Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-04 / 153. szám, csütörtök

Br u no Jasienski: Közönyösek összeesküvése „Ne telj ellenségeidtől — a legrosszabb esetben megölnek. Ne félj barátaidtól - a legroszszabb esetben elárulnak. De félj a közönyösektől — ők nem ölnek meg, de az ő hallgatólagos beleegyezésükkel követnek el minden árulást és gyilkosságot a világon." Bruno -asienski, a fiatalon, tragikusan feihúnyt lengyel író regénye egyik szereplőjével, dr. Róbert Eberhardt német antifasiszta tudóssal mondatja ezeket a figyelmeztető erejű, mélységes igazságot kifejező szavakat. A csonkán, befejezetlenül maradt könyv mottójaként is olvashatjuk ezt a kíméletlen vádat a közönyösek légiója ellen. A regény első oldalától utolsó soráig szinte egyetlen lélegzettel vádlón tanúsítja, hogy a Reichstag felgyújtása. a német fasizmusnak minden további aljassága és a gazemberségnek példátlan diadala csak a semlegesek, a közönyösek hallgatólagos beleegyezésével vált lehetővé. 1934 Szilveszterén kezdődik a regény. Egy lengyel bányában nvolcvan sztrájkoló bányász kötésig 3 vízbe merülve ötödik napja küzd a puszta életért. Ugyanakkor Saarbrückenben az „igazi hazafiak", akik szívest örömest emelik poharukat Hitler biroda'mi kancellár egészségére, ingven és korlátlan mennyiségben vedelhetik a sört a sörözőben és a rajnai bort a borozóban. Berlin utcáin barnainqes banditák tombolnak, betörnek szocialista munkások 'lakásaiba és a közönyösek sietve bezárják az ablakokat, mert sérti érzékeny fülüket a megkínzottak jajgatása. Párizsban az antifasiszta népfront szervezkedni oróbál, ám a Gestapo sem ül Kulturális 6 é i híreK A francia mozik látogatottsága 41 millió nézővel csökkent egy év leforgása alatt. A látogatottság kb. 10 szá^lékos csökkenése mellett a bevétsek 8 százalékkal emelkedtek. A világ legnagyobb kottagyűjteménye a prágai Nemzeti Múzeumban, van, százezer írott és nyomtatott kötetből áll. Közöttük Mozart. Beethoven, Wagner és számos más nagy zeneszerző kézzel írott kompozíciói. Tiranában ez év őszén folklórfesztivált tartanak. Részvevői népi hangszereken játszó zenekarok, énekesek, mesemondók, táncosok. Az albán folklór gazdag művészetét mutatják be. tétlenül, ölberakott kézzel; ugyanúgy elküldi ä Fény. városába ügynökeit, mint Moszkvába, ahol kommunistáknak álcázott diverzánsokkal, hazai árulókkal, a tegnap embereivel indítja meg támadásait a szocializmus építése ellen. A fasizmus mindenfelé kinyújtja csápjait, előretörése kezdetén kitűnően ért a leplezéshez, mindenhová befurakodik, mert csaknem mindenütt talál uralomra törő karrieristákat. lelketlen haszonlesőket és mert mindenütt ott vannak a tétlen, vállukat vonogató semlegesek, a közönyösek, akik nem szívesen avatkoznak bele a kényesnek tűnő dolgokba, félnek harcba szállni mások igazáért, nem beszélnek kényes kérdésekről. mert könnyen „megégethetik" magukat. Äm a nemes eszményeket sárba taposó, barnainges. csizmás csürhe, a durva erőszak ököljogán feltörő barna métely csak az érem egyik oldala. A másik megmutatja a bátrakat; a szemet húnyó közönyösek mellett ott vannak a jobb jövőért küzdő ellenállók, német és francia, elszászi és szovjet emberek, a jövő elkötelezettjei, akiknek nemes éleie tanúsítja, hogy ők azok, akik jóra fordítják az egész emberiség sorsát. Nem a nevük, hanem a tettük a fontos még akkor is. ha ez a tett csupán egy bögre forró kávé, egy szelet kenyér, egy éjjeli szállásnvújtás. kiséret a határvidéki állomáson vaqy oVos tanács, meleg baráti szó és bíztatás, amely reményt és új hitet ad a megtorpanónak, a támaszra szorulónak. A közel negyedszázaddal ezelőtt pergő cselekmény befejezetlen: Jasienskit korai halála megakadályozta abban, hogy hősei sorsát végiqkísérje. De élénken el tudjuk képzelni, hoqy a szovjet élet kerékkötői lelepleződnek és bűnös üzelmeikre meqkapják a megérdemelt jutalmat. A lényeget kimondja különben Jasienski regényének kommunista hőse, az antifasiszta Ernst Heil: „A fasiszta métely azon a napon tűnik majd el a föld színéről, amikor szétverik a közönyösek összeesküvését, amikor ezer, meg ezer ember feihaqy azzal, hogy semlegességének puszta tényével támogassa a hóhérokat." Jasienski regényének vannak lapjai, amelyek Fučík hallhatatlan könyvére emlékeztetnek. Aktivitásra serkentő üzenet ez is: ne maradjunk közönyösek! És ne felejtsük el, hogy esztendőkkel a világháború előtt szólítja fel a lengyel író a dolgozókat, hogy a fasiszta veszély ellen egvséges frontba tömörüljenek. Művészi értékei mellett elsősorban ez a figyeJmeztetés teszi becsessé Jasienski csonka regénvét. EGRI VIKTOR František Bidlo karikatúrái Bratislavában A kiállításnak, melyet a szocialista kultúra kongresszusával kapcsolatosan rendeztek, anyaga az 1929—44-es évekből való, terjedelme, nem nagy, de mondanivalója annál jelentékenyebb. — Bidlo a harmincas évek cseh karikatúramüvészet, főképp a politikai karikatúra élvonalban álló egyénisége volt. Négy nappal a terezíni pokolból való visszatérése után tífuszban halt meg 1945. május 9-én, a már szabad Prágában. — A származásánál fogva is proletár Bidlo (apja bankszolga, 5 gyermeke van) keres1 kedelmi iskolai tanulmányait nem fejezi be. Ehelyett kalaposságot tanul Bécsben, majd az első világháború alatt az olasz harctérre kerül két évre. Utána ismét az osztrák fővárosban folytatja mesterségét. Kora karikatúrái erősen vonzzák. A müncheni Simplicissirr.us, Masereel, George Gross, valamint Brunner, Lada és Kratochvi! hatnak rá. Ő lényében és lényegében tősgyökeres cseh. A népi • hagyományokhoz híven, szeret nevetni, meglátja a dolgokban és helyzetekben a mulatságost, azt, ami kigúnyolható. De tud megvetni és gyűlölni is. A társadalmi és politikai viszonyok hatására a kedélyes komédiázásból keserű szatíra lesz. Következetesen, céltudatosan. erös osztályöntudattal, megalkuvást nem ismerő bátorsággal érvényesiti müveiben a politikai szándékot s a rajzproblémáknak fölébe helyezi. Már 1928-ban a Rudé Večerník főmunkatársa. dolgozik a Rudé Právonak. a Trn-nek, majd az új Simplicus képzőművészeti főszerkesztője. — Nem finomkodik, az élet kemény ' iskoláját járt ember proletár szemléletével gyakran durva szókimondással nevezi nevén a dolgokat. Rengeteg baja van emiatt a cenzúrával, elkobzásokkal. A nehézségek mintha még élesztenék frappáns ötleteit s humorát. Tömören, gazdaságosan kevés, de határozott, kifejező vonallal. nagyszerű művészi rövidítéssel rögzíti papirra bírálatát. Mert a torzkép nemcsak szórakoztat s megnevettet, de azzal, hogy nevetségessé tesz embert, eszmét vagy intézményt, megsemmisítő csapást mér rá. — így a rajztoll avatott kézben gyilkos fegyverré válik, s a tus fényes feketéje lerántja a leplet arról, akit, vagy amit célba vett. — Bidlo megteremtette Švejknek, a katonának civil párját: ,Pán Pad'our"-t, akiben a tipikus csehszlovák kispolgárt figurázza ki. Bidlo nemcsak tehetséges illusztrátor, vérbeli humorista és szellemes kulturális krónikás (az irodalom területéről néhány sziporkázóan ötletes rajzát láthatjuk). — A történelmi események hatására bíráló és támadó fegyverét egyre inkább a bel- és külpolitika ellen irányítja S mert a helyzet napról-napra súlyosabb, „nehéz volna szatírát nem írni". — Beneš, az agrárpárt, a szociáldemokraták, a reakció, a spanyol polgárháború, a genfi konferencia, Mussolini és a hitleri Németország a célpont. — A politikai történéseket panoptikumszerüen, szörnyű álarcosbál forgatagának látja. Karikírozó képzeletében víziókká torzulnak a fasizmus vérlázító jelenségei. — Üj stílust teremt, új kifejező eszközei alkalmazkodnak látomásaihoz, melyeket átélt s nemcsak napjai, dc a jövö pozíciójából bírál. — Tartalom s forma szervesen összeolvad most, s igy teljes hatást ér el, — emellett tiszteletben tartja a grafika törvényeit. Nemcsak rámutat a hibákra, melyeket kiélez. de meg is győz az igazságról, s szenvedélye mozgósítja a nézőt. Müve tehát politikai rendeltetésének tökéletesen megľelel. Ezáltal nem csupán múló, időszerű jellege van, mint a napilapok politikai gúnyrajzainak általában, hanem számot tarthat a maradandóság igényére is. B''dlo alkotásainak társadalmi és eszmeinevelö hatása jelentékeny. Tevékeny része van abban, hogy a sajátos cseh karikatúramüvészet, mely a harmincas esztendőktől fogva a szovjet karikatúra mellett a legharciasabb, — világviszonylatban is méltán megállja a helyét. BÁRKÁNY JENÖNÉ Külföldi művészek a trencsénteplici XV. jubileumi nyári zenefesztiválon A Szlovák Filharmónia első hangversenyén Beethoven IX. szimfóniáját Dean Dixon, a Svéd Filharmónia malmöi, igazgatója vezényli. Ez a koncert azonban még nem jelenti a trencsénteplici zenefesztivál megnyitását, Tekintettel a | Szlovák Nemzeti Felkelés idei jubileumi évfordulójára, a zenefesztivált, a Klement Gottwald államdíjjal kitüntetett Szlovák Tanítók Énekkara fogja megnyitni Ján Valach vezényletével. A trencsénteplici zenefesztiválok sokévi történetében ez idén lépnek fel .először japán művészek. Tsui Hisáko japán hegedümövésznö játszik japán művész zongorakísérete, mellett. Július elején Tamara Chanun a Szovjetunió táncegyüttesével lép fel. A belga szólisták kamaraestjén a közönségnek módjában lesz meghallgatni Simoné Boucherit, Jeane Deroubaix énekesnőket, továbbá R. Hoselet hegedűművészt. A Szlovák Filharmónia harmadik koncertjét a belga Edgard Doneux vezényli, aki már 1957-ben vendége volt a trencsénteplici nyári zenefesztiválnak. Tavaly alkalmunk volt megcsodálni a Moszkvai Nayy-színház balettjének szólistáit, Maja Plisecká, nemzeti művésznővel az élen. Idén a leningrádi és rigai színházak 16 tagú balettcsoportjának koreográfiái művészetében fogunk gyönjiörkö<jni*TA« A Szlovák Filharmónia VI. koncertjét a fiatal Boberto Benzi fogja vezényelni. A ' fiatSf karmestert nemcsak a bratislavai koncertpodiumokról, de a filmről is jól ismeri a közönség. A magyar művészetet egy vokális koncert keretében a fiatal és igen tehetséges Házi Erzsébet, továbbá Simándy József és Székely Mihály Kossuth-díjas művészek, a budapesti Állami Operaház tagjai fogják képviselni. — bin BALLAG MÁR A VÉN DIÁK--. Bratislava, Galánta, Dunaszerdahely, Komárom, Rozsnyó, Kassa és az ország megannyi tizenegyéves iskolájának utolsó éves diákjai a napokban utoljára felelnek, számukra utoljára szól a szünetet jelző csengő. Aztán elindulnak ... Ünneplő kerül a lányokra, fiúkra, kipirul az arc, hevesebben dobog a szív. Az agyakban emlékek rajzanak. Hosszú évek emlékei, amelyekre úgy gondolnak, mint ami ma történt. Pedig már 11 év múlt el azóta, hogy anyu kézenfog; va vitte iskolába. Lacikát és Erzsikét, a mai Lászlót és Erzsébetet. Évek teltekel azóta is, hogy először mentek kirándulni, először voltak pionirtáborban, először játszottak színházat, s először szavalták Petőfit. Igaz az, hogy ez a IS éves göndörhajú, sudár legény, aki maholnap a munka frontján tanúsított magatartásáért kitüntetésben részesül, tíz évvel ezelőtt sírva fakadt, ha a tanító bácsi rászólt? És ez a teltkeblü nagylány csakugyan az a sápadt ötödikes, akit tanulótársai dohosnak csúfoltak? Nem hiszünk a szemünknek. Az érettségizők maguk is csodálkoznak. Ilyen hamar szaladnak az évek? Hiszen nemrégen volt az első bizonyítványosztás. Milyen boldog is volt anyu és apu, mikor az első bizonyítványban megpillantották az egyeseket. Mennyi reményt, milyen terveket fűztek az ő okos lányukhoz és fiúkhoz. S a nemrég még homokban játszadozó gyermekük ma már érettségiző nagyfiií és nagyleány. Milyen érdemes is volt tanulni... Öröm és büszkeség dagasztja a melleket. Az arcokon azonban a szomorúság jelei is felfedezhetők. Nehéz most itthagyni az iskolát, amelyben 11 éven keresztül annyi öröm és szorongás érte a lelkeket. Nehéz búcsúzni a tanító néniktől és a tanító bácsiktól, akik annyiszor feleltettek, és akiktől olyan sokszor féltünk, különösen, ha nem volt kész a házifeladat, vagy nem készültünk a szóbelire. De ki gondol most erre? Most csak a jó tanító jár az észben, aki olyan sok mindenre megtanított, s akit most itt kell hagyni. Vegyes érzelmek adják tudtul, hogy befejeződött egy korszak, és kezdődik valami új, egészen új. Egyesek a főiskolára kerülnek. Ez a tanulás azonban más lesz, mint az eddigi volt. A főiskolákon már nagykorií önálló a diák. Mások... a legtöbben munkába állnak, megkezdik az — életet.

1 — Jó utat kisfiam, — mondja a könnyes szemű édesanya. — Sok szerencsét, — ráz' kezet az édesapa. A kezdő élethez anyák, apák, ismerősök kívánnak erőt, egészséget, boldogságot. A diákok ölelkezve járnak és halkan éneklik: — Ballag már a ven diák, tovább, tovább ... BALÁZS BÉLA írni ! Ol

vasni ! (IRODALMUNK UTOLSÓ KÉT ÉVE) í. Számbeszéd E beszámolót, csakúgy, mint két év előtt, újra személyes közléssel kell kezdenem. Megint védelembe szorultam: kétéves hallgatásról kell számot adnom. Két év adóssága vár törlesztésre: 1957 és 1958 könyvtermése áttekintésre. feldolgozásra. A szlovákiai magyar irodalommal szemben fennálló tartozásom, a legutolsó beszámoló - „Utószó: 1956" — óta már kétszeresére növekedett, Ez idő alatt mindössze két könyvvel foglalkoztam: Forbáth Imre verseskötetéhez előszót írtam és az Irodalmi Szemlében Szabó Béla regényét - „A család kedvencét" — méltattam. Hol itt a mentség, mi az ok? A válasz most sajnos sokkal egyszerűbb és nem olyan bonyolult, mint volt két év előtti indokolásom. Az ok: a betegség. Félév előtt kaptam a megbízatást e beszámoló megírására, és csak most, május végén fonhatok hozzá. Néhány tájékoztató időadat: a fiatal költők antológiájáról szóló írásomnak az Irodalmi Szemle idei első számában kellett volna megjelennie, de csak márciusban ülhettem neki, hogy újra abbahagyva, májusban végre megcsinálhassam. A „Palackposta" előszaván négy hónapig dolgoztam! Ilyen az életem, ez a munkaütemem. Sokszor hetekig egy sort sem írhatok, és ha aztán délelőttönként elkészül egy-két oldal, már boldog vagyok. Közben kéziratok futnak be, itt tornyosulnak körülöttem: tehetetlen vagyok. Egyelőre senki se ÜJ SZŐ 6 * 1959. június i. küldjön kéziratot, ezeket csak a legsürgősebb esetben vállalhatom. Engedtessék meg nekem, hogy végre megírhassam az Ady igazát. Most hónapokra körülbástyázom magam Ady-anyaggal és csak néha-néha dugom majd ki a fejem. Röviden: alkotási szabadságot kérek én is! De ezt a mostani, körmömre égett tartozást még le akarom róni. Azzal kezdem, hogy újra és mindig meglep a szlovákiai magyar írás gyenge számbeli termése. 1957-ben mindössze 8 könyv jelent meg, 1958ban 10. És ez így megy már évek óta. El lehet képzelni meglepetésemet, amikor az Élet és Irodalom idei 17. számában azt olvasom, hogy 1958-ban nálunk 33 magyar szépirodalmi mü jelent meg 168.000 példányban! Hogy honnan szedte e megtévesztő adatokat az Élet és Irodalom, rejtély. 1958-ban 8 magyar szépirodalmi mű jelent meg 20.680 példányban, -e példányszámban azonban fel van véve egy gyerekmesekönyv irigylésre méltó 7200-as monstrumszáma. 1957 és 1958 magyar könyvtermését egybevetve. érdekes eltolódásokra bukkanunk: míg 1957-ben nem jelent meg egyetlen egy verskötet sem, addig 1958-ban már háromnak örvendhetünk (Rácz Olivér, Forbáth Imre és a fiatal költők antológiája). 1957-ben mindössze egy regény jelent meg: L. Kiss Ibolya: Túl a folyón, 1958-ban a regénytermés négy könyvet tarthat számon (Szabó Béla, Ordódy Katalin, Nagy Irén és Egri Viktor). Viszont ez évben nem jelent meg egyetlen novelláskötet sem, míg 1957-ben e műfajt még 4 könyv képviselte (Kónya József, Lovicsek Béla, Mács József és a Sellyei-válogatás). 1957-ben egy színdarab-kötet is megjelent (Egri Viktor). Mesekönyv mindkét évre egy-egy jutott (Rényi Magda, Ordódy Katalin), ugyanúgy esszé-kötet is (Fábry, Turczel), és Jurán Vidor „Ordasok"jával 1958-ban a vadászirodalom is szót kért, de e müvet megírás-módja, stílusa, tartalma és értéke inkább a szépirodalom térfelébe utalja. Évi 8-10 könyv, évi húszezer példány: sok, kevés? Kevés. Viszont 33 kötet és 168 ezer példány: irreálisan sok lenne. Az igazság, a helyes számarány, valahol a kettő között rejtőzik. Az írói termelés és az olvasók fogyasztóképessége ezt a közepes fokozást mindenképpen elbírná és — óhajtozná. Ez lenne a realitás számadata, a pesti számsor: utópia! Az utópia azonban vágyképet jelent. A vágykép lehetőséget kutat és így végső fokon célt teremt. 33 könyv 168 ezer példányban! Miért ne? A célt így is lehet rögzíteni. A cél — a maximum — ki van jelölve. És irodalomban csak a maximum számít, a felfokozottság: többet, jobbat! Azaz: többet, jobbat alkotni, többet, jobbat olvasni! És ezzel adva is van a jövő távlata: többet írni és többet olvasni. Nyelv, irodalom, kultúra, mint az emberhez méltó szocialista lét kifejezője, egyformán ettől függ és ei«n fordul meg: írni! olvasni! 2. Egyszer volt, hol nem volt... Mesével, mesékkel kezdjük. Rényi Magda könyvének címe: „Egyszer volt, hol nem volt". A cím megállít, mert a címben ott a mese — minden mese — leglényege, az idő törvénye és jele: a „mindenkor". A volt és a mégsem volt, a van és a mégsincs, a realitás és az irrealitás. Ha egy mesében csak az egyik van meg, akkor nincs mondanivalója: tanúsága és tanulsága. Csak a kettő együtt hozza és adja a lényeget: a példázat mindenütt és mindenkor alkalmazható igazságát. A népmese, mint népigazság, a mindenütt és a mindenkor jelenvalóságát jelentheti. A népek meséi nem véletlenül adják a világirodalom, a világközösség egyazonos csíráit. A népmese — és ez a legszebb paradoxon — regionális volta ellenére, adottságában, adottságával a iegtöményebb kollektív mondanivaló: a közösítő, egyenlítő világmese ténye! A népmese mint világmondanivaló a világirodalom előpéldázója lehetett. E fenomén magyarázatát — a folklórról szólva — Gorkij adja: „a folklór tudatában van hallhatatlanságának, hiszi, hogy végül is minden vele szemben álló ellenséges erőt legyőzhet... Itt a pesszimizmus teljesen ismeretlen, annak ellenére, hogy ennek a művészetnek alkotói nehéz, keserves életet éltek". A népmese elsődlegesen fogalmazott szocialista igazság. A népmesében mindig a nehéz, keserves életet élők győznek: juhászlegényekből királylány-vőlegények lehetnek. Az igazság, mint reális valóság kap itt jutalmat: királyságot. A juhászlegényből lett király a szegények boldogításának, boldogságának a biztosítéka. A juhászleqények és a kenyártelenséq miatt viiágbujdosásnak indult legkisebb fiúk így válnak példázattá, a változás és változtatás morális hőseivé. És ezek és így jelenthetik aztán a gyerekvilágnak, a gyerekolvasóknak a legeredményesebb pedagógiát. Rényj Magda meséi ezt a gyerekpedagógiát szolgálják, és nem véletlen, hogy legjobb meséi épp a népmeséhez közel állók. A bevezető mese — „Bánatos Erzsike" — e jegyben született. A gazdag, aki aranyaival vél mindent elérni, itt semmit sem érhet el, a jutalmat - Bánatos Erzsikét, mint kacagó Erzsikét csak a segítő-készség, a jóság, a szeretet és az emberség legénye kaphatja jutalmul. Egy másik mese a kényúr zsarnokságát bünteti. Jégszívű hercegnek sohsevolt köntösre fáj a foga. mert hercegi bőrét a legfinomabb kelmék, selymek és szövetek is sértik. A szeszély árát a szegény pásztorlány ' fizeti meg: az udvaroncok Gyöngyike földigérö napsugárszínü hajából készült köntösbe bújtatják a herceget, de a napsugár megbosszulja magát: a köntös halálra gyötri és égeti a herceget és a tűz elemészti a kastélyt is: „Tudhattad volna, hogy a Gonoszság és Igazságtalanság által kiontott könnyek mindig bosszút állnak okozójukon. Gyöngyike haja felitta a szeméből kiszivárgó könnyeket, s mikor felöltötted a hajból készült napsugárszínű köntöst, a könnyek gyógyíthatatlan sebeket martak rajtad. Saját gonoszságod tüzében égsz el". — A „Négy Testvér"-ben a vén Idő, gyermekei — Tavasz, Nyár. Ősz. Tél — vitatkoznak: ki a több. a nagyobb, a fontosabb, a nélkülözhetetlenebb. A döntőbírónak felkért ember salamoni ítélettel egyenlít: „Nekünk mindnyájan egyformán kedvesek vagytok, mert Tavasz szép. de ha Nyár nem jönne utána, nem lenne kenyerünk, s ha Nyár után Ösz nem öntözné meg a földet, akkor szomjaznának s terméketlenek lennének ? mezők. Ha mes Télapó f»l nem váltaná Öszt, akkor a természet sohasem pihenne!" - „A két füllentő"-ben a moralitás magától adódik, és ez a lelkiismeret hangja. Ezt sem Restség, sem Hetvenkedés nem mulaszthatja: a füllentés csak pillanateredményt hozhat: „aki meg füllent, annak rossz a lelkiismerete, s ettől egyszeriben olyan gyáva lesz, hogy a harangvirágot is varangyodbékának nézi". í