Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-28 / 177. szám, vasárnap

Ne élezzék ki * mmzrikdzi fwriiltséget, segítsék elő a genfi értekezlet sikerét A MOSZKVAI PRAVDA CIKKE A Francia Kommunist

a Párt XV. kongresszusa f-. Franciaországban nem megbénítani a népi erőket Párizs (ČTK) - A Francia Kômmunista Párt XV. kongreszszusának harmadik napján, június 26-án Ivryben folytatták a vitát M. Thorez főtitkár beszámolójáról. A délutáni ülésen, amelyen R. Guyot, a politikai iroda tagja elnökölt, a többi között M. Servin, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára is felszólalt, aki a francia dolgozók és demokraták jelenlegi harcaival foglalkozott a személyes hatalom rendszere ellen. Hangsúlyozta, hogy a gaulleista politika a múlt évben fokozatosan sújtotta a lakosság valamennyi rétegét a bankárok és a monopóliu-. mok képviselőinek szűk osztályát kivéve. Ez a helyzet a széleskörű szövetségek rendkívül reális lehetőségeit vonja maga után, A legutóbbi 4 hónapban a gaulleista politika következményei ellen irányuló mozgalom fokozódott és beigazolódott, hogy az autoritatív rendszernek nem sikerült megbénítani a népi erőket. Servin kifejezte azt a meggyőződését, hogy a demokratikus mozgalom továbbra is fokozódik és nagyobb méreteket ölt, mint az 1936-ban a háború előtt. Servin számadatokat közölt a Francia Kommunista Párt tagságáról. 1959. május végén 425150 volt a kiadott tagsági igazolványok száma. A tagok 40,3 százaléka munkás, 5 százaléka mezőgazdasági munkás, 8,2 százaléka paraszt, 12,2 százaléka hivatalnok, 2,7 százaléka tanító, 6,7 százaléka kereskedő és iparos. A délelőtti ülésen melegen fogadták Németország Kommunista Pártjának üzenetét. A küldöttek ezután meghallgatták Nagy-Britannia Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt képviselőinek üdvözlő táviratait, amelyeket lelkes tapssal fogadtak. A küldöttek nagy figyelemmel kísérték az Algériai Kommunista Párt üzenetének szövegét, amelyet a proletár nemzetköziség szelleme hatott át. Az üzenet utalt az algériai béke helyreállításának lehetőségére tanácskozás útján, valamint arra, hogy a francia és algériai nép között új kapcsolatokat kell kiépíteni. L. Feix. a politikai bizottság tagja részletesen elemezve az algériai problémát követelte, hogy Franciaország a harcoló algériaiakkal tárgyalásokba lépjen és elismerje az algériai nép függetlenségi jogát. Sokan azok közül, akik a múlt évj népszavazás során „igent" mondottak, ezt abban a reményben tették, hogy az algériai kérdés gyors elintézést nyer. A valóságban azonban de Gaulle tábornok és kormánya hasonló úton halad, mint a legaljasabb gyarmatosítók. „Az algériai békét nem lehet fegyverekkel elérni" hangsúlyozta Feix. A szónok megmagyarázta, hogy a francia kommunisták azon közösség hívei, amely magába foglalná Franciaországot és volt gyarrfiatait, természetesen azzal a feltétellel, hogy ez valódi közösség lesz, ami azt jelenti, hogy minden független nemzet önkéntesen lesz e közösség tagja és a többihez hasonló előnyöket és jogokat fog élvezni. Algéria és Franciaország között a szabadságon és egyenlőségen alapuló egyezményeket köthetnének meg, beleértve a szahaA Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plenáris ülése (ČTK) - A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának június 25-iki délutáni plenáris ülésén folytatták a beszámolókkal kapcsolatos vitát. Dimšic, a Szovjetunió Gosplanjának tagja arról a segítségről beszélt, amelyet a Szovjetunió nyújtott Indiának a Bhilaji Kohászati Kombinát építésénél. „Indiában — mondotta Dimšic elvtárs — nyílt versenyben találkoztunk a legnagyobb kapitalista országokkal, Angliával, az USÄval és Nyugat-Németországgal, amelyek Indiában szintén építenek kohókat. Az amerikaiak és nyugatnémetek közül egyesek India népét olyan értelemben igyekeztek befolyásolni, hogy a Szovjetunió részvétele India gazdaságának megerősítésében csupán „bolsevik propaganda" és hogy a Szovjetuniónak ilyen üzem építésére nincs is saját berendezése, ezért kénytelen lesz azt külföldön vásárolni. A bhilaji üzem gyors felépítése és üzembehelyezése a .népmilliókat meggyőzte arról, hogy a Szovjetunió szavai azonosak tetteivel. A Szovjetunió és a szovjet emberek ebben a versenyben az egész világ előtt igazolták a tervszerű szocialista rendszer előnyeit és a szovjet technika magas színvonalát. A szovjet gépiberendezés Indiában ugyanolyan nagyszerűen működik, mint Ukrajnában, Szibériában, vagypedig az Ural vidékén. A bhilaji üzem az első négy hónapban kétszer annyi vasat termelt, mint a hasonló nagyságú nagyolvasztó, amenyet az indiai Rurkelában építettek a nyugatnémet kapitalisták. Az Iraq Petroleum Company Társaság, amely Nagy-Britannia-i, amerikai, francia és holland töke érdekeltsége, Libanonnak az eddigi 3 millió libanoni font helyett 11 millió libanoni fontot fog fizetni a kőolaj szállításáért a Földközi-tengerhez. (ČTK) rai kőolaj és földgáz közös kihasználását. • A kongresszus esti ülésén, amely 23 órakor ért véget, három szónok vett részt a vitában. Az esti ülésen olvasták fel a testvéri kommunista pártok üdvözlő üzeneteit, és hallgatták meg a küldöttek nyilatkozatait. Az elnöklő Leon Feix felolvasta San Marino Kommunista Pártjának és Japán Kommunista Pártjának üzenetét. A kongresszust ezután Aimo Aaltonen, Finnország Kommunista Pártjának elnöke, Evremond Gene, Guadelupe Kommunista Pártjának titkára, Ernest Burnelle, Belgium Kommunista Pártjának főtitkára és Axel Jansson, Svédország Kommunista Pártja Politikai Irodájának tagja üdvözölték. A nyilatkozatokat és üzeneteket a kongresszus résztvevői lelkes tapssal fogadták. * Spaak követeli a NATO haderőinek atomfelfegyverzését Athén (ČTK) — Henri Spaak, a NATO főtitkára, aki e napokban a görög képviselőkkel a görögországi rakétatámaszpontok létesítéséről tárgyal. Athénben sajtóértekezletet tartott, amelyen követelte a NATO haderőinek atomfegyverekkel való felfegyverzését. Spaak a többi között a Nyugat követeléseit a következőképpen állította össze: 1. A Nyugatnak el kell utasítania Németország semlegesítésének tervét, mert a semlegesség gondolata vonzó hatást gyakorolhatna a többi államra is. 2. Az amerikai egységeket Európában kell hagyni, mert a Nyugat legjobban szervezett katonai erejét képezik. 3. A Nyugatnak nem szabad elhagynia Berlint. A NATO főtitkára beszédének befejező részében utalt az e paktum tagállamai között fennálló ellentétekre. Beismerte, h?gy olyan fontos kérdésben, amilyen a berlini probléma, „nem minden állam foglal el azonos álláspontot, bár elvben egységesnek mutatkoznak". Nagy-Britanniában 200 000 nyomdász sztrájkol London (ČTK) - Nagy-Britanniában 200 ezer nyomdász sztrájkol tiltakozásul a vállalkozók önkénye ellen, akik felbontották az alkalmazottaikkal kötött munkaszerződéseket és nem akarják elismerni a dolgozók igényét a magasabb munkabérre s a munkaidő lerövidítésére. A munkások sztrájkja új támogatást nyert azzal, hogy az Újságírók Nemzeti Szövetsége felszólította tagjait, szüntessék be a munkát „a fekete" folyóiratok kiadásainál. E folyóiratok tulajdonosai az utóbbi napokban ugyanis sztrájktörők segítségével teljes terjedelemben szeretnék kiadni az újságokat. ijúlius 1-én 14 órára összehívják •M) 1038 választó ún. szövetségi gyűlését, mely megválasztja az új nyugatnémet köztársasági elnököt. A gyűlést nem a Német Szövetségi Köztársaság területén, hanem Nyugat-Berlinben tartják, amely tudvalevőleg a Német Demokratikus Köztársaság földjén fekszik. Az újkori államok történelme nem ismer hasonló esetet. Persze előfordul, hogy rendkívüli időkben, pl. háború idején a köztársasági elnök megválasztását néha más baráti állam területén kell megtartani. Európában azonban 14 év telt el a háború óta és Nyugat-Németország hivatalos körei nem tanúsítanak baráti érzelmeket az NDK iránt. A nyugat-berlini elnökválasztás különben is furcsa. Berlin nyugati része ugyanis az egyedüli hely, ahol a nyugati hatalmak és a nyugatnémet kormány nézete szerint még érvényben van a megszállási statutum. Nyugat-Németországot az 1954-ben megkötött párizsi szerződésekből kifolyólag a megszállási rendszertől mentesnek tartják. A Német Demokratikus Köztársaságban is már régen megszűnt a megszállási rendszer. Ez azt jelenti, hogy a Német Szövetségi Köztársaság legfelsőbb alkotmányos képviselőjének választását Németország egyetlen olyan helyén tartják, ahol még a nyugatnémet kormány nézete szerint is tart a megszállás, olyan helyen, ahol nem a német nép, hanem idegen hatalmak megszálló csapatai gyakorolják a felségjogot. Természetesen arról sző sem lehet, hogy Nyugat-Berlin Nyugat-Németország része. Ezt még az illetékes bonni hivatalok sem merik állítani. A szőKÉTÉLŰ vetségi ítélőszék 1952. április 30-i döntésében kimondottan szó van arról, hogy Nyugat-Berlin nem tartománya a Német Szövetségi Köztársaságnak, amely tizenegy országrészből áll. A nyugati megszálló . hatalmak már régebben azonos álláspontot voltak kénytelenek elfogadni. A nyugati hatalmak parancsnokságának 1950. szeptember 1-i határozatában arról van szó, hogy „Nyugat-Berlin nem bír a 12. országrész tulajdonságaival." Couve de Murville francia külügyminiszter, valamint dr. Ottó Uhlitz, a nyugat-berlini képviselőház jogügyi tanácsadója is kénytelen volt az elelmúlt napokban Genfben megerősíteni ezt az álláspontot. • Különben nincs szükség további bizonyítékokra. Általánosan ismert tény, hogy a győztes hatalmak jaltai és potsdami egyezményeiben, melyek Németország háború utáni berendezésének alapvető alkotmányát képezik, sehol sincs említés arról, hogy a nyugati hatalmakat megszállási fenségjoggal ruháznák fel az ország nyugati része felett, tehát ezt később sem ruházhatták át a nyugatnémet államra. Tehát semmi logikus oka sincs annak, hogy az elnökválasztásokat Nyugat-Berlinben tartsák,- nem szólván arról, hogy ennek semmi jogi alapja sincs. Hogyan magyarázzuk tehát ezt a józan észnek egyenesen ellentmondó esztelenséget? Hogyan magyarázzuk e szemmel látható ellentmondást és szemfényvesztést ? KIHÍVÁS Csak úgy, hogy a hidegháború és a további provokációk imádói bősz igyekezetet fejtenek ki a nyugatberlini kérdésben. Az elnökválasztások nyugat-berlini megtartásával azt akarják „bizonyítani", hogy semmi sem változott és nem akarnak változtatni Nyugat-Berlin jelenlegi helyzetén, hogy tovább akarják folytatni a szocialista országok ellen irányuló kémkedést és aknamunkát, hogy azt akarják: a nyugati hatalmak fegyveres erői és fegyverei továbbfolyjanak az NDK területén keresztül NyugatBerlinbe. E kihívást nem tekinthetik másnak, mint a genfi értekezlet aláásásának. Hisz éppen akkor történik, amikor az értekezlet napirendjén kimondottan Nyugat-Berlin kérdése szerepel, amikor a megegyezés az ésszerű reális tárgyalástól függ, amikor a minimális követelmény az, hogy legalább ne rosszabbodjék a helyzet. Mindennek betetőzéseként határozták el a választások Nyugat-Berlinben történő megtartását 24 órával azután, hogy a nyugati hatalmak a genfi értekezleten „újabb javaslataikban" kimondottan megígérték; „Berlin mindkét részében minden olyan tevékenységet megakadályoznak, amelyek komolyan érinthetnék... a második fél érdekeit" (a javaslat 2. bekezdése) Hogyan higgyünk akkor a nyugati hatalmak ígéreteinek? A Nyugat-Berlinben tartandó elnökválasztásnak azonban van még egy további nagyon sötét háttere. A nyugatnémet revansista körök ezzel kifejeMoszkva (ČTK) — A moszkvai Pravda szombati számában Plisevszkij tollából cikket közölt, amelyben ezt olvassuk: A külügyminiszterek genfi értekezlete a nyugatj hatalmak javaslatára három hétre félbeszakította munkáját. A nemzetközi közvélemény rámutat a végzett munka pozitív jelentőségére. Az eltelt hat hét alatt tisztázták és rögzítették » tárgyaló feleknek a tárgyalt kérdésekkel kapcsolatos álláspontjait. A miniszterek jobban megértették az értekezlet minden egyes résztvevőjének a kérdésekről vallott nézetét. Az értekezlet megmutatta, mennyire hasznos és szükséges mindkét német állam részvétele a német kérdés tárgyalásában. Am nem mindenütt észlelhető törekvés a genfi külügyminiszteri értekezlet sikerére. Egyes francia lapok ismételgetik a bonni sajtó kitalálásait ^rra vonatkozóan, hogy feleslegesek a német kérdés békés rendezéséről és a berlini kérdés megoldásáról folytatott tárgyalások. „Miért jöjjünk össze július 13-án Genfben, ha az oroszok továbbra is kitartanak a német kérdésekre vonatkozó követeléseik mellett? Ha már minden áron tárgyalni kell az oroszokkal, vannak más problémák is, mint pl. a nukleáris energiáról, a Kelet és Nyugat kereskedelméről való tárgyalás, mely valóban elősegítheti a feszültség enyhülését és a jelenlegi helyzet javulását... írja az Aurore. Nem szükséges hangoztatni, hogy az atomfegyverek, a kereskedelem kérdései és más problémák kétségtelenül fontosak. A német kérdés békés rendezése és Nyugat-Berlin kérdésének megoldása azonban nemcsak Európa, hanem az egész világ szempontjából elsőrendű jelentőségű. Azt, hogy valaki nem hajlandó tárgyalni e kérdésekről, nem tekinhetjük másnak, mint olyan törekvésnek, hogy. Európa szívében meg akarja őrizni a feszült helyzetet. A bonni kormánykörök nézetét tolmácsoló reakciós nyugatnémet sajtó a genfi értekezletről írott cikkeiben bővelkedik olyan szavakban, mint „kudarc", „veszélyeztetés", „ultimátum". Bonn nem titkolja ingerültségét afelett, hogy a berlini kérdés letárgyalását kivonták a nyugati hatalmak ún. csomagtervéből. A nyugatnémet kormánykörök ezzel kapcsolatban nyilván arra akarják kihasználni az értekezlet szünetét, hogy nyomást gyakoroljanak a nyugati országok kormányaira és megkíséreljék az értekezletet visszatéríteni a régi szempontokhoz. A nemzetközi helyzet bonyolulttá tevésében rendkívül élénk aktivitást fejt ki Adenauer nyugatnémet kancellár. A Nyugat eszmei vezetőjének küldetését vállalta. Oktatgatja a nyugati országok miniszterelnökeit és Herter amerikai államtitkárnak szemére veti genfi viselkedését. A tények ellenére Herter megkísérelte, hogy a szovjet küldöttséget zik, hogy nem mondtak le nemcsak Nyugat-Berlin, hanem az egész Német Demokratikus Köztársaság meghódítására szőtt terveikről sem. A nyugat-berlini elnökválasztások azt jelképezik, hogy számukra Berlin továbbra is a régi, hírhedt „nagynémet birodalom" fővárosa, noha „fővárosukat" kénytelenek voltak áthelyezni a Rajna menti Bonnba. Az sem kerülheti el figyelmünket, hogy a választásokat éppen a keletporosz csarnokban, az Ostpreussenhalle-ban tartják. Nem magyarázhatjuk e tényt másként, mint úgy, hogy a nyugatnémet revansisták nemcsak az NDK-ra, hanem a volt Kelet-Poroszország területére, Pomerániára, Csehszlovákia határvidékére is fenik fogukat. Az ilyen revansista jelképek és a tudvalevőleg nem egyedüli provokációk méltán felháborítják Csehszlovákia népét. Sajnálatraméltó tény, hogy a Nyugat-Berlinben tartandó köztársasági elnökválasztásokon a jobboldali szociáldemokrata vezetők is részt vesznek Brandttal, az agresszív körök megrögzött lakájával az élen. Ez szükségképp gyengíti az egységes demokratikus Németországért folytatott küzdelmet. A hidegháború prókátorai úgy vélik, hogy e kihívással megerőstíik Nyugat-Berlin jelenlegi helyzetét. Am nagyon tévedtek. Akciójuk mint a bumeráng ellenük fordul. Provokációjuk ugyanis további bizonyítéka annak. hogy a nyugat-berlini helyzet tarthatatlan és ebben az állapotban tovább nem tűrhető ez a középeurópai lőporos hordó. „—. a-n — t tegye felelőssé azért, hogy eddig még nem egyeztek meg a Genfben tárgyalt kérdésekről. HerLer kijelentette, hogy a nyugati országok a „jóakarat szellemében" tárgyaltak, de a Szovjetunió „nem mutatta, hogy érdeke az őszinte tárgyalás". Ez az objektivitást nélkülöző álláspont az értekezlet résztvevői valódi álláspontjának értékelésében arra kényszerít bennünket, hogy felidézzünk egyes momentumokat, amelyek igaz színben tüntetik fel a kérdést. Mint ismeretes, a nyugati hatalmak előterjesztették az össznémet bizottság gondolatát. A Szovjetunió kedvükben járt és nem tett ellenvetést e bizottság megalakítása ellen. Gromiko, a szovjet küldöttség vezetője június 9- és 10-én megjegyezte, hogy egy éven belül mindkét német államnak lépéseket kell tennie, hogy az NDK és az NSZK képviselőiből egyenlő alapon megalakuljon az össznémet bizottság. A bizottság feladata, hogy hozzájáruljon az NDK és NSZK kapcsolatainak bővítéséhez és fejlesztéséhez, konkrét lépéseket tárgyaljon meg és dolgozzon ki Németország egyesítésére és vizsgálja felül a német békeszerződés előkészítésével és megkötésével kapcsolatos kérdéseket. A nyugati hatalmak ellenvetéseket tettek Nyugat-Berlin szabad várossá nyilvánítása ellen. A szovjet küldöttség kijelentette, hogy ha nem egyeznek meg Nyugat-Berlin kérdésének ideiglenes megoldásáról, a Szovjetunió kész ideiglenesen elismerni a nyugati hatalmak megszálló jogait. A szovjet küldöttség nagy erőfeszítést tett, hogy megtalálják a legidőszerűbb európai kérdés elfogadható megoldását és biztosítsák a békét. Nem szükséges visszatérni a szovjet küldöttség világszerte ismert minden egyes genfi lépésére. Annál furcsábban hat Herter államtitkár beszéde, amelyet június 23-án az amerikai rádióban és televízióban mondott. Noha kijelentette, hogy „az értekezlet megmutatta a Berlinre vonatkozó konkrét intézkedésekről szóló egyezmény lehetséges módjait" és biztosította hallgatóit, hogy az USA küldöttsége a jövőben folytatja „a megegyezés alapjának keresésére tett kísérletet", beszéde távol állt az objektivitástól és számos tétele a hidegháború szellemében hangzott el. A nyugati hatalmak ellenvetéseket tettek az szovjet küldöttség által javasolt össznémet bizottság tevékenységének meghatározása ellen. A szovjet küldöttség kijelentette, hogy a meghatározás kérdése sgfn nem fö, sem nem elvi jelentőségű és megegyezhetnek róla. A nyugati hatalmak alaptalanul azt állították, hogy az elfogadott határidő letelte után fennforog a szovjet kormány egyoldalú akcióinak bizonyos veszélye. A szovjet küldöttség kijelentette, hogy az elfogadott határidő letelte után a genfi 1959. évi külügyminiszteri értekezlet résztvevői ismét visszatérhetnek NyugatBerlin kérdéséhez. Felmerül a kérdés, ki a hajthatatlan és ki terjeszt elő „fenyegető javaslatokat", amelyekről az USA államtitkára beszél. Mellesleg felötlik: nem a bonni hatalmasságok viharos szónoklatai hatottak Herter úrra? Az angol sajtó nem véletlenül fogadta kritikusan Herter beszédét. A Daily Telegraph ezt írta: „Senki sem várta, hogy Herter, aki tegnap beszámolt az amerikai népnek genfi tevékenységéiről, azonmód megváltoztatja a nyugati hatalmak politikáját." Más angol lap, a Scotsman ezt irta: „Az angolok s a tárgyalásban érdekelt más országokbelL sok ember reményét nagyon lehűti az a tény, hogy az USA szemmel láthatóan Adenauer álláspontját támogatja." Herter a szovjet javaslatok való értelmével ellentétben azt állítja, hogy Nyugat-Berlin szabad várossá tétele oda vezethetne, hogy „a kommunista birodalom elnyelné NyugatBerlint." Természetesen Herter dolga, hogy saját szája íze szerint értékelje a Szovjetuniónak Nyugat-Berlin demilitarizált szabad várossá nyilvánítására tett javaslatát. Az igazság azonban az, hogy a szovjet javaslatok nem irányulnak valamilyen sejtelmes „elnyelésre", hanem a Nyugat-Berlin veszélyes helyzete felszámolására és az e városrészben élő németek érdekeinek biztosítására. A szovjet közvélemény szerint a genfi külügyminiszteri értekezlet szünetét nem szabad a miniszterelj munkájának kiforgatására felhasználni, ahogy ezt Nyugaton teszik. Annál kevésbé szabad új akadályokat gördíteni pozitív eredmények útjába, melyek a genfi értekezleten elérhetők, ÜJ SZÖ 4 * 1959. június 597.