Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-02 / 181. szám, csütörtök

Az SZKP KB pténumának felhívása A hétéves terv célkitűzéseinek mielőbbi elérésére Moszkva (ČTK) - Az SZKP Központi Bizottságának hétfőn befejeződött plenáris illése jóváhagyta a munkásokhoz, kolhozparasztokhoz, a szovjet értelmiség tagjaihoz és a Szovjetunió dolgozóihoz intézett felhívást, melyben felszólítja a dolgozókat, hogy még jobban bontakoztassák kl a hétéves terv határidő előtti teljesítéséért és a műszaki haladásért indított országos szocialista munkeversenyt. A plénum felszólítja a dolgozókat, hogy küzdjenek a nagyfokú munkatermelékenységért, a termelési folyamatok komplex gépesítéséért és automatizálásáért, harcoljanak a műszaki konzervatizmus, az egyhelyben topogás és elmaradottság ellen. Felszólítja továbbá a dolgozókat, hogy merészebben alkalmazzák az új technikát s jobban használják ki a tartalékokat és a termelési kapacitásokat. Az SZKP KB plénuma felszólítja a dolgozókat, sokoldalúan fejlesszék a haladó tudományt, következetesen sajátítsák el az új technikát, tökéletesebben terjesszék az újítók tapasztalatait, fejlesszék az újítók és feltalálók tömegmozgalmát. A felhívás hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió sikeresen kezdte meg a hétéves tervet. A szövetségi köztársaságok és gazdasági területek ipara túlteljesítette az év első felének tervét, sikeresen folynak a mezőgazdasági munkálatok, a népgazdaság! ágak fokozzák munkaütemüket, hogy határidő előtt teljesítsék a hétéves tervet. A hétéves terv fogalma világszerte elterjedt, lelkesedést váltott ki a haladó szejlemü emberiségben, derülátókká tette eszmei és osztálytestvéreinket és megerősítette a szocializmus győzelmébe vetett hitüket. A szocializmus ellenségeinek táborában viszont félelmet és aggodalmakat keltett ez a szó. Eladatlan szénhegyek a kapitalista világpiacon A nyersanyagpiacokon — sok ellentétes tényező hatására — a helyzet továbbra is igen bonyolult. A tőkés piacokat általában szabad, kihasználatlan kapacitások és a kereslet viszonylag alacsony színvonala jellemzi. Ez év tavaszán a kapitalista nyersanyagpiacokon mégis kisebbfokú élénkülés volt tapasztalható. Az egyes anyagoknál teljesen eltérő a helyzet. Az első negyedévben legjobban a marhabőr és a húsárak emelkedtek az argentínai szarvasmarhavágások jelentős csökkenése következtében. Ugyancsík nagymértékben növekedett a kőolaj-termékek, az acél, a réz, a gumi és a gyapjú ára. Ezzel szemben .folytatódott a gyapot, árának csökkenése és hosszú Idő óta először a nyers-olajárak is csökkentek. Ezeknek az árhullámzásoknak különféle okái vannak. A SZÉNVÄLSÄG. Nagy gondot okoz továbbra is a nyugat-európai szénválság. A Montánunió államaiban tárolt szénkészletek 27,3 millió, Angliában 26 millió tonnára nőttek. Ekkora eladatlan szénkészletek még sohasem voltak Európában. A bécslések szerint a készletek tovább fognak nőni. AZ ACÉLPIAC. Az amerikai acél- és fémiparban huzamos bényásztrájktól félve jelentős vásárlásokat eszközöltek. NyugatEurópában a fogyasztás növekedése következtében emelkednek az acélárak. A Montánuniőn belül a verseny továbbra is éles. Az utóbbi időben a francia acélipar helyzetének viszonylagos javulása következett be, mivel a francia frank leértékelése után a Montánunió országai közül a francia acélárak a legalacsonvabbak. A SZÍNESFÉMEK. A lázas fegyverkezéskor a szines fémek árai rendszerint emelkedni szoktak. Ez következett be az első negyedévben is, különösen a rézpiacon. Az ón ára a termelés és exportcsökkenés hatására ls jelentősen emelkedett. Ólomban és horgonyban nagyok a készletek, melyek nyomasztólag hatnak a piacokra. A GYAPOT. Csökkenő irányzat tapasztalható a gyapotpiacon. A beviteli vállalatok további áreséssel számolnak, s így csak a közvetlen szükségletre vásárolnak. A gyapot felhasználása ez idén az USÄban, Kanadában és Angliában nőtt, míg Japán és az európai kontinens országainak fogyasztása nem emelkedett. A NYERSBŐR. Nagymérvű áremelkedés jellemzi a nyersbőrpiacot. Hogy ml ennek az oka? Elsősorban a szarvasmarhaállomány csökkenése következtében a vágások korlátozása a fő kiviteli országokban. Ugyanakkor a cipőipari termelés jelentős emelkedése az egész világon. A nyersbőrárak állandó emelkedése maga után vonta a cipőárak emelkedécát, habár a műanyagok használata a cipőiparban is terjed. A HÚSTERMELÉS. Okozati összefügaésben van ezzel a vágómarha- és húspiac helyzete. A legnagyobb szarvasmarha-exportáló ország, Argentína szarvasmarhaállományának csökkenése és kivitelének visszaesése nagy kiesést jelent. Ezt még a többi ország — Ausztrália, Új-Zéland, Dánia fokozottabb szállításai sem tudják pótolni. Ugyanakkor egyes államok bevitele nagyon megnövekedett. Nyugat-Európában és Ausztriában korlátozták a tenyésztést. A múlt évben a gyenge takarmánytermés Európában erősen befolyásolta az állományok csökkenését. g-k. Egyetlen tőkés ország sem volna képes kijelenteni a világ színe előtt, hogy hét év alatt 80 százalékkal akarja növelni általános ipari termelését, meg akarja kétszerezni villanyáramfejlesztését, háromszorosára akarja nüvelnl vegyiipar! kapacitását, 40 százalékkal akarja emelni a munkások és parasztok reáljövedelmét, 15 millió városi- és hétmilió falusi lakást akar építeni. Mi ezt bejelentettük és biztosan teljesítjük is, — olvassuk a felhívásban. Az SZKP KB teljes ülése felhívja a figyelmet az 1959-1965. évekre szóló hétéves terv legfontosabb feladataira. © A vlllanyerőművek teljesítőképességének a hétéves tervben kitűzött növekedése 6 millió kW-t tesz ki, ami száz olyan vizíerőművet jelent, mint a Dnyeperen épült Leninvízíerőmű. • A Szovjetunió a hétéves terv végéig évente körülbelül 90 millió tonna acélt fog gyártani, tehát többet, mint amennyit ma az összes európai tőkés országok együttvéve termelnek. • A hengereltárú termelésének a hétéves tervben kitűzött növekedése (körülbelül 25 millió tonna) húsz olyan kohászati kombinát üzembehelyezését jelenti, melyeknek teljesítőképessége felér a Magnyitogorszki legnagyobb szovjet kombináttal. 9 A gép- és fémforgácsoló szerszámgépipar 1965-ben egyetlen nap alatt annyit fog termelni, mint amennyit a forradalom előtti Oroszország 1915-ban egész év alatt termelt. 650—660 miHiő négyzetméternyi területen épülnek lakóházak. Ez azt jelenti, hogy az országban 15 olyan új város keletkezik, mint Moszkva. A felhívás hangsúlyozza, hogy a népgazdaság valamennyi ágában a teremlési ifolyamatok komplex gépesítésére és automatizálására tett, az SZKP KB teljes ülésén jóváhagyott nagyvonalú intézkedések a nép életének megjavítására, anyagi és szellemi kincseinek gyarapítására, a Szovjetunió hatalmának további szilárdítására irányulnak. Az SZKB KB teljes ülése felszólít minden munkakollektivát, dolgozzon ki tervet a tudomány, a technika és az automatizálás sikereinek gyakorlati alkalmazására, a termelési tartalékok és termelőfelületek jó kihasználására, hogy korábban érjék el a hétéves terv céljait. Lángkéve a fasiszta sötétségben Georgi Dimitrov halálának tizedik évfordulójára Tíz évvel ezelőtt, 1949. július 2-án halt meg a nemzetközi munkásmozgalom neves tényezője, a bolgár nép vezére és győzelmes harcának szervezője: Georgi Dimitrov. Családjának szegény környezete, valamint nagy tudásszomja a fiatal Georgit a forradalmi munkásmozgalomba vezették. Mint fiatal nyomdász megismerkedett a forradalmi bolgár és orosz irodalommal. Marx és Engels első könyveiből tudta meg családja és munkatársai nyomorának igazi okait. Már 1902-ben tagja lett a Bolgár Szociáldemokrata Pártnak és mindjárt elejétől kezdve a baloldal soraiban harcolt a proletariátus követeléseiért. Szervezési tehetsége révén a szófiai szervezet élére került, 1909-ben a Központi Bizottság tagja lett. A munkásosztály harcainak tapasztalatait a további években jól tudta érvényesíteni, amikor a forradalmi szakszervezet titkára lett, mely funkciót 1923-ig viselte. Ebben az időben Dimitrov aktívan vett részt a szociáldemokrata pártok balkáni konferenciáján és harcot folytatott az opportunisták és reformisták ellen. 1913-ban választották meg országgyűlési képviselőnek. Ez volt az első eset, hogy Délkelet-Európa országaiban a munkásosztály politikai képviselője került a parlamentbe. Az első világháború alatt az elsők között küzdött Bulgáriának a háborúba való beavatkozása ellen. A katonaság között folytatott agitációs tevékenységéért bebörtönözték. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására a forrongó nép más politikai foglyokkal együtt kiszabadította. 1919-ben megalakult Bulgária Kommunista Pártja, mely belépett a Kommunista Internacionáléba. Dimitrov 1935-ben részt vett a Kommunista Internacionálé III. kongreszszusán Moszkvában. A forradalmi hullám végigvonult Európán és Bulgárián is. 1923-ban kitört a fasisztaellenes felkelés, melynek vezérkarában ott volt Dimitrov is. A felkelést véresen leverték. Dimitrovnak sikerült elmenekülnie. A felkelésben való részvételéért távollétében kétszer is halálra ítélték. Nem lankadt munkájában és az önként választott emigrációban is folytatta forradalmi harcát a proletariátus ellenségei ellen. A Reichstag-tűz volt a kezdete a németországi véres nacista terrornak 1933 elején. Dimitrovot is elfogták. A német háborús összeesküvők legszélsőségesebb könei, kalandorok vették át a hatalmat. Minden pártot és független szervezetet, egyesületet szétzúztak. A moabiti fogház egyes zárkájában tartották Dimitrovot láncraverve, a falhoz láncolva. Kezdettől fogva tisztíban volt azzal, hogy csak a nácik gyújthatták fel a birodalmi gyűlés épületét. A bíróság előtt újból és bátran hangsúlyozta, hogy a kommunizmust és magát védi. Beszéde mindvégig támadás volt a fasizmus ellen. A külföld bámulattal írt hősiességéről. Dimitrov a legnagyobb nyomatékkal emelte ki, hogy Hitler, a fasiszta diktatúra, a halálos fő ellenség, s előtérbe állította a széles és valódi egységfront szükségességét. A birodalmi törvényszék előtt mint az antifasiszta erők szószólója és minden demokratikus nép harcosa, az emberi méltóság megtestesítője lépett fel mindvégig. Szimbólummá vált a jövő világának alakulása számára. Ez volt a német fasizmus első veresége, a nagy szabadságharc első felvillanása. A világ tiltakozása s bátor fellépése megakadályozta, hogy elítéljék Dimitrovot. A Szovjetunió mentette ki őt a nácista gyilkosok karmaiból. Moszkvában 1935-ben a Kommunista internacionálé III. kongreszszusán megválasztották Dimitrovot a Komintern végrehajtó bizottsága titkárának. Ezen a poszton a legnagyobb eréllyel küzdött az egységfront politikájáért, a marxizmus-leninizmus tisztaságáért. A második világháború idején szintén minden erejét és tudását a fasisztaellenes hazafias erők harcának szolgálatába állította. Hazájában az ő kezdeményezésére alakult meg a Hazafias Front, mely szervezője volt az 1944. szeptember 9-i népi felkelésnek. Dimitrov csak huszonkét évi emigráció után tudott visszatérni hazájába, hogy megvalósítsa Bulgária megújhodását és a szocializmus győzelmét. Mint a Bolgár Népköztársaság első miniszterelnöke vezette népét és lefektette a szocialista építés első szilárd alapjait. Elméleti munkái közül kiemelendő Á proletárdiktatúráról a népi demokrácia országaiban, valamint A szocialista államok és a Szovjetunió együttműködésének megszilárdításáról szóló beszámolója. Halálával a nemzetközi munkásmozgalom. a világbékemozgalom és a szocialista tábor nagy veszteséget szenvedett. Csehszlovákia népei nagy és hü barátjukat vesztették el benne, aki mindig nagy megértéssel és figyelemmel kísérte országunk és népünk sorsát. G. I. Moszkvában e napokban ért véget az SZKP Központi Bizottságának plénuma, amely nagy jelentőségű határozatot hozott a termelés gépesítésének és automatizálásának s általában a műszaki haladás meggyorsításának kérdéseiről. Ugyanakkor a Szovjetunió különféle területeiről érkezett küldöttek felszólalásai alapján megvizsgálta a XXI. pártkongresszus irányelveiben kitűzött feladatok teljesítését a párt és az állami szervek, valamint a népgazdasági tanácsok részéről. A Szovjetunióban a termelés gépesítése és automatizálása már ma is nagyon magas fokon áll. Mégis a kommunizmus építésének óriási feladatai megkövetelik, hogy a szovjet emberek még gyorsabb ütemben haladjanak a komplex automatizálás, a teljesen automatizált gyártási vonalak, üzemek és egész vállalatok megteremtése felé. Míg a szovjet dolgozók örömmel üdvözlik a saját ésszerűsítő javaslataikkal, hozzászólásaikkal teljes mértékben elősegítik az automatizálást, addig a kapitalista államokban a munkások aggodalommal, sőt, kifejezett ellenkezéssel fogadják a technika mai fokának és a gyártási, termelési követelményeknek megfelelő automatizálás bevezetését, mert mindez a tőkés rend körülményei között számukra a munkanélküliség veszélyét rejti magában. így azután az utóbbi hetekben a tőkés országokban: Angliában, Olaszországban, Franciaországban, Japánban, DélAmerikában hatalmas sztrájkhullám emelkedett, mert a dolgozók kenyerüket féltve így tiltakoznak aműgyis alacsony életszínvonaluk további rontása ellen. A munkások a tőkés államokban nem magát az automatizálást ellenzik. Azt követelik csupán, hogy ez a vívmány az ő javukat is szolgálja s ne kizárólag a tőkések nyereségét. Hogy a műszaki haladás hogyan szolgálhatja a dolgozó embert, ennek tündöklő példáját éppen a Szovjetunió adja. A szovjet emberek nem félnek az automatizálástól. Tudják, hogy ez nem fosztja meg őket munkájuktól, hanem ellenkezőleg, még gyorsabban elvezet a kommunizmushoz. A Szovjetunió tudományos, techninai, kulturális téren s a nép életszínvonala terén elért óriási sikereit mutatja be a New Yorkban hétfőn megnyílt kiállítás. Ennek a kiállításnak azért van oly nagy jelentősége, mert a célzatos propagandával megtévesztett amerikai tömegek számára kézzelfogható bizonyítékot ad a világ első szocialista országának eredményeiről. Maga az amerikai sajtó is elsőrendű eseménynek minősítette e kiállítás megnyitását az USA életében. A népek kölcsönös megismerése nagyban hozzájárul egymás megértéséhez, a békés egymás mellett éléshez, úgyhogy ebből a szempontból is nagy hivatást tölt be a szovjet eredmények New York-i bemutatója. Azokban á napokban, amikor de Gaulle, az ötödik köztársaság elnöke a solferinói csatateret járta, ahol száz évvel ezelőtt az egyesült francia és szárd csapatok megverték az osztrákokat és így egész Lombardia felszabadításával megvetették az egy évtized múlva kialakuló egységes olasz állam alapját, azokban a napokban, amikor de Gaulle tábornok középkori lovag öltözetében, mellén hatalmas vörös kereszttel, a pápa előtt térdelve fogadta „Krisztus lovagjává" avatását — éppen ezekben a napokban Párizsnak egyik déli munkás-külvárosában ülésezett Franciaország Kommunista Pártjának XV. kongresszusa. Ennél nagyobb ellentétet el sem lehet képzelni. 9 A Garda-tő déli csücskén fekvő Solferino falu mellett vívott csatának haladó hagyományain akar élősködni az egyesült francia-olasz reakciós propaganda. A csatatéren megrendezett katonai szemlében a „LatinEurópa" egységének kifejezőjét látták, amelybe — az egy évszázad előtti haladó eszmék megcsúfolásával — be akarják vonni Franco Spanyolországát is. Miért járt de Gaulle Olaszországban? Mindenekelőtt gyarmati háborúja számára keresi az olasz kereszténydemokrata párt kormányon levő jobbszárnyának fokozott támogatását. Mert de Gaulle is rájött arra, hogy egyedül — már mint a francia imperializmus egyedül — nem képes „győztesen" befejezni észak-afrikai háborúját. A minap Amerikában „hitelre" vásárolt számos óriási helikopter mellett, amelyekkel egyszerre egész századokat lehet bevetni a szabadságért már öt éve küzdő algériai nép ellen, kell hozzá a nyugatnémet, az olasz, a spanyol s egyéb politikai, gazdasági és katonai segítség. Ennek megszerzése Olaszországban volt de Gaulle útjának fő célja. De a francia reakciónak embertelen céljai megvalósításához szüksége van egyébre is: isten áldására. Ezt ment megszerezni a francia államfő, amikor meglátogatta XXIII. János pápát. Maga a Vatikán lapja, az Osservatore Romano írja. hogy „egészen Nagy Károlyig (tehát közel tizenként évszázaddal) kell visszamenni a történelemben, hogy példát találjunk francia államfőnek a pápánál tett látogatására". Kétségtelen, de Gaulle megkapta a szentatya áldását, morális segítséget az algériai hazafiak további tömeges lemészárlására. Ennek fejében csak egy csekélységet kíván: az egyházi iskolák egyenrangúsitását Franciaországban, ami a francia klerikális reakciónak ma a legfőbb gondja. Egy félszázaddal ezelőtt valósították meg Franciaországban Combes miniszterelnöksége idején az állami (laikus) közoktatást. Ez ellen, a francia polgári demokráciának eme egyik utolsó bástyája ellen folyik most a harc a Vatikán vezetésével, minden eszközzel. De Gaullenak Krisztus lovagjává ütése nyilvánosan folyt le, de az utána következő megbeszélése a pápával titkos volt. Mégsem lehet kétséges, miben egyeztek meg ezek a levitézlett lovagok. Annál élesebben üt el ettől a jövő pártjának, a Francia Kommunista Pártnak közel egy hétig tartó kongresszusa. A kongresszusi beszámoló és az elhangzott felszólalások egyaránt ismertették azt a súlyos veszélyt, amely a tavalyi fasiszta puccs, de Gaulle uralomrajutása, a francia monopoltőke diktátuma következtében a francia dolgozó népre származott. A kongresszus világosan felismerte, hogy a fasizmus előretörését elsősorban a munkásosztály és a dolgozó nép nem egységes fellépése tette lehetővé. Bár a Francia Kommunista Párt tavaly és az idén is megtett mindent az antifasiszta egység megteremtésére, a kongresszus határozata értelmében ezt a harcot még jobban fokozni kell s a kongresszus jelszava szerint: „Mindenáron meg kell teremteni a munkásosztály egységét, mindenáron meg kell teremteni a munkásosztály és a dolgozó nép egységét!" Adenauer egyre kapkodóbb politikája sok gondot okoz a nyugatnémet reakciónak, sőt az amerikai imperialista köröknek is. Egyes lapok már nyíltan szenilistásról, a ,nagy politikus" méltatlan végéről írnak egykori eszményképükkel kapcsolatban. Még alig heverték ki az érdekeltek Adenauer 180 fokos fordulatát a német elnökválasztás körül — amely különben éppen tegnap zajlott le provokációs módon NyugatBerlinben, — máris újabb afférsorozat keletkezett közte és a „gazdasági csoda" minisztere, Erhard között. A végén — már csak tekintettel az elnökválasztásokra — Adenauernek írásban kellett bocsánatot kérnie Erhardtól. E ténynél érdekesebb és fontosabb, hogy a két nyugatnémet politikai kakas „kibékítése" Pferdemenges banfeár, — Nyugat-Németország igazi ura és parancsolója — bábáskodása mellett, értsd: határozott követelésére jött létre. A nyugatnémet monopóliumok legfőbb exponense nem tűrte az érdekeit veszélyeztető • további viszályt, pedig az folytatódni fog ... Adenauer ugyanis a nyugat-európai közös intézményeknek, tehát NyugatEurópa államjogi egyesítésének a híve — természetesen német vezeték mellett. Erhard ugyanezt akarja, de más eszközökkel: a gazdasági határok megszüntetésével, az egész nyugateurópai gazdasági élet liberalizálásával, mert megvan győződve, hogy — amerikai mintára - a német tőke és nehézipar fölénye a szabaddá tett gazdasági határokon keresztül előbbutóbb Nyugat-Európa uralásához juttatja el a német imperializmust. P. % ÜJ SZÖ 4. * 1959- július 3,