Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-02 / 243. szám, szerda

M. A. Solohov elkíséri N. Sz. Hruscsovot az USA-ba A szovjet-amerikai kapcsolatok javulása az egész világnak előnyére válik N. Sz. Hruscsov beszéde a rosztovi területen a Vesenszkája kozák településen tartott gyűlésen 1959. augusztus 30-án Moszkva (TASZSZ) Drága elvtársak, barátaim! Összejöttünk ma a Vesenszkája ál­lomáson, ahová földim, nagy bará­tom, a kiváló szovjet író, Mihail Alekszandrovics Solohov meghívására jöttem. Eleget tettem e meghívásnak és elhatároztam, hogy megtekintem az önök álloftiását Krímről jövet, ahol szabadságomat töltöttem. Szeretném forró köszönetemet kifejezni Mihail Alekszandrovicsnak a meghívásért és önöknek a szívélyes fogadtatásőrt (viharos taps). Nagyon örülök, hogy eljöttem önökhöz, hogy megismer­hettem közelebbről az önök életét és beszélgethetek önökkel (taps). Először is engedjék meg, hogy tol­mácsoljam önöknek a párt Központ; Bizottsága Elnökségének és a Mi­nisztertanácsnak üdvözleteit, újabb sikereket kívánjak munkájukban és boldogságot életükben (viharos, hosszan tartó taps). Ä HÉTÉVES TERV FELADATAIT SIKERESEN TELJESÍTJÜK Á szovjetország sikeresen teljesíti a hétéves terv feladatait. Elvtársak, nemcsak a sajtóból, de saját tapasztalataikból is tudják, hogy hazánk belső helyzete jó, hogy a nép napról napra újabb sikereket ér el és biztos léptekkel halad előre. Pártunk XXI..kongresszusa és a Köz­ponti Bizottság júliusi plenáris ülése után szorgalmas munka folyik a kongresszus határozatainak teljesí­téséért annak érdekében, hogy ha­talmas népi mozgalom terjedjen ei a városokban és falvakon a hétéves terv határidő előtti teljesítéséért. A hétéves tervnek az ŠZKP XXI. kongresszusa által jóváhagyott fel­adatait sikeresen teljesítik és túl­szárnyalják. Az ipari termelés tervét 1959 első hét hónapja alatt 105 szá­zalékra teljesítették. Az ipari terme­lés a tavalyi év ugyanezen időszaká­val szemben 12 százalékkal növeke­dett, a beruházások terjedelme pedig 10 százalékkal emelkedett. A vasko­hászatban és a színesfém kohászat­ban végzett építő és szerelőmunkák terjedelme 21 százalékkal növeke­dett, a kőolaj- és gáziparban 26 szá­zalékkal, a vegyiiparban 74 száza­lékkal, a gépiparban 23 százalékkal a könnyű- és élelmiszeriparban 38 százalékkal. 16 százalékkal több la­kóterületet adtak át, mint a múlt év hét hónapja alatt. A munkaterme­lékenység az iparban 8 százalékkal, az építőiparban 9 százalékkal foko­zódott. Túlszárnyalták az ipari ter­melés önköltségcsökkentésének fel­adatait. Ez arról tanúskodik, hogy a Szov­jetunió népei helyesen értelmezték a XXI. kongresszus határozatait és minden erőfeszítést megtesznek tel­jesítésük érdekében, mert e határo­zatok teljesítésétől függ hazánk ha­talmának további növekedése, a nép életszínvonalának, kultúrájának és jólétének fokozódása. A technikai haladás terén a XXI. kongresszus határozatai alapján és a Központi Bizottság júniusi plenáris ülésén kidolgozott intézkedések kö­vetkezetesen megvalósulnak és jő eredményeket hoznak. Hős munkás­osztályunk, a tudományos és műsza­ki értelmiség pompás káderei szi­lárdan készek határidő előtt telje­síteni a hétéves tervet, amely a szo­cializmus és kapitalizmus közötti bé­kés verseny fő szakaszát képezi, gaz­dasági fő feladatunk megoldásának azt a szakaszát - hogy utóiérjük és megelőzzük az Amerikai Egyesült Ál­lamokat és a többi legfejlettebb tő­kés országokat az egy lakosra eső termelésben. Mezőgazdasági dolgozóink éppúgy, mint egész népünk jól fogtak a hét­éves tervhez. Túlszárnyalták a tava­szi vetési tervet. Az országban össze­sen mintegy 140 millió hektárt vetet­tek be tavaszi növényekkel, ebből 22 millió hektárt kukoricával. Valamenv­nyi mezőgazdasági növény egész ve­tésterülete (a télieké és tavasziaké), amelyről 1959-ben termést takarítot­tak be, 196 millió hektárt tesz ki és csaknem 40 millió hektárral haladja meg az 1953-ban bevetett területet. Sikeresen fejlődik a közös állatte­nyésztési termelés is. Á mezőgazdaság színvonala az utóbbi időben országszerte emelke­dett, tehát az önök rosztovi körze­tében is. Az önök körzetének kol­hozai és szovhozai bizonyos sikere­ket értek el. Ha azonban meg akar­juk mondani az igazat, vannak bi­zonyos igényeink veletek szemben is, drága doni kozák elvtársak. Még lényegesebben kell fokozni a mezőgazdaság színvonalát. Ez felté­lenül szükséges elsősorban azért, mert az önök övezetében nem ritks vendég az aszály. A szárazsággal szemben csupán magas agrotechni­kai kultúrával lehet harcolni. Ehhez meg kell javítani a vetőmagtermesz­tést, a legmegfelelőbb határidőkben kell elvégezni a vetést, gondoskodni kell a vetésterületről, be kell vezetni a kukoricát a tavaszi vetésbe, ide­jében kell learatni a termést s jő! kell megművelni a földet, hogy meg­tartsa a nedvességet. Az önök felté­telei között az első feladat harcoini a talajnedvesség megőrzéséért és harcolni a földek elgyomosodása el­len. Szükségesnek tartom megmondani azt is, drága kozákok, hogy még min­dig kevés itt a gyümölcsös. Termé­szetesen szeretik az almát és a szü­lőt, nem is beszélve a borról, de gyümölcsösük mégis kevés. A ke­nyérhez, húshoz és vajhoz jó, ha van több gyümölcs és szőlő. Minél több kertjük és szőlőjük lesz, annál több élelmiszert fognak termelni, annál jobb és gazdagabb lesz az élet és ez a fő cél, amelyre pártunk és egész népünk törekvése irányul. M, SOLOHOV MÜVEINEK NAGYSÁGA' A kommunizmus felépítéséért folyo országos harcban nagy és fontos sze­repet játszik a szovjet népi értelmi­ség s annak egy csoportja - a szov­jet írók. íróink legjobb müveikkel hozzájárulnak a nép egységének meg­szilárdításához, segítik a szovjet embereket a kommunizmus szellemé­ben nevelni. Ennek tündöklő példája Mihail Alekszandrovics Solohovnak, nagy szovjet írónknak az alkotó munkája (viharos taps). Mihail Alekszandrovicsot jól isme­rik hazánkban s a határokon túl is. Kiváló művei bejárták az egész vi­lágot, megjelennek a világ valamenv­nyi részében és olvassák őket. Solo­hov könyvei csak a Szovjetunióban 60 nyelven jelentek meg csaknem 30 millió példányban. Hazánkban ma már nehezen találunk olyan családot, amelynél nem volnának meg Solohov művei, amely ne olvasná szeretettel és lelkesen e könyveket, amelyek az embereknek örömet okoznak. Pártunk és az egész szovjet nép mérhetetlenül tiszteli Mihail Alek­szandrovics Solohovot, mint a toll kiváló mesterét, aki nagy tehetségét, a kommunizmus felépítése nagy mü­vének szentelte (hosszan tartó taps), Mihail Alekszandrovics műveiben a szovjet társadalom történelmének fontos és döntő szakaszairól beszél. Feleleveníti a polgárháború