Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-08 / 187. szám, szerda

Lehet-e fából vaskarika, AVAGY felszámoljáke a kapitalizmust maguk a kapitalisták? A béke és a szocializmus kérdései című folyóirat már több ízben foglalkozott a mai kapitalizmus kérdéseivel. (Lásd például e folyóirat legutóbbi, ez év júniusi számában V, Perlő, ismert amerikai közgazdász érdekes cikkét.) Ezek a cikkek tények alapján bizonyítják: nincs igazuk sem a burzsoá ideológusoknak, sem a revizionistáknak, amikor szépítik a mai, állammonopolista kapitalizmust, amikor azt állítják, hogy a kapitalizmus átnő a szocializmusba. Ennek alapján, mint ahogy ezt cikkünk címe is elárulja, röviden érintjük ezeket a kérdéseket. Mire következtethet az olvasó a cikkünk elmében feltett kérdés olvasásakor? Bizonyosan arra, hogy a kérdésben felvetett állítást be akarjuk bizonyítani, vagy pedig ezt az állítást meg akarjuk dönteni. De megakadhat azon is, van-e értelme egyáltalán ilyesmivel foglalkozni. Megakadhat azért, mert ha visszagondol közvetlen múltunkra, s figyelembe veszi jelenünket, azonnal kész a válasszal. A címben felvetett kérdésre a válasz csakis tagadó lehet. Hiszen azelőtt nálunk is a burzsoázia volt uralmon, és esze ágában sem volt, hogy felszámolja a tőkés rendszert. Éppen ellenkezőleg, mindenképpen arra törekedett, hogy fenntartsa és megszilárdítsa azt. Sőt 1938-ban, amikor a hitleri fasizmus veszélyeztette a köztársaság létét, a csehszlovák állami függetlenséget és a nemzeti szabadságot, inkább mindezt elárulta, semhogy segítségül hívta volna a szövetséges szovjet hadsereget. Ugyanis attól tartott, hogy ez végzetes lenne a burzsoázia osztályuralma számára. Pedig a szovjet katonák semmiképpen sem avatkoztak volna be az ország belügyeibe. Ha pedig a jelenre tekintünk, hazánk szocialista építésére: lehetséges lenne-e ez, ha a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozók nem ragadták volna kí a hatalmat a burzsoázia kezéből, ha a burzsoá államot nem zúztuk volna szét, ha nem létesült volna a proletárdiktatúra állarfta, s végül ha a dolgozókat nem vezetné olyan — a hosszú évtizedek osztályharcaiban kipróbált és a marxizmus-leninizmus tanításához hű forradalmi párt, mint amilyen Csehszlovákia Kommunista Pártja? A válasz teljesen egyértelmű! L

épjünk azonban át gondolatban hazánk határait s nézzünk körül a világban, találunk-e olyan országot, ahol a burzsoázia felszámolta volna saját osztályuralmát, ahol saját jóvoltából lemondott volna a pénzeszsákról, a kizsákmányolásról, a dolgozók elnyomásáról, vagy legalább ahol ilyen közvetlen célt tűzött voln

a ki maga elé? Itt sem kétséges a válasz. Igen ám, mondják a burzsoázia ideológusai és a burzsoáziát kiszolgáló, a munkásosztályt eláruló revizionisták, ez igaz ugyan, de csak a múltra vonatkozólag. A mára s a jövőre szerintük ez már nem vonatkozik, mert a kapitalizmus már — állítólag — megváltozott, nem olyan, mint amilyen azelőtt volt. Azt hirdetik, hogy a mai tőkés társadalomban az állam az osztályok fölé emelkedik és felszámolja a monopóliumok hatalmát. S ebből született meg a revizionistáknak az az állítása, hogy bekövetkezett „a kapitalizmus .kapitalista felszámolása". Álljunk csak meg egy pillanatra s összegezzük az eddig mondottakat: A gyakorlat azt mutatja, hogy nincs olyan szocialista ország, ahol maga a burzsoázia vagy a tőkés rendszeren alapuló állam számolta volna fel a kapitalizmust. A gyakorlat továbbá azt is mutatja, hogy a monopolkapitalizmus sok, különösen fejlett tőkés országban állammonopolista kapitalizmussá változott — jobban mondva — fajult el. Am sehol, ahol ez már bekövetkezett, sem az Egyesült Államokban, sem másutt — s ezt ugyancsak a qyakorlat bizonyítja — nem számolták fel a monopóliumokat, hanem éppen ellenkezőleg, pozíciójuk még erősödött, szilárdult azáltal, hogy az államapparátust kihasználják a gazdaságba való közvetlen beavatkozásra. Ugyanakkor az állam e monopoliumok gazdasági és pénzügyi erejére támaszkodik. Helyezkedhet-e iiyen állam az osztályok fölé? Küzdhet-e ilyen államapparátus az ellen, amire támaszkodik? Vagy más oldalról megvilágítva: a gazdaságilag hatalmas monopóliumok létesltenek-e olyan államapparátust, amely nem az ő, s csakis az ő érdekeiket szolgálná? Támogatnák-e és pénzelnék-e az ilyen államot? Sőt egyáltalán megtűrhetnék-e azt? A válasz világos és egyértelmű: mindez teljesen kizárt és elképzelhetetlen lenne. Sem a monopolista, sem az állammonopolista kapitalizmus nem tagadja a magántőkés tulajdont, azon egész egyszerű okból, mert éppen ez a magántulajdon az alapja. Létezhetnék-e állammonopolista kapitalizmus, ha nem léteznék kapitalista magántulajdon? Ahol pedig kapitalista tulajdon van, ott kizsákmányolásnak is kell lennie. S ott nem lehetnek egyek n kapitalista kizsákmányolók és a kizsákmányolt munkások érdekei, hanem éppen ellenkezőleg, e két osztály érdekei szöqes ellentétben állnak egymással. Hiszen a kapitalisták minél nagyobb nyereséget akarnak elérni, s ezért igyekeznek minél alacsonyabbra szabni a munkások bérét. A munkások viszont nem akarnak csak azért rosszabbul keresni, hogy a kapitalistáknak nagyobb legyen a nyeresége. Mindez csakis arra enged következtetni, hogy a kapitalisták és a munkások közötti ellentmondás csak fokozódhat éppen úgy, mint a kapitalistákat védelmező tőkés állam és a munkásosztály közötti ellentmondás. A z állammonopolista kapitaliz^mus tehát szintén kapitalizmus. Ennek keretében nem oldödhatik meg, hanem éppen ellenkezőleg, kiéleződik a mai, már rothadó tőkés rendszer minden ellentmondása. Ezek az ellentmondások csakis a kapitalizmus teljes pusztulásával oldódnak majd meg. Ám nem a tőkések, hanem csakis a munkásosztály oldja meg ezeket a tőke okozta, de a tőkés rendszerben megoldhatatlan ellentmondásokat. Mert csakis ez az osztály hivatott történelmileg arra, hogy elsöpörje a fejlődés útjából mindazt, ami rothadt, tehát az egész kapitalizmust s vele együtt a revizionistákat is, akik a tényekkel merőben ellenkező „elméletekkel" meg akarják téveszteni a munkásosztályt, hoqy így meqhosszabbítsák a haldokló tőkés rendszer menthetetlen életét. Rabay Zoltán A prágai Vár az egész népé Hazánk fővárosában hétfőn sajtóértekezleten tájékoztatták az újságírókat a prágai Vár további rendezésének és átépítésének kérdéseiről. Az eddigi tapasztalatok alapján elhatározták, hogy a vár teljes rendbehozását komplex módon, a jövőt szem előtt tartó alapvető politikai elképzelés alapján kell megoldani, mégpedig a szakemberek kitűnő szakképzettségű kollektívájának javaslatai szerint. Ezért — a legkiválóbb szakemberek testületének kinevezésén kívül — Antonín Novotný, a CSKP KB első titkára, köztársaságunk elnöke kinevezte a prágai Vár rendezésével, foglalkozó eszmei tanácsot, mely az ő elnökletével a prágai Vár rendezésével, átépítésével s további kiépítésével kapcsolatos valamennyi probléma komplex megoldásával fog foglalkozni. Az eszmei tanács tagjai a következő elvtársak: R. Barák, J. Hendrych és V. Kopecký, a CSKP KB politikai irodájának tagjai, V. Koucký, a CSKP KB titkára, dr. J. Macek, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Történelmi Intézetének igazgatója, J. Gočár, a Csehszlovák Építőművészek Szövetségének elnöke, dr. B. Hacar tanár, a Csehszlovák Tudományos Akadémia mechanikai intézetének igazgatója, dr. Z. Wirth akadémikus, dr. hc. O. Starý tanár, a szocializmus építkezései építőművészeti és épitőművészet-fejlesztési intézet igazgatója, V. Makovský. nemzeti művész és L. Novák, a köztársasági elnöki iroda vezetője, mint az eszmei tanács titkára. A prágai Vár rendezésének kérdéseivel foglalkozó eszmei tanács alakuló ülésén melyet Antonín Novotný elvtárs elnökletévei július 1-én tartottak, megegyezés jött létre egyes alapvető fontosságú szempontokról. Elsősorban arról van szó, hogy a prágai Várat nemcsak jelentős nemzeti, kulturális és történelmi emlékezetes helynek kell tekinteni, hanem jelenleg egyben jelentős állami és pártesemények színhelye. A prágai Várat ezért nem tekinthetjük csak történelmi múltú emlékezetes helynek, hanem mozgalmas napjaink emlékezetes helyének is. A Vár az egész népé és ezért a jövőben egyre nagyobb részét teszik hozzáférhetővé, hogy a nép itt nemcsak a múltból vonja le a tanulságot, ha.Tem új erőt is merítsen. A Vár nem utolsósorban ifjúságunké és pionírjainké is. Ezért ma már azzal a kérdéssel foglalkoznak, nem lehetne-e egyes kiállítási, valamint egyéb helyiségeket kizárólag fiatal nemzedékünk számára fenntartani s bennük mai életüket szemléltetni. Kiváló bolgár film a dolgozók filmfesztiválján A dolgozók filmfesztiváljának harmadik napján Prágában botgár filmet vetítettek. Bolgár barátaink a jubileumi filmfesztiválra az „Elítéltek szigete" című filmet küldték, mely a botgár nép közelmúltban lezajlott forradalmi Faivovich chilei szenátor: Csehszlovákia hathatósan részt vehetne Chile iparosításában történetének hősi eposza. A film világviszonylatban is az idei filmgyártás legkiválóbb alkotásai közé tartozik. A bemutatón jelen volt a film alkotóinak küldöttsége Rangéi Valcsanov rendező vezetésével. A bolgár film Prágában igen nagy sikert aratott. Az „Elítéltek szigete" az „Embersors" című szovjet filmmel együtt a legmeggyőzőbben járul hozzá a dolgozók X. filmfesztiválja kiváló művészi műsorának magas színvonalához. * * * A dolgozók X. filmfesztiválját külföldi küldöttségek részvételével és a nézőközönség szűnni nem akaró érdeklődése mellett Kladnóban s Mladá Boleslavban is sikeresen folytatták. Kladnóban bemutatták az „Orvos és kuruzsló" című olasz filmet, Mladá Boleslavban pedig Fábry Zoltán neves rendező alkotását, az „Édes Anna" című magyar filmdrámát. * * * Hétfőn repülőgépen Prágába érkeztek Jean-Pierre Zola és Andrienne Servati, „Az én bácsikám" című francia fesztivál-film főszereplői. A küldöttség a repülőtérről Liberecbe utazott, hogy részt vegyen az említett film előadásán. * * * A dolgozók jubileumi X. filmfesztiválja első szakasza keretében bemutatott filmek előadásain, melyek hazánk 11 városában szombaton, július 4-én kezdődtek, az első két nap alatt 112 812 néző vett részt. (ČTK) r*******••* kirA-kiririt****** ************ A* t******

**

***

* *

***** ******

*

**

*

**

***

******

****

****

****

*******

*

**

****************** (ČTK) Angel Faivovich szenátor, jelentős chilei politikus a chilei radikális párt volt elnöke, aki magánlátogatás céljából néhány napott töltött hazánkban, hétfőn Prágából Moszkvába utazott. Itt-tartózkodása alatt felkereste Zdenék Fierlingert, a nemzetgyűlés elnökét, František KrajEIr külkereskedelmi minisztert és kormányunk, valamint közéletünk további képviselőivel találkozott. Faivovicti szenátor a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójával Prágából való elutazása előtt folytatott beszélgetése során kijelentette, hogy a chilei nép mély rokonszenvet érez Csehszlovákia iránt, és nézete szerint a Csehszlovák Köztársaság és a Chilei Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele a közeljövő kérdése. A chilei politikus állást foglalt továbbá a csehszlovák-chilei gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztése mellett és rámutatott arra, hogy a csehszlovákiai ipar kiviteli lehetőségei folytán hathatósan részt vehetne Chile iparosításában. Ezzel szemben Chile Csehszlovákiába rezet, gállcot, gyapjút, gyümölcsöt, bort és egyéb árucikkeket szállíthatna. FERDE TORONY BANSKÁ BYSTRICÁN Banská Bystricán a múlt év folyamán végzett mérésekkel megállapították, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés téren álló óratorony mintegy 15 centiméterrel északi irányban elhajlott függőleges tengelyétől. Annak érdekében, hogy megakadályozzák a torony további elhajlását, a történelmi emlékezetességü épületek javításával foglalkozó zvoleni építészeti szövetkezet dolgozói e napokban megkezdték a ferde torony alapköveinek alátámasztását és megszilárdítását. (ČTK) NÉZZÜK MEG KÖZELEBBRŐL, mire tanítanak az eredményesen dolgozó szövődé tapasztalatai. Az üzemrészleg pártalapszervezetének elnöke és a szakszervezeti funkcionáriusok büszkén újságolták, hogy az első félévben 4014 méter ruhaszövetet gyártottak terven felül. — Talán nem voltak műszaki nehézségek? - kérdeztük Filip Ilona elvtársnőt, a pártalapszervezet elnökét. — Voltak, mégpedig nem is kicsinyek, de a szövődé dolgozóinak helytállása, versenye képes leküzdeni, vagy legalábbis komolyan csökkenteni a nehézségeket, kedvezőtlen műszaki feltételeket is. A pártszervezet vezeti, lelkesíti őket. A jó tapasztalatok mellett természetesen gyengeségek is akadnak. Nem elég ösztönző például a szemléltető agitáció. Az elvtársak vezetik ugyan, ki mennyit teljesített, és a számokat kiírják a táblára. Az ilyenfajta kimutatás nélkülözhetetlen, de egymagában kevés. Arra is szükség van, hogy ötletes feliratokon, esetleg rajzokkal népszerűsítsék az élenjáró legjobb dolgozókat. A verseny ilyenfajta serkentése még nagyobb érdeklődést, lelkesedést teremt. ALIG MliLT EL délután 2 óra, a szövőnők már szállingóztak az ülésterem felé, ahol értekezletet, illetve iskolázást hívtak egybe a munkásbérrendszer átépítésével kapcsolatban. Az iskolázáson nemcsak arról volt szó, hogy az új bérrendszer mennyivel igazságosabb, mennyire növeli a dolgozók jólétét, hanem arról is, hogy a szövődé dolgozói hogyan járulhatnak hozzá a dolgozók jólétének növeléséhez. Beszéltek a munkatermelékenység növelésének és az önköltség csökkentésének lehetőségeiről is. Pupala József elvtárs, az üzemrészleg tőmestere a termelékenység Fontos üzemi tanácskozások Az apátfalvi textilüzem igazgatóságán a legjobbak közö'tt a szövődét emlegetik. Az üzemrészleg dolgozói pártunk XI. kongresszusa határozatának valóra váltása érdekében eredményesen harcolnak feladataik teljesítéséért. Bár a szövődé, az örökké zakatoló, zörgő, csattogó gépek zajától hangos, az üzemrészleg kommunistái mindig megtalálják a módját annak, hogy a dolgozókkal szót értsenek, gyakran kikérjék a véleményüket és a párt célkitűzéseinek elérésére hívják fel őket. Itt sem kellett kevesebb nehézséggel megküzdeniük, mint a vállalat többi üzem részlegén. Itt is volt szakmunkás-, anyag- és gépalkatrészhiány, csakhogy ezek olyan nehézségek, amelyeket jó vezetéssel sikeresen le lehet küzdeni és le is küzdötték őket. alakulásának legkülönbözőbb problémáival foglalkozva rámutatott, hogy a kiváló eredményeket emberek érték el, s emberek követik el a hibákat is. Ezek az emberek, tehát a szövődé dolgozói ki is tudják javítani a hibákat, amelyek a termelékenység további növekedésének, tehát az életszínvonal emelkedésének útjában állanak. Feszült csendben ültek a fal melletti lócákon, székeken és "karosszékeken a szövőnők. Minden szem a lassan, nyomatékkal beszélő mesterre