Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-30 / 271. szám, szerda

A CSEHSZLOVÁK GÉPIPAR ÉS KOHÁSZAT FELADATAI \ a népgazdaságfejlesztési harmadik ötéves tervben III. A kohászat szerepe a gépipari termelés fejlesztésének biztosításában pesites és automatizálás fokozatos megjavítása követeli meg majd sok új gép- és műszertípus szerkesztését. Ezért fontos, hogy haladéktalanul intézkedéseket tegyünk a konstrukciók mennyiségi és minőségi erősítésére. Hasonlóképpen gyorsan meg kell javítanunk a szerszámgyártás helyzetét. Üzem- és vállalati igazgatóink bűnös módon elhanyagolják ezt a nagyon fontos kérdést. A tapasztalt gépipari dolgozóknak az a mondása: „Mutasd meg a szerszámkészítő műhelyt és megmondom, milyen igazgató vagy", sok vezetőnkre kedvezőtlenül hatna. A szerszámok és készítmények termelése üzemeinkben gyakran még hamupipőke, sőt azonos fajták termelése gazdaságtalanul sok üzemben oszlik meg. A gépipari minisztériumoknak és termelő vállalatoknak gyorsan meg kell oldaniok a termelés, a szerszámok. és készítmények szakosítását és biztosítaniuk kell a gazdag választék tömeges termelését. d) A további nem kevésbé fontos kérdés a gépipari termékek minősége és a pótalkatrészek biztosítása. A CSKP Központi Bizottságának politikai irodája az utóbbi időben többször foglalkozott a gépipar minőségi kérdésével és nagyon nyomatékosan felhívta a miniszter elvtársak figyelmét a rossz minőségű termelésből származó komoly következményekre, melyek komoly gazdasági és politikai károkat okoznak hazánknak. A pótalkatrészek hiánya és a javító szolgálat alacsony színvonala még inkább növeli a minőségben ! észlelt komoly fogyatékosságokat. | A termékek magasfokú minőségé! ért folytatott küzdelem valamennyi | dolgozó ügye. Párt- és szakszervei zeteink kötelesek sokkal jobban megI szervezni a dolgozók körében kifejtett ez irányú rendszeres politikai és szervező munkát, emelni a gazdasági vezetés fölött gyakorolt pártellenőrzés színvonalát. Az utóbbi idők tapasztalatai azt igazolják, hogy radikális intézkedéseket kell foganatosítani a bajok orvoslására és a legszigorúbb következtetéseket kell levonni azokkal a dolgozókkal szemben, akik hanyagságból, elégtelen ellenőrzés következtében, vagy más okból megengedik, hogy rossz minőségű szállítmányok kerüljenek ki az üzemből. e) Röviden említést szeretnék tenni a gépek és berendezések árának megállapításában megnyilvánuló egyes helytelen gyakorlati módszerekről. E téren még mindig sok komoly fogyatékossággal küszködünk. Az árképzés általános irányzata helyes irányban állandó csökkentésükre mutat. Vannak azonban olyan példák, amikor visszaélnek az ár megállapításával. Egyes felelőtlen dolgozók kimondottan varázslatokat űznek a gépek áraival. A teplicei villanyszerelő műhelyekben például megállapították, hogy az öntött elosztók ára 1957hez viszonyítva 100 százalékkal emelkedett. Az emelkedés oka javasolt szerkezeti módosítás kellett, hogy legyen, de az üzem a régi kivitelben lényegesen magasabb áron szállította e termékeit. Itt is az a helyzet, hogy egyes dolgozóknak a beruházási egységek úgynevezett autonóm árképzése sem „okoz gondot". A slováckói gépművekben például 1958-ban 8,48 koronát, viszont 1959-ben már 13,38 koronát számítottak kilogrammonként a Klement Gottwald Üj Kohóművekbe szállított daruért. Helytelen ez a gyakorlat. Az árpolitikával szűk vállalati szempontokból űzött visszaélés eseteit a párt- és államfegyelem durva megszegésének kell minősíteni. E téren is erősíteni kell a minisztériumok és a termelési gazdasági egységek ellenőrző munkáját. * * * Elvtársak, e fejezet végén hangsúlyozni szeretném, hogy a komoly gépipari feladatok megoldásán kívül a következő döntő szakaszokra kéli összpontosítanunk a dolgozók törekvését: Mindenekelőtt biztosítani kell az alapvető feladat lehető legsikeresebb teljesítését — olyan magas műszaki-gazdasági színvonalú legkorszerűbb gépek és berendezések fejlesztését, termelését és gyors szállítását, melyeknek alkalmazása az egész népgazdaságban lehetővé teszi a gépesítés és automatizálás teljes kibontakozását, I és a munkatermelékenység lényeges emel| kedését. E célból a pártszervezetek vezetésével i a termelési-gazdasági egységekben céltuI datos. a pártnak a műszaki fejlődésre vonatkozó fő irányelvekből kiinduló politikát kell folytatni; valamennyi vállalatban és kutatóintézetben merész és haladó műszaki fejlődési terveket kell kidolgozni a konkrét intézkedésekkel együtt úgy, hogy a termékek legmagasabb műszaki-gazdasági színvonalának elérésére irányuljanak; , másodszor, állandóan javítani kell a gépipari termelés összetételét úgy, hogy jobban megfeleljen a népgazdaság szükségleteinek, a Szovjetunióval és a szocialista rendszer többi országaival folytatott kibontakozó gazdasági együttműködés követelményeinek és emellett maximálisan fel kell használni a nemzetközi szocialista munkamegosztás lehetőségeit; harmadszor, általánosan emelni kell a komplex korszerűsítés, az eddigi technika maximális felhasználása, a műszakbeosztás növelése és a meglevő kapacitások kihasználása útján a tulajdonképpeni gépipari termelés színvonalát, ugyanakkor érvényesítsük a termelés legfejlettebb technikáját, technológiáját és szakosítását; e célból dolgozzuk ki a gazdasági jelentésekből kiinduló komplex technológiai korszerűsítési terveket; fokozatosan vezessük be valamennyi üzemben a teljes kétmüszakos váltást, és haladéktalanul kezdjük meg a teljes kétmüszakos üzemeltetést a nehézipari csarnokokban és a különleges jelentőségű termelő részlegekben. A termelés műszaki színvonalának emelése es a haladó technika bevezetése érdekében szenteljünk rendkívül nagy figyelmet az elötermelési szakaszoknak és a műszaki fejlődés terve alapján biztosítsuk teljesítését mindenekelőtt az elötermelési szakaszokban, növeljük a konstrukciós es technológiai alakulatok szerepét és biztosítsuk a szerszámok és gyártmányok gazdaságos termelését; negyedszer, rendszeresen növeljük a gépipari termelés minőségét, következetesen és elsődlegesen biztosítsuk a pótalkatrészek termelését és lényegesen javítsuk meg e javítószolgálatot; ötödször, a többi ágazatok dolgozóit is aktivan vonjuk be a gépipari termelés magasabb színvonaláért kifejtett törekvésbe. Különösen fontos, hogy a kellő dokumentációkat, nyersanyag-, anyag- és további termékszállítmányokat idejében és jó minőségben adják át; hatodszor, az új technika elsajátítása érdekében a dolgozók politikai és szakmai nevelésére kell összpontosítani minden igyekezetet, meg kell teremteni szakképzettségük növelésének feltételeit azzal a céllal, hogy felkészüljenek az automatizálás és gépesítés feladataira és biztosítsuk a munka nagyfokú termelékenységét és kultúráját. A gépipari dolgozók jelenlegi feladatai igényesek és teljesítésük bizonyára nem lesz mentes a nehézségektől. Meggyőződésünk, hogy a dolgozók kezdeményezésének és a szocialista munkaversenynek további kibontakozása eredményeképpen teljesítjük a feladatokat és a gépipar jelentősen hozzájárul népgazdaságunk hatékonyságának általános fokozásához. (Folytatás a 7. oldalról) Sok termék még mindig aránytalanul súlyos. Az anyag felhasználása alacsony fokú és 50--60 százalék között mozog, a többi hulladék formájában ismét visszatér a kohókba. Konstruktőrjeink, számolóink, technológusaink és más alkotóműszaki dolgozók a lehető legnagyobb mértékben járuljanak hozzá a technológia tökéletesítésére, az anyagköltségek lényeges csökkentésére irányuló erőfeszítésünk sikeréhez. A helyes koncepció megválasztása, a merész tervezetü új szerkezeti megoldások lényegesen befolyásolják az anyagszükségletét és lehetővé teszik a minőségi ugrás elcrését a termékek és a termelési technológia műszaki színvonalában. Jelentős megtakarítások érhetők el például az öntvényekről a hegesztett szerkezetekre való áttéréssel. A plzeni Lenin Müvekben ily módon 14 500 kg-ról D0Ó0 kg-ra csökkentették a hengersor állváúyának súlyát. N

agy jelentősége van a haladó módszerek alkalmazásának az öntödékben és kovácsműhelyekben. A pontos öntés új módszerei lényeges megtakarításokat eredményeznek és sok esetben teljesen megszüntetik az utólagos megmunkálást. A kiolvasztható modell módszerével végzett öntvénygyártás bevezetésével átlagosan 60 százalékos anyagmegtakarítást érnek el a forgácsoló eljárással megmunkált termékekhez viszonyítva. Hasonló jelentősége van más haladó technológiai módszereknek is, mint például az acél- és az alumínium hidegpréselésének, a pontos kovácsolásnak stb. Például a fémporkohászat alkalmazásával bonyolult és egy század milliméternyire pontos formákat nyerünk, ami a gépi megmunkálás teljes kiküszöbölését eredményezi. A technológia színvonalának emelését azonban csupán részleges beavatkozásokkal nem valósíthatjuk meg. Most fontos, hogy tökéletesebbé tegyük a műhelyek, részlegek és az egész termelési folyamatok technológiáját. A végrehajtott elemzésekből kitűnik, hogy a termelés technológiája és megszervezése tökéletesítésének ilyen útján a munkatermelékenység tervezett növekedésének legalább 65 százalékát elérhetjük. A gépipari technológiában óriási tartalékok vannak, melyeket most valamennyi dolgozó részvételével minél gyorsabban ki kell használni a gépipari termelés fejlődésének meggyorsítására és műszaki színvonalának emelésére. A termelés technológiai előkészítésében elengedhetetlenül fontos, hogy a fő módszer a technológiai folyamatok tipizálása legyen, melyből számos előny származik. így például a ČKD Sokolovoi üzemben a technológiai folyamatok tipizálásának alkalmazásával egy gépfajta előállításánál 18 univerzális készítmény három csoportjának rendszere jött létre és így megszűnt 396 különleges készítmény konstruálása és termelése. Ezzel 12 konstruktőr, io technológus és 7 munkás munkáját takarították meg. E nagy előnyök ellenére azonban a technológiai folyamatok tipizálását eddig nagyon csekély mértékben érvényesítik és használják ki, becslés szerint a technológiai folyamatoknak csupán 8—10 százalékánál érvényesül. A gazdasági dolgozók, pártós szakszervezetek kötelessége törődni azzal, hogy e módszer minden üzemben mielőbb meghonosodjék. c) Fontos, hogy főként azokat a munkahelyeket mozgósítsuk, melyek a leglényegesebben befolyásolhatják a leghaladóbb technika és technológia kérdéseinek, valamint a gépipari termékek ma iránytalanul hosszú szállítási időtartama lerövidítésének megoldását. Ezek az elötermelési szakaszok. Részük különösen a nehézgépipari jellegű termékek teljes elkészítéséhez szükséges mai időtartamban gyakran meghaladja az 50 százalékot. Ilyenek elsősorban a konstrukciós és előkészítő irodák, melyek az elötermelési szakaszokban a megrendeléseken doK goznak. Az új technika fejlesztése egyenesen kikényszeríti, hogy figyelmünk a konstrukción végzett munka jobb felszerelésére és megszervezésének javítására irányuljon. Főként a géA gépipari termelés üteme, terjedelme és minősége növelésének alapvető feltétele a kohászati termelés kellő mennyiségi, minőségi és választéki előnye. A termelési eszközök fő anyagának termelése, az acéltermelés határozza meg végeredményben a gazdasági fejlődés, a munkatermelékenység színvonalát, ma pedig a legfejlettebb tőkés államok utóiérése és megelőzése feladatának megoldását is. Kohászati iparunk a múlt években jelentős fejlődést, és lényeges sikereket ért el. Az acéltermelés, az összes termelőeszközök fő anyagának termelése 1958-ban 1937-hez viszonyítva 2,3 szerte növekedett. A felszabadulás után sok új üzemet építettünk, elsajátítottunk egyes új termelési technológiákat és anyagokat. A Csehszlovák Köztársaság tavalv első ízben termelt egy lakosra számítva több acélt, mint Nagy- ! Britannia, jövőre pedig Nyugat-Németországot is megelőzzük. E sikerek ellenére a kohászat jelenleg nem képes teljes mértékben kielégíteni az egész népgazdaság szükségleteit. A hengerelt árú hiánya nem teszi lehetővé a gépipari kapacitás teljes kihasználását, a népgazdaság szükségleteinek jobb kielégítését gépekkel és berendezésekkel. Eddig még nem teremthettünk megfelelő kohászati anyagkészleteket, a kohók nem voltak képesek kellő gyorsasággal szállítani termékeiket. Nem kevésbé komoly probléma a kohóipari termékek minősége és vá lasztéka, mert a kohóipari termelés nem elégíti ki a gépipar új szükségleteit. A kohászati ipar műszaki színvonalának a népgazdaság szükséglétei ' mögötti lemaradását a beruházási építkezés késése és alacsony műszaki színvonala okozta." A Kohó- és Ércbányaipari Minisztérium nem fejtett ki céltudatos műszaki politikát, az új technológiai irányzatok szorgalmazásában és megvalósításában hiányzott a bátorság és az energia. A kohőipari termelés növelésének alapvető útjaként már 1951-ben kitűztük a termelési folyamatoknak a termelőberendezések korszerűsítésével és a káderek szakképzettségének növelésével kapcsolatos intenzifikálását. Az intenzifikálást és korszerűsítést nagyon gyakran hangoztattuk, de a kohőipari minisztérium és a kohóipari vállalatok nem tudták teljes mértékben megvalósítani. A szállító ágak, elsősorban a kohászat, a legújabb technikával ellátni hivatott gépipar sem tette lehetővé a feltételezett eredmények elérését. Megoldatlan maradt a káderek állandósítása és képzése. Tarthatatlan a jelenlegi állapot — az, hogy évente 30 ezer dolgozó cserélődik ki a kohóművekben. Nem kevésbé komolyan hat a kohók fejlődésére a munka megszervezése irányításának, a technológiának és a munkafegyelemnek nem kielégítő színvonala. A kohászati folyamatok nagyon érzékenyek a tudományosan felülvizsgált technológiák bárminő megszegésére és a munka megszervezésének elhanyagolására. Ezért megkövetelik az utasítások, a tartós felügyelet, a munkahely példás rendjének betartását. Nem beszélhetünk jó technológiai és munkafegyelemről, irányításról, ha a műszakváltáskor a berendezések egész sora egy. óťaig, vagy több ideig felügyelet nélkül van, ha durván megszegik a technológiai ^előírásokat és a munka megszervezését. Csak így történhetett meg, hogy a Kunčicei Üj Kohóművekben már háromszor elolvadt a Martin kemencék alja, még hozzá néhány nappal a nagy hidegjavítások elvégzése után, aminek következtében több mint 12 ezer tonna veszteség volt az acélgyártásban. Az irányítás színvonalának megjavítása, a technológia és a munkafegyelem megszilárdítása megköveteli, hogy politikai szempontból kezeljük a kohászati termelés irányításának és megszervezésének döntő kérdéseit. Elvtársak 1 Pártunk XI. kongresszusa feladatul tűzte ki, hogy 1965-ben 9 200 000—9 700 000 tonna acélt termeljünk. A XI. kongresszus feladatainak feldolgozásakor kitűntek a gépipari termelés növelésének lehetőségei, főként azokban az ágakban, melyek szűk keresztmetszetet jelentettek a népgazdaság szükségleteinek kielégítésében. Ezért a CSKP KB az üzemek, kutatóintézetek és tudományos munkahelyek kommunistái aktívájának részvételével és a kerületi pártbizottságok hatékony együttműködésével részletesen felülvizsgálta a kohóipari termelés további növelésének eredményeit. E munka eredményeként jelentős lehetőségeket és tartalékokat tártak fel. Kihasználásuk a haladó szovjet technológia és munkaszervezés következetes érvényesítésével együtt lehetővé teszi, hogy 1965ben 10 és fél millió tonnára tervezzük az acéltermelés növelését. Természetesen ezzel még koránt sincsenek kimerítve az acéltermelés' további növelésének műszaki és technológiai lehetőségei. Ha üzemeinkben 1965-ben megközelítőleg elérjük az élenjáró szovjet üzemek műszaki és szervezési színvonalát, többet is termelhetünk. A kolióipari termelés nagyon gyors fellendülése a harmadik ötéves tervben páratlan népünk történetében. Azzal szemben, hogy a tőkés gazdaságnak a köztársaság területén több mint száz évre volt szüksége, hogy 1937-ben 2 300 000 tonna acélt termeljen, röpke öt év múltán az acéltermelésnek csupán a növekedése 3 700 000 tonnát tesz ki. A kibontakozó nemzetközi szocialista munkamegosztás feltételei közepette fogunk az új feladatok megoldásához. Kizárólag ezen az alapon és főként a Szovjetunió testvéri segítségével biztosíthatjuk kohóiparunk ércalapját. Mire kell összpontosítanunk figyelmünket, hogy teljes mértékben biztosítsuk a harmadik ötéves terv feladatainak teljesítését? Kohászati iparunk munkájának fő Iránya az a törekvés legyen, hogy valamennyi termelőberendezésben intenzívebbé váljék a termelés. A termelésben érvényesítenünk kell a legújabb technológiai és szervezési tapasztalatokat, elsősorban a szovjet tapasztalatokat. Egyszersmind a tervezett határidőben minimális eszközráfordítással hozzuk üzembe az új kapacitásokat. Végül fontos, hogy emeljük a szervezés és irányítás színvonalát, a dolgozók technológiai és munkafegyelmét és szakképzettségét, mivel a dolgozók nélkül lehetetlen az új technikai, sokkal bonyolultabb gépcsoportok kezelésének elsajátítása. * * * A termelési folyamatok intenzívvé tételével, a korszerűsítéssel a termelés egész növekedésének körülbelül 40 százalékát kell elérnünk. 1. Nagy figyelmet kell szentelnünk a nyersvastermelésnek, mivel a termelésére fordított önköltségeknek mintegy fele átmegy a hengerelt áru költségeibe. A harmadik ötéves tervben intenzifikálással a termelés általános növekedésének kétharmad részét kell elérnünk, tehát anynyit, amennyit az 1950-évi egész termelés kitett. Nagyolvasztóink a betétek, azaz a homogenizálás, a pörkölö-darabosító szalagok •építésének és a hazai érc kikészítésének elhanyagolása miatt egy harmaddal gyengébb eredményeket érnek el a hasznos terület kihasználásában, mint a Szovjetunióban. A Szovjetunióban emellett egy tonna nyersvasra számítva 175 kg koksszal kevesebbet használnak fel, mint mi. 1965ben el kell érnünk, hogy tonnánként 0,760 köbméterre használjuk ki a nagyolvasztókat és 717 kg-ra csökkentsük a kokszfogyasztást. A döntő fontosságú szovjet szállításokon kívül a nagyolvasztók nyersanyagának biztosítását jelentős mértékben elősegíti a hazai ércalap továbbfejlesztése. A vasércfejtés 1965-ben új, nag,y teljesítőképességű fejtési módszerek gyorsabb bevezetése és új bányák építése következtében legalább 4 300 000 tonna lesz. Az érc kikészítése és dúsítása a nagyolvasztók progresszív mutatói elérésének első feltétele lesz. A belföldi érc megoldatlan kikészítése miatt ma több mint egymillió tonna készlet halmozódik fel. Fontos annyira gazdaságossá tenni az ércbányászat munkáját, hogy saját dúsított ércünk ne legyen drágább a külföldről behozott ércnél, hogy 1963-tól egy tonna dúsítatlan belföldi ércet se töltsünk nagyolvasztóinkba. A darabosított érc részarányának növekedése a nagyolvasztói betétben is ezzel függ össze. A szovjet darabositó szalagok többsége négyzetméterenként 40 százalékkal több darabosított ércet ad, mint a mieink. A nagyolvasztói termelés intenzívvé tételének elengedhetetlen feltétele a koksz jó minősége. Kokszolóink túl puha, nagy hamutartalmú kokszot termelnek. Ennek oka a szénbetétröl való kisfokú gondoskodás. Ugyanakkor a bányászoknak és a kokszolóknak meg kell javítaniok a kokszgyártás előkészítését és tökéletesíteni kell technológiáját. A nagyolvasztók nagyon érzékeny berendezések. A technológiai fegyelem betartása a nagyolvasztók termelésének gazdaságossága növelésében a ritmikus üzemeltetés alapvető követelménye. Az is előfordul, hogy sok nagyolvasztóban úgyszólván naponta változtatják a betétet és a napi többszörös változtatás sem számit kivételnek. Ha ehhez hozzávesszük a szervezési fogyatékosságokat, nem csodálkozhatunk nagyolvasztóink jelentős lemaradásán. A nagyolvasztók dolgozói tudják, milyen kokszmegtakarításokat eredményez a légáramlás hőfokának növelése. Míg nálunk a légáramlás hőfoka 600—700 Celziust ér el, a Szovjetunióban 1000 C fokot meghaladó hőfokkal dolgoznak. Oj technológia bevezetésével, a betét előkészítésének és a koksz minőségének megjavításával 1965-ben annyira csökkentjük a kokszfogyasztást, hogy ez évente mintegy 2 400 000 tonna kitermelt szénnek felel meg, tehát egymilliárd korona értékű 4000 munkást foglalkoztató nagybánya kapacitásának. 2. Az acéltermelésben, mely a harmadik ötéves tervben a második ötéves tervhez viszonyítva 54 százalékkal növekszik, az általános növekedésnek mintegy felét intenzifikálással kell elérnünk. Az egy lakosra eső termelés az 1958. évi 408 kg-ról 1965-ben 751 kg-ra növekszik; ily módon világviszonylatban az egyik vezető helyre kerülünk. Az acélművek eddigi teljesítményei azonban nem kielégítők. Tavaly a Martin kemencék hasznos területének minden négyzetmétere után csak 5,6 tonnát értünk el, ezzel szemben a Szovjetunió 34 százalékkal többet. A termelés 1965. évre tervezett terjedelme 7,7 tonna teljesítmény elérését feltételezik. Hasonlóképpen meg kell javítanunk a kemencék időbeni kihasználását a mai 83 százalékról a világviszonylatban elért 90-95 százalékra. Az acélművek teljesítményeit elsősorban a technológiai fegyelem és a munkaszervezés színvonala támasztja alá. Sok acélműben az olvasztások 30 és még több százalékát a grafikonhoz viszonyítva későn engedik ki. Nem tartják be a technológiai előírásokat és továbbtartanak a szervezési fogyatékosságok. Ebben van a hengerdék termelési nehézségeinek gyökere és a választék nemteljesítésének egyik fő oka. Az erős, jó minőségű tűzálló anyag megfelelő mennyiségű termelése is hivatva van hozzájárulni a teljesítmény növeléséhez. Termelésének 1965-ben 1960-hoz viszonyított 96 százalékos növekedésén kívül fontos, hogy megoldjuk minőségének javítását és kellő választékának kibővítését. Annak érdekében, hogy sokkal nagyobb mértékben kezdhessük meg a szerkezetek könnyítését és új különleges gépek gyártását, elengedhetetlenül fontos, hogy alacsony és magas ötvözetű különleges acélok és öntvények megfelelő mennyiségével biztosítjuk a gépipart. A közeljövőben haladéktalanul be kell vezetni az oxigénkonvertorokban végzett leghaladóbb acélgvártási módszert. A szükség elismeréséről át kell térnünk a gyakorlati megvalósításra. 3. Megfelelő mennyiségű és minőségű hengerelt árú nagy választéka lehetővé teszi, hogy biztosítsuk a gépipari termelést, lerövidítsük a termelési ciklusokat, kiküszöböljük a gépek veszteglését és gazdaságossá tegyük az anyag felhasználását. 1965-ben 7 300 000 tonna hengerelt árut termelünk. Nemcsak 11 új hengersor üzembehelyezéséről, hanem ugyanakkor az eddigiek teljes kihasználásáról van szó. A hengersorok időbeni kihasználása 70 szá(Folytatás a 9. oldalon) ŰJ SZŐ 8 * 195

9- szeptember 30.