Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-21 / 262. szám, hétfő

HRUSCSOV: Békét és barátságot óhajtunk a világ valamennyi népével Ny. Sz. Hruscsov beszélgetése az amerikai kongresszus vezetőivel és a szenátus külügyi bizottságának tagjaival New York (TASZSZ) - Ny. Sz. Hruscsov szeptember 16-án Fulbrightnek, a szenátus külügyi bizottsága elnökének meghívására meglátogatta az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusát. A találkozón 25 szenátor volt jelen, a kongresszus vezetői és a szenátus külügyi bizottságának tagjai. A beszélgetésen részt vett A. A. Gromiko külügyminiszter, M. A. Mensikov, a Szovjetunió amerikai nagykövete, G. Á. Zsukov, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Kulturális Kapcsolatok Állami Bizottságának elnöke, A. I. Adzsubej, L. F. Iljicsov, P. A. Szatyukov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselői, A. A. Szoldatov, a Szovjetunió külügyminisztériuma kollégiumának tagja, O. A. Trojanovszkij, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének titkára. Amerikai részről a beszélgetésen jelen volt J. H. Fulbright szenátor, L. B. Johnson, a demokrata párt szenátusi vezetője, E. K. Birksen, a köztársaság' párt szenátusi vezetője, M. Mansíield szenátor, a demokrata párt szenátusi vezetője, T. F. Green, J. J, Sparkman, VV. Morse, J. F. Kennedy, A. Wiley, C. Hayden, R. B. Russel szenátorok és mások. FULBRIGHT BESZÉDÉBEN ÜDVÖZÖLTE NY. SZ. HRUSCSOVOT, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét. „Örülünk, hogy eljött körünkbe, örülünk, hogy beszélni fog az elnökkel az országaink közötti kapcsolatokat érintő fontos kérdésekről. A Szovjetunió és az Egyesült Államok - mindkettő erős hatalom. A szovjet emberek és az amerikaiak tehetséges emberek. Országaink lehetőségei korlátlanok". Fulbright továbbá hangsúlyozta, hogy a fegyverzet csökkentése és a békés együttélés biztosítása hozzájárulna a béke és a biztonság megszilárdításához és valamennyi nemzet életszínvonalának emeléséhez. „Szeretném önt biztosítani arról - folytatta Fulbright -, hogy népünk éppúgy, mint az önök népe, nem óhajt háborút. Meg kell találni az utakat, amelyek lehetővé tennék a háború keletkezésének elhárítását minden esetben és a békés gazdasági versenyt." NY. SZ. HRUSCSOV ELVTÁRS megköszönte Fulbrightnek a kongresszus vezetőivel és a szenátus külügyi bizottsága tagjaival való találkozóra szóló meghívást. „Teljesen egyetértek mindazzal, amit ön itt mondott — mondotta Ny. Sz. Hruscsov. Önök, szenátor urak, felelős tisztséget töltenek be, önöktől sokban függ e hatalmas állam, az USA politikájának irányzata. Én mindig figyelemmel kísérem az önök beszédeit és e beszédekből sokukat ismerem. Most ismerkedünk személyesen. Nem fognak csodálkozni, ha azt mondom önöknek, hogy nem értek mindennel egyet, amit önök beszédeikben mondottak. Ahogy az orosz közmondás tartja: „Mondjuk meg az igazat és barátok leszünk." De most nem fogunk azzal foglalkozni, hogy melyik szenátor mikor mondott valami rosszat vagy jót. Ez a múlté. Vezéreljen inkább államférfiúi bölcsesség bennünket és gondoljunk a jövőre, arra, hogyan biztosítsuk a népek békéjét és biztonságát. Mi, szovjet emberek mindig nagy tisztelettel tekintünk az amerikai nép sikereire, örülünk nekik, s néha kissé irigyeljük is. Azt akarjuk, hogy gazdaságunk ,,\itólérje