Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-14 / 224. szám, péntek

K i ro vog r á cl i ól a Javorina i«> j Mit csináljak kislányommal? • • : Piešťan v ból mellékvasút vonal és autóbusz vezet Vŕbové kis mezővá­roskába, ahol a háború után egy új üzem. a Trikota Textilnyár léte­sült. Az üzem szakszervezeti bizottsága Prašnik község közelében a Medzihuštie nevű erdötisztáson. az egykori partizánfábor >zások helvén pionír üdülőtelepet épített. Az üdülőtelepet Gyibrov szovjet ezredesről akarják elnevezni. Ki volt Gyibrov ezredes? A Fehér Kárpálokban ő vezette a II. Sztálin-partizánbrigádot, és a Javorina tövében hősi halált halt. AZ ITTENI ERDŐK tették lehetővé, hogy a partizáncsoportok ezen a te­rületen a Szlovák Nemzeti Felkeiés idején és utána is egészen a felsza­badulásig élénk harci tevékenységet fejtsenek ki. Ezt a területet főiea a II. Sztalin-partizándandár tartotta kezében. A brigád parancsnokát. II­ja Danyielovics Gyibrov szov.iet ez­redest közvetlen környezetében Bat.v­kőnak (apónak) nevezték. Amikor Szlovákiába érkezett, éppei^4. élet­évét töltötte be. Élete flľzdelmes volt. Tizenegyéves korában már a bányában dolgozott, ahol korán rá­jött arra. hogy az emberi boldoqsá­got csak harcok árán lehet kivívni. A forradalmár bánvászt hét évi kény­szermunkára ítélték. 1917-ben fei­sütött a szabadság naoia. További négy éviq harcolt a fehérgárdisták és a német betolakodók ellen. .Ukraj­nában. hazájában a kirovográdi terü­leten nagy partizáncsapatot szerve zett. A szocializmus építése, idején több fontos funkciót töltött be. A Szovjetunió meqtámadása után 1941-ben Ukrajnában maradt, hogy részt vegyen a partizánmozoa'om megszervezésében, s a Vorosilov ne­vű partizánalakulat parancsnoka lett. A Vorosilov-partizánok 16 katonai vonatszállítmányt robbantottak fel, 605 gépkocsit, három robbanószer­raktárt, egy repülőgépet, két tankot és több mint 3000 fasisztát semmisí­tettek meg. Gyibrov ezredest nagy érdemeiért a Lenin a Vörös Csillag és sok más érdemrenddel tüntették ki. Részt vett szülővárosa, valamint Ki­rovoqrád felszabadításában is. Előre­haladott kora ellenére nem maradt otthon, hanem önként jelentkezett a frontra. Iqy került a szvatosinői partizánkiképző táborba, ahol ö maqa válogatta ki harcostársait, akikkel együtt a Szlovák Nemzeti Felkelés segítségére sietett. 1914. SZEPTEMBER 14-én két szál­lítórepülőgép hozta a 21 ejtőernyőst. Gyibrov ezredesen kívül még Losa­kov és Szkripnvik kapitánvok, Hari­toncsik orvos. Halicki hadbíró, Brú­nó vský, Kováč, Jehorov. Ložek, Mi­narčič, Benkovič, Bubán, Janečka, Platko. Tuš, Kovalčík, Biznár ejtőer­nyősök és Nyehasimova rádiótáv­irásznő szálltak le a túróci Žabokre­ky közséqben. az új Csehszlovák Köztársaság területén, melvet akkor a Veličko partizánbrigádja uralt. Gyors menetben, harcok közepette, kompon átkelve a Váq folvón, lóhá­ton és autón került a két csoport a német vonalak mögé egészen Stará Túráig, a Fehér-Kárpátok erdősé­geibe. A várostól 12 kilométerre, a Hlavina nevű településen ütött tábort az újonnan meqszervezett és egye­sült II. Sztálin-partizánbriqád pa­rancsnoksága. Az alakulat zömét Miloš Uher kapitány csoportja ké­pezte. 1944 októberében a II. Sztálin-bri­gádnak már több mint 800 harcosa volt. Szlovákok, csehek, oroszok, uk­ránok és más nemzetiségűek harcos barátsága kovácsolődott itt össze. ILJA DANYIELOVICS maga a meg­testesült szerénvséq volt. Erélyesen meqtiltotta, hoqv áqyat vessenek ne­ki, a legszívesebben fapadon vagv a földön felöltözve aludt, széles nagy köpenyét terítve magára. Szabad per­ceiben ukrán, orosz, grúz dalokat énekelt. Ö tanított meg bennünket az új szovjet himnuszra és más da­lokra. Áhítattal hallgattuk, amikor szép, bariton hanqján elénekelte ked­venc dalát a Dnyeprről: Ti uvigyel boj Dnyepr — otyec rjeka mi v ataku sli pod goroj. Kto pogib za Dnyepr, bugyet zsity veka, kto szrazsalszja on kak geroj. Mindig vígkedőlyü. szerénv és sok­oldalú, de keménv természetű em­ber volt. Nem ismert megalkuvást, s mint .16 katona, kitűnt személves bátorságával. Maqas rangja ellenére mindenkihez őszintén közeledett, tréfálgatott, a lakossággal iqen jó viszonyban volt. A gyermekeket na­gyon szerette. E jó tulajdonságaiért mindenki nagyon becsülte és sze­rette. Mint kitűnő sztratéga több sikeres támadást hajtott végre. Hetekiq tar­tottunk kezünkben a Hlavina telepü­lést és környékét. Már úgy látszott. (Beszélgetés egy édesanyával) hogy itt, ebben a kis partizánország- i^az új iskola épületét, habár — vallot­ban hosszú időre berendezkedünk A NÉMETEK által bitorolt Stará Tura-i iskolák megtámadása után a fasiszták bosszút forraltak Megerő­sítést kaptak és be akarták keríte­ni a brigádot. Ez azonban Ilja Da­nyielovics zseniális vezetésével kike­rült a halálos szoronqatásból. 1944. október 13-án reggel öt órakor a Javorina csúcsát sűrű köd borította. Csöndben mentünk el a morva-szlo­vák határ közelében a turista szálló előtt. Elől jártak az előőrsök, utá­na a parancsnokság, középen Gyibrov ezredes, köztük mi, majd a hátvéd és az egves osztagok. A távolban qép­fegyver kattogott. Futva érkezett vissza az előőrs egy tagja és jelen­tést tett. Uher kapitány néhányad­magával kitört a csoportból és ártal­matlanná tette a gépfeqvvert. Ebben a pillanatban automatafegvver dör­dült és a mi szeretett parancsno­kunk. ellenséges lövedéktől találva a földre rogvott. A lövedék halálra se­bezte nemes szívét, kioltotta életét. Szomorú volt további útunk a bo­šácai Spanie nevű irtványra. ahová harcosai hordágyon vitték tetemét, hogy ott ideiglenesen eltemessék. A felszabadulás után exhumálták és hazájában temették el naav pompá­val. Volt harcosa, N. J. Psenyicsnij így búcsúzott tőle a Vorosilov-par­tizánok nevében: Mi úgy ismertük Ilja Danyielovics Gvibrovot, mint fá­radhatatlan harcost, mint bátor pa­rancsnokot. mint atvánkat, aki pél­dásan gondoskodott partizánjairól. Mi is úgv ismertük őt. s emlé­két szívünkben örökre megőrizzük. Grek Imre Az utóbbi években megnőtt az ér­deklődés az iskola iránt. Ma már or­szágos ügy a nevelés. Meggyőződtem erről a napokban, amikor egy kis csallóközi falu, Bodza vasútállomá­sának csúnyán elhanyagolt, piszkos várószobájában ültem és egy kislá­nyával szintén vonatra várakozó fia­tal mamával beszélgettem. Elmondta, hogy öccse gyönyörű új iskolába jár Megyeren, de most az egész ország­ban hasonlóan szép iskolákat építe­nek. Dunaszerdahelyen is megnézte A Thälmann-partizánbrigád volt tagja A Donov a| y mPt ö ^ . A Prievidzához r IMÉ I.. • T ť * hősi harcok színhelye Pcievidzához közeli Pravene 1 községben nag> faipari üzem épüli amelyben a közel községek lakosa közül a Szlovák Nemzeti Felkelés f§ számos bátor har­cosa dolgozik. Az üzem, melyet 1946-ban indítót tak meg, székeket, parkettet, külön­féle bútort gyárt. Jelenleg új termék gyártását próbál­ják ki. Faforgács­ból száraz úton farostdeszkákat fognak készíteni Az automatikus gépsort kezelő négytagú munka­csoport vezetője Kamii Greschner az üzemi pártbi­zottság tagja. Greschner a közeli Malinová községben lakik, melynek neve a szlovák munkásmozgalom történetébe mint „kis Moszkva" íródott be, (így nevezték ezt a községet, ahol erős kommunista szervezet működött már a háború előtt is). A község a Szlovákiában lakó német nemzeti­ségű munkások hős partizánbrigádjának volt támasz­pontja. A brigád, mely Ernst Thälmann nevét viselte, kitüntette magát a Szlovák Nemzeti Felkelés harcaibbn Kamii Greschner is tagja volt ennek a partizán-bri­gádnak, társaival együtt megszervezte a malinovai né­metek mozgalmát a fasizmus ellen, amiért csaknem háromnegyed évig tartották fogva az oranienburgi koncentrációs táborban. Kamii Greschner sajtoló (képünkön) még nemrég a kemenceépítőknél dolgozott Szlovákia különböző építkezésein. Ma már a lakóhelyétől nem messze épült új üzemben nagyobb szakképzettséget igénylő igénye­sebb munkát végez. A Banská Bystricáról Donovaly felé vezető út a Szlo­vák Nemzeti Felkelés egyik legemlékezetesebb helye. A felkelők törzskara Zvolen megszállása után 1944. október 26-án ezen az úton költözött Banská Bystricáról Donovalyba, ahonnét folytatta visszavonulását az Alacsony-Tátra hegyeibe. E kis völgy földjének minden méterén a Bystrianky patak partjának egész hosszában kemény harcok folytak. A hozzáférhetetlen meredek hegytetőkön előre kiépített fedezékekben partizánok vár­ták az ellenséget. Hozzájuk sok száz sebesült felkelő is csatlakozot, akiket a Banská Bystrica-i kórházból a vá­ros eleste előtt indított utolsó vonattal szállítottak tovább. A vonat a völgyben fekvő Ul'anka közelében levő alagútban megállt és a fasiszták itt egy szálig meggyilkolták a súlyosan sebesült felkelőket és ápo­lóikat is. A partizánharcok nehéz hónapjaiban ebben a völgyben sokszor csatároztak a megszállók egységei a partizánokkal, akik a hegyekből Intéztek támadá­sokat. Ezek a csatározások mindig a partizánok győ­Part i-bunker Staré Hory környéki erdősegekben mmtmm zelmével végződtek, akik villámszerű gyorsasággal váratlanul csaptak le, és ha befejezték akciójukat, nyomtalanul eltűntek az erdőkben, amely otthonuk volt... A Bystrianky völgyében, a Donovaly felé vezető úton (képünkön) 15 évvel ezelőtt télen nemegyszer csaptak össze a hegyekből támadásra induló partizánok a náci katonai egységekkel, melyek Ul'anka irányából mene­teltek a völgyben. Ul'anka közelében csak egy falrom emlékeztet azokra a harcokra, amikor a partizánok villámgyorsan bekerítettek 35 náci katonát és megsem­misítették őket. ta be kissé szégyenkezve — ott nincs senkije, Kislánya, a hatéves, barna szemű, hosszú hajú. virgonc Éviké most „jár­ta ki" az óvodát. Sző szót követett és útitársam ész­revette, hogy „tanítóember" vagyok. Most már nem volt maradásom. Kér­dést kérdés követett. Természetesen a kérdések középpontjában Éviké iskolás jövője állt. — Hany évig kell Évikének iskolá­ba járnia? Mit csináljak a kislánnyal, hogy jó tanuló legyen ? Es még vagy féltucat kérdéssel állt elő a gyermekéért aggódó mama. Én - megadva magam sorsomnak - vá­laszolgattam. — Kislánya, most szeptemberben már iskolás lesz és a kilencéves kö­zépiskolát kell elvégeznie. 15 éves korában aztán el kell majd dönteniök, hol tanul tovább, hol szerzi meg az érettségit, a 12 éves, az ipari-, a ta­nonc vagy pedig a dolgozók közép­iskolájában, mert ő már ahhoz a ge­nerációhoz tartozik, akik mindnyájan érettségizni fognak. Az érettségiről azonban azt hi­szem, még korai vele kapcsolatosan beszélni. „Mit csináljon" a kislányá­val, hogy jól tanuljon? — A válasz nem olyan egyszerű, de ha mégis közel akarunk kerülni a kérdés lényegéhez, meg kell állapíta­ni, hogy a már iskolás Éviké élete szeptember 1-től az iskolai élet pon­tos tervszerűségével, órarend szerint fog folyni. Mindez arra kényszeríti majd kislányát, hogy otthoni munká­ját is „napirend" szerint ossza be. Ezért a szülőknek kell — a gyermek iskolai elfoglaltsága szerint - meg­határozniok, hogy gyermekük mikor tanul majd, mikor pihen, mikor szó­rakozik, játszik, eszik, alszik, stb ... • Azonban ezt- az iskolába járás te­remtette tervszerűséget nem vezet­hetjük be máról holnapra. Ha valóban meg akarja könnyíteni Éviké részére az iskolás élet „nehézségeit," ezen a téren már most sokat tenet. Szoktassa rá kislányát, hogy reg­gel ébredéskor azonnal keljen fel. Az iskolába kerülő gyermeknek már önál­lóan kell tudnia mosakodni, törülközni, öltözködni. Tehát fontos, hogy a csa­ládon belül is meglegyen — az isko­lai életet jellemző, azt mintegy har­monikusan kiegészítő — tervszerű­ség. hogy bizonyos meghatározott szokások vérévé váljanak a gyermek­nek. Minden szülőnek ügyelnie kell. hogy játék után a gyermek mags rakja helyre játékait, hogy a felnőt­tek beszélgetésébe ne szóljon bele. hogy mindent kérjen és megköszön­jön. amit kap és soha semmit se kö­veteljen. Láttam, hogy ez az utóbbi tanács nem nagyon tetszett ismerősömnek. Ugyanis Éviké pár perccel ezelőtt kö­vetelte ki magának a szalámis zsem­lét és amikor megkapta, bizoivy el­felejtette megköszönni. Igy hát nerc maradt más hátra, a mama produkál­tatni kezdte kislányát. — Éviké, olvasd csak el, mi vai? oda felirva! Éviké pedig először olvasott, majd számolt, sőt írt is. Döcögve, szóta­golva olvasott, úgy ahoovan ma már nem tanítanak, számolt anélkül, hogy ismerte volna a számok fogalmát és olyan betüformákat rajzolt, amilye­neket két évtizeddel ezelőtt tanítot­tak. S ha valamit elhibázott, a mama kényszeredetten mosolygott és büsz­kén mondta: — Nem baj, szeptemberig més megtanulhatod. — Igen ám, de akkor mit csinál majd az iskolában - kérdeztem és rögtön folytattam. * — Kérem, higgye el. Évikének és minden először iskolába kerülő gyermeknek az írás, olvasás, számo­lás képzett, gyakorlott tanító vezeté­sével nem okoz majd semmi ne­hézséget, ezért fölösleges, sőt káros őt előre tanítani. De ha az iskolai élet diktálta rendszerességet és terv­szerűséget egyik napról a másikra kell „megtanulnia" a gyermeknek, az bizony kemény munkát jelent szá­mára. Láttam az édesanya arcán, hogy meglepődött, nem ezt várta, hiszen elfelejtettem megdicsérni kislányát (illetve a mamát). Még mondani akart valamit, azonban megjött a vo­nat és én gyorsan búcsúztam: — A viszontlátásra. Éš ne feled­kezzék nieg, hogy a napirend beve­zetésével segíthet a legjobban gyer­mekének, készítheti őt a leghatáso­sabban elő az iskolai életre. MÔZSI FERENC JDereg a dob, harsog a kürl Zajos, nyüzsgő élet folyik a Vojtecho­vi, seči, kfižanovi, Detský Fáj-i, sitnői és a brezovói nemzetközi pionírtáborainkban. A táborélet nagyon érdekes. Minden nap új élményt jelent. A kellemes szórako­zás mellett sok érdekes és hasznos dol­got tanulhatnak a külföldről jött gyer­mekek, de a mi pionírjaink is. Szép táj. jó koszt, kellemes és öröm­teli üdülés, és a legjellemzőbb az in­ternacionalizmus, amely már a legkiseb­bekben is él. Nemhiába küldte ki hozzánk a francia munkás gyermekét... A szov­jet és a német dolgozó gyermeke nagy baráti közösségben együtt él a dán, fran­cia, norvég, finn, magyar, egyiptomi kis­lányokkal és kisfiúkkal. Brezovan, a Kis-Kárpátok alján ebben a hónapban százhúsz norvég, lengyel, albán és csehszlovák gyermek üdült. Esténként változatos kultúrműsorral gazdagították a tábor programját. A norvég küldöttség tagjai, melyben kilenc pionír is volt, Oro Fossen vezetőnővel az élén, nemzeti vi­seletben léptek fel. A gyerekek táncoltak, énekeltek és utána levetítették a maguk­kal hozott, a norvég halászok életéből merített számos filmet. Az albán pionírok teljes pioníröltözetükben mutatkoztak be, fehér kis sapkában, fekete ruhában. Jó programjukkal megnyerték a jelenlévők tetszését. Mélységes tisztelettel hallgatták a kis norvég, lengyel és csehszlovák gyér­mekek a felcsendült albán énekeket, sza­valatokat. Mindannyian lelkes tapssal fo­gadták az albán pionírok Hruscsov elv­társról és a szputnyikról írt verseit. — „Kimondhatatlan boldog érzés egy ilyen nagy nemzetközi család tagjának lenni!" — jelentette ki Karáseková Anno pionírlány. Itt állok a gyermekek mellett, és elné­zem a reggeli napsütésben a gyönyörű szép tájat, a Kárpátok fenséges magas­latait. Á vidám szellő belekapott Bekim Gase albán vezető vörös nyakkendőjébe. Oroszul beszélhetek vele: — Melyik volt a legszebb élményed, Bekim? ­— A prágai felvonulás a pionirmozga­lom 10. évfordulója alkalmából. Ezenkí­vül az itteni élet is felejthetetlen lesz. Örülök, hogy mindannyian igen nagy ba­rátságban élünk. Otunkat tovább folytatjuk. Elbeszélge­tünk Štefan Gardwaskival, a lengyel 'pio­nírok vezetőjével is. — Az üdülésünk alatt — mondta — kapcsolatot teremtettünk az üzemi mun­kásnkkal is ... A .pionírmozgalom Cseh­szlovákiában azért halad előre olyan szé­pen, mert sokan dolgoznak benne, szív­vel és lélekkel. . R. V. Martiensen, a norvég gyermekek egyik vezetője nagyon barátságos ember. Szeretik is öt ezért a gyermekek. — Életemben most találkoztam először ennyi pionírral — mondta lelkesen. — Köszönjük az üdülési lehetőséget és a fi­gyelmességet. Azt tekintettük meg Cseh­szlovákiában, amit akartunk. A gyer­mekotthonok nagyon tetszenek. Sajnos, ilyenek nálunk nem léteznek... — * * % A Sitno alatt vagyunk. Verőfényes reg­gel van. Nyolc óra múlt. Felharsannak o kürtök, megperdülnek a dobok. Sorakozás a zászlófelvonáshoz. Jíra elvtárs, a tábor vezetője, átveszi a jelentéseket. Utána újból kürtjelzés és dobolás, felhúzzák a zászlókat. A német, francia, dán és finn gyermekek tolmácsai gyorsan lefordítják a napiparancsot és utána ki-ki odamegy, ahová akar. — Te hová sietsz? — kérdezzük egy fekete hajú, okos szemű francia fiútól. — Megyek futballozni... — mondja a 15-éves Alain Morinais. — Mondd, mi tetszik neked legjobban a táborban? — Minden! — hangzik o pattogó vi­lasz, de többet bizony nem mondott, mert sietve elszaladt, hiszen várja a pálya, a játék, amelyért tulajdonképpen itt van. A tizennégy éves Jossette Rolati, lyoni kislánynak már több ideje van. Szíveseit válaszol minden kérdésünkre. — Nekem a színház, de inkább a ba­lett tetszett legjobban. Prágában igeri szépek • a színházi előadások ... — — És találtál-e magadnak barátnőt? — kérdezzük. Erre aztán bátortalanul ugyan, de jelentkezik MiSa Liiková prágai pio­nír kislány, aki francia barátnőjével igen könnyen megértette magát, hiszen jól bírja a nyelvet. — Nagyon, de nagyon megszerettük egymást — mondta el nekünk Miša. Gerd Lehman Redeburgból először nem akarta elhinni, hogy Csehszlovákiába megy. — Örömömben táncoltam, amikor meg­tudtam, hogy hozzátok utazom. Még sok-iok pionírral, külföldi tanuló­val beszélgettünk. 4 finn Sandbe>g Maria Leenával, Katajisto Heikki Juhanival. akik nálunk igen jól érzik magukat. Megkér­tek, adjuk át forró üdvözletüket a Cseh­szlovákiában élő magyar pioníroknak Nos. fme ez úton átadjuk. BOŐF PETER ÜJ SZŐ 5 + 195S. augusztus 14.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom