Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-29 / 239. szám, szombat

Mérföldes léptekkel Z" 1 yorsan suhan az idő fölöttünk, lényegében két feladatot kellett meg­Mintha csak tegnap lett vol- valósítani. Az első a fentebb el­na, pedig már tizenöt éve, hogy mondottakból következik — rendbe megtudtuk a már hetek óta várt kellett hozni, pótolni kellett a meg- r e s s z usVn alľ "ha t'ár oza t a " 'értelmében Szi'o eltelt években megtett óriási haladást, mint hogy 1958 végén az előbb említett arányszám már 18 százalékra emelke­dett. Tudjuk, hogy pártunk XI. kong­eseményt: Szlovákia területén felke- szállás és a háború okozta borzai­lés tört ki, amely a román kapitulá- mas károkat. A második az új ál­vákiának az országos átlagot meghaladó mérvű iparosítása harmadik ötéves ter­ció után rendkívül meggyorsíthat- lam lényegéből fakadt, amelyben már vünknek is egyik sarkalatos feladata, ja a háború amúgyis biztosan közel- a dolgozó nép volt az úr: a népi de­gő végét. mokratikus Csehszlovákiában meg Másfél évtized — negyed emberöl- kellett szüntetni a termelőerők tő — már elég hosszú idő ahhoz, nagymérvű aránytalanságát a közös hogy az eseményeket helyes törté- hazában, lehetőséget kellett terem­neimi távlatban lássuk. Lapunk ha- teni Szlovákia dolgozó népének, hogy sábjain, a többi lapokkal együtt, mi az iparban és a mezőgazdaságban is már több írásban foglalkoztunk egyaránt odahaza kereshesse meg a Szlovák Nemzeti Felkelés történeti hátterével, kitörésének okaival, is­mertettük fő eseményeit, jellemez­tük hőseit. Jelen cikkünkben ered­kenyerét. Mindkét feladat gyors és eredmé­Ezt a szédületes arányú fejlődést természetesen csak úgy lehetett el­érni, hogy a beruházások jelentős része, főleg az első ötéves terv évei­ben Szlovákiában és ott elsősorban a nehéziparban .valósult meg. Az 1948-1958. közötti években Szlovákia területén 215 új, nagy iparvállalat épült, míg 158-at alapjaiban korsze­rűsítettünk. Ennek a ténynek és a nyes megvalósításában elsősorban a jobb munkaszervezésnek köszönhet­fejlettebb cseh munkásosztály sie­lás utáni első esztendőben számos termelőeszközt helyeznek át a cseh­országi határvidékről Szlovákiába, ami azonnal 24 ezer új ipari mun­kaalkalmat teremt. Az igazán demok­ratikus, kártérítés nélküli földreform ményeiről szeretnénk szólni, hatásai- tett s zi o vákiai dolgozó testvéreinek ről, arról a fejlődésről, amelyen segítséqére. Mindjárt a felszabadu­Szlovákia az elmúlt tizenöt esztendő alatt keresztülment. A határkövek szinte maguktól adódnak: Szlovákia fejlődése a félig feudális, leiig kapitalista Osztrák-Magyar Monarchia ke­retein belül, a szlovák nép nemzeti fel­szabadulása az első világháború másnap­ján megalakuló Csehszlovák Köztársaság megalakulása révén, de továbbra is ki­zsákmányolt, félgyarmati sorsa, amelyben Szlovákia dolgozó népének jóformán egyetlen lényeges szociális problémája sem oldódik meg. Majd a hitleri meg­szállás különleges formája az „önálló Szlo­vák Állam" köpenye alatt, az ország ki­fosztása, dolgozói jelentékeny részének kényszermunkára, halálkamrákba való el­hurcolása. Végül pedig Szlovákiának és az egész Csehszlovák Köztársaságnak dia­dalmas felszabadítása, amelyhez az első hazai döntő lépést éppen a Szlovák Nem­zeti Felkelés adta meg. De nemcsak időben, térben is szinte kínálkozik a lehetőség az összehasonlí­tásra: egyrészt a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság keretein belül, másrészt összevetve a környező népi de­mokratikus vagy akár a szomszédos tő­kés rendszerű országokkal. Messze vezetne mindezt részlete­sen bemutatni. Ezért csak annyit re­kapitulálunk, hogy Szlovákia terüle­tén az ipar 1913-ban alig a lakosság egyötödének adott megélhetést. Ugyanakkor az elmaradt, külterjes mezőgazdaság már évtizedek óta nem tudta eltartani a lakosság zömét, aminek következménye krónikus ki­vándorlás volt: Szlovákia népessé­géhez viszonyítva talán a legnagyobb az összes közép- és kelet-európai or­szágok között. A burzsoá köztársaság két évti­zede styu sokat változtatott ezen az állapoton. Az amúgyis egyenlőtlen, anarchisztikus módon telepített szlovákiai ipar még job­ban eltolódik. Közép- és Kelet-Szlo­vákiában számos iparvállalat, bánya szűnik meg és csak vontatva kelet­keznek újak, azok is Szlovákia nyu­gati részén. Számokban kifejezve: az iparban 1913-ban 92 ezer dolgozó ta­lált megélhetést, 1936-ban, huszon­három esztendő múlva mindössze 88 ezer. Csak a második világháború előszelére növekszik az utolsó béke­évben az ipari dolgozók száma 105 ezerre. Hasonlóképpen a mezőgazdaság Is egy helyben topog. A burzsoá földreform a feudális nagybirtok helyett kapitalista maradékbirtokokat létesít és nem vál­toztatja meg lényegesen a dolgozó pa­rasztság helyzetét. Bizonyítja ezt az az egyszerű adat, hogy az 1920- és 1934-es évek között ismét 180 ezer szlovákiai dolgozó volt kénytelen elhagyni hazáját és néhány tízezer idénymunkát keresni évről évre a cseh országrészekben. De akik dolgoztak, azoknak a sorsa is keser­ves volt. Az állandó bizonytalanságon kí­vül átlagos bérük 20 százalékkal volt ala­csonyabb, mint a cseh országrészekben sem dúslakodó munkásoké. Ha így bánt a dolgozó néppel a hazai burzsoázia, képzelhetjük, milyen mérték­ben fokozta a kizsákmányolást az ide­gen, a hitleri monopoltőke. A sommás számok kötetek helyett beszélnek: a háború alatt a kis Szlovákiából a hitleri Németországnak szállított Iparcikkekért, nyersanyagokért és mezőgazdasági ter­mékekért az összeomló harmadik biroda­lom 7 és félmilliárd koronával maradt adós. Amellett ezek a szálltások olyan kényszerárfol.vamokon történtek, amelyek a szállított áru értékének felét sem fe­dezték. Ugyanakkor 110 ezer szlovákiai dolgozó robotolt a birodalom hadiüzemei­ben egyre csökkenő vásárlóerejű bérért. Bár a hitleri zsoldban levő ludák kor­mány ezenfelül több tízezer szlovákiai fiatalt igyekszik mozgósítani, mégis az egész második világháború folyamán a munknélküliek száma sohasem csökken a félszázezer alá. De még ez az öt éven át tartó rendszeres kifosztás is eltörpül azok mellett a károk mellett, amelyeket a vesztét érző hitleri hadigépezet utol­só vonaglásával okoz Szlovákiának. Nem soroljuk fel, erre már majdnem mindnyájan emlékezünk, hogyan kezdtük jóformán elölről az ipar, a közlekedés, a lerombolt falvak és vá­rosok építését, mindazt, amit azt megelőzően másfél évszázad alatt lé­tesítettünk. Az 1948-1958 közötti években Szlovákia területén 215 új üzem épült. Egyik: a Bratislava közelében épült Slovnaft­üzem. viszont dolgozó parasztságunkat jut­tatja földhöz. A kommunista párt ve­zette lelkes építőmunka eredménye­képpen a még jelentős pozíciókban lappangó reakció minden aknamun­kája ellenére 1947 folyamán már si­kerül a háború előtti termeLési szin­vonalat elérni, sőt egyes vonatkozá­sokban jelentősen túl is szárnyalni. A dolgozó nép 1948. évi februári győ­zelme után szárnyakat ad az egész or­szágépítésnek. Első ötéves tervünk már szocialista terv, amelynek egyik fő fel­adata Szlovákia gazdasági elmaradottságá­nak minél előbb való, minél hatékonyabb felszámolása. Míg a felszabadulás után Szlovákia lakossága az egész ország la­kosságának egynegyedét tette ki, addig az iparnak csak 11 százaléka volt Szlo­vákia területén. Ml sem jellemzi jobban az első ötéves terv folyamán és az azóta jük, hogý a munkatermelékenység, vaqyis az egy főre eső termelés ér­téke Szlovákiában gyorsabban növe­kedett, mint a cseh országrészek, ben. Igen fontos mutató ez. Érde­mes feljegyezni, sőt megjegyezni: míg a cseh országrészekben az egy ipari munkásra eső munkatermelé­kenység 1948-1958 között 103 szá­zalékkal emelkedett, addig ez a mu­tató Szlovákiában ugyánazon idő alatt 131 százalék. Ez egyben annyit is je­lent, hoav Szlovákiában átlagosan korszerűbb az ipari berendezés, mint a cseh országrészekben. Tl/Tessze vezetne és meghaladná 1T J- ennek az írásnak a kereteit, ha az elért eredményeket akár csak a fontosabb iparáqakban külön-külön akarnánk felsorolni. Inkább röviden az életszínvonal emelkedésének egy olyan tényezőjére utalunk, amely a legszembeszökőbb: a lakásépítésre. A régi. az első világháború előtti szlo­vákiai lakásviszonyokra már csak az idő­sebb emberek emlékeznek. De megmaradt e korszaknak számos tanúia napjainkig, hiszen Szlovákia jelenlegi több mint 600 ezer lakásából 140 ezer több mint száz esztendős. Ha hozzászámítjuk ehhez azt a körülményt, hogy a második világhá­ború folyamán közel 100 ezer lakás pusz­tult el, előttünk állanak azok a hatalmas feladatok, amelyeket e téren a népi de­mokratikus államnak meg kellett való­sítania. Súlyosbította a helyzetet az a körülmény, hogv a felszabadulás utáni években az építőanyag elsősorban iparunk helvrehozatalára. új ipartelepek épitésere kellett. Mégis már az elmúlt tíz esztendő alatt is Szlovákiában összesen 230 ezer lakást építettünk. Mint tudjuk, pártunk irányelvei szerint 1970-ia az egész köz­társaság területén körylbelUI ' egymillió 200 ezer úi.lakást kell építenünk, amiből közel félmillió Szlovákia területére esik.­Tgv lehetne ezt folytatni az átí lagos keresetek emelkedése, a kulturális és egészségügyi szükség­letek kielégítése, a mezőaazdasáa fejlesztése terén tett számtalan in­tézkedés ismertetésével. Mindennek azonban van eqv közös nevezője s ez az a körülmény, hogv mindezt az óriási eredményt, amivel manap­sáa Szlovákia a köztársasáq határain belül, de az eaész népi demokrati­kus csehszlovák állam eredménvei­vel eovütt szerte a viláoban biisz­kélkedhetik, amelvekkel minden ösz­szehasonlítást kibír, a Szovjetunió néoeinek mérhetetlen áldozatán kí­vül elsősorban saját dolqozó néoünk Doliti'kai tisztánlátásának, bátor helytállásának, Dártia előrelátó poli­tikáiénak köszönheti, amelynek — leqalább is szlovákiai méretben — kiemelkedő. messze korszakokba előreviláoítő, fényes pontja éppen a Szlovák Nemzeti Felkelés volt. SZ. t. Hogyan harcolsz most, Zavadka, Garam felső folyásánál J / ^ elterülő kis falu egyik magasabb pont- f) / ("J 1 T y C \ ján, az élelmiszerüzlet előtt állunk. (CL Cŕ Isl/L'! 3 • Olyan helyen, ahol a magyarázónak nem ÄÄtÄ ho gr kf >rr lni ?n Nem sze mt ... ... sypnihp n!F vplnrl m pilpnspn npm LC­\ szovjet hadsereg által felsza­badított hazában a reakciós elemeknek a qazdasá.qi és politikai pozíciókból való eltávolítása, a népi szervek felállítása után Szlovákiában A Bebrava mentén, Bá­novce nad Bebravouban, jobban mondva a város­tól néhány méternyire új gvár áll. A kapu fölött ez a szó olvasható „Tatra". Itt épült fel az első szlovákiai gép­kocsigyár, ' a koprivnicei Tatra-müvek édestestvére. Fiatal gyár fiatal emberek­kel. Az alkalmazottak átlagos életkora alig haladja meg a huszonkét évet. Mégis nagy­szerűen értik munkájukat, s nemcsak hibátlan gyártmá­nyok, Tatra 141 típusú nehéz tehergépkocsik kerülnek ki a kezük alól, hanem számban is több autó, mint amennyit a terv elöir. Persze, a fiata­lok mellett idősebb, tapasz­talt munkásokat is találunk, akiknek nagy részük van a ayár létrejöttében, jó mun­kájában. Michal Šagát, akivel a por­tásfülke előtt találkoztunk, ötvennégy éves. Harminckét esztendeje tagja a kommu­nista pártnak. Szülőfaluja, Miezgovce a klerofasizmus Idején a Felső-Nyltra völgyé­ben az illegális pártmunka eqyik fellegvára volt. Šagát elvtárs jómaga is részt vett a fegyveres felkelés előké­szítésében és Ivan Csesznyek szovjet partizán felhívására csatlakozott a bánoveel par­tizánkülönltményhez. A Žižka­briqád 8. századában harcolt. A .gyárban sok más, egy­FIATAL GYAR fiatal emberekkel Ján Šev čík, a Žižka partizan brigád törzskarának egykori tagja egy újonnan elkészült Tatra 141-es tehergépkocsit ellen őriz. kori Žižka-brigádbeli partizán is dolgozik. Ján Ševčiket, aki ma műszaki ellenőr, cseh­szlovák háborús kereszttel, vitézségi éremmel és a Szlo­vák Nemzeti Felkelés Érdem­rendjének második fokozatá­val tüntették ki. Vele egy műhelyben dolgozik Emil Be­nő gép- és szerszámlakatos, valamint Ladislav Slovák, aki a Felsö-Nyitra vöilgyében a legfiatalabb és a legmeré­szebb partizánok egyike volt. Bizonyára még ma is em­lékszik rá az a nyolc angol repülő, akiknek gépét 1945 februáriában a fasiszták Dubnica közelében lőtték le és akiket valósággal a meg­szembe áll veled az ellenség, nem le­het jó célzással, puskalövéssel megol­dani a helyzetet... A harc más for­máját kellett megtanulni. A munkások között itt-ott már fel­hangzott: „Kommunisták, tegyetek már valamit!" És a munkások élcsapata, az aránylag kicsi, de jó elvtársakból álló pártszervezet döntő harcba indult. Ügy, mint 1944-ben: határozottan, nyíltan cselekedtek. A kommunisták éltek el­lenőrzési jogukkal. Minden gazdasági tevékenységről kimutatást kértek. Zu­bák, Rydzoň, Kálmán és a többi elv­társ „megszorongatták" a vezetőséget. A járáshoz fordultak. Az anyaüzem pártszervezetét is megnyerték az ügy számára. Segített a járás, segített az anyaüzem pártszervezete is. Megtisz­tították az üzem vezetőségét a csak a saját javukat leső, kétszínű embe­rektől ... Ma sok hiba következményének helyrehozásán fáradoznak. Nehéz mun­ka ez, de megy. Az év elejétől túl­teljesítik tervüket. 101 százalékra ígérték túlteljesíteni a felkelés évfor­dulójának tiszteletére, 102 százalékra teljesítették. A harmadik negyedévben 200 ezer koronával ígérik túlszárnyalni a tervet, 100 ezer koronával csökken­teni az önköltséget, sok tonna fémet megtakarítani. S ne feledjük: a tavaly nem teljesített tervnél 23 százalékkal nagyobb tervet teljesítenek ma. A szép felajánlás teljesítése sem lesz könnyű dolog. Hiszen az eddigi munkaszervezéssel nehéz lenne ennyire növelni a termelést. Egy-egy norma megdöntéséért, új módszer bevezeté­séért, a piesoki gépgyár felhívásának elfogadásáért folyik a harc. Apró, min­dennapi fejtörésekből, meggyőzésből és valljuk be, számos túlórából álló harc ez. És bizony sok önfeláldozó munká­ból. E harc fegyveréül Jozef Ryd­zoň kommunista, a felkelők hadsere­gének gyalogos katonája a személyes példamutatást választotta. Az üzem legjobb hegesztője. Munkájára nincs panasz. Ez ad neki jogot jobb munka­szervezésért bombázni a vezetőséget. A párt feladatul tűzte Rydzoň elvtárs nak részlegén elérni a terv túltelje­sítését. Ez nem mindig megy egysze­rűen. Néha bizony a vasárnap is rá­megy ... Nézzük csak, milyen bonyolult ,,har­ci helyzet" előtt áll most Rydzoň elv­társ. Talán személyes ügyecskének tű­nik a dolog, de azért csak hallgassuk meg: A kisfia most készül a második elemibe — s bizony az év végén ki­tűnt, hogy nehezen halad az olvasás­sal. Mert hát az itteni tájszólás nem éppen az irodalmi nyelvből válogatta szavait. (Micsoda „idegen" szavak van­nak az olvasókönyvében!) így hát az apa cselhez folyamodik."„Ha jól megy majd az olvasás, elviszlek a sliaüi nagy repülőnapra." Elkezdte ám a gyerek a könyvet bújni, tanult a szünidőben. A minap sikeresen le is tette — apja megelégedésére — az „olvasópróbát". Azóta boldogan, széttárt kezekkel, re­pülőt utánozva, berregve szaladgál a Garam partján. Hiszen máris pilótának képzeli magát... és ebbe a boldog várakozásba bele­csöppen az anyaghiány. A hónap vé­gén érkezett meg az anyag, mindent meg kell tenni feldolgozásáért. Az apa pedig pártfeladatot, fyarci felada­- Sok minden megváltó- to t kapott: A tervet a hegesztésnél zott a járásban — kezdi Ján , minden áron teljesíteni kell. Be kell Ševčík. - De minden_valóra jő nni a légiparádé napján az üzembe. E eltétlenül, ne is keress kifogást, elv­társ! beszél. Legyen szó akár a fiatal Šuhajov alezredesről, akár Gorobjov kapitány Halál a fasisztákra nevű harci csoport­járól, akár Jegorovék legendás tettei­ről, a szkilák közötti főhadiszállásról — a nagy történelmi jelenetek szín­helyét mindig csak valamely közeli domb, szikla, út, vagy híd felé irá­nyuló ujjal meg lehet mutatni. „Itt, amott, ezen a réten, abban a fasor­ban ..." — ilyen szavak kísérik az el­beszélést. — Itt, az üzlet előtt kezdték építeni számunkra a koncentrációs tábort a fasiszták — mondja Zubák elvtárs, a falusi pártszervezet elnöke. — A ke­rítés a falu egyharmadára terjedt vol­na ki, ha a felszabadulás nem keresz­tezi a németek terveit. Igen egyszerű megoldás volt ez a németek részéről, nem is kellett gondolkozni azon, me­lyik ház kerül a kerítés mögé — úgyis minden házban volt partizán ... Szétnézek. A koncentrációs tábornak szánt helyen 80 új ház épült a fel­szabadulás óta. Nyolcvan ház, egy le­gényszállás, üzemi kolónia ... És itt hirtelen belecsöppenünk az emlékezésből a jelenbe, a mai Zavad­kába. — Ezek itt harcotok eredményei, elvtársak — mutat most már az elbe­szélesek hallgatója körben az új házak­ra, az elesett szovjet partizánok fej­fájához ültetett két hársfával szemben épült új gépipari üzemre, a Sigma szi­vattyúgyárra. — Elértétek célotokat. Pihentek-e a babérokon, elvtársak? Vagy talán nem? — Nem bizony! De még mennyire nem pihenünk. Folyik a harc tovább ... Kissé talán pátosznak tűnik a vá­lasz. Micsoda harc? Az utakat, ösvé­nyeket géppuskatűzzel pásztázó feke­tekeresztes harckocsinak már a ron­csai sem emlékeztetnek harcra. Miért harcolsz most, borostás állú Míchalisko bácsi? Hát te, Zubák elvtárs? Es te, Rydzoň József? Hol a puskátok, gép­pisztolyotok, aknavetőtök? Hiszen he­gesztöpisztoly, szivattyúalkatrész meg franciakulcs van a kezetekben. Milyen harcról beszéltek, elvtársak? Békés, de kemény harcról. Valóban harcról. Ilyenekről: 1950-ben felépült az új üzem. Kilenc éve dolgozik már. Hol jobban, hol gyengébben. Három évig nem tel­jesítette tervét. Miért? A munkások tanultak, ismerkedtek az új „fegyve­rekkel". Jó szakemberekké is váltak idővel. Azután valami más kezdte akadályozni a munkát. Egyszer anyag nem volt, másszor olyan szervezési baklövést követett el valaki, hogy az százezres kárt okozott. Hol itt, hol ott gördült akadály a dolgozók útjába. Változtak az igazgatók, — az egyik jött, a másik ment... Míg csak az egyiknek jobban a körmére nem néz­tek. Nehéz volt a harc vele. Maga köré gyűjtötte embereit, azt, aki el­lenőrizhette volna, szintén magúhoz csalogatta, cinkosává tette. Itt egy szervezési hiba, ott egy ellenőrizhe­tetlen kiadás. Ha megbírálta valaki — kiadták az útját. Mesterkedések, spe­kulációk körös-körül... A kommu­nisták és az üzemben dolgozó mintegy 60 partizán eleinte nem értik a dol­got, megdöbbennek: hát ilyesmi ellen szállók szemeláttára szabadí­tott ki a csapdából és vezet­te el őket o Vtáffnlk erdei­be. a partizánok parancsnok­ságára. A harcos múltról a mára fordul a szó. vélt, amit akartunk. Itt van mondjuk Gejza Harineg a ml falunkból, Miezgovcéből. Ivan Csesznyek, a szovjet parti­zán sokszor mondta neki, va­lósággal arra született, hogy szövetkezeti elnök legyen. Ma az is lett belőle. Ml meg au­tókat qvártunk, és a mun­kánkat nemcsak idehaza, ha­nem külföldön is megbecsü­lik. A bánoveel autógyártók az­zal ünneplik a Szlovák Nem­zeti Felkelés tizenötödik év­fordulóját, hogy új gépkocsi­kat készítenek terven felül. Éppen amikor búcsúzkodtunk, gördült ki egy vadonatúj te­herautó a gyár kapuján. A felkelés évfordulójának napjaiban készül el a négy­századik Tatra 141-es ... Az autók száma azonban hama­rosan megsokszorozódik, hisz a következő hat év alatt az új a.vár dolgozóinak száma ötszörösére emelkedik, s a tervidőszak végén annyi te­herautót gyártanak itt, mint Koprivnlcében 1957-ben. (t) Hát a gyerek? Pedig úgy tanult a szünidőben! Micsoda eljárás ez? Zúg­nak a szebbnél szebb gépek a repü­lőtér felett, olyan ejtőernyősök ugra­nak le, amilyenekről apuka mesélt. Mindez tenélküled történik, kis Jožko. Apu most fontos feladatot teljesít. Hegesztöpisztoly van a kezében. Lesz még szép repülőnapod, ne félj. De előbb apukának és társainak meg kell vívniuk további harcukat, amely most még csak pártbizottsági határozat néven szerepel (ezt te még nem érted, Jožko). Szóval majd akkor, ha elérik az anyagellátás egyenletessé­gét. ök ne érnék el? Ők, akik a fa­sisztákat megverték? Akik új gyárat emeltek a puszta hegyvidéken? Akik elűzték a rossz embereket útjukból? Ne félj, Jožko, lesz még repülőnap. Ugye, elvtársak? VILCSEK GÉZA ÜJ SZÖ 5 Í959- augusztus 29, j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom