqadható megegyezést keresni a legégetőbb nemzetközi problémákban. De ha valaki olyan illúziókat táplál, hogy ezen egyezmények megkötésébe belemegyünk állami pozíciónk rovására, annak árán, hogy lemondunk elveinkről, az mélységesen téved. A vitás kérdéseket csupán valamennyi érdekelt állam érdekeinek figyelembevételével oldhatjuk meg s kell megoldanunk. Emellett elsősorban a legaktuálisabb kérdéseket kell megoldani, amelyek megoldatlanul qátolják a nemzetközi helyzet javulását. Eme kérdések Közé soroljuk elsősorban a német békeszerződés megkötését, amely normalizálná Európa helyzetét, eltávolítaná a két német állam közötti gátakat és felszámolná a Nyugat-Berlinben levő megszállási rendszer maradványait. A Nyugaton számos ember, a NATO országainak magasállású államférfia:tól kezdve az alacsonyabb tisztséget betöltő tényezőkig beszédeikben a bé| kére irányuló törekvésüket hangoztatják, azt mondják, hogy meg akarják törni a jeget, hogv beálljon az enyhülés. Igv tesznek az egyik olda Ion. Ugyanakkor azonban ezek az em'berek kijelentik, hogv védelmezni fogják a berlini lakossáq szabadságát és jólétét. Ezt hangsúlyozza pl. az USA és az NSZK kormányfőinek tárgyalásairól kiadott közlemény. E közlemény rámutat, hogy Eisenhower elnök megerősítette „az Egyesült Államok és szövetséqesei ama Ígéretét, hogy megvédelmezik a berlini lakosság szabadságát és jólétét." Tulajdonképpen mi is eme megfogalmazás mellett vagyunk. A Szovjetunió azt javasolta, hogy NyugatBerlin szabad várossá alakuljon és hajlandó részt venni abban, hogy e szabad városnak biztosítva legyen szabadsága, jóléte és függetlensége s ne szenvedjenek sérelmet lakosságának életfeltételei, {íogy lakossága maga választhassa meg kormányformáját s hogy biztosítva legyen Nyugat-Berlin szabad város összeköttetése a nyugati országokkal és a keleti országokkal egyaránt, hogy e város viruljon és fejlődjék. Ha a nyugati hatalmak őszintén óhajtanak szabadságot és jólétet biztosítani a berlini lakosságnak, akkor ez a mi céljainkkal nemcsak nem ellenkezik, hanem megfelel azoknak. Tegnap választ kaptam K. Adenauertől, a Német Szövetségi Köztársaság kancelláriától ez év augusztus 18-i levelemre. Az első elolvasáskor — s az ilyen tapasztalt diplomaták által összeállított dokumentumok nemcsak gondos elolvasást, hanem gondos áttanulmányozást követelnek, hogy az ember megértse, mi van a sorok között — ismétlem, az első elolvasáskor ez a válasz kedvezően hatott rám. Adenauer úr üzenetét ugyan valamelyes elégedetlenségének kinyilvánításával kezdi és azzal, hogy állítólag megszegtük a megegyezést és elsőként közöltük levelemet a sajtóban. Nem szeretnék kölcsönös vádaskodásba kezdeni, de a pontosság érdekében, az igazság érdekében szükségesnek tartom kijelenteni: Adenauer úrhoz intézett üzenetünket a szovjet sajtó nyolc nappal azután közölte, hogy átadták az NSZK kormányának és csupán azután, hogv a Német Szövetségi Köztársaság legkülönbözőbb lapjai írni kezdtek róla. De nagyon szívesen válaszolok Adenauer úr levelére. Szeretném hinni, hogv ez a levél nem olyan okmány, amelyben mást mond. mint amit gondol. Megszoktam, hogy úgy gondolkodjam, mint az egyszerű emberek, akik bizalommal fogadják a szavak igazi értelmét és nem keresnek valamilyen más értelmet, mely csupán a sorok között rejlik. Szeretném hinni. hogy az NSZK kormánya tényleg I hozzá akar járulni a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Ellenfeleink gyakran megkísérlik, hogy azzal vádoljanak bennünket, miszerint a Szovjetunió állítólag nem tartja be a nemzetközi szerződéseket. Ez nem igaz. Ezt csak oiyan emberek mondhatják, akik tudatosan kiforgatják a tényeket. A Szovjetunió mindig teljesítette nemzetközi kötelezettségeit és megalkuvás nélkül teljesíteni fogja a jövőben is. Mélységesen tudatában vagyunk annak, hogy a nemzetközi jog normáinak betartása nélkül, a vállalt kötelezettségek teljesítése nélkül nem lehet bizalom az államok közötti kapcsolatokban és bizalom nélkül nem lehet békés egymás mellett élés sem. Következetesen védelmezzük a békés együttélés elveit és ezért továbbra is védelmezni fogjuk a nemzetközi jog normáit az államok közötti kapcsolatokban. Mielőtt e kérdéssel foglalkozni kezdtek volna a német lapok, a szovjet sajtóban említés sem történt róla, sőt nem közölték az üzenet átadását sem. És ebből világos, hogy a valóságban az NSZK kormánya s nem a Szovjetunió kormánya ismertette elsőként a sajtóval levelünket és annak tartalmát. Mivel az NSZK sajtójában a legkülönbözőbb mérlegelések jelentek meg erről a levélről, a szovjet kormány elhatározta, hogy közzéteszi a teljes szöveget, hogy megakadályozza e levél helytelen magyarázatát. Ha Adenauer úr válaszának lényegéről akarok beszélni, elsősorban hangsúlyoznom kell, hogy sokkal enyhébb hangú és ebben különbözik az NSZK kormányának előző okmányaitól. Adenauer úr levelében nagyon fontos kérdésekkel foglalkozik; kifejezi azt az óhaját, hogy.hozzájáruljon a jobb kölcsönös megértéshez eme égető kérdésekben az országaink közötti együttműködés fejlesztése érdekében. Ha e szavakat tettek fogják követni, feltételezhető, hogy áthidalhatjuk azt a szakadékot, amely bennünket a nemzetközi kapcsolatok időszerű kérdéseinek megítélésében elválaszt és határozott lépést tehetünk a nemzetközi feszültség enyhítése, valamint a Szovjetunió és az NSZK közötti kapcsolatok megjavítása felé. Meg kell jegyeznem, hogy a levél e kérdésekről csak nagyon röviden emlékezik meg s általánosságban mozog és mi szeretnénk, ha az NSZK kormánya részletesebben kifejtené az olyan fontos kérdések megoldására irányuló javaslatait, mint a leszerelés kérdése, a „háború maradványainak" felszámolása, az országaink közötti együttműködés fejlesztése. Ezek a kérdések véleményünk szerint — amennyiben a másik fél is készséget mutat, — nem megoldhatatlanok. Meg lehet őket oldani, ha a nyugati hatalmak őszintén kívánják az időszerű nemzetközi problémák békés rendezését. Elvtársak! Befejezem beszédemet. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy az Amerikai Egyesült Államokba jó szándékkal s azzal a forró óhajjal megyek, hogy megfelelő módon hozzájáruljak a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a béke megszilárdításához. Szilárdan eltökéltük, hogy hozzájárulunk olyan intézkedésekhez, amelyek megtörik a „hidegháború jegét" és lehetővé teszik a nemzeteknek, hogy teli tüdőből fellélegezzenek. Szeretném hinni, hogy az USA kormánya hasonlóképp gondolkodik. Minden ésszerűen gondolkozó ember előtt világos, hogy a szovjet* amerikai kapcsolatok javulásával nemcsak a Szovjetunió és az USA nemzetei nyernek, hanem valamennyi ország, a nagy és kis országok nemzetei egyaránt, mert nem akarnak háborút, hanem szilárd és tartós békére vágynak. Drága elvtársak, további nagy sikereket kívánok önöknek nagy hazánk javára. (Viharos taps.) Éljen a hős szovjet nép, amely biztos léptekkel halad a kommunizmus felé! (Viharos taps.) Dicsőség a nagy lenini pártnak' (Viharos taps.) Éljen az egész világ békéje! (Viharos, hosszan tartó taps.) N. SZ. HRUSCSOV VISSZATÉRT MOSZKVÁBA Moszkva, (ČTK) — Nyikita Hruscsov, Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szeptember elsején Vesenszkája kozák faluból, ahol Mihail Solohov szovjet írónál volt látogatóban, visszatért Moszkvába. ÜJ SZÖ 4 * 1959- szeptember 2.