szegeződött. Szépszámú hozzászóló is akadt. Hornácsek Ilona szövőnő például elmondta, hogy a munkaidőt még jobban ki lehetne használni, s nemcsak a karbantartás rossz munkája miatt állnak sokszor a gépek, hanem azért is, mert jőnéhány dolgozó nem ápolja elég szeretettel, nem gondozza, nem kíméli gépét, törnek az ütőfák. Igaz, hogy az ütőfák minősége sem a legjobb, mert az üzem asztalosai kevés gondot fordítanak a minőségre, görcsös fából készítik azokat. A termelékenység növelését valóban sok-sok hiba akadályozhatja. A rend, a tisztaság, a szövőgépek elővigyázatos olajozása is javítja a munkakörülményeket, elősegíti a berendezés jobb kihasználását, a termelékenység növelését. Ha a gépkezelőnek minden a kezeügyében van, nem kell hiábavaló mellékműveletekre fecsérelni idejét. A rend pedig megakadályozza a szövetek piszkolodását, a géptörést és nem utolsósorban a balesetet. A fonál megtakarítása terén is vannak tartalékok, állapították meg többen. Egyesek bizony túllépik az anyagfelhasználási normát. A normatúllépéseknek gyakran az az oka, hogy nem kezelik szakszerűen a felorsózott fonalat, nem védik a bepiszkolódástól, széjjeldobálják, ahelyett, hogy szépen sorba rakva ládában tartanák. Havonta 6—7 kiló fonál megy így tönkre. így lehetne sorolni a többi példákat is, amelyek az iskolázáson elhangzottak s arra buzdítanak, hogy minden szövőnő vegye fel a harcot a maga munkahelyén a felületes munka ellen. Hiszen az egyenletes termelés szinte magában hordja a szocialista munkaverseny műszaki feltételeinek jobb biztosítását, a munkafegyelem és a technológiai fegyelem megszilárdítását, s még egy sor tényezőt, amely sokoldalúan segíti a munkatermelékenység növelését. A MUNKATERMELÉKENYSÉG növeléséhez számos út vezet. Mindennél fontosabb azonban, s ez a célja az új bérrendszer bevezetése előtti iskolázásnak, hogy a szövődé dolgozói megértsék a termelékenység további növelésének jelentőségét, világosan lássák, hogy valamennyi dolgozó egyéni és közös érdeke, személyes és egyben társadalmi ügye a munkatermelékenység szakadatlan növelése. Sok múlik tehát azon, hogy a pártszervezet hogyan segíti a szövőnők politikai és szakképzésének növelését. Minél magasabb ugyanis a munkás politikai tudása, szakképzettsége, annál jobban ismeri és annál teljesebben használja ki gépét. Egy nagyobb képzettségű ember munkájának a termelékenysége mindig nagyobb, mint egy kevésbé képzetté, mert az előbbi jobban megszervezi a munkáját, nem okoz üzemzavart, törést, takarékoskodik a fonállal és egyéb anyaggal. Azért szükséges ezt külön kiemelni, mert a szövődében korántsem végez még valamennyi párttag politikai nevelőmunkát. Inkább a pártelnökre és a pártbizottság többi tagjára hárul a feladatok zöme. S mivel ezek az elvtársak lelkiismeretes, kötelességtudó kommunisták, erejüket meghaladó feladatok teljesítését vállalják. Ugyanakkor jó néhány párttagnak semmiféle konkrét pártmegbizatása sincs. A SZÖVŐDÉ DOLGOZÖI azt várják a pártszervezet tagjaitól, hogy a továbbiakban hatékonyabban segítsék őket a termelés közben felvetődő akadályok, nehézségek leküzdésében. Kíváncsiak rá, hogy a legjobb munkások miként dolgoznak. Akkor lesznek elégedettek, ha a kommunisták még jobban megszervezik a legjobbak tapasztalatainak elterjesztését, ha a műszaki dolgozókat a gyengébbek tanítására s arra mozgósítják, hogy segítsék a munkásokat az újítások és ésszerűsítések kidolgozásában. Világos, hogy a vállalat termelési költségeinek bármifajta csökkentése alap az árak további leszállítására. Bíztató, hogy a pártbizottság ismét növeli a pártcsoportbizalmiak szerepét. Tőlük függ, hogy frissen pezseg-e a pártélet, a nevelőmunka vagy sem. S ez érthető, hisz a pártcsoportbizalmi ott dolgozik a munkások között, együtt végzi velük a mindennapi teendőket, ismeri őket. A bizalmi hallja meg elsőnek, ha valakinek jő ötlete, javaslata, hasznos észrevétele, segítő Szándékú bíráló szava van. Szükség van tehát segítő, meggyőző szóra. Ha mi azt várjuk a bizalmitól, hogy egy fejjel kimagasodjék társai közül, akkor persze segíteni is kell, hogy többet tudjon náluk, tisztábban lássa a feladatokat, áz intézkedések okát és célját. A bérrendszer átépítése során egyáltalában nincs szó a bérek csökkentéséről. Érthető azonban, hogy ezen feladat megvalósítása szempontjából a legfontosabb az üzem és üzemrészleg forrásainak és tartalékainak teljes kiaknázása. ÉRDEKES ÉS TANULSÁGOS volt az iskolázás. A dolgozók aktív részvételével ugyanis megteremtik a munkásbérrendszer átépítésének kedvező feltételeit. Erdősi Ede ftj SZÖ 4 * 1959- július 4.