Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-21 / 170. szám, vasárnap

ésszel oldjuk meg a vitás nemzetközi kér Hruscsov, Ulbricht és Grotewohl elvtárs beszéde Moszkvában • Szovjet-német barátsági nagygyűlés a Kremlben Moszkva — Pénteken a nagy Kreml palotában az SZKP és a szovjet kormány vezetőinek, valamint a Német Demokratikus Köztársaság pártés kormányküldöttségének jelenlétében szovjet-német barátsági nagygyűlés volt - közli a TASZSZ. Egy moszkvai munkás és egy kolhozista, majd az értelmiség és az ifjúság egy-egy képviselőjének üdvözlő beszéde után Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, miniszterelnök emelkedett szólásra. Megállapította, hogy az NDK küldöttei és a szovjet dolgozók tanácskozásai ékesszólóan bizonyítják, mennyire megerősödött a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság barátsága. Az NDK tízéves építőmunkájának sikerei történelmi jelentőségűek a német nép számára és jelentősen erősítik a szocialista világrendszert. Az NDK tízéves fennállása megmutatta a német népnek, békésen fejlődhet és virágozhat anélkül, hogy katonai eszközökhöz folyamodnék. Hruscsov ezután hangsúlyozta: nem szabad szemet hunyni a mai nyugat-németországi helyzet fölött. Ez a helyzet a békét fenyegeti és ezért intézkedéseket kell foganatosítani a veszedelem elhárítására. Csak azok gondolhatnak az európai és az ázsiai országok szocialista rendszerének megszüntetésére, akiket — mint mondani szokás — az isten nem áldott meg józan ésszel. El kell ismerni azt a mindenki számára nyilvánvaló tényt, hogy szocialista államok is vannak a földön, s a különböző társadalmi rendszerű országok békés, háborútól mentes együttélésének politikáját kell folytatni. A német békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetése az a két fő kérdés, amelynek megoldásától nagy mértékben függ a nemzetközi helyzet egészségesebbé válása. Hruscsov visszautasította a békeszerződés ellenzőinek érveit, amelyek szerint az egységes Németország és az egységes német kormány hiányában nem lehet békeszerződést kötni. Két önálló német állam van — mondotta — e tény elismerése abban is megmutatkozik, hogy a genfi értekezleten mindkét német állam képviselői jelen vannak. Ľ két álla

m lét

ének elismerése nélkül szó sem Tehet Németország ú jraegyesítéséről. Hruscsov indokolatlannak és elfogadhatatlannak nevezte a három nyugati külügyminiszter javaslatát az össznémet bizottságban való arányos képviseletről. Ezzel a Német Demokratikus Köztársaságot nem egyenjogú, hanem alárendelt helyzetbe akarják hozni a Német Szövetségi Köztársasággal szemben — mondotta. A nyugati hatalmak ilyen állásfoglalásának szemmel látható társadalmi jellegű okai vannak; el akarják érni a Német Demokratikus Köztársaság társadalmi-politikai rendszerének megváltoztatását. Az ilyen elvnek azonban nincs jogosultsága. Az egyetlen elv, amit az adott esetben elfogadunk: a paritás elve — mondotta Hruscsov, majd kijelentette: annak a szovjet javaslatnak, amely egy évi időtartamot biztosít arra, hogy az össznémet bizottság megegyezéses döntésre jusson a német békeszerződés és az egyesítés kérdésében, az a célja, hogy bárki érdekeinek vagy tekintélyének megsértése nélkül megkönnyítse a megegyezés elérését Genfben. A nyugati hatalmak azonban elutasították a szovjet javaslatok érdemi megvitatását, ultimátumnak tüntetik fel e javaslatokat, sőt a Szovjetunió „diktátumáról" beszélnek. Ez az értékelés — hangsúlyozta Hruscsov — vagy a lényeg helytelen értelmezésével, vagy szándékos elferdítésével magyarázható. A szovjet kormány javaslatainak lényege, hogy fokozatosan meg kell szüntetni a nyugat-berlini rendellenes helyzetet elő kell készíteni a békeszerződést és a német egyesítést célzó intézkedéseket. A legjobb megoldás volna a békeszerződés megkötése az ös° német kormánnyal vagy az egész Németországot képviselő más meghatalmazott szervvel. Ha azonban ilyen alapon nem sikerül megkötni a békeszerződést, akkor meg kell kötni azt a jelenleg fennálló két szuverén német állammal. Ä békeszerződést mindkét vagy az egyik német állammal, de aláírjuk A szovjet kormány azt is kijelentette, hogyha az össznémet bizottság nem fog tudni megegyezni a békeszerződésről, a Szovjetunió a hitleri Németország ellen küzdött többi érdekelt állammal együtt kénytelen lesz azzal a német állammal megkötni a békeszerződést, mely ezt óhajtani fogja. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya készségét féjezte ki a békeszerződés megkötésére, hogy a nép teljesen kiküszöbölje a háború maradványait (Taps). Ügy véljük, hogy e faladat legjobb megoldása a békeszerződésnek egy össznémet kormánnyal, vagy az egész Németországot képviselő más teljhatalmú szervvel való megkötése lenne. Ha azonban nem sikerül ilyen alapon megkötni a békeszerződést, akkor mindkét jelenlegi szuverén állammal kell azt megkötnünk. Ha az agresszív és a reakciós körök megakadályozzák a békeszerződés megkötését a két német állammal, akor nem marad más hátra, mint megkötni a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. (Taps) Meggyőződésünk, hogy ezt a szerződést aláírják mindazon államok, melyek harcoltak a hitleri Németország ellen és őszinte érdekük a német kérdés békés rendezése s ily módon az európai béke és biztonság megszilárdítása (Taps). Sajnálni fogjuk, ha nem sikerül elérnünk a megegyezést. A nyugati hatalmaknak meg kell érten|ök, nincs módjuk megakadályozni a Szovjetuniót és a többi államot abban, hogy rendezzék kapcsolataikat a Német Demokratikus Köztársasággal, hogy pontot tegyenek a háború befejezésére, megszüntessék a hadiállapot következményeit. (Taps.) Minden alapot nélkülöz az az állítás, hogy az ilyen cselekedet külön akció útját jelenti. Ellenkezőleg, erőnktől telhetőleg mindent megteszünk, hogy a nyugati hatalmakkal megegyezve oldjuk meg a német kérdést. Erőnktől telhetőleg mindent megteszünk, hogy meggyőzzük nyugati partnereinket: fontos, hogy velünk együtt megkössék a békeszerződést Németországgal. A Szovjetunió nem akarja örök időkre tartósítani Németország jelenlegi helyzetét, melyben érvényesül a nyugat-berlini megszállási rendszer — az új háború veszélyes tűzfészke és a német néptől megvonják a békeszerződést, tehát országa egységét. Ezért és csak ezért javasoltunk konkrét határidőt. Beismerem, nem vártuk, hogy konstruktív javaslatainkat oly durván elferdítik, nem vártuk a javaslatainkat követő viharos reakciót. A nyugati sajtóban azt kezdték állítani, hogy javaslataink válságot idéztek elő a genfi értekezleten, nincs értelme a további ülésezésnek, stb. Sőt akadtak olyanok is, akik Hitler második világháború előtti fenyegetéseihez hasonlították őket. Hogyan vetemedhetnek ilyen sületlen állításra! Hitler valóban fenyegetésekhez folyamodott és fenyegetéseit gyakran be is váltotta. Területi igényekkel lépett fel és háborúval fenyegetőzött, ha követeléseit nem teljesítik. Mi sem területi, sem gazdasági, sem politikai követelményeket nem támasztunk. Ha Nyugaton javaslatainkban fenyegetést akarnak látni, akkor el kell ismerniök, hogy ez nagyon furcsa fenyegetés: nem háborúval, hanem békekötéssel fenyegetünk. Jó volna, ha a többi államok is hasonló fenyegetéseket alkalmaznának egymás közötti vitás kérdéseikben, ha sohasem erejükkel és háborús felkészültségükkel hivalkodnának, hanem megmutatnák, hogy hajlandók megegyezni más országokkal a viszályok békés úton, tárgyalások útján való rendezéséhez. Ä megszálló hatalmak eddigi jogai a békeszerződés aláírása után érvényüket vesztik E célokat szolgálják Nyugat-Berlinre vonatkozó javaslataink is. Fel akarjuk számolni azt a rendellenes helyzetet, hogy az NDK területén fekvő több milliós város részét idegen csapatok tartják megszálva, kémek és felforgató elemek kiképzési központjává változtatják ama állam ellen, melynek területén e város fekszik. Készek vagyunk a történelem bírósága elé lépni, mivel szilárd meggyőződésünk, hogy Nyugat-Berlin szabad városra tett javaslatunk a béke megőrzését szolgálja. Mire épül a nyugati hatalmak ama joga, hogy megszálló csapataikat Nyugat-Berlinben tartsák és megőrizzék az ottani megszálási rendszert? A három nyugati hatalomnak ez a joga a hitleri Németország múlt háborúban történt kapitulációjából ered és bizonyos okmányokra épül, amelyeket a háború idején és után fogadtak el. A győztes hatalmak jogait nemcsak elismerjük, hanem magunk is gyakoroltuk. Am m'égsem lehet rjrökké fenntartani a megszállási rendszert és ott tartani a megszálló csapatokat. A mindkét vagy az egyik jelenlegi német állammal kötött békeszerződés aláírása alapjában megváltoztatja a helyzetet. A megszálló hatalmak eddigi jogai érvényüket vesztik. A nyugati hatalmak azonban az egvik német állam kormányköreinek támogatásával — bármilyen furcsa is ez — örök időkre meg akarják őrizni nyugat-berlini megszállási jogaikat, még akkor is, ha létrejön a német békeszerződés. Noha ez ellentmond a józan észnek, a nemzetközi törvényeknek és hagyományoknak — a nyugati hatalmak mégis ezt az álláspontot képviselik. Miért cselekszenek így? Mert ezen országok bizonyos köreinek nem érdeke a „hidegháború" megszüntetése. Meg akarják hosszabbítani ezt a helyzetet, éppen ezért szükségük van olyan lőpor-raktárra, mint amilyen ma Nyugat-Berlin. A nyugati hatalmak bizonyos körei mesterségesen élezik ki a nemzetközi helyzetet azért, hogy olyan eszköz legyer\ a kezükben, mellyel bármikor annyira kielézhetik a nemzetközi kapcsolatokat, hogy országaikban jobban kifoszthassák adófizetőiket és elhitethessék, hogy valaki veszélyezteti a nyugati országok biztonságát. A nyugati országok tekintélyes államférfiai ugyanakkor nyíltan hangoztatják, hogy a jövőben erőszakhoz folyamodnak és védelmezni fogják megszállói jogaikat Nyugat-Berlinben. Tehát ki kit veszélyeztet? A Szovjetunió, mely a német békeszerződés megkötését es a nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetését szorgalmazza, vagy a nyugati hatalmak, melyek makacsul elutasítják öszszes békeszerető javaslatainkat, sőt nyugat-berlini megszálási rendszerük érdekében még erőszak alkalmazásával is fenyegetőznek? Az az állítás, hogy mi valakit vevszélyeztetünk, tarthatatlan és kiagyalt érv. Nem egyoldalúan, hanem az NDK kormányának teljes egyetértésével járunk el. Az NDK kormánya törődik népe sorsával, tiszteletben tartja a nyugat-berlini lakosság érdekeit. Tán nem ezt bizonyítja az a tény, hogy az NDK kormánya, midőn beleegyezését adja Nyugat-Berlinnek szabad várossá változtatásához, magára vállalja azt a kötelezettséget, hogy biztosítja a Nyugat-Berlin és a világ minden országa közötti összeköttetést? A nemeslelkúség tiszteletet és elismerést érdemlő megnyilvánulásának tekintjük ezt. Adenauer úr nem vonta le a múlt tanulságait Készek vagyunk minden lehetséges, hozzáférhető eszközzel biztosítani, hogy senki se avatkozzék be Nyugat-Berlin szabad város életébe. A mi részünkről és az NDK részéről tehát semmilyen nyomásról és erőszakról nincs sző. Ez idegen javaslataink szellemétől. Különös buzgósággal ferdíti el békeszerető politikánkat Adenauer nyugatnémet kancellár, amint ez már köztudomású. Az utóbbi időben teljesen elvesztette a béke iránti érzékét. Jeleneg Adenauer a vezetője a Hitler nyomdokában haladó mihtar.sta, revansista erőknek. Hitler annak idején azzal fenyegetőzött, hogy sájat elképzelése szerint osztja fel a világot, hogy joga van háborút indítani és 10 millió embert elpusztítani, de mégis naggyá teszi Németországot. De nem tízmillió, hanem 10 milliónál sokszorta több ember esett áldozatul a háborúkban. Mi az eredmény? A fasiszta Németország vereséget szenvedett. Hitlernek és kiszolgálóinak őrült propagandája a nemzeti katasztrófa szélére sodorta Németországot. Minden jel arra vall, hogy Adenauer úr nem vonta le a múlt tanulságait, „erópolitikát" játszik és eközben nem törődik vele, hogy ez a politika igen veszélyes, végzetes a népre. Minden ország népeinek, kőztök a Néme t Szövetségi Köztársasig, az Egyesült Államok, Franciaorszag és Anglia népeinek kötelessége megakadályozni, hogy olyan tűrhetetlen helyzet alakuljon ki, amikor egy nagyzási hóbortba esett ember saját politikáját más országok vezetőinek nyakába varrhatja és megakadályozhatja a rendezésre megérett nemzetközi kérdések megoldását. Ideje megérteni, hogy az Aenauer-vezette német militaristák politikája napról napra veszélyesebbé válik és a békét fenyegeti. Ä genfi értekezletről és a csúcsértekezletről Reméljük, hogy a nyugati hatalmak józan magatartást fognak tanúsítani az időszerű nemzetközi kérdésekben. Ez esetben a genfi értekezlet hasznosan hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló egyezmények előkészítéséhez. Sa' os, nem mondhatjuk, hogy az értezeklet sikeresen folyik. Am a Genfben felszínre került nézeteltérések ellenére is bizonyos fokig pozitív jelentőségű a miniszterek által eddig végzett munka. A genfi értekezlet kétségkívül úgy juthat előbbre, ha a nyugati hatalmak nem az erő, hanem az ész politikáját követik és figyelembe veszik a való helyzetet. Ha a genfi értekezlet nem ér el haladást és nem enyhül a nemzetközi feszültség, a világ közvéleménye a nyugati hatalmak képviselőit teszi felelőssé az értekezlet meghiúsításáért. Ha a genfi értekezletről beszélünk, meg kell állapítanunk, hogy a nyugati hatalmak egyes képviselői bizonyos mértékben nyomást próbálnak gyakorolni a Szovjetunióra. Kijelentik, hogy ha Genfben nem érnek el haladást, nem kerül sor a kormányfői találkozóra. Ez pedig már ultimátumjellegű követelmény! Mit mondhatunk ezzel kapcsolatban? Ügy véljük, hogy ha a minisztereknek nem sikerül kellő megegyezésre jutniok, annál szükségesebb lesz a csúcsértekezlet. Hangoztattuk és hangoztatjuk, hogy a jelenlegi nemzetközt helyzet nagyon bonyolult, annyi súlyos problémája van, melyeknek megoldására csak a kormányok és az államfők képesek. Ezért hasznosaknak tartjuk a csúcstalálkozókat; ha szükséges lesz, többször is örömmel fogok találkozni a nyugati hatalmak kormányfőivel. A csúcsértekezlet összehívására tett javaslatainkat azonban nagyon elferdítve magyarázzák, bizonyos okokból azt tartják, hogy a többinek kisebb érdeke e találkozó összehívása. mi pedig hajlandók vagyunk bármilyen árat fizetni a csúcsértekezlet összehívásáért. Egyes tényezők azt híresztelik, hogy a csúcsértekezletet csak akkor hívhatják össze, ha a Szovjetunió egyetért Nyugat-Boriin megszállásának meghosszabbításával, ha feladja a német békeszerződés megkötésére tett javaslatát. Mi szükség van ilyen esetben a kormányfői értekezlet öszszehívására ? A kormányfőknek találkozniok kellene, hogy felszámolják a viszályokat és háborús veszélyeket szülő tűzfészkeket. Meggyőződésünk, hogy sor kerül a kormányfői értekezletre, mivel a jelenlegi helyzet ezt sürgősen megköveteli. Ha nem ma, akkor egy 'bizonyos idő múlva biztosan összeül az értekezlet, mert a népek nem nyugodhatnak bele a jelenlegi veszélyes helyzetbe, mivel ez azt jelentené, hogy időzített aknákkal telerakott földön élnének és várhatnák, mikor következik be a végzetes robbanás. A népek nyomása alatt végül is a kormányok kénytelenek lesznek beleegyezni a legidőszerűbb jelenlegi kérdések megoldásába, ésszerű utakat fognak keresni a világbéke megszilárdítására. Drága német barátaim! Reméljük, hogy hazánkban tett látogatásuk, megismerkedésük a szovjet nép életével és az önökkel folytatott tárgyalásaink hozzájárulnak a Szovjetunió és az NDK népei barátságának további szilárdulásához. Köszönjük meleg szavaikat, melyekkel hazánkban ittlétük alatt a szovjet népről és kommunista pártunkról nyilatkoztak. Hruscsov elvtárs beszédét többször viharos taps szakította félbe. Walter Ulbricht elvtárs beszéde Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára is felszólalt a gyűlésen. Meggyőződésem — mondotta —, hogy Nyugat-Németország munkásosztályának és lakosságának mind nagyobb tömegei támogatják a Szovjetunió békepolitikáját. A német népet uralkodó osztályai már kétszer sodorták háborús katasztrófába, s Adenauer most azt igyekszik bebeszélni a népnek, hogy a Bonn-Párizs tengely segítségével és az Egyesült Államok támogatásával vállalhat egy harmadik kalandot is. Ezért a német népnek Nyugat-Németországban is saját kezébe kell vennie sorsa intézését. Az erőviszonyok a Szovjetunió és a béke erőinek javára tolód-, tak el. A Szovjetunió fölényben van a döntő fegyverfajták előállításában és így megvan a lehetőség, hogy egyszer s mindenkorra száműzzék a háborút az európai népek életéből. Németország jövője attól függ, hogy a két német állam megegyezzen: lemond az atomfegyverkezésről, a rakétatámaszpontok létesítéséről és a német kérdés békés megoldására törekszik. Ha az Adenauer-kormány továbbra is makacsul ellenezni fogja a békeszerződés megkötését, akkor a Német Demokratikus Köztársaság szükségesnek tartja majd, hogy megkösse a békeszerződést a Szovjetunióval és az érdekelt államokkal, s ígv mutasson példát a német kérdés békés megoldására. O. Grotewohl elvtárs beszéde Ezután Ottó Grotewohl szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a békét fenyegető veszély fő gócává válik. — Az a követelés — mondotta Grotewohl —, hogy az össznémet bizottságban valaipely fél számszerű többségben legyen, lehetetlenné teszi a németek megegyezését. Csak e bizottság paritásos összetétele biztosíthatja a megegyezést és annak végrehajtását. Meg kell fékezni a nyugat-németországi militarizmust, még mielőtt elég erősnek érzi magát, hogy új háborút robbantsoh ki — hangoztatta Grotewohl. — A Német Szövetségi Köztársaságban már létrejöttek az első, atomefegyverrel felszerelt katonai alakulatok. A nyugatnémet haderő és a NATO hadserege fölött volt fasiszta tábornokok parancsnokolnak. Itt az ideje, hogy határozottan véget vessenek ennek a fejlődésnek. Erre megvan a lehetőség. A háborús gyújtogatok legjobb megfékezője a békeszerződés lenne. Bízunk a szocialista tábor és a világot átfogó békemozgalom erejében. 1959 nem 1959. A béke erői határozott együttműködésével meg tudják akadályozni a harmadik világháborút — mondotta végül Grotewohl. A német küldöttség hazautazott Berlinbe A moszkvaiak szombaton kikísérték a vnukovi repülőtérre az NDK párt- és kormányküldöttségét, mely két hétig baráti látogatáson tartózkodott a Szovjetunióban. A küldöttséget a repülőtérre kikísérték: Averkij Arisztov, Nyikita Hruscsov, Nyikolaj Ignatov, Alekszej Kiricsenko, Frol Kozlov, Ottó Kuusinen, Anasztasz Mikojan, Pjotr Poszpjelov, Alekszej Koszigin, Mihail Pervuhin és uDmitrij Poljanszkij. A német vendégek tiszteletére díszőrség sorakozott fel, s eljátszották a

Ť. NDK és a Szovjetunió államhimnuszait. Nyikita Hruscsov és Friedrich Ebért, Nagy-Berlin főpolgármestere beszédet mondott a repülőtéren. A NDK párt- és kormányküldöttségének tagjait szállító repülőgép moszkvai időszámítás szerint fél tizenegykor a magasba szállt és Berlin felé vette útját. Nyikita Hruscsov a repülőtéren mondott beszédében kijelentette, hogy a moszkvai találkozók és beszélgetések ismét megerősítették a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió testvéri egységét a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott küzdelemben. A tartós európai béke csak abban az esetben biztosítható, ha a szovjet és német nép a többi népekkel egyetemben egyesült erővel fog törekedr a béke megvédésére és mindenképpen megszilárdítják barátságukat — jelentette ki Hruscsov elvtárs. Szilárd meggyőződéssel mondhatjuk, hogy küldöttségük látogatása nagyon elősegítette ennek a jelentős és nemes célnak elérését. ÜJ SZÖ 3 * 1959 P •