Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-03 / 182. szám, péntek

N. Sz. Hruscsov besz éde az SZKP KB plénumán rArA-A **** ** A AAAAAAAAAAAAAJUA** *** ** ** ***** ***** ** ** ***** • • — - • HAA AA AA AA AAAAAA AAAA AA *** **** ***** (Folytatás a 3. oldalról) kus vonalat, világosan látjuk, mily nagy szerepük volt ebben a szakér­tőknek. Emellett meglátjuk azt is, hogy az automatikus vonalat kezelő munkások és a vonalat létrehozó szakemberek közötti arány nagyon jellemző: egy a tízhez — egy mun­kásra, aki az üzemrészlegben dolgo­zik, tíz irodában és munkateremben dolgozó ember jut. A munkatermek­ben dolgozó alkalmazottak egyáltalán nem bürokraták, hanem alkotó dolgo­zók, akik valami újat teremtenek, a legújabb ismeretek birtokában van­nak és azokat helyesen használják fel a termelésben és előrevezetik a technikát. (Hosszan tartó taps.) A konstrukciós irodákon és üzemi laboratóriumokon kívül szükségünk van a tudományos és tudományos­kutató intézetekre is. A tudománynak meg kell világítania a mérnökök és konstruktőrök előtt az előrevezető utat, hogy sikerrel szerkeszthessenek még korszerűbb gépeket, hogy a technika egyre tökéletesedjék. A kommunizmusban sokkal több tudományos intézetre, konstruktőrre és más szakemberre lesz szükség; nagy ismeretekkel rendelkező mun­kások bonyolult, nagy teljesítményű gépeket fognak irányítani. Fontos számunkra, hogy erre lélektanilag is felkészüljünk, ebben az irányban kell folytatnunk és szerveznünk munkán­kat. (Taps.) Ez azonban csak általános feladat a műszaki haladás megvalósítása te­rén. Ami a konkrét feladatokat illeti, szeretném kifejteni néhány nézete­met, amelyekről részben már a ta­nácskozásokon és az elvtársakkal folytatott beszélgetések során is be­széltem. Amint már hangsúlyoztuk, kell, hogy az új, korszerű gépek létrehozásá­ért végzett konstrukciós munka áll­jon előtérben. Ha azonban az új gépet szerkezetileg már kidolgozták és meg kell szervezni annak gyártá­sát, döntő fontosságúvá válik a gép­alkatrészek gyártásának kérdése. Kell, hogy a népgazdasági tanácsok és pártszervezeteink tevékenyebben kapcsolódjanak be az új gépek gya­korlati létrehozásába és alkatrészeik gyártásába. Komolyan kell foglalkoz­nunk továbbá az ,öntőipari termelés átszervezésével, mert ez nálunk még mindig lemarad. Most gyakorlati in­tézkedésekre van szűkség ezen a té­ren. Célszerű volria, ha minden egyes népgazdasági tanács központosított öntőipari termeléssel rendelkeznék, amelyben minden folyamat gépesítve van. Az egyik gépipari üzemben, ahol Usztyinov és Gyementyev elvtársak­kal voltunk, sikeresen érvényesítik a pontos öntést. Egy hang a teremből: — És az öntvényeket rögtön szereljük. N. Sz. Hruscsov: Igen, rögtön sze­relik mechanikai megmunkálás nél­kül. Mászrészt azonban vannak olyan öntödéink, ahol az öntvényeket dur­ván munkálják meg. Hogyan érthe­tünk ezzel egyet, ha valamennyi vál­lalatunk felhasználhatja és fel is Kell, hogy használja a tudomány és a technika legújabb ismereteit? Rendkívüli távlatai vannak az al­katrészek nyomás alatt való meg­munkálásának magasfeszültségű vil­lanyáram alkalmazásával. A fémet ezen eljárás mellett nem vágják, ha­nem tökéletesített technológiával for­málják. Meg vagyok győződve róla, hogy a népgazdasági tanácsok elnökei ennek tudatában vannak, azonban a folyó­ügyek teljes mértékben igénybe ve­szik idejüket. Néha nincs elég ere­jük és lehetőségük arra, hogy a ter­melést a korszerű feltételeknek meg­felelően szervezzék. Segítségükre kell lennünk 5 ezt meg is tesszük. A hegesztésre nagy jövő vár. A he­gesztési termelést korszerű techni­kai színvonalon jól kell megszervez­ni. Minden egyes gazdasági terület­nek szakosított üzemekkel kell ren­delkeznie, amelyek a hegesztői mun­kákat az illető népgazdasági tanács vállalatai számára fogják végezni. Ez a szervezés múlhatatlanul szüksé­ges. mert a nagymértékben végzett különféle hegesztési munkák elvéq­zésére magas képzettségű káderek­re és jó technikai felszerelésre van szükség. Néhány szóban foglalkozunk a ko­vácsoló- és préselőmunkákról. Ebben az irányban nem használtunk ki ész­szerűen minden lehetőséget. Öt év­vel ezelőtt azt a feladatot tűztük ki, hogy erős préseket gyártunk. E préseket az Uralmas-üzemben ter­vezték és készítették. E nagyszerű préseket mindeddig még nem alkal­mazzák kellőképpen. Tavaly az egyik üzemben nagytel­jesítményű prést láttam. Akkor kije­lentettem, hogy ezt a prést jobban kell kihasználni. És ma a vezető dol­gozók egyike, amiht látom, ezt mint új gondolatot feljegyzi, hogy később elmondhassa, teljesíti az utasításo­kat. Itt, elvtársak, nem kell utasítá­sokra várni, mert az új technika helyes kihasználására irányuló elemi intézkedésekről van szó. Nem sza­bad megengedni, hogy a prés tét­lenül álljon, vagy pedig teljes mér­tékben ne használják azt ki. Külön figyelmet érdemel a szer­számkészítés megszervezésének kér­dése, amely — sajnos — gyakran úgyszólván házi gyártmányú, mert minden üzem maga készíti a szüksé­ges szerszámokat. Jó szerszámok nél­kül nem lehet eredményes munkát végezni. Ezért haladéktalanul gon­doskodni kell a korszerű módszerek szerint készített szerszámokról, gaz­dag választék biztosításáról. A szer­számok folyamatos, tömeges gyártá­sánál teljesíthetjük a készítmények minőségi javításának és az önköltsé­gek csökkentésének feladatát. A plenáris ülésen felszólalt egyes elvtársak helyesen hívták fel a fi­gyelmet a szilárdító és rögzítő ké­szítmények kérdésére. A népgazda­sági tanácsok számára előnyösebb lenne, ha a rögzítő gyártmányok — a csavarok, anyacsavarok, szegecsek — készítését szakosított üzem vé­gezné. Népgazdasági tanácsainknak mind­ezen kérdéseket fel kell dolgozniuk és javaslataikat a Goszplan elé kell terjeszteniük. Ez nagy és jelentős dolog, amit a pártszervezeteknek a népgazdaságokkal együtt magukévá kell tenniük. Pártmunkánk sikeres lesz, hogyha szorosan összeforr az élettel, ha konkrét és céltudatos lesz. Pártmun­kánk a marxizmus-leninizmusnak az előrevezető utat megvilágító forra­dalmi elméletén alapszik. Elvtársak, világosan tudatára kell ébrednünk annak, hogy ma, amikor az államha­talom a munkásosztály kezében van, amikor a párt irányítja a kommuniz­mus építését, sokoldalúan kell fej­leszteni az anyagtermelést annak ér­dekében, hogy ezt az elméletet meg­erősítse az emberek tudatában és hogy államunk megszilárduljon. Ezért a termelés szervezésének kérdése napjainkban egész ideológiai mun­kánk jelentős részét képezi. (Taps.) Elvtársak! Amikor Marx megalkot­ta efinelet'ét, amikor Lenin ezt az elméletet továbbfejlesztette, akkor a munkásosztálynak még nem voltak tapasztalatai a szocializmus építésé­ben. Marx korszakában nem létezett szocialista állam. Akkoriban a for­radalmárok kénytelenek voltak csu­pán az elmélet tanulmányozásával és a tömegek szervezésével foglalkozni, hogy megvalósíthassák a forradal­mat, átvehessék a hatalmat és a for­radalmi elmélet alapján megteremtsék az új élet építésének reális lehetősé­geit. A marxizmus-leninizmus alapián országunk munkásosztálya a kommu­nista párttal az élén megvalósította a szocialista forradalmat. Országunk nemzetei már csaknem 42 éve sike­resen építik a szocializmust. Megte­remtették az első mesterséges hol­dakat és a mesterséges bolygót. Á végső győzelem kivívásához sok­oldalúan kell fejlesztenünk a terme­lést, több anyagi javat kell juttatni a szocializmust és kommunizmust építő embereknek. (Viharos taps.) Nem szabad lebecsülnünk teore­tikusaink feladatát, azonban, elvtár­sak, semmi esetre sem szabad lebe­csülnünk más embereket sem a kom­munista jelen kovácsait. Azok nagy dolgot alkotnak. Az egyik itt jelenlevő elvtárs ezt írta nekem: — Hruscsov elvtárs! Hogy van az, hogy itt mindannyian az iparról beszélnek és senki sem szól a pártmunkáról. Kedves elvtár­sam, mi történik akkor, hogvha ab­ban az üzemben, ahol mint nártfunk­cionárius dolgozik, selejtes alkatrésze­ket gyártanak és ön azalatt a kom­munizmus építéséről tart előadást?... CÉlénkséo a teremben.) Nem volna-e hasznosabb, ha arra irányítaná fi­aveimét. hogyan kell az embereket tudományos, jó minőségű munkára vezetni? Elvtársak, itt már sok szó esett az együttműködésről. Ügy vélem, hogy együttműködésünkben most sok ész­szerűtlen dolog akad, mert magát az eavüttműködést az irányítás előző szervezési formái hozták létre. Áz a miniszter, akinek hatáskörébe f l Fe­kete-tengertől a Csendes-óceánig és a Balti-tengeria fekvő üzemek estek, az üzemek munkájának összhanaba hozásánál a pillanatnvi feltételeket vette fiavelembe. _ Más kiútja nem volt. mert ezen minisztérium üzemei messze estek egymástól. Most új szervezési feltételek jöt­tek létre s ezért az üzemek munká- 1 jának összhangba hozását máskép­pen kell elintézni. Amikor átszervez­tük az ipar irányítását. szem» előtt tartottuk a fölösleges áruszállítás és az ésszerűtlen kooperáció kiküszöbö­lését. A termelés legésszerűbb össz­hangba hozáca nézetem szerint a népgazdasági tanács keretében tör­ténhet. Természetesen ez nem min­dig lehetséges, mert néha célsze­rűbb az együttműködés, mondjuk Mszkva és Vlagyivosztok, vagy pe­dig Moszkva és Ogyessza között. Ezt természetesen olyan termelési ágazatoknál kell végezni, ahol ez célszerűnek és szükségesnek mutat­kozik vagy a nyersanyagok, vagy pe­dig más feltéteiek miatt. Nyilvánvalóan szükséges lesz, hogy minden vállalat és építkezés kollek­tívája a plénum határozatának és sa­ját nézeteinek alapján bírálóan ítél­je meg termelését és haladóbb uta­kat tűzzön ki. Lehetséges, hogy célszerűbb lenne a népgazdasági ta­nácsokban bizonyos szerveket alakí­tani, amelyek folyamatosan foglal­koznának a tudomány és a technoló­gia kérdéseivel, új gépek szerkeszté­sének problémájával, a termelés kér­déseivel új alapon a haladó technika alkalmazásával. Bár népgazdasági ta­nácsaink elnökei szakképzett embe­rek túlságosan elfoglaltak az operatív munkával. Ezért ilyen szervek meg­alakítása rendkívül hasznos lenne. Elvtársak, nagyon sok alkalmas emberünk van, akik korukra való te­kintettel nem képesek az egész mun­kaidőn át dolgozni. Azonban ráter­mettek és kedvük volna dolgozni, s ezért naponta egy-két órát hasznos munkával tölthetnének. Nem kelle­ne-e arra gondolnunk, hogy ezeket az embereket mint ellenőröket vagy tanácsadókat bevonjuk a munkákba azon szervekben, amelyekről be­széltem? Biztosíthatom önöket, hogy ez az ügy javára volna. Nemcsak határozatokat kell hoz­nunk, hanem ellenőriznünk is kell teljesítésüket. Lehetséges, hogy szükséges lesz a vállalatokban a mérnököket, konstruktőröket és fel­találókat támogató bizottságokat lé­tesíteni. Hasznos volna olyan rend­szer bevezetése, hogy az igazgató, a pártbizottság és a.szakszervezetek a pártszervezeteknek és a munká­soknak beszámolnának arról, milyen újítási javaslatokat terjesztettek elő. mely javaslatokat fogadták el és ér­vényesítettek a gyakorlatban. A kapitalistáknak nem mindig ér­dekük a további technikai haladás. Gyakran összevásárolják a szabadal­makat és elrejtik őket, hogy ne kell­jen megváltoztatni a termelést, mert ez új beruházást igényelne. A kapi­talistáknak gazdasági jellegű okaik vannak. Van-e azonban nekünk is a technikai haladást gátló bürokratikus jellegű akadályunk? A kapitalistának gazdasági jellegű indokai vannak, fel kellene újítania a gépparkot. Ő azon­ban monopolista, ez nem előnyös szá­mára. Nálunk egyes bürokraták meg­szokták a régi lovat és nem akarnak ráülni a jó ügetőre, mert az útka­nyarban esetleg még le is esnének. Ezért ezek az emberek ragaszkodnak az öreg kocogó gebéhez. Ki van hivatva arra, hogy segítsen ezeknek az embereknek, hogy ráül­jenek. az új lóra, vagy helyüket jó képességű, új embereknek adják át? A pártszervezet, a szakszervezet, a dolgozók kollektívái. Nem tudom, jelen van-e Zaharov elvtárs, a szaratovi gépgyár igazga­tója. Ez az üzem kis teljesítményű esztergapadokat gyárt, bár 1955-ben megszerkesztették az 50 százalékkal nagyobb teljesítményű esztergapadok új modelljeit. Miért maradtak a ré­giben? Azért, mert a régi eszterga­dok gyártása már megszokott, zavar­talan mederben halad és ha át kel­lene térniük az új esztergapadok gyártására, meg kellene változtatniuk a szervezést. És miért kellene ezt megtenniük, amikor a termelési terv túlteljesítéséért a szaratovi népgaz­dasági tanács az üzem dolgozóinak több százezer rubel különjutalmat fo­lyósított, amiből az üzem igazgatója 21 ezer rubelt kapott. Amint látják, Zaharov elvtársat senki sem vonta felelősségre azért, hogy elavult esztergapadokat gyár­tott. Sőt mi több, még jutalmat is kapott. Ebből kiviláglik, hogy nem küzdünk azok ellen, akik elavult be­rendezést gyártanak, hanem itt-ott még jutalomban is részesülnek. Kérdezzék csak meg a szaratovi népgazdasági tanács elnökét, miért jutalmazta meg a szaratovi gépgyárat és annak igazgatóját? Ogy vélem, ésszerű feleletet nem talál. Hisz az igazgató fizetéséből bizonyos száza­lékot le kellene vonni, mert nemcsak hogy rontja az anyagot, hanem el­avult gépeket gyárt és ezzel bizonyos mértékben gátolja a kommunizmus építését. És ha csak egy ilyen igaz­gató volna! A szaratoviak tavaly nagyszerűen betakarították a gabonát, rendkívüli sikerrel teljesítették a gabonaterme­lés állami tervét, azonban az iparral nem foglalkoztak kielégítő módon. A szaratoviak nagyon jól tudják, hogy mennyi borjaik száma és hány fejős­tehenük van, azonban nem tudják, hogy Szaratovban milyen gépeket és hogyan gyártanak. Elvtársak, ezzel nem akarom lebecsülni a fejőstehe­nek jelentőségét. Azt hiszem, hogy ezzel nem is gyanúsítanak. Nem lehet azonban a mezőgazdaság és az állat­tenyésztési termelés fejlesztésével foglalkozni és emellett nem tudni, hogy szükségünk van fémre, szénre és gépekre, és hogy ezek nélkül még tejünk sem lesz. Ebből az egyolda­lúságból ki kell az embereket gyógyí­tanunk. Gondolkozzanak erről, elvtársak! Mi e kérdés megoldásával foglalkoztunk a Központi Bizottságban, mert e kér­dést nem szabad mellőzni. Elvtársak! Olyan időben élünk, ami­kor a tudomány, a technika, az újítók és feltalálók új gépeket, eszközöket és felszereléseket alkotnak. A tech­nikai gondolkozás ma túlszárnyalja az új termelési folyamatok fejlődését. Megalkottunk egy gépet, még jófor­mán üzembe sem helyezhettük s a tudósok és feltalálók máris tökélete­sebbet és jobbat szerkesztettek. Egyes bürokraták ezért eképpen gon­dolkodnak: „Nem lenne-e jobb meg­hagyni a régi gépeket? Miért kell sietni, hogyha a technikai gondolko­dást amúgy sem érjük utol? Eképpen csak a bürokraták gondolkodhatnak. Hisz teljesen törvényszerű, hogy a technikai és tudományos gondolkodás mindig túlszárnyalja munkánkat a gépek és készülékek szerkesztésében. Ebből talán azt a következtetést kell levonni, hogy ragaszkodni kell a régi­hez? Nem, ma a tudományos techni­ka gyors fejlődéséből kell kiindul­nunk és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a lehető leg­gyorsabban vezessük be az új gépe­ket, eszközöket és az új berendezé­seket. Elvtársak! Ha el kell képzelnünk, hogyan fogjuk kihasználni a techni­kát a kommunizmusban, odajutunk, hogy a berendezés hatékonyan leg­feljebb öt évig fog szolgálni és az­után elavul. Annak érdekében, hogy állandóan biztosíthassuk az előreha­ladást és ne maradjunk el az új gé­pek és készülékek összeállításában, rendkívül jó alapot kell teremtenünk a kísérleti munkákra, az új gépek gyors bevezetése feltételeinek meg­teremtésére. Csupán így biztosíthat­juk a magasfokú munkatermelékeny­séget. Szükséges mérlegelni a szer­kesztési irodák, laboratóriumok és tudományos intézetek létesítésének lehetőségét. Felszólalt itt Nyeszmejanov elvtárs, a Szovjetunió Tudományos Akadémiá­jának elnöke is. Helyesen mutatott rá, hogy jobbari kell biztosítani a tudo­mányos intézetek munkáját. Eljött az ideje a Tudományos Akadémia mun­kája átszervezésének. Vegyük például Nyeszmejanov elvtársat, aki jó kom­munista és kiváló tudós. Ha azonban elgondoljuk, hogy a Tudományos Aka­démia hatáskörébe tartozik a külön­böző szervezetek és intézmények nagy száma, felvetjük a kérdést, va­jon a Tudományos Akadémia elnöke lehet-e úgyszólván mindent tudó? Nem lehet. Ügy gondolom, hogy a Tudományos Akadémia egyes tudo­mányos intézeteiben nehézségek me­rültek fel. Lehetséges, hogy egyes tudósok riem értenek velem egyet, azonban úgy vélem, ésszerűtlen volt, hogy a Tudományos Akadémiára bíz­ták a kohászat és a szénipar kérdé­seit. Hisz ezek az ipari ágazatok nem tartoztak a Tudományos Akadémia hatáskörébe. És most Bargyin elvtársat, a kiváló mérnököt és nagy tudóst vették ma­gukhoz. Felépítette a kuznyeci kom­binátot s azután hirtelen az Akadé­miába ültették. Jogosan kérte, hogy építsék fel a neki megfelelő tudo­mányos intézetet Moszkvában. Ha­sonló volt Sevjakov akadémikus, a nagy szénszakértő esete is. Sevjakov ejvtársat jól ismerem. Amikor a ju­zovkai munkásfakultáson tanulmá­nyaimat végeztem, előadásokat tartott a diákoknak. Azelőtt Dnyepropet­rovszkban dolgozott, jelenleg Moszk­vában él. Elvtársaim! A tudomány Szverd­lovszkban, Sztálinban, vagy Dnyep­ropetrovszkban rosszabb körülmények között fejlődhetik, mint Moszkvában? Nem gondolnám. Ahol az élet zajlik, ott a tudomány is fejlődik. Az életet a tudománytól és a tudományt az élettől nem lehet elszakítani. Mi teendő? Meg lehet kezdeni az inté­zetek átköltöztetését. Önök, elvtár­saim, jól tudják, hogy a költözködés gyakran nagyon bonyodalmas. És ezenkívül tapasztalatból tudjuk, hogy a tudósok átköltöztetése a legkülön­bözőbb problémákkal függ össze. Jobb lesz más útra térni. Alapít­sunk laboratóriumokat az üzemek, a gyárak mellett, alapítsunk tudomá­nyos intézeteket és központokat a népgazdasági tanácsok keretében, ahová a tapasztalt, ismert tudósokon kívül az ifjúság is szívesen megy. Gondolkozzanak, elvtársak, e kérdés felett és terjesszék elő javaslataikat. Ügy vélem, hogy ez az irány helyes­nek bizonyul. (Taps). Helyesen jár el Lavrentyev akadé­mikus, aki más tudósokkal együtt Novoszibirszkbe ment, ahol most új tudományos központ létesült. Sok éva ismerem Lavrentyev akadémikust, ki­váló tudós. Gondoskodnunk kell arról, hogy az új tudományos központokba olyan embereket szemeljünk ki, akik ké­pesek a tudomány fejlesztésére és ezzel a termelés hathatós támogatá­sára. Sajnos, ezt nem mindig veszik tekintetbe. így például ismeretes, hogy Novoszibirszkben a genetika és citológia intézetét építik, amely­nek igazgatójává Dubinyin biológust nevezték ki, aki a micsurini elmélet ellenzője. E tudós munkája kevés hasznot hozott a tudománynak és a gyakorlatnak. Ha Dubinyin egyáltalán közhírre tett szert, úgy csupán Li­szenko akadémikus elméleti követ­keztetései és gyakorlati tanácsai el­leni cikkeivel és nyilatkozataival. Nem akarok bíráskodni az ezen tu­dósok munkájában elfoglalt irányza­tok között. Amint tudjuk, a bíró szerepét a gyakorlat, az élet tölti be. És a gyakorlat Micsurin biológiai is­kolája és követője, Liszenko akadé­mikus mellett tör lándzsát. Vegyük csak például a Lenin-díjakat. Ki ka­pott Lenin-díjat a nemesítésért? A materialista irányzatú tudósok a biológiában. Ez Tyimirjazev, Micsu­rin és Liszenko iskolája. És hol van­nak Dubinyin biológus jelentős mun­kái, aki a micsurini nézetek elleni harc egyik fő szervezője. Ha nem ho­zott számbavehető hasznot akkor, amikor Moszkvában dolgozott, nehe­zen hoz majd Novoszibirszkben vagy Vlagyivosztokban. A szovjet tudósok nagy érdemeket szereztek a nép életszínvonalának emelésében. Az élet nagy feladatokat ró a tudományra. Ezért továbbra is nagy figyelmet kell szentelni a tudo­mány fejlesztésének, az élettel való kapcsolata megszilárdításának. Fel­kérjük a Szovjetunió Tudományos Akadémiáját és elnökségét, dolgozzon ki javaslatokat az Akadémia szerve­zetei és intézetei tevékenységének megjavítására. Elvtársak! Külön figyelmet érde­mel a termelés minőségének fokozá­sa. Az egyes gépek minőségéről An­tyilyikatorov mérnök levelet intézett a párt Központi Bizottságához. Leve­lében rámutat „a Krasznaja Zvezda" kirovogradi üzemben és a minszki traktorgyárban gyártott gépek és traktorok hibáira. E hibákkal kapcso­latban felvetette a kérdést, vajon ez technikai elmaradás-e? Kijelentette, hogy ez rendetlenség, felelőtlenség, nagyfokú érdektelenség. Elnézést kérek e kifejezésekért. Egyes elvtársak azt hihetik, hogy Hruscsov nagyon élesen, durván fe­jezi ki magát. Ez nem durvaság! Ez igényesség, mert az ilyen munka alapjában véve diszkreditálja álla­munkat. Elvtársak! Ügy vélem, szigorú el­lenőrzést kell bevezetni a gépek szál­lításai felett, hogy a gépek komplet­tek és jó minőségűek legyenek. Szükséges, hogy a géphez kísérőle­velet csatoljanak, hogy tudják, ki ké­szítette az alkatrészeket, ki ellen­őrizte őket és ki adott aláírásával a kísérőlevélen utasítást a szállításra. Azokat, akik befejezetlen, vagy se­lejtesgyártmányokat fognak készíteni, nagyon szigorúan meg kell büntetni. Azok felett, akik folyamatosan selejt­árut készítenek, ítélkezni kell. Hi­szen a „Krasznaja Zvezda"-üzemet kitüntettük. A Krszanaja Zvezdát megdicsértük. Egyébként ez nem csupán a Krasznaja Zvezda-üzemre vonatkozik. Harcba kell szállni azok ellen, akik selejtet gyártanak. Kiváló, elsőosztályú gépekre van szükségünk. Hisz magunknak dolgozunk. HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÉDÉ­NEK BEFEJEZŐ RÉSZÉT LAPUNK HOLNAPI SZÁMÁBAN KÖZÖLJÜK. ÜJ SZÖ 4 * 1959- július 5,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom