Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-23 / 233. szám, vasárnap

mmmmmmmmmmmmmmmmmm Szép és gazdag ország 1 Az 1. számú kőolajfinomító A PLOESTI 1. SZ. OLAJFINOMÍTÓ RÉSZLETE. Román Népköztársaság iparoso- ploesti gyárakra is. Ezt nevezik „ma dásának folyamatát a többi kö-. gasabb politikának"! zött az a tény is érzékelteti, hogy míg a felszabadulás előtt a kőolaj döntő része feldolgozatlanul került külföld­re, addig ma az egész mennyiséget finomítják. E tény jelentőségét csak akkor tudjuk teljes egészébon fel­mérni, ha figyelembe veszünk két kö­rülményt. Az egyik az, hogy a kirá­lyi Románia Európa iparilag legelma­radottabb államai közé tartozott, a másik pedig az, hogy a háború előtti szinthez mérten a Prahova völ­gyében, a pitesti, olténiai és mold­vai új olajmezőkön majdnem meg­kétszereződött a nyersolaj kitermelé­se. Több mint 11 millió tonna kőolaj kerül évente a hatalmas finomítókba, amelyeknek száma a felszabadulás óta állandóan gyarapodik. Ploestiben, a legnagyobb romániai olajvidék fővárosában, amely külön­ben tartományi székhely, alkalmam volt megtekinteni a féltucat kőolaj­finomító egyikét, az I. számú üze­met. Valóságos gyárnegyed ez, amely­nek arányai igazán lenyügözőek. Jó adag fantázia kell ahhoz, hogy az ember elképzelje, hetvenként évvel ezelőtt itt építette fel Nicolescu föld­birtokos a mai gyár törpo ősét, a vi­lágítógázt termelő 1200 literes ka­zánt. A századfordulón az angol-hol­land Shell kezébe került a finomító, amely 1916-ig már korszerűsítve mű­ködik. A németek bevonulása előtt az angolok felgyújtják az üzemet, majd a világháború után román költ­ségen újraépítik. A második világhá­ború éveiben a német hadigépezetet szolgálja a finomító. A Szovjetuniót megrohanó náci hordák bombázóit," tankjait táplálja a benzin és az olaj. De a gyár egészen 1944-ig sértetlen marad, pedig ekkoriban már sok né­met város lakónegyedeit pusztította el az angol-amerikai szőnyegbombá­zás, Miért? A válasz kézenfekvő. A finomító angol érdekeltség, s a tő­kések a polgári lakosság életét nem sajnálják, de annál inkább a be­fektetett fontsterlingeket. De hiszen 1944 áprilisa és augusztusa között mégiscsak angolbombázók rombolják a földdel egyenlővé a gyár három­negyed részét? — teheti fel valaki tamáskodva a kérdést. Az angol tőke ekkor már nemcsak lehetségesnek, hanem érdekeivel összhangban álló­nak tartotta ezt, mert világossá vált, hogy megbukott Churchil úr terve. Ennek a tervnek a lényege pedig az volt, hogy az angol-amerikai csapatok az Atlanti-óceán partján végrehaj­tandó invázió helyett a Balkánon szálljanak partra, foglalják el a fél­szigetet és északra nyomulva, a kö­zép-európai országokat, nehogy — uram-bocsá' — szovjet hadsereg tölt­hesse be a felszabadító szerepét, mert akkor elveszik nemcsak a befekte­tett tőke, hanem veszélyesen leszű­kül a kapitalizmus tábora is és meg­erősödik a szocializmus. A szovjet hadsereg lendületes előretörése azonban csődbe juttatta ezt a tervet s a kapitalista hatalmak kénytelen­kelletlen megnyitották a második frontot a francia partvidéken, hogy mentsék a még menthetőt. Churchill terve kútba esett, a szovjet csapatok ott álltak Jasszinál, egyszóval le kel­lett mondani a román olajfinomítók­ról, sőt az egész országról és ezért ekkor már bombazápor hullhatott a Manea Ionescu elvtárssal, a gyár középkorú, izmos termetű, markáns vonású, erélyes igazgatójával beszé­lünk ezekről a nehéz évekről. Sokat tud az üzem múltjáról, hiszen negy­ven éve dolgozik itt. Munkásból lett igazgató az államosítás után és min­den bizonnyal jól megállja a helyét, mert már majdnem tizenkét eszten­deje tölti be ezt a vezető posztot. Asztalfiókjából egy köteg fényképet vesz elő. Lángoló épületek, romhal­mazok, ásító bombatölcsérek és állig felfegyverzett strázsáló német kato­nák. — Ilyen volt akkoriban az üzem — mondja Ionescu elvtárs, majd hozzá­teszi: — Sok munkás meghalt, de a németek nem ismertek pardont, újra és újra munkába kergették az em­bereket, csakhogy helyreállítsák az üzemet. Nem sikerült. De alig két héttel a szovjet hadsereg bevonulása után újra termelni kezdtünk a front számára. — Mikor államosították a finomí­tót? - teszem fel a kérdést. — 1948. június 14-én. Azóta a szo­cialista országok segítségével jelen­tősen bővült az üzem, korszerűsí­tettük a termelést. Ezzel kapcsola­tos adatokkal Consteanu Virgil elv­társ, műszaki vezetőnk szolgálhat — fordul az igazgató legközelebbi mun­katársa felé. — Ügy hiszem, a gyár nagy fejlő­dését néhány adat is kellőképpen érzékelteti hangzik a készséges magyarázat. — Az államosítás után naponta 3300 - 3800 tonna olajat dol­goztunk fel, ma pedig 9000 tonnát. A kőolaj csőhálózat útján jut el hozzánk, mégpedig 12 — 200 kilomé­ternyi távolságból. 132 féle gyárt­mányt készítünk belőle, ebben sok az új termékfajta. Másik oldaláról is Megvilágíthatom a termelés emel­kedő irányzatát. Míg 1948-ban az egy munkásra eső termékek átlagos ér­téke 150 ezer lei volt, addig ma en­nek több, mint a kétszerese. Ez egy­részt a modernizálásról, másrészt a szakképzettség növekedéséről, egybe­vetve a munkatermelékenység növe­kedéséről tanúskodik. Az egymás után felsorolt számok tengeréből kihalásztuk azt az ér­dekes adatot is, hogy a több mint két és félezer dolgozót foglalkoztató üzemben meglepően kevés az admi­nisztratív személyzet, átlag tizenhét termelésben dolgozó munkásra jut egy hivatalnok. Kétségteleji, hogy ez is jelentősen elősegíti a munkater­melékenység növelését. A munkások nagyrésze szakképzett, sokan tanul­nak a hároméves szakiskolán és a mesteriskolán, tizenhatan pedig táv­úton műegyetemet végeznek. — Milyenek az átlagkeresetek? — tesszük fel a következő kérdést. - A szakképzett munkásoké 865 lei, ezenkívül havonta van prémium­osztás, természetesen, ha teljesítjük a tervet. Ebben aztán nincs hiba, mert az I. számú olajfinomító élüzem. Ott­jártamkor 103,2 százalékra teljesítet­te tervét és elnyerte a vörös zász­lót. Az aránylag magas átlagfizetés mellett azonban számításba kell ven­nünk a különféle szociális szolgál­tatásokat is, ha hü képet akarunk nyerni a gyári munkások életszínvo­naláról, kulturális életéről. A gyár­ban van például üzemi étterem, ahol 1,25 és 3 leiért lehet ízletes ebé­det és vacsorát kapni s a munkásság döntő része itt étkezik. A könyvtár­ban 30 ezer kötet sorakozik egy­más mellett, kétszer hetente filmve­títés van a klub ezer férőhelyes termében, van bölcsőde és óvoda, a többi olajfinomítóval közösen hu­szonnyolcágyas szanatórium, sport­telep és ítrand, hogy csak néhány fontosabb szociális létesítményt em­lítsünk. Virgil elvtárs vezetett végig az egyes termelési részlegeken. Az ér­dekes, tanulságos séta végén elve­tődtünk a nagyon szép épületben elhelyezett klubba is. Váratlanul top­pantunk be. Az ÜTEME, a Román Ifjúsági Szervezet fiataljai éppen a Bécsi Világifjúsági Találkozóra ké­szültek. Az üzemi szervezet titkára sietett elénk és szívélyesen üdvö­zöier"-""; • Mi,"román fiatalok, igazán büsz­kék vagyunk a csehszlovák nép és if­júság sikereire. Sokat tanulhatunk Önöktől — mondotta, amikor meg­tudta, hogy csehszlovákiai vagyok. Ilyen szavakat az udvariasság is diktálhat és így leírva közhelyként is hathatnak. De ennek a román if­júmunkásnak széles, baráti mosolya, szemének lelkes csillogása, szavainak őszinte csengése azonnal meggyő­zött, hogy szívből beszél. — Kölcsönösen tanulhatunk egymás­tól, mi például éppen Önöktől, a román olajipar dolgozóitól „leshe­tünk el" sok hasznosat — válaszol­tam s ebben aztán meg is egyez­tünk. Baráti búcsú után gépkocsink ki­gördült az üzem udvaráról. Az I. számú kőolajfinomító melletti szabad térségen a munkásmilícia egyik osz­taga gyakorlatozott. A háttérben ha­talmas gyárépületek és itt fegyver­forgató milicisták - ez a kép ki­törülhetetlen szimbólumként véső­dött az emlékezetembe: a román munkásosztály meg tudja védeni vív­mányalt. Ez a nép letörte a szolga­ság bilincseit s mindennél többre becsüli a-szabadságot. GÄLY IVÄN. A ROMÁN N ÜNN Augusztus 23-a a román nép leg­nagyobb nemzeti ünnepe. 1944. au­gusztus 23-a új élet kezdetét, mély­reható forradalmi átalakulások idő­szakának kezdetét jelenti. Románia életében. A 15. év előtt kirobbant fegyveres fekelés és az azt követő népi forradalom annak a harcnak a gyümölcse, amelyet a Román Kom­munista Párt a munkásosztály és a széles néptömegek élén évtizedeken át folytatott a burzsoá nagybirtokos rendszer kizsákmányolása és elnyo­mása ellen, később pedig a katonai fasiszta diktatúra és a hitleri meg­szállók ellen. Ugyancsak a párt vezetésével ért el Románia dolgozó népe döntő győ­zelmeket a szocializmus anyagi-mű­szaki alapjainak kiépítésében. A román munkáspárt és a népi demokratikus állam, következetesen érvényesítve a szocialista iparosítás fő irányvonalát, különös figyelmet szentel a gépipar fejlesztésének, amely döntő szerepet játszik abban, hogy a többi iparágat és a mezőgaz­daságot új technikai berendezéssel lássák el. Eme iparág fejlődésének ütemét jellemzi az a tény, hogy ter­melése az 1958. évi színvonalhoz vi­szonyítva 8,5-szörösére emelkedett. Románia első ízben termel köolaj­fejtőberendezést, különféle mezőgaz­dasági gépeket, teherautókat, csap­ágyakat, villamos készülékeket, szer­számgépeket, bányászati, kohászati, vegyiipari, élelmiszer- és könnyűipari berendezéseket. Mindezek a termékek nagy megbecsülésnek örvendenek nemcsak a Román Népköztársaságban, hanem a külföldön is. Sikerrel teljesítik az ország villa­nyosításának tervét, hatalmas arány­ban fejlődik a vegyiipar és a többi iparágazatok is. Szüntelenül növek­szik a közszükségleti ipar termelése, Az elmúlt 15 esztendő folyamán a román falu életében is mélységes forradalmi átalakulások mentek vég­be. Ma már több mint két és félmillió dolgozó parasztcsalád egyesült a kol­lektív mezőgazdasági termelésben és a szocialista szektor által megművelt terület az ország mezőgazdasági földterületének kb. 70 százalékát te­szi ki. Romániának ma mintegy 50 ezer traktor áll rendelkezésére, vagyis tízszer annyi, mint 1938-ban, ezenkívül a kombájnok és más me­zőgazdasági gépek ezrei. Az állami gazdaságokon a fő munkálatokat tel­jesen gépesítették. A népgazdaság fejlesztésében elért eredmények alapján megjavultak a dolgozók életfeltételei, lényegesen növekedett a munkásosztály reálbére, mely 1958-ban 60 százalékkal ma­gasabb színvonalat ért el, mint 1950-ben. A Román Munkáspárta dolgo­zókat a népgazdaságban rejlő belső tartalékok feltárására és kiaknázásá­ra, a munkatermelékenység fokozásá­ra és a termelési önköltség csök­kentésére mozgósítja. A Román Mun­káspárt Központi Bizottságának ez év június közepén tartott plenáris ülése az intézkedések egész komp­lexumát dolgozta ki, amelyek kö­vetkeztében emelkedik a munkások, mesterek, mérnökök és egyéb alkal­mazottak alapbére, mentesítik a bér­adótól az alacsony fizetéseket és más fizetéseknél leszállítják az adót, lé­nyegesen növekszenek a járadékok, ugyanakkor csökken több mint 2600 fajta élelmiszer és iparcikk kiske­reskedelmi ára. Mindezen intézkedé­sek következtében a dolgozók tiszta jövedelme évente 4,7 milliárd lejjel, vagyis az idei év egész bér- és jára­dékalapjának majdnem egyhetedéVel növekszik. A kulturális forradalom előrehaladása következtében a dol­gozók milliói kijutottak az analfabe­tizmus és a kulturális elmaradottság sötétjéből. A népi demokratikus rendszer a román nép előtt széles lehetőségeket nyitott arra, hogy gazdagítsa ismereteinek színvonalát s elsajátítsa a művészet és a kultúra kincseit. Az általános műveltséget adó iskolák tanulóinak száma az utóbbi két év alatt 1,3-szorosára, a főiskolások száma 2,6-szorosára emelkedett. A munkásság soraiból egyre több mérnök, technikus, szak­ember kerül ki. Az értelmiség is határozottan csatlakozott a dolgozó ÜJ MOZGÖ BERENDEZÉSEK A PLOESII KŐOLAJ MEZŐN, PRÖBAFURATOK KÉSZÍTÉSÉHEZ. Az első román betatron Bukarest (ČTK) — Romániában augusztus 21-én kísérletileg üzembe­helyezték a betatron típusú első cik­likus elektrongyorsítót 30 millió elektronvolt maximális energiával. Az atomfizikai intézet ezen új be­rendezését a Román Népköztársa 7 ságban szerkesztették. néphez a szocializmus felépítéséért vívott harcban és páratlan sikereket aratott a tudomány, a technika, a művészet és az irodalom fejlesztésé­ben. A Román Népköztársaságban elért nagy sikerek a dolgozók széles tö­megei lelkes erőfeszítésének és al­kotó kezdeményezésének a gyümöl­csei. Azon széles tömegek erőfeszí­tésének, amelyek a népi demokrati­kus rendszer felállítása következtében közvetlenül részt vesznek valameny­nyi közügy irányításában. E tekintetben fontos szerepet töl­tenek be a szakszervezetek, a mun­kásosztály legszélesebb tömegalapon nyugvó szervezetei. A párt vezetése alatt a szakszervezetek gondoskod­nak arról, hogy a munkások bekap­csolódjanak a gazdasági tervek kidolgozásába és szocialista munka­versenyt bontakoztatnak ki a tervfel­adatok teljesítése érdekében, támo­gatják a termelési újítók és ésszerű­sítők mozgalmát, a haladó tapaszta­latok terjesztését. A román népi demokrácia fon­tos vívmánya a lenini szellemben megoldott nemzetiségi kérdés, vala­mint a román nép és az országban élő nemzetiségi kisebbségek egységé­nek és testvériségének további meg-, szilárdítása. A Román Munkáspárt és a kormány teljes eréllyel egyszer s mindenkorra véget vetett a nemze­tiségi és a faji üldöztetésnek. A ma­gyar, német, szerb és más nemzeti­ségű dolgozóknak saját választott képviselőik vannak az államhatalom szerveiben, egyforma joguk van a t munkára, pihenésre, járadékra, orvo­si gondoskodásra, megvannak a sa­ját lapjaik, folyóirataik, valamennyi fokozatú iskoláik, anyanyelvükön ját­szó színházaik stb. Az országban élő nemzetiségek a román dolgozókkal együtt egyetlen egységes családot képeznek, amely lelkesen dolgozik hazája, a Román Népköztársaság felvirágoztatásán. A szocializmus építésében eddig elért eredmények a román nép előtt azt a ragyogó távlatot nyitják, hogy a szocializmus építését a legköze­lebbi években nagyjában befejezik. Az elmúlt 15 esztendő sikerei a román nép alkotó erőfeszítéséből fakadnak, de ugytnakkor elválaszt­hatatlanul összefüggnek azzal a ténnyel, hogy a szocializmust nem elszigetelten, hanem a Szovjetunió ve­zette nagy szocialista tábor kereté­ben építik. Ezekben az években a Szovjetunió óriási testvéri segítsége és a testvéri kölcsönös együttműkö­dés Románia és a többi szocialista ország között jelentékenyen növelte a román nép építő erőfeszítésének hatékonyságát és a szocializmushoz vezető gyorsabb előrehaladásában fontos tényező volt. Éppen eme új típusú kapcsolatok alapján, amelye­ket áthat a szocialista nemzetközi­ség szelleme, fejlődnek ki az együtt­működés olyan magasabb formái is, mint a népgazdasági tervek egybe­hangolása, a kooperáció és a szako­sítás minden egyes szocialista ország és az egész szocialista tábor gyors iparosítása és fejlődése érdekében. A román nép számára is nagy erősödést jelent az a tény, hogy az erők aránya a nemzetközi küzdőté­ren világosan a béke erőinek ked­vez. Ma világszerte egyre szélesebb tömegek foglalnak állást a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése mellett és megértik, hogy a tárgyalások jelen­tik a vitás nemzetközi kérdések megoldásának egyedüli útját. A ro­mán nép éppúgy, mint a többi bé­keszerető nemzet, Hruscsov és Ei­senhower kölcsönös látogatását tör­ténelmi fontosságú eseménynek te­kinti, amely alapvető haladást hoz­hat a nemzetközi feszültség enyhí­tésében és a béke megerősítésében. Románia népe saját tapaszta­latai alapján győződött meg arról, hogy az utóbbi 15 esztendőben elért történelmi sikereit annak köszönhe­ti, hogy a munkásosztály pártja, a marxi-lenini tanokhoz rendületlenül hű párt vezeti őt. Az a bizalom és lelkesedés, amely­lyel a román dolgozók valóra vált­ják pártjuk politikáját, legjobb bi­zonyítéka annak, hogy ez a politika helyes, hogy megfelel a nép érdekei­nek. A román nép szorosan tömörülve a Román Munkáspárt és annak ve­zetősége köré, győzelmesen halad előre hazája szocialista építésének betetőzése felé. ÜJ SZÖ 4 * 195 9' au-flusztus .11

Next

/
Oldalképek
Tartalom