Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-10 / 159. szám, szerda

Kultúránk és művészetünk zászlaja ma és a jövőben is a forradalmi munkásosztály, a kommunizmus zászlaja Jifí Hendrych elvtárs beszéde a szocialista kultúra kongresszusán Elvtársad, drága barátaim! A szocialista kultúra kongresszusa is ama komoly lépésekhez tartozik, melyek bizonyítják, milyen elszántsággal és lelkesedéssel halad népünk Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével a szocialista építés befejezésének történelmi célja felé. Összejöttünk mi, kulturális életünk valamennyi ágának képviselői, hogy a XL pártkongresszus határozatainak szellemében megtárgyaljuk, hogyan segítsük elő a szocialista kulturális forradalom nagy feladatainak teljesítését. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága örömmel fogadta a kongresszus összehívására tett kezdeményezést. A kulturális dolgozók ama szilárd elszántságának megnyilvánulását látja benne, hogy a munkások és parasztok oldalán még aktívabban akarnak küzdeni a XI. pártkongresszuson kitűzött feladatok megvalósításáért, még szorosabbra akarják zárni kulturális arcvonalunkat a párt es a nép körül. Országszerte nagyon élénk érdeklődés nyilvánul meg kongresszusuk tárgyalásai és eredményei iránt, hisz előkészítéséből a dolgozók tízezrei vették ki aktívan részüket. Mindnyájan reméljük, hogy a kongresszus teljesíti fontos küldetését. Engedjék meg ezért, hogy küldöttségünk nevében átadjam Csehszlovákia Kommünista Pártja Központi Bizottságának és a Nemzei Front elnökségének forró elvtársi üdvözletét a szocialista kultúra kongresszusának és egész kulturális közösségünknek. t A kommunista eszmék ereje legyőzhetetlen Elvtársak, mély forradalmi átalakulások nagy időszakában élünk. Páratlanok az emberiség egész történelmében. A jelen valóságává, saját művünké válik a kommunizmus dicső korszaka, az ember igazi szabadságának és általános fejlődésének dicső korszaka, melyről nemzedékek álmodoztak és egyengették útját. A kommunista eszmék ereje legyőzhetetlen, előretörésük feltartóztathatatlan. „Tisztán lobog vörös zászlónk a szélben: a haladás, s az emberség jele." (Rubin Szilárd ford.) fejezte ki versben S. K. Neuman. Ez a zászló ma a felszabadult százmilliók feje fölött leng és az egész emberiség boldog jövőjének világító tornya. Hazánk szilárdan áll a szocialista országok nagy családjában, melynek élén a nagy testvéri Szovjetunió, — felszabadítónk, szövetségesünk és legjobb barátunk halad. A XI. pártkongresszus új korszakot nyitott meg, melyben megoldjuk hazánk szocialista építése befejezésének fő feladatát. A szocialista építés nem egész 15 éve alatt, mely az emberiség történelmének szempontjából csak nagyon rövid időt jelent, hazánk olyan magaslatokat ért el, hogy már újabb messzemenő távlatok nyílnak előttünk, a kommunizmus körvonalai rajzolódnak ki előttünk. Hatalmas ipart építettünk fel, mely már ma túlszárnyalja számos tőkés ország ipari termelését. Ma nemcsak mintegy háromszor annyi ipari terméket termelünk, .mint a háború előtt. Iparunk egyidejűleg minőségileg is fejlődik. Egyre fokozottabban érvényesül iparunkban az új korszerű technika. A mezőgazdaságban befejezéshez közeledik a parasztok közös szocialista nagyüzemi termelésre való áttérésének nagy történelmi folyamata, és ennek képére változik falvaink arculata és egész élete is. E mély átalakulások és szocialista gazdaságunk fellendülése az egyedüli biztos kiindulópont, arra, hogy állandóan emeljük a dolgozók életszínvonalát és fejlesszük a kultúrát. Egy héttel ezelőtt Novotný elvtárssal Kelet-Szlovákiában voltunk. Éppen e terület új élete, ez az új tény bizonyítja a legszembetűnőbben köztársaságunk fellendülését és az öszszes korszakalkotó társadalmi átlakulásokat. Valamikor, nem is olyan régen, ahogy mondották, istenhátamögötti vidék volt ez. Mi persze tudjuk, hogy a magyar hűbérurak, valamint a cseh és szlovák burzsoázia is segített itt az istennel elképzelhetetlen nyomorban elnyomatásban és megalázottságban tartani a népet. Ezrével vándoroltak ki innen kenyeret keresni külföldre, mivel gyakran még zablepényre sem tellett. A szocialista építés egy évtized alatt egyenesen csodával határos átalakulást eredményezett itt. A szövetkezeti földeken már nem a grófok és földbirtokosok csűrjeinek érik a termés. Ezrével épültek új szép családi házak. Oj üzemek szépítenek újabb és újabb helységeket. Jártunk az egyik üzemben, a homonnai Kapronban. A Kárpátok csúcsát ^alatt, a kelet-szlovákiai síkság peremén tündöklik fehérszínű épüle* te új lakóházakkal. Ezen a vidéken, ahol hajdanában az emberek még az egyszerű gépeket sem ismerték, ma a Szovjetunióból, a Német Demokratikus Köztársaságból és hazai üzemeinkből, a Lenin-Művekből és a vítkovicei Klement Gottwald Ojkohóból kapott legkorszerűbb berendezések működnek. Mi a fő dolog, elvtársak? Áz, hogy új emberek öntudatos emberek születnek itt, százával művelődnek, esti ipari iskolákon és különféle tanfolyamokon, szenvedélyesen falják a kultúrát. Láttuk az ifjúságot, mely lelkesen tanulja az új technikát, alkotó módon vesz részt a vidék új életében. Mindnyájan határtalanul szeretik köztársaságunkat és kommunista pártunkat. Ez a szeretet hatja át a kelet-szlovákiai ifjúság együtteseinek elragadó dalait és táncait is, melyeknek szépségét őszintén csodáltuk. Itt lépten-nyomon tükröződik az a szilárd biztonságérzet, hogy ezekkel az emberekkel hazánk további hatalmas ipari alapjává fejlesztjük KeletSzlovákiát, sőt a folyók megfékezésével hazánk új gazdag gabonagyárává és virágos kertjévé varázsoljuk a kelet-szlovákiai alföldet. A mai Kelet-Szlovákia kommunista pártunk politikájának hatásos kifejező erejű képe. A szocialista építés befejezése felé haladva fokozatosan újabb és újabb lényeges kérdéseket oldunk meg, melyek utunkban törvényszerűen felmerülnek és jelentőségük túlnő szocialista jelenünk határain és a kommunizmus felé irányul. Mint marxisták legfontosabb és fő dolognak a termelőerők gyors fejlődését tartjuk. El kell érnünk azt a fokot, hogy valamennyi termékfajtában meg legyen az igazi bőség. Ezért dolgozunk ma szorgalmasan a döntő ipari ágak továbbfejlesztésén, a termelési folyamatok aytomatizálásának és kemizálásának kérdésein, a mezőgazdasági nagyüzemi termelés problémáin és összpontosítjuk tudományunkat és kutatásunkat is, a velük összefüggő feladatokra. Ez a mi fő csatamezönk. Ezzel kapcsolatban a további szakaszokon is nagy kihatású komoly kérdések megoldásával törődünk. Ez nevezetesen a dolgozók aktivitását és kezdeményezését tovább felszabadító és megsokszorozó, az ember általános fejlődését eredményező, új társadal- , munk valamennyi tagjáról való gondoskodást elmélyítő feladatok komplexuma. E feladatok teljesítése szocialista demokráciánk további felvirágzását és tökéletesedését fogja eredményezni. Mindenekelőtt arra gondolok, hogy a szocialista építés a gazdaság fejlesztésével együtt az új embernek, már a szocialista társadalom emberének céltudatos és rendszeres nevelését is feltételezi. Elvtársak, vegyük például a munkások bérrendszerének éppen most folyó módosítását. Mily nagy átalakulás történik az emberek gondolkodásmódjában, amikor a munkások maguk oldják meg e kérdéseket, s nemcsak magukra, hanem az egész társadalomra valő tekintettel. A munkáskollektívák a gyakorlatban példásan szorgalmazzák a társadalmi és egyéni érdekek összhangja szocialista elvének érvényesülését. A dolgozók milliós tömegei döntő szerepet játszanak a feladatok teljesítéséért folytatott küzdelemben. Minél öntudatosabbak lesznek, annál sii keresebben haladunk majd előre. Ennek tudata teljes mértékben visszatükröződik pártunk eljárásában. A párt Központi Bizottsága a XI. kongresszus után az ipari és mezőgazdasági termelés fejlesztésének alapvető kérdésein kívül kidolgozta a dolgozók kommunista nevelésének és művelésének legfontosabb kérdéseit, iskolarendszerünk mélyreható átszervezését, hogy ne csak ifjú nemzedékünket,- hanem a többi dolgozókat is előkészítse a kommunista társadalom építésének feladataira. A kulturális forradalom fő célja a szocialista forradalom megvalósítása az emberek gondolkodásmódjában, szellemi életében. Egész kulturális arcvonalunk segíti a kommunista pártot a kulturális forradalom megvalósításában. Minden munkánkban célul tűztük ki, hogy egyre közelebb vigyük áz emberekhez a kommunizmus eszméit olyannyira, hogy áthassák őket és ezeket az eszméket tartsák szem előtt egész munkájukban és életükben. Az ideológiai tevékenység valamennyi formájának, tehát a kultúra és a művészet eszközeinek is kötelessége elősegíteni ezt az ügyet. Anélkül, hogy önelégültségbe esnénk, kijelentjük, hogy sok tekintetben sikerül ez a munkánk, hogy valamennyi dolgozó egyre szorosabban zárkózik fel a párthoz és aktívan támogatja a párt politikáját. A céljaink megvalósításán végzett munka egyre jobban kitölti életüket. t Ezt kézzelfoghatóan szemléltethetjük falvaink példáján is, ahol az új termelési és társadalmi Viszonyok csak nemrégen kerültek fölénybe. A kommunista pártnak aránylag nincs sok tagja itt. Ennek ellenére, ma a falvakon a szövetkezetesek tízezrei pártunk politikájának szellemében dolgoznak és gondolkoznak. Vagy vegyük például szakszervezeti dolgozóink, a CSISZ-tagok, további társadalrfli szervezetek tagjainak százezreit. Mennyien vannak ma már közöttük, a szocializmus lelkes hívei, öntudatos építői és propagálói. Tőlünk, mindannyiunktól függ, hogy ez a hasznos folyamat, melyben a kommunista eszmék egyre jobban befolyásolják a tömegeket és hatalmas anyagi erővé alakulnak át, tovább és erősebben folytatódjék. A szó legtágabb értelmében egész kultúránknak is erre kell irányulnia. Néhány megjegyzést szeretnék fűzni e kérdéshez. Ha szocialista ideológiánknak, kultúránknak, szocialista művészetünknek és tudományunknak a széles rétegek tulajdonává kell válnia, ehhez nem lehet elég,

x hogy az emberek csupán passzívan élvezzék a kulturális javakat. Kulturális forradalmunk egyik fontos vonása éppen az a törekvés, hogy szabaddá váljék népünk kezdeményezésének széles útja, hogy a dolgozók társalkotókként egyre nagyobb mértékben kivegyék részüket a kulturális életből. Persze korántsem szabad csak a dolgozók által szervezett és kedvteléssel végigcsinált népi szórakozást látni a nép kulturális munkában való aktív részvételének, a népi alkotásnak fogalmában. A kultúra és a kulturális élet — ez az, ami gazdagítja az ember szellemi életét, ami a kommunista' eszmék szellemében aktívan befolyásolja viselkedését. A hivatásos kulturális alkotókon kívül ma már a dolgozók széles rétegei is részt vesznek kulturális értékek teremtésében. Talán a munkások, vagy műszakiak — újítók, akik tevékenységükkel felülvizsgálják a műszaki és természettudományok eredményeit, saját tapasztalataikkal és részleges felfedezéseikkel újabb ösztönzést adnak e tudományoknak, nem vesznek aktívan részt a kultúra fejlesztésében? Bizony, kiveszik a részüket! Vagy gondoljunk, a szocialista munkabrigád-mozgalom jelentőségére? E mozgalom résztvevői tudatosan átformálják önmagukat, s ugyanakkor élő példával hatnak a körülöttük élő emberek gondolkodásmódjának megváltozására, fejlesztik és gazdagítják a szocialista együttélés kapcsolatait. Az a tény, hogy dolgozóink ily alkotó módon viszonyulnak a munkához, a tudáshoz, a kultúrához, előre vetíti a kommunista társadalom emberének tulajdonságait és ezért támogatnunk és fejlesztenünk kell. Elsősorban tudományos és művészeti alkotóink merítsenek ma a népalkotások gazdag forrásából, munkájuk ihletének forrását és támaszát lássák benne. Az a fontos, hogy működésüket egybekapcsolják a néptömegek mindennapi tevékenységével. Vegyük például a mezőgazdasági tudományok ágában kutató tudósokat. Gondoljuk csak át, mennyire megsokszorozódik alkotó erejük, ha a földművelők ezreinek bölcsességéből fognak meríteni, általánosítják kollektív tapasztalataikat, és tudományos következtetéseiket népszerűsítő munkával adják vissza a népnek. Hisz szövetkezeteink nemcsak termelő egységek, hanem a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés ezernyi laboratóriumai, melyekben naponta temérdek anyag jön létre, a mezőgazdaság-tudomány és az új gyakorlat fejlesztésére. Ezzel egyidejűleg megszületik az új falu új társadalmi élete és új kultúrája. Pártunk Központi Bizottságának munkája példa arra, hogyan merítsünk a nép tapasztalataiból, hogyan általánosítsuk és fejlesszük és vizsgáljuk felül tevékenységüket. Önök tudják, hogy a párt a szocialista építés legfontosabb kérdéseiben tanácsot kér a dolgozóktól, számít alkotó kezdeményezésükre, a tények és vélemények mély elemzése alapján irányítja egész életünket. Ebben a párt tekintélyének növekedését kell látnunk és azt a támogatást, melyet a dolgozók tömegei a párt politikájának megadnak. A munkásosztály és a dolgozók tapasztalatainak általánosítása alapján hozott határozatok ezért önmagukban a marxista elmélet továbbfejlesztését, a társadalomtudományok fejlődésének alapvető részét képezik. Minél jobban fejlesztjük népünk alkotóerőit és lehetővé tesszük érvényesülésüket, a kulturális forradalom annál inkább társadalmunk valamennyi rétege közös törekvésének eredményévé válik. Ez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy népeink a szocialista eszmék szellemében sokoldalú kulturális fejlődést érjenek el. Ebben rejlik f a szocialista demokrácia alapja. A dolgozók legszélesebb tömegeinek tevékeny részvétele nélkül meg sem teremthető olyan páratlan nagy történelmi mű, mint a szocializmus és kommunizmus. Ezért abból Indulunk ki, hogy minél többet fognak tudni az emberek, minél szélesebb lesz érdeklődési és látókörük, annál inkább' dönthetnek teljes felelősségtudattal társadalmi ügyekről és annál kezdeményezőbben keresnek majd olyan formákat, amelyekben érvényesíthetik törekvésüket: jobbá, gazdagabbá és szebbé tehetik a társadalom életét. Amikor munkásainkat és müszakiainkat a termelés irányításával összefüggő komoly kérdések elé állítjuk, kezükbe veszik a gazdaságtankönyvet, s viszont a közgazdászok elmélyítik műszaki ismereteiket. Mivel mai társadalmunnkban a technika és a gazdaság sikeres fejlődése sem képzelhető el a kommunista párt politikájának határozott befolyása nélkül, egyikük sem nélkülözheti a bel- és külpolitikai ismereteket. Igen, sokoldalú emberre, széles politikai látókörű, politikailag és szakmailag művelődő, kultúránk kincseit élvező emberre, kiváló erkölcsi tulajdonságú és fizikai rátermettségü emberre van szükségünk, aki új módon dolgozik és munka után további művelődésre, jó szórakozásra és pihenésre, egyre pktlvabb és eredményesebb kulturális alkotásra használja ki idejét, ami nagyon gazdagítja az életet. Hisz a kommunista társadalom teljesen kifejlődött embere végleg lerombolja a természetellenes munkamegosztás gátfalait, melyeket évezredek folyamán a kizsákmányoló rendszerek emeltek. E falakkal együtt a művészi alkotás korlátozott exkluzív jellege is megszűnik, mivel nem kiválasztott szerencsések szűk rétegének ügye lesz. Széles áradatban a legszélesebb tömegek közül kerülnek majd ki a valóban kiváló tehetségek, akik az egész társadalom örömére pompás műveket alkotnak. Ezzel kapcsolatban szeretném idézni Vlagyimir Iljics Lenin szavait: A művészet a népé. Minél mélyebb gyökereket verjen a dolgozók széles rétegeiben. A népnek értenie és szeretnie kell. A művészetnek egyesítenie és felemelnie kell a népet érzelmében, gondolkodásában és akarásában. Életre kell keltenie benne a művészt és támogatnia kell fejlődését. Kultúránk sokoldalú fellendüléséhez, a szocialista kulturális forradalom sikeres befejezéséhez tehát elengedhetetlenül szükséges, hogy társadalmunk anyagi fejlődésének alapján és vele közvetlen öszszefü.qgésben, a legszélesebb tömegek aktív részvételével kimondottan kommunista szellemben bontakozódjék ki. Ha a dolgozók kulturális fejlődésben való egyre szélesebbkörű részvételéről beszélünk, gondolkodjunk el a fölött, hogy a szervezési formák is egyre jobban megfeleljenek ennek az elvnek. Fontos, hogy a helyi nemzeti bizottságok a társadalmi szervezetekkel, mindenekelőtt a szakszervezetekkel és a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetséggel karöltve fokozatosan átvegyék a kultúra terén eddig az állam, igazgatás íltal gyakorolt egyes feladati köröket. " Az iskolaügy, a dolgozók nevelése és képzése terén felmerült új feladatokkal összefüggésben, ahol a nép közvetlen részvétele a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek útján egyenesen létfontosságú, már szintén rámutattunk e kérdésre. Egyszersmind fontos, hogy új szempontokból kezeljük a kulturális fejlődés anyagi biztosítását is. Fontos egyrészt, hogy a kultúra fejlődése az eddiginél sokkal nagyobb mértékben támaszkodjék a dolgozók szervezeteinek kezdeményezésére és támogatására, ' hogy például a , kulturális intézmények építése és tevékenysége közvetlenül a szakszervezetek, a földmüvesszövetkezetek stb. müve legyen. Másrészt helyes lesz, ha a kultúrával űzött különféle hasznothajtó üzletek lehetetlenné tevésével párhuzamosan felülvizsgáljuk különféle intézkedések, pótlékok stb. jogosultságát. A múlt maradványai ezek és ma bizonyos mértékben fé» kezik a kultúra és a nemes szórakozás fejlődését. Fontos, hogy még jobban ösztönözzük a kulturális értékek alkotását, hogy a dolgozók tömegei még jobban részt vegyenek ezek létrehozásában, hogy a kulturális értékek képzése egyre szembetűnőbben gazdagítsa társadalmunk életét. II. Kultúránk feladata: aktívan segítse az újat Ha jól körülnézünk, ha helyesen értelmezzük a párt mutatta utat, látjuk, hogy egész életünk és az emberek állandóan és nagyon gyorsan változnak. Ez fejlődésünk rúgója. Minden dolognak és minden jelenségnek két egymástól elválaszthatatlan oldala van. Minden dologban és minden jelenségben annak bonyolult küzdelme folyik, aminek ma még csak a csirája van meg, de holnap már lényeggé válik, az új harca a régi ellen, mely védekezik és szembeszegül az újjal. így például iparunk fokozatos átépítésének folyamata az új korszerű technika alapján egyidejűleg •mély újjászületést, nagy küzdelmet jelent az emberek gondolkodásában. A csoportok és egyének egymás között és mindenki önmagában küzd a konzervatizmus, a kényelemszeretö maradiság, stb. ellen. Életünkben lépten-nyomon nagyon sok ilyen példa található. Egész kultúránk egyik fő feladata aktív segítése az újnak, aminek jövője van, és engesztelhetetlen álláspont a régi ellen, ami már elavult és fékez bennünket. Óriási erő rejlik munkánknak ebben az irányzatában, mely egyesíti a tudósokat, művészeket, iskolaügyi és kulturális dolgozókkal, minden dolgozót. Ez az igazságért, a haladásért és társadalmunk fejlődéséért folytatott .küzdelem széles arcvonala. Viszont nem szabad egyszerűsítenünk a dolgokat. Veszélyes illúzióban ringatnánk magunkat, ha nem látnánk, hogy ma is folyik nálunk az osztályharc. Látnunk kell, hogy az osztályharc a szocialista építés növekvő sikereivel párhuzamosan ugyan nem éleződik ki, viszont nem is gyöngül önmagától e sikerekkel párhuzamosan. Nem hihetjük, hogy a nemzetközi imperializmus és a letűnt elemek maroknyi csoportja, a politikai és gazdasági pozíciójától megfosztott és munkára, kenyérkeresetre kényszerített csoport lemond az üzérkedésről, és a „régi aranyidők" viszszatéréséhez fűzött reményekről. Tudjuk, hogy reakció ideológiájának terjesztésével még mindig igyekszik fékezni előrehaladásunkat. Viszont különféle áltudományos nézetekbe burkolózik és különösen a revizionizmust igyekszik becsempészni közénk. Törvényszerű jelenség, hogy az ellenség az utóbbi időben éppen a kultúra terén látta a legnagyobb lehetőséget arra, hogy eszmeileg megvesse a lábát, és igyekezett a kultúrával visszaélni, a kultúrán keresztül újra életre kelteni és táplálni a múlt csökevényeit az emberek tudatában és gondolkodásában. Ezért szükséges, hasznos, és elkerülhetetlenül fontos az eszmei küzdelem, melyet e téren elindítottunk és amelynek célja a burzsoá ideológia szétzúzása, a kulturális arcvonal szorosra zárása a kommunista párt körül. Egyeseknek úgy tűnik, hogy túlozunk, amikor élesen síkra szállunk az idegen burzsoá és revizionista nézetek ellen és nem tűrjük terjedésüket. Azt mondják, hogy jobb volna, ha szabadfolyást engednénk a dolgok menetének, hogy eszméink önmagukban erösebbek, és nem kell anynyira hangsúlyoznunk az elvi marxista álláspontokat. A forradalmi munkásmozgalom régi és közelmúlt tapasztalatai arra tanítanak, hogy az elnézés és ösztönösség szemmellátható károkat okoz, hogy annyit jelent: feladjuk állásainkat az ellenségnek, lehetőséget adunk neki befolyása terjesztésére. Ideológiánk ereje abban van, hogy nem védelmi, hanem támadó fegyver. ( Tovább kell fokoznunk az eszmei küzdelemben elért aktivitást, s nem szabad (Folytatás a 4, oldalon) ÜT 3 * 1959. június 10.