Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-23 / 202. szám, csütörtök

GYERGYÓSZENTMIKLÓSTÓL - MAROSVÁSÁRHELYIG IACIK. rOJti 0 Eredetileg nem szerepelt amúgyis túlzsú­folt útitervemben. Albert Antal elv­társ, az Előre fő­szerkesztőhelyet­tese azonban meg­győzött róla, hogy bűn volna kihagy­nom, mert a Gyil­kos tó meg a Bé­kás-szoros a Kele­ti Kárpátok leg­szebb természeti érdekessége. S igazat adok neki. Gyergyószent­miklóstól zihálja kapaszkodik az autóbusz a szer­pentineken s mint­egy egy órás küszködés után, hozzáve­tőleg a Csorba-tó tengerszint fölötti magasságában elénk tárul a Gyilkos­tó. Százhuszonegy évvel ezelőtt föld­rengés hozta létre, amely szik­lagörgetegekkel torlaszolta el a Bé­késpatak medrét. Nevének eredetét ma már nehéz tisztázni. Egyesek szerint a földindulás annak idején maga alá temetett egy pásztort, má­sok szerint azért hívják így, mert a völgyet feltöltő víz meggyilkolta a fenyőerdőt, de vannak olyanok is, akik esküdnének arra, hogy a tó ne­vét az itt-ott feltörő gázoknak kö­szönheti, amelyek — a szóbeszéd szerint — már több embert pusztí* tottak el. Szépséges tátrai tengersze­meink csodálóját is magával ragad­ja ennek a tónak jellegzetes­sége, az elárasztott fenyőerdő víz fölé emelkedő csonkjai. Bármennyire is fiatal ez a tó, partján meglebbent minket az enyészet szele. Ritka jelenség az is, hogy alig két­három kilométerre innen, függőlege­sen égnek meredő mészkősziklák kö­zé szorul az út és a patak s hátunk mögött hagyva a nehezen megmász­ható érdekes formájú Oltárhegyet, belépünk a vízvájta, ki tudja hánv évmillióra emlékeztető Békás-szoros­ba. Kanyonban kanyarog az út s min­den hajlatánál új csoportosulásban, bizarr formákban tornyosulnak fe­jünk fölé a vadregényes bércek. Ez a szoros Erdély egyik kapuja Munté­niába és Moldavába, amelyet annak idején Regátnak, Ökirályságnak hív­tak. Sok természetimádó jár erre, de az autóbuszok nemcsak kirándulókat visznek, hanem munkásokat is, akik a szoroson túl Románia egyik legna­gyobb energetikai létesítményét, a V. I. Lenin Vízierőmüvet építik. A ter­mészet két csodáját így egészíti ki az emberi kéz alkotta harmadik „csoda". Csak a gyors sötétedés késztet ar­ra, hogy még egy utolsó pillantást vetve a dombtetőről a fáradtan ásító szorosbejáratra szálláshelyünk, a Yi­rágh elvtársék, egy kedves, fiatal há­zaspár által vezetett menház felé vegyük utunkat. A szorosban bizony hideg van és jól esik a cujka, a ro­mán szilvapálinka, majd utána a fe­jedelmi étel, a Békás-patak áldása, a finom ízű, porhanyós, sült piszt­ráng. Vidám marosvásárhelyi társa­ság körében sakkozással, kártyázás­sal, malmozással és beszélgetéssel te­lik el az este, miközben halkan szól a rádió. Másnap az a gondolat vezérel, hogy ki kell használni minden egyes per­cet, mert kora délután már sajnos búcsúznunk kell ettől a szépséges táj­tól. Az autóbuszmegálló felé tartva tarka és /népes cigánycsoportba üt­közünk. A szoros felé vonulnak gya­log és szekerekkel, közben-közben megállnak, megkínáltatják magukat egy-egy cigarettával. Az egyik idős asszony az út szélén tenyérből jósol a<! áhítattal rátekintő menyecskének s ketten-hárman is megállítanak, hogy a hiszékenyebb járókelőknek színaranyként, de nagyon olcsón el­adják a vörösréz gyűrűt. A román kormány nagy igyeke­zettel törekszik a cigánykérdés gyö­keres megoldására, elsősorban a kó­bor életet élők letelepítésére és mun­kába állítására. Az eredmények nem is maradnak el, komoly sikerek könyvelhetők el erre a számlára is. Igy például Bukarestben nagyon ren­dezett és tisztán tartott cigányne­gyedet láthattam, amelynek lakói mind dolgoztak. Természetesen a je­lentős számú cigány lakosság élet­módjának teljes és átfogó megvál­toztatása még mindig napirenden szereplő, hosszabb időt igénylő prob­léma. A Gyilkos tó egyik részlete Énekszóval hagyjuk el ezt a- gyö­nyörű vidéket. De amikor a román gyermekek által a bérctetőkön sze­dett és emlékül vitt havasi gyopárra nézek, szomorúan gondolok arra, ta­lán már soha sem jutok el ide, csak gondolatban idézhetem fel az itt töl­tött szép órákat. Marosvásárhely. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt alig harcmincötezer lakosa volt, ma még egyszer annyi. Ez is egyik kifejező tanúbizonysága a Magyar Autonom Tartomány szék­helye gyors fejlődésének. Persze Marosvásárhely nemcsak tartomár^i igazgatási, politikai centrum, hanem egyben a romániai magyar dolgozók egyik szellemi fellegvára is. Közép­és felső fokú iskolák mellett itt ta­láljuk a romániai hat magyar szín­ház, egyikét, az Állami Székely Népi Együttest, a messze földön híres Te­A Békás szorosba vezető szerpentin­út, a háttérben az Oltár hegy leki-féle tudományos könyvtárat, a magas színvonalú, tartalmas és szi­lárd eszmei alapozottságú. Igaz Szó szépirodalmi folyóirat szerkesztősé­gét és néhány tartományi lapot, va­lamint számos más kulturális és nép­művelési intézményt. A székely stílusban épült, érdekes gye a Maros-menti várost. Kezük alatt szinte ég a munka, fiatalok és lelkesek, vidámak és céltudatosak, mintha az ember az Ifjúsági vasút­vonal vagy más ifjúsági építkezé­seink fiataljait, a felszabadulás utá­ni első évek lázban égő öntudatos ifjúságát látná. Meg kell őszintén mondanom, hogy egész romániai tar­tózkodásom során nem találkoztam egyetlen egy jampeccel sem, de tö­megestül olyan fiatalokkal, akik jól tudják, maguknak építik az országot, a saját jövőjüket szépítik. Éppen ezért meggyőződésem, hogy a román elvtársak nagyobb sikereket értek el az ifjúság természetes vágyainak, képzeletének, lendületének helyes mederbe terelésében, mint mi. Ez az egyik oka annak, hogy el­látogatunk a Bolyai Farkasról elne­vezett középiskolába, amely négy­száz éve teljesíti művelődési felada­tait, a Székelyföld fővárosában. A másik indítóok az, hogy talál­kozni szeretnék Farczády Elek professzorral, akinek hírp az ötödik magyar nyelvemlék feltárása kap­csán eljutott hozzánk is. Az iskola 51 ezer kötetet számláló gazdag könyvtárában bukkanunk rá a középtermetű, szikár, fiatalos moz­gású tudósra, aki munkáját meg­szakítva előzékenyen tájékoztat mindarról, ami számot tarthat a ma­gunkfajta laikus érdeklődésére. — Az egykori marosvásárhelyi re­formátus kollégium nagykönyvtára — hangzik a válasz első kérdésünk­be — mai elnevezésében, mint Bolvai Könyvtár, a két Bolyai emlékét őrzi. Bolyai Farkasnak és Jánosnak, apá­nak és fiúnak, a magyar^matemati­kai tudomány két büszkeségének egész élete és működése szoros kap­csolatban állott Marosvásárhellvel, illetve az egykori kollégiummal. Népi demokratikus rendszerünk tehát ak­kor, amikor a volt kollégiumi nagy­könyvtárból önálló tudományos in­tézményt teremtett, szerencsésen vá­lasztotta meg elnevezését. — Melyik évből maradtak fennél legrégibb adatok a könyvtárról? •' — Az iskola története első évszá­zadának utolsó éveiből, mégpedig 1653-ból egy 550 lapos kézírásos könyv, amely világosságot vet az in­tézmény három évszázaddal ezelőtti belső életére és működésére. Sorra szemünk elé kerülnek a könyvtár legérdekesebb ősnyomtatvá­nyai, unikumai, így például többek között Apáczai Cseri János Magyar logikátska című műve 1654-ből, a ro­mán nyelv erdélyi nagy emléke, a Fogarassi katechizmus, amelyből ösz­szesen két példány van csak, Balas­sa Bálint első rendezetlen kiadása, amely Bártfán jelent meg 1640-ben. Végül is kegyelettel vehetjük ke­zünkbe a XV. század közepéről szár­mazó vaskos kódexet, amelyet Koncz József tanár talált meg pusztulófél­ben Erdélyszentgyörgyön egy keres­kedő lomtárában s amelyet ennek alapján Koncz-kődexnek neveztek el. Ebben a bibliában Rikkant rá Farczá­dy Elek professzor 1956-ban az ötö­dik magyar nyelvemlékre, a Maros­vásárhelyi Sorokra. Erről a buka­resti Akadémia kiadásában Szabó F. Attilával közösen érdekes tanulmány­kötetet jelentetett meg. Sokáig nézzük a kéziratos latin kó­dexbe utólag bejegyzett néhány ma­gyar sort, ezt a harmincnyolc kifa­kult szót, amely sokat mond nyel vonalaival, ízléses színösszeállításával vünk múltjáról, majd megtekintjük a a figyelmet magára vonó Sfatul Po- két Bolyai emléktárgyait, arcképeit, pular (Néptanács) és a Művelődési műveit, szobrait, kéziratait, őrző em­Otthon épülete előtti téglaalakú ha­talmas téren serényen folyik a mun­ka. Teherautókon, lobogó vörös zász­lóval, énekszóval fiatalok légiója jön ide a társadalmi munkában még szebbé te lékmúzeumot. Búcsúzunk Farczády professzortól, a hivatását szívvel, lélekkel szerető könyvtárvezetőtől, aki néhány évti­munkaidő letelte után, hogy zeddel ezelőtt több ízben járt hazánk Imi munkában méa szebbé te- földjén és szavaiból úgy vesszük ki most újra készül felkeresni a rég látott helyeket és csehszlovákiai is­merőseit. Kilépünk a napsütötte ma­rosvásárhelyi ut­cára, a város élet­től pezsgő jelené­be és még egyszer visszatekintünk a könyvtár évszáza­dos épületére, amelyben a múlt értékes öröke mél­tó hajlékot kapott a szellemi javakat féltő gonddal őrző szocialista rendtől. A marosvásárhelyi Művelődési Otthon GÄLY IVÁN i i % ZALA JÓZSEF: <•?»•*. s., v „ _ | 1 MAI ARATÁS 1 Kombájn arat a sárosági dül'ón, és szemlátomást fogy a púzatábla. Kaszás, marokszedő, kötöző nincsen, nem vár a kéve a keresztrakásra. ... Emlékszem még a nyári hajnalokra; tövestül téptünk gabonát kötőnek. A kész kötőt a füzesbe rejtettük, hogy nedvességét a nap el ne lopja. Reggeli után öles rendet vágott a kaszás, \ a szedő felszedte, ; a kötöző két fél markot kötözött, \ s a szedőnek a kötőt terítette. ! i ! Tűzött a nap, ; s a verejtéknél jobban ! csípett a por és szúrt az árpaszálka. \ Csupa karcolás volt a lábunk szára, : s karunk a tarló : sebezte titokban. j Kínzott a szomj, ; de minél többet ittunk, 1 annál jobban elöntött a verejték. Csak a nap szerint sejtettük az időt, ' mikor ebéddel jönnek a menyecskék. Étel, pihenés sose esett jobban, mint akkor, ott a zöldelö sarjában; és marok szedőnk ürülő korsónkat megtöltötte a gémes csordakútban. Ebéd után folytatódott a munka, s mikor a nap vörösen szórta fényét, kaszás, szedő és kötöző hordozta keresztrakáshoz a sok kötött kévét. Leszállt az éj, s hogy nyugovóra tértünk, egy órányira lehetett az éjfél. Kurtára volt szabva álmatlan álmunk, s már öltöztünk a bolygó lámpafénynél. Valamikor másfél hónapig tartott az aratás, a hordás és a cséplés, s az időjárás rettegett szeszélye mennyi kárt tett az érett gabonában; napjainkban meg nem tart két hétig se' a közös aratás a nagy határban. Kombájn arat a sárosági dűlőn, kezelőjét tűző nap heve éri. De kaszás, szedő és kötöző helyett a legnehezebb, a leggyötrőbb munkát dús réteken a gépi erő végzi. A rozsnyóbányai üzemi klubban Zenekarok, fényképé­szeti, sakk-, ping-pong-, és más érdekkörök mű­ködnek a rozsnyóbányai üzemi klubban. A nyolc helyiségből álló hatalmas épület bármelyik város művelődési otthonával ve­tekedhet. S ez egy csöp­pet sem meglepő. Noha a helybeliek csak telep­nek hívják, Rozsnyóbánya szerepénél fogva egy ki­sebb város. Nem csoda, ha kulturális igénye is olyan, mint a városoké. Az üzemi klubban — mint a bányászokkal foly­tatott beszélgetésekből megtudtam — a legtöbb munkát a kilenctagú tánc­és a 27-tagú fúvószenekar végzi. Nincsen olyan kulturális rendezvény, amelyen a ze­nekarok tagjai valamilyen formában ne vennének részt. Ezenkívül a legtöbb elismerés az ejztrád­együttest éri. Az Ehlrich Gyula vezette csoport ál­taliban negyedévenként mutat be egy-egy új, egész estét betöltő kultu­rális műsort. Ünnepi ösz­szejöveteleken, kulturális műsorral összekötött elő­adásokon, a szombati ze­neestéken és más alkal­makkor azonban szükség szerint lépnek fel. Műsorukban gyakran használják a szatíra fegy­verét, amellyel a munká­ban észlelt fogyatékossá­gokra mutatnak rá. Kifi­gurázó módszerüknek sok szép eredménye van. A bányászok megértéssel ve­szik a munkájukkal kap­csolatos rögtönzött jele­neteket. Az esztrád-együttes az elmúlt napokban immár hatodszor lépett fel egész estét betöltő új műsorá­val. Jelenleg a bányász­napra készülnek. Azt sze­retnék, ha bányásznapi műsoruk, minden eddigi műsoruk színvonalát fe­lülmúlná. A zenekaron és esztrád­eflyüttesen kívül szép eredményt könyvelhet el a klub keretén belül mű­ködő színjátszó csoport is. A színjátszók már több­ször játszottak háromfel­vonásos színmüvet. Most ismét azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy ideje lenne egy új háromfelvo­násos vígjátékot vagy drámát betanulniok. A bá­nyászok érdeklődnek a színjátszás iránt s ezt az érdeklődést a rozsnyóbá­nyai színjátszók nem , akarják kielégítetlenül hagyni. Az üzemi klubban ma­gyar és szlovák együtte­sék működnek. Egymást kölcsönösen segítik, s nemcsak a csoportok kö­zött van megértés, nem­csak az együttesek is se­gítik egymást. A lehető­ségekhez mérten az üze­mi klubnak a párt, a szakszervezet és az üzem vezetősége is minden se­gítséget megad. A szépen berendezett klubhelyiségek, a közös munka, s az egymást se­jjítésw'ait eredményezioí hogy a rozsnyóbányai üze­mi klubban tevékeny és ?l sokirányú-a kulturális élet. (b) ^IRODALOMRÓL-KÜNWERRÜLg^ Hírrovatunkban nemrégen közöltük, hogy a budapesti könyvkiadóknál új lexikon és értelmező szótár jelenik meg. A fontos publikációk iránt olva­sóink közül többen érdeklődtek. Áz érdeklődőknek a következő újabb adatokat közölhetjük: Az ÜJ MAGYAR LEXIKON hatköte­tes lesz és 3000 oldalon az emberi ismeretek minden területére kiterje­dő 40 000 címszót tartalmaz. A MAGYAR NYELV ÉRTELMEZŐ SZÓTÁRA szintén hatkötetes. A je­lentős nyű közel negyedmillió nyelvi adatot foglal magába és a magyar nyelv mintegy 60 000 szavának jelen­tését, értelmét, árnyalatait, és össze­tételeit közli — szólásokkal, köz­mondásokkal és irodalmi idézetekkel tarkítva. Az Oj Magyar Lexikon első kötete a nyár, a magyar nyelv értelemző szótárának első kötete pedig az ősz folyamán jelenik meg. (b) • * * A Budapesti Kossuth Könyvkiadó ez évben kiadott következő három kiadványára figyelmeztetjük olva­sóinkat: ROGER GARAUDY: „MARXISTA HUMANIZMUS". R. Garaudy francia kommunista politikus, író és filozófus e könyvében helyet foglaló tanulmá­nyai a filozófia legidőszerűbb, jel.en­leg legtöbbet vitatott kérdéseit tár­gyalják. Azokat a kérdéseket, ame­lyeket nyugaton a marxizmus ellen­ségei leggyakrabban vetnek fel, ame­lyekben leggyakrabban tárgyalják a marxista filozófiát. A tanulmányok polemikus jellegűek; a szerző külön­böző — nyugaton divatos — áramla­tokkal vitatkozik. A könyv terjedel­me 310 oldal. H. N. MOMDŽSJAN: „KOMMUNIZMUS ÉS KERESZTÉNYSÉG", A szerző 46 oldalas brosúrában közérthetően ma­gyarázza a tudományos kommuniz­mus álláspontját a keresztény vallás­hoz. A „RÉGI JŐ VILÁG" az „UTOLSÖ FELVONÁS" négy szerzőjének ­Horváth J„ Nemes J., Pintér I., Sza­bó L. - új könyve. Történelmi ri­portkönyv ez, amely elénk tárja a negyedszázados magyarországi ellen­forradalmi Horthy-rezsim uralkodó rétegei politikai, gazdasági, erkölcsi világának züllött korruptságát. A négy újságíró 270 oldalas könyve szóra­koztatva ismerteti meg az olvasót a hírhedt panamák, csalások, történe­tével és társadalmi hátterével. Űjabb Mikszáth-kötet csehül A prágai könyvkereskedések kira­kataiban a napokban megjelent im­máron harmadik cseh fordításban Mikszáth Kálmán szórakoztató regé­nye, a népszerű: Szent Péter eser­nyője. A regényt már röviddel a megjelenése után lefordították cseh, német és román nyelvre. Angliában néhány hónap alatt nyolc kiadást ért el. Eddig 17 nyelvre, legutóbb kínaira fordították le a klasszikus magyar író művét és remélhető, hogy a nem­rég bemutatott szlovák-magyar koo­produkciós film közönségsikere után a regény is megnyeri a cseh olvasó tetszését. (szily) Oroszkán a minap a MÁV hegyes­halmi kultúresoportja vendégszere­pelt. A vendégek jól sikerült kultu­rális műsorral szórakoztatták a meg­jelenteket. A csehszlovák-magyar barátság jegyében lezajlott összejö­vetelen a csehszlovák határőrség kulturális csoportja is fellépett. (k. a.) * * * Fennállásának 10. évfordulója al­kalmából a Csemadok szepsi helyi csoportja kultúrműsorral egybekötött ünnepi gyűlést rendezett. Az ünnepi összejövetelen a helyi csoport leg­jobb tagjait emlékéremmel jutalmaz­ták. (d. m.) ÍĹ J J SZÖ 7 * 1959. július 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom