Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)
1959-07-11 / 190. szám, szombat
SZOKÁSUNKKÁ VÁLT, hogy születési dátumok, halálozási évfordulók alkalmából a kegyelet és megbecsülés hangján megemlékezzünk az emberiség nagy alkotó szellemeiről, noha gazdag életük és munkásságuk megérdemelné az állandó figyelmet, hiszen ők azok a jelenségek, akik nemcsak életükben, de haláluk után is egy nép eletét és gondolkodását formálják. így vagyunk Ján Nerudával, az ébresztővel és nevelővel, a cseh irodalom kimagasló egyéniségével is, akinek születése 125. évfordulóját ünnepeljük. A múlt század világirodalmában számtalan rangosabb és ismertebb név akad, mint Ján Nerudáé, a realisztikus irásmüvészetnek nem egy alakja túlszárnyalja őt jelentőségében és művészetben, viszont tagadhatatlanul az elsők sorában áll, akik mint népük ébresztői és nevelői azt a tiszta, eszményi hazafiságot hirdették, amely nem ismer hamis romantikát és nemzeteket szétválasztó korlátokat. Neruda tizennégy esztendős, amikor Prágában a fiatal cseh burzsoázia a polgári-nemzeti forradalom eszméitől áthatva a habsburgi császári rend ellen harcot kezd. Ezek a liberális körök azonban hamar ellankadtak a harcban és negyvennyolc nyarán, amikor a haladó értelmiség és munkásság megmozdulását a prágai helytartó vérbe fojtotta, megalkudtak Béccsel. A Bach-korszak tlz sivár esztendeje elnyomta a radikális demokrata elemek tevékenységét és csak a hatvanas évek elején szűnt meg a szellemi és fizikai terror. A cseh nehézipar kiépítésével, a burzsoázia anyagi fellendülésével egyidejűleg erőre kap az irodalmi és művészeti élet is. Ezekben az években, a csehországi kapitalizmus kifejlődésének és a burzsoázia uralomrajutásának éveiben kezdi meg költői és írói pályáját Ján Neruda azoknak sorában, akik szakítva a romanticizmussal a realizmus módszerével kezdik vallani, hogy a művészet célja a nép felemelése, a dolgozó ember megbecsülése. Vele együtt ezt hirdeti ugyanakkor Sraetana, a legnagyobb cseh zeneköltő és Mánes, a színek és formák cseh kiválósága. Mint szegénysorsú szülők gyermeke szűkps viszonyok közt nő fel, ifjúkori élményei döntően formálják jellemét, eljegyzik a szegénységgel, meggyűlöltetik vele a polgári élet kicsinyességét, majd később, az érés éveiben, a férfikor delén az öntudatra ébredő cseh proletariátus felé vezetik. Élete céljáról, írói programjáról így vall: „Korszerűen fogok írni, vagyis az igazat írom meg, alakjaimat az életből veszem, az életet a maga teljes mezítelenségében ábrázolom, egyenesen kimondom, amit érzek és gondolok." EZ A PROGRAMVÁLLALÁS óhatatlanul összekötötte a kisemberekkel, a munkásokkal. „Magam is a szegénységből származom - írja 1884ben a roudnicei munkásokhoz írott levelében, — magam is munkás voltam egész életemben, hogyne volna bennem érzék és érzés a mi munkásságunk iránt. Nem tudlak elhagyni benneteket és magatokénak kell tekintenetek engem. Hiszen egy testből valók vagyunk." szoros kapcsolatot tükröző cselekményes táncok foglalták el méltó helyüket. A csoportok nemcsak a régi falusi szokások feldolgozását hozták színpadra (mint pl. a liceiek Gömöri farsangolója, a losonciak Üveges tánca és mások), hanem bemutattak olyan lánckompozíciókat is, amelyekhez az ihletet, Vajda József felvételei Nagy elödök nyomában Még néhány nap és kigördülnak a Komáromi Magyar Területi Színház autóbuszai a szíriház udvarából és irányt vesznek a Vágduna hídján át kélet felé. Kassa és Prešov az útirány, valamint a keleti magyarlakta területek. Az út, amelyen megyünk, a magyar színjátszás történelmi országútja. Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa — valamikor poros országútján ekhos-szekereken kocsikázott keletre a magyar Thália, Ma autóbusz repíti a magyar színészt kedves és szeretett közönsége felé. Sokszor nézem ezt az országűtat. Ha behúnyom szemem, Dérynét látom egy kocsi végében ülni, mellette az útszélen vidám énekszóval baktat Szentpéteri, Megyeri és a többiek. Porlepte, izzadt arcukban a színjátszás szeretetének tüze fénylik szemeikből. Róják a kilómétereket, fáradságot nem ismerve, mert tudják: várja őket a közönség, a szép szóra és színházi élményre éhes nézősereg. Innen a kényelmes autóbuszból is az új élmények izgalmától, a hivatástudattól és a közönségszeretettől ragyognak a színészszemek. A kései utódok vonulnak kelet felé a nagy elődök nyomában. A cél akkor is, ma is ugyanaz: jó színházat játszani! A MATESZ a Kassai Állami Színházban július 15-től 19-ig bemutatja ezévi színdarab-termését: Seribe: Egy pohár víz c. klasszikus vígjátékát, Afinogenov: Kisunokára c. színmüvét, Katájev: Bolondos vasárnapját, Dobozy Imre: Szélvihar c. drámáját és Beaumarchais halhatatlan vígjátékát, a Figaró házasságát. Időközben pedig jászón, Szepsiben és Prešovon játszik a színház. A kassai vendégjátéknak nagy jelentősége van. Színházunk ugyanis ebben az évadban nem tudott Kassán előadást tartani, így bemutatóinkra kassai közönségünknek a nyári idényig várnia kellett. Reméljük, hogy a kassai szlovák színház által rendelkezésünkre bocsátott, nemes hagyományokra visszanéző, gyönyörű kassai színházban sikeresen szerepel majd együttesünk. Nagyon szeretünk Kassán játszani. A XVIII. század végén, a Kelemen-féle társulat színészei szájából a kassai színpadon hangzott el először a magyar szó. Ez kötelez bennünket arra, hogy Kassán közönségünknek azt nyújtsuk, ami erőnkből és tehetségünkből csak telik. Azt szeretnénk adni, amit joggal várnak tőlünk, jó előadásokat, őszinte színészi alakításokat; egyszóval: jó színházat. A kassai vendégjáték után művészegyüttesünk két csoportra oszlik és az évad végén, augusztus 3-ig szabadtéren játszik. Az egyik csoport Kelet-Szlovákiában marad és Schiller örökbecsű drámájával: az Ármány és szerelemmel látogatja meg Királyhelmec és Nagykapos vidékét, valamint a régen látott kedves gálszécsi nézőket. Az együttes másik csoportja viszszajön Keletről Komáromba és itt a környéken Dávid TerÉz Dódiját, valamint Katajev Bolondos vasárnapját játssza a nyitrai és a bratislavai kerületben évadzárásig, többé-kevésbé szabadtéren. A Dódi sikeres bemutatónk volt, bizonyítja ezt az is, hogy sokak kívánságára műsoron kellett tartanunk Bartha Erzsivel a főszerepben, aki közben az eperjesi Záhorský Színház tagja lett és nálunk vendégszerepel a nyáron. A Bolondos vasárnapot üdítő szórakozásnak szánjuk közönségünk részére. A nevettetés mellett ugyanis az író komoly mondanivalóját is tolmácsolhatjuk. 'A Dódi és a Bolondos vasárnap előadásai után augusztus 3-án „letesszük a lantot", pihenni térünk, a jól végzett munka igaz örömével. De nem sokáig pihenünk, augusztus végén újra kezdjük járni az országutat a nagy elődök nyomában, mert ezt parancsolja szeretett hivatásunk. Siposs Jenő, Komárom ÚJ SZÓ 8 * 195 9 3 ú,ius nJán Neruda, az ébresztő és nevelő A Csemadok gombasíö£i dal- és tándinnepélyéröl Sok szó esik manapság szellemi éleiink gyarapodásáról, sokszínű kibontakozásáról. Ez nem üres szalmacséplés - a szavak mögött tények állnak, az idatok falvaink és üzemeink kulturális orradalmának élharcos csoportjait, öneiáldozó egyéneit idézik. Ennek a nenes törekvésnek megnyilvánulásaképpen született meg a Csemadok népművészeti csoportjainak „kelet- szlovákiai íselíze", a gombaszögi dal- és táncünlepély is. Egyrészt a népművészeti •söpörtök, a tánc- és dalegyüttesek ;zámszerű szaporodása követelte meg, ie fontos szerepet játszott megrendezésében az a szempont is, hogy Rozsnyó festői szépségű, mozgalmi és népnűvészeti hagyományokban gazdag környékének lakossága is ízlelhesse a nűvészeti szintre emelt népi kultúra gyümölcseit. Most, hogy felidézem az ünnepélyen szerzett benyomásaimat, szinte nehéz kiválasztanom azt, aminek az írásban előnyt adnék a többi előtt. Kezdem hát izzal a képpel, amely számomra is első volt gombaszögi látogatásom idején. A Felsőcsallóközi Népi Együttes autóbuszával utaztam s mivel az együttes tagjai szombaton mintegy „útközben" előadást tartottak Szárnya községben, a színhelyre csak éjfél után •rkeztünk meg. A Nagy-hegy alján már komor éjszaka ült, azonban a völgykatlanból, ahol a színpad és sátorváros állt, éles fénysugarak kapaszkodtak az erdők lombjai felé s az onnan áradó vidám zaj, a dal- és zeneszó élénken lebegtette az éj fátyolát. A kassai helyi csoport „Boci-boci tarkájának" előadása már véget ért és vidám népmülatság kezdődött. Az igazi ünnepély vasárnap volt, s mondhatnám kora reggeltől kezdődött, jóllehet a műsor csupán tíz órakor indult. Az első néző-csoportok csaknem a kelő nappal érkeztek, szórványosan Ezt vallja Rongyosok című elbeszélésében és ez a krédója cseng ki az 1890. május 1. című híres tárcájában ! is. Ebben az egy esztendővel halála előtt papírra vetett írásremekében áhítatos szívvel köszönti a munka ünnepét, amelyen beláthatatlan 5 megszámlálhatatlan sorokban, nyu- i godt, acélos léptekkel vonulnak fel j a munkás-zászlóaljai A költő és regényíró Neruda három évtizedig újságírőskodott és mint a Hlas, a Čas és a Národní listy című . lapok szerkesztője egy egész írónem- ! zedéket nevelt; Svätopluk Čech, i Adolf Heyduk, J. V. Sládek. Jaroslav i Vrchlicky és Julius Zeyer az ő út- j mutatásai alapján kezdték meg írói j pályájukat. Több mint kétezer tárcá- I ja, számtalan verse a cseh nemzeti j gondolkodás eleven formálói voltak. | Legjelentősebb könyve, a Történetek a régi Prágából 1878-ban jelent meg. A Moldva balparti prágai városrészének, a Malá Stranának (Kisoldalnak) életét tárja fel mesterien a | kötetbe foglalt 13 elbeszélésben. Ne- | ruda itt nemcsak hű és hiteles kró- | nikása Prága kispolgári világának, hanem szenvedélyes bírálója is; szeretettel zárja szívébe a rokonszenves szegényeket és ironikusan, fanyar gúnnyal támadja a műveletlen, haladni nem akaró gazdag polgárokat. Sehol sem fest idillt, mindenütt meg- 1 látja az ürest és hazugot, a rossz- . indulatú rágalmakat, a nyárspolgári i élősködést a társadalom kiközösített- ] jei felett. Ezek az elbeszélései, ame- ! lyek Neruda művészetének csúcsát i jelentik, két esztendővel ezelőtt hét ! további írásával együtt magyarul is megjelentek a Szlovákiai Szépirodai- ( mi Könyvkiadó kiadásában A világ- , irodalom klasszikusai sorozatban. Megemlékezésünk a nagy cseh rea- ; listáról és nevelőről nem volna teljes, ha nem emlékeznénk meg arról, hogy 1871-ben, amikor Petőfi összegyűjtött versei cseh nyelven kötetbe ! gyűjtve megjelentek, A Národí listyben tárcát szentelt e nagy irodalmi eseménynek. Negyvennyolc" forradalmi eseményei mintha újból lángra lobbantak volna benne, oly hévvel magasztalja Petőfiben a szabadság halhatatlan nagy énekesét: „Különleges eseménynek tartom, hogy Petőfit bevezetik a mi irodalmunkba, s azt is, hogy milyen módon vezetik be — írja lelkesen. — Nem tudom, hogy az egész világirodalomnak melyik költője volna nekem kedvesebb Petőfinél, aki nem klasszikus, bizony nem az, hanem csak és kizárólag Petőfi, tehát: a szerelem, a hazafiasság és a szabadság legtüzesebb dalnoka. Petőfi az a gyémántkapocs, mellyel a magyar irodalom a világirodalomhoz kapcsolódik. A szép, tüzes magyar nemzetnek nincs nála nagyobb fia, és nem volt szerencsésebb napja, mint az, amidőn Petőfi megszületett." A HATVANAS ÉVEK VÉGÉN, Magyarországon járt és a magyar népet személyesen is megismerő és szívébe záró Neruda adta talán az egész világirodalomban Petőfi halhatatlan költészetének legmelegebb értékelését. Az emlékezés napján köszönet érte a cseh nép nagy klasszikusának! EGRI VIKTOR nyét a nagyszámú közönségnek. Az erdő szélén fénnyel átitatott lombsátor alatt gyakorolták a táncaikat. Egy-egy részt többször is megismételtek, elvégre egy-egy járás képviseletéről volt szó, igyekeztek hát a csoportok, nehogy szégyent valljanak. Ott gyakoroltak a rejdovai „Hora" együttes és a slavosovcei papírgyár tánccsoportjának tagjai is. Ök voltak a dal- és táncünnepély szlovák vendég szereplői, ök képviselték a népművészetében gazdag testvéri szlovák nép számos együtteset. A műsor folyamán csaknem húsz együttes lépett fel. Közülük jónéhányban fiatal csoportot üdvözölhettünk. Ilyen volt például a somodi, s ezekhez tartozik az egyik énekkar is, a gyürkéi. A második, a rozsnyói viszont hagyományokban gazdag, országszerte ismert együttes, sokszor tapsoltunk már színvonala elismeréséül. A műsor túlnyomó részét a tánccsoportok adták. Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a losonci első országos népművészeti bemutató óta állandóan hangoztatott, támogatott irányvonal végre egyre erősebb gyökeret ver az együttesek műsorában: hogy elmaradnak a divatjukat múlt, tartálom nélküli, gépiesen beütemezett „Ritka búza" — típusú csárdások s helyettük az élettel szomszédfalubéliek, szövetkezetesek és tanítók, fiúk és lányok találkoztak öszsze vagy éppen ismerkedtek meg, Í beszélgettek a mindennapi gondjaiból kikapcsolódott ember baráti hangján. Eközben a népművészeti csoportok izgalommal készülődtek, hogy bemutassák tudásukat, igyekezetük eredméa témát mai életünk adta. Elsősorban a szárnyai csoport Silótaposójára, a Garammenti Népi Együttes „Szlovákmagyar barátság" című táncéra gondolok itt. Különösen pedig az ünnepély egyik legsikerültebb, legsokatmondóbb kompozíciójára, a Felső-Csallóközi Népi Együttes táncfeldolgozására a népek barátságáról. Ez a tánc méltó üdvözlet a bécsi VIT felé, kifejezi az ifjúsági találkozó célját, tartálmát: a világ fiataljainak barátkozását, összefogását az atomsüveggel jelképezett háborús erőkkel szemben. A fentiekben két olyan együttesről esett szó, amelyek nem a megszokott módon, egy községnek nevét viselik, hanem egy tájegységét. A garam menti és a felső-csallóközi együttes már eddigi működésükkel is azt bizonyítják, hogy két-három község egybefogása csak hasznot jelent mind maguknak a csoportoknak, mind pedig a népművészet, a kulturális élet ügyének. Falvaink fiataljainak, kultúr munkásainak önfeláldozó szorgalma ily módon még nagyobb mértékben válik életszépítő és formáló kulturális értékké, még többet nyújtanak a szellemi élet fokain egyre feljebb törő korunk emberének. Petrik József Egy keleti mesefilm — halálos szerelem története, a tuniszi GOHA, AZ ÖREG HIÄCINT — egy torreádor pályafutásának szomorú, de sablonos, dicstelen vége, két vetélytárs ellenségeskedése, majd férfias kiállása az életveszélyben, s ezt követően kibékUIésük A TENGER TÖRVÉNYE című bolgár filmben — ez szerepelt a napokban mozijaink műsorán. Figyelemre méltó a nyugatnémet filmgyártás műve LORENZ DARRANDT TANÚVALLOMÁSA. Lélektani dráma, do mondanivalója, „ha nincs is megfelelően kifejtve, — rávilágít bizonyos társadalmi problémákra, noha nem adja azt, amit a mozilátogatók elvárnának tőle. Egy gyilkosság hátterében fény derül a bonni állam viszonyaira: az ismét hatalomra törő politikai kalandorok bűnös üzelmeire. melyek az igazságszolgáltatástól kezdve valamennyi állami intézményt behálóznak. A film azonban a történetet szűk egyéni dráma keretébe szorítja; így a néző nem látja meg a lényeget az események hátterében. Witold Lesiewioz rendezte A SZÖKEVÉNY című lengyel fjlmet, mely jelenetről jelenetre fokozódó izgalmasságával, lendületességével kitűnik az említett alkotások közül. Nincs semmi különös a történetében. Egy sziléziai lengyel katona megszökik a német hadsereg, a hitleri Wehrmacht kötelékéből, és az üldöző SS-ek elöl egy Maria Cieselská A szökevény e. film egyik jelenetében lengyel özvegynél talál menedéket. Az özvegy lánya, Erzsébet, az ottani bányaüzem ápolónője becsempészi őt a bányába. A Gestapo ugyan felfedezi a szökevény rejtekhelyét, de hősünk izgalmas hajsza és elkeseredett küzdelem után megmenekül, hogy reá köszöntsön az új, szabad élet. Nem mond sokat és újat a film. Mégis kiemeljük, mert ügyes felépítése, meseszövése, jeleneteinek gördülékenysége, a hihetetlenséqgel határos jeleneteinek ügyes összekombinálása lebilincselő, konstruktív-kalandos alkotássá teszi a filmet. L. L.
