Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-03 / 182. szám, péntek

N. Sz. Hruscsov beszéde az SZKP KB plénumán Az ország békéi erőinek további fejlődéséért, a technikai haladásért a népgazdaság valamennyi ágazatában ELVTÁRSAK! Még mielőtt e plénum napirend­jén szereplő problémák lényegéről beszélnék, szeretnék néhány meg­jegyzést tűzni azokhoz a kérdések­hez, amelyek nem szerepeltek e ple­náris ülés programján, de mérhe­tetlenül fontosak. A Központi Bi­zottság elnökségében véleménycse­rét folytattunk s szeretnők, ha a Központi Bizottság tagjai és a ple­náris ülésre meghívott valamennyi elvtárs ismerné ezeket a kérdése­ket és megoldásukra törekedne. A mezőgazdaság további fejlesztésé­nek néhány kérdésére gondolok. A kolhozparasztok, a szovhozok dolgozói, a mezőgazdasági szakem­berek, a helyi párt- és szovjet szer­vezetek az idén nagy munkát vé­geztek. A kolhozok és szovhozok si­keresen befejezték a tavaszi ve­tést. Az egész országban a Volga menti területen és az Ural egyes te­rületen kívül jó termésre van kilá­tás. Az idei év öt hónapja alatt a szarvasmarhaállomány hatmillió 700 ezer darabbal, vagyis 15 száza­lékkal, ebből a fejőstehenek szá­ma egymillió háromszázhuszonöt­ezer darabbal, vagyis 10 szá­zalékkal növekedett. Meg kell mondanunk, hogy a fejőstehenek számának emelkedése mindeddig elégtelen. A sertések száma ötmil­lió ötszázezer darabbal növekedett. Jelentékenyen emelkedett az állat­tenyésztési termékek termelése és állami felvásárlása. A területekben, kerületekben és köztársaságokban harc folyik a hét­éves terv mezőgazdasági feladatai­nak a kitűzött határidő előtti — öt év alatt való teljesítéséért. Amikor a mezőgazdaság feladatai­ról beszélünk, hangsúlyoznunk kell, hogy továbbra is figyelmet kell szen­telnünk a gabonatermelés fokozásá­nak. A gabonaproblémát lényegében megoldottuk, de a megoldás csupán viszonylagos, miután a városok la­kossága szüntelenül növekszik és a gabonafogyasztás emelkedik. Emel­lett még nem oldottuk meg teljesen a dolgozók állattenyésztési termé­kekkel való ellátását és ezek a kér­dések vagyis a gabonatermesztés és az állattenyésztési termékek terme­lése kölcsönösen összefügg egymás­sal. Ezért lankadatlan figyelmet kell szentelnünk a gabonatermesztés fo­kozásának. Milyen intézkedéseket valósítha­tunk meg ezen a téren? Először is be kell fejezni a gabo­na és más növények termesztésének gépesítését a nagv földterületeken létesült gazdaságokban. Nyilvánva­ló, hogy ide több traktort, erő- és munka gépet kell küldeni. Ez a fő dolog. Természetesen ezenfelül szük­ség lesz még bizonyos mennyiségű aratógépre, főleg traktorra és ekére is. Hogy miért? Azért, mert ha a kolhozok és szovhozok jó termést ér­nek el, akkor a traktorok az egész őszi idény alatt a gabona betakarítá­sán dolgoznak és a mélyszántást, ezt a fontos munkát, nem végzik el. Meg kell állapítani, hogy nálunk tűrhetetlenül elhúzódik a gabonarak tárak építése. Ha jó termésünk van, akkor mérhetetlen mennyiségű ga bona, a szó szoros értelmében több miliő pud gabona elfecsérelődik a rossz raktározás következtében vagy tönkremegy, úgyhogy műszaki feldol­gozásra vagy takarmányképp kell felhasználna!. Ennek az állapotnak véget kell vetni, gyorsabb ütemben kell elevátorokat, gabonaraktárokat és egyéb objektumokat építeni. Nem tűrhetjük tovább, hogy a kol hozok és szovhozok, miután kiter­melték s termelésére nagy eszközö­ket fordítottak, azután elfecséreljék a gabonát. Még néhány szót szeretnék mon dani a szűzföldek további megműve léséről. Ahol parlagon hever a jó föld, azt meg lehet és meg is kell művelni. Eme területek közé tarto­zik Szibériában a krasznojarszki te rület, az irkutszki terület és mások Esetleg fontolóra kell venni a szűz­földek megművelését az amuri és más távol-keleti területeken. Gon­dolkozzanak ezen a párt területi bi­zottságainak titkárai és a területi végrehajtó bizottságok elnökei s tér­jesszék be ezzel kapcsolatos javas­lataikat. Említést kell tenni a következő kér­désről is: az SZKP KB decemberi ple­náris ülése határozatot hozott, mi­szerint a szovhozok két-három éven belül vásárolják fel a szarvasmarhát munkásaiktól és alkalmazottaiktól. Ez folyamatban van, nincs szükség meg­gyorsítására, de ugyanakkor e fon­tos dolgot nem szabad szem elől téveszteni. Feltétlenül el kell érni azt, hogy a szovhozok alkalmazottai teljes mértékben fedezhessék hús- és tej­szükségletüket a közös szovhozter­melésből kereskedelmi alapon. Aránytalanság mutatkozik a gabo­naárak és az állattenyésztési ter­mékek árai között. A gabonaárak aránylag alacsonyak, míg a hús árai viszonylagosan magasak. Ebben a hely­zetben előnyös, ha kenyeret vásárol­nak és feletetik az állatokkal, amint azt a városi lakosság teszi. Erről beszéltem a decemberi plenáris ülé­sen és ma még a következőket sze­retném hozzátenni: Vajon a gabona­árakat kell-e felemelni vagy pedig a hús árait leszállítani, avagy meg kell tiltani a városi lakosoknak a szarvasmarhatartást? Az első és má­sodik feltevés nyilvánvalóan nem va­lósítható meg. Nem emelhetjük a kenyérárakat, ez politikai szempont­ból helytelen volna, mert a kenyér­árak felemelése a dolgozók millióinak érdekeit érintené. A hús árait szin­tén nem szállíthatjuk le, mert a hús­termelés mindeddig költséges. De nem maradhatunk közömbösek az iránt, hogy a dolgozók élelme­zésére szánt élelmiszereket feletetik. Vajon nem volna-e helyes olyan tör­vény meghozatalát mérlegelni, amely a városi lakosságnak megtiltaná te­henek, kecskék, sertések és más állatok tartását? Hangok a teremben: helyes! N. Sz. Hruscsov: Most új akciók folynak annak érdekében, hogy a szocialista szektor, a kolhoz és szov­hoztermelés megfelelő mennyiségű húst, tejet és egyéb élelmiszert biz­tosítson a lakosság számára. Az a tény, hogy a városi lakosság bizo­nyos része szarvasmarhát tart, egészségtelen spekulációs irányza­tokhoz vezet. Talán olyan intézkedéseket kell ki­dolgozni és megvalósítani, hogy azoknak, akik szívesen nyerészked­nek az állam rovására, elmenjen et­től a kedvük. Az ilyen intézkedések­kel a. dolgozók bizonyára egyetérte­nek majd. Nagyon jó eredményeket értünk el eddig. Ezt nemcsak barátaink, hanem azok is elismerik, akiknek a szovjet rendszer nem tetszik. A mezőgazda­ság terén hazánkban valóban nagy munkát végeztünk. De nem eléged­hetünk meg az edigi sikerekkel. Még számos fogyatékosság és megoldat­lan feladat áll előttünk. Melyek ezek a feladatok, elvtár­sak? Mindeddig nem használjuk ki kellőképp a már meglevő lehetősé­geinket és a mezőgazdaság jő anyagi ellátottságát. A fő fogyatékosság a tökéletlen munkaszervezésben rejlik. Mivel mással magyarázható, mint a tökéletlen munkaszervezéssel az, hogy olyan kolhozok mellett, amelyet száz hektárról 150—170 mázsa húst termelnek, vannak olyan kolhozaink is, amelyek 100 hektár föld után csak két mázsa húst termelnek. Miben rejlik, hogy ugyanazon a földön ily eltérők az eredmények? Ennek oka a káderekben, a ^terve­zőkben, a kolhozelnökökben rejlik. A technika nem segíti elő azon kol­hozgazdaságok gyors fellendülését, amelyek élén gyenge elnökök álla­nak. Egyes vezető dolgozók azonban elégedettek az első eredményekkel és úgy vélik, hogy a verSb már a mar­kukban van, hogy már utóiérik és megelőzik az USÄ-t. Elvtársak, józanul kell tekintenünk arra, hogy mi a teendőnk s helyesen kell a dolgokat értékelnünk és mérle­gelnünk. Az SZKP KB most levélben készül a pártszervezetekhez fordulni a kolhozok és szovhozok káderbeli megerősítésének kérdéseiről, vala­mint arról, hogyan emeljük a lema­radó kolhozokat és szovhozokat az élenjárók színvonalára. E levél a köztársaságok és terüle­tek kolhoz- és sovhozkádereivel végzett munka elemzését tartalmaz­za. Szeretném azonban e felelős ta­nácskozást felhasználni arra, hogy né­hány nézetemet kifejtsem e kérdés­sel kapcsolatban, mert az élő sző mindig többet ér a legjobb levélnél is. . Ä kolhozok kádereit elsősorban ta­pasztalt elnökkel, tehetséges szer­vezőkkel kell megerősíteni. A párt pompás kádereket nevelt fel. Szá­mos tehetséges emberünk van, bátran ki kell emelnünk őket és helyesen kell velük bánni. Felmerül a mezőgazdaság irányí­tása átszervezésének kérdése. Ebben az irányban az utóbbi években nagy munkát végeztünk. De azt mondhat­nám elvtársak, hogy szervezeti szem­pontból a mezőgazdaság irányítása nálunk még távolról sem tökéletes. A mezőgazdasági szervek, a párt és szovjet szervezetek gyakorlatában mindeddig kevés szervező munka fo­lyik. Pedig ez elvtársak a legfőbb, a legdöntőbb dolog. Gyorsabban kell véget vetni a bürokratizmusnak. Az irányítás bürokratikus módszerei ah­hoz vezetnek, hogy az élenjáró kol­hozok mellett vannak évek óta lema­radó kolhozok, amelyek két mázsa húst termelnek száz hektár földön. De az ilyen kolhoz elnökével semmi sem történik: senki sem dicséri, de ő éli világát és nem veszi szívére a dolgot. Meg kell változtatnunk a munka­módszert is. Láttam egyszer egy fil­met, mely hazánk mezőgazdasági kül­döttségének az egyik amerikai tár­saság mesterséges megtermékenyítő állomásán tett látogatását mutatta az USA-ban. A szarvasmarha mester­séges megtermékenyítésével foglal­kozó társaság vezető dolgozói azt mondották: „A mesterséges megter­mékenyítés az önök orosz módszere. Bevezetjük, megszervezzük nálunk is, nagy nyereséget hoz nekünk." A szarvasmarha mesterséges meg­termékenyítése most az USA-ban el­terjedtebb, mint a Szovjetunióban. Nálunk kolhozok és szovhozok van­nak, ezért úgy tűnnék, hogy vezető dolgozóink könnyebben szervezhetik meg a munkát, mint a tőkések. De nálunk ez a dolog nincs megszervez­ve és senki sem felelős érte. Kiadjuk a körlevelet és ezzel kész. De itt nem körleveleket kell írni, hanem szerve­zetileg kell kézbe venni a dolgot, ezzel azonban nálunk senki sem fog­lalkozik. Vagy pedig vegyük egyes kutatóállomásainkat és a mezőgazda­sági tudományos kutatóintézeteket. Tudományos munkájuk gyakran el­szakad a termelés szükségleteitől. Az ilyen intézet kollektívája nem aszerint értékeli munkáját, hogy munkájának eredményeit hogyan ve­zetik be a termelésbe. A legnagyobb síkereket rendsze­rint azok a tudósok érik el, akik szo­ros kapcsolatban állanak a termelés­sel. Nyilvánvalóan szükség lesz arra, hogy a tudósok díjazását egybe kell kapcsolni munkájuk eredményének a termelésbe való bevezetésével. Röviden át kell szervezni a tudo­mányos intézetek tevékenységét, meg kell szüntetni a felelőtlenséget és köntörfalazást. A tudományos tevé­kenységet úgy kell megszerveni, hogy mindenki bizonyos dologért legyen felelős és hogy az elért eredmé­nyek alapján díjazzák munkáját. A köntörfalazás és felelőtlenség megszüntetéséről beszélek a mező­gazdasági tudományos kutatóinté­zetekben. De az, amit mondottam, érvényes lehet a pártszervezetekre, a szovjet és mezőgazdasági szervek­re is. Nemrég Lettországban jártam. Beszéltem a pártaktívával többek között a mezőgazdaság irányításáról is. Lettországban úgy vélem 1200 kolhoz van, nem emlékszem ponto­san. Hány van, Kalnberzin elvtárs? J. E. Kalnberzin: 1220. N. Sz. Hruscsov: Lettország Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­ban mezőgazdasági titkár is dolgo­zik. Ennek a titkárnak természete­sen segítőtársai is vannak, mert hisz melyik titkár nélkülözhetné a se­gítséget? (Derültség a teremben.) Azután a Központi Bizottságban van mezőgazdasági osztály s abban né­hány szakember. A Minisztertanács elnökének külön mezőgazdasági he­lyettese van. Neki viszont saját me­zőgazdasági csoportja. S azután itt van még a mezőgazdasági miniszter és az egész apparátus. Ott vannak aztáh a járási pártbizottságok szin­tén a megfelelő apparátussal. S vé­gül a járási végrehajtó bizottság bizonyos apparátussal. És ez elv­társak, természetesen a többi köz­társaságra és területre is érvényes. Ha tehát eltvársaim csupán eze­ket a dolgozókat vennők, akiknek a mezőgazdasággal kell törődnlök, azt látnánk, hogy a köztársaságban any­nyian vannak, amennyi a kolhoz sőt talán többen is. Hangok a teremben: Többen.: s S az ilyen nagy apparátus mellett számos helyen a pártszervezet nem tud kiválasztani jő elnököt a lema­radó kolhozok számára. Röviden szólva úgy fest a dolog, ahogy a közmondás tartja: „Sok szakács elsózza a levest." S mit jelent a jó kolhozelnök és a jó brigádveze­tők kiválasztása? Az ügy sikerének eldöntését jelenti. Itt ül Orlovszkij elvtárs, az az ember, akit mindenki tisztel s akit mindenki ismer és nem­csak Orlovszkij elvtárs, hanem szá­mos hozzá hasonló is. Ezek az em­berek jól ismerik a termelést és he­lyesen szervezik meg a kolhoz­tagokat. Az ügyet sikeresen irányít­ják körlevelek nélkül is. Vagy vegyék az üzemi igazgató­kat. Vajon csak azokból az utasítá­sokból élnek-e, amelyeket a népgaz­dasági tanács elnöke ad nekik? Bi­zony nem. A népgazdasági tanács teljesíti szervezői feladatát: megha­tározza az üzem tervét, biztosítja az üzem anyagi ellátását. Az üzem a maga életét éli. A mérnökök, mun­kások és mesterek, a szervezők, akiktől a szó szoros értelmében minden függ. Miért nem dolgozik valamennyi kolhoz és szovhoz oly tervezetten, mint az üzemek kol­lektívái? Azért, mert egyes kolho­zokban a vezető tisztségeket hosszú ideje rossz dolgozók töltik be. Van olyan elnök, aki már három kolhozt tönkretett és most a negyedik felé kacsingat. (Derültség a teremben). És a pártszervezetek elégtelenül har­colnak e rossz ellen. _ Befejezem beszédem első részét. Ügy vélem, helyesen fogják fel azo­kat a feladatokat, melyek mezőgaz­daságunk előtt állanak. Elvtársak! Engedjék meg, hogy most rátér­jek azokra a kérdésekre, amelyek­ről ez a plenáris ülés tárgyal. A XX. pártkongresszus a gazdaság fejlesz­tésének, a nép jóléte és kulturális színvonala emelésének gigantikus feladatát tűzte ki. A pártkongresz­szus határozatai óriási munkalelke­sedést váltottak ki. Országszerte az egész népet felölelő munkaverseny bontakozik ki a hétéves terv határ­idő előtti teljesítéséért. Jó eredmé­nyeket értünk el a hétéves terv tel­jesítésének első hónapjaiban. Az össztermelés öthavi tervét 105 szá­zalékra, az ipari termelés gyarapí­tásának tervét a tavalyi év megfelelő időszakával szemben 11 százalékra teljesítettük. A megvalósított beru­házási munkák terjedelme a tavalyi év ugyanezen időszakához képest 9 százalékkal, az építő és szerelő munkálatok terjedelme 17 százalék­kal növekedett. A munkatermelé­kenység fokozásának feladatait az iparban és építészetben 103 százalék­ra teljesítettük. Ez szintén jó mu­tató, de természetesen még jobb vol­na, ha a munkatermelékenység növe­lésében a tervezett feladattal szem­ben 105 százalékot érnénk el. A Központi Bizottság plenáris ülé­sének előkészületei keretében a gaz­dasági területek, az üzemek és épít­kezések ezrei versenyt indítottak a félévi terv határidő előtti teljesíté­séért és újabb termelési sikereket ér­tek el. Hazánk valamennyi népgazdasá­gi ágazata nagyméretű fellendülést mutat. Számos moszkvai, leningrádi szverdlovszki, vlagyimíri, ukrajnai, be­lorussziai üzem kollektívái, valamint más ipari központok, területek és köztársaságok üzemeinek kollekívái kötelezték magukat, hogy a hétéves tervet a kitűzött határidő előtt tel­jesítik a belső források jobb fel­használásával. E gazdasági területek kötelezettségvállalásai növekvő erőn­ket és nagy lehetőségeinket mutat­ják. Ugyanakkor megmutatják, hogy az ipar és az építőipar irányításának átszervezése után a termelés hazánk­ban még gyorsabban fejlődik. A kommunista társadalom felépíté­se szempontjából döntő jelentőségű a munkatermelékenység szüntelen növelése. V. I. Lenin azt tanította, hogy a munkatermelékenység foko­zása az egyik fő feladat, mert enél­kül, nem lehetséges a kommunizmus­ba való végső átmenet. A magas fo­kú munkatermelékenység csupán a műszaki haladás alapján érhető el. Ezért minden téren fejlesztenünk kell a tudományt és technikát, szé­les mértékben be kell vezetni a ter­melés gépesítését és automatizálá­sát, emelni kell a dolgozók műszaki színvonalát. A párt fő lenini irányvonalának következetes megvalósítása és né­pünk hősi erőfeszítése következté­ben a Szovjetunió történelmileg rövid idő alatt fejlett iparral és gépesített mezőgazdasággal, fej­lett tudománnyal és technikával rendelkező hatalmas országgá vált. A Szovjetuniónak e nagy sikereit rfiost az egész világ elismeri. Minden nap hazánk újabb sikereinek bizonyí­tékait hozza, azoknak a sikereknek bizonyítékát, amelyeket a haladás útján ér el. Elvtársak! Ügy vélem, hogy tegnap nagy érdeklődéssel és izgalommal követtük a TU-114-es repülőgép útját, amely leszállás nélkül repült Moszkvából New Yorkba, s amelyen Kozlov elvtárs utazott New York-i kiállításunk megnyitására. Annak hí­rét, hogy ez az út csupán 11 óra 6 percig tartott, valamennyi szovjet ember nagy örömmel fogadta. A szov­jet emberek ezt a hírt büszke öröm­mel fogadták, büszkék arra, hogy ezt a repüjlőutat mi tettük meg elsőnek. (Viharos taps.) Az SZKP XXI. kongresszusának a műszaki haladás meggyorsításáról hozott határozata teljesítésének kér­dése, amelyet a párt Központi Bi­zottságának plenáris ülése tárgyal, elsőrendű fontosságú a hétéves terv sikeres teljesítése szempontjából. Ez elsősorban a termelés komplex gépe­sítését és automatizálását, az auto­matikus és folyamatos termelési vo­nalak bevezetését, az elavult beren­dezések, gépek és szerszámok pót­lását jelenti. Eme intézkedések célja az ipari termelés és az építőipar további bő­vítése, a termékek minőségének ja­vítása és a termelési önköltség csök­kentése. Csupán műszaki haladással, a tudomány, technika legjobb ismere­te és a haladó tapasztalatok alapján lehet biztosítani a munkatermelé­kenység gyors és folytonos növelését, a népgazdaság gyors fejlődését. Ez nagyon fontos számunkra, hogy időt nyerjünk a legfejlettebb tőkés or­szágokkal folyó békés versenyben. A műszaki haladásért vívott harc­ban nagyobb teljesítményű gépek gyártására kell törekednünk, kitar­tóan tökéletesítenünk kell szerkeze­tüket, csökkentenünk a gépek és be­rendezések súlyát, takarékoskodnunk kell a fémmel s új anyagokat kell bevezetni. Ez megköveteli a gépszerkesztési munka lénveges javítását, a konst­rukciós irodák és a kísérleti ala­pok megerősítését, megköveteli, hogy széles tere nyíljék az alkotó gon­dolkodásnak, meg kell gyorsítani új gépek megszerkesztését és kipró­bálását, gondoskodni kell a legjobb típusoknak a termelésbe való beve­zetéséről. Ezzel kapcsolatban szeretnék vala­mit megjegyezni néhány régi fogalom felülvizsgálásának célszerűségéről. Nálunk nagyon elterjedt az a nézet, hogy mindazok, akik asztal mellett végzik munkájukat, irodisták és bü­rokraták. Igaz, hogy az asztal arra kényszeríti az embert, hogy papiros­sal dolgozzék, de az is ismeretes, hogy az alkotó munkások — a tudó­sok, konstruktőrök és mérnökök — munkahelyükön asztal mellett dol­gozzák ki a tudomány és a technika új téziseti, itt, hoznak létre új gép­szerkezeteket. Ezért nem mindig he­lyes azt állítani, hogy minél keve­sebb a kezelő személyzet, annál jobb a termelés megszervezése. Ez az ál­lítás akkor helyes, ha a termelés kézzel végzett munkán alapul, ami­kor például a földmunkákat lapát­tal és csákánnyal végzik. De ma, amikor e munkákat gépek segítsé­gével, kotrógépek segítségével vé­gezzük, a munkások és a kezelő sze­mélyzet közötti viszony sarkalatosan és hirtelenül megváltozik — a ke­zelő személyzet: a mérnökök és technikusok nagyobb számban van­nak, mint azok az émberek, akik ezekkel a gépekkel dolgoznak. Nem lehet tehát mechanikusan irodistá­nak és bürokratának nevezni min­denkit, aki munkáját íróasztal mel­lett végzi. Ha figyelembe vesszük azt az alkotó munkát, amely a gé­pek javítására, a termelés tökélete­sítésére irányul, világosan látjuk, hogy azok az emberek, akik ezen a téren dolgoznak, nagyon fontos mun­kát végeznek a termelés fejlesztése érdekében. Hogy pl. automatikus vonal alakuljon ki, ehhez szükséges, hogy a konstruktőrök és más szak­emberek munkaszobáikban dolgozza­nak és minden szükséges számítást elvégezzenek ahhoz, hogy új gépe­ket szerkesszenek és új technoló­giai elveket dolgozzanak ki az auto­matizálás bevezetése érdekében. És ha itt figyelmesen vizsgáljuk, hogy ki dolgozta ki az új automati­(Folytatás a 4. oldalon) ftj SZÖ 3 * 1959- július 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom