Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)
1959-06-02 / 151. szám, kedd
Barnára sült arcú, 16-17 éves serdülő fiatalok sürögnek-forognak Losonc egyik háromemeletes lakóházának készülő épületén. Azt mond^-ják, hogy úgy nőtt ki ez a ház a többi között, mintha csodaerejű óriások, vagy mindent tudó kis manók építenék. Április elsejével indult meg a munka, de már a második emelet falát építik, óvatosan, pontosan, kezdőkhöz méltó körültekintéssel. De gyorsan is, mert nagy tenniakarástól fűtött fiatalok dolgoznak itt, akik a kőművesszakma becsületére s nem a szégyenére akarnak válni. Hogy ilyenek legyenek, azon először is a felügyelőjük, Tamás István fáradozik, egyrészt, mert igazán a javukat akarja tanoncainak, másrészt pedig, mert ő is jő hírnévnek örvend a vidéken, s ežen nem hagy csorbát ejteni. — Hányan is vannak a fiúk — kérdezzük a mestert. — Tizenkilencen. A másik csoport tizenegy tagú. S ahogy az agyában nap mint nap felötlő számokat elmondja, hirtelen körülnéz, igazán megvannak-e mind a tizenkilencen, mert most éppen a magyar fiúk vannak itt, a másik 11 a hét elején három napot iskolában tölt, az ittlevők majd a hét végén kerülnek a padokba. Észrevesszük, amint megnyugodva végigtapogatja a homlokát, az oldalt már szürkés, fehéredő haját. — Hány éve foglalkozik már a tanoncok nevelésével? — Bizony, megvan már nyolc esztendeje. Mint tapasztalt mester kerültem ebbe a beosztásba. '— Sokat változtak-e a fiatalok ez alatt a nyolc év alatt? " '•— Szabadabb lett az ifjúság. Többet megenged magának. De a munkáját azért becsülettel elvégzi. i— Javul-e az iskolai kiképzés? t— Jobb. Azóta mindig jobb és reméljük, hogy még jobb lesz. — Miben gondolja, hogy még jobb lehetne? i— A gyakorlat és az elmélet kapcsolatát kellene élőbbé tenni. Sok dolgot a gyerekek nem tudnak, nincs alkalmuk rá gyakorlatban is átvenni. — A mostani tizenkilenccel menynyire elégedett? — Nem panaszkodhatok. Szót fogadnak, jól dolgoznak, de mégis csak fiatalok. Hangnyomaték nélküli szavaiból kiérezhető, hogy elnézi, ha esetleg kisebb csínyt hajtanak végre, mert máskülönben még sem rossz fiúk ezek. Szakmai tekintélye csak nő ily módon, nem csorbul. Dobos László afféle atléta termet, magas, szőke, keménykötésű fiú. Biztosan ezért lett a kis csapat vezetője, mert nemcsak az ebédnél, hanem a munkában is, itt a tűző, sziporkázó napon az állványokon az elsők között van. . — Hallottam, jól megy a munka a csoportnak. — Megy, ha visszük! — feleli a szófukar kőműves sajátosságával. — Aztán mennyire jól, ha igazán meghurcolják? — Ügy 150-170 százalékig. Ránk néz, mintha élvezni akarná, mekkora a százalékszám hatása. — Egyszer volt ennyi, vagy többször is? — Tartósan! — Ha minden jól megy, ugye? •— Igaz, mert előfordul, hogy nincs anyag, s akkor várni kell rá. — A mester szót fogad? — Ahogy mi néki. Jó ember, szeretjük. — S a társak? — Megférünk! Kocogás ritkán van. A kocogás alatt az összetűzéseket érti, a nézeteltéréseket, melyek általában gyakoriak a serdülők között. De itt kevés az olyan komoly, igazán mérges természetű összetűzés; kisebbfajta akad sokszor. Most is zaj van ott lent a földszinten. Mi történt? Téglát adogatnak. Ezt nem igen kedvelik. Sietnek vele. Az adogató kicsit elbámészkodott: — No gyerünk, mi lesz már, ne bámészkodj — kiabálnak a többiek. — Szabad időben mit csinálnak? — kérdezzük Simon Bélát, az osztály legjobb tanulóját. Ügylátszik fogas kérdés, mert töprengve válaszol. — Ahányan vagyunk, annyiféléti — Nincs közös programjuk, valamilyen kör, mozilátogatás, könyvolvasás, viták, stb.? i— Van! A futball. Több semmi. Az oroszkai cukorgyárban újabb rekordra számítanak Mindenki a maga eirfbere. Többen járnak tánciskolába, ide az apátfalvai üzembe, elszórakoznak a lányokkal. — A tanulás? — Kinek hogyan. * Első hallásra is meglepő, de még inkább, ha elgondolkozunk rajta. A szóváltások bizonyos mértékig jellemvonásokra engednek következtetni, de a keret teljes kitöltéséhez szükség van még néhány fontos tény megemlítésére. Észrevettük, hogy a fiatalok körében a munkaszeretettel nincs baj. Sikereik, eredményeik is emellett szólnak. Ezért világos, hogy nem lett volna nehéz megnyerni őket külön szakkörök, kulturális rendezések, könyvviták látogatására, vagy a körökbeni tevékenykedésre. A fiúk csaknem valamennyien diákotthonban laknak, tehát a nevelők hibája, hogy a tanoncok szabad idejük egyetlen érdemes kihasználási módját a labdarúgásban, tánciskolában, esetleg „sétákban" látják. Mint ahogy emSzorgalmas munka Járásunkban a szalánci hegyek között bújik meg Szalánchuta. 14-évvel ezelőtt, a felszabadulás után a kis község lakosai bátran nekifogtak a szebb jövő építésének. Még a háború sebei be sem hegedtek, a hutai lakpsok állami támogatással új székházat építettek a népi hatalom szervének, a helyi nemzeti bizottságnak. Az állam csupán a szakmunkásokat fizette és a községben nem található anyagot adta. A többit a lakosság végezte el. Rövid időn belül az állam kiépítette Szalánctól Szalánchutáig vezető 2 km-es útszakaszt. S talán az útépítési munkálatokat be sem fejezték egészen, amikor az ünneplőbe öltözött községbe elsöízben begördült az autóbusz. Azóta 8Z istenhátamögötti Szalánchuta lakosainak nem kell többet a sarat taposniok Oj HNB székház, új országút, rendszeres autóbuszjárat, — új korszak kezdetét jelenti a község életében. Ez év őszén lesz 10 éve annak, hogy a község kis- és középparasztjai megunván a régi módon való gazdálkodást, megalakították az egységes földművesszövetkezetet, Először kevesebb taggal az 1. típus alakult meg. De 1950 őszén már III. típusú a szalánchuta! EFSZ. Ma a község már szövetkezeti falu, virágzó szövetkezettel. Szalánchuta szorgalmas lakói ezelőtt két évvel további nagy napot ültek: községükben kigyulladt a villanyfény. A villany bevezetésével kapcsolatos munkálatokat is önsegéllyel végezték. Ha már van villany, — mondták a szaláncaiak, tanulni, művelődni, szórakozni akarunk. Kultúrházra van szükség. S ismét nekifogták közös erővel és felépítették az ideiglenes kultúrházat, amelyet most vakolnak ugyan, de azért bent a filmvetítés és egyéb kultúrténykedés zavartalanul folyik. A múlt év folyamán ugyancsak a lakosság közreműködésével vezették be a községben a helyi hangszórót is, amely segítséget jelent a HNB-nek népnevelő, munkájában. Tavaly a hangszóró bevezetésén kívül más munkákat is elvégeztek a szaláncaiak. Saját erejükből köveztek ki és - szép eredmények kaviccsal beszórtak egy 2 km-es útszakaszt a községben. Minden árkot és patakot kitisztítottak a község területén. Ezenkívül a határukban lévő Izra-tó környékén nagytakarítást rendeztek és 36 fapadot készítettek a kies nyaralóhely sétányaira. Az állam segítségével nekikezdtek az új tüzoltószertár építésének is. csupán az ez ideig elvégzett brigádmunkák értéke 20 ezer korona. A tűzoltószertár építéséhez szükséges kőanyagot és kavicsot ugyancsak saját erejükkel a határban termelték. Iván Sándor, Kassa. Példás cselekedd Á Zlaté Moravce-i hűtöszekrénygyárban Hančok mester gépkarbantartó munkacsoportja példás cselekedetet hajtott végre az elmúlt napokban. A csoport tagjai a munkaidőn kívül 86 brigádórát dolgoztak le. Keresetüket, mintegy 774 koronát, az algériai gyermekek megsegítésére ajándékozták. A munkacsoport tagjai a következők: M. Hančok, Š. Valkovič, R. Urban, Molnár, Ürge, Dóczi, Csanyik, Fekete K Michal, Obzerá és I. Herda elvtársak. Az említett dolgozók remélik, hogy példájukat nemcsak a hűtöszekrénygyárban, hanem a nyitrai kerület további üzemeiben is követni fogják. Hermán, F., ZI. Moravce. Teljesítették a tojásbeadást A bolyi szövetkezetben ezelőtt sohasem tudták idejében teljesíteni a tojásbeadást. Ez idén Ténai Sándor lett a szövetkezet zootechnikusa. Azóta a helyzet megváltozott, jobb a munkamegszervezés, növekedik a termelés. Május 15-re a szövetkezet teljesítette az egész évi tojásbeadást. Első lett a járásban. A tagok terven felül már 2500 tojást gyűjtöttek be. Molnár János, Bolj cukorgyár igazgatóságát. - Braseny igazgató elvtárs - mondja a föportás, — az agronomusokkal nap mint nap a körzeteket járja, ellenőrzik a répaterületeket, vetéseket, a munkálatokat. Most Losonc, Rimaszombat, Fülek, Tornaija vidékét járják. Az üzem répaosztályán Molnár Gyula agronomust találtuk, aki éppen egy statisztikán dolgozott. Arra a kérdésünkre, hogy ez idén milyen kilátások vannak a „fehérarany" termésének biztosítására. Molnár elvtárs megjegyzi, hogy túllépik a tavalyi eredményt. •— Betervezett területünk 9650 hektár. Á bevetett terület 10100 hektár, 450 hektárral több az előirányzottnál. A termelésben egységes földműves szövetkezeteink 7144 hektár cukorrépával szerepelnek. A számok fedik az oroszkai cukorgyár számításait, ha tekintetbe vesszük a múlt éVi 20100 vagöhbs átvételt, amelyből 3500 vagon cukorrépát más gyáraknak adtak át feldolgozni. Az idén tehát helytálló az ötezer vagonos többtermelés, ami 12 százalékos átlagnál 600 vagon cukrot jelent, vagyis 6000 tonna cukorral több kerül a fogyasztók asztalára. Patyolat Sándor, Oroszka. Megérkezett a beton. lítettük is, az elméletben tanultakat nem tudják mind gyakorlatban is átvenni. A szakkörök például szolgálhatnák a próbaépítés céljait is. Idősebb emberek véleménye, hogy ezeknek a fiataloknak nincs elégséges önbizalmuk, nem eléggé önállóak. A tények is igazolják ezt, s a körök ezen is segíthetnének. Igazán megnyugtató, hogy a fiúk szeretik és. örömmel, készséggel elvégzik munkájukat. A mai nevelés irányelvei azonban sokkal többet kívánnak meg. A losonci tanoncok magánéletéről a jövőben tehát rendszeresen gondoskodni kell (mind a CSISZ funkcionáriusainak, mind a nevelőknek), mert különben a fiúk későbbi éveik alatt sem fogják tudni okosan kihasználni szabad idejüket. A jövő kőműves emberének pedig becsületes munkája után kielégítő kulturális életre, színvonalas szórakozásra, új emberhez méltő magánéletre van szüksége. (szó) Az oroszkai cukorgyár 1958-ban, fennállásának 65. esztendejében érte el legnagyobb teljesítményét: 100 nap alatt 16 600 vagon cukorrépát dolgozott fel. A gyár dolgozói nem maradnak meg a tavalyi szép eredményeknél, ez idén még növelni ,„ akarják az eredményt. 1 Erre megvan minden lehetőségük. Az idei répatermésre kiváló időjárás köszöntött be. Az enyhe és bőven csapadékos elmúlt két hónap alatt mind az őszi vetések, mind a tavasziak, de főképp a kapásnövények indultak ugrásszerű fejlődésnek. Tájékozódás végett felkerestük az oroszkai a természetben és az istenhit A célszerűség Kevés olyan természeti jelenséget ismerünk, amelynek értelmezése körül olyan éles harc dúlna a materialista és az idealista, vallásos világnézet képviselői között, mint a természetben megfigyelhető célszerűségről. Vizsgáljuk meg az alábbiakban, mi erről az egyház álláspontja. Az egyik hittankönyvből idézünk néhány mondatot. Azt mondja: „A világban minden célszerű, azaz jó valamire. Célszerű a hal uszonya, mert jó az úszásra, a madár szárnya, mert jó a repülésre, a ragadozók csőre, foga, karma, mert jő a zsákmányszerzésre. A belső elváIasztású mirigyekről a tudósok soká nem tudták, mire jók, ma már ezeknek a célját is ismerik. Ha minden célszerűség értelmes okot követel, akkor a világban uralkodó és a legnagyobb égitesttől a legparányibb atomig terjedő célszerűség sem lehet értelmes ok nélkül és ez az értelmes ok a mindeneknek célját kitűző és megvalósító Isten." Másutt pedig ez olvasható: „... A levegőnek súlya 1 cm 2-en egy kg, éppen annyi, mint amennyit a szív nyomása könnyen egyensúlyoz, összetétele 21 rész oxigén, 79 rész nitrogén. Ha ez az arány más volna, tüdőnk összeégne vagy megfulladnánk. Hogy pedig a sok állati Jény a levegő oxigénját el ne fogyassza, arról gondoskodnak a növények, amelyek az állatok által kilehelt széndioxidot belélegzik, a szenet visszatartják és az oxigént kilehelik. Ez a példa egyúttal alkalmasan megvilágítja azt a harmóniát, összemüködést és egyensúlyt is, amely a természetben fennáll." Ezek után az idézett hittankönyv méltán így vonja le a következtetést: „A célszerűségből vett istenérv valamennyi istenérv közül a legmegragadóbb. A legegyszerűbb ember is megérti, hogy amint egy repülőgép, fényképezőgép, telefon vagy művészi festmény nem keletkezhet magától, vagy nem jöhet létre véletlenül, úgy nem jöhet létre véletlenül a madár szárnya, az ember szeme, füle vagy egy szép virág. Legkevésbé jöhetett létre így a világ elképzelhetetlen sok része között fennálló harmónia." Ebből elég is. Az idézeteket tovább sorolhatnók annak igazolására, hogy az egyház a természetben levő célszerűséget isten léte alapvető bizonyítékának tekinti. De van-e célszerűség a természetben? S ha van, feljogosít-e olyan következtetés levonására, amelyet fentebb idéztünk. Vizsgáljuk most meg ezt a kérdést. Vessünk először egy pillantást azokra az élőlényekre, amelyeknek felépítése célszerű az ember szempontjából. Ilyenek háziállataink és kultúrnövényeink. Változatosságuk és a változatos célokhoz való alkalmazkodásuk szembetűnő. Gondoljunk csak a tyúkfajták sokaságára, amelyek mind az indiai vadtyúktől származnak, vagy a házikacsákra és házinyulakra, amelyeknek néhány változata nagyon különbözik egymástól és amelyekről bebizonyították, hogy mindnyájan a közönséges vadkacsától, illetve az üregi nyúltól származtak. Avagy gondoljunk a galambfajták sokaságára, amelyeknek különbözősége óriási. Róluk írja Darwin: „A postagalamb... feje körül csodálatosan fejlett bőrlebenyei vannak, ezzel nagy megnyúlt szemhéjak, igen tág külső orrnyílások, szélesre tátható száj járnak együtt. A rövid csőrű bukógalamb csőre profilban csaknem ugyanolyan, mint a pinty csőre... A spanyol vagy római galamb nagy madár, csőre hosszú, masszív lábai nagyok... a golyvás galambnak nagyon megnyúlt a teste, szárnya és a lába; rendkívül fejlett a begye, melyet szeret felfújni, joggal kelt ámulatot, sőt nevetést is... a pávagalambnak 12-24 farktoll helyett — amennyi a nagy galambcsalád valamennyi tagjánál a rendes szám — 30-40 farktolla van; ezek a tollak úgy szétterjednek és úgy felmerednek, hogy a jó példányoknak a feje és farka összeért, zsírmirigyük teljesen elcsenevészesedett .... ...Általában legalább húszféle olyan galambot lehetne összeválogatni, amelyeket egy ornitolőgus, ha megmutatnánk őket neki és azt mondanánk róluk, hogy vadmadarak, jól elhatárolt fajoknak tekintené. Sőt mi több, azt sem hiszem, hogy ez esetben minden ornitológus ugyanabba a nembe sorolná az angol postagalambot, a rövid csőrű bukót, a spanyol vagy , római, a barkós, a golyvás és a pávagalambot..." Mégis e sokféle galambfajta származása egyetlen ősformára vezethető vissza, a szirti galambra (Columba livia). Ezt bizonyítják többek közt a tiszta tenyészetekben észlelhető visszaütések a szirti galamb alapformájára, .továbbá tökéletes keresztezhetőségük és az, hogy a hibridek kivétel nélkül termékenyek. Persze, ez nemcsak a galambfajtákra érvényes. Ha például egymás mellé állítunk egy rackajuhot, egy merinó fajtájút, vagy egy fríz húsjuhot, csodálkozással állapíthatjuk meg, hogy szinte annyira eltérnek egymástól, mintha nem is egy fajhoz tartoznának. Mindezeket a fajtákat az ember tudatos kiválogató tevékenysége hozta létre a vad alakokból. Adódhattak olyan esetek is, hogy hirtelen bukkantak fel az ember számára hasznos változatok. így történik ez manapság is, amikor a magvak ezreinek és százezreinek besugárzásával állítanak elő új változatokat, ugrásszerűen létrejött új fajtákat. A fentebb említett új fajták zöme azonban úgy jött létre, hogy a legkiválóbb tenyésztők észrevették azokat az apró kedvező irányú eltéréseket, amelyek mások számára szinte észrevehetetlenek. Ezek több tucat nemzedéken át felhalmozódtak és végülis létrejöttek az új, az ember számára célszerűen kialakult fajták. Az embernek ez a kiválogató tevékenysége eg.y vagy legfeljebb kéthárom tulajdonság irányába hatott. Ezzel magyarázható az ilyen módon létrejött tulajdonságok különbözősége és az egyéb vonatkozásban változatlan hasonlóság. Mennyire eltérnek például az egyazon gyümölcsfaj termései, miközben leveleik és virágaik hasonlóak; milyen különböző az árvácska virágai és milyen hasonlók a levelei. Mindez azt bizonyítja, hogy ez esetben az ember kiválogató tevékenysége bármilyen jelentős változásokat idézett is elő, azok csupán az ember számára való célszerűség szűk körére terjednek. Másképp áll a dolog a természetben uralkodó célszerűség kérdésével. Létezik ez is, de ez másirányú mint az ember által kialakított. A természetben uralkodó célszerűség az állat- és növényfajok fejlődésé irányában hat, és a fajok fennmai radását, az életközösségek egyensúlyát biztosítja. Apró, szinte láthatatlan különbségek létrejötte egyazon faj különböző egyedei között: ez az élővilág általános törvénye. Láttuk, hogy az api'6 változások céltudatos kiválogatást alakította ki sok száz kultúrfajtáakat. Kérdés, van-e olyan erő a természetben, amely képes ilyen kiválogatásra. A darwinisták erre igennel felelnek, azzal, hogy ez az erő až élőlény és környezete kapcsolatában és az élőlények egymás közötti kapcsolatában van. Amit elsősorban látnunk kell: ež az alkalmazkodás hatalmas tendenciája. Hogy milyen óriási ennek az ereje, az különösen megfigyelhető a szélsőséges körülmények közt élő állatokon és növényeken. A sivatagi állatok homokszínűek. De még a szaÜJ SZÖ 4 * 1959. május 30.