Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-29 / 239. szám, szombat

(A MEGFIATALODOTT BARDEJOV) HEGYES-VÖLGYES VIDÉK Kelet Apja valamikor kivándorolt tenge­Szlovákia északi része, Bardejov kör- rentúlra, azóta sem látták szegényt, nyéke. Szép, de valamikor kegyet- mert ott halt meg, bányaszerencsét­len is volt, mert festői szépsége elle- lenség áldozata lett. Lővinger elv­ňére sem nyújtott megélhetést az itt társ, az egykori munkanélküli, most élő dolgozók számára. A nemzeti fel- mint szakmunkás dolgozik és ő is szabadítási harc, a Szlovák Nemzeti egyike volt azoknak, akik elsőként Felkelés, amelyben az itteni községek álltak át Ukrajna területén a szov­lakossága aktivan kivette a részét, meghozta a maga gyümölcsét, az új, boldog életet. A felszabadulás után sorra gyullad­tak ki a völgyek falvaiban az új korszakot jelző villanykörték és a járás hetvenhárom községe közül már hatvanban villany­nyal világítanak. Ma a járás vala­mennyi községét autóbuszjáratok Icötik össze Barde­jovval. Húsz új kultúrház, új is­kolák, óvodák egész sora, hidak, utak épültek. A régi város is mintha megfiata­lodott volna. Évszázados bástyái mellett ott látjuk az új lakótelepet, a város szívében pedig egy 500 né­zőt befogadó kultúrház emelkedik a magasba. Az elmúlt években óvoda, 23 osztályos tizenegyéves iskola, üzletek és egész sor intézmény léte­sült, smost épül a 180 férőhelyes kórház, melyet jövőre adnak át ren­deltetésének. Ha az egykori kivándorló ma meg­látogatná ezt a várost, nem hinne szemének. A szabad élet éveiben felismerhetetlenné változott itt minden. A város szélén, a Dukla­szoros felé vezető úton nagy kapa­citású tejfeldolgozó üzem működik. Mellette a bútorgyártó szövetkezet épületei láthatók, odébb egy korszerű gyár magas, füstölgő keménye és többemeletes épülete tűnik szemünk­be. Ez az Augusztus 29. cipőüzem, amelyben tavaly előtt kezdték meg a' termelést és ma már több mint 900 cipőt gyártanak benne naponta. , Egyelőre még csak 1400 munkás dol­prézik itt. Az új cipőüzem területén I jövőre már felépül a második terme­I lő részleg is, ezenkívül kibővítik a kazánházat, felépítik a vegyianyago­kat termelő részleget és az üzemi iparvágányt. Ennek megvalósítása mindössze egy év kérdése. S ekkor az új üzemben 3200 dolgozó nyer kereseti lehetőséget. Ez lesz Kelet­Szlovákia legnagyobb könnyűipari üzeme. AZ ÜJ LAKÓTELEP egyik kétszo­bás lakásában lakik családjával Jo­zef Lővinger, a cipőgyár dolgozója. jet partizánokhoz. Minszk környékén, Lipnyiki közelé­ben került hozzá­juk. Tizennégy hónapon keresztül harcolt a betola­kodók ellen és állt bosszút gaztettei­kért. Amikor ide­haza a felkeléshez készültek, néhány társával ő is ha­zajött s Bardejov környékén harcolt tovább mint parti­zán. Két szovjet kitüntetése, az I. és II. fokú „Nagy Honvédő Háború­ért" érem bizo­nyítja, hogy mint partizán a szovjet Az egykori Telgárt, melyet a fasiszta németek felgyújtottak, leromboltak, újból felépült. Megújhodott a falu, új nevet is kapott. Švermovónak hívják, a cseh nép hőse után, aki a szlovák hegyek közt adta életét a sza­badságért. MEGKÜZDÖTTEKA SZABADSÁGÉRT Zuzanna Špirková, az üzem egyik legjobb dolgozója hazánk felszaba­dításáért. Lővinger elvtárssal együtt járjuk végig az új üzem egyes részlegeit s közben beszélgetünk. — Tudja, elvtárs, mennyi cipőt gyártunk majd a jövőben? Több mint húsz ezer párt naponta. Pedig a munkások ötvennégy százaléka nő, akik azelőtt csak odahaza tevékeny­kedtek, — mondja lelkesen s azt is elmondja, hogy rövidesen egy 800 személyes korszerű ebédlőt nyitnak meg és 300 ágyas internátust, ez idén 72 lakással, jövőre pedig 108 lakás­sal bővül az új munkástelep. — Hányféle cipőt gyártanak? — Ez ideig tizennyolc félét; ex­portálunk Bulgáriába, Romániába, Lengyelországba és a Szovjetunióba. Az egyik közeli falucskából való munkásnő mellett megállunk. — Hogy megy a munka, Zsuzsi? — kérdi a tizenkilencéves Zuzanna Špirkovát. — Jól, Józsi bácsi, — válaszolja az kedvesen. Szabadság! Százezrek áldojták fel érted az életet, mil­,iók vére és verit éke öntözte a drága anyaföldet, míg földön" és idehaza c l3 ötté l> meghoztad magaddal az új életet s elhintetted hősiesen harcolt a bold o9 jövő magvát, melyet az új, szabad élet ma már czárbaszökkentett s százmilliók élvezik bőséges gyü­mölcseidet... E milliók köz ütt él, dolgozik, formálja jö­vőjét a zvoleni járásban Ve lká Lúka népe is ... Nem nagy ez a falu, a sok-sok S2i.bad falu között úgy elvész, í-iint csöpp a tengerben, de a szabadságért, amiért élet­tel fizettek, vér folyt, meg küzdöttek e falu valamikori szegényei is.. . A küzdelem nem volt hiábavaló, a hoz­zátartozókért elfolyt könnyek már felszáradtak, behe­gednek a sebek, s él, fejlődik e kis falucska. Az új élettel új gazdasági forma köszöntött rájuk is. S hogy hogyan élnek az új élet nyújtotta lehetőségekkel, arról oldalakat lehetne írni. Oldaladat azért, mert a történelem arra készteti az embert, mutassa meg ország-világ előtt, hogy e falu lakói is részt vettek az élet-halál harcban, a rabság- és szabadság összecsapásában. És győztek, mert szabadság-akarásuk szembe tudott nézni a bar­bárokkal, a félelem helyett a bátorság jellemezte e falu lakóit, már akkor is, amikor még igen messze volt a sza­badság. A vörös zászló, mely a szabadság törte meg e harcos falu lakóit, ki­szimbólumaként már 1940. november tartottak, s addig, amíg fel nem 7-én fellobogot a faluban, erőt öntött ragyogott a szabadság csillaga és az emberekbe. Persze a fasiszták er- meg nem jelentek a szabadságot re vérszemet kaptak, s anélkül, hogy hozó hős szovjet s a baráti román valamit is rájuk bizonyítottak volna, katonák a faluban, sok borsot törtek elhurcolták Ján Bohušt, a szövetke­zet mostani elnökét, édesapját és testvérét Zuzanát, s az ilavai fogház­ba zárták őket. E gaztettükkel sem tudták meg­törni a falu lakóinak az új, a jobb, a szabad életbe vetett hitét, bár az élharcosokat hosszabb időre „elvon­ták" a mozgalom éléről. A párt illegalitásban folytatta az ellenállást, s amikor 1944. augusztus 30-án az éter hullámain eljutott ide is a Bans­a fasiszták orra alá ... S az új élet? Hadd beszéljen er­ről Ján Bohuš, a szövetkezet elnöke. Munkában leptük meg őt. A ver­senyzés, a jó irányítás azonban „hoz­zásegített", hogy néhány órát az el­nökkel tölthessek s elbeszélgethessek vele, most már nem a múltról, ha­nem a mai életről. Szerénysége szinte szófukarrá te­szi szememben ezt az ötven év kö­rüli, életében sokat próbált harcost, - Legjobb munkásnőnk, - mondja k a Bystrica-i rádióleadó felhívása és pedig, amint a faluban vélekednek büszkén, - az apját is ismerem, sző- harcba hívott a szabad Csehszlová­vetkezetben dolgozik:. kiáért, egy emberként állt Velká Lú­TÜBB HASONLÓ BFSZÉLGETÉS fo'- k a népe is a harcosok oldalára, lyik le Lővinger elvtárs és az üzem A fasiszták elleni küzdelemben har­egyes munkásnői között. Az egykori minc aktív harcos vett részt ebből az partizánt mindenki kedveli az üzem- alig 100 házat kitevő faluból, öten ben. Amikor búcsúra nyújtja jobbját, a következőket mondja: — Látja, nem volt hiábavaló a küz­delmünk, mert ez a harc a boldog élet kezdetét jelentette a hajdan el­maradt környék számára. Horváth Sándor — köztük Ján Bohuš, a szövetkezet elnöke is a partizánokhoz szegődve róla, igen barátságos ember, s ha kell, tud sokat beszélni is. S mégis, mielőtt a „tárgyra" tért volna, azt ajánlotta, nézzük meg előbb inkább a gazdaságot, beszéljünk a szövet­kezeti tagokkal — mert ahogyan mondotta — minden ékes szónál töb­bet ér, ha az újságíró két sze­küzdött a fasiszták kegyetlenkedései mével is meggyőződik a valóságról, ellen. A hős harcosok közül kettőt, Michal Gigacot és Koloman Škri­váňt hiába várták vissza hozzátarto­zóik, a fasiszták gyilkos golyói ol­tották ki életüket. De még ez sem s többek véleményéből alakulnak ki benne a falu új, mai életéről a be­nyomások ... El is indultunk a gazdasági udvar­ba. Itt a sok régi épületen kívül r////////////////////^^ a'*9 látni új istállókat. S az elnök ^ mintha észrevenné, hogy hiányolom i a korszerű, gépesített gazdasági épü­§ . .... x A VIBÁGZÓ BÁNYÁVÁ RO„, j hajnala 1945. ^ megfeleltek, nem építettünk újat — n a napon fcö-fc mondja. — Költséges is lett volna, oícn n/í«-/i . í t . > -n i i ^ leteket, a fel nem tett kérdésre vá­fc laszol. TJandlován járva elsősorban az ** október 30-i nagy sztrájk ľéí évvel később, amikor a hitleris­194Ô. nagy sztrájk rész­vevőit, tanúit kerestük. Á sztrájk a bá­nyászok politikai akciója volt. Egyik leg- kezdődtek. Akkoriban az egész várost bátrabb résztvevője, Ignác Liéko elvtárs elárasztották röpcédulákkal, amelyek harc­elmondja, hogy a bányászok bizony nem ba hívtak a náci tárnadók ellen. Handlo­adták be a derekukat, hiába küldött el- vá és Cigel között a kommunisták meg­lenük az ún. szlovák állam kormánya a rongálták a magasfeszültségű áramveze­A régi bányaváros új sztrájk elrtyomására kétszáz csendőrt, két század katonát, hat tankot és tíz páncél­kocsit. Harcuk eredménnyel is járt: húsz­harminc százalékos béremelést értek el. — Igaz, még a jelemelt bér is meg­halásra sok volt, életre meg kevés — jegyzi meg Liéko elvtárs s így folytat­ja: — De az állambiztonsági • központ nemsokára megkezdte a letartóztatásokat. ipari müvekben. Később elégett a transz­formátor, a víz, valaki megrongálta a Prievidze fe lé vivő száz kilowattos áramveték árbo­bet mégsem tudnák a régivel, gépek nélkül előteremteni. Ezt tudják ők is, ezért határozták el, hogy a már meg­levő korszerű sertésistállók mellé egy még korszerűbb, 100 férőhelyes szarvasmarhaistállót építenek. Őszre már elkészül, s újabb könnyítésről beszélhetnek majd a jószággondozók. Ebben az istállóban már a gépek végzik majd a munkák nehezebb­jét... Emellett azonban van már néhány új épület is. A baromfite­nyésztéshez nem találtak a régiek között megfelelőt, silógödröket sem látott az idegen ebben a faluban még 10 évvel ezelőtt... Él, lélegzik már a falu népe. A kö­zös mindenkinek boldog jövőt biz­tosít, a szomszéd községekben is mindenki megtalálja a munkalehető­séget. S ez a jó! Jó azért, mert e falu lakói a régi világban saját bőrükön érezték, mit jelent a mun­kanélküliség. Tizenhat család mene­kült a nyomortól a tengeren túl­ra, hogy ott a honvágy állandó gyöt­relmei, a számkivetettség kínlódásai közepette tengesse életét... Akik pedig itthon maradtak? Nehezen élt még az is, akinek a sors földet adott. A nagyobb gazdák tíz mázsát tudtak kihozni a föld hektárjából, a kiseb­bek, bár nagyobb szükségét érezték a többnek, alig nyolc mázsa gabonát tudtak kicsikarni egy-egy hektár földről. Ma, mintha a föld pólusai is szabadabban lélekzenének, mintha a talaj is tudná, hogy más itt az élet, mint régen! Szinte hihetetlen­nek tűnik, hogy e falu határa meny­nyivel bőkezűbb mostanában, ötven­hétben 35 mázsa árpát, 33 mázsa búzát adott hektárja. Az idén, bár sokat „elvett" a mostoha időjárás, így is 25 — 26 mázsát takarítanak be hektáronként... És az állattenyész­tés? Már érintettük, mily kiváló sikereket értek el kiváltképpen a juhtenyésztésben, de éppoly haladást tudnak felmutatni a szövetkezet első éveitől kezdve a mai napig. Az öt­venhetes esztendő volt náluk a „for­dulat" éve, hiszen akkor az álatti termékekből is igen sokat adtak az országnak. Az említett évben már 2160 liter évi tejhozamot értek el tehenenként. zánbrigád „Major" különítményének egy­S Lúkán gazdálkodóktól is, s ezt a töb r A r é9' küzdőszellem, a harc nem kori székhelyén — Szlovákia legnagyobb § lankadt el a mai napig sem ebben bányája épül. (k)Wssssssssxsŕsssssssssssssssssssssssssssssswsssssssss^ a f ai ub an. Mert úgy, ahogy azokban ^ a nehéz időkben küzdöttek a szabad­i ságért, ma ez a közös összefogásban, ^ az újért való mindennapos munkál­^ kodásban jut kifejezésre. S ennek a ^ küzdelemnek is megvannak a maga § örömei. Meglelheti őket bárki az új $ házakban, a televíziókban, motorke­^ rékpárokban ... Élni tud e falu népe ^ a szabadsággal. Élni tud, mert érzi, ^ hogy ha a köznek többet juttatnak, ^ ők maguk is jobban élnek. S hogy jól ^ élnek a szövetkezet tagjai, azt az is ^ bizonyítja, hogy három esztendeje ^ már 22 korona jut a közösből a mun­^ kaegységekre... A harcokban meg ­^ edzett falu megtanulta, mit jelent ^ az összefogás a nehéz időkben, de ^ azt is tudják, hogy az egész falu ^ összefogása nélkül még a szabadság ^ sem adna oly bőséges gyümölcsöt, ^ mint úgy, ahogy most élnek: az egész ^ falu kezdettől fogva azon az úton ^ halad, amelyben az összefogás ma is ^ győzedelmeskedik. S MÉRY FERENC ták orvul megtámadták a Szov- április 3-án virradt, ezen jetuniót, Handlován újabb letartóztatások szöntötték a lakosok az első vöröskato n 0 még kezdetben "még nem álltunk nát, aki meghozta a szabadságot. i rtnu anv a„ iaWlan Kprn hn n„ n alotA­téket, s ennek következtében néhány na- dúlni ezeket a korszerű, minden kénye-$ hogy az ezekben a régi épüle­pig szünetelt a munka a novákii vegyi- lemmel felszerelt új lakóházakat. A vá- § 0ii, 0i, r 0, 0tt äii atäii™im, ros főterén a hosszú sorban eff!/md s^ tekben elhelyezett állatállomány meg­mellett látható boltok olyan bőségben fcí-§ hozta-e a kívánt hasznot, de erre nálják az árut, hogy bátran versenyez­S nem volt szükség, mert még az iro­i í,r i,}) ň-.nl-1-nl A „ nrtfilrn^ rláhfln 37 plcfí ni 1 la n tá cm 57pmpmho hetnek a fővárosi áruházakkal. A portéka^ dában az első pillantásra szemembe cának alapjait, a bányában kisiklott egy el is kel: Hisz Handlován a bányászok ^ tűnt az a sok dicsérő oklevél, mely vonat, a nyugati részlegben tűz tá­madt ... A letartóztatott kommunisták már régen nem panaszkodnak az ala- ^ a f a] at (jísziti. csony bérek miatt. Ez Szlovákia legjobb ^ * " * - -- *•& '^x.ľ'ul hallgattak, és szabadlábon maradt elvtár- szénbányája. A felszabadulás óta két új S Persze a haladás, a gazdasági fej­Elsosorban a kommunistákat vittek el, JQŕf c« f nem jélemlHette meg a puszták nagy bányát tártak fel. s jelenleg Cigel % lődés esztendőről esztendőre többet egy éjszaka otvenharom embert. Stefan terrorj a_ község közelében - a felsőnyitrai parti­k kíván. Többet vár az ország a Velká Kušikot, Jakub Reichmannt, a Krč-test- A Szlovák Nemzeti Felkelésben a hand- zánbriaád ..Maior" különítménuének eau- $ r ,'ii/ín no^Híll^ri AWA1 le c = +r»h_ véreket, Schniereréket, Liéko Emíliát, Ur- lovai bányászok saját századukkal vet­ban Máriát. Rám is sor került.,. tek részt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom