Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-11 / 190. szám, szombat

Jó könyvet a gyerek kezébe Hogy a gyermek később hasznos tagja legyen a társadalomnak és ev­vel párhuzamosan maya Is boldog, kiegyensúlyozott emberré fejlődjék, az csak elenyésző kis százalékban függ velehozott. örökölt tulajdonsá­gaitól. Jelleme kialakulására sokkal íontosabb tényező annak a környe­zetnek a hatása, melyben felnő. Mi­vel jelen írásomban a mesék kivá­lasztásáról és ezek nevelöhatásáról szándékozom beszélni, nem érintem a szülői ház egyéb befolyásoló ké­pességét, csupán azzal a sokat vita­tott kérdéssel szeretnék foglalkozni, hogy milyen meséket meséljünk, ol­vassunk vagy olvastassunk gyerme­keinkkel, hogy ennek a fontos iro­dalmi ágnak szórakoztatva nevelő hatása a gyermek erkölcsi és szelle­mi fejlődését helyes irányba terelje. A mese — a jó mese — a legki­sebbek egyetlen szellemi tápláléka. A kis emberkét megismerteti a^ őt körülvevő, vagy kissé távolabbi, előt­te ismeretlen világgal és ez az első - és mint ilyen, igen mély — él­mény fejleszti erkölcsi és esztétikai érzékét, kielégíti csapongó fantáziá­ját, betölti gondolatvilágát. A mese tehát agyának épp oly szükséges táplálék, mint gyomrának az étel. Sohasem pótolható ürességérzetet kelt a gyermekben, ha édesanyja akár dalban, akár szóban nem elégíti ki ilyen irányú kívánságát. Milyen mély nyomokat hagy az ember emlékeze­tében az otthon hallott, kedves szó­val elmondott mese, arra legjobb példa, kegy pl. Petőfi Sándor meg­lett koraban fs idézi, visszasírja a Cserebogár, sárga cserebogár ... rég hallott dallamát. A mese, mint minden olvasmány, jó vagy rossz irányban fejlesztheti a gyermek jellemét. A legkisebbek­nek az egyszerű mesék a legmegfe­lelőbbek. Á* színes virág a szépség, a kutya az ügyesség, a tehén a hasz­nosság, a patak a fürgeség képzeletét plantálja agyába. Elég ezeket egy­szerű szavakkal, még előnyösebb versformában gyakran elmondani ah­hoz, hogy e tárgyaknak, állatoknak puszta meglátása már egy csomő róluk hallott tulajdonságot is a gyer­mek eszébe juttasson. Mivel boldog embert el sem lehet képzelni esztétikai fejlettség nélkül, már kiskorban ügyelni kell arra, hogy a mese a gyermek szépérzékét kellő módon fejlessze. A mesekönyvek el­sőrendű követelménye tehát, hogy il­lusztrációi a gyermek vizuális fel­fogóképességére is hassanak. Itt meg kell említenem a szovjet meseköny­vek felülmúlhatatlanul gyönyörű ki­állítását, mely az értékes tartalmi részt még magasabb színvonalra eme­li és nagyban elősegíti a gyermek esztétikai fejlődését. A gyermek növekedésével együtt a neki megfelelő mese formája és tartalma is változik. Az okos és kö­rültekintő szülő úgy választja ki gyermeke mesekönyveit, hogy mielőtt gyermeke kezébe adná, előbb ő maga is elolvassa. Igaz, hogy sehol a vi­lágon nem fektetnek annyi súlyt a mesekönyvek kiadására, mint épp a szocialista államokban, de mivel a szülő legjobban ismeri gyermeke be­állítottságát — legalább is kellene, hogy ismerje — helyesnek tartjuk ezt a módszert. Kettős öröme lesz be­lőle r maga is kitűnő szórakozáshoz jut és gyermeke esetleges kérdéseit kellő magyarázattal láthatja el. Sok vitának tárgya, helyénvaló-e a mesekönyvekben a csodálatos motí­vumok szerepeltetése? Az a szó, hogy „mese" már magában foglalja a ki­gondolt, csodálatos történet fogal­mát, mely a gyermek fantáziájának legjobban megfelel. Tehát, ha a me­semondó jó pedagógiai érzékkel ren­delkezik, mindig eltalálja azt a ha­tármezsnvét, melyen belül kel) ma­radnia ahhoz, hogy egészségtelenül el ne kalandozzon a reális élettől. Az ilyen mesénél a gyermeknek tud­nia, éreznie kell, hogy ezek a csodá­latos dolgok a valóságban nincsenek, de képzelőerejét mozgásban tartják. Hogy ez mit jelent a későbbi élet­ben, ahhoz elég, ha utalok a nagy feltalálók elképesztő eredményeire, melyek elérésében a tudás mellett igen nagy szerepet, játszik a fantá­zia jelenléte. Természetesen elítélen­dő és mérgező hatású a földöntúli, csodálatos személyek és jelenségek valóságként történő feltüntetése, te­hát a mesemondónak lelkiismeretesen kell ügyelni arra, hogy a gyermek érezze azt, hogy ő most a mesék .országában jár. ' Itt meg kell említenem a mi gyer­mekeink körében már csak a mesék­ből ismert királyok, hercegek és egyébb földi hatalmasságok hősi. emberfeletti beállításának helytelen, és nevetséges voltát. Ezekre a való élettől nagyon távol álló gyarló em­beri lényekre ráruházott mesebeli erő. igazságosság, csupaszívjóság el­ködösítő hatással van a gyermek tisz­tánlátására. Ennek a ködnek az el­oszlatásában nagy segítségünkre van a technika Egyik kis hatéves bará­tom jelen volt a televízió híradójá­énak szemlélésénél, és amikor az an­gol királynő kanadai útját vetítették, csalódottan kérdezte: Ez a néni ki­rálynő? Igen, az angolok királynője — magyarázta a mamája. Neked sokkal szebb kabátod vart — szólt a gyerek és ezzel a királynő kérdése nála el is volt intézve. Az angol ki­rálynőt besorozta a többi nő közé — még hozzá a rosszul öltözködő nők közé. A klasszikusoknak elismert híres mesemondók pl. Hauff, Grimm test­vérek stb. sajnos igen gyakran sze­repeltetnek olyan szörnyetegeket, ijesztő motívumokat, sok esetben még felnőtteket is megdöbbentő A „SZAKJA" vendégszereplése . Bratislava. hazánk Duna menti metropolisa gazdag kulturális esemé­nyek színhelye. Egymást váltják itt az értékes műsoros fellépések. Az utóbbi időben több külföldi együttes­nek tapsoltunk. Néhány héttel ezelőtt a várudvar esti csendjét a híres né­met tánczenekar zsongó muzsikája töltötte be, majd Devin várfokán a Libuše dallamát harsogták az ünnepi fanfarok, a napokban pedig a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság állaim nagy sikert 1955-ben aratta Moszk­vában. Azóta már több helyen fellé­pett, egy hónapja Csehszlovákiában vendégszerepel. Bratislavában a Kultúra és Pihenés Parkjában mutatta be művészetét. A termet zsúfolásig megtöltötték Bratislava dolgozói. Munkások, értel­miségiek, katonák, diákok figyelme­sen kísértek az eddig számukra is­meretlen színvonalas programszámo­kat. A színpadon osi hangszerek gyilkosságokat, melyek egyes írásai­kai kétes értékűvé, sót szerintem alkalmatlanná teszik céljuk elérésé­re. Ugyanilyen ijesztő motívumok szerepelnek a még ma is elterjedt egyszerű mesében is, mint pl. a Jancsi és Juliskában a gyermekek elfogyasztás előtti hizlalása, a Piros­ka és a farkasban az emberevés, vagy a Hüvelyk Matyiban az, amikor Matyit beledarálják a kolbászba — hogy csak az ártatlanabbakról be­széljek, melyek nem egy gyermeknek rontják el álmát. Tapasztalatom az, hogy ezekre a mesékre a legtöbb gyermek izgalommal, sírással reagál. Viszont ha a gyermek ilyen elriasztó történet hallatán nevet, komoly baj van, a gyermek cinikussá vált és sürgősen kijavítandó nevelési hibával van terhelve. Hogy milyen károkat okozhat a gyermek idegrendszerében a nem neki való félelmetes mese, a nem neki való események átélése, a nem neki való mozi vagy televíziós előadások nézésének engedélyezése, arról elrettentő képet ad kitűnő hazai rövid filmünk, mely Félelem címen kerül bemutatásra. A gyermek ideg­összeroppanással a pszichológus or­vos rendelőjébe kerül. Mennyi őserő, csodalatos és mégis emberi tulajdonságok játszanak ve­zérszerepet népmeséinkben! Itt a csodálatos események mindig egy magasabb erkölcsi cél eléréséért vannak a mesékbe beleszőve, segít­ségükkel a hős ereje megkétszere­ződik és a végén az igazság győz! A gyermek szívesen és gyakran iskolai feladatai rovására sokat ol­vas. Gyakori eset, hogy a gondos szülő ilyenkor eltiltja az olvasástól. A mértéktelenség, mint mindenben, az olvasásnál is kárt okozhat — vi­szont teljes eltiltása nem hozza meg a kívánt eredményt. A gyermek meg­fosztva kedves szórakozásától, fel­adatait továbbra is csak ímmel-ám­mal végzi, olvasmányait pedig titok­ban- ott szerzi be, ahol tudja: kétes barátjai ponyvairodalmi készletéből. Sokkal célszerűbb ilyenkor a gyer­meket feladatai végzésében' figye­lemmel kísérni — s aztán visszaen­gedni kedves könyveihez. Lesz olyan szülő, aki erre azt feleli: Nem érek rá! Pedig csak időbeosztás dolga. Ismerek olyan szülőt, aki miután ha­zajön munkájából, maga köré gyűjti gyermekeit — négy van belőle — és elmesélteti velük, mit csináltak, mit tanultak, mit olvastak? így ő pihen és mégis mindenről tájékozódva van, mert a gyerekek szívesen mesélnek — csak legyen, aki meghallgatja őket! Mint ahogy ők is meghallgat­ták sziveik, tanítóik meséit, melyek útnak indították őket a könyv, a jó könyv szeretetére, a tudás szerete­tére, mely a legerősebb fegyver a haladásért vívott harcban. SIMKO MARGIT dal- és táncegyüttesének szereplésé­ben gyönyörködhettünk. A „Szakta" együttes a második vi­lágháború után keletkezett. Szorgal­mas, kitartó munkát végzett. Az első varázsolták elő a szebbnél szebb me­lódiákat. Tarka népviseletbe öltözött fiatal lányok és fiúk ajkáról szállt a dal, fürge tánclépésektől visszhang­zott a színpad. Minden egyes szám a J. Herec íelvelelei lett nép gazdag kultúréletéról tett tanúbizonyságot. Kiemelkedő volt a lett körtánc, továbbá a legősibb népi hagyományokra épülő bartavidéki hu­moros tánckompozíció. Viharos tapsot kapott a „Maskarádé" című táncjáték. Ebben a lett népi szokásoknak állíta­nak emléket. Van itt játék, ének, tánc. Minden jelmez egy-egy emberi tulaj­donságot pellengérez ki. A lojelmez a lustaságot gúnyolja ki, a kecske pedig a részegséget. Tarka kavarodás ez a szám. Az énekek közül valamennyi lá­gyan, szívhezszólóán hangzott. A lett népi zene gyöngyszemeit kaptuk itt emlékbe. Az együttes művészi vezetője Tant­cvaldys Berziny barátként búcsúzott a közönségtől. ígérte, hogy máskor is eljönnek hozzánk. Mi örömmel várjuk őket. Viszont­látásra! KAJLA JÚLIA Mind kurtábbak a júliusi éjek, De akad óra éjnél sötétebb ... Drága Glezosz! Hadd el zárkád homályát — Ablakom fényét adom cserébe néked. Hiszen rokonok vagyunk, te meg én! Édes testvérek vagyunk rég' mi ketten, Élj hát te az én orosz hazámban S Görögországban az én éltem vesszen! Börtönrácsod mögül — mint lövészárokból — Látom (mert felvillan már a hajnal fénye) — Görögország Európában barangol Terólad remegve beszélve. Mi történik hát a földlekén? Az igazságot készülnek elveszejtni? Te ragyogó történelmű város, Mily nehéz ma téged Athénnek nevezni. Zokogj csak, Történelem, te 'szegény! Mint balkáni kisleányka, sírj — Gaz urak mondták görög hóhérnak, Mennyi lesz tettéért a vérdíj. Most is két táborra hullott szét a világ ... De a harc, az mindig életet jelent. S tudom, hogy te még, drága Manolisz Sétálni fogsz a Vörös téren velem. Fordította: Gály Olga Pablo Neruda 55 éves ragon Chile csalogányának ne­vezte Pablo Nerudát, ,a chilei nép nagy költőjét, aki július 12-én ünnepli 55. születésnapját. Élete pél­da arra, hogyan találják meg az ér­telmiség legjobbjai a munkásosztály­hoz vezető utat, hogyan állnak a munkásosztály mellé szabadsághar­cában. Tenusco melletti, Parral kisváros­ban született. Apja mozdonyvezető volt. Már 19 éves korában feltűnt első verseskötetével, az Alkonyi énekkel. Ezek a versei pesszimista hangúak. Érthető, hisz a kegyetlen kizsákmányoló kapitalista társadalom réme elöl-menekülő költő nem találta meg egyszeriben a helyes Utat; me­nekült az élettől, a „civilizációtól" és ez a menekülés a dekadencia vi­lágaba vezette. „Olyan író voltam, aki a puszta éjben borongva töpren­gett, hogy hogyan törje át a falat", — írja emlékeiben. A santiagói egyetem elvégzése után diplomáciai szolgálatba lépett. Igazságkeresése, a kegyetlen társa­dalmi viszonyok elől való menekülése világvándorrá tette. Járt Burmában, a kelet-ázsiai országokban, Indiában, Jáván, Ceylonon. Chile madridi konzulja volt akkor, amikor kitört a spanyol polgárhábo­rú. Pablo Neruda, a köztársaság lel­kes híve verseiben gyűlölettel fordult a gyilkos Franco-rendszer ellen. Chi­lében 1937-ben adta ki Spanyolország a szívemben című kötetbe foglalt spanyolországi verseit. Később sokat segített a menekülteknek Franciaor­szágban. A második világháború idején Chile mexikói konzulja. Már ebben az idő­ben nagy fejlődést tett meg. tisztul­tak elképzelései, ifjúkori szabadság­rajongása egy reális talajból kisar­jadU szabadságvággyá fejlődött. Kö­zeledett a munkásosztályhoz és an­nak élcsapatához. A szovjet hadsereg világtörténelmi jelentőségű sztálin­grádi győzelme óriási hatással volt rá. Most nyíltan eljegyzi magát azzal a mozgalommal, melynek eszméit út­keresése közben maágéva tette. Meg­írja a Sztálingrádhoz intézett „sze­relmes énekeit", követeli a második front azonnali megnyitását. „Sztálingrád tanította a világot a fő-tő tudományra: születni, mindig csak születni, és a halálban így született ő, s alig születve, máris tüzelni kezdett, hason kúszott s kezeben vitámmal kelt. fel újra". - írja a Harmadik szerelmes ének Sztálingrádhoz című versében. Részt vesz a legális chilei kommu­nista párt szervezésében. A kommu­nista párt „az Ember egyetlen pártja" — vallja a költő. Élete ezentúl egyre szorosabban összeforr a nép életével. Amikor Gonzales Videla köztársasági elnök, aki a kommunisták segítségé­vel jutott tisztségébe, elárulta elveit, megtagadta az előbb hirdetett de­mokratikus programját és támadást intézett a munkásosztály ellen, Neruda 1948. március 6-án fellép a szenátus szónoki emelvényére és elmondja vádbeszédét a diktátor ellen. Illega­litásba vonul, kénytelen elhagyni ha­záját, 1950 óta Európában él. A kom­munista párt szent ügyéért, a világ népeinek békéjéért és egyben szere­tett chilei népe szabadsagáért küzd — verseivel és közéleti tevékeny­ségével. A békemozgalom aktív részt­vevője. Érzékenyen reagál minden eseményre: A hős Beloiannisz halálá­ra, a koreai fegyverszünet megköté­sére, a kettészakított Berlin rendel­lenes viszonyaira stb. ablo Neruda ép testi- és szel­lemi egészségben tölti be 55. életévét. Szenvedélyesen küzd az új győzelemért, azért, hogy a háború ré­me örökre megszűnjön és az imperia­listák által kiszipolyozott Chilében is új élet fakadjon. L. L. ÚJ SZŐ 7 * 19P3. július ti K

Next

/
Oldalképek
Tartalom