az önökét és azután erőt gyűjtve, megelőzze önöket. Ügy vélem, hogy nemzeteink és a jövő nemzedékek hálásak volnának nekünk is, önöknek is, ha a lázas fegyverkezésről áttérnénk a gazdaság és a kultúra fejlesztésében, a népek életszínvonalának emelésében való versenyre. Mi erre hajlandók vagyunk. Véleményem szerint e feladatot egy feltétellel lehet megoldani: le kell mondani az előítéletekről, merészen új útra, a barátság és az együttműködés útjára kell térni. Megértem, nem mindig könnyű megváltoztatni az államok közti kapcsolatok irányzatát, lemondani a régiről, az elavultról és áttérni az újra, a haladóra. A következő, életből vett példára szeretnék rámutatni: Megtörténik néha, hogy az idősebb ember, új cipőt vesz fel, kis ideig jár benne, de azután félre teszi és isimét felveszi a régit. Az új cipő szorítja, a régit már megszokta s úgy tűnik, hogy az kényelmesebb. így van ez néha a társadalomban is. Van, aki. nem fogadja el az újat s ragaszkodik a régihez. Megtörténik a következő eset is: Valaki leányt vár s a felesége fiút szül, vagy lányunokát vár és fiúunoka jön a világra. Természetesen, hogy ilyenkor az ember csalódott, de nem lehet semmit csinálni. A természet nem mindig viselkedik úgy, ahogy az ember szeretné. (Derültség.) A népek mindig harcoltak és harcolnak a haladásért. Valamennyi fejlett országban ilyen vagy amolyan formában forradalmak voltak, amikor át kellett térni a feudalizmusból a kapitalizmusba. Amikor önök függetlenségükért harcoltak Angliával szemben, amelynek az Egyesült Államok a gyarmata volt, az angol kirfly nem küldött önöknek üdvözlő táviratokat, hanem önök a függetlenséget fegyveres harcban vívták ki. Amikor az észak-déli polgárháború folyt, ez szintén haladó harc volt és Lincoln neve, aki az ember szabadságáért vívott eme harc élén állott, örökké élni fog. Most egy új társadalmi rendszer születik — a szocialista rendszer. Kezdetben a szocializmus egy országban győzött, Oroszországban és most Európa és Ázsia számos országában diadalmaskodott. Önök nem lesznek e rendszer hívei, de már mondottam, hogy ha fiúunokát óhajtanak és leányunoka születik, ez nem önöktől függ. Annál kevésbé függ bármelyik ország új rendszerének létrejötte más államok akaratától. Ha mindenki elismeri a más államok belügyeibe valő be nem avatkozás elvét és ez ama jobb elismerését jelenti, hogy minden állam népe megválaszthatja azt az államrendszert, amely neki tetszik, akkor azután a béke biztosítva lesz a földön. És mi semmi mást nem óhajtunk. Mindenünk megvan gazdaságunk fejlesztéséhez és nem törekszünk más országok kincseinek megszerzésére. Most sikeresen építjük a kommunizmust. A többi nemzet, -amely megkezdte a szocializmus- épftését. 6aját tapasztalataival szintén megerősítette a tudományos kommunizmus elméleti prognózusának helyességét. Mi úgy véljük, hogy számunkra a kommunizmus a legjobb rendszer. Nem kérjük az önök beleegyezését. Csak egyet akarunk: hogy ne álljanak az utunkban. Az emberi társadalom szociális változása nem olyan folyamat, amely egyidejűleg folyik le valamennyi országban. Hogy az egyes országok szociális, társadalmi rendje mikor és hogyan változik meg — ez az adott országok népének saját ügye. Isrperjük el ezt és a béke biztosítva lesz. Ha ezt nem ismerjük el, akkor a háborút nem kerülhetjük el Ha más államok rendszerének erőszakos megváltoztatására fognak törekedni, ezek az államok természetesen védekezni kényszerülnek. És háború lesz! Ha megengednek néhány bíráló megjegyzést az önök címére, élek e lehetőséggel. Szeretném nyiltan kijelenteni, hogy a szocialista országokban folytatandó felforgató tevékenység céljaira az eszközök megszavazása. amelyeket az önök kongresszusa jóváhogyatt, nem válik a békés együttélés és a béke ügye javára. Ez nem ésszerű elhatározás. Ha a vállalkozó nyelvén beszélünk, ezenfelül még veszteséges vállalkozás is, az adott esetben a tőke nem hoz százalékokat. (Derültség.) Nem akarom önöket tanítani, önök maguk felelősek politikájukért. Nem tudom, megengedik-e, hogy vendégeik nézetüket kifejtsék, mi azonban a Szovjetunióban örülünk, ha a hozzánk látogató vendégek megmondják nézeteiket még abban az esetben is, ha nem értünk velük egyet. Köszönöm a figyelmüket. Szeretném végül újból hangsúlyozni, hogy egyedül békét és barátságot óhajtunk az amerikai néppel és a világ valamennyi nemzetével. Végezzünk tehát jő tettet. Rajtunk közösen nagy felelősség nyugszik és nekünk teljesítenünk kell a népek vágyait. A népek egyes-egyedül békét óhajtaníak. Ha önöknek tetszik a kapitalista rendszer, hát isten neki, hagyják meg, nekünk azonban a szocialista rendszer tetszik és ne akadályozzanak bennünket abban, hogy úgy éljünk, ahogy akarunk. Valaha az embereket megégették azért, mert azt állították, hogy a Föld forog. Most azonban már riem akad oyan ostoba, aki ezt el ne hinné! Miért nem akarják tehát megengedni, hogy a kommunizmusról alkotott nézeteik mégis csak tévesek lehetnek? De újból ismétlem, ez az önök dolga. Ismerjük el a status quot: A világon vannak szocial'ŕta országok és kapitalista országok, éljünk tehát reális világban a békés együttélés elvei alapján. Miután én elsőnek tettem néhány bíráló megjegyzést az önök címére, igy megteremtettem a feltételeket ahhoz, hogy önök éppen így válaszoljanak nekem. Szeretném meghallgatni az önök bíráló megjegyzéseit és válaszolni rájuk és éppígy felelni egyéb kérdéseire is." (Taps.) Fulbright kijelentette, hogy Ny. Sz. Hruscsov megjegyzései megnyerték tetszését. Ez nyílt beszélgetés — mondotta — és az ilyen vita kellemes nekünk. Fulbright megemlítette Ny. Sz. Hruscsovnak a kongresszus által jóváhagyott ama törvényhez fűzött megjegyzését, amely eszközöket nyújt a felforgató tevékenységre és azt mondotta, hogy e megjegyzéssel nem ért egyet. Rámutatott arra, hogy „a szavakat különféleképp értelmezzük". „Nekünk úgy tűnik, hogy ez nincs így - mondotta továbbá Fulbright — mi nem akarunk beavatkozni más államok belügyeibe. Ellenkezőleg, a Fülöp-szigeteken lehetővé tettük, hogy elnyerjék szabadságukat. Ezt csak úgy mellékesen mondom." Fulbright azután megkísérelte, hogy az egyes szocialista országokat megvádolja azzal, hogy „igyekszenek erővel rákényszeríteni rendszerüket a többiekre." „Amikor az önök elnökével megállapodtunk a találkpzőban veti ellen Ny. Sz. Hruscsov - megegyeztünk, hogy a két államunk közötti kapcsolatokról fogunk beszélni. Teljhatalmat arra, hogy egy harmadik ország nevében beszéljünk, nem kapott sem ő, sem én. Ha kifogásuk van valamelyik szocialista ország ellen, kezdjenek vele tárgyalni és forduljanak közvetlenül kormányához. Ilyen ügyekben a közvetítők nem kívánatosak. A Szovjetuniót képviselem itt és ami a Szovjetuniót illeti, hajlandó vagyok bármely kérdésre válaszolni." „És még egy kérdést" - mondja Fulbright. „ön meg van győződve arról, hogy az önök rendszere jobb, mint a miénk." „Teljesen meg vagyok győződve róla" - válaszolja Ny. Sz. Hruscsov. — De mi történik akkor — folytatta Fulbright — ha egyszer kiviláglik, hogy a kapitalista rendszer a jobb és egyre több ember helyezi előnybe a kapitalizmust a szocializmussal szemben. Belenyugszanak ebbe a ténybe, vagy pedig erőszakot alkalmaznak pozícióik fenntartására? — Nem jósolnánk inkább kávéüledékből - mondja Ny. Sz. Hruscsov. — De ha a történelem megerősítené, hogy a tőkés rendszer valóban sokkal jobb lehetőségeket nyújt a társadalom termelőerőinek fejlesztésére és az emberek jobb életére — mi persze egy mákszemnyit sem hiszünk ebben — akkor elsőnek szavaznék a kommunizmus ellen. Ha tényleg meggyőződnénk arról, hogy a kapitalizmusnak nagyobb előnyei vannak, mint a kommunizmusnak - jegyzi meg gúnyosan Ny. Sz. Hruscsov — akkor azon gondolkoznék, hová menjek: a köztársaságiakhoz, vagy a demokratákhoz, bár úgyszólván nincs köztük különbség. Nehéz választás volna számomra. (Nevetés.) — Tanácsot adhatok önnek, hogy melyik pAt a jobbik - mondja általános derültség közepette Fulbright. — Ne befolyásoljon engem — folytatja Hruscsov — magam akarok választani. (Derültség.) Hisz tudom, melyik pártot képviseli ön, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy a két párt közül melyik a jobb. S nem akarok beavatkozni az önök belügyeibe. (Nevetés.) Fulbright újabb kérdést tesz fel: Hajlandók-e beleegyezni abba. hogy szövetségeseik bármelyike a kétpárt rendszert válassza? — Az ilyen kérdésekben a nemzetek maguk döntenek — válaszolja Hruscsov. R. D. Harrison, az amerikai szenátus egyik legrégibb tényezője, a költségvetési bizottság tagja emelkedik szólásra és megkérdezi: „Óhajtják a Szovjetunió és az USA közötti kulturális és tudományos csere bővítését?" — Igen, az országaink közötti legszélesebbkörű kulturális és tudományos cserét óhajtjuk. De mint mindnyájan tudják, most nem mirólunk van szó. Az 1960 — 1961-es évekre szóló kulturális kapcsolatok egyezményének ellenjavaslata, amelyet az amerikai fél terjesztett elő, nemcsak nem számol a kapcsolatok bővülésével, hanem ellenkezőleg, korlátozza azokat. G. A. Zsukov, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Külföldi Kulturális Kapcsolatok Állami Bizottsága elnöke, aki a beszélgetésen jelen van, tájékoztatást ad arról, hogy az amerikai ellenjavaslat csak két nagy akcióval számol, kettővel a művészet cserelátogatásai terén 1960-ban és egy nagy akcióval 1961-ben. A műszaki cserére tett 17 szovjet javaslat közül az amerikai fél egyet sem fogadott el. Ami a műszaki cserére tett amerikai javaslatokat illeti, a szovjet küldöttség már beleegyezését adta számos akcióba azzal a feltétellel, hogy a külügyminisztérium legalább néhány szovjet javaslatot elfogad. L. B. Johnson, a demokrata párt szenátusi vezetője megkérdezi, egyetért-e a Szovjetunió a szovjet és amerikai tudósok együttműködésével a világűr meghódítása terén? — Természetesen — válaszolja Ny. Sz. Hruscsov. — Miért utasították el tehát, hogy részt vegyenek az ENSZ világűrmeghódítással foglalkozó bizottságának tevékenységében? — kérdi Johnson. — Önök ezt tudják — mondja