Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-28 / 177. szám, vasárnap

Az új begyűjtési rendszer bevezetésével emelkedik a dolgozó parasztság jövedelme és életszínvonala J ok munkája van most a parasztembernek, hiszen itt az aratás ideje, s addig, míg teljes erővel hozzálátnak a termésbetakarításhoz, jó, ha befejezik a növényápolást, de amellett arra is jut idejük a szövetkezeti tagoknak, hogy gyűléseken tárgyalják meg a Központi Bizottságnak a begyűjtés új rendszeréről szóló határozatát. Ügy, ahogyan már néhány cikkben szó esett erről, az új begyűjtési rendszer mély gazdasági jelentőségű. Az alábbi írásban hadd világítsuk meg a határozat egy másik oldalát: részben azt, mi a különbség a régi és az új begyűjtési rendszer között, másrészt csináljunk egy összehasonlítást a mezőgazdasági termékek háború előtti és mostani árai között. Egy kis összehasonlítás Ha a szövetkezetek többsége kiszámítja, mennyivel többet kapnak most termékeikért, mint a régi árakon, a mérleg a javukra billen, hiszen az új begyűjtési árak a régi átlagárakhoz viszonyítva (a beadási Árak: begyűjtési Kčs Búza (100 kg) 101,Rozs (100 kg) 91,Árpa (100 kg) 92,Burgonya (100 kg) 23,Cukorrépa (100 kg) 13,Vágómarha 1 kg élősúlyban 5,42 Sertéshús 1 kg élősúlyban 6,20 Tej (literje) 1,10 Tojás (darabja) 0,49 Nagy különbség Az új begyűjtési árak alapjában véve — néhány kivétellel — jóval magasabbak a háború előtti átlagnál. Vonatkozik ez legfőképpen az állattenyésztési termékekre, mivel az agrár-hatalmak különféle gabonamonopóliumok képviseletében, hogy a gabonapiac búsásabb nyereséget hoz-» zon, az állattenyésztési termékek rovására, erőszakkal túlértékelték a Vágómarha (1 kg élősúlyban) Sertéshús (1 kg élősúlyban) Tej (literje) Tojás (darabja) Az összehasonlítás annál is inkább az új egységes árak javára billenti a mérleg serpenyőjét, mivel az ipari gyártmányok túlnyomó többsége — s ez képezi a földművesek vásárlásainak nagy százalékát — annyiba kerül, mint a háború előtti években, sőt egész sor iparcikket jőval olcsóbban vásárolhat a falu, mint azelőtt. Kétszeres jövedelem Az előbbi összehasonlítás nem teljes, kiegészítésre szorul, mert ha tekintetbe vesszük, hogy a mezőgazárak és szabad felvásárlási árak realizációja alapján) az 1958-as árat véve alapul a növényi termékeknél 12,7 százalékkal, az állattenyésztési termékeknél 15,6 százalékkal magasabbak. Az alábbi táblázat világosan szemlélteti, mennyiben különböznek a régi átlagárak az új áraktői: felvásárlási átlagár új ár Kčs Kčs Kčs EFSZ-ben 211,191,200,50,20,9,48 13,50 2,20 0,80 128,60 120,30 108,60 26,90 20,30 6,84 9,18 1,57 0,73 135,140,155,39,19,9,11,1,80 0,86 gabonaárakat. Ezt tekintetbe kell vennünk az összehasonlításnál. A főbb növényi terményeknél a mostani és háború előtti felvásárlási árak közti különbség tehát 13—35 százalékot tesz ki, míg az állattenyésztési termékeknél roppant nagy: 75, sőt 95 százalékos a különbözet. A négy főbb állattenyésztési termék közti különbséget az alábbi táblázat szemlélteti: 1936 évi felvásárlási ár: Kčs 4,80 6,60 1,05 0,48 Az új egységes ár: Kčs 9,11,1,80 0,86 daságban dolgozók száma felére csökkent a háború előttinek, nem kell hozzá felsőbbfokú matematikai tudás, könnyen kiszámíthatjuk, hogy egy földműves ma nemhogy dupla értéket állít elő, hanem kétszerannyi a ráeső jövedelem is, mint a háború előtt volt. Tekintetbe kell vennünk itt azt is, hogy sok földművescsalád tagja dolgozik az iparban, vagy egyéb helyeken, s minden hónapban egyéb jövedelem is kerül a falusi családokba. Mindez együttvéve teszi lehetővé, hogy ma már nem látni a falun rongyos, tarisznyás iskolába menő gyerekeket. Jut mindenre a falu népének, ruhára, lábbelire, új házra, rádióra, televízorra, egyszóval mindenre, ami az életet szebbé, boldogabbá teszi. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ma államunk évekre szilárd árakat biztosít a mezőgazdasági termékek értékesítésére. A háború előtt a mezőgazdasági termékek árai évről évre ingadoztak és csökkenő tendenciát mutattak, viszont az iparcikkek árai állandóan emelkedtek. Egy rókáról két bőrt Annak bizonyítására, hogyan is festettek régen a felvásárlási és kiskereskedelmi árak, nem is kell az első köztársaságból példát felhozni, hiszen a kapita'ista államok egész tömegével „kínálják" erre a példákat. Az Amerikai Egyesült Államokban a farmerek az 1953—1958-as években 15 százalékkal kaptak kevesebbet termékeikért. Ugyanebben az időszakban azonban a közszükségleti cikkek árai 9 százalékkal emelkedtek, ebből az élelmiszerárak 7,2 százalékkal. Kirívó példája ez annak, hogy a kapitalista monopóliumok kétszer „vesézik ki", tehát kétszer adja le bőrét a földműves: egyszer úgy mint termelő, eladó, másszor úgy mint fogyasztó, vásárló. Többet, jobbat, olcsóbban Kétségtelen, az új begyűjtési árak minden földművelő részére nagyobb jövedelmet, magasabb életszínvonalat biztosítanak. Helytelen dolog volna azonban, ha a mezőgazdaság előtt álló nagy feladatokat, a parasztság s az egész ország népének életszínvonal-emelkedését csupán a begyűjtés új áraiban látnók. A jobb élethez elmaradhatatlanul szükséges a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fokozása, az önköltségek csökkentése. Egyszóval a legelső feladat: árubőséget teremteni, s ebből kifolyólag a közszükségleti cikkek kiskereskedelmi árait leszállítani oly arányban, amennyire ezt az ipari és a mezőgazdasági termelés fokozása, a munkatermelékenység növelése megengedi. * Megvan-e a lehetőség, hogy a mezőgazdaságban gyorsütemű változást érjünk el? Kétségtelen, az új begyűjtési árak fő célja ez. Tehát a dolgozó parasztságon a sor, hogy éljen ezzel a párt nyújtotta nagyszerű lehetőségekkel, s a munkásosztály példáját követve kövessen el mindent a közös célnak, a szocializmus építésének befejezésére, a városi és falusi dolgozók jobb jövője érdekében. (-) MEGÉRDEMELT KITÜNTETÉS Nyilvános párttaggyűlés az aratás megkezdése előtt A csallóközcsütö rtöki gépállomáson aratásra készen állnak a gabonakombá jnok. Néhányat már a földeken is látunk, ahogy az őszi árpában ízelítőt adnak az aratásból. Ez a gépek első próbája. Miklós István, a gépállomás igazgatója szerint a gépek nagyon jó karban vannak. A gépjavítás az idén jobban ment, mint az előző években. Azonban a legfejlettebb technikánál is fontosabb az ember. Ezért az üzemi pártszervezet nyilvános taggyűlésen beszélte meg a dolgozókkal az aratással kapcsolatos tennivalókat. Puss Vince pártbizottság i tag a beszámolóban ismertette az aratási verseny feltételeit, beszélt a takarmánybegyűjtési versenyről, a dolgozók kötelezettségvállalásainak teljesítéséről és egyéb kérdésekről. A vita középpontjába a verseny került. Az aratási versenyben az átlaghektár és a kicsépelt gabona mennyisége képezi a mutatókat. Nagyon fontos lesz a pontos nyilvántartás. A gyűlésen sző volt arról, hogy okulni kell a tavalyi hibákból. Ha valahol vastagon fogott a ceruza, az előbb-utóbb úgyis kiderült. Tonkházán tavaly 5 vagon gabona hiányzott. Az elírás szerint a szövetkezetnek gabonából 40 mázsás átlagos hektárhozama volt. Az ilyen nyilvántartás a verseny kárára lenne. A szocialista munkaverseny feladata, hogy érdekeltekké tegye az embereket a feladatok teljesítésében. A versenyben a legjobb eredményt Érsek Ferenc és Kollár Lajos, az illésházi brigádközpont dolgozói érték el. Az esőzésekkel teli hét alatt több mint 100 hektáron végezték el a kaszálást. Érsek Ferenc a gyűlésen elmondotta, hogyan érte el ezt az eredményt: — Nemcsak napközben, de este is lehet herét kaszálni — mondotta. — Mi pedig, ha az idő engedte, este is dolgoztunk. A beszámoló és a vita foglalkozott azzal, hogy az aratásnál ugyancsak jól ki kell használni az időt. De még az aratás megkezdése előtt is sok a feladat. A napokban újjrôl lehet kaÜJ SZÖ 4 * 1959. június 28. szálni a takarmányokat. A járási pártkonferencia határozata Szerint ezeket a munkálatokat mielőbb el kell végezni, hogy ne hátráltassák az aratást. Erről beszélt Kuruc elvtárs, a járási pártbizottság titkára, majd így folytatta: — Az előző években hasonlő igyekezetet fejtettünk ki. Azonban az aratásnál azt a hibát követtük el, hogy a munka hevében csak a gabonával törődtünk. Az idén is törekedni fogunk, hogy ne csak kerületi méretben, de országos viszonylatban is elsők legyünk a gabonabeadásban, s a szemveszteség elleni harcban, a szalma összegyűjtésében, a tarlőhántásban és a tarlónövények vetésében se maradjunk le. El kell érnünk, hogy az aratás után a másodnövényektől újra zöld legyen a határ. A csallőközcsütörtöki gépállomás dolgozói az idén nagyobb feladatok előtt állnak, mint az előző években. Míg eddig az agrotechnikai határidők betartására maguk diktálták az iramot, jelenleg, hogy a szövetkezetek gépeket vásároltak és a gépállomáson átszervezés ment végbe, megosztották a munkát. A gépek száma nem kevesebb. Az, hogy egy részük gazdát cserélt, nem mehet a munkálatok kárára. A szövetkezetek az aratás elvégzése után segítsék ki gépeikkel a szomszéd községeket. A gépállomás dolgozói pedig az eddiginél jobban törődjenek a szövetkezetek gépeivel. Több mint 10 000 hektár gabona aratása és cséplése vár a járás dolgozóira, aminek 75—80 százalékát kombájnokkal akarják elvégezni. Ezért a szalma összegyűjtésére különös gondot fordítanak. Tavaly ugyanis ez problémát jelentett. Az idén jobb lesz a helyzet, mert míg a múltban egyesek tartózkodtak a hidraulikus szalmagyűjtők alkalmazásától, a gyűlésen egyesek már mellettük emeltek szót. A bizalom Farkas Gáspár kiváló teljesítményével jött meg. Tavaly a békéi és vörösmajori szövetkezetben ezzel a géppel egymaga 293 hektáron végezte el a szalma összehordását. A somorjai járásban néhány napon belül teljes iramban megkezdődik az aratás. A gépállomás dolgozói, a szövetkezetek és a nemzeti bizottságok tagjai bíznak a sikerben, mert a kommunisták jól vezetik őket. Meg akarják mutatni, hogy méltók az építésben szerzett érdemekért áprilisban kapott kitüntetésre. Drábek Viktor Már hírt adtunk arról, hogy Homs-ban, az Egyesült Arab Köztársaság szíriai tartományában üzembe helyezték a Csehszlovákia építette hatalmas nyersolajfinomítót. Az üzem kapacitása évi egymillió tonna. Képünk a homsi nyersolajfjnomitót mutatja be. Svérčina (ČTK) felv. ÜJJÁSZÜLETTEM H B • E B B B B B B B % Június vége van. Vítkovice egyes kohójából, melynek általános javítását 5 nappal a határidő előtt fejezték be, izzó lávaként lövel ki a megolvadt vas, milliónyi szikrát szór szerteszét s fényt csillant a javítók szemébe. Elkészült! Ügy, ahogy terveztük! A szokásos módtól azonban eltekintve ezúttal nem Hodina mérnökkel, a javítás főirányítójával, hanem a nagyolvasztóval folytatunk interjút az általános javítás lefolyásáról. Persze nem megy a dolog minden ellenvetés nélkül, hanem .,. — Az igazat megvallva, elég idős is vagyok. — kezdi a nagyolvasztó. — Száz éves már rég elmúltam, s az emberek azt mondogatták rólam, hogy a vítkovicei vasművek legöregebb nagyolvasztója vagyok. Hát jő. Akkor el is hittem, de most, most merje valaki ezt mondani! Üjjászülettem, Tudja egyáltalán mi vagyok? Az ország legmodernebb kohója! Ha kíváncsi, elmondom, hogyan történt a dolog. — Éppen ez érdekelne. — Nos, hát hallgasson ide. Már több évtizede, békésen sziporkáztam, olvasztottam, termeltem. Megtömtek, kiürítettek; megtömtek, kiürítettek. Igy ment ez állandóan és én öreg csont létemre még eléggé bírtam a hajrát. Mert az volt itt szüntelen. Közben persze rájöttem, hogy kollégáim (ezek itt mind fiatalabbak), több vasat képesek olvasztani. mint én. Az embereknek ez nem tetszhetett, mert az egyik napon — pontosan is emlékszem rá, április 17-én nagy tömeg gyűlt a lábaimhoz. No, a buzdító beszéd nem tartott sokáig. A tömeg szétszéledt és néhány perc múlva kék zubbonyokba bújtatva, mindenki kellőképpen felfegyverezve felém tartott. A hadjárat tehát megkezdődött. Nekiestek a csővezetékeimnek, leszerelték a fejem tetején levő, úgynevezett harangnyílásokat, amelyen keresztül általában megtömtek, felhasogatták az oldalamon a vaslemezeket, a rosszak helyébe újakat raktak, a vasvezetékeket félrevonták, úgyhogy már csupaszon, szabadon álltam a fölém boruló végtelen füstös menynyezet alatt. Közben persze más üzemekből is jöttek hozzám küldöttségek, hogy tanuljanak az itteniek tevékenységéből. Az egyik nap lázas mozgolódásra lettem figyelmes. Már alkonyatba hullott a nap, de az emberek csak nem fogytak, hanem szaporodtak. Vészes sejtelmek támadtak rám: mi lesz itt? Képzelje, egyszerre megmondom: elvontattak az alapzatomról! Rettentően sikongattam, csikorogtam, nyöszögtem. Mindhiába, kegyetlenek maguk. Félretoltak mint valami fabábut. Hát hova jutok még?! Ekkora testet mint én vagyok, csak úgy odébb állítani! Hallatlan! A meglepetésem azonban még fokozódott, amikor azt is látnom kellett, hogy alapjaimat egyszerűen felrobbantják. Szokva vagyok a durrogásokhoz, de ezek egészen a velőmig hatoltak. ••— Igazán sajnálom! •— Ugyan mit sajnál! Most már boldog vagyok, új alapokat kaptam, úgy érzem, erősebben állok a lábamon. Szóval az események ezek után már gyorsan peregtek. Hanem egyet külön jől megfigyeltem. Szakképzett emberek boncoltak. Jó volt a munkafegyelem is, egy baleset sem történt. A munkakedvről még nagyobb elragadtatással szólhatok. Tudja, amit most mondok, azt a hangszóróból hallottam, mert igazán füleltem minden szóra, hiszen itt most valamennyien rőlam beszéltek. Az ilyen általános javítást végző emberek szerte az országban