Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-04 / 153. szám, csütörtök

A Szovjetunió autóipara a hétéves tervben Az ismert svájci „Automobilrevű" leg­utóbbi számában foglalkozik a Szovjetunió autóiparvával a hétéves tervben: „A Szov­jetunió hétéves tervében az autóipart is szakosították." Az autógyárakban a mel­léküzemeket megszüntették s új gyár­tási programot írtak elő. így a moszkvai Lihacsev Üzemben az autóbusz, robogó és kerékpárgyártást beszüntették s he­lyébe kiterjesztették és szakosították a teherkocsik és ZIL Grand Luxe személy­kocsi gyártását. A gorkiji autógyárban, amelyeket tel­jesen átépítettek és megnagyobbították, 5400 új gépet szerelnek fel. Híz A Rzeszovszki vajdaságban Tarnobrzeg és Piaseczna mellett kénbányákat és kén­feldolgozó kombinátot építenek. Az épít­kezésben Csehszlovákia hitellel és gép­berendezés szállításával vesz részt. A lengyelországi ként a legközelebbi években vegyiiparunknak is szállítani főgják. A falvak városokká nőnek Moszkva (ČTK) — Ez idén Ukrajnában számos falut városi jellegű településsé bövítenek ki. A TASZSZ tudósítói az Ukrán SZSZK mezőgazdasági minisztériumában nyert értesülések alapján közlik, hogy Kcave­rovka telepen Kijev közelében Í50 kor­szerű lakóházat építenek. A telep köze­pén kulturális otthon, iskolák, szállodák, stb. épülnek. Előre elkészített tervek alapján hason­ló építkezések folynak más ukrán tele­peken és falvakon. Így a jövS hétéves terv folyamán az ukrán kolhozokban több mint 1 millió 800 ezer házat építenek a kolhoztagok számára. Ä bolgár szövetkezeti tagok sikerei Szófia (ČTK) - A Bolgár Népköz­társaság mező- és erdőgazdálkodás­ügyi minisztere június 2-án közölte, hogy a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának novemberi határozatával kitűzött azon feladatot, hogy 1959. június l-ig 150 ezer hek­tárral bővítsék az öntözött földterü­letet — túlteljesítették. Június l-ig befejezték 700 kis duzzasztógát és 600 öntözőállomás építését és 10 ezer kilométer hosszúságú csatornát mé­lyítettek el, amellyel további 153138 hektárnyi földet öntöznek. Mesterséges tenger az Altáj vidékén Moszkva (ČTK) — Az Irtis folyó mellett épülő buhtarmini vízierömű építői megkezdték annak a hatalmas víztárolónak előkészítését a megtöltés­re, amely a világ legnagyobb mester­séges tengerei közé fog tartozni. Ki­terjedése 5500 négyzetkilométer és tartalma 53 milliárd köbméter víz lesz. Ennek a víztárolónak nagy befolyása lesz a környező területek gazdaságára. Lehetővé teszi hatalmas területek he­lyes öntözését, amely területeken je­lenleg csak kevés nedvességet igénylő növényzetet termesztenek. Ez a mes­terséges tenger egyúttal jelentős mennyiségű halat szolgáltat majd, amelynek mennyisége évente egyne­gyedmillió métermázsát fog kitenni. A buhtarmini tenger partjain állami támogatással a parasztok számára mintegy 50 új telepet építenek. Csöbörből - vödörbe AZ IRÄNI SAH egy hónapig uta­zott Nyugat-Európában. Ellátogatott Angliába, Dániába, Hollandiába és Franciaországba. Noha nem egy nyugat-európai lap „menyasszonyke­resésnek" tüntette fel a sah útját (köztudomású, hogy elvált), a való­ságban a sah Irán jelenlegi belső helyzetével szorosan összefüggő fon­tos tárgyalásokat folytatott. AZ IRÄNI kormányrendszer fő védnöke — az USA sajtója is már nyíltan ír Irán fokozodó belpolitikai válságáról. És éppen a sah európai útjával összefüggésben ír róla. Töb­bek között a New York Times is ezt írja: „Iránban készen állanak a rendszer megdöntésére vágyó sze­mélyek. Például a hatalmas Kazsgaj­törzs. Száműzetésben élő vezetői igyekeznek nemzeti frontot teremte­ni a Bachtiar-törzzsel. További szö­vetségeseik a déli törzsek... Ezen­kívül egyes elégedetlen