Ny. Sz. Hruscsov. Ebben a bizottságban a szegény rokon szerepét szánták nekünk, de mi ebbe nem megyünk bele. Mi paritásos alapon javasoltuk az együttműködést, de önök ezzel nem értettek egyet. Mi ezért akkor elutasítottuk e bizottság tevékenységében való részvételünket. Jól tudják, hogy a világűr meghódításával egyelőre gyakorlatilag csak a mi országaink foglalkozhatnak. És önök az ENSZ bizottságában félre akartak bennünket állítani. Sohasem egyezünk bele abba, hogy ilyen megalázó helyzetbe állítsanak bennünket. Nem akarunk prédikációkat hallgatni a bizottságban, amelyben önök vannak többségben. Ne sértsék a mi méltóságunkat, mi sem fogjuk megsérteni az önökét és így az együttműködés biz'tosítva lesz. A kisebbség kongresszusi képviselőjét, a tapasztalt vitázót, E. K. Dirksent, a köztársasági párt szenátusi vezetőjét illeti a szó — mondja Fulbright. Dirksen kijelenti, hogy két kérdése Van. Először megkérdezte, „van-e remény arra", hogy a Szovjetunióban megszüntetik azon hírek ellenőrzését, amelyeket a külföldi tudósítók külföldre küldenek. Minden nemzetnek megvannak a hagyományai — mondja Ny. Sz. Hruscsov —, minden államnak van alkotmánya. önöknél az újságok lehetőnek tartják, hogy bármilyen rágalmazó koholmányt, bármilyen provokációs nyilatkozatot közöljenek, amelyek egésžen a nyílt háborús kihívásig mennek. Nálunk a Szovjetunióban, ha valaki ilyen cikket írna, átadnánk a bíróságnak, a háborús propagandát nálunk törvény tiltja. Az önök tudósítói a Szovjetunióból szabadon juttatnak külföldre bármilyen tájékoztatást és bármilyen hírmagyarázatot, ha azok nem ferdítik el a tényeketj ha nem rágalmazzák és sértik durván a szovjet népet s ha nem tartalmaznak felhívást a háborúra. Számos tudósítójuk ésszerű cikkeket közöl és sajtónk néhányat át is vesz tőlük. Vannak azonban olyan tudósítók is, akik visszaélnek a sajtószabadsággal. — Az önök tudósítói, akik az USÁban dolgoznak, nem állnak ellenőrzés alatt — jegyzi meg Dirksen. Ny. Sz. Hruscsov azt válaszolja, hogyha bármelyik USÁ-ban dolgozó tudósító hazug hírt küldene, szerkesztősége azonnal visszahívná. A szovjet újságírók becsületesen teljesítik küldetésüket. Azonban egyes nyugati tudósítók, akik Moszkvában dolgoznak, olyan dolgokat merészelnek írni, hogyha híreiket a távíró dolgozója elé nyújtanák továbbítás céljából, az felháborodva utasítaná el az ilyen koholmányok külföldre való továbbítását. Cenzúra nálunk nincs, csak ellenőrzés van, amely meggátolja, hogy visszaéljenek a sajtószabadsággal. Nem akarunk közömbös állásfoglalással hozzájárulni az ellenségesség és gyűlölet szításához a nemzetek között. A népek barátságát és együttműködését óhajtjuk. G. A. Zsukov azt mondja, hogy Dirksen szenátor rendelkezésére bo- j csáthat tényleges adatokat a sajtószabadsággal való visszaélésről, amit ' egyes Moszkvában dolgozó külföldi tudósítók elkövetnek. Dirksen nem válaszol. Dirksen ezután feltette a második kérdést — vajon a külföldieknek korlátlan mozgási szabadságot adnak-e a Szovjetunióban. Emellett rámutatott arra, hogy a szovjet emberek szerinte mindennemű korlátozás nélkül beutazhatják az USÁ-t. — Egyezzünk meg tehát abban — mondja Ny. Sz. Hruscsov — hogy minden egyes kilométerért, amelyet a szovjet emberek az USA területén tesznek meg, két kilométert engedélyezünk az amerikaiaknak, akik a Szovjetunióban