mozgalmat hirdettek, hogy bennünket minél előbb kijavítsanak. Persze ennek a legnagyobb előnye az, hogy mi hamarabb termelhetünk és képzelje, én is előbb élvezhetem majd a parázsadta hőséget. Tehát ezek az én embereim is fülön ragadtak minden másodpercet és erőfeszítő munkát végeztek. Javításom ideje alatt vagy száz munkafelajánlást is tettek javításom időtartamának lerövidítésére. Emlékszem, ezeket a felajánlásokat azután összegezték és egyhangúlag kijelentették, hogy kerek öt és fél nappal előbb ké-* szülnek el vele, mint ahogy azt a ter* megállapította. .-. A terv? •i— No igen. Az elhatározás nagy port vert fel, mert tudom, már az eredeti terv is igen szigorú és pontos volt. A vezetők a haditanácskozásokon hirdették is, hogy idő-előnyt csak a munkák jobb megszervezésével érhetnek el. De a serkentő sem maradt ám el! A vállalat igazgatósága 180 000 korona prémiumot ígért, ha öt nappal előbb fejezik be a javítást. Gondolom, megérti, hogy nem kellett noszogatni az embereket. Még nagyobb lendülettel estek nekem. Visszahelyeztek és új végtagokkal, nyílásokkal és ajtókkal szereltek fel. De tudja milyenekkel? Csodálat! — nincs a közelemben egy lélek sem és egyszerre kinyílik, becsukódik, pontosan, ahogy kell. Az emberek azt mondják, hogy automatizáltak. Ezelőtt fogantyúkba csimpaszkodtak, megráncigálták őket s csak ekkor engedett valamelyik nyílásom. Most meg ott lent valahol odébb van egy iroda, ahol összesen 200 gomb és kapcsoló helyezkedik el valamilyen irányítótáblán s egy ember kezében van egész életem. Azt mondják, úgy néz ki mint a TU-104es pilőtakabinja. Mondja csak mi az a TU-104 ? — Egy pompás, korszerű, lökhajtásos utasszállító repülőgép. — Ahá, akkor azért mondják nekem is, hogy korszerű vagyok. Ebben hasonlítok hozzá. De van még egy másik előnyöm is. Erre csak akkor jöttem rá, amikor már tegnap befűtötték. Képzelje, most nem izzik úgy a külsőm, mint azelőtt. Tetőtől talpig hűtőberendezésben állok. Kellemes is. Ügy érzem, mintha örökös tavaszban élnék. Szóval mára már olvasztottam is, amint látta az előbb. És akár hiszi, akár nem, pontosan öt nappal előbb, mint ahogy a tervek előírták. Képzelheti, mennyire örülök. Az édes forróság csak úgy áradozik bennem. Remélem, hamarosan megszoknak új szerveim is és akkor teljesen egészséges leszek. De elmondom a fő előnyét is annak, hogy hamarabb befejeztek. A hátralevő 5 nap alatt több mint 1200 000 korona értékű vasat olvaszthatok ki. Javításom önköltségén, ha jől tudom, több mint százezer koronát takarítottak meg. Csak tudja, valahogy bizonytalan vagyok, hogy nem látok itt embereket, mint azelőtt. Ma is, ahogy láthatta, biztosan egy rossz gombot nyomtak meg, mert kiömlő vasam mellé folyt az üstöknek. Sok volt bennem. Lehet, hogy másodszor már jobban vigyáznak. De mondja csak, nem fáradt még el? — Nem. De úgy látom, végére értünk a történetének. — Hohó, az enyémnek még nem! Csak a javításomnak. Érzem, szép idők állanak előttem. Sokkal többet olvaszthatok ezután. Gyorsan és olcsóbban. Szenzációs hírem lesz, meglátja. A viszontlátásra barátom! Kezdem magam pompásan érezni. Ez a hőség! Öriási... óriási... S a vitkovicei vasművek első nagyolvasztója büszkén kiegyenesedve újult erővel, körös-körül gőzölve, prüszkölve büszkén áll őrt hazánk acélszivében, kohóiparunk nagyszerű távlatai felett. Kohőnyelvből tomácsolta: Szabó Géza /