Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-04 / 153. szám, csütörtök

A Szovjetunió autóipara a hétéves tervben Az ismert svájci „Automobilrevű" legutóbbi számában foglalkozik a Szovjetunió autóiparvával a hétéves tervben: „A Szovjetunió hétéves tervében az autóipart is szakosították." Az autógyárakban a melléküzemeket megszüntették s új gyártási programot írtak elő. így a moszkvai Lihacsev Üzemben az autóbusz, robogó és kerékpárgyártást beszüntették s helyébe kiterjesztették és szakosították a teherkocsik és ZIL Grand Luxe személykocsi gyártását. A gorkiji autógyárban, amelyeket teljesen átépítettek és megnagyobbították, 5400 új gépet szerelnek fel. Híz A Rzeszovszki vajdaságban Tarnobrzeg és Piaseczna mellett kénbányákat és kénfeldolgozó kombinátot építenek. Az építkezésben Csehszlovákia hitellel és gépberendezés szállításával vesz részt. A lengyelországi ként a legközelebbi években vegyiiparunknak is szállítani főgják. A falvak városokká nőnek Moszkva (ČTK) — Ez idén Ukrajnában számos falut városi jellegű településsé bövítenek ki. A TASZSZ tudósítói az Ukrán SZSZK mezőgazdasági minisztériumában nyert értesülések alapján közlik, hogy Kcaverovka telepen Kijev közelében Í50 korszerű lakóházat építenek. A telep közepén kulturális otthon, iskolák, szállodák, stb. épülnek. Előre elkészített tervek alapján hasonló építkezések folynak más ukrán telepeken és falvakon. Így a jövS hétéves terv folyamán az ukrán kolhozokban több mint 1 millió 800 ezer házat építenek a kolhoztagok számára. Ä bolgár szövetkezeti tagok sikerei Szófia (ČTK) - A Bolgár Népköztársaság mező- és erdőgazdálkodásügyi minisztere június 2-án közölte, hogy a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának novemberi határozatával kitűzött azon feladatot, hogy 1959. június l-ig 150 ezer hektárral bővítsék az öntözött földterületet — túlteljesítették. Június l-ig befejezték 700 kis duzzasztógát és 600 öntözőállomás építését és 10 ezer kilométer hosszúságú csatornát mélyítettek el, amellyel további 153138 hektárnyi földet öntöznek. Mesterséges tenger az Altáj vidékén Moszkva (ČTK) — Az Irtis folyó mellett épülő buhtarmini vízierömű építői megkezdték annak a hatalmas víztárolónak előkészítését a megtöltésre, amely a világ legnagyobb mesterséges tengerei közé fog tartozni. Kiterjedése 5500 négyzetkilométer és tartalma 53 milliárd köbméter víz lesz. Ennek a víztárolónak nagy befolyása lesz a környező területek gazdaságára. Lehetővé teszi hatalmas területek helyes öntözését, amely területeken jelenleg csak kevés nedvességet igénylő növényzetet termesztenek. Ez a mesterséges tenger egyúttal jelentős mennyiségű halat szolgáltat majd, amelynek mennyisége évente egynegyedmillió métermázsát fog kitenni. A buhtarmini tenger partjain állami támogatással a parasztok számára mintegy 50 új telepet építenek. Csöbörből - vödörbe AZ IRÄNI SAH egy hónapig utazott Nyugat-Európában. Ellátogatott Angliába, Dániába, Hollandiába és Franciaországba. Noha nem egy nyugat-európai lap „menyasszonykeresésnek" tüntette fel a sah útját (köztudomású, hogy elvált), a valóságban a sah Irán jelenlegi belső helyzetével szorosan összefüggő fontos tárgyalásokat folytatott. AZ IRÄNI kormányrendszer fő védnöke — az USA sajtója is már nyíltan ír Irán fokozodó belpolitikai válságáról. És éppen a sah európai útjával összefüggésben ír róla. Többek között a New York Times is ezt írja: „Iránban készen állanak a rendszer megdöntésére vágyó személyek. Például a hatalmas Kazsgajtörzs. Száműzetésben élő vezetői igyekeznek nemzeti frontot teremteni a Bachtiar-törzzsel. További szövetségeseik a déli törzsek... Ezenkívül egyes elégedetlen földbirtokosokra és főként a Dél-nyugat-Iránban élő elégedetlen kurdokra számítanak. E szövetségnek semmi közé az oroszokhoz, vagy ideológiájukhoz". A nyugat-berlini lapok, sőt egyes teheráni napilapok is felfigyelnek az iráni félhűbéri rendszer szemmellátható belső bomlására. Irán, miután 1951-ig az angolok uralták, jelenleg teljesen amerikai ellenőrzés alatt áll. A kormányszervekben, a hadseregben, sőt még a sah udvarában is nyüzsögnek az amerikai tanácsadók. A márciusban kötött kétoldalú katonai szerződés után, mely gyakorlatilag korlátlan megbízást ad az Egyesült Államoknak, hogy beavatkozzék Irán belügyeibe, s hogy ezt a „bárminő agresszió" — melynek a belső zavargás is minősíthető, - elleni segítség leple alatt tehesse, még jobban fokozódott az amerikai befolyás. Ennek ellenére azonban az amerikaiak' nem táplálnak illúziókat iráni helyzetükről. Egyre gyakoribb jele látható annak, hogy iraki tapasztalataik után reálisabban ítélik meg iráni pozícióikat. A sah engedékenysége még megfelelel Washingtonnak, de rendszerének belső gyengesége már nem. Az USA fél teljesen a sahra támaszkodni, A VDK a laoszi helyzet megoldását követeli Hanoi (ČTK) - Fam Van Dongh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke hétfőn jegyzéket intézett Gromiko szovjet külügyminiszterhez az Indokínáról tárgyaló 1954. évi genfi értekezlet elnökéhez és a jegyzékben tájékoztatta a jelenlegi laoszi helyzetről. Közölte, hogy a laoszi helyzet az utóbbi napokban egyre feszültebb és a királyi hadsereg csapatai a VDK határainak közelében folytatják támadásaikat a Pathet Lao-i második zászlóalj ellen. Fam Van Dongh kéri, hogy mielőbb döntsenek a laoszi nemzetközi felügyelő és ellenőrző bizottság tevékenységének felújításáról, mert megkövetelik a genfi egyezmények végrehajtásának és az indokínai béke megőrzésének érdekei. Fam Van Dongh hasonló jegyzéket juttatott el Lloyd angol külügyminiszterhez. Az egyik vietnami lap hírmagyarázója cikkében kifejti, hogy Vietnam népe és kormánya tudatosítja a laoszi reakciós elemek kormányának tevékenységéből' következő veszélyt és ezért kész védelmezni hazája biztonságát és békés alkotőművét. Fam Van Dongh, a VDK miniszterelnöke kedden további táviratot küldött Szananikone laoszi miniszterelnöknek, s (megállapítja, hogy kérdéseire egyáltalán nem kapott kielégítő „magyarázatokat"* ®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® OJ SZOVJET NEPKOCSL A szovjet autóipar újdonsága egy új kiskocsi. Az első prototípus már elkészült. Terv szerint rövidesen a piacra kerül. A gyártást úgy fokozzák, hogy 1965-ig 10 000 kocsit fognak gyártani. Az új népkocsi iránt a Szovjetunióban rendkívül nagy az érdeklődés. A kocsi kétajtós és négyüléses, farmotorja 650 ccm, s az egész kocsi súlya csypán 600 kg. kp Betondúcofás a romániai bányákban __ Bukarest (ČTK) - Az utóbbi Időben a romániai szénbányákban gyorsan terjed a bányafolyosók betonformatéglákkal való kidúcolása. Ezt a módszert már évekkel ezelőtt alkalmazták, azonban költséges volta miatt lemondtak róla. Most ismét alkalmazzák. Ez év kezdetén ily módon mintegy 10 ezer méter bányafolyosót ducoltak ki főképpen a lignit-bányákban, amely 7—8 ezer köbméter jő minőségű fa megtakarítását jelenti. Lengyelország kénkészletével a második helyet foglalja el a világon Varsó (ČTK) — A lengyelországi Rzeszovszki vajdaságban a közelmúltban hatalmas kénlelőhelyre bukkantak és ezzel Lengyelország e tekintetben a világon a második helyre került. Ezen értékes nyersanyag készleteit 95 millió tonna tiszta kénre becsülik. Ä Szovjetunióban egyre terjed a kommunista munka brigádja címért indult mozgalom, mely valamennyi komszomolista szIvUgye lett. A moszkvai Kalinyin Szövőgyárban Klavgyija Grafszkaja brigádjának tagjai nagy súlyt helyeznek önképzésükre. A képen Raja Taraszova a Lenin Könyvtárban tanulás közben. (Foto: L. Portyer — TASZSZ.) 1? nehogy úgy járjon Iránban, mint tavaly az angolok Irakban. Az 1958 tavaszán egy kormányellenes összeesküvésre tett és leleplezett kísérlet, melyben jelentős szerepet játszott Irán washingtoni nagykövete, már akkor megmutatta az amerikaiak arra irányuló cselszövéseit, hogy ki akarják cserélni teheráni bábjaikat, s kevésbé diszkreditált garnitúrával akarják pótolni, mint ez Pakisztánban és Thaiföldön tavaly megtörtént. A letartóztatott összeesküvőket (túlnyomóan magasrangú katonatiszteket és diplomatákat), rövidesen szabadlábra helyezték és ezek tovább tevékenykednek az állam apparátusban. Kétségtelen, hogy Washington biztosította büntetlenségüket. A sah rendszerének megbízhatóságával szemben megnyilvánuló amerikai bizalmatlanság az oka Teherán és Washington egyenetlenségének, amit a kétoldalú katonai egyezmény megkötése sem tudott áthidalni. Az iráni diktátor jól tudja, hogy az egyezmény egyoldalúan az USA-nak kedvez és kiszolgáltatja őt az amerikaiak kénye-kedvének. Ezért kezdett „széleskörű diplomáciai manőverezést", mint erre a nyugatnémet sajtó is felfigyelt. Bejárta Európát, hogy a másik oldalról az amerikai monopóliumok iráni vetélytársai, elsősorban Anglia és Franciaország támogatásának megnyerésével támassza alá ingadozó trónját. „Egy Nagy-Britanniával kötendő titkos szerződésről tárgyalt, mely szavatolná a sah rendszerének biztonságát", — közölte a Daily Herald angol lap. „Irán készségét fejezte ki, hogy további iraki fejleményektől tartva növeli Angliába irányuló kőolajszállítmányait." A sah készségét fejezte ki, hogy beleegyeznék: fokozatosan ismét brit támaszponttá változtassák Iránt, olyanná, amilyen régebben Irak volt. Az angol töke ily módon további kezességhez jutna iráni beruházásainak biztosítására. A sah dániai, hollandiai és franciaországi látogatása alkalmával is további beruházók érdeklődését akarta Iránra vonni. A sah megkísérelte elnyerni ama követelésének támogatássát is, hogy a nemzetközi kőolajkonzorcium növelje az iráni kőolaj át-: vételét (az angol, holland és francia kőolajmonopóliumok a konzorciumban többségben vannak az amerikaiakkal szemben), s Ily módon kárpótolja az iráni államkincstár anyagi veszteségét, melyet a nyersolaj világpiaci árának nemrég bekövetkezett zuhanása következtében szenvedett el. Az iráni sah mindig kitűnő szakember volt, amikor árúba bocsátotta országát az Atlanti-óceán mindkét partján élő imperialistáknak. Az iráni kőolajmezők és az ország stratégiai helyzete csábítja őket. Eddig sikerült váltakozva elnyernie a nyugat-európai és az amerikai imperialisták kegyét, s ugyanakkor mindkettőt azzal tartotta sakkban, hogy az afgánok példáját követve közelednék a Szovjetunióhoz. A sah most ugyanazokkal a módszerekkel akarja kiütni a nyeregből az amerikaiakat, melyeket 1953-ban az angolok ellen alkalmazott, hogy kedvezőbb kapcsolatokat kényszerítsen ki Washington és az uralkodóház között. Komolyan kétségbevonhatjuk a sah manőverezésének sikerét, mert ez az út csöbörböl-vödörbe vezet. A. V. Abban az időben amikor Genfben a külügyminiszterek tárgyalnak N. Sz. Hruscsov a szovjet párt- és kormányküldöttség élén Albániába látogatott. A különféle alkalmakkor az albán dolgozókhoz intézett beszédeiben még nagyobb segítséget ígért Albánia népének a szocializmus építésében. Ugyanakkor természetesen foglalkozott a nemzetközi helyzettel is. E megnyilatkozásaiban két kérdés dominált: a genfi tárgyalások és a Balkán félsziget békéje. A német kérdéssel kapcsolatban Hruscsov elvtárs újból leszögezte, hogy abban az esetben, ha nem kerülne sor megegyezésre a Németországgal kötendő békeszerződés kérdésében, a Szovjetunió a béke megszilárdítása érdekében békeszerződést írhat alá az NDK-val s így várakozó álláspontra helyezkedne abban a tekintetben, míg Nyugat-Németországban és a többi tőkés országban olyan erők veszik kezükbe a politikai irányítást, amelyek szükségesnek tartják ugyanezt megtenni. Hruscsov elvtárs határozott, de nyugodt szavaiból szinte sugárzik a Szovjetunió ereje. Az erőnek ez a biztos tudata többek között abből ered, hogy a szovjet politika a történelmi fejlődés reális értékeléséből fakad és csak azoknak a kérdéseknek megoldását javasolja, amelyek a megoldásra már érettek. Ezért sikeres a szovjet politika, ezért támogatják oly széles tömegek az egész világon. Hruscsov elvtárs először Korcsán, majd pedig később, a szovjetalbán közös nyilatkozat aláírása alkalmával mondott beszédében ismételten felhívta a figyelmet a feszültség fokozódására a Balkán félszigeten. Ennek fő oka abban rejlik, hogy Olaszország kormánya megengedte az USÁ-nak, hogy rakétatámaszpontokat létesítsen területén és hasonló cáJokat követ Görögország is. Az albán-szovjet tárgyalásokat világszerte rendkívüli érdeklődés kísérte. Ismét bebizonyosodott a Szovjetunió őszinte szándéka arra, hogy a világnak e részében is megvesse a tartós béke szilárd alapjait. Erről tanúskodik a Hruscsov elvtárs által előadott szovjet kezdeményező javaslat, mely szerint az egész Balkán félsziget és az Adriai tenger térsége atomfegyvermentes, a béke övezetévé válna és e területen megtiltanák rakétatámaszpontok építését. Hruscsov elvtárs világosan rámutatott, hogy Albánia a szocializmus előretolt bástyája a Földközi-tenger térségében és ha valaki megtámadni merészelné, akkor a szocialista tábor országaival gyűlne meg a baja. Nagyfontosságú Hruscsov fivltársnak az a kijelentése is, amellyel támogatta Chivu Stoica román miniszterelnök javaslatát a balkáni országok kormányfői értekezletének öszszehívására, amely azután megtárgyalná a balkáni békeövezet megteremtésére tett javaslatot és ezáltal elősegíteni a feszültség enyhítését. A szovjet-albán közös nyilatkozat nyomatékosan leszögezi, hogy ha a balkáni térség országai nem engednék, hogy területükön atomtámaszpontokat létesítsenek, ezzel nagy mértékben hozzájárulnának ahhoz, hogy a Balkán a béke és nyugalom övezetévé váljék. A rakétatámaszpontok kérdésével kapcsolatban nagy figyelmet keltett Hruscsov elvtársnak az a kijelentése, hogy az Olaszországban létesülő amerikai rakétatámaszpontok kizárólag támadó célokat szolgálnak és ezért ebből a tényből a szovjet kormány levonja a szükséges következtetéseket. Ha pedig Görögország, Olaszországot követve, erre a veszélyes útra lép, a Szovjetunió és Albánia kormánya kénytelen lesz megegyezni albániai rakétatámaszpontok létesítésében. Ezek a komoly figyelmeztető szavak nem tévesztették hatásukat, amint ez már az első visszhangból látható. A józanabb görög burzsoá politikusok — mint pl. Venizelosz és Markezenisz — azt javasolták, hogy a balkáni államok kössenek kölcsönös egyezményt, miszerint területükön nem építenek rakétakilövő állomásokat. Ez az az út, amelyen a görög kormánynak haladnia kell, ha nem akar veszélyes háborús konfliktus előidézője lenni, mert e józan görög politikusok nézete összhangban áll Hruscsov elvtársnak a Balkán félszigeten létesítendő békés övezetre tett javaslatával. Á genfi tárgyalások 'második szakaszát — ha lehet beszélni egyáltalán ilyen szakaszokról — az jellemzi, hogy a nyílt plénumbeli tárgyalások rendszeréről — nyugati kívánságra — áttértek a zártkörű megbeszélésekre is.' Bár a Szovjetunió elvileg ellenzi a titkos diplomácia módszereit, a függő világpolitikai kérdések rendezését annyira fontosnak tartja, hogy hajlandó átmenetileg elfogadni az ilyen tárgyalási módot is. Ezek közé a zártkörű, csak a külügyminiszterek személyére korlátozódó megbeszélések közé tartozott a .repülő konkláve" is, ahogyan a Dulles temetéséről visszatérő külügyminiszterek megbeszélését az Atlantióceán felett repülő gépen elnevezték. A nyugati sajtó egyelőre még csak találgatásokra szorul ezeknek a megbeszéléseknek a tényleges tárgya, esetleges konkrét 'eredményei felett, így — nyilván elsősorban üzleti okokból, de esetleg azért is, hogy csalódást keltsen a nyugati közvéleményben — egyik nap túlzottan optimista, a másik nap túlzottan pesszimista híreket bocsát világgá a zártkörű tárgyalások eredményeiről. Annyi azonban bizonyos, hogy a genfi nyílt és zártkörű tárgyalásokon egyaránt a francia külügyminiszter játssza „a Fekete Péter szerepét". Már a genfi tárgyalások megkezdése előtt de Gaulle külügyminisztere és szócsöve, a párizsi sajtó legreakciósabb része egyaránt borúlátó híreket terjesztett. A tárgyalások folyamán, amint valamelyes lehetőség nyílt, rendszerint a szovjet és az angol külügyminiszter kezdeményezésére bizonyos részmogegyezések létesítésére, mindig Couve de Murville volt az, aki tiltakozott „a Nyugat bárminemű engedékenysége" ellen. Amióta de Gaulle és Adenauer ismételten találkoztak és a Vatikán hathatós bábáskodása mellett francia-nyugatnémet együttműködést létesítettek, egyre áldatlanabbul hat ki a világpolitikára ez a különös politikai frigy. Mondanunk sem kell, hogy a nagy monopóliumok e két országban versenyharcban állanak egymással. így nehezen érthető első pillantásra, hogyan valósíthatnak meg politikai exponenseik, de Gaulle és Adenauer, ha ideig óriáig is, de mégis csak bizonyos politikai együttműködést. A dolog magyarázata az, hogy de Gaulle rendszerének feltétlen szüksége van a nyugatnémet kölcsönökre, különben az ötéves algériai háború anyagi terhét nyögő ország qazdasági és pénzügyi helyzete öszszeomlana. Másrészt a francia monopóliumok arra spekulálnak, sikerül-e nekik megszerezniök a némel tőke befektetéseit észak-afrika gyarmataikon, miután azt előnyösebbnek látják, mint a túl hatalma: amerikai tőke terjeszkedését ezen i területen. Érdekes módon azonban Adenauerék szívesen fogadják a francia külügyminisztert, mint genfi prókátorukat, de nagyfokú tartózkodással kezelik a német beruházási terveke Észak-Afrikában. Nyilvánvalóan látják, hogy a francia impérium éve Észak-Afrikában meg vannak számlálva és ez a terület nem alkalma: hosszúlejáratú gyarmati befektetései eszközlésére. Egyelőre azonban - a legszé Iesebb körű francia közvélemény cso dálkozására, sőt megdöbbenésére de Gaulle külügyminisztere vállalj; Genfben a leghálátlanabb szerepet Bonn háborús politikájának támoga tását azáltal, hogy eleve megkontrá mindent a Igcsekélyebb mértékbe is a megegyezés felé vezető javasla tot, jöjjön az akár a szovjet külügy miniszter részéről vagy történjen a Franciaország „szövetségesei", a ké angolszász tárgyalófél oldaláról. De Gaulle és érdektársai a franci imperializmus régi fényének, hatal mának feltámasztásáról álmodozrrat Nem kétséges, Jjogy az ilyen Genfhez hasonló - kulimunkának vállalása a sokkal reálisabb néme imperializmus és revansvágy szolgá latában mindenre alkalmas csak egy re nem: arra, hogy Franciaorszái biztonságát és súlyát, a francia néj érdekeit szolgálja. p, j ÜJ SZÖ 4 * 1959. június 4.