Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-18 / 228. szám, kedd

A napi feladatok megoldása felelős munkát igényel NÉHÁNY nappal ezelőtt Jablonecen megtekintettem a csehszlovák bizsutéria első országos kiállítását. Utána nagyobb társaságban, a járás vezetőivel együtt töltöttem az estét és Miloslav Kouŕil elvtárssal, a Jabloneci Járási Nemzeti Bizottság elnökével megegyeztünk, hogy másnap délelőtt részt veszek a JNB tagjainak szemináriumán. Másnap reggel pontosan a megbeszélt időben léptem át a JNB elnöke dolgozószobájának küszöbét. — Mehetünk — mondta az elnök a kölcsönös üdvözlés után és már ott is vagyunk a korszerű épület hatalmas tanácstermében. Az elnökség asztalánál az elnök, Karel Svoboda elnökhelyettes és Jirí Bakovský, a JNB titkára foglalnak helyet. A járási nemzeti bizottság többi tagja a szokott helyén ül és figyel. Már első pillantásra jól érzem magam. A jabloneci járás köztársaságunk egyik legiparosítottabb járása: munkások, férfiak, nők, pedagógusok, katonák, néhány fiatal, az ország felelős gazdái között vagyok A JNB szemináriuma havonta egyszer ülésezik, a járás hat állandó albizottságának az ülése előtt. Célja, hogy az állandó albizottságok elnökeit és tagjait (a plénum minden tagja valamelyik állandó albizottságban is dolgozik) tájékoztassa, mi történt a legutóbbi plenáris ülés óta, mivel foglalkozott a tanács, milyen határozatokat hozott, hogyan teljesítették a tervet és a költségvetést az elmúlt időszakban, hogyan készítik elő a jövő időszakra, mi lesz a napirendje a legközelebbi plenáris ülésnek és mi az a láncszem, amit a járás legelevenebb, a választókkal állandó kapcsolatot fenntartó szervének éppen most kell megragadnia. A SZEMINÁRIUMOT az elnök nyitotta meg, az elnökhelyettes (egyben a tervbizottság elnöke) és a titkár tartottak beszámolót. Miről? A választók, az önkéntes sportegyesületek és a HESZ funkcionáriusai részéről bejelentés érkezett, hogy az iskolákban elhanyagolják a testnevelést, alacsony a sport általános színvonala. És mit tesz a tanács? A tanév megkezdése után öszszehívják a tanerők járási aktíváját, részt vesz rajta a tanács küldöttsége, a sportegyesületek és a HESZ képviselője, megvitatják, mi a teendő és az illetékesek kötelező határozatot hoznak. A cél: az ifjúságot az eddiginél jobban bekapcsolni az iskolánkívüli testnevelésbe. Beszámoltak a munkabéreknek a járás vezetése alatt működő építővállalatokban most folyó rendezéséről. A iielyi ipar gazdálkodásának ellenőrzése során észlelt fogyatékosságokat kiküszöbölték. A nemzeti bizottság ellenőrző szerve lelkiismeretesen dolgozik és ha egyik-másik vállalat pontatlan, felületes, jelentést terjeszt elő, azt nem fogadják el, kiegészítés végett visszaküldik. A járási építővállalat igazgatója a tervfeladatok nem teljesítése miatt először fenyítésben, másodszor fizetéscsökkentésben részesül. Ha teljesítik a tervet, megkapja eredeti fizetését. Azonos intézkedéseket szándékoznak életbeléptetni a többi felelős tisztviselővel szemben is. Egyébként nehogy azt gondoljuk, hogy ezen a téren rossz a helyzet a járásban. Kerületi viszonylatban az első helyen állnak, csak még jobb eredményeket szeretnének elérni. Közölték, hogy három orvost nem hagytak jóvá a járadékbiztosítás véleményező bizottságainak tagjai közé, sőt lépéseket tettek egy orvos elmozdítására a járás területéről. — A JNB apparátusában dolgozó építészipari szakemberek visszakerültek eredeti szakmájukba. — A járásban megalakult a lakásépítő szövetkezet előkészítő bizottsága. A beszámolók olyan mozzanatokra is kiterjedtek, hogy menynyi a magántulajdonban levő spartak a járás területén és hogyan takarékoskodnak a polgárok: mennyivel nőtt a takarékbetétállomány. Mindezt persze a banktitok szigorú betartásával Bár — ismétlem — a járás erősen ipari jellegű, figyelemmel kíséri a tanács a mezőgazdasági gépek kihasználásának a mérvét is. Az a véleménye, hogy amelyik szövetkezetben vagy állami gazdaságban, a prerovi felhívás nyomán még nem vállaltak termelési kötelezettséget, ott a vezetőségben kell a hibát keresni, mert rejtett tartalék a mezőgazdaságban mindenütt akad. Hazánk felszabadításának 15 éves ünnepségeire is gondol már a JNB tanácsa. Ősszel megkezdik a város és a falvak csinosítását, a házak tatarozását, díszfák és virágok ültetését. A SZEPTEMBERI plenáris ülésen a JNB elsősorban pártunknak az iskolareformmal kapcsolatos határozatával készül foglalkozni. Ezt az ülést járási tanítói értekezlet előzi meg. Azt megelőzően pedig az egyes iskolatípusok problémáit külön bizottságokban tárgyalják meg, nem feledkezvén meg az iskolánkívüli nevelés, valamint a dolgozók iskoláinak kérdéseiről sem. Az így nyert tapasztalatok és ismeretek alapján állítják kollektív módon össze a JNB teljes ülésén elhangzandó beszámolót. Az iskolaügy kérdéseivel' foglalkozó állandó albizottság tagjai augusztus 24-e után (amikor a pedagógusok már a helyükön lesznek) sorra látogatják a helyi neoizeti bizottságokat, az iskolákat, szülői szövetségeket és a védnökségi üzemeket, ahol eszmeipolitikai alapon elbeszélgetve megismerik nemcsak a tanítóság és a szülők nézetét, hanem felmérik az iskola anyagi természetű szükségleteit is. Közben, a lehetőséghez képest még inkább bekapcsolják a tanítókat a közéleti munkába. Az illetékes állandó albizottság tagjai így alapos helyi ismeretekre tesznek szert, amit munkájukban a köz javára tevékenyen gyümölcsöztethetnek, mert tiszta képük lesz a helyi nemzeti bizottságok és az iskolák kölcsönös viszonyáról, FŐTT A FEJEM a sok feladat hallatára, amikor az elnök elvtárs buzdító szavával a szemináriumot befejezte. Nem sok ez? De hát lehet ez másképpen, ha azt akarjuk, hogy a plénum tagjai mindenről ne csak tudjanak, hanem személyesen is részt vegyenek a napi feladatok megoldásában? Kb. egy esztendeje vezették be ezeket a szemináriumokat és a tapasztalat azt bizonyítja, hogy azóta jobban, könnyebben megy a munka. A szeminárium után összeültek az állandó albizottságok. A vezetőség felvetette a problémákat, kitűzte a feladatokat. Ezek megoldása az albizottságok segítségével, a kommunisták vezetésével maguknak a választóknak, a tömegeknek a feladata. Mert csak akkor végezhet eredményes munkát a járási nemzeti bizottság, ha a tömegekre, tapasztalataira, kezdeményezésére és tevékeny együttműködésére támaszkodik. SZILY IMRE AZ ÉLETBEN CSAKIS A HARCNAK VAN ÉRTELME Ernst Thälmann halálának 15. évfordulójára • Ugyanakkor, amikor megünneÝ pelni készülünk a Szlovák Nem+ zeti Felkelés tizenötödik évfor• dulóját, megemlékezünk mindf azokról, akik hősi halált haltak a + nemzetek új tavaszáért folytatott • nehéz harcban, amelyet a hitleri J fasizmus ellen vívtunk. E hősi :

halottak közé tartózik a német munkásosztály vezére, Ernst Ý Thälmann is, aki 1944. augusztus + 18-án fejezte be hősi életét. ERNST THÄLMANN, 1886. április 16-án született Hamburgban, ahol kérőbb kikötőmunkás lett. Húszéves korában az első oroszországi forradalom idjén, már tagja a Szociáldemokrata Pártnak s aktívan dolgozik a szállító munkások szakszervezetében, ahol a fiatalok szekcióját szervezi. Részt vesz azokban a raunkássztrájkokban és tüntetésekben, amelyek ebben az időben az orosz forradalom hatása alatt Németországban is fellobbannak. I^y tér rá a forradalmi harcok útjára s e harcoknak szenteli egész életét. A munkásosztály, a dolgozó nép szabadságáért folytatott harc volt életének egyedüli célja, amit nem sokkal halála előtt 1944 januárjában, így fejez ki egy fogolytársának írt levelében: „Aki ura akar lenni a sorsnak, aki korának új utat akar mutatni, aki érzi magában azt a feladatot és hivatást, hogy lelkének lángjával felgyújtsa az emberek lelkét, az szembeszáll a meg nem értés, a tagadás — igen, az ellenségesség világával. Mert az életben csakis a harcnak van értelme!" S Ernst Thälmann harcol. Harcol az áruló szociáldemokrata vezérek ellen, az első világháború idején forradalmi agitációs munkát végez a katonák között a fronton, sztrájkba hívja a hamburgi munkásokat 1918-ban, amikor a német imperialisták megtámadják a fiatal szovjet hazát. 1920-ban belép a Német Kommunista Pártba, egy évre rá a Központi Bizottság tagjává választják. 1923-ban a hamburgi munkásfelkelés élén áll. Mindezekben a harcokban megnyerte a forradalmi munkásosztály bizalmát. 1925-ben az NKP országos értekezletén Ernst Thälmannt megválasztják a párt elnökévé. Ebben az időben már póttagja a Kommunista Internacionálé j Végrehajtó Bizottságának, melynek később - 1928-tól rendes tagja. Ernst Thälmann áll az élén mindazoknak a küzdelmeknek, akcióknak és harcoknak, amelyeket az NKP vezet a forradalmi munkásosztály minden ellensége ellen. A fasi/.mus veszélyét látva sürgeti a széles fasizmusellenes arcvonal megszervezését, ám az áruló szociáldemokrata vezérek ugyanúgy mint azelőtt, sem ebben a helyzetben ,sőt később sem, amikor már Hitler uralomra jutott, nem fogadták el az újból kinyújtott kezet... A FASISZTA DIKTATÜRA uralomra jutása után Ernst Thälmann volt az első áldozatok egyike: 1933 március harmadikán a Gestapónak sikerült letartóztatnia. Sok kínzást és szenvedést élt át ezután. Több mint tizenegy évet töltött börtönben, de meggyőződésében semmi sem törte meg. Ezt bizonyítják a már említett bautzeni fogolytársának irt levelei és szavai is: „Életemnek és munkámnak csak egy volt és egy marad a célja: képességeimet és tudásomat, tapasztalataimat és tetterőmet, egész munkámat, lényemet a német dolgozó nép üdvére, a népek tavaszán, a német nemzet győzelmes szocialista szabadságharca szolgálatába állítom." Sajnos, Ernst Thälmann ezt mar nem tehette meg, mert a fasiszta vérengzők akkor, amikor sötét uralmuk felett derengeni kezdett a közeledő szabadság napja, Thälmannt orvul meggyilkolták s elégették a buchenwaldi koncentrációs tábor gázkamrájában. Ez 1944. augusztus 18-án történt. A hitleri fasiszták meggyilkolták Ernst Thälmannt, a német munkásosztály vezérét, aki bátran és meghátrálás nélkül harcolt közös ellenségünk, a hitleri fasizmus ellen. De nem tudták megakadályozni saját vesztüket, nem tudták megakadályozni annak az ügynek a győzelmét, amelyért közösen harcolt velünk s halt hősi halált a német munkásosztály felejthetetlen nagy fia, Ernst Thälmann. R. Z. A Szlovák Nemzeti Felkelés a nemzeti felszabadító ha r c jelentős szakasza Az SZLKP Központi Bizottságának propaganda- és agitációs osztálya, Valamint az SZLKP Párttörténeti In tézete ez év májusában adta át a csehszlovákiai történészeknek megvitatásra a Szlovák Nemzeti Felkelésről kidolgozott téziseit, amelyek egyszerű és közérthető formában kísérlik meg felvázolni a nemzeti fel szabadító harc és a Szlovák Nemzeti Felkelés történetét, jellemezni e kü zdelem mozgató erőit és Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezető s zerepét. Az említett tézisek megvitatására a csehszlovák történészek 1959. május 11-e és 13-a között Bratislavában tudományos értékezletet t ártották. A

tézisek a bevezetőben általában jellemzik a csehek és szlovákok nemzeti felszabadító harcát és a Szlovák Nemzeti Felkelést, eredményeit és jelentőségét; e jellemzés alapjául Klement Gottwald megállapítása szolgál, amelyet a Szlovák Nemzeti Felkelésről tett: „Az a tény, hogy új köztársaságunk van, amely két egyenjogú nemzet, a csehek és a szlovákok állama, a dolgozó nép állama, olyan állam, amelyben a nép az ország ura és amelyet megbonthatatlan szövetség füz a Szovjetunióhoz, mindezt a Szlovák Nemzeti Felkelés legfontosabb vívmányának tekintem." A tézisek a továbbiakban elemzik az 1938-as és 39-es év eseményeit, amelyek Csehszlovákia szétbomlasztásához, Cseh- és Morvaország megszállásához és az ún. szlovák állam megalakulásához vezettek. Abból a tényből, hogy a Csehszlovák Köztársaság erőszakos szétbomlasztása a hazai és külföldi reakciós és fasiszta erők együttműködésének eredményeként következett be 1939-ben, objektíven és törvényszerűen következett, hogy a Csehszlovák Köztársaságnak új, demokratikus alapokon való helyreállítása elválaszthatatlan része volt annak a harcnak, amelyet Európa népei folytattak a fasizmus és a német agresszió ellen. A tézisek harmadik része elemzi a csehek és szlovákok nemzeti felszabadító harcának elméleti irányelveit, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja dolgozott ki részben a fasizmus elleni harcban szerzett saját tapasztalatai, részben a nemzetközi munkásmozgalom általános tapasztalatai alapján. A tézisek kiemelik a csehszlovákiai nép nemzeti felszabadító mozgalmának következő elméleti alapelveit: minél nagyobb tömegek részvétele a fasizmus elleni harcban az egységes Nemzeti Front keretében; a csehek és szlovákok egységfrontja a Csehszlovák Köztársaság új, demokratikus alapokon történő helyreállításáért; a nemzeti felszabadító harc külpolitikai iránya a Szovjetunióval való szövetség és barátság, hisz a Szovjetunió az egyetlen nagyhatalom, amely következetesen harcol a hitlerista Németország legyőzéséért. A tézisek további fejezete azt tárgyalja, hogyan valósították meg a kommunista párt politikáját idehaza a CSKP és az SZLKP illegális szervezetei, és rámutat a kommunista párt politikai vonalvezetésére a harc egyes szakaszaiban. Kezdetben a harc formája a termelés szabotálása, a munkásosztály sztrájkharcai voltak, 1941-től a kommunista párt egyre inkább a fegyveres harc szervezését tűzte ki céljául, azzal az eltökéltséggel, hogy ennek a harcnak az egész népet csatasorba állító nemzeti felkeléshez kell vezetnie. A következő fejezet a kommunista párt tevékenységét eiemzi a fegyveres harc megszervezésében, amelynek formája elsősorban a partizánmozg?.lom volt. A Szlovák Nemzeti Felkelés azt jelenti, hogy a megszállók ellen irányuló népi ellenállási harc elérte csúcspontját, és a nemzeti felszabadító harcban a CSKP elképzelése diadalmaskodott. A Szlovák Nemzeti Felkelés lefolyásával a tézisek további fejezete foglalkozik, amely a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét méltató összefoglalóval zárul. A

történészek értékezletén több beszámoló ismertette ezeket a téziseket, amelyek körül tartalmas vita bontakozott ki. A fő beszámolót B. Graca mondta „Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezető szerepéről." Rámutatott arra, hogy a csehek és a szlovákok szabadságharca része volt annak a küzdelemnek, amelyet Európa leigázott népei vívtak a fasizmus ellen, s ezzel a cseh és a szlovák nép teljesítette a többi európai nemzettel szemben fennálló internacionális kötelességét. Csehszlovákia Kommunista Pártja nemzetköziség elvét mindig politikája alapelvének tekintette. Ebből az elvből kiindulva a CSKP azért szállt síkra, hogy a nemzeti felszabadító harcnak rendkívül aktívnak és hathatósnak kell lennie, kényszerűen ellensúlyoznia kell tehát a londoni csehszlovák kormány hirdette paszszív ellenállás politikájának minden következményét. A passzív ellenállás politikájának veresége volt az előfeltétele annak, hogy a nép tömegei tevékenyen részt vegyenek nemcsak a nemzeti felszabadító harc feladatainak teljesítésében a második világháború idején, hanem — és ez különösen fontos — tevékenyen bekapcsolódjanak az új állam kialakításába is. A széles néptömegek részvétele a nemzeti felszabadító harcban megkívánta, hogy ellenállási tömegszervezetek létesüljenek — ezt a szerepet a nemzeti bizottságok töltötték be. A passzív ellenállás politikájának veresége lehetővé tette a néptömegek fegyveres harcának kibontakozását, s ez a harc végül a Szlovák Nemzeti Felkelésben jutott teljes kifejezésre. Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezető szerepe a Szlovák Nemzeti Felkelés alatt a helyi pártszervezetek révén érvényesült, hisz ezék a szervezetek kezdeményeztek minden clyan forradalmi intézkedést, amd.vek biztosították a felkelés erkölcsi-politikai, valamint katonai sikerét is. A párt és a nép szilárd egysége, amely ma a szocializmus építése során eredményes előrehaladásunk erőforrása, már a Szlovák Nemzeti Felkelés idején is megnyilvánult, belőle merítette a felkelés forradalmi és harci erejét. Jindŕich Veselý elvtárs, a CSKP Párttörténeti Intézetének igazgatója „A Szlovák Nemzeti Felkelés helye a csehek és a szlovákok nemzeti felszabadító harcában" címmel mondta el beszámolóját, amelyben a csehek és a szlovákok nemzeti felszabadító harcának köiös célkitűzéseivel, s azoknak az egvüttes erőfeszítéseknek a kérdéseivel foqlalkozott, amelyeket nemzeteink a német fasizmus elleni harcban fejtettek ki. Ezeknek az erőfeszítéseknek, törekvéseknek az egységét az biztosította, M hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja a cseh országrészekben és Szlovákiában is egységes politikát követett. Noha e két testvéri nemzetet 1939-ben erőszakkal elszakították egymástól, Csehszlovákia Kommunista Pártjának érdeméből, amely a csehszlovákiai munkásosztály egyetlen pártja volt, sem Csehországban, sem Szlovákiában nem nyilvánult meg elvi különbség a fasizmus elleni harc fő kérdéseiben, ellenkezőleg, e kérdésekben teljes egység uralkodott. A Szlovák Nemzeti Felkelés, megvalósítván Csehszlovákia Kommunista Pártjának valamennyi alapelvét, egyben kifejezésre juttatta a csehek és szlovákok, elsősorban a munkásosztály eme együttes törekvéseinek egységét, s ezzel a nemzeti szabadságért, Csehszlovákia helyreállításáért folytatott harc fontos szakaszát jelenti. A Szlovák Nemzeti Felkelést az jellemezte, hogy népeink egymás kölcsönös támogatása jegyében a legszorosabb baráti kapcsolatot teremtették meg a Szovjetunió népeivel, s ezáltal a felkelés megszilárdította Csehszlovákia és a Szovjetunió nemzeteinek testvéri harcos szövetségét. iloš Gosiorovský egyetemi tanár A csehszlovák burzsoázia politikája a második világháborúban" címet adta beszámolójának. Részletesen foglalkozott a csehszlovákiai burzsoázia terveivel a köztársaság „felszabadítására", és konkrétan rámutatott, hogy ezek a tervek a nyugati imperialisták politikájának függvényei voltak. E tervek megvalósítása végeredményben nem jelentett volna mást, mint Csehszlovákia újabb leigázását, függőségét, valamint a burzsoázia és a kapitalizmus uralmának megerősítését. Gosiorovský profeszszor konkrét adatok alapján részletesen rámutatott, mennyire eltértek egymástól a csehszlovákiai burzsoázia nézetei és elképzelései a köztársaság helyreállításával kapcsolatban. A burzsoázia egyrészt az 1938. október 6-i status quohoz, vagyis a fasiszta föderációhoz ragaszkodott. Ennek a csoportnak a szóvivői dr. Hodža, dr. Osuský és mások, idehaza J. Ursíny és dr. Sokol voltak. Ez a csoport az amerikai imperializmus terveit igyekezett valóra váltani és egy államszövetség létesítését szorgalmazta, akár a Habsburgok vezetése alatt is. A csehszlovákiai burzsoázia másik része azzal számolt, hogy a fasiszta Németországgal kompromisszumos különbékét kötnek, s ezért eleve lemondott a Csehszlovákiától 1938-ban elszakított határmenti területekről. A legrugalmasabb, s egyben a leveszélyesebb politikát a csehszlovák burzsoáziának az a resze folytatta, amely dr. Beneš körül tömörült. Veszélyessége abban rejlett, hogy alkalmazkodott az adott kül- és belpolitikai helyzethez, arra törekedett, hogy abszolút vezetésre tegyen szert az ellenállási harcban és ezzel biztosítsa a régi, München előtti rendszer feltámasztását. A CSKP abból a tényből indult ki, hogy a dolgozó tömegek öntudata még nem fejlődött odáig, hogy felismerje Beneš politikájának igazi lényegét, s ezért ez a csoport egyelőre még nem szigetelhető el teljes hatállyal; a CSKP ezért lehetségesnek találta az együttműködést a csehszlovák burzsoáziának ezzel a részével annak érdekében, hogy a fasizmus ellen vívott harcban minél szélesebb körű nemzeti egység jöjjön létre. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a CSKP lemondott kritikus állásfoglalásáról Beneš politikájának alapelveivel és konkrét megnyilvánulásaival kapcsolatban. A bírálatnak ezt a jogát a CSKP mindig is érvényesítette, valahányszor Beneš politikája fékezte a nemzeti felszabadító harc fejlődését legaktívabb formáiban. A Beneš politikájával szemben tanúsított kritikus magatartás a második világháború idején annak bizonyítéka volt, hogy a proletariátus a széles néptömegek élén harcba indul, és hogy a proletariátus lényegében kifejezésre juttatta hegemóniáját a nemzeti felszabadító harcban. A Szlovák Nemzeti Felkelés nemcsak igazságos háború, nemzeti felszabadító háború volt, hanem egyben nagy forradalmi tett is, amely az első nagy törést, fordulatot jelenti Csehszlovákia társadalmi viszonyaiban. Ezzel a kérdéssel foglalkozott dr. Anna Štvrtecká, az SZLKP Párttörténeti Intézetének dolgozója, aki „Forradalmi változások a Szlovák Nemzeti Felkelésben" címmel tartotta meg beszámolóját. Elemezte azokat az alapvető változásokat, amelyek a felkelés alatt valósultak meg. Elsősorban demokratikus jellegű változásokról volt szó, a Szlovák Nemzeti Tanács intézkedéseiről, amelyek végrehajtása a fasizmus megszüntetését és a demokratikus társadalmi élet felújítását jelentette. A felkelés demokratikus* jellegének legfontosabb megnyilvánulása a nemzeti bizottságok működése volt. A felkelés alatt a nemzeti bizottságok tevékenysége rendkívül sokoldalú volt, biztosították a közellátást, a termelést, az erők mozgósítását a fegyveres harcra, a partizánok megsegítését és a lakosság biztonságát. A munkásosztály a felkelés idején ezenfelül olyan követelésekkel lépett fel, amelyek messze túlmentek a kizárólag demokratikus intézkedések határán, ilyen volt például az ÜJ SZÖ 4 * 195

9' au-flusztus .11