Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-27 / 268. szám, vasárnap

NY. SZ. HRUSCSOV BESZÉDE a mttsburgi vállalkozókkal lefolut találko

zón az ideje

, hogy tankok helyett traktorokat, ágyuk helyett cséplőgépeket gyártsunk Pittsburg (TASZSZ) Kormányzó úr! Polgármester úr! Rektor úr! Hölgyeim és uraim! ürülök, hogy találkozhatom önökkel, talán azért, mert az önök városa — a nagy ipari város — élénken emlékeztetett távoli múltamra, gyermekkoromra és fiatal éveimre, a Donbaszban végzett munkámra. Talán ezért, mert egyáltalán szívesen találkozom vállalkozókkal. De legfőképp két okból örülök annak, hogy találkozunk: Meghonosodott, jó szokás a beszédet a hallgatók türelmének megköszónésével kezdeni. Nem sértem meg a jő hagyományt, Engedjék meg, hogy szívélyes köszönetemet fejezzem ki önöknek a meleg fogadtatásért és sikert kívánjak munkájukban s magánéletükben. Amikor az önök városában különféle emberekkel találkoztam, éreztem, hogy közöttünk már kialakult valamilyen kapcsolat. Nekünk, oroszoknak és valamennyi szovjet embernek mindig is tetszett az amerikai ésszerűség, az idő megbecsülése és a vállalkozó szellem. Természetesen az amerikaiaknak csak néhány tulajdonságát soroltam fel. Nekünk, szovjet embereknek szintén vannak sajátos vonásaink — a forradalmi lendület, a bátorság és a kezdeményezés. Ha a két ország erőfeszítéseit valamilyen közös alapon egyesítjük, pl. a békéért és az emberiség haladásáért vívott harc alapján, jó eredményeket érünk el. (Taps.) Hölgyeim és uraim! Ügy vélem, megengedik, hogy beszédemet ne" felvtassnm orosz nyelven, hisz a jelenlevők többsége nem ért oroszul. Megkérném fiatal tolmács barátomat, hogy beszédem szövegét olvassa fel angolul. Ez rövid lesz, annál is inkább, mert amint a rektor úr mondotta, választani kell hosszú vagy rövid | beszéd között és én a legrövidebbet választom. (Nevetés a teremben, taps.) Ültessük át mindezt a vállalkozók nyelvére. Az önök országa az ipari fejlődés magas színvonalát érte el. Az Amerikai Egyesült Államok iparának rohamos fejlődése megdöbbentette az egész világot, lelkesedést, sőt gyűlöletet keltett más országokban. Fejlődésük és erejük ütemében azelőtt nem volt méltó partnerük. Most van, ez a Szovjetunió. Forradalmi feltételek között és új társadalmi alapon felhasználtuk mindazt a hasznosat, ami önöknél létrejött és megmutattuk, hogy az önök sikereit nemcsak hogy meg lehet ismételni, de túl is lehet szárnyalni. A KOMMUNIZMUS JELZÉSE EGYRE HANGOSABB Egyes területeken már ma túlszárnyaljuk az önök országát. Képletesen szólva jelzéseket váltunk egymással. A mi jelzésünket önök egyre hangosabban és közelebbről hallják, s ez évről évre hangosabb lesz. És nincs messze a nap, amikor megérkezünk ugyanarra az állomásra, mint önök, üdvözöljük önöket és együtt fogunk tovább haladni. Csakhogy akkor már mi leszünk elől és nem önök. Nem mi fogjuk követni önöket, hanem önök követnek majd bennünket. Ne legyenek túlságosan szigorúak hozzám és ne ítéljenek el azért a szilárd meggyőződésemért, hogy az események éppen így fognak fejlődni. Hajlandók vagyunk versenyezni ily nemes téren, a nemzetek anyagi és kulturális szükségleteinek biztosítása terén, Talán tudják, hogy a Szovjetunió már most a világ második ipari nagyhatalma. Egyébként sz önök országa is valaha a második helyen állott, de azután az első helyre került. Önök ezt egészen természetesnek tartották. Miért tartják tehát egyes honfitársaik lehetetlennek, sőt megengedhetetlennek, hogy feladatul tűztük ki, hogy a második helyről az elsőre kerülünk Komolyan akarunk versenyezni az önök országával. A Szovjetunió népgazdaságfejlesztési hétéves terve nagy érdeklődést keltett az egész világon. Nem fogom önöket untatni s csak néhány számadatra mutatok rá. Nálunk 1958-ban kb. 55 millió tonna acélt gyártottunk, 1965-ben 86-91 milliót fogunk gyártani. Tavaly mintegy 40 millió tonna nyersvasat termeltünk és a jövőben 65-70 millió tonnát szándékozunk gyártani. Hengerelt anyagot kb. 43 millió tonnát termeltünk, 1965-ben 65-70 millió tonnát gyártunk majd. Bejelenthetem önöknek, hogy a hétéves terv első éve alapján s az 1960. évi feltételek szerint ipari termelésünk gyarapodása nagyobb lesz, mint ahogy előzőleg terveztük. A hétéves terv feladatait tehát, ahogy ezt feltételeztük, túlszárnyaljuk, a tervet a kitűzött határidő előtt teljesítjük. Amint látják, nagy léptekkel akarunk előrehaladni és ehhez elég erősek vagyunk. Országunk értékes tapasztalatokat szerzett az ipari, tudományos és műszaki fejlődés terén. Nálunk pl. jobban kihasználjuk a nagyolvasztók hasznos felületét, mint önöknél, Kohászaink több acélt termelnek a martinkemencék belsejének minden egyes négyzetméterére számítva. Hazánkban már nagy méretekben alkalmazzuk az oxigén bevezetésének módszerét a kohászatban. Most sikeresen alkalmazzuk a természetes- gázt a kohászatban. Vajon felsorolhatunk-e mindent? Csak a kohászatról beszéltem. Képletesen szólva a két ipari nagyhatalom, a Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatokat — műszaki kifejezéssel élve — két párhuzamos egyenesen való 'haladásként képzelhetjük el. Mi a magunk módján, önök is a maguk módján haladnak. Egyes emberek talán elégedettek lehetnek az események ilyen fejlődésével. Természetesen még az ilyen párhuzamos és elszigetelt fejlődés is jobb volna, mint a viszályok és konfliktusok. De eme országaink közötti kapcsolatokat másként is elképzelhetjük. Ezek a vonalak valahol, bizonyos ponton talán közelednek egymáshoz, Más szavakkal: kapcsolatba lépnek, létrejön a gazdasági, kulturális, tudományos és műszaki csere. Ilyen fejlődést óhajtunk és hajlandók vagyunk közölni önökkel műszaki sikereinket anélkül, hogy belőlük titkot csinálnánk. Önök a mi országunk irányában hasonló módon járjanak el. önöknél természetesen nem szokásos ez az eljárás. Mindenki megtartja magának a technikai titkot és nem akar semmit sem közölni nemcsak egy más országgal, de még saját szomszédjával sem. Mi a teendő tehát? A KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖK ALAPJÁN Mi egyszerű eljárást javasolunk, a kölcsönös előnyök alapján való kapcsolatot. Népeink ugyan különböző módon élnek, különbözik az életmódjuk, nincsenek egyforma szokásaik, de egy ég alatt keil élnünk. Jóllehet az önök' országának éghajlata sokkal enyhébb és melegebb, mint a miénk, ennek ellenére a politikai hideg levegő önök felől és nem felőlünk áramlik. Mi ugyan északiak vagyunk s ezért nem félünk a hidegtől, ďe ennek ellenére szeretnénk, ha a világon kellemesebb, enyhébb fuvallatok és nem hideg szelek járnának. Háborút sem a mi népünk, sem az önöké nem akar. Éljünk tehát mint jó szomszédok, vagyis amint nálunk mondják — nyugalomban és békében. Alapozzuk kapcsolatainkat a békés együttélés elvére Ez senkinek sem nyújt egyoldalú előnyöket, senkit sem károsít meg, nem követel áldozatokat, de mindenkinek hasznára válik. És főleg hasznos a béke ügyének. Jó a kezdet - mindkét fél részéről magas színvonalú kölcsönös látogatásra került sor. Meggyőződésünk, hogy látogatásom az USA-ban és az USA elnökének küszöbönálló látogatása a Szovjetunióban elősegíti a még jobb kölcsönös megismerkedést és megértést, az együttműködéshez vezető út megtalálását. Ha mindkét fél óhajtja, ezt az utat megtaláljuk. Hazánkban ma nagyon népszerű a jelsző: „Utóiérni és megelőzni az Egyesült Államokat". Egyes honfitársaik e jelszótól megijedtek, veszedelmet látnak benne Amerikára nézve, De'milyen „veszély" áll itt fenn önök, amerikaiak számára? Gazdasági érdekeink seholsem ütköznek. Vajon hazánknak, amely oly nagy, s békés országépítéssel foglalkozik, nem érdeke-e a szilárd és tartós béke, a más országokkal való sokoldalú gazdasági, technikai és kereskedelmi kapcsolatok? Igen, ez érdeke! Vajon a fejlett iparú országok nem nyújthatnának-e hathatós és egyre növekvő segítséget a gazdaságilag kevéssé fejlett országoknak? Biztosíthatom önöket, hogy hétéves tervünk irányzata békés. Tervünk lényege az, hogy megjavuljon az emberek élete. Sajnos azonban, olyan időben élünk, amikor a gyártott acélmennyiség nem szolgál csupán békés célokat. Mily boldogok volnának országaink népei, az egész világ népei, ha az egész Amerikában és főleg itt Pittsburgban, valamint a Szovjetunióban és más országokban a gyártott acél kizárólag békés célokat szolgálna. (Taps.) Ügy vélem, egyetértenek velem, ha azt mondom, még ha két életünk volna is, egyetlenegy nagy és magasztos feladatnak kellene szentelnünk — a nemzetek közötti béke megszilárdlEgy kovácsot ábrázol, aki kardból ekét készít. Ha valaki önök közül járt New York-i kiállításunkon, láthatta e kiváló alkotást. A szobrász sikeresen bronzba öntötte azt, amit az emberek milliói és milliói gondolnak és amiről álmodoznak. Vajon nincs-e itt az ideje, uraim, hogy a martinkemencékben a felgyülemlett fegyverkészleteket átolvaszszuk, nincs-e itt az ideje, hogy a tankokat traktorokká, az ágyúkat cséplőgépekké kovácsoljuk s az atom minden erejét kizárólag békés célokra fordítsuk? NY. SZ. HRUSCSOV EGY SAN FRANCISCÖ-I ÉLELMISZERARUHÄZBAN KÖZELEBBRŐL SZEMÜGYRE VESZI AZ EGYES ÁRUCIKKEKET, tásának. (Taps.) Hazánkban él egy ismert szobrász, Jefgenyij Vucsetics. Nagyszerű szobrot alkotott „A kardokba! ekét kovácsolunk" címmel. Ami a Szovjetuniót illeti, amint már az Egyesült Nemzetek Szervezetében mondottam, készek vagyunk ezt akár ma is megtenni. KOVÁCSOLJUNK A KARDBÓL EKÉT Nagyon bonyolult nemzetközi helyzetben élünk, jóllehet a beborult égbolton Időnként világos napsugarak törnek át. Vajon nem élünk-e ily világos napokat most is? A nemzetközi kapcsolatok állapotát az utóbbi években nem véletlenül neveztük „hidegháborúnak". Az ilyen feszültség közepette a „hidegháború" könynyen változhat meleg háborúvá, sőt nagyon is forró nukleáris háborúvá, amely nemcsak megéget, hanem fel is perzsel. Eme áldatlan távlat megakadályozásának leghelyesebb útja elpusztítani a háború minden eszközét, vagyis „a kardokból ekéket kovácsolni." Javasoljuk a hidegháború törvényen kívül helyezését — mindenütt és mindörökre. Vannak természetesen emberek, akiknek érdeke ennek pontosan az ellenkezőjét diktálja. Félnek attól, hogy ha nem lesznek katonai megrendelések, a békés termelésből nem húznak nyereséget. Félnek attól, hogy a fegyvergyártás beszüntetése éa a békés termelésre való áttérés megrendíti az ipart és az egész gazdaságot. Az ilyen hangulat azonban csak rövidlátásból fakadhat. Az ilyen emberek ama elv szerint élnek, hogy nem néznek messzebb az orruk hegyénél. Ha valóban sor kerül a ma gyártott fegyverek felhasználására, akkor a háború tüzében nemcsak a gyártástól felhalmozott nyereség éghetel, hanem nagyon sokan e nyereségek tulajdonosai közül is. Kérem, értsenek meg helyesen. Nem akarok senkinek semmit a szemére vetni, de igyekszem hangsúlyozni azt a gondolatot, hogy a gazdagságot is csak akkor lehet felhasználni, ha az nem válik porrá és hamuvá. Nem titok, hogy a béke megőrzéséért különös felelősség 'hárul a mi országainkra. Képzeljék csak el, hogyan festenének a nemzetközi kapcsolatok, hogy ha az USA, a kapitalista világ leghatalmasabb országa és a Szovjetunió, a szocialista országok legnagyobbika és leghatalmasabbika kölcsönösen jó kapcsolatokat, sőt együttműködést létesítenének egymással, amelyből barátság fakadna, amit szintén óhajtanánk. Egyetértek Eisenhower úr ama szavaival, amelyeket annak idején mondott miszerint ha kölcsönös bizalom jön létre Amerika és a Szovjetunió között, akkor semmilyen más államok közötti ellentétek sem veszélyeztethetik a világ egységét és békéjét. E szavak hamarosan a második világháború után hangzottak el, amelyben oly fontos szerepet játszott Eisenhower, most az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Miért ne valósulnának meg e jó gondolatok. Mi készek vagyunk megtenni mindent, hogy az Amerika és a Szovjetunió közötti kölcsönös bizalom biztosítva legyen, ami hozzájárulna a világ valamennyi nemzete békéjének biztosításához. Nincsen semmi komor/ akadály, amely o- ^ágainkat meggStoiná abban, hc y békében és barátságban éljenek egymással. Országaink között természetesen vannak ideolSg ai különbségek, de ez nem jelent alad.ilyt. A második világháború idején e különbségek szintén fennálltak, de nem gátoltak meg bennünket abban hogy jó barátok legyünk. Nem volna szabad gátolniok abban sem, h így erőinket ma is egyesítsük a világ tartós békéjéért vívott harcban. íJríHünk annak, hogy a reálisan gondolkodó emberek az USA-ban is hajlanak e gondolat felé. Miné! több ilyen ember lesz, annál jobb. Kc-11, hogy kölcsönösen jól megértsük egymást. A oékéért nem könyörgünk, csupán azt hisszük, hogy az emberiség természetes állapota nem a háború, ha.iem a béke. Az USA-ban tett utammal kapcsolatban egyes országikban külonfiieképp magyarázzuk az országaink képviselői köz it ti kölcsönös ia-.ogatások céljait. Sőt, egyes emberek kijelentik, hogy Hrus:sov E'ser.h iwerrel együtt „fel akarja osztani a világot". Ki kell jelentenem, hogy ez a magyarázat teljesen alaptalan és esztelen. Azok az emberek, akik így mérlegelnek, minden eseményre a rablók szemével tekintenek. A maguk módján így gondolkodnak: ha erős vagy, ragadj el mindent, amit csak elvehetsz! Mi azonban egészen más erkölcsű emberek vagyunk. Erőnk csak népünk és a többi nemzet javát szolgálja. Erőnket a béke és a világbiztonság biztosítására használjuk fel. Erőnk semmi más célt nem szolgál. Kölcsönös látogatásunk és a nemzetközi helyzetről, valamint a szovjet-amerikai kapcsolatokról folytatott megbeszéléseink nemcsak a mi országainknak, hanetex valamennyi többj országnak is hasznosak. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti vitás kérdések közül legalább néhánynak a r-enáczrse nem maradhat kedvező befolyás nélkül az egész nemzetközi helyzetre, országainknak valamennyi kis és nagy országhoz fűződő kapcsolatára. LEGSZEBB ÉLMÉNYEIM A GÉPGYÁRBAN Most pedig a West Homesteade-i „Mesta" társaság gépgyárának meglátogatásakor szerzett benyomásaimról szeretnék beszélni. Találkoztunk az igazgatóság képviselőivel, a tisztviselőkkel és munkásokkal. Hasznosak voltak e találkozók. Ütközben és visszafelé találkoztunk Pittsburg lakosaival, bár bizonyos távolság volt köztünk. Örömmel viszonoztam az országút két oldalán várakozó sokezer ember baráti üdvözlését. Engedjék meg, hogy őszinte hálámat fejezzem ki Frank Meste úrnak, a gépipari társaság alelnökének, aki oly kedvesen fogadott minket az üzemben. Szeretnék általa köszönetet mondani azoknak a munkásoknak, mérnököknek, műszaki dolgozóknak és tisztviselőknek, akik látogatásunk alkalmával nagyon barátságosan viseltettek irányunkban. A legszebb élményekeť szereztem Pittsburgban és

> lakói körében. Látogatásunk önöknél véget ér és hogy úgy mondjam, Lodge úr örülhet: Végre befejeződik „nehéz" munkája, mely abban állt, hogy végigkísérjen Amerikán. (Élénk derültség). Lodge: öröm volt számomra. Hruscsov: Köszönöm. Lehet, hogy néhány nap múlva azt mondja: Drága vendégem, öröm számomra, hogy kikísérhetem. (Derültség a teremben). (Lodge nevet, kezével tiltakozik a kijelentés ellen). Hruscsov: Mi rossz van benne? Ta-lán nem akar jóban elválni tőlem? (Derültség a teremben). Vagy azt akarja, hogy rosszban váljunk el? (Derültség a teremben). Lodge: Kedves vendégem volt. Sajnálom, hogy amerikai útja véget ér. Hruscsov: Köszönöm. Megnyugtathatom önt, hogy ha eljön hozzánk a Szovjetunóba, meglátja, hogy nemcsak jó vendégek, hanem jó vendéglátók is vagyunk. (Élénk derültség a teremben. Taps.) Nagy elégedettséggel tölt el gyönyörű városuk lakosságának irántunk, szovjet emberek iránt tanúsított viszonya, elégedettek vagyunk szlvélyességükkel és forró szeretetükkel, főként azzal, hogy tudatosítják amerikai látogatásom jelentőségét, tudatosítják az államaink közti viszony javulásának fontosságát. Engedjék meg, hofly őszinte hálámat fejezzem ki John Wright püspöknek, aki — mint erről Lodge úrtól értesültem —, felszólította a hívőket, hogy jó vendéglátókhoz méltón fogadjanak engem és kíséretemet és így teremtsék mefl országaink viszonya javulásának feltételeit. Őszintén köszönöm a lelkésznek ebédünk elején mondott Imáját. Azt tolmácsolták, hogy kapcsolataink javulásáért Imádkozott, azért, hogy béke legyen országaink népei, minden nép között. Meg kell mondanom önöknek uraim, hogy hazánk összes polflárait — az ateistákat éppúgy, mint a hívőket, az összes felekezetek papjait (hazánkban pedig sok nemzet és sok különféle egyház él), vallásfelekezetre, bőrük színére való tekintet nélkül egy gondolat élteti: Minden szovjet ember békét akar és mindent megtesz azért, hogy biztosítsa a népek békéjét, a világbékét. A papok, a mollák. a rabbik az önök papjaival és püspökeivel egyetemben azért imádkoznak Istenhez, hogy béke legyen a földön és barátság honoljon a népek között. (Taps.) Biztosítani szeretném önöket —, könynyen beszélek önökkel, mert önök közül sokan jártak a Szovjetunióban és van bizonyos elképzelésük államunkról, népünkről és vendégszeretetéről —, hogy szeretjük hszánkat. államunkat, mint ahooy önök szeretik hazájukat és államrendszerüket. Nálunk' az emberek éppúgy szeretik családjukat, mint önök. Amikor áthaladtunk városalkon és falvaikon, sok szép fiatalt láttunk. Jöjjenek el hozzánk, sikereink ez Irányban sem kisefibek (élénk derültség a teremben), mint az ipar fejlesztésében. A mi polgáraink éppúgy szeretik gyermekeiket, feleségeiket, atyjukat, anyjukat és gondoskodnak jólétükről. (Taps.) Az önök országa gazdag, magas szinvonalat értek el. Amikor felszólították önöket, hogy imádkozzanak ,,a kommunizmus rabjainak" felszabadulásáért, egyik moszkvai összejövetelemen Nixon alelnök úrral tréfásan megjegyeztem: „Nézzék meg, hogyan élnek" a kommunizmus rabszolgái", beszéljenek velük, kérdezzék meg őket, nem panaszkodnak-e életükre." Most pedig, hogy önökhöz ellátogattam, szeretném megismételni ugyanazt á tréfát. Ne ítéljenek szigorúan: Eljöttem, hogy megnézzem, hogyan élnek a kapitalizmus rabszolgál. Meg kell mondanom, hogy nem élnek rosszul. De ml sem maradunk el önök mögött. Jól élünk és még jobban akarunk élni. Tudunk gondoskodni magunkról s hazánkról és meggyőződésünk, hogy utolérjük és meg(Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÖ 575 * 195?- szeptember 12.