földbirtoko­sokra és főként a Dél-nyugat-Irán­ban élő elégedetlen kurdokra számí­tanak. E szövetségnek semmi közé az oroszokhoz, vagy ideológiájukhoz". A nyugat-berlini lapok, sőt egyes teheráni napilapok is felfigyelnek az iráni félhűbéri rendszer szemmellát­ható belső bomlására. Irán, miután 1951-ig az angolok uralták, jelenleg teljesen amerikai ellenőrzés alatt áll. A kormányszer­vekben, a hadseregben, sőt még a sah udvarában is nyüzsögnek az ameri­kai tanácsadók. A márciusban kö­tött kétoldalú katonai szerződés után, mely gyakorlatilag korlátlan megbí­zást ad az Egyesült Államoknak, hogy beavatkozzék Irán belügyeibe, s hogy ezt a „bárminő agresszió" — mely­nek a belső zavargás is minősíthető, - elleni segítség leple alatt tehesse, még jobban fokozódott az amerikai befolyás. Ennek ellenére azonban az amerikaiak' nem táplálnak illúziókat iráni helyzetük­ről. Egyre gyakoribb jele látható annak, hogy iraki tapasztalataik után reálisabban ítélik meg iráni pozícióikat. A sah enge­dékenysége még megfelelel Washingtonnak, de rendszerének belső gyengesége már nem. Az USA fél teljesen a sahra támaszkodni, A VDK a laoszi helyzet megoldását követeli Hanoi (ČTK) - Fam Van Dongh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke hétfőn jegyzéket intézett Gromiko szovjet külügymi­niszterhez az Indokínáról tárgyaló 1954. évi genfi értekezlet elnökéhez és a jegyzékben tájékoztatta a je­lenlegi laoszi helyzetről. Közölte, hogy a laoszi helyzet az utóbbi na­pokban egyre feszültebb és a királyi hadsereg csapatai a VDK határainak közelében folytatják támadásaikat a Pathet Lao-i második zászlóalj el­len. Fam Van Dongh kéri, hogy mi­előbb döntsenek a laoszi nemzetközi felügyelő és ellenőrző bizottság te­vékenységének felújításáról, mert megkövetelik a genfi egyezmények végrehajtásának és az indokínai bé­ke megőrzésének érdekei. Fam Van Dongh hasonló jegyzéket juttatott el Lloyd angol külügyminiszterhez. Az egyik vietnami lap hírmagyará­zója cikkében kifejti, hogy Vietnam népe és kormánya tudatosítja a lao­szi reakciós elemek kormányának te­vékenységéből' következő veszélyt és ezért kész védelmezni hazája biz­tonságát és békés alkotőművét. Fam Van Dongh, a VDK minisz­terelnöke kedden további táviratot küldött Szananikone laoszi minisz­terelnöknek, s (megállapítja, hogy kérdéseire egyáltalán nem kapott kielégítő „magyarázatokat"* ®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® OJ SZOVJET NEPKOCSL A szovjet autóipar újdonsága egy új kiskocsi. Az első prototípus már elké­szült. Terv szerint rövidesen a piacra kerül. A gyártást úgy fokozzák, hogy 1965-ig 10 000 kocsit fognak gyártani. Az új népkocsi iránt a Szovjetunióban rend­kívül nagy az érdeklődés. A kocsi két­ajtós és négyüléses, farmotorja 650 ccm, s az egész kocsi súlya csypán 600 kg. kp Betondúcofás a romániai bányákban __ Bukarest (ČTK) - Az utóbbi Idő­ben a romániai szénbányákban gyor­san terjed a bányafolyosók beton­formatéglákkal való kidúcolása. Ezt a módszert már évekkel ezelőtt al­kalmazták, azonban költséges volta miatt lemondtak róla. Most ismét al­kalmazzák. Ez év kezdetén ily mó­don mintegy 10 ezer méter bánya­folyosót ducoltak ki főképpen a lig­nit-bányákban, amely 7—8 ezer köb­méter jő minőségű fa megtakarítását jelenti. Lengyelország kénkészletével a második helyet foglalja el a világon Varsó (ČTK) — A lengyelországi Rze­szovszki vajdaságban a közelmúltban ha­talmas kénlelőhelyre bukkantak és ezzel Lengyelország e tekintetben a világon a második helyre került. Ezen értékes nyersanyag készleteit 95 millió tonna tiszta kénre becsülik. Ä Szovjetunióban egyre terjed a kom­munista munka bri­gádja címért indult mozgalom, mely va­lamennyi komszomo­lista szIvUgye lett. A moszkvai Kalinyin Szövőgyárban Klav­gyija Grafszkaja bri­gádjának tagjai nagy súlyt helyeznek ön­képzésükre. A képen Raja Taraszova a Lenin Könyvtárban tanulás közben. (Foto: L. Portyer — TASZSZ.) 