Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-30 / 179. szám, kedd

A­A­Gromik o a genfi külügyminiszteri értekezlet távlatairól ;***** *** ********** * ***** ** **** ****** * * *** ** ** *** ** **** ** ******* ** ** ***AA*AA* **^** ***** **** ********* ** ** ** ** ** **** *** ** ** ****^ a) a nyugati hatalmak nyugat-ber- I szocialista államok ellen irányuló ak­lini megszállási csapatai létszámának namunka beszüntetése, c) atom- és jelképes létszámra csökkentése, b) rakétafegyverek Nyugat-Berlinben a Nyugat-Berlinből az NDK és más I való elhelyezésének betiltása. Mi a legutóbbi szovjet javaslatok lényege ? Moszkva (TASZSZ) Tekintettel arra a nagy érdeklődésre, mely ha­zánkban a külügyminiszterek genfi értekezlete iránt megnyilvánult és tekintettel arra, hogy a sajtó képvi­selői számos kérdést intéztek hoz­zám, néhány szót szeretnék fűzni ahhoz a helyzethez, mely az érte­kezlet első szakaszának végén ki­alakult, valamint a további távlatok­ról. Ez azért fontos, mert a tárgya­lások egyes résztvevői Genfből való hazatérésük után tett nyilatkozataik­ban — különösen pedig Herter ame­rikai államtitkár beszédében — ten­denciózusan magyarázták a tárgya­lások lefolyását és a Szovjetunió álláspontját. Valóban hogyan folyt le a genfi tárgyalás? Az utóbbi években sok probléma halmozódott fel, melyeknek megol­dása érdeke mindazoknak, akik a nemzetközi feszültség enyhítésére törekednek és nem úgy képzelik el az emberiség jövőjét, mint újabb háború eszeveszett előkészítését. A második világháború következmé­nyei máig sem tűntek el, mivel nem kötöttek békeszerződést Németor­szággal és sok állam kapcsolatai za­varosak. A nemzetközi helyzetet ki­élezi Nyugat-Berlin rendezetlen hely­zete. Nyugat-Berlin — a megszállási rendszabályok rezervációja a szuve­rén NDK kellős közepén. Ezért tel­jesen indokolt, hogy a genfi értekez­let tárgyalásainak tárgyává elsősor­ban a német békeszerződés kérdése és a berlini kérdés váljék. Az értekezlet első heteiben főként a német békeszerződés kérdéseiről tárgyaltunk. Amennyiben a nyugati hatalmak miniszterei a szovjet kor­mány békeszerződés-tervezetével és a német békeszerződés tartalmára vonatkozó konkrét cikkelyekkel fog­lalkoztak, a vita hasznos volt. Ám a nyugati hatalmak nagy igyekezetet fejtettek ki, hogy mielőbb meghiú­sítsák a békeszerződés kérdésének tárgyalását. Ha akadnak az USA-ban olyan té­nyezők, melyek Herter államtitkár közelmúltban tett nyilatkozatából ítélve úgy viselkednek, hogy nem értik meg, milyen jelentősége van a békeszerződésnek Németország egyesítésére nézve, akkor ennek oka világos. Nem akarják látni azt a po­zitívumot, melyet Németország egye­sítése érdekében a német békeszer­ződés megkötése jelentene, mivel­hogy nem is óhajtják Németország egyesítését. Az amerikai államtitkár kísérletei, hogy ennek ellenkezőjét bizonyítsa be, csak arra vallanak, hogy Nyugaton nemigen mondják meg az embereknek az igazságot a Németországban folytatott valódi po­litikáról és sok helyet szentelnek az üres propagandának, melyben keve­sen hisznek. A békeszerződés állandó elődá­zása már eléggé ártott Németország nemzeti egysége helyreállításának. Nem lehet kétséges, hogy ha további huzavona lesz a sorsa Németország békés rendezésének, az NDK és az Az utóbbi hetekben az értekezlet figyelme a második napirendi kér­désre, a berlini kérdésre összponto­sult. Nagyszabású konkrét vita fej­lődött ki s az értekezletet éppen e kérdés legélénkebb tárgyalása köz­ben szakították félbe. A szovjet fél mindenképpen meg akarta győzni a nyugati hatalmakat a Nyugat-Berlinben kialakult jelen­legi veszélyes helyzet megváltozta­tásának szükségességéről. Mindunta­lan hangsúlyoztuk, hogy a megszál­lási rendszer már régen elavult és hogy 14 évvel a háború befejezése után újból meg kell oldanunk Nyu­gat-Berlin kérdését. A nyugati hatalmak tényezői néha azt hangoztatják, hogy a Nyugat­Berlin-i megszállási rendszer ne tartson örökké, hanem csak Német­ország egyesítéséig. Ez azonban csak naiv emberek számára elfogadható ok. Az az állítás, hogy a nyugat­berlini megszállási rendszert egészen Németország egyesítéséig meg kell hagyni, a végtelenségig való elhúzá­sát jelenti, tekintettel a nyugati ha­talmak és az Adenauer-kormány po­litikájára, melyet ma a német egység kérdésében folytatnak. Van a problémának egy másik ol­dala is. Elég egy pillantást vetnünk a térképre, hogy megértsük: Nyugat­Berlin a NATO-hatalmak támaszpont­ja e szocialista állam kellős közepén, mint az aknamunka és provokáció táptalaja, az államok közötti veszé­Már a tény, hogy a genfi külügy­miniszteri értekezletet mindkét né­met állam képviselőinek részvételé­vel tartották, azt bizonyítja, hogy egyes NATO-országok legszélsősége­sebb köreinek mesterkedései ellenére is az a tudat, hogy elengedhetetle­nül fontos a nemzetközi feszültség­nek tárgyalás és kölcsönösen elfo­gadható megoldások keresése útján való enyhítése, fölébe kerekedik a levitézlett erőpolitikának. Mint isme­retes, a szovjet kormány egyike azoknak, akik úgy vélik, hogy már régen ideje felfrissíteni a hideghá­ború évei után a nemzetközi kapcso­latokban kialakult bizalmatlanság és ellenségeskedés áporodott légkörét és egyesíteni az államok béketörek­vését. NSZK fejlődési útjai egyre jobban eltávolodnak egymástól, Németország egyesítése pedig hovatovább kitoló­dik. Ezért nem nehéz eltalálni, mi kész­teti az USA egyes tényezőit arra, hogy átlátszó érvekkel operáljanak, melyekkel tagadni akarják azt, 'hogy milyen jelentősége van a békeszer­ződésnek Németország egyesítése szempontjából. Hisz ha beismernék, hogy a békeszerződésnek van jelen­tősége Németország megújhodása szempontjából, ez ugyanazt jelente­né, mintha elismernék, hogy a német kérdésben folytatott politikájuk, mely a valóságban elmélyíti Német­ország kettészakítottságát, tarthatat­lan. Magától értetődik, hogy a nyugati hatalmaknak a német békeszerződés megkötésével szemben elfoglalt ne­gatív álláspontja még nem jelenti azt, hogy a kérdés már kimerített­nek tekinthető. „Ügy véljük, hogy e feladat lejgobb megoldása a béke­szerződés megkötése lenne egy össz­német kormánnyal, vagy az egész Németországot képviselő más szerv­vel. Ha azonban nem sikerül ezen az alapon megkötni a békeszerződést, akkor a jelenleg fennálló két szu­verén német állammai kell azt meg­kötni. Abban az esetben, ha az ag­resszív és reakciós körök akadályoz­ni fogják a békeszerződés megköté­sét a két német állammal, nem marad más hátra, mint hogy aláírjuk a békeszerződést a Német Demokra­tikus Köztársasággal" - jelentette ki Hruscsov elvtárs múltkori beszé­dében. Amikor a szovjet kormány nyíltan kijelenti, hogy nem hagyhatja örök­ké nyitva a német békeszerződés kérdését, a nyugati hatalmak ténye­zői ezt fenyegetésnek próbálják fel­tűntetni. Ilyen állítást azonban alig­ha vehetünk komolyan. Hisz azok, akik ezt állítják, nem lehetnek any­nyira rabjai saját előítéleteiknek, hogy ne tudatosítsák: ez az egyedüli út, melyet a Szovjetunió követhet és amelyen kénytelen haladni, ha a nyugati hatalmak továbbra is akadá­lyozni fogják a háború és Németor­szág megszállása veszélyes marad­ványainak megszüntetésén végzett közös munkát. lyes súrlódások tűzfészke és az eu­rópai béke állandó potenciális ve­szélye. Igyekeztek bennünket meggyőzni arról, hogy a nyugat-berlini helyzet korántsem veszélyes. Arra hivatkoz­tak, hogy eddig még semmi borzal­mas dolog nem történt. De miért várjunk addig, amíg valami történik, — kérdeztük. Hisz ha kitör a vi­szály — ez pedig Nyugat-Berlin je­lenlegi helyzetében állandóan várható — késő lesz vitatkozni. Nem jobb most elhárítani ennek lehetőségét? Mivel a három nyagati hatalom makacsul megtagadta beleegyezését aiihoz, hogy az elavult nyugat-berlini megszállási-rendszert már most megszüntessük, a szovjet kormány a megegyezés érdekében röviddel a genfi értekezlet félbeszakítása előtt új javaslatokat terjesztett elő a ber­lini kérdésben. A szovjet kormány javasolta a nyugat-berlini rendelle­nes állapot fokozatos felszámolását, a békeszerződés és a Németország egyesítését szolgáló kérdések egyide­jű elintézését. Az új szovjet javaslatok feltétele­zik, hogy 3 négy hatalom — a Szov­jetunió, az USA. Anglia és Francia­ország — bizonyos időre ideiglenes egyezményt köt Nyugat-Berlinről. Ezzel a Nyugat-Berlin ideiglenes statútumára vonatkozó egyezmény a következő kérdéseket foglalná magá­ban: Á szovjet kormány - nehogy megszakadjanak a békeszerződés megkötésének előkészületei, s ugyan­akkor attól a szándéktól vezérelve, hogy igazi segítséget nyújtson a két német állam közeledésére — új ja­vaslataiban sikra szállt amellett, hogy a két német állam egyenlő ala­pon össznémet bizottságot alakítson az NDK és az NSZK képviselőiből. A bizottság feladata bővíteni és fej­leszteni a két német állam kapcso­latait, konkrét intézkedéseket kidol­gozni Németország egyesítésére, ugyanakkor megtárgyalni a német békeszerződés előkészítésével és megkötésével összefüggő kérdéseket Magától értetődik, hogy ha az NDK és az NSZK e bizottság keretén kí­vül is valamilyen más úton akarnak tárgyalásokat folytatni e kérdések­ről, ez az ö ügyük. Az együttműkö­dés bármilyen más, kölcsönösen el­fogadható formáját választhatják. A szovjet javaslatok feltételezik, hogy a négy nagyhatalom megegye­zése után bizonyos határidőt szab­nak Nyugat-Berlin ideiglenes statú­tumának érvényességére és az össz­német bizottság tevékenységére. E határidő megszabása elengedhe­tetlenül fontos, mivel lehetetlen a végsőkig elodázni Németország békés rendezését és meghagyni Nyugat­Berlin megszállási rendszerét. Ha nem tűznénk ki bizonyos ha­táridőt, melyen belül az össznémet bizottság teljesítené feladatait, nem voln a semmi kezesség rá, hogy az egvik fél ezt nem használja-e ki és nem látja-e szívesebben az egy helyben topogást, mint a komoly tárgyalást. Nyíltan megmondom: az NSZK kormányának Németország egyesítése és a békeszerződés kér­désében elfoglalt jelenlegi álláspontja teljesen igazolja aggodalmaink jo­gosságát. Mint az NSZK vezető té­nyezőinek beszédeiből kitűnik, Bonn egyáltalában nem óhajtja az elinté­zetlen nemzetközi problémák megol­dását, hanem folytatni akarja eddigi obstrukciós politikáját, mely Ade­nauer kancellárnak annyira szívügye. Megfeledkezhetünk-e erről a tény­ről? Persze hogy nem. A szovjet kormány azt javasolta, hogy a Nyugat-Berlin ideiglenes sta­tútumáról szóló egyezményt másféi évre kössük meg. Ennek leteltével véget érne az össznémet bizottság te­vékenysége. Ha a felek által kijelölt időn belül az össznémet bizottság keretében vagy más formában nem egyezik meg a két német állam Németország bé­kés rendezéséről és egyesítéséről, akkor az 1959. évi genfi külügymi­niszteri értekezleten" képviselt álla­mok újra visszatérhetnek Nyugat­Berlin kérdésének tárgyalásához. Ez a legutóbbi szovjet javaslat lé­nyege. Felmerülhet a kérdés, mi kész­tette a szovjet kormányt arra, hogy új javaslatokat tegyen a berlini kér­dés ideiglenes megoldására. A vá­lasz egyszerű: azt akarjuk, hogy a német kérdés kölcsönös megegyezés alapján oldódjék meg. Azt is akar­juk, hogy végre intézkedéseket te­gyenek, hogy közelebb hozzák a né­met békeszerződés megkötését. A szovjet kormány ezért bizonyos módosításokat eszközöl javaslataiban, hogy még jobban tekintetbe vegye az USA, Anglia és Franciaország kor­mányainak a genfi értekezleten ki­fejtett nézetét és hozzájáruljon az egyes felek álláspontjainak össze­egyeztetéséhez. ^ Különösen a legutóbbi szovjet ja­vaslatok egyik helytelen magyaráza­tára szeretném felhívni a figyelmet, mellyel Nyugaton gyakran találko­zunk és amelyet sajnos a nyugati hatalmak államférfiai is magukévá tesznek. Azt állítják, hogy a határ­idők szabása javaslatainkban állító­lag azt jelenti, hogy egy év eltelte után az USA-nak. Angliának és Fran­ciaországnak nyugat-berlini jogai automatikusan megszűnnek és hogy a Szovjetunió nyomban egyoldalú ak­ciókat kezd Nyugat-Berlinnel szem­ben. Miért merülnek fel ilyen nézetek? Tán az a tény, hogy a Szovjetunió az egyezményben megjelölt határidő letelte után — ha közben a össz­német bizottság nem ér el sikert te­vékenységében — új tárgyalásokat javasol Nyugat-Berlinről, nem ékes­szóló bizonyíték már magában is? Ha a nyugati hatalmak berlini jo­gai kérdésének egyoldalú megoldásá­ra gondolnánk, nem javasolnánk most, vagy nyomban a Nyugat-Ber­linről szóló ideiglenes egyezményben megjelölt határidő letelte után, hogy közösen dolgozzuk ki Nyugat-Berlin ideiglenes statútumát és oldjuk meg e statútum biztosítékainak és a négy­hatalmi felügyelöszerv megalakítá­sának kérdését. Nem javasolnánk, hogy újból kezdjük meg a berlini kérdés közös tárgyalását abban az esetben, ha az NDK és az NSZK az össznémet bizottságban nem egyez­ne meg. Azt sem felesleges megemlíteni, hogy amikor a Szovjetunió és az NDK küldöttségei a tárgyalások so­rán bejelentették, hogy kormányaik készek megvédeni Nyugat-Berlint minden külső beavatkozástól, e kér­dés többé nem érdekelte a nyugati minisztereket. Arról m%g hallani sem akartak, hogy az ENSZ is vegyen részt a garanciákban, noha az ENSZ szónoki emelvényén gyakran szóno­koltak e szervezet szerepéről. Mint látjuk, más dolog beszélni róla és más dolog tényleg elismerni az ENSZ tekintélyét. Mindebből kitűnik, hogy a valóság­ban nem a nyugat-berlini lakosság életmódjának megőrzése érdekli őket — mint ismeretes, a nyugat-berlini lakosság életmódját senki sem akar­ja megváltoztatni — viszont tovább­ra is meg akarják hagyni az idegen megszállást a városnak ebben a ré­szében. Ez a fontos számukra. Ä volt Hitler-ellenes koalíció politikájának két irányvonala Miért tartotta tehát jónak az ame­rikai államtitkár, hogy ismét előáll­jon azzal az állítással, hogy a Szov­jetunió állítólag Nyugat-Berlin „an­nexiójára" törekszik? Nincs más hát­ra, mint hogy feltételezzük, ennek a hidegháború fegyvertárából szárma­zó verziónak is aligha lehet más kül­detése, mint hogy megtévessze a nyugati országok közvéleményét. E módszerek azonban nem illenek az értekezlet napirendjén szereplő kér­dések megoldásának nyílt kezelésé­hez. Az USA, Anglia és Franciaország a berlini kérdés tárgyalásakor nagy érdeklődést tanúsítottak az iránt, hogy biztosítsák csapataik további nyugat-berlini tartózkodását. Tekin­tettel erre hajlandók voltunk meg­egyezni az USA, Anglia és Francia­ország csapatai jelképes létszámának nyugat-berlini tartózkodásáról. A nyugati hatalmak nagy jelentő­séget tulajdonítottak az amerikai, angol és francia katonai személyzet nyugat-berlini szabad közlekedése biztosításának. E kérdésben is kö­zeledtünk a nyugati hatalmak állás­pontjához, mivel kijelentettük, hogy egyetértünk Nyugat-Berlin és a külső világ összeköttetésének a je­lenlegi formában való ideiglenes fenntartásával és azzal, hogy ha az össznémet bizottság tevékenysége nem ér el pozitív eredményeket, visszatérünk e kérdés tárgyalásához. A Szovjetunió ily módon kedvez a nyugati hatalmak áláspontjának, bár hallgatással napirendre térnek fö­lötte. A nyugati hatalmak kormányai nem is tudnak rá mit válaszolni, mi­vel a valóságban nem az említett kérdések ésszerű megoldása, hanem Nyugat-Berlinnek — a nemzetközi feszültség állandc tűzfészkének még­hagyása érdekli őket. Ha a genfi értekezleten kialakult helyzetet értékeljük, meg l?ell emlí­tenünk, hogy a békeszerződés kérdé­seiről és a Nyugat-Berlinről folyta­tott vitában a Hitler-ellenes koalíció volt résztvevői Németország irányá­ban folytatott politikájának két irányvonala tükröződött vissza. Tegyünk-e pontot Európában a második világháborúra, biztosítsuk-e Németországnak független, békesze­rető, demokratikus fejlődését? A Szovjetunió pozitívan felel-e kérdés­re. Éppen ezért javasolja a német békeszerződés haladéktalan előkészí­tését és megkötését, ami a jelenlegi körülmények közepette azt jelenti, hogy a két német állammal kell meg­kötni a szerződést, s a béke és fe­szültség enyhítése érdekében így kell megoldani Nyugat-Berlin kér­dését. Más választ adnak a nyugati hatalmak. Mint látjuk, nekik jobban megfelel Né­metország mai helyzete, mivel kedvező fel­tételeket teremt arra, hogy Nyugat-Né­metország a NATO rakéta- és atomtámasz­pontjává váljék, Nyugat-Berlint pedig rá­kos daganattá teszi Németország és Európa testén. Helyénvaló megemlíteni, hogy a genfi külügyminiszteri értékezlet összehívásának előestéjén, sőt már a tárgyalások idején az USA kormánya újabb lépéseket tett számos NATO-ország, elsősorban az NSZK nukleá­ris- és rakétafelfegyverzésére. E tényben nem láthatunk mást, mint annak bizonyí­tékát, hogy ezek a kormányok nem annyi­ra az egyezmény elérésének és a nemzet­közi feszültség enyhítésének érdekeit, mint inkább a NATO vezérkarainak terveit tart­ják szem előtt. Nyugat-Berlinnel kapcsolatban az a fö kérdés, véget ér-e a városnak ebben a ré­szében még mindig tartó megszállási rend­szer, orvosolást nyer-e alapjában a berlini s így a németországi és európai helyzet. A Szovjetunió erre a kérdésre is világos választ ad. A nyugat-berlini elavult meg­szállási rendszabályok mielőbbi felszámo­lására törekszünk. Más választ adnak a nyugati hatalmak, A genfi értekezleten előterjesztett ja­vasolatalk egy célt követnek: minden áron megőrizni a nyugat-berlini megszállási rendszert és a megszállók kiváltságait. Ügj látszik, kevés volt nekik e városrész meg­szállásának 14 éve. Meddig akarják még meghosszabbítani? Ötven vagy száz évig? Mondják meg egyenesen. Ugyanakkor vála­szoljanak egy másik kérdésre is: hogyan lehet egyidejűleg kijelenteni, hogy komo­lyan törekednek a Szovjetunióval a berlini kérdésről folytatott tárgyalásra és ugyan­akkor kitartani a nyugat-berlini megszál­lási rendszer mellett. Egyik a másikat kizárja, A két német állam részvétele nélkül nem lehet tárgyalni a német kérdésről Nézzük most az össznémet bizottság megalakításának kérdését. Lényege rövide| abban van: üljenek-e a keleti és a nyugati németek egy asztalhoz, hogy közösen tár« gyaljanak a két német állam közeledésére teendő konkrét lépésekről és később Né­metország egységének teljes helyreállítá­sáról, dolgozzanak-e ki közös álláspontot a békeszerződés kérdésében, vagypedig s német nép elesik ettől a jogától. A Szovjetunió az első lehetőséget szor­galmazza, a nyugati hatalmak a másodikat Ha a genfi értekezlet lefolyásáról be­szélünk. nem hagyhatjuk figyelmen kívtlj az NSZK kormányának szerepét. Elég tény szolgál alapul, hogy meggyőződjünk róla, az NSZK kormánya azzal az utasítással küldte Genfbe küldöttségét, hogy minél több nehézséget idézzen elő a minisz­terek értekezletén és akadályozzon meg minden pozitív megoldást. Akárhogy igyek­szünk, egyetlen olyan nyilatkozatra sem tudjuk késztetni a küldöttséget, mely le­galább jelezné, hogy igyekeznek elősegíteni a napirenden szereplő kérdések elintézését Az NSZK vezető tényezői és különösen Adenauer kancellár nyiltan éreztetik, hogy a legnagyobb örömhír számukra az lenne, ha csődöt', mondanának a genfi tárgya­lások. Sajnálnunk kell, hogy a hidegháború megrögzött híveinek befolyása oly szem­betűnően megmutatkozik más tárgyalófe­leink, mégpedig elsősorban Franciaország és az USA kormányainak álláspontjába^. A Szovjetunió minden erőfeszítést megtesz a kölcsönösen elfogadható megoldásra Á genfi külügyminiszteri értekezlet az amerikai, angol és francia külügyminiszter kívánságára július 13-ig elnapolták. Ha azokról az okokról beszélünk, melyek a nyugati hatalmakat a genfi értekezlet 3 hetes szünetére tett javaslatukra késztet­ték, természetesen nem kereshetjük eze­ket az okokat a tárgyalások befolyásában. Ügy vélem, az USA, Anglia és Francia­ország kormányai már előbb beterveztek a szünetet és csak ürügyet kerestek be­jelentésére. Milyen következtetést vonhatunk le abból a tényből, hogy még eddig nem sikerült megegyezni a fontos kérdésekről, melyei: megvitatására a külügyminiszteri értekez­letet összehívták? A szovjet kormány úgy véli, hogy a következetetés csak ez lehet: a genfi értekezleten képviselt államoknak tovább keli törekedniök a megoldatlan nemzet­közi kérdések elintézésére. Nézetünk szerint vannak kiinduló pon­tok. melyek lehetővé teszkl, hogy remél­jük a genfi értekezlet pozitív befejezését, ha csak tárgyalófeleink nem akarnak egy helyben topogni és a hidegháború tovább­húzásának szempontjából tárgyalni. Ha vi­szont olyan törekvés nyilvánul meg, hogy a hidegháború lövészárkaiban torlaszolják el magukat, felmerül a kérdés, miért men­tek akkor a nyugati külügyminiszterek Genfbe? Bizonyos mértékben egyetértünk a genfi külügyminiszteri értekezlet és az ezt követő keleti és nyugati csúcstalálkozó távlatainak azzal az értékelésével, melyet Selvin Lloyd angol külügyminiszter június 24-iki alsóházi nyilatkozata tartalmazott, melyben a tárgyalások lehetséges sikeréről beszélt. Hinni szeretnők, hogy a nyugati hatal­mak kormányai arra használják ki a genfi értekezlet szünetét, hogy reálisabban ér­tékeljék a szovjet javaslatokat, hogy fel­adják a megegyezést megnehezítő irreális elképzeléseiket és megkezdjék a berlini légkört orvosló s a német kérdés békés rendezésének útját megnyitó egyezmények előkészítését. A szovjet kormány továbbra is minden erőfeszítést megtesz a genfi értekezleten tárgyalt kérdések kölcsönösen elfogadhat® megoldásának elérésére. A német békeszerződés kérdése Nyugat-Berlin kérdése Ü3 SZÓ í * 3.959. június 50,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom