Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-12 / 253. szám, szombat

Ä Hruscsov-Eisenhovver találkozó hírére kialakult enyhébb nemzetközi légkör megzavarására a hidegháborús erők újabb kísérletének voltunk tanúi e héten. A laoszi kormány felkérte az ENSZ-t, küldjön fegyveres erőket Laosz területére arra hivatkozva, hogy egyes szomszédos országok, elsősorban a Vietnami Demokratikus Köztársaság beavatkozik Laosz ügyeibe. Ugyanakkor azt a célt követte ezzel a „panaszával", hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete vegye tudomásul: a laoszi kormány önkényesen sutba dobta a genfi és a vientianei egyezményeket. Mint ismeretes, az 1954. évi genfi egyezmények legfontosabb Laoszra vonatkozó tétele az. volt, hogy nemzetközi ellenőrző bizottság jöjjön létre. Az egyezmény továbbá meghatározta Laosz valamennyi belső kérdésének békés rendezését és megjelölte az ország független és demokratikus fejlődésének útját. A reakciós laoszi kormány és a haladó szellemű Pathet ' Laonak, — az ország demokratikus részének — fegyveres erői között az 1956-1957es években Vientianeben egyezmények jöttek létre, amelyek meghatározták a politikai kérdések rendezését célzó gyakorlati intézkedéseket Laoszban. A Szananikone-kormány azonban nemcsak szabotálta eme egyezmények végrehajtását, hanem kihasználva a nemzetközi bizottság munkájának ideiglenes szünetelését, meggátolta, hogy a bizottság újra megkezdje munkáját. 1959 februárja óta nem tartja kötelezőnek magára nézve a genfi egyezményeket sem. A kormány üldöző hadjáratot indított az ország demokratikus erői ellen, sőt a királyi csapatok külső — elsősorban amerikai — biztatásra és amerikai hadianyaggal nyílt műveletekbe kezdett a Pathet Lao nemzeti felszabadító mozgalom katonai egységeinek megsemmisítésére. A laoszi kormány most az ENSZhez intézett panaszában arra hivatkozott, hogy nem ura többé a helyzetnek és „külföldi erők által támogatott kommunista csapatok működnek az ország területén". Arcátlanságában annyira ment, hogy azt állította: a Laoszban folyó polgárháború agresszió a szomszédos Vietnami Demokratikus Köztársaság részéről. Ugyanakkor az USA kormánya szeptember 5-i nyilatkozatában homályősan „belső kommunista intervenciót" emleget. A sebtében összehívott Biztonsági Tanács szeptember 7-i ülésén a genfi egyezmények nyilvánvaló megsértésével elfogadta a nyugati hatalmaknak — a Biztonsági Tanács többségének — ama javaslatát, hogy a laoszi ügyeket kivizsgálandó albizottságot létesítsenek Japán, Olaszország, Tunisz és Argentína képviselőinek részvételével. Minden jel arra mutat, hogy e javaslat megszavazása a szovjet küldött ellenzése ellenére előre kidolgozott terv szerint történt. A Biztonsági Tanács - mint arra Szoboljev szovjet küldött rámutatbtt - alapszabályzat-ellenes határozatával önkényesen módosította az ENSZ alokmányát. E veszélyes precedens messzemenő következményekkel járhat. A másik hasonló célú és jellegű, mesterségesen felfújt incidens a kínai-indiai határviszály. Az alatt a két és fél évszázad alatt, amíg India angol gyarmat volt, a hódítók önkényesen határozták meg, illetve tolták ki India északi határát Tibet, vagyis az akkor tehetetlen Kína rovására, vagy pedig mesterségesen ütközőállamokat létesítettek. Kína sem a régi feudális-kapitalista, sem pedig a mostani népi Kína — sohasem ismerte el ezeket az önkényes „határkiigazításokat". Innen adódik a mostani konfliktus lényege: Kína a közös, illetve a Himalaja-hegység területén levő ütközőállamok felé a régi, soha semmilyen szerződéssel meg nem változtatott határainak visszaállítását szorgalmazza — békés eszközökkel. Erre India katonai beavatkozásokkal s Kína-ellenes kampánynyal válaszolt, amelybe bekapcsolódik az Indiában élő és intrikáló dalai láma is. Mi okozza az indiai politika ez év eleje óta tapasztalható jobbratolódását? Az ország haladó iparosításával, a polgári demokrácia adta lehetőségek felhasználásával, ha lassan is, de állandóan nő az indiai néptömegek öntudatossága, harci készsége. Ez idegesíti az új indiai burzsoáziát és a vele egy követ fújó feudális köröket. Ezért következett be a Nehru vezette támadás Kerala kommunista kormánya ellen, ezért volt a nagy hűhó a tibeti lázadás körül és ezért robbantották ki a legreakciósabb indiai körök a Kínával való viszályt. E törekvésükben annyira mennek, hogy inkább hajlandók a sokat hangoztatott indiai „demokrácia" nagyobb dicsőségére a diktatórikus Kasmír megszerzésére törő mai pakisztáni kormánnyal is kibékülni, csakhogy „szabad kezet", vagyis szabad csapatokat szerezzenek a kínai határon való bevetésre. A „rendezés" olyan nyilvánvaló, hogy igazán nem nehéz megtalálni mindkét konfliktus közös mozgatóit: a háborús imperialista köröket. A küszöbön álló washingtoni találkozó álarcuk levetésére készteti őket: a nagy nyugati reakciós lapok napok óta nyíltan követelik, hogy Eisenhower haladéktalanul mondja le Hruscsov elvtárs látogatását, „amíg nem késő" — írják. Ugyan mi fenyeget, hogy „késő" lehet? Könnyű a válasz: a megegyezés lehetősége. Miután Eisenhowert sem Bonnban, sem Párizsban nem tudták „jobb belátásra" bírni, a fent ismertetett provokációkat szedték elő az imperializmus fegyvertárából. A béke szempontjából, a tárgyalások felvételének szempontjából a hírek szerint Adenauer és de Gaulle minden erőlködése hiábavalónak bizonyult. Viszont Eisenhower Bonnban "eléggé Eisenhower televíziós beszéde Washington (ČTK) Eisenhower elnök szeptember 10-i televíziós beszédében kifejezte reményét, hogy Ny. Sz. Hruscsovval folytatandó tárgyalásai lehetővé teszik „bizonyos haladás elérését a bennünket elválasztó kérdésekben". A helyzetet azonban úgy ecsetelte, mintha e haladás csupán a Szovjetuniótól s valamilyen „újabb javaslatoktól" függene, melyeket Eisenhower a szovjet miniszterelnöktől vár. Eisenhower. beszédének jelentős részét „a Nyugat egysége és a NATO védelmi ereje fenntartása" szükségességének szentelte. Hruscsov amerikai meghívásának „hármas céljáról" beszélve a három pont közül csupán az egyiknél indult ki a megegyezésre való törekvésből, míg a többi két pontnál ragaszkodott a csődött mondott „erőpolitikához": igyekszik ugyan állítólag „új utak keresésére törekedni a nemzetközi feszültséget előidéző vitás pontok kiküszöbölésére", ugyanakkor azonban „meg akarja ismertetni a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét az Egyesült Államokkal és annak erejével" és „meg ^karja mutatni az USA elszánt akaratát, hogy nem enged a fontos problémák, főleg Nyugat-Berlin problémája megoldásánál." A csúcsértekezlet összehívása Eisenhower szerint attól függ, létrejön-e biztosíték arra nézve, hogy Nyugat-Berlin jelenlegi megszállási státusa fennmarad. Gaitskell Ny. Sz. Hruscsovval folytatott tárgyalásairól London (ČTK) Gaitskell, az Angol Munkáspárt vezére szeptember 9-én a televízióban beszámolt szovjetunióbeli útjáról. Rámutatott, hogy a munkáspárt küldöttségének tagjai és Ny. Sz. Hruscsov közötti beszélgetésből az a benyomása, hogy számos kérdésben lehetséges a megegyezés Nagy-Britannia és a Szovjetunió között. „A Szovjetunió — mondotta Gaitskell — valóban óhajtja a nukleáris | kísérletek beszüntetéséről szóló egyezmény elérését. Nagy-Britanniának ki kellene jelentenie, hogy nem fogja folytatni nukleáris kísérleteit, amennyiben ugyanezt megteszi a másik fél is." Megjegyezte továbbá, hogy a berlini kérdésben eltér a Nyugat és Kelet nézete, de hozzátette, hogy az ő nézete szerint ideiglenesen megegyezés érhető el ebben a kérdésben is. elkötelezte magát az intranzingens berlini politika irányában, Párizsban pedig az algériai kérdésben sietett a kutyaszorítóba jutott de Gaulle segítségére. A világ kíváncsian várja, milyen tojástáncot jár a legközelebbi napokban de Gaulle saját, nyíltan fasisztaszellemű tábornokai és a bandungi államoktól tartó „szintén demokrata" Eisenhower között. Mindössze Londonban voltak Eisenhower tárgyalásai simábbak, "bár ott a legmagasabb szinten való tárgyalások kérdése maradt megoldatlan. Eisenhower élőzetes- eredményt akar látni — magyarán mondva, előzetes szovjet engedményeket. A választások előtt álló Macmillan reálisabban nézi a nemzetközi helyzetet és helyénvalónak látja — ha kell, akár több — legmagasabb szintű tárgyalás minden feltétel nélküli összehívását. Megkésve, de a három év előtt Londonban Hruscsov elvtársat sértegető Gaitskell és társai is megtalálták — ugyancsak a küszöbön álló angliai választások hírére — a Moszkvába vezető utat. Az angol polgár békét akar és a békéről már hosszú idő óta Moszkvában lehet a legkonkrétabban tárgyalni. Míg a laoszi helyzet provokációs megtárgyalása a Biztonsági Tanácsban s a klnai-indiai határviszály kirobbantása a szovjet-amerikai találkozó légkörének megzavarását célozza, addig a nemzetközi enyhülés szempontjából bíztató lépésként kell értékelnünk az új leszerelési bizottság megalakításáról létrejött egyezményt. Mint ismeretes, ennek a bizottságnak a négy nagyhatalmon és öt további országon kívül tagja lett Csehszlovákia is. A bizottság, amelyben paritásos alapon van képviselve a világ két fő társadalmi rendszere, ha valószínűleg nem is oldja meg önmagában a leszerelés égető kérdését, fontos lépést jelenthet a lényeges haladás felé. A leszerelés kérdése minden jel szerint egyik legfontosabb pontját képezi majd Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök megbeszéléseinek. Az, hogy közvetlenül e találkozó előtt határozták el az új, igazságos összetételű bizottság megalakítását, feljogosít arra a reményre, hogy a nyugati hatalmak is józanabbul kezdenek tekinteni e probléma megoldásának reális útjaira. A haditechnika mai állása és az újkori fegyverek, elsősorban a nukleáris rakétafegyverek egyre fokozódó pusztító ereje következtében a leszerelés érdemleges megoldása valóban megérett arra, hogy tizenhárom évi meddő tárgyalás, sok huzavona után végre a békeszerető emberiség óhajának megfelelő rendezést nyerjen. Az elkövetkező tíz napban az egész világ szeme Washingtonra s néhány más amerikai városra irányul majd, ahol történelmi találkozóra kerül sor. A szovjet külpolitika s maga Hruscsov elvtárs évek óta megtett mindent, hogy ez a történelmi találkozó egyben történelmi határkő legyen az emberiség békés fejlődésében. P. J. 60 ezer bányász készül tüntetésre Bonnban Bonn (ČTK) Legalább 60 ezer Ruhr-vidéki bányász vesz részt szeptember 26-án abban a tiltakozó menetben, melynek célja Bonn, hogy a nyugatnémet kormánynak igy juttassa kifejezésre ellenállását azokkal a tervezett intézkedésekkel szemben, amelyekkel a bányászok rovására akarják enyhíteni a Ruhr-vidéki szénválságot. Mint ismeretes, eme intézkedések közé tartozik a bányászok további tömeges elbocsátása, számos bánya bezárása és további műszakkihagyások. Amint Gutermuth, a Nyugatnémet Bányász Szakszervezeti Szövetség elnöke csütörtökön, a DPA sajtóügynökség tudósítójával folytatott beszélgetés során kijelentette, 200 ezer bányász jelentkezett arra, hogy részt vesz a bonni tiltakozó menetben. A szakszervezeti szövetség jobboldali vezetősége azonban csökkenteni akarja a menet résztvevőinek számát és ezért Gutermuth kijelentette, hogy a tüntetés csupán 60 ezer bányászra korlátozódik, mert Bonn állítólag „túlságosan kis város" ahhoz, hogy nagyobb számú résztvevőt befogadhasson. A nukleáris kísérletek végleges beszüntetéséért Caracas (ČTK) A Francé Presse hírügynökség jelentése szerint Jose Antonio Machin, a venezuelai külügyminisztérium mellett működő nemzetközi szervezetek szakosztályának igazgatója bejelentette, hogy az ENSZ közgyűlésének jövő ülésén a venezuelai küldöttség követelni fogja a nukleáris kísérletek végleges beszüntetését. TAORMINA VILÁGHÍRŰ NYARALÓHELY. A KÖZELI KÖZSÉGEK HALÁSZAI AZONBAN NEM ISMERIK A TAORMINÁBAN URALKODÓ FÉNYŰZÉST. SZICÍLIA PÉLDÁT MUTAT SZICÍLIÁBAN néhány héttel ezelőtt hallatlan dolog történt: a nép Milazzónak, a kereszténydemokraták volt képviselőjének, a mostani haladó szellemű tartományi kormány vezetőjének újból bizalmát nyilvánította: a sziget reakciós erői, Ruffina kardinális és a maffia, mindent megtettek, hogy Ismét visszaállítsák azokat az állapotokat, amelyek között több mint egy évtizedig oly „szépen" uralkodtak Szicíliában. De hiábavaló volt minden fáradságuk a nép a kommunisták és baloldali szocialisták mellett döntött, Milazzó kormányát támogatva. Hogyan került erre sor? Szicília a Földközi-tenger legnagyobb szigete, lakosainak száma kereken négy és félmillió. Vannak fontos kikötői mint Palermo, Catania és Messina, vannak természeti kincsei és gazdag mezőgazdasági területei. Szicília mindig kedvelt helye volt a külföldi turistáknak, hisz a művészet kedvelőinek sokat tud nyújtani: a Segesta, Selinunte és Agrigentó görög templomait, a bizánci kor, a szaracénok és mormannok műremekeit, Palermo és Catania nagyszerű katedrálisait: és itt van végül az Etna, amely évente ezreket vonz. A szigetnek e kincseiből azonban Szicília népének mindeddig nagyon kevés előnye volt. Épp úgy, mint azelőtt ma is a legsiralmasabb nyomorban él. Szicília Olaszország gyarmata! Ez a megállapítás első tekintetre valószínűtlenül hangzik, mégis így van. Valaha híresek voltak a szicíliai kénbányák, s termékei eljutottak az egész világra. Ma sok bányát bezártak, az észak-olaszországi konszernek konkurrenciája tette őket tönkre. Szicíliának van kőolaja, de csak egy kis finomítója van, úgy hogy a szicialia kőolaj nagy része Olaszországba kerül s ott dolgozzák fel. A bérek Szicíliában alacsonyabbak, mint a szárazföldön, ipara gyengén fejlett, mert senki sem ruház bele, az utak elhaNicosiában, Sperlingában, Cava d'Ispicaban és más helyiségekben- számos család sziklabarlangokban él az olyan helységekben, mint Caltanissetta. Enna és Agrigentó a lakosság több mint 50 százaléka írástudatlan, SZICÍLIAI ANYA Ezek az állapotok sürgető megoldást, változást követelnek. Palmiro Togliatti már az 1947. évi messinai pártkongresszuson rámutatott, hogy Szicília problémái számos lényeges pontban különböznek Olaszország több részének problémáitól és megállapította, hogy Szicíliában nemzetiségi kérdésről van szó, és ezért a szicíliai kommunistáknak síkra kell szállniuk az autonómia kivívásáért. Hogy mily helyes volt ez a nézet, megmutatkozott akkor, midőn a kereszténydemokraták pártján belül lappangó válság keletkezett, amely végül nyílt lázadásban tört ki a pártvezetőség ellen. A múlt évben a palermói Palazzo dei Normanniban nagy volt az izgalom, amikor kitűnt, hogy a keresztény—demokraták nyolc képviselője egy költségvetési szavazás alklamával a komunistákkal és szocialistákkal együtt szavazott. Ezt súlyos kormányválság követte, amely azzal végződött, hogy a kereszténydemokraták pártjából kivált egyik képviselő a szocialisták, a kommunisták és néhány független párti képviselő támogatásával kormányt alakított. A kereszténydemokrata vezéreknek minden kísérlete arra, hogy ismét a kormánykerékhez jussanak, csődöt mondott és nem segített amonarchisták és fasiszták segítsége sem. Végül minden reményüket a választásokba vetették. Milazzo azonban saját pártot alakított, amely a szavazatok 10 százalékát kapta és a kommunisták és szocialisták szavazataival együtt megfelelő bázisnak mutatkozott Milazzo második kormányának megalakítására. Szicília népe ezzel saját útjára lépett, amely kivezetheti nyomorából. Kitűnt, hogy a kereszténydemokraták uralma nélkül is megélnek, sőt jobban élhetnek! A Milazzo-kormány első nyolc hónapja alatt megvalósított reformok bebizonyították ezt. Szicília a természeti szépségekben gazdag sziget, nagy a vonzóereje, az egész sziget egy virágoskert, pálmák és olajfaligetek, mandulafák és ciprusok földje. E ligetek árnyékában azonban nagy a nyomor. Hogy mindez másként legyen, ez az új kormány egyik legnehezebb és legfontosabb feladata. KURT SELIGER nyagoltak, mezőgazdasága elmaradott. Jellemző a „Cassa peril Mezzogiorno"-nak a tevékenysége. Ezt az alapot évekkel ezelőtt létesítették az elmaradott délvidék fejlesztése érdekében. Ebből az alapból Szicíliának 1957-ben 614 milliárd lirát kellett volna kapnia. Ténylegesen azonban csak 506 milliárd értékű munkát adtak ki, és a következő évben Szicília már csak 261 milliárdot kapott. Szicíliában csak 35 401-et tesz ki az iparban foglalkoztatottak száma, a munkanélkülieké pedig 200 ezer főre rúg. A középosztályhoz tartozó százezrek nyomorúságosan tengetik életüket. Palermóban százezer ember él úgy, hogy reggel nem tudják, lesz-e ebédre valamj ennivalójuk. SZICÍLIA ORSZÁGUTAIN ÜJ SZÖ 4 * 1859. szeptember 12.