Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-04 / 183. szám, szombat

AZ ÜJ BEGYŰJTÉSI RENDSZER önálló takarmánygazdálkodást „A szövetkezetekben a központi takarmányalappal való gazdálkodásban beálló változások következtében bizonyos mértékben növekedni fog a termelési költség. Lényegében ugyanis megszüntetjük a takarmány viszonteladását a központi alapokból, jelentős mértékben korlátozzuk a takarmány eladását és a takarmányok eladási árát emeljük. Ez hozzájárul majd ahhoz, hogy minden mezőgazdasági üzem gondoskodjék saját takarmányalapjáról." (L. Jankovcová elvtársnő beszámolójából) ' Sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor a falvak parasztsága elindult az új úton, s tudják azt is,, mily temérdek gondot okozott a kezdő szövetkezetekben a szükséges takarmány beszerzése. Mert a kezdeti időszakban úgy volt, hogy az állatállomány ugyan ment a közösbe, de takarmány édes-kevés. S bizony néhány évnek kellett eltelnie, míg egy-egy közös oly erős lett, hogy saját maga biztosította az állattenyésztés számára a takarmányt. A párt és a kormány látta mindezt s tudta, hogy ' a kezdőknek segítség kell, mégpedig takarmányokból, ezért hozta létre a központi takarmányalapot, amelyből aztán az arra rászorulók előnyös áron pótolhatták hiányzó takarmánykészletüket. A szövetkezetek többsége helyesen értelmezte az államnak eme segítségét, s amellett, hogy takarmányt vásároltak a központi alapokból, igyekeztek sajátmaguk is — legfőképpen az évelő takarmányterületek bővítésével, a rétek rendbehozásával — egyre több takarmányt termeszteni. Akadtak azonban közösségek, amelyek másképpen gondolkoztak, csak ! spekulációs úton szerettek volna ! gazdálkodni, s az utóbbi években I már visszaéltek azzal a segítség• gel, melyet az állam olyan szövet' kezeteknek adott viszonteladás L formájában előnyös árakon, meJ lyek kedvezőtlen körülmények kö! zött, vagy egyéb objektív nehézségek közepette kezdték el a közös gazdálkodást. Az állam által adott eme segítség ettől eltekintve az utóbbi években megfelelt a szövetkezetek gazdasági viszonyainak, az állam érdekeinek, teljesítette feladatát, hiszen az így követel az EFSZjuttatott takarmányokkal biztosítani tudtuk az ország húsellátását. S hogy az utóbbi időben mégis á termelés fékezőjévé vált, az részben az említett dolgok (spekulációk egyes szövetkezetekben, a takarmánytermesztés elhanyagolása), részben pedig annak a következménye, hogy az állam egyre több takarmányt vásárolt fel drága pénzért felvásárlási árakon, s viszonteladás formájában ezt a szövetkezetek a begyűjtési áraknál is olcsóbban kapták meg. A spekulációknak széles teret adott ez a rendszer, habár — s azt állandóan hangsúlyozzuk — a becsületes úton járó közösségeknek az elmúlt években igen nagy segítséget nyújtott az állattenyésztési termelés hasznossága fokozásában. A párt tehát helyesen fogta fel a helyzetet, s az új begyűjtési rendszerről való határozatban kimondja: az állami tartalékokból csupán egyes speciális üzemek részesülhetnek viszonteladásban. Ez annyit jelent, hogy megszűnnek az e téren előforduló visszaélések, s minden szövetkezetnek, állami gazdaságnak elsőrendű kötelessége anynyi takarmányt termelni, hogy fedezze az állatállomány szükségletét. Az új begyűjtési rendszer fő célja: a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fejlődése, az önköltségek csökkentése, persze becsületes, tisztességes úton. A központi takarmányalap megszüntetése is azt a célt van hivatva szolgálni, hogy megszűnjék a takarmánytermelésben az egyes szövetkezetek könnyelműsége. Ismeretes, annak következtében, hogy az állami alapokból vett takarmány ára jóval kisebb volt a kötelező beadásra adott takarmányokénál, e szövetkezetek könnyen vették a takarmánytermesztést, mondván: ha elfogy a jószág eledele, majd ad az állam. Pedig már igen sok szövetkezetben maguk is meggyőződhettek róla: bőséges takarmánytermesztés nélkül becsületes úton nincs nagy haszon az állattenyésztésből. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy becsületes úton, mert azok, akik visszaéltek az állam eme segítségével, sokkal nagyobb jövedelemre tettek szert, mint a becsületes gazdálkodást folytató közösségek. Egy példa: az egyik hegyi szövetkezet tagjai, melyben nincsenek meg az adottságok a sertéshizlalásiba, hiszen a takarmányt, a kukoricát, az árpát, a korpát mind egy szemig V vásárolniok kell, ahelyett, hogy szarvasmarha tenyésztésre rendezkedtek volna be — erre viszont minden lehetőségük, adottságuk megvan: heRimaszombat (Tudósítónktól). Aga-( legelők, jó szénatermés sertéshizlalással foglalkoznak. A termelési körzetet, a helyi viÜzemzavar nélkül bonaföldek ez idén gazdag termést érlelnek és előreláthatólag — mert a gyakori esőzések majdnem földig j) hajlították a gabonát — nehéz arai tásra számíthatunk. A súlyos gabona természetszerűleg jobban igénybe veszi a gépek erejét is és előre fel kell készülnünk a kobájnok, kévekötőgépek, traktorok esetleges Üzemzavarainak azonnali kijavítására, nehogy az időveszteség miatt súlyos terméskiesések keletkezzenek. A rimaszombati Agrótechna n. v. szonyokat tekintetbe véve, sertéshúsbeadásuk lényegtelen, a takarmányt az állami alapokból vásárolják előnyös áron, a húst viszont megint csak számunkra igen előnyös szabadfelvásárlási áron értékesítik ... Kirívó példája ez annak, amikor az államot fejőstehénnek használják, a közösség iránti kötelezettségüket úgyszólván semmibe veszik, hiszen a termelés növelésétől, az önköltség csökkentésétől függetlenül a tagság a dolgozói tudatában vannak a gabona, tsun.ivLiji.csei.ui íuygeuenui a tags betakarításáért vívott felelősségük- \ a múlt évben 33 koronát kapott nek és széles körzetükben — 11 já-J munkaegységekre, rásban - minden előkészületet megJ Félreértés ne essék, nem célja sem tettek a gépek zavartalan menetének J a Pótnak, sem az államnak, hogy biztosítására. Ján Baláž, a vállalat ~~ csökkenjen a szövetkezet és tagjaik jövedelme, éppen ezért az új begyűjtési rendszer sem ezt a célt szolgálja, mert a határozatban az is megtalálható, ' hogy átlagban az új egységes árakon értékesített terményekért 11 százalékkal többet ad az állam, mint eddig. Itt csupán arról van szó, hogy — a központi takarmányalap korlátozása is erre irányul — minden szövetkezetnek úgy kell majd gazdálkodnia a takarmányokkal, hogy e téren önellátókká váljanak. Fontos erről most azért is beszélni, mert az idén még érvényes a begyűjtésben a kettős ár, s akadhatnak szövetkezetek, melyek kihasználva az utolsó lehetőséget, minden gabonát eladnának felvásárlási árakon. Meg kell tehát értetni a szövetkezeti tagokkal, hogy a jövőben alapjában véve nem lesz lehetőségük a központi alapokból való takarmányvásárlásra s erre már az idén gondoljanak. Számolniok kell tehát azzal, hogyha az állattenyésztési termelésben is jelentős fordulatot kel! elérniök,' akkor bőséges takarmánybázisra lesz szükségük. Alapos meggyőző és felvilágosító munkát követel az idén az is, hogy a természetbeni jutalmazásként adott gabona, illetve takarmánygabona mennyisége megfeleljen az illető szövetkezet viszonyainak, nehogy szétosszanak mindent, ami szétosztható, mert a jövőben kétszeresen ráfizethet erre a szövetkezet. Mert nehéz lesz a takarmányozási tervet úgy összeállítani, hogy újig elég eledele legyen a jószágnak olyan szövetkezetben, amelyben nem gondolnak a jövőre. Jobbkor, mint az idén talán nem is hozhatott volna a párt ilyen határozatot, hiszen az idén éppúgy, mint gabonafélékből, a takarmányokból is rekordtermés lesz. Az évelő takarmányok és a széna első kaszálása bő termést adott, lassan megkezdődik a takarmányok második kaszálása. Az időjárás annyira kedvező volt, hogy a második kaszálásból nyert takarmány csaknem egyenlő értékű mind menynyiségben, mind minőségben az első kaszálásból nyert takarmánnyal. Jó alkalom adódik az idén a kiváló takarmánypótlás termelésére másodnövények formájában. Az út adva van az önálló gazdálkodásra, a viszonyok, az időjárás is kezére játszik a dolgozó parasztságnak, így minden alapfeltételt megteremthetnek, hogy a jövőben bőséges sajáttermesztette takarmányt biztosítson minden szövetkezet a jószágai számára. Az új begyűjtési rendszerrel tehát lényegében megszűnik a központi takarmányalap és az elosztás eddigi módja. A központi készletekből csupán speciális mezőgazdasági üzemek - nagyhizlaldák, baromfitelepek — részesülnek, melyekben nincs meg annak a lehetősége, hogy takarmánytermesztéssel is foglalkozzanak. Néhány takarmányfélét azonban a szabadpiacon lehet majd vásárolni kiskereskedelmi árakon, továbbá viszonteladás formájában a központi alapokból kapnak répaszeletet, melaszt és szeparált tejet mindazok a mezőgazdasági üzemek, amelyek ennek ellenében megfelelő termékeiket a szerződés értelmében az államnak eladják. MÉRY FERENC gépi osztályának vezetője arról tájékoztatott, hogy az idei aratáshoz szükséges gépekhez elegendő alkatrészt szereztek, bevezették a szervízszolgálatot és ha a szükség úgy kívánja, kimennek a határba is és megjavítják a gépeket, újjal cseré1 lik ki az elromlott alkatrészeket, Az EMAG jelzésű magyar kombáj nokhoz közvetlenül a gyárból alkatrészeket biztosítottak, s a szerelők mozgómühelyekkel felszerelt autókon sietnek majd az aratók segítségére. A vállalat dolgozói a továbbiakban elmondották, hogy nagyobb üzemzavar elhárítására is felkészültek, mivel szorosan együttműködnek a mezőgazdasági gépgyárakkal, ahonnan — ha esetleg pillanatnyilag az eltört alkatrész nincs raktáron —, egy nap , leforgása alatt beszerzik a hiányzó pótalkatrészt. i A gépek javításáról ezúttal a trak-í torállomások mellett az Agrótechna f is gondoskodik. ÚJRA EGYÜTT Hegysúron már 1053-\zetben maradtak, ko-\ közösen tervezgetnek.' ban egészközségi szö- moly munkát végeztek, i Az iíj begyűjtési rend-' úgy, hogy a meggondo- szerről, árakról szóló < vetkezet alakült. A rákövetkező évben azonban felbomlott a rend. Azok a szövetkezeti tagok, akik még nem álltak szilárdan a szövetkezeti gondolat mellett, akik bár szövetkezeti tagok voltak, de gondolatban még mindig az , egyéni gazdálkodáshoz ragaszkodtak, kiléptek a szövetkezetből. A gerinc azonban megmaradt, s a továbbiakra nézve ez lattanul kilépők újból a! párthatározat után úgy Q szövetkezet felé kacsin-' döntöttek, hogy a jövő- \ gattak. szövetkezetben még belterjesebb V eredményes gazdálkodá-1 gazdálkodást folytatnak, jj sa, a tagok növekvő jó-! Mindenekelőtt a falu ha léte minden szónál ha tásosabb volt. A meggyőződés már a múlt év során több „kilépőt" visszavezetett a szövetkezetbe, az idén pedig a község újból szövetkezeti faluvá lett. A közben visszatértek közül már többen részt veszigen fontos volt. Akik a munkában. S a továbbra is a szövetke- i jövőre vonatkozólag már tárát gyakran látogató szárazságot akarják megszüntetni. Ennek érdekében született meg az a határozat, hogy határuk különböző részein kutakat ásnak, hogy szükség esetén a legtávolibb parcellára is vizet juttathassanak. „ (sz. i.) V Az aratás alatt sem szabad megfeledkezni a cukorrá párái. A harcnak tovább kell folyni a gyom és a kártevő bogarak és betegségek ellen. A répa jó termést igér. Képünkön a diószegi cukorgyár agronómusa Márkus Herchel és a szeredi cukorgyár agronómusa Štefan Reháček a galántai járás szövetkezeteinek cukorrépa földjeit vizsgálják. (Sluka felv.) ÚJ szo CSSZBSZ járási békeünnepély zottság vezető titkára tartotta, Megkérte a szovjet főkonzuli, tolmácsolja a nagymegyeri járás mezőgazdasági dolgozóinak kívánságait, akik Ukrajna valamelyik körzetének mezőgazdasági dolgozóival szeretnének versenybe lépni az egy főre eső termelés emelése érdekében. Kapran elvtárs, a bratislavai szovjet főkonzul felszólalásában biztosította a jelenlevőket arról, hogy a Szovjetunió népei mindenkor hű barátai, segítői és támogatói lesznek Csehszlovákia népeinek. A béke-ünnepély festői tábortűzzel ért véget. ' Kopper János, Nagymegyer ; Tovább tanulnak ' l \ Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség nagymegyeri járási bizottsága múlt vasárnap nagyszabású békeünnepélyt rendezett Kolozsnéma Duna-ági szigetén. A járás községeiből mintegy 5000 ember vett részt ezen a békeünnepélyen, amelyen megjelent Kapran elvtárs, a Szovjetunió bratislavai főkonzula is, továbbá V. Bil'ak elvtárs iskolaügyi megbízott, J. Tokár elvtárs, a CSSZBSZ szlovákiai bizottságának vezető titkára és más elvtársak is. A békeünnepélyen gazdag kultúrműsor volt. Az ünnepi beszédet Kostanko elvtárs, a járási pártbiPolitechnikai osztály a kassai Műszaki Múzeumban A kassai Műszaki Múzeum külön politechnikai osztályt rendezett be, ahol az érdeklődőknek bemutatják a gőzgépek különböző fajtáit és a gőzturbinát. Az új osztály június 18-án nyílt meg az intézet új helyiségeiben, a politechnikai oktatás dolgozóinak országos gyűlése alkalmából. A múzeum alkalmazottai a kiállított tárgyakkal összefüggő fizikai kísérleteket mutattak be és filmet vetítettek a megnyitáson résztvevőknek. Ugyanazt a módszert alkalmazzák a diáklátogatások alkalmával is, amikor is először bemutatják a régi gépeket, majd előadást tartanak róluk, végül pedig a működésbe hozott gépek megtekintésére kerül sor. Vagenhuber Adél, Košice Vasárnap is dolgoztak A rimajánosi szövetkezetnek már több éven át Samu Zoltán az elnöke. Kimondottan jó szervezőképessége van. Ezt bizonyítja az is, hogy — karöltve a szövetkezet vezetőségével — a munkák biz tosítását állandóan közösen tárgyalják meg. Az egész tagságot mozgósították a takarmány betakarítására. Munkájuknak meg is van a gyümölcse, mert ma már több mint négyezer mázsa elsőosztályú takarmányuk van kazlakban. Az ifjúság is j61 felkészült a munkákra. A járás ifjúsága 8 brigádcsoportot szervezett. 370 fiatal vesz részt a nyári imjnkálatokban. Az ifjúság a nyári szünetben is segít az iskolák építkezésein. Rimaszombatban és a járás más falvaiban Nem mindennapos az a látvány, melynek a sókszelöcei nyolcéves középiskolában voltam szemtanúja. Az iskola nyolcadikos növendékei búcsúztak az iskolától, tanítóiktól és tanulótársaiktól. Az ünnepélyre eljöttek a szülök és az ismerősök is. A tanítók fáradhatatlan munkája meghozta gyümölcsét. A mosolygós arcokról sugárzott az öröm. De amikor az osztály elindult a „Ballag már a vén diák" dalt énekelve, a mosolygós szemeket könnyek homályosították el. Nyolc év hosszú idő, a tanítók és a tanulók összeforrtak ezalatt. Most pedig szétszóródnak a gyerekek. Az osztály minden búcsúzó tanulója tovább folytatja tanulmányait. Sikerrel tették le a felvételi vizsgákat az ipari, mezőgazdasági és a tizenegy éves középiskolában. Nagy lehetőség áll ma ifjúságunk előtt. BREZINA GYÖRGY, Sókszelöce * t * t * t t t f t t V Jánosiban az asszonyok is dicséretet érdemelnek. Minden munkában részt vesznek. Például vasárnap sem maradt el senki a munkából. De még nagyobb volt az odaadás, amikor hétfőn látták, hogy a Rima-t'olyó áradása fenyegeti a takarmányt. Éjszaka 24 óráig dolgoztak. Ezen az éjszakán betakarítottak 380 métermázsa szénát. Külön dicséretet érdemelnek a szövetkezeti asszonyok, akik ezen az éjszakán este nyolc órától 14 hektárról gyűjtötték be a takarmányt. A munkálatokba 4 traktor és 38 férfi 18 pár fogat is bekapcsolódott. Példásan teljesítik feladataikat az uzapanyiti szövetkezetesek is, akik minden növényápolási munkát elvégeztek, és minden szál takarmányt betakarítottak. Kiss elvtárs, a szövetkezet elnöke azt mondotta, hogy náluk még így sohasem ment a munka. Gondoskodnak a földművesek egészségvédelméről A tornaijai járásban a Csehszlovák Vöröskereszt tagjai az aratási és cséplési munkálatoknál 4700 órát dolgoznak le. A Csehszlovák Vöröskereszt járási bizottsága azonban nemcsak brigádmunkák formájában vesz részt az aratási munkálatoknál, de gondoskodik a mezőgazdasági dolgozók egészségéről is. Járásunk minden községében egészségügyi őrségeket szervezünk, melyek az aratás és cséplés ideje alatt egészségügyi szolgálatot tartanak, baleseteknél elsősegélyt nyújtanak. Az EFSZben, az állami birtokokon és másutt is ellenőriztük a gyógyszeres szekrények és gyógyszeres táskák tartalmát. Az elsősegélynyújtó helyeken állandó elsősegélynyújtás! szolgálatot vezettünk be. A Csehszlovák Vöröskereszt tagjai ezenkívül gondoskodni fognak a higiénia követelményeinek pontos betartásáról, különösen a közös étkezdékben és szállásokon. KÁRTIK LÁSZLÓ Tornaija ADAMEC JÓZSEF, Rimaszombat Marika tervei n ama hajú, bogárszemü, dolgos é» •D mindig vidám kislány a tizenhat éves Iván Marika. Itthon csak Marinak hívják, pedig megérdemli a szebben hangzó Marika megszólítást. — Csak annyi baj legyen, hogy engem Marinak szólítanak — mondja vidáman. Nem kell engem becézni. Ha volna néhány perced, szeretnék tőled kérdezni valamit. — Van, de nem sok. — A lovakat kell megitatnom. — Talán majd utána ... Míg elvégzi az istállóban a munkát, bemutatom Marikát, aki a csoltói EFSZ legjobb dolgozói közé tartozik. Annak ellenére, hogy fiatal, tizenhatéves, férfimunkát végez. Traktort vezet, lovasgereblyézik, kijavítja a szekeret, sőt még át is festi. A lovat senki sem tudja olyan tükörfényesre kefélni mint ö. Ha kell, még a kovácshoz is elmegy és meg fogja a ló lábát. Minden szabad idejét a szövetkezetben dolgozza le. Azért mondom szabad idejét, mert hetente háromszor jár Tornaijára a kétéves mezőgazdasági tanonciskola 11. évfolyamába Büszke is rá Kozsár elvtárs, a szövetkezet elnöke. Még a járási szövetkezeti konferencián is együtt voltetk, ahol Marika is felszólalt. — Milyen terveid vannak a jövőre nézve? A

issé elpirul. — Szeretnék a négyéves mezőgazdasági szakiskolába járni. Ha sikerül, talán idővel jó agronómus lehet belőlem. Egészen bizonyos, hogy lesz is, mert a munkát, a földet szereti. TÖRÖK LÁSZLÖ, CsoUi ftj SZÖ 6 * 1959- július 4.