Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-04 / 183. szám, szombat

N. Sz. Hruscsov beszéde az SZKP KB plénumán c ŕŕ ŕ** t ** ****** ***** ** ** **** ** ** ** *» *** ** **AA ** ** A* AAAAAA* A A»*»** A*a *** ** ** *A»A* ****AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA nak. így ésszerűbben helyezzük el erőinket, helyezzük szét kádereinket, ésszerűbben és hasznosan használ­juk ki őket közös ügyünk érdekében. Elvtársak! Plenáris ülésünk nagyon magas színvonalon folyik: nagyfokú aktivitás és az ügy bolsevik-kezelése jellemzi. Büszkék vagyunk erre és ez lelkesítéssel tölt el minket. Sze­retnék utalni a tartalmas beszámo­lókra és a plenáris ülésen elhang­zott nem kevésbé tartalmas beszé­dekre. Egyes szónokok persze nem mindig használtak eléggé képletes kifejezéseket, de - ahogy mondják - a napon is találhatók foltok. Min­den felszólalás figyelemre méltó volt, minden felszólalás egy cél felé irá­nyulj: Tegyünk meg mindent azért, hogy sikerrel teljesítsük az SZKP XXI. kongresszusának határozatait, hogy "äz egész világ színe előtt be­bizonyítsuk, mit tud a munkásosz­tály, a hatalmat kezében tartó dolgo­zó nép. Valóban nemcsak évről évre, hanem az év keretében napról napra egyre örömteljesebb az életünk. Mintha óriási gránitlapokat fektetnénk le és rájuk építenénk kommunista társa­dalmunk évszázadokra épülő pompás épületét. Jellemző, hogy még a hozzánk láto­gató tekintélyes tőkések is máskép­pen beszélnek velünk. Nemrégen be­szélgettem Harrimann úrral. Megkér­deztem, mi a véleménye hétéves ter­vünkről. „Azt hiszem, hogy teljesítik" — vá­laszolta ez az amerikai milliomos. Beszélgetésünk közben Harrimann megkérdezte: „S mi lesz tovább, — hogyan ala­kulnak az események?" „A békés egymás mellett élést ja­vaslom!" — válaszoltam neki. „S mit jelent ez? Javítani fogjuk országaink békés kapcsolatait, fejleszteni fog­juk a gazdasági együttműködést, a kulturális cserét, egyszóval békében fogunk élni egymás mellett!" Az USA és a többi tőkés ország vállalkozói, államférfiai és politiku­sai egyre gyakrabban látogatnak hozzánk. A tőkések most kénytelenek a béke hatalmas világtényezőjeként számítani a Szovjetunióra. Mindez arra vall, hogy elismerték erőnket, és nemcsak elismerték, hanem fél­nek a szocializmus növekvő és szi­lárduló világától, mely egyik győ­zelmet a másik után aratja. A nyugati világ tényezői most már nem zárkóznak el annak elismerésétől, hogy utóiérjük őket, nem nevetnek ki minket, mint régebben, amikor kijelentették, hogy terveink irreáli­sak. Most megelégszenek azzal, hogy olyan állításokkal bíztatják magukat, hogy nem olyan gyorsan érjük őket utói, amint azt beterveztük. Azt a kérdést, mikor érjük utói és előzzük meg az USA-t a termelés abszolút terjedelmében, mikor érjük utol és előzzük meg a gazdaságilag legfejlettebb tőkés országokat az egy lakosra eső termelésben, az ilyen kérdéseket nem elméleti viták döntik el. Elméletileg mindez már igazolást nyert. E kérdések gyakor­lati megoldását maga az élet, hazánk fejlődése biztosítja, mely a szocia­lista társadalom objektív törvényei szerint történik. Kommunista pártunk, mely a mar­xizmus-leninizmus tanítását tartja szem előtt, nagy győzelemre, olyan figyelemre méltó sikerekre vezette a szovjet népet, melyekkel a Szovjet­unió az ipari termelés terjedelmé­ben az USA kivételével utolérte és túlszárnyalta az összes tőkés orszá­gokat. Továbbra is rendületlenül hí­vek maradunk a forradalmi tanítás­hoz, s meggyőződésíink, hogy a kö­zeljövőben a világ első országává válunk! Arró! is szilárdan meg va­gyunk győződve, hogy tartósan le­rakjuk a kommunizmus pompás épü­letének megrendíthetetlen alapját. (Viharos taps.) Elvtársak, nagyobb erőfeszítést kell tennünk a felvázolt célok eléré­sére. Bíráljunk bátran és bolsevik módr a legyünk engesztelhetetlenek a fogyatékosságokkal szemben. A fo­gyatékosságok pedig nem jelentenek absztrakt fogalmat, a fogyatékossá­gok bizonyos személyekben mutat­koznak. Ne féljenek megmondani az igazat barátaiknak! Ha szemébe mondják az igazságot, és ha tény­leg a barátjuk, megérti, hogy ezt elvből mondták neki. Ha pedig nem érti meg önöket, akkor nem barát­juk és nem fog fel egyszerű dolgo­kat. Ne üzérkedjünk saját lelkiisme­retünkkel, mert ez csak árthat kom­munista építésünknek. Ez a közös ügyünk sikeréért foly­tatott elvszerű lenini küzdelem. Ezért elsősorban egész munkánk megszervezésében induljunk ki eb­ből a szempontból. Csak így mozgó­síthatjuk az embereket nagy tettek­re. Aki csalafintáskodni fog, akj talp­nyaló és csúszómászó lesz, aki híze­legni fog egyeseknek, nem marad meg a pártszervezetben. Az ilyen dolgozóról és szolgalelkű kamarillá­járól előbb-utóbb iehull a lepel. Csak elvi alapon lehet elvi barát­ság az emberek között, csak ; a pártszervezet bolsevik összeforrott­sága és csak ilyen szervezet oldhat meg sikerrel minden párt- és ál­lami ügyet. (Viharos, hosszan tartó taps.) íróink között vannak, akik azt kér­dik: Mi az az irodalom pártos irá­nyítása? Mi azt mondjuk nekik: Hogy-hogy galambocskám, talán nem ismered el a pártirányltást? De mi is a pártirányítás? A pártirányítás az emberek millióinak akarata, -az elmék millióinak akarata, milliók kol­lektív bölcsessége. Van olyan irodal­már, aki valahol a nyaralójában va­lamilyen vérszegény fércműnek ad életet és azt akarja, hogy kortár­saink, az egész nép eszmei kifejezé­sének ismerjék el. Hát nem a leg­igazibb személyi kultusz ez, mely nem akarja tűrni a milliók akaratát kifejező pártirányltást. Az ilyen em­ber kiagyalt művével a párt, a nép fölé akar helyezkedni. Mint látják, különféle emberek vannak! Ez termé­szetesen eltávolodás a normától — ahogy mondják — lélektani jellegű jelenség, s természetesen ezek az eltérések a kommunizmus idején is megnyilvánulnak eqyeseknél. Elvtársak! Befejezem beszédemet. A KB plenáris ülése részvevőinek, a pártszervezetek és szovjetek dol­gozóinak, az üzemigazgatóknak, mér­nököknek, tudósoknak, munkásoknak, mezőgazdasági dolgozóknak, a KB mostan; fontos plenáris ülésén részt­vett összes párttagoknak és párton­kívülieknek kívánom, hogy hazaté­résük után újult erővel lássanak a XXI. pártkongresszus történelmi je­lentőségű határozatainak megvalósí­tásához, hogy szüntelenül népünk ja­ván munkálkodjanak. Dolgozni a nép javán, a kommu­nizmusért, ez egy és ugyanaz a do­log, mely egyetlen hatalmas áramlat­tá forr össze. Elvtársak! Engedjék meg, hogy azt a meggyőződésemet fejezzem ki: Pártszervezeteink mindent megtesz­nek, hogy még jobban mozgósítsák és a XXI. pártkongresszuson kitűzött grandiózus feladatok teljesítésére ve­zessék a tömegeket, hogy sikeresen teljesítsék és túlteljesítsék a hétéves tervet. Ily módon a legnagyobb mér­tékben hozzájárulnak államunk és az egész szocialista tábor megszilárdí­tásához, a világbéke megszilárdításá­hoz, a kommunizmus felépítéséhez hazánkban. (Viharos, hosszan tartó taps.) A szovjet dolgozók egyetértenek az SZKP KB plénumának határozataival (Folytatás a 4. oldalról) teljesítette. Az Ukrán SZSZK ugyan­ezen időszak alatt a húsfelvásárlási tervet 95 százalékra teljesítette, az össz-szövetségi alapba utalt beadásai a tervnek 42 százalékát és saját szük­ségletének fedezete 92,1 százalékot tesz ki. A kalinyingrádi területen, a Lett, Kirgiz és Üzbég Köztársaságban megszegték a párt- és államfegyel­met, itt a lokálpatriotizmus érvé­nyesült. A fegyelem megsértését és a szűk­körű helyi érdekeket a legszigorúb­ban elítéljük, mivel az ilyesmi árt a népgazdaságnak. Vegyük például a kolhozparasztok teheneinek a kolhozokon történő el­adását. Már előbb beszéltünk a kursz­ki terület kalinovkai kolhozának tapacsztalatairól. A kolhozparasztok tanácsunkra elhatározták, hogy elad­ják teheneiket a kolhoznak és a sa­ját fogyasztásukra szükséges tejmeny­nyíséget a munkaegységek fejében szerzik meg. A teljes önkéntes­ség alapján tették ezt. A kolhozpa­rasztok készségesen eladták tehenei­ket abban a meggyőződésben, hogy a kolhoz ellátja őket tejjel. Akkor fejlett, közös állattenyésztésük volt. A kolhozparasztok anyagi helyzete a tehenek eladása után nem rosszab­bodott, sőt megjavult, a kolhozpa­rasztok mentesültek a tehenek gon­dozásával járó kevéssé termelékeny munkától. A kolhozgazdaság fejlesztésének ilyen módját helyeseljük, ha a kö­zös állattenyésztés színvonalának emelkedésével összhangban valósít­ják meg. Sok területen azonban egyes elvtársak eltúlozták ezeket a dolgokat. A szük­séges feltételek megteremtése nélkül követelik, hogy a kolhozparasztok ad­ják el teheneiket a szovhoznak. Fi­gyelmeztetni kell őket, hogyha va­laki továbbra is túlkapásokra ra­gadtatja el magát és papírháborút folytat, akkor a bűnösöket szigo­rúan meg kell büntetnünk és ki kell teregetnünk ügyeiket az újságokban. Ügy vélem, nem kell bizonygatnom, hogy a fejlett, közös állattenyész­tésű kolhozokban célszerű, ha a kol­hozparasztok a közös gazdaságból fedezik tejszükségletüket és tehenei­ket áldják a kolhozoknak. Ám ezt nem hivatalos rendelettel, hanem a kolhoztermelés fejlesztésének alap­ján kell megvalósítani. A párt Köz­ponti Bizottsága felhívta a figyel­met arra, hogy ebben az esetben be kell tartani az önkéntesség elvét, hogy nem szabad a dolgot elhamar­kodnunk. Ügy csináljátok, hogy a kolhozparaszasszony dicsérjen ben­neteket, s ne panaszkodjék, hogy te­hene eladását javasolták. Olyan fel­tételeket kell teremteni, hogy a kol­hozparasztasszony kérje: vegyék meg tehenét. Ezt pedig csak akkor teszi, ha látni fogja, hogy megkapja a szükséges állatti termékeket a kol­hoztól, hogy elegendő tejet kap. Ak­kor azután maga is azt mondja, hogy tehene csak terhére van. Elvtársak! A párt- és államfe­gyelem kérdése a párt- és állam­apparátus káderei tevékenységének legfőbb alapját képezi. Nem szabad, hogy akadjanak olyan dolgozók, akik ha kézhez kapnak bizonyos határo­zatot, eképpen gondolkodnak: Ha akarom, teljesítem, ha nem akarom, nem teljesítem. Ha már egyszer a határozatot elfogadták, senkinek sincs joga megszegni azt. Ha pediq valaki nem ért egyet a határozattal, előadhatja nézetét a Központi Bi­zottságnak, a kormánynak, vagy a Legfelső Tanácsnak. Amíg azonban a rendelkezést, vagy a törvényt nem módosították, hozzá kell igazodni, szigorúan be kell tartani. Fontos, hogy kategorikusan har­coljunk a párt- és államfegyelem bárhol észlelt megszegése ellen. Ne­veljük a kádereket, hogy kivétel nél­kül szigorúan érvényesítsék a párt­és az állam érdekeit. Másképp nem tudunk sikeresen előrehaladni, elv­társak. Meg kell állapítanunk, hogy a szovjet ellenőrzési bizottság munká­jában komoly fogyatékosságok adód­nak elő. E szerv köteles fokozni a párthatározatoknak és a szovjet ál­lam törvényeinek teljesítése fölött gyakorolt ellenőrzést. Az ügyészség szervei kötelesek állandóan felügyel­ni a szovjet törvények betartására. Javasolható egyik-másik törvény módosítása, ám amíg érvényben van, senki sem szegheti meg. Lenin 1922­ben a kettős alárendeltségről és törvényességről írt levelében meg­jegyezte, hogy a törvényesség nem lehet sem kalugai, sem kazanyi, de kell hogy egységes, egész Oroszor­szágra kiterjedő és minden szovjet köztársaság számára egységes legyen. Most, amikor hazánk a kommunista társadalom kibontakozódé építkezé­sének korszakába lépett, a párt- és a kormány irányelveinek teljesíté­se fölött gyakorolt nyilvános ellen­őrzés óriási jelentőségű lesz. Az állami, a párt-, gazdasági és más szervezetekben, szilárdítanunk kell az ellenőrzést. A KB elnöksége nemrégen határozatot hozott e kér­désről. Ügy vélem, a Központi Bi­zottság tagjai jóváhagyják ezt a nyi­latkozatot. Önök tudják, hogy a párt szervezeti szabályzata kimondja, hogy a pártszervezetek ellenőrzést gya­korolnak az igazgatás tevékenysége fölött. A szabályzat azonban nem rögzíti, miben rejlik ez az ellenőrzés. Sok pártszervezet nem él kellőkép­pen az ellenőrzés jogával. Szüksé­gessé vált, hogy szervezeti formát adjunk ennek az ellenőrzésnek. A KB elnöksége célszerűnek tartotta bi­zottságok létesítését a párttagok és tagjelöltek soraiból a párt alapszer­vezeteiben, a termelő és kereskedel­mi vállalatokban, hogy érvényesítsék a pártszervezetnek a vállalat tevé­kenysége fölött gyakorolt ellenőrzési jogát. E bizottságok kötelessége rend­szeresen ellenőrizni, idejében telje­síti-e a vállalat a termelési felada­tokat, a termékek kiváló minősé­gén kívül a teljes árújegyzék szerint teljesíti-e az állam a megrendelé­seket és szállításokat, megfigyelni, vajon szigorúan betartják-e a válla­lat összes dolgozói az államfegyel­met, küzdeni a lokálpatriotizmus és a szűk helyi érdekek érvényesítésé­nek megnyilvánulásai ellen, melyek ártanak az országos érdekeknek. Fel­lebezhetnek a vállalatvezetőség dön­tése ellen, jelenthetik a párt- és szovjet szerveknek azokat a törvény­ellenes, helytelen akciókat és dön­téseket, melyek ellentmondanak a törvényeknek vagy a párt- és kor­mányhatározatoknak. Ügy vélem, elv­társak, hogy az helyes. Hangok: Helyes! A pártszervezetek fejlődtek, szer­vezetileg és eszmeileg megszilárdul­tak. Nem forog «fenn tehát az a ve­szély, hogy az ellenőrző bizottságok pótolják az igazgatási szervet, vagy megszegik az egyetlen vezető elvét. E bizottságok természetesen fékezni fognak egyes túlbúzgóbb dolgozókat, akik a közös érdekek tekintetbevé­tele nélkül gyorsan akarnak előre­haladni. Ez csak hasznára lesz ügyünknek. Mindig és mindebben fejleszte­nünk kell a bírálatot és önbírálatot. Vegyük kezünkbe a seprőt és te­remtsünk rendet ott, ahol felgyülem­lett a por- és piszok, hogy tisztán és frissen tartsuk pártszervezetün­ket, állami- és gazdasági szervein­ket. (Taps). Most pedig elvtársak, engedjék meg, hogy a káderekkel összefüggő munka megjavításával kapcsolatban kifejtsem néhány gondolatomat. Na­gyon fontos, hogy helyesen használ­juk fel kádereinket. Most már na­gyon sok káderünk van. De a káderek képzésében is lényeges fogyatékos­ságaink vannak. Nincs még meg az elengedhetetlenül szükséges, tudo­mányosan összeállított áttekintés ar­ról, mennyi és milyen szakemberre van szükségünk a népgazdaság egyes ágaiban, mennyi szakemberre és ilyen vagy olyan káderre lesz szükséqünk bizonyos idő multán. Hisz ha egyes ának szakemberei elvég­zik iskoláinkat és azután nem tud­ják érvényesíteni ismereteiket, az azt jelenti, hogy rosszúl szerveztük meg a káderek képzését. Gondolkod­junk el afölött, hogy iskoláinkban ésszerűbben, tervezzük a káderek kénzését és még egyes fakultásaink létszámának csökkentésétől se fél­jünk. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy valamiképpen korlátoznunk kell a főr és középiskolákban a szak­emberek képzését. Ellenkezőleg, kép­zésüket állandóan fejleszteni kell, mivel minél több fő- és középiskola! szakképesítésű emberünk lesz, an­nál jobban szervezzük meg -a ter­melést. Ez magától értetődik. Viszont államilag terveznünk kell olyan szak­emberek képzését, akik jő mérnökök lesznek és kiismerik magukat a nép­gazdaság valamennyi ágában. Jobban kell megszerveznünk ha­zánkban a szakoktatást. Már sokat tettünk, de továbbra is ernyedetlen figyelmet szenteljünk a szakoktatás kérdéseinek. Többet törődjünk az esti- és leve­lező-tanfolyamokkal, hogy a dolgo­zók a termelőmunka megszakítása nélkül tehessenek szert műveltségre. Meg kell mondanom, hogy néhol még helytelen a viszony a középfokú szakiskolákon folytatandó tanuláshoz. Érthető, hogv a fiatalok főiskolai szakképesítést akarnak szerezni. A népgazdaságnak azonban középfokú szakképzettségű szakemberekre is szüksége van. Az üzemekben, az építkezéseken, a mezőgazdaságban és más ágakban sok műszakira, középis­kolai végzettségű szakemberre van szükség. Egy ilyen szakembernek jól kell ismernie hatáskörét és tanulása nagy erőfeszítést igényel. Nem titok, hogy a szakemberek főiskolai tanulása sokkal több időt vesz igénybe, mint a középiskolai ta­nulás és ugyanakkor nem minden szakember érvényesíti az életben a tanulással szerzett ismereteit. Egyes főiskolák tehát a mérnökök képzésé­vel párhuzamosan nagy szakképzett­ségű műszaki dolgozók képezését is megkezdhetnék. Ismétlem, sokkal több figyelmet kell szentelnünk a közepes képesí­tésű szakemberek képzésének. Ez iránvban jelentős szerepük van a szakiskoláknak. Minden feltételünk megvan a szakiskolák kibővítésére és megjavítására. Aki elgvégzi a szak­iskolát, dolgozhat a termelésben és ugyanakkor elmélyítheti tudását, es­ti, vagy levelező-tanfolyam keretében főiskolai képesítést nyerhet. Nagyon jó szakemberek válnak belőlük, akik kitűnően értik munkájukat. Minden­képpen támogatnunk kell ilyen szak­emberek képzését. A tudományok jelöltje cím meg­szerzésének tökéletesítésére is qon­dolnunk kell. Egyesek ma nem azért nyerik el a tudományok jelöltje ü­rriét, mert tehetségesek, hanem azért, mert lángelméjű mamájuk és papájuk van. Ez nem mindig áll összhangban a népgazdaság részére szükséges tu­dományos dolgozók helyes nevelésé­nek elvével. Olyan rendet kell bevezetnünk, hogy termelőmunkások nyerjék el a tudományok jelöltje címet, azok, aki­ket a munkások, mérnökök és mű­szakiak közössége javasolt, melyben a jövendő tudományos dolgozók dol­goztak, hogy olyan emberek nyer­jék el ezt a címet, akik beváltanak minden hozzájuk fűzött reményt és biztosítékot nyújtanak arra, hogy a jelöltségi idő letelte után hasznosak lesznek. Elvtársak! Gyakran beszélünk az öreg és fiatal káderek viszonyáról, az ifjúság támogatásáról. Természe­tesen jól ki kell használnunk idősebb dolgozóinkat, de ne tartsuk őket fe­leslegesen sokáig a termelésben. Hisz sokat és jól dolgoztak és meg­érdemlik azt a jogot és lehetőséget, hogy öregségük idején friss levegőt szívhassanak és megpihenjenek. Agi­tálok az idősek érdekében, pedig én is az ő kategóriájukhoz tartozom. Az öreg azonban munkára vágyó emberek. Amikor az ember kora if­júságától aggkoráig dolgozott és át kell térnie más, valamivel könnyebb munkára, azt mondja: mi rosszat tettem? Miért küldenek el? Semmi rosszat nem tett, de adjon másoknak is lehetőséget, hogy jól dolgozzanak. Az ilyen ember azonban azt mond­ja: Nem, még tudok dolgozni. Pedig már nincsen annyi ereje, mint régen, és a munka már kimeríti őt. Vannak, akik csak mondogatják ezt, de a gyakorlatban semmit nem tudnak csinálni, mert elfogyott az erejük. Ezt mindenki látja, csak ő maga nem akarja bevallani. Az élet élet, törvényei nem kerülhetők meg. Jól megértem ezeknek az embereknek lelkivilágát. Természetesen nem kel­lemes dolog beleegyezni, hogy az ember nyugdíjba menjen, hogy a piacról menjen haza, nem pedig ha­zulról a piacra (derültség, taps a teremben), amint azt Kornyejcsuk elvtárs egyik színdarabjában mondot­ta. Ha azonban a piacról tulajdon­képpen hazatérő emberek azt hiszik, hogy mégis a piacra mennek, ez nem használ nekik. Ezért a pártbizottságok kötelessé­ge, hogy azoknak az elvtársaknak, akik nem képesek maguk meghatá­rozni, hogy hová mennek, a piacra-e, avagy a piacról haza. segftsenek en­nek tisztázásában. (Élénkség a te­remben). Fontos, hogy az ifjúságnak lehető­séget adjunk a rendes begyakorlásra. Mit értünk azonban az ifjúság fo­galma alatt? A forradalom első évei­ben a 40—45 éves embereket tar­tottuk öregeknek. Ma pedig ezeket ifjúságnak nevezzük. Ügy vélem, nem szabad megfeledkeznünk korunkról. Bizonyára emlékeznek elvtársak, mily sokat beszéltünk e kérdésekről a párt XXI. kongresszusán. Határozot­tan és ésszerűen kell megoldanunk ezt a problémát. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk a hozzá­értő, tapasztalt emberekről; mivel ezek az emberek nagyon hasznosak, ismereteiket és élettapasztalataikat teljes mértékben használjuk ki. Pél­dául revizori, vagy felügyelői munkát végezhetnek a műszaki- és gazda­sági tanácsokban. Ha helyesen fo­gunk bánni ezekkel az emberekkel — és éppen ez a fontos —, akkor mindig találunk tisztességes és hasz­nos munkát ezeknek az elvtársak­MOSZKVA (ČTK) - A SZOVJET­ORSZÁG DOLGOZÖI CSÜTÖRTÖKÖN LENINGRÁDBAN, A SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGOK FŐVÁROSAIBAN ÉS SOK MÁS SZOVJET VÁROSBAN NAGYGYŰLÉSEKET TARTOTTAK, ME­LYEKEN MEGV/TATTÁK AZ SZKP KB PLENÁRIS ÜLÉSÉNEK EREDMÉ­NYEIT, A moszkvai köszörűgépgyár dolgo­zói gyűlésükön bejelentették, hogy üzemük már 1960-1961-ben csak új típusú fémforgácsoló-szerszámgépe­ket, félautomatákat és automatákat fog gyártani. Az üzem új termékei semmiben sem maradnék el a kül­földi cégek hasonló gépei mögött. A harkovi villanygépgyir gépszer­kesztői befejezték a nagy fémforgá­csoló-szerszámgépek első szovjet programszerű számolőgépirányításá­nak tervezését. A gorkiji autógyár munkásai és mérnökei elhatározták, hogy a hét­éves tervben négy új teherautó­típus gyártását kezdik meg. A het­éves tervben újakkal cserélik ki az eddig gyártott autótípusokat. Az üzem nagyarányúan automatizálja a technológiai folyamatokat. A karagandal 18-as számú bánya bányászainak csoportja a Donbassz 4 típusú kombájnnal rekordfejtést ért el. Júniusban 30 013 tonna szenet fej­tettek, ami két- és félszeresen szár­nyalja túl a Karagandában kombájn­nal elért átlagos fejtést. ÜJ SZÖ 5 * 1959. július 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom