Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-30 / 179. szám, kedd

A festői szépségű Garam-völgyben, ahol 15 évvel ezelőtt hós partizártegységek harcoltak a fasiszta betolakodók ellen, egy hatalmas alumíniumgyártó-üzem épült, a Žiar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés Üzeme. A Garam völgyében gyakori jelenség volt az, hogy a férfiak tömegesen elhagyták a falvakat, munkát kerestek a nagyvilágban. Ma ezreknek ad munkát ez a korszerű alumíniumgyár s a volt kistudású földmüvesemberekből nagy szakképzettséggel rendelkező kohászokat nevelt. Baloldali képünkön a Magyarországról érkezett bauxitot látjuk. A gyárudvar területén valóságos hegyeket képez. Középső felvételünkön a folyékony alumíniumot láthatjuk, amint nemes fémmé, jellegzetes formájú téglákká alakul. Harmadik képünk eoy futószalagot ábrázol, melyről minden másodpercben lepottyan a formált öntvény. (Foto ČTK) Nagyobb szorgalomra, frörülfoirintnhh gazdálkodásra lesz szükség A napokban a nagymegyeri járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság a falusi funkcionáriusokkal megbeszélést folytatott az új begyűjtési rendszerről, illetve az új egységes begyűjtési árakról. Kosztankó elvtársnak, a járási pártbizottság vezető titkárának beszámolóját a jelenlevők nagy figyelemmel hallgatták, majd élénk vita következett. Az új árak — járási átlagban — a szövetkezeteknek többmilliós többletjövedelmet biztosítanak. Ez annyit jelent, hogy a szövetkezetek a várható többletjövedelemAzt mondtuk, járási méretben az új begyűjtési árak érvénybeléptével a termelés múlt évi szintje mellett az eladott terményekért, illetve termékekért nagyobb összeget kapnak. Ez így igaz s lényeges növekedés a gyengébben gazdálkodó szövetkezeteknél mutatkozik majd meg azoknál, amelyek a még fennálló begyűjtési rendszer mellett nem tudták, vagy csak kis mértékben tudták elérni a kötelező beadáson felüli termékekért fizetett előnyös árakat. Lesznek azonban szövetkezetek, mint például a tanyi, amelynek közvetlen anyagi előnyöket nem jelentenek az egységes begyűjtési árak. Ahogyan a határozat is mondja: „Azok a szövetkezetek, amelyek aránytalanul részesedtek a magasabb felvásárlási árak nyújtotta előnyökben, vagy az aránytalanul alacsony kötelező beadás ellenében kapott nagy takarmánykiutalásokban, elég eszközökkel fognak ugyan rendelkezni az oszthatatlan alapok dotálására, de a munkaegységek díjazásának eddigi értékét és további emelkedést csakis a termelés színvonalának emelésével, nem utolsósorban a termelési költségek lényeges csökkentésével tudják biztosítani." A fennálló begyűjtési rendszer s a kettős árak bizonyos fokig elősegítették a termelés növekedését, de alig voltak hatással az önköltségek csökkentését szorgalmazó törekvésre. Ennek következménye volt, hogy az állam az 1954-es évhez viszonyítva 1958-ban a búzát, húst, tejet már meglehetősen magasabb áron vásárolta föl. Konkrétan a nagymegyeri járásban például az 1954 -1958-as évek között a kötelező beadásra adott sertéshúsmennyiség csak 35 százalékkal növekedett, ezzel szemben az állami felvásárlás keretében eladott hús több mint kétszeresére emelkedett. A tanyi szövetkezet például teljes mértékben kihasználta a kettős begyűjtési árak nyújtotta lehetőségeket, s az egész társadalom rovására a lehető legmagasabbra srófolta a munkaegységek értékét. Ezt a helytelenül megállapított beadási normák is elősegítették. A tanyiak egy-egy hektár föld után több mint 7 és félezer korona bruttó jövedelmet értek el. De hogyan? Ügy, hogy termékeik döntő részét állami felvásárlási árakon értékesítették. Termelésük, illetve beadásuk a következőképpen festett: A szövetkezetnek egy-egy hektár föld után kötelező beadásra elő volt írva 50 kg sertéshús, 32 kg marhahús, 150 liter tej és 432 kg szemestermény. A tanyiak azonban beadtak 119 kg sertéshúst, 82 kg marhahúst, 1154 liter tejet és 697 kg nemesterményt. Természetesen a kötelező beadás és a tényleges beadás közötti mennyiségért az állami felvásárlási árak biztosította összeget kapták. Ezek szerint a tanyiak beadási kötelezettsége 25—30 százalékkal magasabb lehetett volna, mint például az izsapi, vagy más nehezebb körülmények között gazdálkodó szövetkezeteké. Sőt — ahogyan már az előbb szó is volt róla — a tanyiak beadási normája egyes terményekből még a járási átlagnál is alacsonyabb volt. Szemesterményekből például a kötelező beadás járási méretben 455 kgban volt megállapítva, ezzel szemben a tanyi szövetkezetnek egy-egy hektár után csak 432 kg szemestermény volt előírva kötelező beadásra. Az, hogy a tanyi szövetkezet a termelésben magas színvonalat ért el, dicsérendő és elismerésre késztető. Ezt államunk is nagyra értékelte, amikor a szövetkezetnek magas állami kitüntetést adományozott. A jelenleg fennálló begyűjtési árak mellett azonban nem csökkennének, inkább növekednének a felvásárlási árak, ami egyáltalán nem szolgálná pártunknak a dolgozók életszínvonala állandó emelésére irányuló törekvését, ami mindenekelőtt az élelmiszerek árának leszállításában nyilvánulhat meg a leghatékonyabban. Az aránytalanul magas jövedelem a tanyi esetben vajmi kis mértékben szolgálta eddig a termelés további növekedését, illetve a termelés olcsóbbá tételét, mivel a jövedelem túlnyomó részét szétosztották a munkaegységekre, s így csupán a tagok személyes jólétének viszonylagosan túlzott, ugrásszerű emelkedését szolgálta. A túlzott jólét elégedetté tette a tagságot, s már anyagilag kevésbé voltak érdekeltté téve a termelés növelésében, illetve az ijnköltsécj bői megszilárdíthatják a közös gazdálkodás alapjait, vagyis az oszthatatlan alapot a kívánt szintre emelhetik, ami a további fejlődésnek, a gazdálkodás belterjesebbé tételének nélkülözhetetlen követelménye. Az új begyűjtési áraknak mindenekelőtt a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltségét kell az eddiginél nagyobb mértékben felkeltenie a termelés növelése, illetve a termelés olcsóbbá tétele érdekében. A mezőgazdasági adó új rendszere pedig mindenekelőtt a közös alapok bővítésére irányítja a szövetkezeti tagok figyelmét. csökkentésében. Az oszthatatlan alapot például csupán 8 százalékkal dotálták. A kulturális forradalom kibontakozásáról náluk beszélni sem lehet. Mezőgazdasági szakiskolába sem küldtek egyetlen egy szövetkezeti tagot sem. Egyszóval minden olyan dolgot mellőztek, ami a szövetkezet további, nagyobb arányú fejlődését elősegítette volna. Az új begyűjtési árak s az új mezőgazdasági adó azonban megköveteli a tanyiaktól, hogy ha a munkaegységek eddigi értékét meg akarják tartani, a jövőben nagyobb gondot kell fordítaniok az eddig még kihasználatlan tartalékok feltárására, s a termelés növekedése mellett lényegesen csökkenteniük kell a termelési költségeket. Az új mezőgazdasági adó pedig arra serkenti majd a szövetkezeti tagokat, hogy bevételüknek az eddiginél jóval magasabb százalékát, legalább 12 százalékát juttassák az oszthatatlan alapba, mert így a járási nemzeti bizottság adókedvezményt nyújt a szövetkezetnek. A tanyi szövetkezeteseknek tehát a jövőben körültekintőbb gazdálkodást kell folytatniok, ha azt akarják, hogy személyes jövedelmük az eddigi szinten maradjon. Ezt kell tenniök a járás többi szövetkezeteinek is, ha jobb életet, nagyobb jövedelmet akarnak, Az állam a begyűjtési árakban a gyengébben gazdálkodó szövetkezetek számára is lehetővé tette, hogy az erősebb szövetkezetek színvonalára emelkedjenek. A határozat azonban a szövetkezetek legnagyobb aktivitását, szorgalmát tételezi fel. Szarka István 500 fajta új gépet kap a mezőgazdaság a harmadik ötéves tervben Olomoucban az Agrostroj Praha nemzeti vállalat a napokban műszakigazdasági konferenciát tartott. A vállalat már másodszor tartja ilyen jellegű konferenciáját. A mezőgazdasági gépek gyártói és az eladási szervezetek képviselői két napig tanácskoznak a minisztériumok, a kerületi nemzeti vállalatok, a kísérleti intézetek és a mezőgazdasági üzemek képviselőivel arról, hogyan járulnak hozzá a mezőgazdasági termeléshez szükséges tökéletes gépesítőeszközök és pótalkatrészek ellátásához. Az Agrostroj nemzeti vállalat műszaki kereskedelmi központjai, amelyeket eddig már 40 járásban megszerveztek, raktáraikban átlagosan 2000 féle pótalkatrészt tartanak, amelyekkel ellátják a szövetkezeteket, az állami gazdaságokat és a traktorállomásokat. Jelenleg további ilyen jellegű központokat szerveznek. A harmadik ötéves tervben a gépesítőeszközök értéke jelentősen megnövekszik. Míg eddig a mezőgazdasági dolgozóknak körülbelül 120 fajta gép áll rendelkezésükre, 1965-ig már több mint 500 fajta gépi felszerelésük lesz. Az új gépeket előkészület alapján gyártják majd a szükséglet szerint. A konferencián nagy figyelmet szenteltek az idei aratásnak is. Az Agrotechna nemzeti vállalat valamennyi fióküzeme műszaki ellátási szolgálatot szervez, ahol a gépesítőeszközök kisebb és középszerű javításait végzik majd el. Ezeket a központokat szerelőberendezéssel és a szokásos karbantartőműhelyekkel is ellátják. A műszaki-gazdasági konferencia résztvevői, akik hazánk valamennyi kerületéből Olomoucban jöttek öszsze értekezletükre, egyidejűleg mega mezőgazdasági üzemek követeimé- j nézték a legkorszerűbb mezőgazdanyeinek megfelelően a leggondosabb | sági gépekről vetített filmet is. £::S;;H«Si";i:aaSHSž5l!!!:SSn::HM a napi súlygyarapodás darabonként egy kiló •

Elkészült annak idején — január l-e után az általános állatösszeírás, amelyből különösen a sertésállomány érdekelte a járás vezetőit és a járási nemzeti bizottság begyűjtési osztályát. Érthető, hiszen já^P rásunk tavaly éppen a sertéshúst nem adta be. A január l-e utáni összeírás nagyon jó eredményekkel biztatott a jövőt illetően. Sertés annyi volt, hogy a tervet különösebb nehézségek nélkül minden hónapban teljesítenünk kellene. A helyzet másképpen alakult. Míg az első negyedévben — januárban, februárban és márciusban a feladatokat valóban teljesítettük is, a második negyedévben már hiányok mutatkoznak. Ügy tűnik, hogy kevés a sertés, de talán még inkább az, hogy kevés a 100 kilós sertés. Amikor az okát vizsgáltuk, rövidesen rájöttünk arra, hogy malacok, süldők vannak szép számmal majd minden szövetkezetben — sajnos nagyon csekély a napi súlygyarapodás és így túlságosan hosszú időbe telik a sertéseket 100 kilóra hizlalni. Valóban, egyes szövetkezetek naponként és darabonként csak 0,25, 035, 0,40 kilós súlygyarapodást értek el. A szövetkezetek vezetői különösen arra hivatkoztak, hogy egyrészt nincsen megfelelő mennyiségű szemestakarmányuk, másrészt pedig arra, hogy a szemestakarmányozás nagyon egyoldalú és ezt a sertések megúnják. Amikor búzadara volt kiutalva, akkor állandóan búzadarát kaptak, amikor kukorica, akkor csakis kukoricát. Tehát változtatni kellett a takarmány adagolásán és összeállításán úgy, hogy minden oldalról megfeleljen. De sok hiba volt az etetésben is. Sok szövetkezet nem kereste az újmódú sertéshizlalást, féltek az újításoktól, nehezen adták rá fejüket valami újra és kitartották a régi — habár nem is bevált — de megszokott mellett. Most azonban már azt írhatom, hogy mindkét részről, mindkét dolog járásunkban sikeresen megoldódott. Mint mindig, most is a kenyheci EFSZ volt a kezdeményező. Ez a szövetkezet, amelyet Tóth Imre, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője vezet — mondhatjuk — járásunkabn minden téren a legjobb szövetkezet. A sertéshízlalás terén ők voltak az elsők, akik saját kezdeményezésükből minden különösebb előkészület nélkül áttértek a száraz hizlalásra. A száraz hizlalást azt hiszem nem kell különösebben bemutatni. Persze, nem az egész állománnyal, csupán ötven sertéssel kezdték. Az eddigi istállókba egyszerűen tárolót készítettek a száraztakarmánynak, amelyekbe négy-öt mázsa fér bele. Egyegy tárolóból 2u—25 sertés eszik. Ez a kezdeményezésük nagyon jól sikerült. Ma már arról számolhatok be, hogy ez a szövetkezet kizárólag szárazon hizlalja a sertéseit. Most is nem kevesebb, mint 180 sertés van a hizlaldában, amelyet ezzel a módszerrel csupán egy sertésetetö gondoz és nem is kerül különösebb nehézségébe a sertéseket tisztán tartani. Megszüntettek tehát két munkahelyet, ahonnan az emberek bekapcsolódhatnak oda, ahol éppen munkaerő kell. Az eredmény azonban nemcsak munkaerőmegtakaritás. Más egyéb is. Az is, hogy elérték a napi 0,75 kilós súlygyarapodást, ma pedig a súlygyarapodás már darabonként napi 1 kiló. Kenyhecen a ma még 40 kilós süldő augusztus közepe táján inint 100 kilós sertés kerül a vágóhídra. Kenyhec példája nyomán most már a lapispataki, a rozgonyi EFSZ és mások is áttértek a száraz hizlalásra. Reméljük, hogy járásunk szövetkezetei rövidesen ezzel a módszerrel gyorsítják meg a sertéshizlalási, hogy a tervet teljesíthessük. IVÁN SÁNDOR, Kassa Kisegítő brigád az EFSZ-ben A párkányi vasútállomás alkalmazottai brigádmunkán vettek részt a kőhídgyarmati EFSZ-ben. A legnagyobb odaadással végezték a here összehordását és segítettek, a kazalozásnál. A brigádmunkában részt vett vasúti alkalmazottak kimagasló teljesítményt nyújtottak és fáradságot nem ismerve példaképül szolgáltak a többi üzem brlgádosainak is. E brigádban részt vettek: Novodomský György, Kanyka László, Bathó Gyula, Ján Šťastný, Hlóska János és Sunyi László vasúti dolgozók a párkányi állomásról. A kőhídgyarmati EFSZ vezetősége ez úton mond köszönetet az állomás vezetőségének, hogy olyan szorgalmas dolgozókat küldtek brigádmunkára KARA MARTON, az EFSZ elnöke Aratásra készen A nagykeszi szövetkezetben élénk munka folyik. Az einök, agronőmus és a csoportvezetők számolnak. Az idei aratást és cséplést készítik elő. A gabonaneműeket határidő előtt akarják betakarítani. Nem feledkeznek meg a gabona szárításáról sem. Már előre kitakarítják azokat a helyiségeket, amelyekben a gabonát fogják szárítani. Amint a szövetkezet elnöke elmondotta, a szövetkezet jó tapasztalatokat szerzett a saját gépeik felhasználásával. Tavasszal egy egész brigádközpontot vásároltak meg a GTÁ-tól. A saját gépek tették lehetővé, hogy a tavaszi munkákat koráji be tudták fejezni. Mint a traktorosbrigád központjában megtudtam a brigád vezetőjétől, a gépeket már elő is készítették az aratásra. Elegendő géppel várja a nagykeszi szövetkezet az idei aratást. Czita Béla, Nagykeszi

J Hol vannak a fiatalok : rsi ne ismerné Bőst?! Mindennap hallhatjuk még a rádióban a vízjelzőszolgálat jelentését, hogy a Duna Bősnél árad, vagy apad. Árad és javul a munka bősi szövetkezetben is, amitóta az irányítás az új vezetőség kezébe került. Ma a vezetőségben olyan emberek vannak, akikben van akarat és erő. így aztán a tagság is jobban dolgozik, nagyobb a munkakedv. Már nem él bennük a félelem, hogy a hónap elmúlik és a munkaegység értéke nem lesz kifizetve. A határban már hajnali órákban megkezdik a kukorica-, burgonya-, répakapálást. 5 órakor kezdődik a munka az istállókban, este folytatódik a határban. Az állattenyésztésben is erős javulás tapasztalható, javul az állatállomány is. A szövetkezet elnöke még márciusban bírálta Gróf Magda sertésetetőt, mivel azok a sertések, amelyeket ő gondozott, a legrosszabbak voltak. Nézzük meg őket ma. A sertések olyan szépek, hogy nem lehet megkülönböztetni azoktól, amelyeket Patasi Zoltán és Bíró Jenő gondoznak. Ma már az autó- és gépjavítóműhelyben is jobban igyekeznek. A cséplőgépeket, motorokat, elevátorokat és más gazdasági gépeket határidőre megjavították, elkészítették. A műhelyben a Jandura-testvérek, Flóri bácsi, Egri é Gottlieb jól dolgoznak, a szakemberek vezetésével érdemleges munkát végeznek. Pár napja még a helyi nemzeti bizottság tagjai is meg a szövetkezet elnöke is ott voltak a sertésólak rerylbetevésénél. A munka 230 órát vett igénybe. Azáltal, hogy megvolt a segítség, körülbelül 50 000 koronát megtakarítottunk, ugyanis ennyibe került volna egy új sertésól felépítése. A javulást nem lehet valami csodának tekinteni, kizárólag a szövetkezetesek szorgalmas munkájának. Ami igen hiányolható, a tagság sorában alig látni fiatalabbakat 50 évesnél. tj ol vannak a fiatalok ? Nincs n kedvük meggyorsítani a bősi szövetkezet fejlődését? Keveslik az anyagiakat? A 400 bősi szövetkezetes elégedett a jövedelmével, ha nem is olyan sok az. Bizakodnak, hogy az év végén még részesedést is kapnak. POLDAUE JÁNOS, Bős AZ ÜJ MÓDSZER BEVEZETÉSÉVEL ELÉRTÉK: ÜJ SZÖ 5 * 1959. j

.jflWäf! 8S,