Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-04 / 153. szám, csütörtök

Nagyszabású iskolaépítkezések elolt A csehszlovákiai iskolaügy szervezeti és tartalmi átépítése pártunk XI. kongresszusa és Központi Bizottságunk áprilisi határozata értelmében Jelentőségteljes, komoly, országos feladat. E feladat megoldása el sem képzelhető nagyszabású iskolaépítkezés nélkül. Az iskolaügyi kormányzat, amint erről kedden, június 2-án Miroslav Hučko, az iskola- és kulturális ügyek miniszterének helyettese a prágai újságírókat tájékoztatta, az iskolaépítkezéseket a lakáskérdés megoldásával együtt óhajtja megvalósítani. Iskolaügyünk átszervezése hatalmas beruházásokkal jár. Megfelelő és elegendő tanterem, műhely, laboratórium, tornaterem és egyéb korszerű helyiség nélkül nem tudnánk az oktatás terén a kitűzött és kívánatos színvonalat elérni. Az iskolaépítkezések eddigi üteme elégtelen, noha 1959-ben 1405, 1960-ban pedig 2346 tantermet építünk csupán a kilencosztályos általános iskolák számára. Bár az eddigi feltételezések alapján a szlovákiai terv túlteljesíthető, országos viszonylatban 1960-ban még további 12 283 tanteremre lesz szükség. Ennek az állapotnak az a következménye, hogy egyelőre 425 ezer 368 tanuló, vagyis az összlétszám 18,2 sZázaléka lesz kénytelen felváltva egy tantermet látogatni. Mit hoz a harmadik ötéves terv? A harmadik ötéves terv végére elérjük, hogy ezt a nagy számot lényegében a felére csökkentjük és felszámoljuk az elavult, meg nem felelő tantermek nagy részét, örvendetes tény, hogy az iskolaépítések terén a harmadik ötéves terv feladatai közel háromszorosát teszik ki a jelenlegi, második ötéves terv feladatainak. 1961-1965 években 18 500 új. korszerű tantermet adnak át rendeltetésének, ebből 8500 a cseh kerületekben, és 10 000 Szlovákiában épül. A cél az, hogy egyrészt megszüntessük az iskolaépületet közötti színvonalbeli különbséget a két országrész között, másrészt, hogy a több váltásban történő tanítást 1965 végére leszorítsuk a 18-.2 százalékról 8,9 százalékra. A költségek fedezéséről és az anyag biztosításáról túlnyomórészben az állam gondoskodik, de számítunk a lakosság önkéntes munkájára, a helyi forrásból merítendő építkezési anyagra és az állami építkezések során elérhető nagyfokú megtakarításokra is további tantermek építése érdekében. A családanyák további foglalkoztatottsága előtérbe állítja az óvodák rendszerének fejlesztését. Ez idő szerint köztársaságunkban 8244 osztállyal rendelkező 6310 óvoda működik 236 254 gyermek számára. A harmadik ötéves tervben 2345 új osztályt nyitunk, ebből 1340-et a cseh kerületekben, 1005 osztályt Szlovákiában. A költségvetés és az építkezési anyag 53 százalékát az állam fedezi, a többit a Z akció keretében régi épületek átalakítása révén az üzemi, valamint szövetkezeti óvodák létesítésével kell biztosítani. Országos feladat — országos felelősség Ily hatalmas iskolaügyi beruházási építkezésekre nem volt még példa iskolaügyünk történetében. Az iskolaügy dolgozói maguk meg sem oldhatnák. Szükségük lesz az egész nyilvánosság támogatására. A kerületi nemzeti bizottságok szenteljenek rendkívül nagy figyelmet ennek a kérdésnek, rendszeresen ellenőrizzek a tervek teljesítését, gondoskodjanak a fogyatékosságok kiküszöböléséről. elsősorban pedig igazságosan, a szükségleteknek megfelelően használják fel a kerületen belül a rendelkezésükre álló lehetőségeket. Ez már a decentralizáció áldásos megnyilatkozása. Az építő vállalatok feladata a határidők betartása, esetleg lerövidítése. A helyi nemzeti bizottságok, pedagógusok, szülői társulatok mozgósítsák a lakosságot, szülőket, nyugdíjas nagyszülőket önfeláldozó brigádmunkára. Kiszámították, hogy az építkezések kezdeti és befejezési szakában, (földmunka, iskola körüli parkosítás stb.) végzett önkéntes brigádmunka tíz százalékos megtakarítást eredményezhet. Egyes községekben elért eddigi tapasztalatok alapján számítunk arra, hogy a pártszervezetek vezetésével a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség, a nőbizottság, védnökségi üzemek stb. is kiveszik részüket a munkából. Üj rendszerű iskolaépületek Hogy az iskola valóban szorosabb kapcsolatba kerüljön az élettel, valamint egészségügyi meggondolásokból a jövőben olyan iskolák építésébe kezdünk, amelyek magukba foglalják a laboratóriumokat, műhelyeket, tornatermeket és a tanításon kívüli foglalkoztatásra (szakkörök) építkezésre stb. szolgáló helyiségeket is. Ezért leningrádi példára eltérünk az eddigi iskolaépületek megszokott típusaitól. 1961-től lehetőleg zöld övezetben 4 — 5 — 6 pavilonból álló iskolaépületeket emelünk, ahol különpavilonban lesz a tulajdonképpeni iskola, a mühelyrészleg, a tornaterem, tanítási időn kívüli foglalkoztatás, étkezés stb. A pavilonrendszer az osztályok számától függően igen változatos lehet. Az egyes pavilonokat fedett, de oldalról nyitott folyosók kötik majd össze, hogy a tanulóifjúság az órák közötti szünetet ne a rosszlevegőjű benti folyosókon, hanem az év minden szakában a szabadban tölthesse. 5 pavilonrendszerű kísérleti iskola építését rövidesen megkezdik, az egyiket a szlovákiai Stará Túrán, a másikat valószínűleg Trnaván. Most folynak a tárgyalások arról, hogyan illeszthető be ez a rendszer a nagyobb városok fejlesztési tervébe — fejezte be Hučko elvtárs érdekes tájékoztatását. SZILY IMRE Hálás közönség; Arról már beszámoltunk, hogy a rozsnyói irodalmi kör az országban működő irodalmi körök egyik legjobbja. Munkájukat mindenben hivatásuknak megfelelően végzik. Igazi népszerűsítői a klaszszikus és az élő irodalomnak. Ugyanezt kellene elmondanunk most is. A napokban ugyanis a kör tagjai ismét rendeztek egy jól sikerűW'irodalma estet, amellyel — mint egész eddigi működésűkkel — megint bebizonyították-, hogy helyesen látják az irpdulmif körök szerepét, s azt csinálják, amit az irodalmi köröknek csinálniok kell. Most azonban az irodalmi kör munkájának értékelése helyet

Í inkább a kör rendezvényeinek résztvevőiről, a hálás rozsnyói közönségről szólunk. A legtöbb helyen a kűlönjéle összejövetelek után az a panasz hangzik el, hogy ismét kevesen voltak, az emberek közömbösek, nem érdeklődnek a összejövetelek iránt. Rozsnyón ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaltuk.. A hazai írók ma is emlegetik, hogy kelet-szlovákiai útjuk során Rozsnyón volt a legnagyobb sikerük, itt volt a legnagyobb közönség. Igen, ez így volt, amikor az írók személyesen látogattak Rozsnyóra, és így van ma is, mikor a kör tagjai magulf^ lépnek jel. Rozsnyón a leggyengébben sikerült összejövetelen is legalább 150— 200 hallgató vesz részt. Nem ritka azönban a 250— 300 személyes vagy ettől nagyobb részvétel. Rozsnyón nagy a kultúrszomj, s a városban igazi hálás közönség él. Nemcsak érdemes, de szükséges is, hogy ez a közönség a jövőben is minél több kultúrát kapjon, a kellemes szórakozásra minél nagyobb lehetősége nyíljék. Bányászokról, egyszerű• ipari és mezőgazdasági dolgozókról van szó, akik szomjazzák a tudást, a műveltséget. (b) a h ét filmjei Nem egyszer hangzott' el az a követelmény, hogy több izgalmas, kalandos, emellett szellemes, tanulságos film jusson el a nézőhöz. Ember a levegőben — Charles Crichton angol rendező filmjének már a neve is izgalmasan hat, hát még a cselekménye! A történet egyszerű. Egy próbarepülő géphiba Izgalmas pillanatok: Jack Hawkins Mitchell próbare. okozta életveszé- piilő szerepében az Ember a levegőben című angol lyes kalandja öt- filmben, ezer láb magasságban, majd szerencsés földre érése, tenciakérdés aránylag halvány a jobban mondva kényszerleszállása filmben és tűnik, mintha Mittöbb mint egyórás élet-halál küzde- chel és a gyáros között a kapitalizlem után. musra nézve éppen nem jellemző A filmben éppen ennék a küzde- bensőséges viszony volna. lemnek lélektanilag pontosan megrajzolt, minden másodpercet megörökíA hazai filmgyártás legújabb alkotása — Életet Jan Kasparnak, fitő ábrázolása a megkapó és lebilin- gyelemreméltó mű. A legszebb goncselő. Egy ember élet-halálharca: a dolatot testesíti meg, mely csak a lehetetlen megkísérlése. Ami tehát a szocialista társadalomban diadalmasfilm lélektani beállítását illeti, kitű- kodhat: a mély humánumot, az emnően sikerült, s ebben a rendezőn beri összetartás, önfeláldozás, szerekívül nagy érdeme van Jack Hawkins tet gondolatát, az emberi élet értéjónevű színésznek, Mitchel próbare- két. Ez vezérli Jan Kašpar ostravai pülő megszemélyesítőjének is. A filmtörténet másik része elgonkohász életének megmentőit — az orvosoktól a pilótákig —, hogy verdolkoztat. Mitchel egy tőkés repü- senyt fussanak a halállal. lőgépgyárost ment meg a csődtől; Ha ugyanis felszólítására elhagyta volna a megrongálódott gépet, mely J. A. Bardem neves spanyol rendező. Egy kerékpáros halála, és a Fő utca nagy sikerű filmek alkotójának Szíegy prototípus volt, a gyár elesett nészek címü müve sz

erepel még raovolna a tömeges megrendeléstől és zijaink h . műsorá

n. M kell mo

n_ csodot jelentett volna. Mitchel saját ,

J , ^ , ... ~ , egzisztenciájáért viaskodó és társaira danunk: ne

m vetekedik Bardem emgondol, akik szintén az utcára kerül- lltett n

a9Y alkotásaival. A kornyezenének. Hisz egyetlen vágya, egy családi ház; amihez sok pénzre van szüksége. Ez a motívum, az egziszHHH|| M lilÉlpiL M x. W1BHI V • v • % á. •'•ki Hk ^jli IK-iä EBW ' A Színészek című spanyol film egyik jelenete tet, melyben a történet lejátszódik, a vándorszínészek életét jól ismeri alkotója, hisz so-káig élt köztük. Am a film nagyon szűk, mondhatnám szakmai szempontból kezeli a problémákat, hiányzik belőle az, ami Bardem műveit jellemzi: a jól érzékeltetett társada-lpmbírálat, az egyén vagy csoport sorsának társadalmi ellentétekkelösszefüggésben történt ábrázolása. A színészekben ezt nem érezzük. Különben kétségtelenül jó szerepalakításokkal találkozunk. L. L. Legjobb, legeredetibb meséje a „Fösvény gazda jósága": Ludas Matyi új változata. Jancsi évi bérét a százkilós Fösvény Tóbiás három tojással véli kifizetni. -Három tojással, melyeket farizeus okoskodással tehénlehetőséggé, tehénvalósággá próbál sugalmazni, nagyítani. így: ha Jancsi nem eszi meg a tojásokat, csirkét költethet belőlük, a csirkéből tyúk lesz, a tyúkok árán bárányt vehet, melyet később kisborjúra cserélhet. „A borjú felnő, tehén lesz belőle. Jaj, jaj, gazdag emberré tettelek, tíz év múlva tehened lehet, és ez a tehén az enyém lehetne, ha nem lenne ilyen csudajú szívem és nem adnám neked a tojásokat". Jancsi erre sarkon fordul: ingyen, semmiért dolgozott a Fösvénynek. Rá nemsokára rözseszedés közben jajgatásra lesz figyelmes. Odaszalad: egy tölgyfa alatt a Fösvény fekszik, lábát törte és most rimánkodik Jánosnak: segítse, viave haza, gazdag emberré teszi: ad neki három tojást. „Jól van gazduram. feleli Jancsi, meqhálálom a jóságát. Olyan jó leszek én kendhez, mint amilyen jó volt kend hozzám". Ezzel egy tölqv-makkot nyom a kezébe: ha elülteti ezt a szemet, akkor a tölgy már olyan erős lesz tíz év múlva, hoqv leváqhat róla egy botnak valót, mellvei aztán hazadöcöghet. A mesehős igazságos ítéletet hozott: a bűnhődés önmagától adódik. önmaqából folyik. A tanulság maradéknélküli. A mese: tökéletes! A „Nemkérek királykisasszonyban" a juhászlegény böjtöltetés után haqymával és szalonnával csábítja evésre és gyógyítja ki a finyšskodót, és ezért megkapja a félorszáqot és a királylányt, „aki azóta nemcsak a ropogós cipót és szalonnát szereti, hanem a spenót- és sárqarépafőzeléket is". Itt, ezzel ' a spenótkacsintó oldalhunvorral Rényi már átlépte a határt és ezzel megbontotta a mesejelleget. Ez a mese jelzi az átmenetet a mesék másfajához, a didaktikai mesédhez, a mindennapok pedagógiai praktikumához. Ez persze nem mindig sikerül erőltetés nélkül: ha tűlkifejezett célzattal közelíti meg a témát, akkor a nyers vagy modern realitás-kellékek megtörik a mesevarázslatot. (Az őcskaszekrény lakói.) Máshol — noha a meseszövegből önmagától adódik a tanulság felemelt ujjal, szinte nyomatékosan figyelmeztet rá, így aztán a nyomatékből nyomtatók lesz: nehezék. „Daloló Jancsi megtanulta, hogy annak, aki vidáman, bizakodva lát a munkához, minden jobban, szebben és hamarább sikerül, mint annak, aki csügged, szomorkodik". Amikor a mese a maga módján adja és mindja a csilingelő tanulságot, akkor az ilyen közhelyes általánosítás feleslegként visszaüt és visszahat. Legtöbb didaktikai meséje a világot látni akaró, de az alapjában véve unatkozó (és lusta) gyerek címére szól: az indokolatlan, szeszélyes, könnyelmű kíváncsiság itt mindig pórul jár. Tehát: nem elkószálni gyerekek! A mesék nagyrésze a praktikumot szolgálja: a lusta gereblye elkorhad, a nagyotmondó büntetése a „táncolj fokos"! Az egyik mese tisztaságra neveli a gyerekeket, a 12 kiflivég azt kiabálja, hogy az iskoiásgyerekek né pazarolják el a tízórait. Van mese, mely a zöldségevést propagálja, vagy a gyógynövények gyűjtését, egy másik a gyomirtás szükségesséqét sugallja. E praktikus jelleg mellett Rényi meséi a szocialista pedagógia lényegét közvetítik: a közösségi tudat csíráztatását. A „Csurran és Cseppen"-ben a Patak vize a kószáló csöppeket oktatja: „Látod, otthagytad a testvérkéidet, eqvedül indultál útnak s egymagadban semmi hasznost nem tehettél. Mikor pedig bajba kerültél, nem volt senkid, aki segítsen. így van ez mindenkinél, aki elszakad a többiektől". Rényi Magda meséi tartalomgazdagok és erőltetés nélküliek (kivételek: Ki lesz az első? — A kapzsi hörcsög — A fösvény és a pazarló), stílusuk adekvát és néha felfigyeltetően színdús. Rényi Magda legjobb meseírónk. Jó lenne, ha e tényre illetékeseink — lapjaink, a könyvkiadó és a rádió — fokozottabban Ügyelnének fel. A másik mesekönyv, az Ordódy Kataliné („Évi, Pista, ide süss") kisiskolások részére készült. A feladat tehát kisebb és a megoldás könnyebbnek látszik. De csak látszik. Ordódy a nehezebb részt választotta: verses meséket írt. Viszont: gyermekverset írni — ha az nem versikélés akar lenni — a legnehezebb. Nem véletlen, hogy ez csak nagy költőknek, stílusmüvészeknek sikerül maradéktalanul. Magyar viszonylatban e téren nagyon el vagyunk kényeztetve. Elég, ha itt Ilylyés Gyula nevét említem. A gyermekvers — e látszatra legkönnyebb és legigénytelenebb semmiség — nem tűr vershibát, sem szerkezeti vagy tartalmi zökkenőt. A gyerek füle éles. A gyerek a természetes logika zsarnoka. A logikátlanság rafinériáira, bukkfenceire és kibúvóira se szája, se füle. A gyenge lábon álló mondanivaló éppúgy sérti a fülét, mint a líraiatlanság: ha vers, hát legyen vers! Ordódy meséi igyekeznek ennek a követelménynek megfelelni, de vagy túlontúl kiviláglik a puszta igyekezet, vagy pedig, átcsapva a másik végletbe: felületessé válik, és így nem csoda, ha a verssorok itt-ott kibicsaklanak és hangot váltanak. Az első oldalon mindjárt 'megállít ez a szórendi erőszak: „A sok állatgyereket Bölcs Bagoly tanítja meg törvényére az erdőnek." , Ezt meglehet tenni felnőtteknek írt versekben, (ahol sokszor épp ez adja meg a sor ízét, zamatját, zenéjét), ďe gyerekeknél a nyelvlogikátlanság megbosszúlja magát: felkapják a fejüket és vége a mesének! Ez a példa is ide tartozik: „Ápolhat a feleséged, ' véletlenül, ha túléled". Belső ütemzavar: „Gyere velem, nem messze sok eper terem, kis kosarad teli. szeded, egyre növekszik jókedved". Az utolsó sor görcshüdéses. Kiütköző erőltetettség: „A kis kópék félve részben, azért mégis nagy merészen". A líraiatlanság példáiból: „Fürge kézzel hozzálátnak, hogy a rívó, ijedt állat visszanyerje szabadságát, tudják, hogy az a legdrágább". — „Mert a tündérek, és mamák gyerekeknek akkor, ha jók, ajándékot adnak ám". Az ám! Ezek a kis gikszerek párhuzamosan tartalmilag is kimutathatók. Néha együtt futnak: „A drótkötélpálya de szép, úgy száll, mint a repülőgép". Ordódy itt a rímért feláldozta a tartalmat: , „lanovka" viszonylagos csigamozgása semmiképp sem asszociálhat repülőgép-gyorsaságot! — Mackó Muki, aki barlangján és erdején kívül semmit sem ismer, a rigó biztatására világot megy látni, és az erdőből kilépve rögtön egy épp induló repülőgépbe botlik „s az utolsó pillanatban a mi Mackónk még felpattan ... a gép farkára". "Ezt a valószínűtlenségét és ezt a minden más fokozatot átugró világtalálkozást a minden mese mélyén élő valószínűségi realitás nem bírja el. Egy mackó, egy állat, de még egy ember is, ki még soha ilyesmit nem látott — ha ijedtében rögtön el nem szalad — előbb gyanakodva körüljárja, körülszagolja, ismerkedik vele, de azonnal és futtában mint egy épp induló villamosra felugrani: Ordódy Katalin itt kissé elvetette a sulykot. A mesehős ráülhet a griffmadár szárnyára és utazhat akadálytalanul a bűvös bagdadi szőnyegen is, de ha repülőgépről van szó, akkor a technika törvényei döntenek, a precíz mechanizmus, és akkor még egy Mackó Muki sem pattanhat fel büntetlenül pont a kormányszárnyakra. A meserealitás nem jelent feltétlen irrealitást! Amikor Mackó Muki lezuhan a repülőgépről, a ponyvát áttörve, egy vásári játéksátorban egy polc üres helyére potytyan. Ez megint túlhajszolt irrealitás: repülőgép-magasból zuhanva. Mackó Muki bizony utolsót nyekkent volna! így azonban világlátó útjáról hazatérve, van még ideje és módja — egy rablóktól ijedten cserbenhagyott pénzeszsák segítségével gyorsan megalakítani a „Mackók Méhész Szövetkezetét". Ez az indokolatlan poén: esetleges, ötletszegény, üres ráadás! Ordódy Katalin meséi nem olyan átgondoltak és magától értetődőek, mint Rényi Magdáé. Az esetlegesség ad hoc-nyomai ezt eléggé bizonyítják. A felületmegoldás gyermekmeséknél azonnal kiütközik és így fokozottabban megbosszúlja magát. Egyetlen egy témakört sikerrel variál Ördódy: a világkiváncsiság. az engedetlen szökés könnyelműségi következményének sugallását. Nyuszi és részben Mackó Muki, meg a két néger lurkó majdnem ráfizettek a kalandra, és a tanulságot Bembó és Jumbó felé az elefánt vonja 1«: „Azért tanácsolom nektek: ne törjetek oly dologra, mely erőtök meqhaladja! Segítsetek a ház körül, mamátok majd annak örül.". Mesekönyvek fontos kelléke: az illusztráció. Rényi Magda könyvének művésze, Schnítzer Tivadar — aki pedig csinált már néhány felfigyeltetően jó könyvcímlapot, — nem találta el a Rényi-mesék képadekvációját. Elnehezedett kézzel elejti az itt kívánatos könnyedséget, Ordódy illusztrátora — Kováts Pál — szerencsésebb kezű: kerüli a kemény kontúrákat, a meseillusztráció buktatóit és azért színben, felfogásban, vonalvezetésben azonosan jelenítheti és jelentheti a meseképet. FÁBRY ZOLTÁN ÜJ SZÖ 7 * 1959. június 4.