Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-27 / 268. szám, vasárnap

Beszédek Christian Herter díszebédjén Itt az ideje, hogy tankok helyett traktorokat, áiyűk helyett cséplogépiet gyártsunk (Folytatás a 3. oldalról) fclőzzük önöket. Nem kalóamódszerekkel akarjuk megsokszorozni hazánk gazdagságát és utóiérni önöket, mint ahogyan ilyesmi a múltban történt, amikor a kalózok semmit sem alkották, hanem csak elrabolták azt, amit más népek létrehoztak. Azzal akarjuk önöket titólérni és megelőzni, fizikai és szellemi eröfe»zítésünket arra összpontosítjuk, hogy Uraim, önöknek tetszik a tőkés rendszer. Mi viszont nagyon szeretjük a mi szocialista rendszerünket, melyet népünk épített fel. Önök azt állítják, hogy az önök rendszere jobb. Tartsák meg tehát nézetüket, amíg nem győződnek meg az ellenkezőjéről. Ml azonban őszintén mondjuk önöknek, hogy a szocialista rendszer jobb. Jobb feltételeket teremt a termelőerők fejlesztésére, tehát iobban hozzájárulhat a gazdaság és a kultúra felvirágzásához. Ezt még nem i«merik el. noha a Szovjetunió és más országok példája szemléltetően igazolta a szocializmus fölényét. A társadalmi rendszerről vallott eltérő nézetek azért ne pátolják együttműködésünket. Önöknek tetszik a kapitalizmus, éljenek tehát isten hírével a kapitalizmusban és haladjanak csak tovább régi lovukon. Mi azonban új, friss, szocialista paripán fogunk nvarqalnl és ezért könnyebben utóiérjük és megelőzzük önöket. Ez azonban a két rendszer gazdasápi versenyének kérdése. Ha a békés verseny útjára lépünk, ezzel minden nép nyer, mert az államok többé már nem fognak hadakozni, nem fog ömleni embervér. <Taps.) Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik felszólaltak: Lawrence kormányzó úrnak, Lodge úrnak és az elnöklő Líchfield úrnak, az egyetem rektorának. Aláírom az itt elhangzott összes beszédeket, csak azeretnék valamit rögzíteni és megjegyezni a kormányzó úr beszédével kapcsolatban, mely általában tetszett. Jól Sllította össze beszédeit a többi szónok is, nagyon jól, mondhatnám nagyon ügyesen állította össze beszédét, főként annak záró részét a kormányzó úr. Ezt mind szónok. Amikor az USA-ban utaztam, sokan éppúgy, mint önök elnöküknek, ezt mondták nekem: Hruscsov elvtárs, menj Amerikába, igyekezz békét és barátságot teremteni az amerikai néppel és az amerikai kormánnyal, de légy törhetetlen. (Élénk derültség a teremben). Ha így leegyszerűsítve fogjuk kezelni az ügyet, kibékíthetetlen álláspontokat foglalunk el — ha én az enyémet, és az USA szintén a magaét fogja hajtogatni, akkor holnap nem folytathatunk tárgyilagos megbeszélést. Nem lenne ea olyan tárgyalás, melynek célja ésszerű megoldás keresése, hanem konokság lenne, mely képletesen szólva két bika makacsságához hasonlítana: melyiknek erősebb a lába, keményebb a koponyája és hosszabb a szarva, melyik ökleli fel gyorsabban a másikat. De vajon a Szovjetunió népei, Amerika népei és a világ népei ezt várják-e tőlünk? Önöknek erős a lábuk, de a miénk sem reszket. Ezért versenyezzünk abban, hogyan oldjuk meg — nem erőszakkal, hanem ésszel — a vitás kérdéseket. Ezt várják tőlünk a világ népei. (Taps). Öröm számomra, hogy népe támogatásának, tiszteletének és szeretetének örvendő államfővel tárgyalhatok. (Taps). Én a szovjet népet képviselem. Köszönöm azt a bizalmat és tiszteletet, melyet a szovjet nép kormánya és irántam tanúsít, aki mint a kormány elnöke a Szovjetuniót és a nagy szovjet népet képviselem önöknél. E feltételek közepette könnyebben fogjuk keresni a kölcsönösen elfogadható megoldásokat, az országaink népei számára elfogadható megoldásokat. Ha azonban a nép nem egységes és nem támogatja az államfőt, akkor az államfő nem hozhat ésszerű döntéseket. Hol az egyik, hol a másik oldalra, egyszer a demokratákra, másszor a köztársaságiakra, s nem tudom én még kire tekint minduntalan, mert nem biztos afelől, támogatja-e öt valaki, vagy nem. Az ön kijelentését, kormányzó úr úgy szeretném magyarázni, mint az amerikaiaknak elnökük iránt megnyilvánuló bizalmát és szeretetét, azt az óhajt, hogy a velem folytatandó tárgyalása és megbeszélései során ésszerű érveket találjon, hogy közös igyekezettel megtaláljuk a kölcsönösen elfogadható megoldásokat, melyek valóban biztosítanák a kölcsönös megértést, államaink baráti kapcsolatait, a mi békénket és minden állam szilárd békéjét. Népem és kormányom bizalmát élvezve több anyagi eszközt teremtsünk, mint önök. Ismétlem: meggyőződésem, hogy utolérjük és megelőzzük önöket. Mint becsületes versenytársak * figyelmeztetjük önöket, hogy igyekezzenek, mert lemaradnak. Mi azt mondjuk, hogy gazdagságunk sohasem árt más népnek. A béke érdekében lépést keli tartanunk önökkel és együtt kell haladnunk minden néppel. (Viharos taps.) irigylem öntől, kormányzó úr. (Derültség a teremben, taps.) Beszéde végén ön azt mondta, kormányzó úr, hogy népük egyként támogatja a kormány politikáját, hogy a köztársasági és a demokrata párt teljesen egyetért rendszerük és államuk védelmében és támogatásában, hogy támogatják az elnököt és külpolitikáját. E kijelentés kétféleképpen magyarázható. Szeretném elmondani, hogyan magyarázható e beszéd nézetem szerint. Az egyik értelme ez lehet: Nézd Hruscsov, hallgas ide! Két pártunk van, de egyek vagyunk. S hogy mi különbség van az önök pártjai között, azt csak az isten tudja. Nem tudom, kiismerik-e magukat ebben, de én nem nagyon (derültség a teremben, taps). Hogy pontosabban megmondjam, semmi különbséget nem Iátok köztük. De a kormányzó úr beszédében a következő célzás is lehet: Holnap elnökünkkel fogsz tárgyalni, Hruscsov. Mi azt mondjuk elnökünknek: Légy szilárd és hajthatatlan, melletted állunk. Erre viszont »zt mondhatom: Kérdezzék meg nagykövetüket, Thompson urat és feléséget. Thompson úr már néhány éve képviseli országukat Moszkvában, és javítson ki, ha nem mondok igazat. Szovjet népünk egységes, kommunista pártja köré tömörül, támogatja drága pártját, melyet a világ legjobb pártjának tart. A mi egyetlen kommunista pártunk jobb, mint az önök, két pártja. (Élénk derültség a teremben). Ez az én nézetem. Talán azt mondjam, hogy az önök pártjai a jobbak? Ha ezt gondolnám, belépnék valamelyikbe. (Derültség a teremben). érkeztem az USÄ-ba. Élihez fogom magamat tartani azokon az összejöveteleken és megbeszéléseken, melyeket tisztelt elnökükkel. Dwight Eisenhower úrral fogok folytatni. Ha a bizalmatlanság helyett országaink megteremtik a kölcsönös bizalmat, ha egyesítik törekvésüket a béke megszilárdításáért folytatott küzdelemben mind a maguk, mind a többiek javára, a világ népet támogatni fognak minket. Köszönöm a figyelmüket! (Hosszan tartó taps, mind felállnak). Ny. Sz. Hruscsov az Egyesült Államokban tett tíznapos útja után csütörtökön visszatért Washingtonba. Az újságírók, akik niár néhány napja a szovjet miniszterelnök fáradtságáról és kimerültségéről írnak, látták, amint energiával telve, mosolygósan, szikrázó humorral kiszállt washingtoni székhelye előtt az autóból és felsietett a bejárat lépcsőfokain a házba, amelyen ismét a vörös lobogó leng. Hruscsov és Eisenhower most nagyon közel vannak egymáshoz. A Blair House pontosan az utca másik oldalán, a Fehér Házzal szemben áll és hogy ne tévesszék össze, sárgára van vakolva. A két nagy országot, a világ legerősebb államait kép. viselő két államférfi székhelyét most csak az angolosan nyírott gyep és az utca aszfaltjának néhány méternyi sávja választja el egymástól, ahol most szünetel a közlekedés. A térséget a rendőrkordonon kívül zsúfolásig megtöltötte a néptömeg. Az emberek ezrei jönnek ide, hogy legalább arcát lássák annak az embernek, aki egyszerű fellépésével és érveivel kivívta Amerika tiszteletét és rokonszenvét és aki már az amerikai televíziós nézők harmincmilliós tömegével való első találkozói alkalmából felolvasztotta a hidegháború vastag jégrétegét szívélyességévcl, demokratizmusával, mesterkéletlen érdeklődésével a dolgozó ember mindennapos gondjai iránt éppúgy, mint • az emberiség jövő sorsa iránt és így pozdorjává zúzta a kommunista ve, zérről alkotott együgyű elképzelést, amelyet az amerikaiakban évek óta táplált a gyűlölködő szovjetellenes propaganda. Az emberek most hosszú órákon át állnak a Blair House ét a Fsjiér Washington (TASZSZ) - Christian Herter pénteken, a Nyikita Hruscsov tiszteletére adott ebédén mondott beszédében kijelentette: Már több mint egy hete vendége hazánknak. Programja nagyon gazdag volt, biztosíthatom önt, hogy lelkesen csodáljuk szívósságát. Ily rövid idő alatt több nagy városunkba ellátogatott, számos hivatalos személyiséggel és magánszeméllyel találkozott. Különféle helyzetbe jutott, mint ahogy ez politikailag tevékeny egyénekkel hazánkban gyakran előfordul. Azt akarjuk, hogy olyanoknak lásson minket, amilyenek vagyunk. A nézeteltérésekről folyó vita szabad társadalmunkban normális dolog és hozzájárul a jobb kölcsönös megértéshez. Ma estétől kezdve nyugodtan beszélgethet Eisenhower elnökkel a Camp David-i lakában. Reméljük, hogy e beszélgetések országaink jobb kölcsönös megértését eredményezik és hozzájárulnak a világbéke naqv ügyéhez. Reméljük azt is, hogy az Egyesült Államokról, népéről és életmódjáról szerzett jő benyomásokkal tér majd haza. Nyikita Hruscsov válaszában a következőket mondotta: Nagy örömmel hallgattam Herter úr baráti szavait. Teljesen egyetértek a mondottakkal. A magam és Moszkva (TASZSZ). - ORLOV. A TASZSZ KOMMENTÁTORA AZ ÁLTALÁNOS ÉS TELJES \ LESZERELÉSI JAVASLATTAL FOGLALKOZVA "EZT IR.TA: Az ENSZ közgyűlése napirendjére tűzte az általános és teljes leszerelésre tett szovjet javaslatot és később vitázni akar e létfontosságú kérdésről. A világ azonban nem vár a hivatalos vitára. Minden világrészen már megvitatják az új javaslatokat. E világvítába nem annyira diplomaták, mint inkább a nagyközönség képviselői kapcsolódtak be. Állandóan olvasunk a leszerelési javaslatról a világsajtóban, mindenki, aki szívén viseli a béke sorsát, arról beszél. Senki sem vádolhatja túlzással a DAILY MIRROR című angol lapot, mely azt írja, hogy „Hruscsov beszéde, melyben az öss'zes fegyverek megsemmisítését javasolta, továbbra is a legnagyobb újság a világ számára". A sajtó szerint minden egyéb ilolog „az oroszok e rendkívül fontos javaslatához viszonyítva eltörpül". Ha megpróbáljuk elemezni a leelvtársaim nevében szeretném őszintén megmondani, hogy az elnök úr meghívása nagyon megörvendeztetett minket, hoqy nagyon elégedettek voltunk itteni látogatásunkkal és találkozóinkkal. Meg kell mondanom, hogy véleményem szerint semmi előre nem látható dolog nem történt látogatásunk során. Önök azt hiszik, hogy ha ellenvetéseink vannak valamivel szemben, ha valamibon nem értünk egyet, akkor már elégedetlenségünket fejezzük ki. Nem. csak azt fejezzük ki, hoqv nem értünk egyet mások nézetével, ez pedig egészen természetes. Megértem miért gondolják ezt: Hiszen rosszul ismerik rendszerünket. Nálunk sem kevesebb, sőt méq több a vita éí ,polémia a gyakorlati kérdésekről, mint önöknél. De az önök rendszeréből következik, hogy a vitákat drámai és szenzációs színben tüntetik fel. Amikor különféle kérdések tárgyalásakor nálunk nézeteltérések merülnek fel, csendben tárqyalunk. Hisz azok, akik a letárgvalásra előterjesztett bizonyos javaslattal nem értenek egyet, elvéqre uqvanabból indulnak ki, mint a javaslat szerzői. Ezért fordulnak elő nézeteltérések, viták, de azért még sem történnek szenzációk. Természetesen néha vannak viták szerelési javaslat óriási visszhangjának okait, mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy nem valamilyen személyi szúk erdekekből, konjunkturális latolgatásokból ered. A leszerelési javaslat nem egy állam, vagy államcsoport, hanem kivétel nélkül minden ország érdekeinek megfelel. Sok hírmagyarázó is hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió akkor állt elő javaslataival, amikor senki sem gondolhat arra, hogy «z általános és teljes leszerelésre azért, törekszik, mert elmarad a legkorszerűbb fegyverzet terén. Noha kevesen tagadják a szovjet javaslatok konstruktív jellegét, mégis egyesek megkísérlik csökkenteni vonzóerejüket. Különféle módszerekhez folyamodnak. Egyesek kétséget akarnak kelteni a szovjet javaslatok reális, gyakorlati és megvalósítható jellegéről és „idealista", „megvalósíthatatlan álomnak" nevezik. Mások viszont még messzebb mennek és rá akarják fogni » Szovjetunióra, hogy a leszereléssel a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok gazdaságát akarja „aláásni". Egyszerűen megdöbbentő az a tény, hogy egyes amerikai újságírók, közéleti tényezők és államférfiak nem hisznek abban, elvi kérdésekről, ezek redszerint nagyon drámaian végződnek. Nem fogok konkrét példákat említeni, a jelenlevők tudják, hogy mire gondolok. Ez azonban ne akadályozzon minket országaink kapcsolatainak javításában. Jóakarattal megtalálhatjuk és meg is koll találnunk a mindkét fél érdekeinek megfelelő megegyezést. Most pedig kijelentem: Öröm számomra, hogy ilyen jó körben nyilatkozhatom így, Herter úr, hogy találkozóink az amerikai néppel igazolták, hoqy helyesen cselekedtünk, amikor elfogadtuk az elnök meghívását, hoqy ezek az összejövetelek reményt adtak: USA-beli utunk hasznos eredménnyel jár. Mindent mcqteszünk, hoqy az elnökkel ma kezdődő megbeszéléseink kedvező eredményekkel járjanak. Erőnkből telhetően mindent meqteszünk. hoqy megbeszéléseink után országaink viszonya jobb legyen, mint eddig. Ha majd visszatérünk hazánkba, tájékoztatni fogom népünket ? tárgyalás eredményeiről. Meggyőződésem, hoqv népünk megérti és helyeselni foqja az itteni meqbeszéléseinken kifejtett törekvéseinket, azt az iqyekezetünket, hoqv a Szovjetunió és az USA kapcsolatainak fokozatos javulásából kibontakozzék országaink barátsága, ami a béke meqszilárdításának érdeke. hogy gazdaságuk erős katonai pillérek nélkül is normálisan tudna létezni Eg.yes lapok azt írják, hogy a Szovjetunió a részleges, vagy teljes leszereléssel „aránylag" többet nyerne, mint az USA. Ezt a nézetet vallja a NEW YORK HERALD TRIBÚNE pénzügyi kommentátora. Meanynek, az AFL-CIO amerikai szakszervezeti társulat vezérének nyomására e társulat olyan határozatot hozott, mely elutasítja a szovjet leszerelési javaslatokat anélkül, hogy egyáltalán tárgyalna velük. Meany és egyes más amerikai reakciós szakszervezeti vezetők állítólag azért ellenzik a leszerelést és ragaszkodnak a lázas fegyverkezéshez, hogy így biztosítsák a nagyobb foglalkoztatottságot és elhárítsák a munkanélküliséget. Ez a érv már azért sem meggyőző, mert az USA fegyverkezési kiadásai az utóbbi időben növekedtek, de a munkanélküliség mégis tovább nőtt. A francia sajtó adatai szerint a NATO 15 tagállama másodpercenként 80 millió frankot költ fegyverkezésre. Amerikai adatok szerint egy bombázógép helyett 500 tantermet építhetnének, egy lőszerszállító hajó értéke pedig lehetővé tenné, hogy 19 ezer tanító fizetését évente ezer dollárral emeljék. Egy amerikai „Polarisz" rakétakiiövö tengeralattjárói árán 253 kórház épülhetne. Ez a helyzet mindenütt, ahol óriási eszközöket fordítanak fegyverkezésre. Ki fizetne rá a leszerelésre? Nem nyerne-e minden nép azzal, ha ilyen fordulat következne be • nemzetközi ügyekben?. Gettysburg város környéke, amely a következő két napra a világsajtó főhadiszállásává válik, nyugalmas, csak itt-ott tűnik fel egy-egy sírkő - az amerikai polgárháború elesetteinek emlékműve. A gettysburgi síkságról az országút erdős hegyek között kígyózik. Az autóoszlop itt megáll egy őrház leeresztett sorompója előtt. Egy gyalogos és egy tengerész ellenőrzi iratainkat. Ezután a felemelt sorompó alatt autóink befutnak egy aszfaltozott erdei útra, a hatalmas régi fák óriási koronái alatt rejtőző baraktáborba. Ezek a házak valaha Roosevelt elnöknek nyári lakhelyül szolgáltak az utolsó háború idején. Feltesszük magunkban a kérdést: Mennyi maradt itt meg Roosevelt megfontolt szelleméből, az USA és a Szovjetunió közötti együttműködés és barátság szelleméből? A lenyugvó nap sugaraitól megvilágított rétre három helikopter száll le és azután három autó viszi a tárgyalások résztvevőit az egyik ragyogóan kivilágított földszintes faház elé. Az első kocsiból Gromiko elvtárs száll ki és segít a kiszállásnál Herternek, az USA külügyminiszterének, aki mankóra támaszkodva jár. A másik autóból Ny. Sz. Hruscsov és D. Eisenhower lépnek ki. Üjból felvillannak a fényképészek lámpái. A két államférfi kitűnő hangulatban van, tréfálkoznak és nevetnek s mindez megerősíti azt a derűlátást, amellyel a világ e tárgyalások elé tekint. Camp Davidban bezárultak a kis faház ajtói, a fények kialudtak és 6 óra 5 perckor megkezdődött a történelmi tárgyalás. PREMYSL TVAROH j WASHINGTONI TUDÓSÍTÁSUNK Ny. Sz. Hruscsov és D. Eisenhower DÄ

M tárgyalnak Ház közötti térségen és ennek még egy oka van: mintegy az egész emberiséget képviselik itt. Azért vannak itt, hogý emlékeztessenek rá: a nagy „kettősön" függ feszült figyelemmel milliók tekintete, a világ éberen őrködik sorsa felett és azt óhájtja, hogy Hruscsov és Eisenhower nézetei a béke kérdésében még jobban közeledjenek egymáshoz. Washingtonban ez idő szerint újból szokatlanul meleg időjárás uralkodik, oly meleg, aminőre nem volt példa. A hőmérő higanya egészen a 90 fok Fahrenheitig emelkedik és az emberek verejtékező homlokukat törölgetve amerikai családiassággal kiabálják egymásnak az autóbuszokban: „Hát ezt hozták nekünk az oroszok! Szibériából!" Igen, Ike és Nyikita már megegyeztek, az idén nem lesz tél!" Pénteken három óra előtt számos újságíró gyülekezett a „fehér- és a sárga"-ház közötti utcán, hogy Hruscsovot és Eisenhowert elkísérjék a mintegy nyolcvan mérföldnyire Washingtontól északra fekvő Camp Dávidba, ahol este 6 órára tűzték ki a két államférfi első munkaülését. Az autókkal és emberekkel zsúfolásig telt utcában izgatott, ünnepi hangulat uralkodik. Mindnyájan érezték, hogy a következő pillanatokban újabb mérhetetlenül fontos felvoríás kezdődik az emberiség bonyolult drámájában. Hruscsov és Eisenhower már megegyeztek abban a nézetben, hogy a tűzzel való játéknak, amelyet cinikusan „hidegháborúnak" neveznek, véget kell vetni és az emberiség elvárja, hogy az új felvonás, amely előtt éppen most gördül fel a függöny, a megoldás és nyugalom első elemeit hozza a cselekménybe. A szünet csendjében, amely mérhetetlenül hosszúnak tűnik, jóllehet mindnyájunknak már szükségünk volna szünetre, egy kis pihenésre és alvásra, az autók körül álldogálunk és idegesen tekintgetünk hol a Fehér Házra, hol a sárgára, melyikük jön ki elsőnek, hogy a másik elé menjen. De az ajtó nem nyílik sem itt, sem ott. A türelmetlen feszültség növekszik. Végül híre érkezik, hogy a rendezésben változás állott be: Eisenhower Hruscsovnak azt javasolta, hogy helikopteren utazzanak és Hruscsov a javaslatot elfogadta. Cjabb izgalom a hivatalos kíséret és i az újságírók között. A két államférI fit el kell kísérni a helikopterhez. S azután hajrá, százmérföldes gyorsasággal Camp Davidba, hogy jelen legyenek megérkezésükön és a történelmi pillanaton, amikor végül Amerika egy asztalhoz ül a Szovjetunióval, hogy megtárgyalja a kölcsönös ellentétek okait és reméljük, hogy a tárgyalásokban megtalálja a legégetőbb kérdések megoldását. Az autóoszlopban rohanok Camp Dávid felé. Elől a rendőrségi motorkerékpárok szirénái üvöltenek. Örült és ijesztő kép ez — nem úgy fest, mint egy békés találkozóra vivő út, hanem inkább úgy, mintha tűzvészt sietnének oltani. De ezt esak mi, újságírók érezzük így. Valahol fejünk felett dallamosan zúg a helikopter, amelyen a két államférfi Eisenhower elnök vidéki lakhelyére utazik s letekint a kedves vidékre, amelyen a farmerek fehér házai világítanak dús zöld rétek közepén. Ojból felnézünk a kék égen repülő helikopterre és mindannyiunkon jó hangulat, általános derűlátás lesz úrrá. Eisenhower és Hruscsov szép napfényes időt és jó környezetet választottak találkozóikhoz TARTSAK MEG NÉZETÜKET A VITÁS KÉRDÉSEKET NE ERŐVEL, HANEM ÉSSZEL OLDJUK MEG KI NYER A LESZERELÉSEN? JJJ SZÖ 4 * *

95

9- szeptember 27,