korsza­kát, a falu életében, a kollektivizálás éfciében beállott forradalmi törést, a nép hősiességét a Nagy Honvédő Háborúban. Solohov művei segítik az embereket abban, hogy helyesen megértsék ama nagy tettek törté­nelmi jelentőségét, amelyeket népünk drága kommunista pártjának vezeté­sével végzett. Solohov mélységesen pártos és népi alkotása teljes meg­győző erővel mutatja, hogy hazánk útja nehéz, bonyolult volt, de hogy ez az egyedüli helyes út az egész nép boldog jövőjéhez. (Viharos taps). Ezen a lenini úton a kommunista párt vezette és vezeti népünket. És Mihail Solohov műveiben nagyszerű kommunistákkal találkozunk, olyan vezetőkkel és szervezőkkel, akik szo­rosan egybeforrtak a nép életével. Solohov mindenkinél jobban tud rá­mutatni a kommunista párt szerepé­re, amely a népet harcra vezette az új élet felépítéséért és az új ember neveléséért. Tökéletesen feltárja a magántulajdon csökevényeit leküzdő ember kialakulásának és növekedésé­nek folyamátát. Solohov alkotása mélységesen hümánus, a dolgozó ember iránti forró szeretet hatja át. Ez a forradalmi és szocialista hu­manizmus, olyan humanizmus, amely abból indul ki, hogy a nép boldogsá­gát az ellenség ellen vívott harcban kell kiküzdeni. A háború alatt Solo­hov elbszélést Irt „A gyűlölet iskolá­ja" címmel, amelyben nagyon találóan mutatott rá a szocialista humaniz­musnak erre az eszméjére, megmu­tatta, hogy az ellenséget nem győz­hetjük le, ha nem tanuljuk meg szívünk mélyéből gyűlölni. Solohov egész alkotása a dolgozók érdekeit fejezi ki, akik az anyagi és szellemi javakat és értékeket te­remtik a földön. Pompás könyveit a dolgozó ember iránti óriási tisz­telettel és őszinte szeretettel írta. írásai mindazok ellen irányulnak, akik meg akarják zavarni a békés építő munkát és új nyomorúság ör­vényébe akarják dönteni a népeket. Pártunk mindig nagy figyelmet szentelt és szentel az irodalom és művészet fejlődésének s az írót te­vékeny és hűséges segítőtársának tartja a dolgozók kommunista neve­lésében. Most, amikor, a kommuniz­mus kibontakozó építésének idősza­kába léptünk, a művészetnek ez a szerepe különösképpen megnöveke­dik. A kommunizmust az ember az emberi boldogság nevében építi. A kommunizmusba az embereknek a magántulajdon szokásaitól, az egoizmustől, önzéstől és mindattól mentesen kell belépniök, ami az embereket gátolja abban, hogy kom­munista .módon éljenek. A szovjet irodalom számára nemcsak az a fon­tos, hogy rámutasson az emberek munkájára és hősiességére, hanem meg kell mutatnia a kommunizmus győzelméért folyó harcban születő hősiesség eszmei forrásait is. Az utóbbi időben a sajtóban sok szó esik Valentyina Gaganova hazafias példamutatásáról, aki átment a lema­radó brigádba, hogy azt az élenjáró brigádok színvonalára emelje. Mi késztette őt erre, mi ösztönözte e nemes cselekedetre? A régi vagyo­nosok lélektana szempontjából ez nem érthető meg: hisz a fiatal mun­kásnő nehezebb termelési szakaszra ment át annak ellenére, hogy jól tudta, munkájáért kezdetben keve­sebb díjazást kap. Ez a társadalmi kötelesség tökéletesen tudatának pompás példája. Az ilyen nemes tet­tekben szemléletesen és kifejezés­teljesen nyilvánul meg a szovjet ember szellemi arculata. Művésze­tünknek tökéletesen és igazhűen kell ábrázolnia a hőstettek születését, meg kell mutatnia kortársaink szel­lemi világát, érzéseiket, gondolatai­kat és törekvéseiket. Mihail Solohov alkotásai ezen a té­ren is nagyszerű példák. Mihail Alekszandrovics Solohov az írók II. kongresszusán kijelentette, hogy a szovjet művész pártossága ügyünk helyességéről való mélységes meggyőződésében rejlik. „Minden író szívének szava szerint ír és szívünk a párté, népünké, amelyet művésze­tünkkel szolgálunk." Solohov alkotá­sának szerves pártossága és egybe­forrottsága a nép életével műveinek nagy erősségét képezi. (Viharos taps.) A pártpozíciókon álló író pártossága szervesen meggyőződéséből és szívé­ből fakad. A párt érdekei és az ilyen írók gondolkodása azonos. Amennyi­bon az író munkája és gondolkodása terén a nép érdekeihez igazodik, a nép körében él, helyesen ábrázolja a társadalom életét. Egyes emberek azt mondják, hogy ha valaki a párt pozíciói alapján ír, ez az írót megfosztja egyéniségétől és sablonosságra vezeti. Ez valóban megtörténhet, ha az író nem abból a mélységes meggyőződésből indul ki, hogy igazsághüen kell ábrázolni a nép életét. Ha az író a néppel együtt él, életét, a kommunista párt vezetése alatt folytatott harcát ábrázolja, ak­kor az író életének és alkotásának a pártosság a lényege és értelme. (Taps.) És mire hívja fel a párt az Írott szó művészeit? Arra szólítja őket, hogy még behatóbban, teljesebben és sok­oldalúbban tanulmányozzák és magya­rázzák a szovjet nép életét és harcát, a kommunista társadalom építése ne­vében végzett titáni munkáját. A nép és a párt a szocializmusban — egyet­len és elválaszthatatlan egészet képez. Mihail Solohov egész alkotásával példát mutat az önmaga iránti nagy igényességben, saját munkájáért ér­zett nagy felelősségben. Nem tudja elviselni a könnyelmű munkát, a felü­letességet. Ezen a téren a nagy orosz írók kiváló hagyományainak nyomdo­kain halad. Az utóbbi években Mihail Alek­szandrovics több sikeres külföldi utat tett. Mindenütt a legnagyobb szovjet íróként, a szovjet kultúra képviselőjeként üdvözölték. Tudják, hogy a legközelebbi időben Eisenho­wer elnök meghívására az USA-ba megyek, és örülök, hogy erre az utamra meghívhatom Mihail Alek­szandrovicsot. (Viharos taps.) Ügy vélem, hogy számára is hasznos lesz, ha közlebbről megismerkedik a mai Amerika életével. GYŐZ A BÉKÉS VERSENY GONDOLATA Elvtársak! Napjainkban minden embert kivétel nélkül érdekel és aggaszt a világbéke biztosításának kérdése. E kérdést jo­gosan tartják a legfőbb nemzetközi problénjának. És mi a mai nemzetközi helyzet? Hogyan értékeljük mi ? Ügy véljük, hogy a nemzetközi helyzet, ha fő kri­tériuma — .a világbéke, megőrzése­szempontjából értékeljük, nem is olyan rossz, sőt inkább jó. Természetesen nem szabad megfe­ledkezni arról, hogy a katonai tömbök még mindig fennállanak, hogy vannak még emberek, akik megkísérlik e ka­tonai tömbök erősítését és bővítését. És mit jelent ez a valóságban? Ez a katonai költségek fokozását, e töm­bök tagállamai fegyverzetének felhal­mozását és tökéletesítését jelenti. A mai hallatlan lázas fegyverkezés idején fennáll az a komoly veszély, hogy egyik vagy másik ország állam­férfiainak akár egy kis hibája is új háború kirobbanásához vezethet. Ezért nem érezhetjük magunkat biz­tonságban, ébereknek kell lennünk és olyan fontos intézkedéseket kell foga­natosítanunk, amelyek biztosítják hazánk biztonságát. A szovjet kormány nagy erőfeszí­tést fejtett ki a nemzetközi feszült­ség enyhítésére. Az utóbbi években fegyveres erőink létszámát 2 millió 140 ezer fővel csökkentettük, meg­szüntettük más államok területén le­vő katonai támaszpontjainkat. Azt hittük, hogy a többi állam is követni fog bennünket. Reményeink sajnos nem teljesültek. Számos nyugati or­szág kormányai ezzel szemben, kije­lentették, hogy továbbra is folytatják a lázas fegyverkezést, a katonai tá­maszpontok kibővítésének és a kato­nai tömbök megszilárdításának politi­káját. Más szavakkal a „hidegháború" hívei a Szovjetuniót körülvették kato­nai támaszpontjaikkal. Mindeme negatív momentumok el­lenére a nemzetközi helyzetet nem tartjuk rossznak. Miért? Nincs talán ebben ellentét? Nincs. Bár a megrög­zött militaristák még nyilvánvalóan nem mondtak le végérvényesen arról, hogy „szerencsét próbáljanak", meg­kíséreljék a szocialista országok elle­ni háborús kalandot - tény az, hogy az ilyen kalandok híveinek száma év­ről évre kevesebb. Sőt már számos megrögzött imperialista is rádöbben, hogy a katonai fellépés a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen most túlságosan kockázatos és vesze­delmes. Ez olyan bot, amelynek két vége van. A megrögzött imperialisták közül sokan beismerik, hogy ha há­borút robbantanának ki, abban saját maguk pusztulnának el. Miért jutnak ilyen következtetésre? Azért, mert növekszik a szocialista tábor ereje. A szocialista országok gyors ütemben fejlesztik gazdaságu­kat és kultúrájukat s emelik a nép életszínvonalát. A különböző társadalmi rendszerű államok békés versenyének gondola­ta egyre több hívőre talál a világ va­lamennyi országában. Az egész világ közvéleménye figyelmének közép­pontjában most a nemzetközi feszült­ség enyhítésének és a hidegháború felszámolásának kérdése áll. Ezért keltett oly élénk és széleskörű vissz­hangot a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kormányfői kölcsö­nös látogatásának híre. A SZOVJET-AMERIKAI KAPCSOLATOK ÉS JELENTŐSÉGÜK Eisenhower elnökkel megállapod­tunk a kölcsönös látogatásban. Ameri­kai utazásom már küszöbön áll. Szep­tember 15-én érkezem oda. Később az USA elnöke látogat a Szovjetunióba. A Szovjetunió kölcsönös kapcsolatai az USA-val és a többi kapitalista or­szággal némileg javultak. Ez év februárjában országunkat H. Macmillan angol miniszterelnök kereste fel. Szovjetunióbeli látogatása és a két országot érdeklő különböző kérdésekről folytatott eszmecsere után a szovjet-angol kapcsolatok szemmelláthatólag javultak. Nagy-Bri­tanniával mindkét félre előnyös ke­reskedelmi szerződést kötöttünk. És most ezen szerződés szerint sikere­sen folyik a kereskedelmi megrende­lések realizálása. A többi kapitalista országgal — Franciaországgal, Olasz­országgal és Nyugat-Németországgal - a kereskedelem szintén javult és az elmúlt évekhez viszonyítva fokozó­dott. Gyorsan fejlődnek országunk kap­csolatai a külföldi államokkal a kultú­ra, tudomány és művészet terén. Megkezdődtek a különböző küldött­ségek kölcsönös látogatásai. Emelke­dett a más országokbői és az USA-ból érkezett jelentős tényezők látogatá­sának száma is. Olyan neves ame­rikai politikai tényezők jöttek hoz­zánk, mint A. Stewenson, A. Harri­man, Eaton nagyiparos, a kormány­zók csoportja és sokan mások. A szovjet kormány tagjai viszont az USA-ba látogattak. Ott volt A. Mi­kojan és az amerikai szovjet kiállítás megnyitására F. R. Kozlov utazott oda. A szovjet és amerikai államfér­fiak rendkívül nyílt és hasznos meg­beszéléseket folytattak. Mindebből világosan kitűnik, hogy e megbeszélé­sek kedvező eredményekkel járnak. A közelmúltban R. Nixon, az USA alelnöke jött a Szovjetunióba a moszkvai amerikai kiállítás megnyi­tására. Nixon úrnak megadtunk min­den lehetőséget, hogy megismerked­jék országunkkal és népével. Sajnos, nagyon kevés idő állt rendelkezésére. A mi országunk pedig annyira kiter­jedt, hogy néhány nap alatt lehetetlen megismerkedni vele. Nixon úrral elég alapos beszélgetéseket folytat­tunk. Sok szovjet emberrel találko­zott, fel lehet tehát tételezni, hogy most jobban megért bennünket és népünket. Nixon úr a Szovjetunióról elhang­zott nyilatkozataiban sajnos még mindig helytelen álláspontra helyez­kedik. Az ÚSA-ba visszatérve például kijelentette, hogy a szovjet nép az USA-ellenes propaganda ellenére ba­rátilag viseltetik Amerikával szem­ben. Ilyen megállapításra jutott Nixon állítólag szovjetunióbeli látogatása után. Az amerikaiakat ilyen állí­tásokkal nyilván arról akarják meg­győzni, hogy a Szovjetunió kormánya az USA-val szembeni kapcsolataiban más irányvonalat követ, mint amilyen a szovjet emberek nézeteinek meg­felelne. Az az állítás, hogy a Szovjetunió­ban propagandát folytatnának az Amerikai Egyesült Államok ellen, teljesen helytelen. Ezt most állítom és megmondom amerikai látogatasom során is. A Szovjetunióban sohasem folytattunk propagandát az USA el­len. Csupán a militaristák, a fegyver­csörtetők, a tábornokok és a mono­polisták ellen folytattunk és folyta­tunk propagandát, akik a hidegháború mellett kardoskodnak. A Szovjetunió­ban ezek ellen szólaltak fel a lapok, az államférfiak, minden szovjet em­ber. Azonban a Szovjetunióban senki sem szállt szembe az USA-val, mint állammal, vagy az amerikai néppel. Ilyen propaganda nálunk nem volt, nincs és nem is lesz. (Taps.) Ellenkezőleg, mindig azt állítottuk és most is azt mondjuk, hogy az ame­rikai nép ugyanúgy, mint a szovjet nép és mint minden nemzet, a békét óhajtja. A militaristáknak, a „hideg­háború" és az „erőpolitika" híveinek nézeteit az USA-ban sem a munkás­osztály, sem a farmerek, sem a keres­kedők és az értelmiség széles réte­gei nem osztják. Azonban ők maguk félnek minden friss szellőtől, amely elosztaná a nemzetközi feszültséget, attól félnek, hogy csökkenni fog a fegyverkezés és hogy ezzel egyúttal az előnyös megrendelések száma is csökken a fegyverek gyártására. Va­jon ez a félelem nem nyilvánult-e már meg a részvények árfolyamának csökkenésében a tőzsdén, amikor napvilágot látott a szovjet kormány­fő és D. Eisenhower, az USA elnöke közötti kölcsönös látogatásról szőlő hír? Nixon úr nagyon téved a szovjet kormányról és a szovjet népről alko­tott nézeteiben. Nem ismeri népün­ket. Népünk Nixon úr szovjetunióbeli látogatása során barátságosan és tisz­telettel viseltetett iránta, mint olyan ország képviselője iránt, amellyel a Szovjetunió jó kapcsolatokat akar fenntartani. Ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy országunkban (Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÖ 407 * 1959- szeptember 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom