Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-19 / 229. szám, szerda

Ä PARTBZÁNFALU = A történész feljegyzése: A = Banská Bystrica-i járásban 1944. ~ egész telén át 15 község a parE tizánok kezében volt. A félreeső = falvakban mint Kalištében, BaláE žeban az egységek törzskara 5 1945 március közepéig székelt. = A környékbeli falvak népe élel= mezte a partizánokat és önfel= áldozóan együttműködött velük. E A németek februárban Priechod E községet, március 18-án Kalištét, s s márciu 20-án Baláže községet P. gyújtották fel... IGEN, IGY VOLT. Ez a néhány tömör mondat mily sokat mond a szlovák nép bátor, hősies fegyveres felkeléséről. Nemcsak a fasiszta önkényuralom, a Tiso-plébános űr vezette fasiszta rendszer ellen fogtak fegyvert, hanem szabadságharcukkal a legkifejezőbb választ adták a Beneš-vezette burzsoá emigráció népellenes irányzatára, mely szerint ővták a népet a fegyveres megmozdulásoktól, az „áttelelést" hangoz-i tatták, nehogy a nép maga harcolja

N ki szabadságát, mert akkor, jaj nekik, nem vehetik újra kezükbe a hatalmat. A néptömegek a kommunistákra hallgattak, akik az egység, a harc, a nép győzelme mellett szálltak síkra. így volt ez Baláže községben is, ahol 1944 augusztusának első napjaiban a kommunisták vezetésével megszervezték a forradalmi nemzeti bizottságot s ez a bizottság irányította tovább a falu életét. Amikor augusztus 12-ére virradó éjjel öt szovjet ejtőernyős partizán ereszkedett le a falu határában, nagy volt az öröm. Teodor Palúch, Andel Rusko, Vincent Čunderlík, Vojtech Rakyta, Pavel Kulfas, Cyril Tyšliar, a forradalmi nemzeti bizottság tagjai a közeli erdőbe vezették a szovjet embereket, bunkert építettek számukra. Ezt követően naponta szálltak el a falu felett a repülőgépek, s naponta „pottyantak le az égből" a szovjetföldről érkezett újabb partizánok. Maslar, Arpád Rafaj, Júlia Rafajová, Jozef fiýs, balážei lakosok összekötőknek jelentkeztek a partizánoknál. A közeli falvakból is sokan csatlakoztak a partizánokhoz. Rövid idő alatt' 240 tagú lett a felkelők egysége, melynek VoroÜjev kapitány volt a parancsnoka. A szovjet partizánok lépten-nyomon érezték, hogy a falu népe mily nagy szeretettel és ragaszkodással veszi őket körül. A felkelők egysége már erős volt, s a faluban szállásolták el magukat. Augusztus 29-ig tartózkodtak a községben. Vorolijev egysége ezután a Poľana és a Garam menti Kríž környékén ütötte a fasisztákat. BALÁŽE KÖZSÉGBE csak 1944. október 28-án tudtak betörni a fasiszta németek. Senkit sem találtak a faluban, a lakosok az erdőkbe mentek, a partizánokhoz. A németek csak négy napig bitorolhatták a falut. A partizánok egyhamar kiverték őket. Ekkor került Baláže községbe Petrov, Volkov, Morozov őrnagyok, partizán parancsnokok törzskara. Venekurov partizánjai között volt Borisz Polevoj is, a hírneves szovjet író. A tapasztalt szovjet partizánparancsnokok vezetésével kisebb felkelőegységeket szerveztek, melyek a Spania-völgyi, Banská Bystrica, a harmaneci vasútvonal irányában rajtaütésszerű támadásokat intéztek a németek ellen. Tiso „vezér" hiába örvendett, amikor hírét hallotta annak, hogy a fasiszta német hadseregnek sikerült a felkelőket visszaszorítani az erdőkbe. Ekkor rendelte el, hogy a fasiszta repülök szórják tele az erdőket röplapokkal, melyekben „amnesztiát" ígért a fegyverüket letevő partizánoknak. A balážeiek tudták, mit jelent ez az „amnesztia". Halált! Ők az erejükben, a szabadságért, a fasiszták legyőzéséért harcoló nép erejében bíztak s nem Tiso ígéretében. Baláže partizánfalu szálka lett a németek szemében. Hónapok elteltével csak 1945. február 19-én merészkedtek megközelíteni a falut. De csak Priechod községig jutottak s haragjukban felgyújtották a községet. A fél falu a lángok martaléka lett. Az elfogott partizánokat meggyilkolták. A Balážet védő partizánok, akik között sok falubeli volt, elállták a németek útját s elzárták a faluba nyíló völgy torkolatát. A németek csak a községbe vezető út feléig jutottak. Az ittlevő erdészlakot felgyújtották s itt lőtték agyon Marušát, a hős szovjet partizánt. Gyújtogattak és gyilkoltak! Ez jelezte a fasiszta németek útját. Nem tudtak abba belenyugodni, hogy a hegyek közé ékelt hős partizánfalu még mindig ellenáll. Március 18-án a németek Donovaly felől indítottak újabb támadást. Amikor eljutottak a Balážehez közeli Kalištie településig, a házakat itt is felgyújtották. A harcban 36 partizán és helybeli lakos vesztette életét. A németek túlerőben voltak. Másnap a balážei partizánok azt az üzenetet kapták, hogy a Prasiva-hegyen keresztül menjenek Brezno irányában. Nem! Ők megvédik falujukat, nem engedik meg, hogy a német Balážet is „eltörölje" a föld színéről. ELLENÁLLTAK. Megkezdődött az ádáz harc. Este hatkor kénytelenek voltak meghátrálni a lakosok, anyák gyermekeikkel a partizánokkal mentek. Huszadikára virradó éjjel egy órakor a németek elfoglalták a falut. A faluban csak a tehetetlen öregek maradtak. A németeknek, megrögzött szokásuk szerint, első dolguk volt a rablás. Kiürítették a szekrényeket, összefogdosták a baromfit s a szarvasmarhákkal együtt azonnal elszállították a faluból. Néhány kisgyermekes anya visszatért a faluba s amikor látták kifosztott lakásaikat, arra kérték a németeket, hagyják meg legalább házikóikat, ne gyújtsák fel. A felbőszült németek a Cukotka-völgybe hurcolták az aszszonyokat, síró avermekeket. Golyószóró csövc meredt a védtelenekre. Itt kellett bevárniok a gyújtogatást. Csak akkor engedték vissza őket, mikor a családi házak helyén üszkös romok maradtak. Baláže, a hős partizánfalu a végsőkig kitartott... Március 27-én az üszkös romok között fogadták a szabadságot, az új életet hozó szovjet katonákat. S rövidesen újjáépült a falu. Szlovákia minden vidékéről jöttek ide fiatalok, hogy segédkezzenek az új Baláže felépítésében. S a faluban méltó emlékművet emeltek azoknak, akik hősiesen harcoltak a szabadságtipró fasiszták ellen. (pb) EMLEKEKSZÁRNYÁN M

ozgalmas az élet ilyenkor, a turistaidényben a krasznahorkai mauzóleum környékén. Autóbusz autóbusz után fékez a parkolóhelyen, induló személygépkocsik, motorkerékpárok adják át helyüket az érkezőknek. Egy szezonban ötvenezer kíváncsi is megfordul ezen a helyen. S az már az emberek természetéből fakad, hogy mindent látni, mindent hallani akarnak. Bővea van dolga e látogatott kirándulási központ vezetőjének és kiváló segítőtársának, eleven gyermekből alighogy eladóvá serdült fogadott lányának. Bizony előfordul, kiváltképpen szombaton és vasárnap, a csúcsforgalom idején, hogy a két szolgálatkész kalauz „ebédideje" nem haladja meg a tíz percet. Kovács Antal, a kirándulóhely vezetője őszbecsavarodott hajú emoer. Jobblábára erősen sántít. Mint később megtudtuk, háborús emlék ez, a tizenöt év előtti kemény harcok nyoma. Késő délután, amikor a kirándulókkal telt utolsó autóbusz is elzúgott Kassa felé, a mauzóleummal szemben állő barátságos, kis ház zöld gyepszőnyeggel borított kertjében üldögélünk Kovács Antal elvtárssal. A kerti lóca alatt farkaskutya kergeti unalmában a legyeket, fejünk felett szilvafák lombos ágai között susog a szellő, villanyfény lobban a muskátlis ablakon keresztül. Igazi, csendes falusi idill. Idegnyugtató, békés pihenés a mozgalmas nap után. Beszélgetésre, múltbeli emlékek felidézésére legalkalmasabb időszak. Űjság zizzen az asztalon, az Oj Szó pár hét előtti példányszáma. Kovács elvtárs újja rámutatt az egyik háromhasábos cikkre. - Jól megírta a cikk írója, mintha csak ott lett volna tizenöt évnek előtte ... A cikk a slavošovcei papírgyárról és Čierna Lehota községről szól. A Szlovák Nemzeti Felkelés dicső időszakát eleveníti fel. valamint a gyár és a község mai életét. - Nehéz idők voltak, de megmutatták a dolgozó nép, a kommunista párt erejét — taglalja a szavakat Kovács elvtárs.. A háborús évekre, s a megelőző évtizedekre gondol. A kizsákmányolás és a fasiszta elnyomás időszakára, amikor a szenvedés, a megpróbáltatás nemhogy megtörte, hanem inkább napról napra acélosabbá edzette a dolgozó nép erejét, hitét, elszántságát és ellenállását, amely a kommunista párt vezetésével hősi harcban csúcsosodott ki, a nemzeti felszabadító harc legdicsőbb szakaszában, a Szlovák Nemzeti Felkelésben. ÍZ ovács Antal önmagáról keveset beszel. A párt harcáról, a kommunisták egységes törekvéséről, közös küzdelméről szól inkább. A párt harcáról, amelynek 1928 óta tagja ö is. Slavošovcére 1938-ban költözött át családjával Rozsnyóról. Ott ismerkedett meg és került kapcsolatba a kommunistákkal, köztük Miien Zoltánnal, Martin Trajbával és másokkal, akik még abban az évben kezdték megszervezni a párt illegális harcát a fasizmus ellen. Kovács Antal mint külföldi állampolgár csak 1942-ben kapott munkát a gyárban. — Az illegális pártszervezet tagjai lankadatlanul folytatták a harcot a negyvenes években egészen a felszabadulásig — folytatta Kovács elvtárs. — Milen, Ján és Pavol Potočný és más elvtársakkal idegen házakban hallgattuk a moszkvai és egyéb külföldi rádióállomások műsorát, hogy a politikai helyzetet ismertetni tudjuk a munkásokkal. 1943-ban már röplapokat teriesztettünk, amclveket szenesvagonokban juttattunk be a gyárba és a rakodó munkások továbbították. Ellenállásra, a munka szabotálására szólították fel a dolgozókat. A kommunisták agitációjának meg is volt az eredménye. A munkások hallgattak szavukra és ahol lehetett, akadályozták a termelést, egy emberként védték a gyárat. 1944 tavaszán az illegális pártszervezet őt is kiküldte röplapokkal Poprádra és Breznóra, a bevonuló katonák között terjesztett. F

olyik a szó az öreg párttag ajkáról-, s elbeszélése nyomán ielelevenedik a 15 év előtti időszak kc^e a partizánharcok egyik erős bástyájában, Slavošovcén és Čierná Lehotán. A kommunisták példája, politikai munkája nyomán, a papírgyár dolgozói egy emberként álltak a felkelés mellé. Megmozdult az egész környék. Már augusztus 27-én lefegyverezték a németeket. Több fegyverre volt szükségük s a következő napokban már meg is kapták. A dobsinai katonaságtól a rédovai munkások szállították. — Dicső napok voltak ezek — csillan fel az öreg kommunista szeme. — Slavošovce és környéke a kommunisták vezetékével, megkezdte elszánt harcát a megszállók ellen. A lakosság bekapcsolódott a harcba, minden erejükkel támogatták a ielkelőket, ezenkívül élelemmel és ruhával látták el őket. A felkelés első napjaiban érkezett oda az a partizáncsoport, melynek politikai biztosa Fábry József elvtárs volt. A papírgyár kezdetleges nyomdájában Tóth Béla nyomdász közreműködésével sok ezer röplapot készítettek magyar nyelven is. Ezeket a magyar katonákhoz juttattak el, s megadásra, a németekkel való szembefordulásra, a partizánokhoz való csatlakozásra szólították fel őket. A slavošovcei és a Čierna Lehota-i patrizánharcok hősi emléke örök időkre fennmarad. A Kakashegy nevének még az emlegetése is rémületbe ejtette az ellenséget. Ide helyezték át Kozlov őrnagy és Sukajev kapitány partizáncsoportjait, melyekkel együtt az egész környék ütötte a fasisztákat. Megbecsülhetetlen szolgálatokat végeztek a környéket jól ismerő, s a felkelésben részt vevő slavošovcei munkások a partizánok s a közeledő szovjet csapatok számára végzett felderítő tevékenységgel is. Kovács elvtárs jónéhányszor vett részt felderítésben, az arcvonalon átjutva Rozsnyón is járt. A partizáncsoport vezetője, amelyben Kovács elvtárs is harcolt, Adler elvtárs volt. Rettenthetetlen harcosként emlékszik vissza rá és könnycseppet morzsol szét a szemében, amikor elmondja a hős partizán kivégzésének körülményeit. Amikor a győztes szovjet hadsereg felszabadította a környéket, Kovács elvtárs, mint annyi sok partizán, nem vált meg fegyverétől. Bevonult katonának és a szovjet katonák oldalán küzdött tovább a haza teljes felszabadításáért. Strečnó alatt súlyosan megsebesült, a golyó összeroncsolta combcsontját. IVfo, de elég volt a múltból, gon' dőljünk a mára is — fordított egyet a beszéd témáján Kovács elvtárs, s gyöngyöző, vérpiros gyümölcsborral színültig tölti a poharakat. — Igyunk a boldog jelenre s a még szebb jövőre, amely a tizenöt év előtti hősi küzdelem nyomán sarjadt ki gyönyörű hazánkban s érik mind gazdagabb gyümölccsé. (iái László. I AZ ÍZEK ÉS VITAMINOK GYAEA Vajon találunk-e manapság olyan háziasszonyt vagy esetleg magányosan élő férfiút, aki kétségbe vonná a konzerv előnyeit? Tiszta, gyors, praktikus, olcáó és mindig kapható. Kell-e még több? Ugye, hogy már csak az elfogyasztása hiányzik. Hát mi ahhoz mindjárt jó étvágyat kívánunk. De ne siessük el, a jó étvágy maradjon csak a végére, ha netalán gusztust keltünk valamely befőtt vagy konzerv iránt, amit a Rimaszombati Konzervgyárban készítenek. Mert hogy ízletes dolgokról lesz itt szó, az nem vitás, persze — kinek-kinek eltérő az Ízlése. Az igazgatói iroda ajtaján kopogunk. Koszka Mihály elvtárs fogad, a konzervidény kellős közepén. Ugyanis a Rimaszombati Konzervgyár, amely gyümölcs-, zöldség- és ételkonzerveket gyárt (például kolbászos lecsót), legtöbbet augusztusban és szeptemberben termel. — Milyen gyümölcs-, illetve zöldségfajtákat dolgoznak fel a legnagyobb mértékben? - szól első kérdésünk Koszka igazgató elvtárshoz. — A borsón kívül valamennyi gyümölcs- illetőleg zöldségfajta konzerválására be vagyunk rendezkedve. Legnagyobb mértékben paradicsomot főzünk be, jelentős menynyiségben külföldi megrendelésre. Évi kapacitásunk körülbelül 8 — 900 vagon gyümölcs, illetve zöldség feldolgozása. — Évenként milyen ütemben fokozódik a gyártás? — Ez egyrészt a kereslettől, másrészt a terméstől függ. Jelenleg például 20 százalékkal több konzervet gyártunk, mint tavaly. — Melyek a legkeresettebb konzervek? — Ahogy értesültem, az áfonya és a málna fogy a legjobban. — Ki tudják elégíteni az igényeket? — Ebből a gyümölcsfajtából sokat exportálunk külföldre, de azért a hazai piacra is jut elég. — Külföldi gyümölcs- és zöldségféléket is feldolgoznak? — Gyümölcsöt javarészt külföldit, de zöldségfélét többnyire hazait használunk. Ugyanis vannak megrendeléseink egyes EFSZ-eknél, amelyek komoly mennyiséget tudnak szállítani. Közben, amint folyik a beszélgetés, szinte nesztelenül termetes férfi lép a szobába, kezében egy oldalt behorpasztott konzervdobozzal. Az idegen láttán nem töpreng sokat, hanem nyomban közli, ami a lelkét nyomja: — Ezt tovább már nem tűrh'etjük — szól, majd a konzervdobozt, melynek fenekén 20 dekányi cukrozott áfonya lapul, megmutatja az igazgatónak. — Az ablak előtt találtam az udvaron. Már nem kellett nekik, hát kidobták. Csak tudnám, ki volt! — Hát igen, — mondja Koszka elvtárs —, a munkafegyelemmel nálunk sok baj van. Ez nem az első eset. De megteszünk, amit csak lehet, hogy javulás következzen be. S mintha csak ahelyett szégyenkezne, aki ezt a pocsékolást elkövette, lehajtja a fejét s tekintetének az előtte fekvő iratkötegben keres menedéket. A panaszttevő nem volt más, mint Ostrom Attila, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke. A gyárat az ő kalauzolásában tekintettem meg. Méreteiben nem, de teljesítményében nagy a Rimaszombati Konzervgyár. A konzervkészítés szalagrendszerben, automatikusan történik, úgyhogy a csinos munkáslányok, illetve asszonyok jóformán csak az ellenőrzést és a rendezést végzik. Jelenleg ecetes uborkát, ízléses kivitelben, jó minőségű barackkompŐtot és mint újdonságot, gombakonzervet készítenek. Mint a kórházi ápolónők, fehér köpenybon dolgoznak itt az asszonyok. Tulajdonképpen az ápolónőktől nem is különböznek oly sokban, hiszen ők is ápolnak, közvetve és közvetlenül is. Ügyelnek a tisztaságra s ezen keresztül a konzervfogyasztók egészségére is. — A gépberendezésekkel nem állunk a legjobban — magyarázza többek között Ostrom Attila —, nem a legkorszerűbbek és nemrég még helyiséghiánnyal is küszködnünk kellett. De úgy segítünk magunkon, ahogy lehet. Most éppen egy raktárai renoválunk, mert erre van a legnagyobb szükség. Hiba, hogy a járási építkezési vállalat nem váltotta valóra ígéretét. Egy raktárat épít a gyárnak s június helyett nem tudjuk, szeptemberre befejezi-e. A futószalag-rendszerű gépek mellől ekkor már a hűvös raktárakba érkeztünk, ahol hatalmas kupacokat képeznek az oszlopszerűen Az újító és testet öltött javaslata. Fancsovszky Gyula boldogan nézi alkotását, melyen olyan átjáró van, mint egy hajó parancsnoki hídja. KcJizervtornyok. A raktárakban nem éppen a legkönnyebb dolgozni. Gyakran csaknem szédül az ember a konzervhegy tetején. egymás mellé és fölé helyezett konzervek. Aránylag sok selejtet lehetett felfedezni, amit valószínűleg csak a hibás gépmunka okoz. Fancsovszky Gyula személyében, aki a, karbantartó-műhely vezetője, eredményes újítóra ismertünk, aki közel 10-éves gyári munkássága alatt körülbelül 200 újítási javaslatot nyújtott be, s ezekért, mint számítgatta, legkevesebb 70 ezer korona jutalmat kapott. Legjelentősebb és egyben legsikeresebb újításának az önműködő sterilizátort tartja, mely a gyárnak havonta mintegy százezer korona megtakarítást jelent. Visszajutva a hivatali épületbe, még arról értesültünk, hogy az üzemben éppen az elmúlt hónapban léptették érvénybe az új bérrendszert, mely általában 30 korona béremelést jelentett a dolgozók számára. Valószínűleg az új bérrendszer jó hatásának könyvelhető el, hogy az üzem az elmúlt hónapban 110 százalékon felül teljesítettre mind termelési, mind pedig munkatermelékenységi tervet. A tervezett termelési önköltségeket sem lépték túl. Ilyen eredmények elérését jelentős mértékben az ésszerű munkaszervezés, a lelkiismeretes vezetés segítette elő. Mivel magyarázható mégis, hogy ennek ellenére gyenge az üzemben a munkafegyelem? A vezető elvtársak véleménye az, hogy a gyár idénymunkásokat is alkalmaz, körülbelül kétszázat (együttesen csak 400 dolgozó van az üzemben), akik tudják, hogy szükség van rájuk, s ezért visszaélnek a lehetőségekkel. Ez, mondanunk sem kell, felelőtlen viselkedés és nem a mi társadalmunkba illő. Szándékosan a végére hagytam az üzemi laboratórium egyes dolgozóival lefolyt beszélgetést. Mindenekelőtt a minőség kérdésével foglalkoztunk. Ezzel kapcsolatban megtudtuk, hogy a jobb minőség, a gazdagabb vitamintartalom érdekében igyekeznek a gyümölcsöt minél tisztábban és frissebben feldolgozni. Ez az üzem kapacitásának bővülése folytán egyre jobban sikerül is. Nyugodtak lehetnek tehát a konzervek kedvelői, mert Rimaszombaton is, ahol Szlovákia legnagyobb gyümölcsés konzervgyára van, egyre jobb a termékek minősége és gyarapszik a vitamintartalom is. A konzervek mennyiségével sem lesz baj. Ujabb és újabb konzervfajták készítését kezdik meg, s az eddigiek gyártását is évente igen jelentős mértékben fokozzák. Szabó Géza ÜJ SZÖ 4 * 195

9' au-flusztus .11