1? nehogy úgy járjon Iránban, mint tavaly az angolok Irakban. Az 1958 tavaszán egy kormányellenes összeesküvésre tett és le­leplezett kísérlet, melyben jelentős sze­repet játszott Irán washingtoni nagykövete, már akkor megmutatta az amerikaiak arra irányuló cselszövéseit, hogy ki akarják cse­rélni teheráni bábjaikat, s kevésbé diszkre­ditált garnitúrával akarják pótolni, mint ez Pakisztánban és Thaiföldön tavaly meg­történt. A letartóztatott összeesküvőket (túlnyomóan magasrangú katonatiszteket és diplomatákat), rövidesen szabadlábra helyez­ték és ezek tovább tevékenykednek az állam apparátusban. Kétségtelen, hogy Washington biztosította büntetlenségüket. A sah rendszerének megbízhatóságával szemben megnyilvánuló amerikai bizalmat­lanság az oka Teherán és Washington egye­netlenségének, amit a kétoldalú katonai egyezmény megkötése sem tudott áthidalni. Az iráni diktátor jól tudja, hogy az egyezmény egyoldalúan az USA-nak ked­vez és kiszolgáltatja őt az amerikaiak kénye-kedvének. Ezért kezdett „széleskörű diplomáciai manőverezést", mint erre a nyugatnémet sajtó is felfigyelt. Bejárta Európát, hogy a másik oldalról az amerikai monopóliumok iráni vetélytársai, elsősorban Anglia és Franciaország támogatásának megnyerésé­vel támassza alá ingadozó trónját. „Egy Nagy-Britanniával kötendő titkos szerző­désről tárgyalt, mely szavatolná a sah rendszerének biztonságát", — közölte a Daily Herald angol lap. „Irán készségét fejezte ki, hogy további iraki fejlemé­nyektől tartva növeli Angliába irányuló kőolajszállítmányait." A sah készségét fe­jezte ki, hogy beleegyeznék: fokozatosan ismét brit támaszponttá változtassák Iránt, olyanná, amilyen régebben Irak volt. Az angol töke ily módon további kezességhez jutna iráni beruházásainak biztosítására. A sah dániai, hollandiai és franciaországi látogatása alkalmával is további beruházók érdeklődését akarta Iránra vonni. A sah megkísérelte elnyerni ama követelésének támogatássát is, hogy a nemzetközi kőolaj­konzorcium növelje az iráni kőolaj át-: vételét (az angol, holland és francia kő­olajmonopóliumok a konzorciumban több­ségben vannak az amerikaiakkal szemben), s Ily módon kárpótolja az iráni államkincs­tár anyagi veszteségét, melyet a nyers­olaj világpiaci árának nemrég bekövet­kezett zuhanása következtében szenvedett el. Az iráni sah mindig kitűnő szakember volt, amikor árúba bocsátotta országát az Atlanti-óceán mindkét partján élő impe­rialistáknak. Az iráni kőolajmezők és az ország stratégiai helyzete csábítja őket. Eddig sikerült váltakozva elnyernie a nyu­gat-európai és az amerikai imperialisták kegyét, s ugyanakkor mindkettőt azzal tartotta sakkban, hogy az afgánok példáját követve közelednék a Szovjetunióhoz. A sah most ugyanazokkal a módszerekkel akarja kiütni a nyeregből az amerikaiakat, melyeket 1953-ban az angolok ellen alkal­mazott, hogy kedvezőbb kapcsolatokat kényszerítsen ki Washington és az uralko­dóház között. Komolyan kétségbevonhatjuk a sah ma­nőverezésének sikerét, mert ez az út csö­börböl-vödörbe vezet. A. V. Abban az időben amikor Genf­ben a külügyminiszterek tárgyalnak N. Sz. Hruscsov a szovjet párt- és kormányküldöttség élén Albániába lá­togatott. A különféle alkalmakkor az albán dolgozókhoz intézett beszédei­ben még nagyobb segítséget ígért Albánia népének a szocializmus épí­tésében. Ugyanakkor természetesen foglalkozott a nemzetközi helyzettel is. E megnyilatkozásaiban két kérdés dominált: a genfi tárgyalások és a Balkán