járnak. A. I. Adzsubej, a Legfelső Tanács képviselője kijelenti, hogy egyszer még azt a kérelmét is elutasították, hogy átrepüljön az Egyesült Államok felett, nem is beszélve az Egyesült Államok területén való útról, jóllehet személyesen Dulles államtitkártól kért vízumot. Hozzáteszi, hogy a szovjet tudósítók, akik azért érkeznek New Yorkba, hogy tudósításokat küldjenek az ENSZ tevékenységéről, a városnak csak bizonyos utcáin járhatnak. — Azt mondották nekem — jegyzi meg Ny. Sz. Hruscsov —, hogy a szovjet diplomaták külön engedély nélkül még Washingtonból New York-ba sem mehetnek. De nem akarom bírálni az önök belföldi előírásait. Csak azt szeretném megkérdezni: mire törekszenek? Azt mondják, hogy oda akarnak menni, ahová kedvük tartja. Erre bizenyos célok miatt van szükségük. Ne lépjenek be idegen hálószobába, ha az ajtaja zárva van, ez nem illik. Nem illik bekukucskálni a kulcslyukon. Azt óhajtják, hogy megszüntessük a mozgási korlátozást a Szovjetunióban? Jó, egyezzünk meg tehát! Számoljuk fel az idegen területen levő katonai támaszpontokat, hívjuk viszsza csapatainkat külföldi területekről, vonjuk őket vissza saját határainkon belül. Biztosítom önöket, hogy azután utazhatnak bárhová, ahová csak kedvük tartja. Önök azonban katonai támaszpontokkal vettek körül bennünket, be akarják járni országunkat és kinyomozni katonai támaszpontjainkat. Mi ezt katonai kémkedésnek nevezzük. Ezért elzárunk önök előtt bizonyos területeket, amelyek hazánk védelmének érdekében állanak. — Vendégünk jó ellenfél volna bármilyen parlamenti vitában — mondja általános derültség közepette R. B. Russell, a szenátus honvédelmi bizottságának elnöke. — Nem ellenfél, hanem védő t— jegyzi meg Hruscsov. — Sokat tud országunkról — folytatja Russell. De meglep, hogy azt hiszi, mi be akarunk avatkozni az önök belügyeibe. Huszonöt éve vagyok tagja a szenátus bizottságának, de nem tudok semmit más országokban végzett felforgató tevékenységet szolgáló tételekről. Meggyőződésem, hogy a Szovjetunió népe most jobban él, mint bármikor ezelőtt. — F.z igaz — mondja Ny. Sz. Hruscsov. — És még jobban fog élni — folytatta Russell. Mi nem szándékozunk az önök belügyeibe avatkozni, de szeretném feltenni e kérdést: Önök a népek önrendelkezési joga mellett vannak. Hajlandók tehát Kelet-Németország lakosságának jogot adni arra, hogy népszavazás útján maga döntse el sorsát? Ny. Sz. Hruscsov emlékeztet arra, hogy a beszélgetés elején megegyeztek abban, nem tesznek fel harmadik országot érintő kérdéseket, — Orosz vagyok — mondja — és a Szovjetuniót képviselem itt. Önök oedig a németek ügyeiről érdeklődnek. Ha vannak ilyesfajta kérdéseik, tegyék fel azokat az NDK miniszterelnökének és ő megadja a kért tájékoztatást: elegendő annyit írni, Grotewohl, Berlin és meglesz! (Derültség). — Meaerősíti megjegyzésem helyességét, hogy jó vitázó - állapítja • meg zavartan Russell. — Még. egy kérdésem van: Szépen beszélt itt nekünk a szovjet holdrakéta felbocsátásáról. Mi a rakéták felbocsátásánál kudarcot vallottunk. Hogyan volt ez önöknél? — Miért kérdezik ezt tőlem, mondja mosolyogva Ny. Sz. Hruscsov - kérdezzék meg inkább Nixont, ö már válaszolt erre a kérdésre; azt mondotta ugyanis, hogy nálunk állítólag már három ízben sikertelenül kíséreltük meg a holdrakéta felbo(Folytatás e 6. oldalon) ÚJ ~ * 1959. szeptember 21.