Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-24 / 203. szám, péntek

SZOVJET-LENGYEL KOZOS NYILATKOZAT a szovjet párt- és kormányküldöttség lengyelországi látogatásáról VARSÖ (ČTK) - SZERDÁN VARSÓBAN SZOVJET-LENGYEL KÖZÖS NYILATKOZATOT ÍRTAK ALÁ A SZOVJET PÁRT- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG LÁTOGATÁSÁRÓL, MELYET NYIKITA SZERGEJEV1CS HRUSCSOVNAK, AZ SZKP KB ELSŐ TITKÁRÁNAK ÉS A SZOVJETUNIÓ .MINISZTERTANÁCSA ELNÖKÉNEK VEZETÉSÉVEL A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN TETT. A nyilatkozat megállapítja, hogy a szovjet párt- és kormányküldöttség lengyelországi látogatása során a két fél, a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság népei testvéri együttműködésének további megszilárdítására és kibővítésére vonatkozó fontos kérdésekről, valamint a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű problémáiról tárgyalt. Megelégedéssel állapította meg a tárgyalt kérdésekben megnyilvánult nézetegységet. A szovjet küldöttség lengyelországi látogatása során ellátogatott Varsóba, Katowicébe és több sziléziai városba: Szczecinbe. Poznanba, Rzeszówba, Gdanskba, Lodzsba, Lublinba és Oswienczimbe, iparvállalatokat, földművesszövetkezeteket, állami gazdaságokat és kulturális intézményeket tekintett meg. Wladyslaw Gomulka. a LEMP KB első titkára elkísérte a szovjet párt- és kormányküldöttséget lengyelországi útján. A párt- és kormányküldöttség megismerkedett a lengyel dolgozók politikai, gazdasági és kulturális téren elért nagy sikereivel. A népi hatalom fennállásának éveiben Lengyelország az elmaradott agrárorszägból fejlett ipari-agráráilammmá aiakult át. A Lengyel Népköztársaság a szocialista építésben elért sikereit annak köszönheti, hogy a lengyel nép a Lengyel Egyesült Munkáspárt tapasztalt vezetésével, a Szovjetunió és a szocialista tubor többi országai testvéri segítségével önfeláldozó munkát végzett. A Saovjetunió és a Lengyel Népköztársaság küldöttsége nagy megelégedéssel allapitja meg, hogy a Szovjetun.o és a Lengyel Koztársasag között 1945. április 21-én megkötött barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződés fontos okmány mindkét fél számara. Megfelel a két ország dolgozói alapvető érdekeinek — mondja a nyilatkozat. A két ország népének mély eszmei közösségére, a proletár nemzetköziség lenini elveire épülő barátsága állandóan erősödik és fejlődik. Ez a Szovjetunió és a Lengye! Népköztársaság általános politikai, gazdasági és kulturális együttműködésében nyilvánul meg. A Szovjetunió a legfontosabb népgazdasági ágak fejlesztésében és számos ipari objektum építésében önzetlen testvéri segítséget nyújtott és nyújt Lengyelországnak. Mindkét fél meg van győződve róia, hogy a gazdasági élet jelenlegi fejlődési szakaszában óriási jelentősége van a szocialista országok helyes és célszerű munkamegosztásának, főként a szakosításnak és a kooperálásnak. A népgazdasági tervek egybehangolása, minden egyes szocialista orszáq termelési lehetőségeinek és szükségleteinek közös vizsgálata lehetővé teszi a tudományos alapon megvalósuló nemzetközi szocialista munkamegosztást, mely biztosítja népgazdaságuk általános fejlődését, kölcsönös támogatásukat és seqítségüket a szocializmus és kommunizmus építésében. A szovjet-lenqyel testvéri barátság általános elmélyítése jelentősen hozzájárul a szocialista tábor országai egységének, tömörséqének további szilárdításához, előseqíti a béke és a nemzetközi biztonság szilárdulását, győzelemre vezeti a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének eszméjét. m Mindkét fél kifejti a nyilatkozatban: a jövőben is határozottan továbbszilárdítják a két ország népének a marxizmus-leninizmus és a proletár nemzetköziség elveire épülő testvéri barátságát, mindenképpen kibővítik politikai, gazdasági és kulturális együttműködésüket és kölcsönös segítségnyújtásukat. a szocialista tábor országainak még szorosabb összefogására fognak törekedni. A Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság küldöttsége kölcsönös megértéstől áthatott szívélyes megbeszélések során a kérdések széles köréről tárgyaltak és megállapították, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet összes fontosabb kérdéseiről teljesen azonos nézeteket vallanak. Ojra bebizonyosodott, hogy a világ haladó szellemű embereit aggasztó központi probléma a béke megőrzésének és megszilárdításának kérdése. A közvélemény széles körei, továbbá a tőkés világ különféle politikai erői is egyre világosabban látják, hogy az erő politikája nem képes feltartóztatni a szocializmus erői fejlődésének győzedelmes folyamatát, nem képes elnyomni a nemzeti felszabadító mozgalmat. Csak a két rendszer békés egymás mellett élése és békés versenye háríthatja el a háborút. A szocialista tábor fennállása és szüntelenül növekvő hatalma nagy gátat emelt azokkal a kísérletekkel szemben, melyek az erőpolitika szempontjából való döntést akarják rákényszeríteni a világra. A hidegháborúból eddig a legnagyobb előnyöket élvező agresszív imperialista körök azonban nem akarnak beletörődni abba, hogy az erőpolitika az egyre mélyülő válság időszakába lépett. Makacsul visszautasítanak minden olyan javaslatot, mely hozzájárulna a feszültség enyhítéséhez és minden lépést megtesznek a feszültség enyhítésének megakadályozására és a nemzetközi helyzet kiélezésére. A küldöttségek nagy figyelmet szentelnek a Németországot érintő kérdések megtárgyalásának. Egyértelműen megállapították, hogy a halaszthatatlan megoldást követelő legfontosabb kérdések: a német békeszerződés megkötése, és a nyugatberlini megszállási rendszer felszámolása. Teljesen rendellenes és továbbra tarthatatlan dolog, hogy a német népnek még mindig nincs békeszerződése és hogy Nyugat-Berlinben még tart a megszállási rendszer. A békével szemben ellenséges erők, főként az NSZK kormánya, mely az európai politikai helyzet kiéleződésére törekszik, ami komolyan veszélyezteti a békét, kihasználják ezt az állapotot. Nyugat-Németország felfegyverzése különösen veszélyes jelleget ölt annak következtében, hogy az NSZK kormánya buzgó erőfeszítést tesz, hogy rakéta- és atomfegyverrel szerelje fel a Bundeswehrt. Kétségtelen, hogy az erőpolitika atlanti elvére támaszkodó nyugatnémet militarizmus a nemzetközi feszültség további fennállására számít és uralkodó helyzetet igyekszik kivívni Nyugat-Európában, hogy azután imperialista katonai és gazdasági terjeszkedő politikát fejtsen ki. A Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság küldöttségeinek meggyőződése, hogy a külügyminiszterek bizonyos mértékben jelentős munkát végeztek a genfi értekezleten. Az értekezleten számos kérdésben tisztázódott a tárgyaló felek álláspontja, pontosan kirajzolódtak a nézeteltérések, kísérletek merültek fel a tárgyaló felek szempontjainak összeegyeztetésére. Viszont a küldöttségek sajnálattal állapítják meg, hogy a nyugati hatalmak állásfoglalása hibájából a genfi értekezleten még nem sikérült megegyezni a német békeszerződés megkötéséről és a nyugatberlini helyzet rendezéséről. Mindkét fél úgy véii, hogy az alapvető kérdések megoldása szempontjából nagy jelentőségű lenne a kormányfői értekezlet, mely a jelenlegi nemzetközi helyzet leghalaszthatatlanabb kérdéseiről tárgyalna és megfelelő határozatokat-hozna, ami kétségtelenül elősegítené a nemzetközi feszültség enyhülését. Mindkét fél kiemeli Lengyelország és Csehszlovákia különleges jogát a német problémát és az európai biztonságot érintő kérdések megtárgyalásában való részvételre. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság továbbra is küzdeni fog a német békeszerződés megkötéséért. Mindkét fél, figyelembe véve a jelenlegi helyzetet, úgy véli, hogy a mai feltételek közepette mindkét fennálló német állammal kell megkötni a békeszerződést. Ha a nyugati agresszív körök megakadályozzák az ügyeknek ezen az alapon való békés rendezését, a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság békeszerződést kötnek a Német Demokratikus Köztársasággal és meggyőződésük, hogy az NDK-val kötött békeszerződést más olyan államok is aláírják, melyeknek igazan érdekük a béke és az európai biztonság megszilárdítása. Mindkét fél megállapítja, hogy a nyugat-berlini megszállási rendszer nagyon idült kérdésének az lenne a megoldása, hogy a szabad város szavatolt statútumát adják meg Nyugat-Berlinnek. A küldöttségek hangsúlyozzák, hogyha az NDK és a többi szocialista ország jóakarata ellenére sem szűnik meg Nyugat-Berlin rendellenes helyzete, akkor a Szovjetunió és Lengyelország támogatni fogja a Német Demokratikus Köztársaságot az általa szükségesnek tartott intézkedések foganatosításában, hogy felségjogainak kereteiben megszüntesse Nyugat-Berlin rendellenes helyzetét. A Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság kormánya teljes mértékben támogatja az NDK-nak a közte és az NSZK közötti megnemtámadási szerződés megkötésére, továbbá arra tett javaslatát, hogy a két német állam mondjon le az atom- és rakétafegyverről, Ojra hangsúlyozzák, hogy az Odera és Nisa határvonal Lengyelország és Németország egyedüli törvényes, igazságos és sérthetetlen határa. A Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság kormánya újra kijelenti, hogy támogatja a Varsói Szerződés és az Északatlanti Tömb tagállamai közötti megnemtámadási egyezmény megkötésére tett javaslatokat, továbbá a lengyel kormánynak egy közép-európai rakéta- és atomfegyvermentes övezet megalakítására tett javaslatát. Ma megvannak a feltételek arra. hogy a Balti-tenger térségében és a Skandináviában élő népek a Baltitenger mellékén élő különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését szolgáló övezet megalakítására törekedjenek. A Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság teljes mértékben támogatja Balkán-félsziget atommentes övezetének megteremtésére tett javaslatot. A két fél nyilatkozatában forró rokonszenvéről és támogatásáról biztosítja a gyarmaturalom összes formái ellen országaik szabadságáért és függetlenségéért küzdő gyarmati és félgyarmati népeket és teljes mértékben támogatja a nagy kínai nép igazságos és szuverén jogát területeinek, köztük Tajvannak és a partmenti szigeteknek felszabadítására és egyesítésére. A nyilatkozat továbbá leszögezi, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetői tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről, megtárgyalták a kölcsönös pártkapcsolatok kérdését, továbbá a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű problémáit. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az élet teljes mértékben megerősítette a kommunista és munkáspártok Moszkvában 1957. novemberében kiadott nyilatkozatának helyességét. A két párt szent kötelességének tekinti, hogy továbbra is engesztelhetetlen küzdelmet folytasson a revizionizmus — a kommunista és munkásmozgalom jelenlegi szakaszának fő veszélye — továbbá a tömegektől való elszakadást okozó dogmatizmus és szektásság ellen. A nyilatkozat megállapítja, hogy a megbeszélések során az SZKP és a LEMP kapcsolatainak megerősítésére és kötelékeinek további szilárdítására teendő konkrét intézkedésekről is tárgyaltak és mindkét fél kifejezte, hogy kész továbbmélvíteni és bővíteni a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Lengyel Egyesült Munkáspárt baráti kapcsolatait és baráti együttműködését. A szovjet párt- és kormányküldöttségnek a Lengyel Népköztársaságban tett baráti látogatása meggyőzően manifesztálta a két ország testvéri barátságát és szövetségét, hozzájárul a szovjet és a lengyel nép, az egész szocialista tábor népei barátságának és együttműködésének továbbfeljesztéséhez és bővítéséhez, a világbéke szilárdításához - olvassuk a nyilatkozat végén. Csehszlovákia segítségével további cukorgyárat építettek Damaszkusz közelében Damaszkusz (ČTK) - Az Egyesült Arab Köztársaság szíriai területén Damaszkusz közelében július 24-én üzembehelyeztek egy további cukorgyárat, amelynek berendezését a Hradec Králové-i Győzelmes Február Üzem dolgozói készítették. A cukorgyár teljesítménye naponta 750 tonna cukorrépa és 150 tonna cukornád feldolgozása. Az igazság kigúnyolása Mi mindent tehet az emberekkel a görög rendőrség • Véget ért a botrányos per (Folytatás az 1. olda'.ről) erők erkölcsi győzelme ellenére, mely egyenesen minősíthetetlenné tette a kormány által összetákolt vádiratot,"az ártatlan hazafiakat csak azért büntették szigorúan, mert Karamanlisz, akinek semmi érve és igaza nincs, kezében tartja a hatalmat s ezt nem átallja kegyetlenül kihasználni. Ha e szempontból értékeljük a pert, látjuk, hogy .egyrészt, az egész világ, de elsősorlan a görög nép nagy iskolája volt. Sokkal erősebb riasztójel volt az ország lakossága számára: figyeljen fel. mi készül ellene. Intőjel volt, mely rámutat a Görögországot fenyegető veszélyre. Megrendítő tényekre derült fény a perben. Leleplezték mi készül a demokratikus erők ellen, hogyan húzzák a kényszerzubbonyt az ország becsületes és tisztességes embereire, hogyan verik őket bilincsbe. Manolisz Glezosz pere ugyanis a görög kormányköröknek nem egyedüli támadása a szabadság és demokrácia ellen, és célja a hatalmasodó demokratikus és baloldali sorok áttörése. A görög kormány jelenleg országszerte sok hasonló kisebb támadást folytat. Ezt szolgálják a különféle törvények, melyek közül a 375-ös törvény — ennek alapján ítélkeztek Glezosz és társai fölött — a sötét középkorhoz méltó ördögi eszme. Az 1947-ből származó 511-es számú törvény közvetlenül veszélyezteti a görög népet. A kormány az ország minden területén ezt használja fel az emberi jogok megnyirbálására, a jó légkör mérgezésére, az ország fasizálására. E törvény alapján ítélethozatal nélkül száműzetésbe és az Égei-tengér szigeteire küldenek embereket. Hogyan történik mindez? A rendőrség éjjel összefogdossa őket, reggel hajóra rakja és a száműzöttek egyik szigetén partraszállítja. A szerencsétlen egyén a rendőrség által kijelölt sátorban él, kőbányában dolgozik és ahogy tud, úgy él meg. Vannak olyan családok, melyeknek valamelyik tagját hosszú évekre elhurcolták a szigetekre. Tudok egy konkrét esetről, a férfi Athénben, a felesége a száműzöttek szigetén él. A férj évenként csak egyszer húsvétkor látogathatja meg feleségét. És ez így tarthat, 2—5, sőt 10 évig. Nincs fellebbezés és védelem, mert nem a bírósági szervek, hanem a rendőrség hurcoltatja el az embereket. A száműzetésben élőket időről időre szabadon bocsátják. Ismét partraszállítják őket a görög szárazföldön és helyettük másokat hurcolnak a szigetekre. így semmisítik meg rendszeresen a kormánnyal szembehelyezkedő lakosság egy részét. A rendszer arra számít, hogy aki már egyszer átvészelte a száműzetést és visszatér, nem foglalkozik többé politikával, mert küszködnie kell megélhetéséért és megtört életének fenntartásáért, melyet a rendőrség ezután is meg tud nehezíteni. Az 511-es számú törvénynek ugyanis 12 korlátozó és tiltó rendelkezése van. Az egyik állandó rendőri körzetben tartózkodás és el nem távozás. A másik tilalom bizonyos éjszakai időben való kijárást tiltja. Egy másik tilalom munkára és iparágra, egyesületekben és klubokban väló tagságra vonatkozik. Van még gyülekezési tilalom, összejöveteleken való részvétel tilalma. A rendőrségnek joga van megszabni ki mennyi pénzt hordhat magánál. Nézzük, hogyan van ez a gyakorlatban? Szteliosz Damjanidisz, athéni polgár így írt erről Karamanlisz görög miniszterelnöknek. A baloldali lapok lehozták levelét. Damjanidisz ezt írja: „1936-tól 1956-ig állandóan börtönben ültem politikai tevékenységem miatt. Csak 1944-1946 között voltam szabadlábon. A börtönből 1956-ban történt szabadon bocsátásom után csak egy estét töltöttem otthon, mert kórházba kellett mennem, jelentkeztek ugyanis a fogság következményei. De gondoskodni kellett héttagú családom megélhetéséről. Ám nem engedték meg, hogy szülőfalumba költözzem, azt sem, hogy eladjam birtokomat. Szerencsére megtanultam oroszul, fordíthattam és órákat adhattam. Tavaly megint sokat feküdtem kórházban. Feleségem szülei már elaggottak és betegek. Rodupoli faluban élnek. Azt akarták, hogy lányuk, feleségem látogasson el hozzájuk. A rendőrség azonban nem engedte meg. Feleségem tehát engedélv nélkül útra kelt. Alig lépett ki a vonatból, azonnal letartóztatták és most a katonai bíróság ítélkezik fölötte, mert állítólag katonai jellegű híreket akart gyűjteni. Határtalan a rendőrség önkénye. Athén kivételével már minden területre kiterjedt. Eddig Athén volt Görögország egyetlen demokratikus területe, afféle reprezentációs vitrinje. „Most azonban ezt a vitrint is bevonják" - írja Karaszavasz EDA párti képviselő. Az ezeréves demokratikus hagyományokra visszatekintő Athén a haladó szellemű egyének koncentrációs táborává válik. Athén Kalithei negyedének rendőrsége a napokban a szigetekről engedéllyel visszatért száműzötteket tartóztatott ]e. A rendőrség ugyan elengedte őket a kiszikkadt szigetekről, de követelte, hogy az emiitett 12 tilalom közül egyeseket tartsanak be. De hogy éljen meg az ember, ha nem dolgozhat! Érthető, hogy a volt száműzöttek nem tartották be pontosan a „rabszolgai tilalmakat". Letartóztatták őket és most ítélkeznek fölöttük. Lehet, hogy éppen kémkedés miatt, mint Manoiisz Glezosz esetében, mert Görögországban ez mindenkire ráfogható, még arra is, aki nem köszön alázatosan a csendőrnek. Ezt a rendszert vezetik be most Athénben azokkal szemben, akikben becsület van és nem félnek bírálni a kormány politikáját. Paszalidisz, az EDA görög baloldali párt elnöke a napokban tiltakozással fordult a görög miniszterelnökhöz és követelte, szüntessék meg a szabadságjogok korlátozását. Kijelentette, hogy milyen felháborodást vált ez ki Görögország politikai köreiben és közvéleményében. Az antik művészet megnézésére Görögországba érkező túristák ezrei azonban mit sem vesznek észre az antidemokratikus intézkedésekből. Egyik fehér oszloptól a másikig szaladgálnak, járják a múzeumokat. Az Akropoliszról Delfibe, Korinthoszról Epitauruszba, Mikinéből a Krétai Knozoszba mennek. A rendőrök barátságosak, kedvesek hozzájuk. A régi Görögországot minden turista megcsodálja. Az idegen turistáknak azonban nincs idejük a különféie reakciós törvények igájában sínylődő igazi görög valóság megismerésére, így küldik szét a világba színes szép levelezőlapon Görögország hamis képét. Különben az országban gazdasági nehézségek tornyosulnak, melyeket a kormány nem tud megoldani. Az általános fizetési mérleg a tavalyi 233 millió drahmával szemben 69 fnillió drahmára cs.ökkent. A gazdaságban burjánzik a korrupció és az egyéni érdekek az ország érdekei eiőtt valók. Sok a botrány. Legutóbbi botrány az egyik nyugatnémet cégnél eszközölt cukormegrendelés, noha két lengyel- és olasz cég sok ezer dollárral olcsóbban kínálja a cukrot. Lengyelország még azzal is egyetértett, hogy a cukor árának 90 százalékát görög mezőgazdasági termékekkel fizessék meg, ami Görögország szempontjából nagyon előnyös, mert igen nagy nehézségei vannak mezőgazdasági termékeinek értékesítésében. A görög kormánynak ezek a tettei, valamint a rakéta támaszpontok kuliszszák mögött folyó előkészítése elégedetlenséget és közvetlen ellenállást vált ki a nép széles rétegeibői. A Karamanlisz-kormány pozíciói komolyan inognak és a tömegek balratolódása észlelhető. A kormány antidemokratikus intézkedésekkel igyekszik ezt az ellenállást és balratolódást feltartóztatni. Ezek közé tartozik az inkvizíciós törvények alkalmazása, mint például a Manolisz Giezosz és társai ellen megrendezett bűnptr. A görög politikai élet előterébe lassan Grivasz-Digenisz tábornok lép, aki nemrégen az EOKA terrorszervezet vezetője volt Cipruson. íĺi a fasiszta hajlamairól és minden haladó iránti gyűlöletéről ismert .görög tábornok de Gauile mintájára Görögország politikai megújhodásának szükségéről beszél és hangoztatja, hogy csak ö lenne képes megváltani az országot. A reakció tartalékává válik arra az esetre, ha a nép szemében egyre jobban diszkreditálódó Karamaniisznak távoznia kellene a miniszterelnöki székből. Grivasz tábornok eléggé népszerű, mivel Ciprus szabadságáért küzdött és a reakció ezt nem habozott felhasználni a lakosság megtévesztésére. Manolisz Glezosz pere azonban nagy iskola volt a qörög dolgozók számára. Sok becsületes görög szemét felnyitotta és megmutatta, ha nem akarnak fasiszta diktatúra alá kerülni, eqvségesen síkra kell szállniuk az orszáq demokratikus jogainak védelmére. Ez azt jelenti: az alkotmányellenes antidemokratikus törvények hatálytalanítására kell kényszeríteni a kormányt. Ezek a törvénvek mindenkit veszélyeztetnek és ezek juttatták fegvházba Manolisz Glezoszt. a qörög nép harcosát és sok más hazafit. Ota Václavik. ÜJ SZÖ 3 * 1959. I.Vius 24.