félsziget békéje. A német kérdéssel kapcsolatban Hruscsov elvtárs újból leszögezte, hogy abban az esetben, ha nem ke­rülne sor megegyezésre a Németor­szággal kötendő békeszerződés kér­désében, a Szovjetunió a béke meg­szilárdítása érdekében békeszerző­dést írhat alá az NDK-val s így vá­rakozó álláspontra helyezkedne abban a tekintetben, míg Nyugat-Németor­szágban és a többi tőkés országban olyan erők veszik kezükbe a politikai irányítást, amelyek szükségesnek tartják ugyanezt megtenni. Hruscsov elvtárs határozott, de nyugodt sza­vaiból szinte sugárzik a Szovjetunió ereje. Az erőnek ez a biztos tudata többek között abből ered, hogy a szovjet politika a történelmi fejlődés reális értékeléséből fakad és csak azoknak a kérdéseknek megoldását javasolja, amelyek a megoldásra már érettek. Ezért sikeres a szovjet po­litika, ezért támogatják oly széles tömegek az egész világon. Hruscsov elvtárs először Kor­csán, majd pedig később, a szovjet­albán közös nyilatkozat aláírása al­kalmával mondott beszédében ismé­telten felhívta a figyelmet a feszült­ség fokozódására a Balkán félszigeten. Ennek fő oka abban rejlik, hogy Olaszország kormánya megengedte az USÁ-nak, hogy rakétatámaszpontokat létesítsen területén és hasonló cáJo­kat követ Görögország is. Az albán-szovjet tárgyalásokat világ­szerte rendkívüli érdeklődés kísérte. Ismét bebizonyosodott a Szovjetunió őszinte szándéka arra, hogy a világ­nak e részében is megvesse a tartós béke szilárd alapjait. Erről tanúsko­dik a Hruscsov elvtárs által előadott szovjet kezdeményező javaslat, mely szerint az egész Balkán félsziget és az Adriai tenger térsége atomfegy­vermentes, a béke övezetévé válna és e területen megtiltanák rakétatá­maszpontok építését. Hruscsov elv­társ világosan rámutatott, hogy Al­bánia a szocializmus előretolt bástyá­ja a Földközi-tenger térségében és ha valaki megtámadni merészelné, akkor a szocialista tábor országaival gyűlne meg a baja. Nagyfontosságú Hruscsov fivltárs­nak az a kijelentése is, amellyel tá­mogatta Chivu Stoica román minisz­terelnök javaslatát a balkáni orszá­gok kormányfői értekezletének ösz­szehívására, amely azután megtár­gyalná a balkáni békeövezet megte­remtésére tett javaslatot és ezáltal elősegíteni a feszültség enyhítését. A szovjet-albán közös nyilatko­zat nyomatékosan leszögezi, hogy ha a balkáni térség országai nem enged­nék, hogy területükön atomtámasz­pontokat létesítsenek, ezzel nagy mértékben hozzájárulnának ahhoz, hogy a Balkán a béke és nyugalom övezetévé váljék. A rakétatámasz­pontok kérdésével kapcsolatban nagy figyelmet keltett Hruscsov elvtársnak az a kijelentése, hogy az Olaszor­szágban létesülő amerikai rakétatá­maszpontok kizárólag támadó célokat szolgálnak és ezért ebből a tényből a szovjet kormány levonja a szük­séges következtetéseket. Ha pedig Görögország, Olaszországot követve, erre a veszélyes útra lép, a Szovjet­unió és Albánia kormánya kénytelen lesz megegyezni albániai rakétatá­maszpontok létesítésében. Ezek a komoly figyelmeztető sza­vak nem tévesztették hatásukat, amint ez már az első visszhangból látható. A józanabb görög burzsoá politikusok — mint pl. Venizelosz és Markezenisz — azt javasolták, hogy a balkáni államok kössenek kölcsö­nös egyezményt, miszerint területü­kön nem építenek rakétakilövő állo­másokat. Ez az az út, amelyen a gö­rög kormánynak haladnia kell, ha nem akar veszélyes háborús konflik­tus előidézője lenni, mert e józan görög politikusok nézete összhang­ban áll Hruscsov elvtársnak a Balkán félszigeten létesítendő békés övezet­re tett javaslatával. Á genfi tárgyalások 'második szakaszát — ha lehet beszélni egyál­talán ilyen szakaszokról — az jel­lemzi, hogy a nyílt plénumbeli tár­gyalások rendszeréről — nyugati kí­vánságra — áttértek a zártkörű meg­beszélésekre is.' Bár a Szovjetunió elvileg ellenzi a titkos diplomácia módsze­reit, a függő világpolitikai kérdések rendezését annyira fontosnak tartja, hogy hajlandó átmenetileg elfogadni az ilyen tárgyalási módot is. Ezek közé a zártkörű, csak a kül­ügyminiszterek személyére korláto­zódó megbeszélések közé tartozott a .repülő konkláve" is, ahogyan a Dulles temetéséről visszatérő külügy­miniszterek megbeszélését az Atlanti­óceán felett repülő gépen elnevezték. A nyugati sajtó egyelőre még csak találgatásokra szorul ezeknek a meg­beszéléseknek a tényleges tárgya, esetleges konkrét 'eredményei felett, így — nyilván elsősorban üzleti okok­ból, de esetleg azért is, hogy csaló­dást keltsen a nyugati közvélemény­ben — egyik nap túlzottan optimista, a másik nap túlzottan pesszimista híreket bocsát világgá a zártkörű tárgyalások eredményeiről. Annyi azonban bizonyos, hogy a genfi nyílt és zártkörű tárgyalásokon egyaránt a francia külügyminiszter játssza „a Fekete Péter szerepét". Már a genfi tárgyalások megkezdése előtt de Gaulle külügyminisztere és szócsöve, a párizsi sajtó legreakció­sabb része egyaránt borúlátó híreket terjesztett. A tárgyalások folyamán, amint valamelyes lehetőség nyílt, rendszerint a szovjet és az angol külügyminiszter kezdeményezésére bizonyos részmogegyezések létesíté­sére, mindig Couve de Murville volt az, aki tiltakozott „a Nyugat bármi­nemű engedékenysége" ellen. Amióta de Gaulle és Aden­auer ismételten találkoztak és a Vatikán hathatós bábáskodása mel­lett francia-nyugatnémet együttmű­ködést létesítettek, egyre áldatla­nabbul hat ki a világpolitikára ez a különös politikai frigy. Mondanunk sem kell, hogy a nagy monopóliu­mok e két országban versenyharcban állanak egymással. így nehezen érthető első pillantásra, hogyan való­síthatnak meg politikai exponen­seik, de Gaulle és Adenauer, ha ideig óriáig is, de mégis csak bizonyos politikai együttműködést. A dolog magyarázata az, hogy de Gaulle rendszerének feltétlen szük­sége van a nyugatnémet kölcsönök­re, különben az ötéves algériai há­ború anyagi terhét nyögő ország qazdasági és pénzügyi helyzete ösz­szeomlana. Másrészt a francia mo­nopóliumok arra spekulálnak, sike­rül-e nekik megszerezniök a némel tőke befektetéseit észak-afrika gyarmataikon, miután azt előnyö­sebbnek látják, mint a túl hatalma: amerikai tőke terjeszkedését ezen i területen. Érdekes módon azonban Adenaue­rék szívesen fogadják a francia kül­ügyminisztert, mint genfi prókátoru­kat, de nagyfokú tartózkodással ke­zelik a német beruházási terveke Észak-Afrikában. Nyilvánvalóan lát­ják, hogy a francia impérium éve Észak-Afrikában meg vannak szám­lálva és ez a terület nem alkalma: hosszúlejáratú gyarmati befektetései eszközlésére. Egyelőre azonban - a legszé Iesebb körű francia közvélemény cso dálkozására, sőt megdöbbenésére ­de Gaulle külügyminisztere vállalj; Genfben a leghálátlanabb szerepet Bonn háborús politikájának támoga tását azáltal, hogy eleve megkontrá mindent a Igcsekélyebb mértékbe is a megegyezés felé vezető javasla tot, jöjjön az akár a szovjet külügy miniszter részéről vagy történjen a Franciaország „szövetségesei", a ké angolszász tárgyalófél oldaláról. De Gaulle és érdektársai a franci imperializmus régi fényének, hatal mának feltámasztásáról álmodozrrat Nem kétséges, Jjogy az ilyen ­Genfhez hasonló - kulimunkának vállalása a sokkal reálisabb néme imperializmus és revansvágy szolgá latában mindenre alkalmas csak egy re nem: arra, hogy Franciaorszái biztonságát és súlyát, a francia néj érdekeit szolgálja. p, j ÜJ SZÖ 4 * 1959. június 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom