Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-21 / 170. szám, vasárnap

Szovjetunió új javaslatai Genfben (Folytatás az 1. oldalról) tátott tárgyalásokat, azokat az adott helyzetnek megfelelően kell folytatni. A Nyugat-Németország és Nyugat-Berlin közötti összeköttetés az ideiglenes statútum érvényességének ideje alatt a mostani állapotban marad. Gromiko elvtárs felszólalja végén kifejezte azt a meggyőződését, hogy a Szovjetunió javaslatai koze'eünek a nyugati hatalmak álláspontjához. A két fél álláspontja közelebb került egymáshoz, főleg a nyugat-berJni megszálló csapatok létszámának csökkentése, valamint az aknamunka megszüntetése és ugyanakkor az össznémet bizottság kérdésében ;s. A szovjet küldöttség reméli, togy a nyugati hatalmak kormányai figye

1mesen áttanulmányozzak e javaslatokat és hogy kölcsönösen e'íogadható megegyezés jön iétre. Az ülés második részében Herter amerikai küldött felolvasta a három hatalom közös nyilatkozatát, amely elárulja, hogy a nyugati küldöttek nem olvasták el figyelmesen a szovjet javaslatot. A nyilatkozat ugyanis azt mondja, hogy az ú) szovjet álláspont állítólag „nem javít a helyzeten". Gromiko elvtárs rövid megjegyzésben megvilágította, hogy a nyugati hatalmak nyilatkozata nem felel meg a tényeknek, háruutatott, hogy a nyugati miniszterek a szovjet álláspontot magyarázhatjuk ahogy nekik tetszik, de a szovjet küMöttségét a magyarázat nem kötelezi. A szovjet javaslatokat nem azért nyújtották be, hogy rontsák a helyzetet, hanem azért, hogy megkönynyítsék a tárgyalást. A nyugati miniszterek dokumentumukban ugyancsak felvetették az értekezlet megszakításának kérdését. Az ülés második részének végén visszatértek erre a kérdésre. A szovjet küldöttség álláspontja e javaslattal kapcsolatban a következő: A szovjet küldöttség amellett van, hogy az értekezlet tárgyalásait megszakítás nélkül folytassák és továbra is megegyezés elérésére törekedjenek. Amennyiben a három nyugati miniszter ragaszkodik az értekezlet félbeszakításához, a szovjet küldöttség kénytelen lesz ebbe beleegyezni. A szovjet küldöttség szóvivője hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió által előterjesztett javaslatokat előre megtárgyalták az NDK kormányával. a pufi értekezletet Szombaton 11 óra 15 perckor a genfi Nemzetek Palotájában összeült a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Francia ország, az USA, az NDK külügyminisztereinek és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőjének 18. ülése. Az 5 percig tartó ülésről a következő közleményt adták ki: „A külügyminiszterek genfi értekezletén, amely május 11-én kezdődött, véleménycserére került sor a résztvevők között a tárgyalások tárgyát képező kérdésekről. A miniszi.

1 úgy vélik, hogy a további vita és tárgyalás feltétlenül szükséges. A miniszterek megegyeztek abban, hogy tárgyalásaikat félbeszakítják és mun Icájukat a genfi értekezleten 1959. július 13-án folytatják". A szombati ülés után sajtóértekez letet nem tartottak. Az egyes küldöttségek szombaton és vasárnap viszszatérnek hazájukba,. A szovjet küldöttség vasárnap utazik el Genfből. AZ INTENZÍV TÁRGYALÁSOK, főleg az utóbbi két hét tárgyalásai ellenére a genfi értekezlet mindeddig nem ért el konkrét megegyezést tárgysorozatának néhány kérdésében és így nem teljesítette azt, amit a nemzetek tőle elvártak. Hogy az értekezlet résztvevői miért nem i tak megegyezésre, ennek fő oka abban az állásfoglalásban rejlik, amelyre a nyugati hatalmak a német kérdésben helyezkedtek. Walter Lippmann neves amerikai publicista a New York Herald Tribúne szombati számában azt írja, hogy a nyugati hatalmak Genfben Konrád Adenauer és De Gaulle tábornok irányítása alá kerültek. Ez nincs szó szerint így. Pontosabban mondva: a bonni kormány NATO-beli partnerei nem tudtak elszakadni a német kérdésben folytatott eddigi politikájuktól oly mértékben, hogy ez lehetővé tette volna akár csak nagyon részleges megegyezés elérését is. A helyzet az, hogy a német kérdés megoldása terén minden első lépés kell hogy jelenleg olyan lépés legyen, melynek következményei a felújított nyugatnémet militarizmus érdekeit érintik. A nyugati miniszterek a magánjellegű találkozókon nem véletlenül ismerték be nyíltan azt, hogy minden megoldás attól függ, hogy a Nyugat eltérjen eddigi politikájától. Emellett azonban a bonni kormány semmiképp sem értékelheti az értekezlet eddigi lefolyását saját sikereként. A svájci sajtó szombaton a Bonnban urakodó „szomorú hangulatról" ad hírt, A most lefolyt tárgyalásokon az álláspontok bizonyos közeledést. értek el, ami alapul szolgálhat a jövő megegyezésre. Ez a lehetsí' megoldás a bonni vonal keretétől nagyon távol fekszik. Elsősorban az értekezlet de facto elismerte a Német Demokratikus Köztársaságot, mint nélkülözhetetlen tárgyaló felet a német kérdés megoldásában, ami Adenauer számára a legnagyobb vereség Másodszor maguk a nyugati hatalmak javasolták össznémet bizottság megalakítását az NDK részvételével és bár ebben a bizottságban nem ak;

,; elismerni az NDK paritásos képviseletét, Bonn számára ez a második csapást jelenti. Harmadszor a nyugati hatalmak, noha tagadják az NDK szuverén jogait, elismerték, ellenőr zési Jogát a Nyugat-Berlinhez vezető összeköttetési vonalak felett. Ez további csapás a bonni politikára. Mint ismeretes, a bonni kormány számára a Német Demokratikus Köztársaság hivatalosan „nem létezik" és a bonni kormány a nyugati hatalmakkal kötött egyezményekkel még azt is aláíratta, hogy „ő az egyedüli képviselője Németországnak". Ezt a kijelentést a bonni kancellár már azelőtt is, s annál is inkább ma a kalapja mellé tűzheti. A jövőben Németország kérdését csupán a két német állam egyenjogú részvételével lehet megtárgyalni. Ami Németország egyesítését illeti, ezt a kérdést kizárólag e két állam döntheti el. A békeszerződésre vonatkozóan a két német állam a nagyhatalmak egyenjogú partnere. Ami Nyugat-Berlin további fejlődését illeti, az NDK kormányának nézetét minden esetben s teljes mértékben figyelembe kei venni. Ez érvényes mind az értekezlet további munkájára, mind pedig az összes többi jövő tárgyalásra. Ez az értekezlet a Nyugat régi politikája, az erőpolitika előrehaladó mélységes válsága idején ült össze. A régi politika megsemmisült, de csökönyös hívei a háttérből még mindig meggátolják azt, hogy helyette új politika szülessék. Ezért többé-kevésbé egyhelyben topognak. A Nyugaton ugyan már kezdik látni, hogy a nyugatnémet Bundeswehr semmiképpen sem viszi keresztül azt, ami nem létezik: az erőpolitikát. De csökönyösségből továbbra is támogatják a német militarizmust. Ez nemcsak politikai szempontból kétes dolog, de a világra nézve nagyon veszedelmes is. A szovjet küldöttség eljárását Genfben elsősorban a nagy türelem jellemezte. Világos, hogy olyan féllel tárgyalni, melynek politikája nem nyugszik reális alapokon, nem kellemes dolog. Már azért sem, mert a Nyugat, amelynek nincs mivel pozitívan hozzájárulni a tárgyalásokhoz, többé-kevésbé arra szorítkozott, hogy mindent elutasított. A szovjet kormány megmutatta, hogy hajlandó várni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a végtelenségig vár. Ezzel számolni kell Bonnban, Washingtonban, Párizsban és Londonban egyaránt. Az értekezletet a Szovjetunió új javaslatainak benyújtása után szakították félbe. A nyugatnak most van mit mérlegelnie. És a kilátások? Továbbra ?s érvényes az, hogy a legnagyobb jelentősége a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok fejlődésének van. A legközelebbi időben két fontos esemény valósul meg — S. Kozlov látogatása az USA-ban és R. Nixon útja a Szovjetunióba. Nixont elkíséri Milton Eisenhower, az amerikai elnök fivére. A két látogatástól és a velük összefüggő tárgyalásoktól sokat várnak. Az értekezlet eddigi lefolyása azonban főleg egy dolgot erősített meg: azt, hogy a nemzetközi tárgyalások folytatásának legmegfelelőbb tere a jelenlegi szakaszban a kormányfői értekezlet, a legnagyobb jogkörrel és a gyors döntés lehetőségével bíró értekezlet. Ezért felmerül a kérdés: nem volna-e helyesebb már most elhatározni a legmagasabb szintű találkozót. A világproblémák nagy kérdései megoldásának halogatását senki sem fogadhatja örömmel. Az emberiség többsége gyors megoldást, a béke és a békés együttműködés javára szolgáló megoldfest óhajt. JIŔÍ HOCHMAN A 77-ÉVES Eamon de Valérát, az ír nép szabadságharcának egyik régi vezérét, az Ir Köztársaság eddigi miniszterelnökét köztársasági elnökké választották. Az új elnök június 25-én lép hivatalába. (ČTK) MAX PETITPIERRE, svájci külügyminisztériumi osztályfőnök pénteken bejelentette a parlamentbe, hogy Svájc de Gaulle köztársasági elnöknél élesen tiltakozott svájci állampolgároknak a francia idegenlégióba való toborzása ellen. Eddig több mint 1200 svájci állampolgár szolgál az idegenlégióban. (ČTK) OZLEMENY - és kormányküldöttségének tuniébeli látogatásáról MOSZKVA (ČTK) - MOSZKVÁBAN JÚNIUS 20-ÄN KÖZLEMÉNYT ADTAK KI A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG PÁRT- ÉS KORMÁYKÜLDÖTTSÉGÉNEK JÚNIUS 820 NAPJAIBAN TETT BARÁTI LÁTOGATÁSÁRÓL. A közlemény szerint az SZKP és a szovjet kormány vezetői közt folytatott eszmecsere igazolta, hogy a tárgyalt kérdésekben mindkét fél nézetei azonosak. E kérdések a nemzetközi helyzetet, az európai biztonság gaiantálását, Németország és Nyugat-Berlin helyzetét, a két ország baráti együttműködésének főként gazdasági és tudományos-műszaki téren való továbbfejlesztését érintették. A Szovjetunió és az NDK kormánya megelégedésesl állapítja meg, hogy a nyugati hatalmak a „hidegháború" évei után eljöttek a legidőszerűbb kérdésekről tárgyaló genfi külügyminiszteri értekezletre, melyen egyenlő joggal vesz részt az NDK és az NSZK. Mindkét küldöttség örömmel látja, hogy a nyugati hatalmak feladták a két német állam fennállása mellőzésének irreális szempontját. Ezzel elismerik, hogy a Németországot érintő kérdésekről a német nép nemzeti érdekeit következetesen védelmező NDK részvétele nélkül nem lehet tárgyalni. Az európai béke megszilárdításának és Németország, mint békeszerető állam nemzeti megújhodása megkönnyítésének legrövidebb útja a német békeszerződésnek a reális helvzetet tekintetbevevő megkötése. A békeszerződés, melynek tervezetét a szovjet kormány az NDK kormányával való megállapodás alapján megvitatás végett a külügyminiszteri értekezlet elé terjesztette, védül pontot tenne a második világháború végére és ugyanakkor gátat emelne az új háború ellen. A Szovjetunió és az NDK küldötségei sajnálattal állapítják meg, hoqv a három nyugati hatalom a oenfi értekezleten nem foqadta el a rémet békeszerződés előkészítésének ér »vionl/-ötésének tervezetét. A két kormány kijelenti, hogy továbbh •• VO©UBí'E — így bizony, nekünk a világnak ezen a táján sincs semmi keresnivalónk. ra is küzdeni fog a békeszerződés megkötéséért és úgy véli, hogy e feladat legjobb megoldása a szerződés megkötése lenne az össznémet kormánnyal, vagy az egész Németországot képviselő más teljhatalmú szervvei. Ha a reakciós erők továbbra is akadályozni fogják a Németország egyesítésére irányuló gyakorlati intézkedéseket, a békeszerződést a fennálló két német állaimmal kell megkötni. Abban az esetben, ha az agresszív körök az ügynek ilyen alapon való békés rendezését is meghiúsítják, az NDK-val kötik meg a békeszerződést azok az államok, amelyek egyetértenek vele és érdekeltek a német kérdés békés rendezésében s így az európai béka és biztonság megszilárdításában. A Szovjetunió küldöttsge osztja az NDK párt- és kormányküldöttségének ama nézetét, hogy az erőszak alkalmazásának elvetéséről szóló egyezmény megkötése a két német állam között, valamint olyan egyezmény megkötése, hogy a két német állam nem fog sem gyártani, sem tárolni atom- és rakétafegyvert s rendelkezni vele, a két német állam kapcsolataiban fennálló feszültség enyhítésére és az „európai hidegháború" felszámolására teendő legközelebbi fontos lépések. A két kormány határozottan elítéli a nyugati hatalmak ama kísérleteit, melyekkel a már régóta időszerű német kérdés megoldása helyett egész Berlinre ki akarják terjeszteni a megszállási rendszert. A Szovjetunió és az NDK kormánya a vitás kérdések közös megoldásának megkönnyítése érdekében és arra törekedve, hogy kedvezzenek a nyugati hatalmak álláspontjának, kijelentik: készek egyetérteni egy átmeneti időszak bevezetésével a Nyugat-Berlinben szükséges intézkedések egész sorának végrehajtására, melyek feltételeket teremtenének a berlini helyzet és a berliniek életének rendes mederbe terelésére. Ha az össznémet bizottság vagy más, a két német állam egyezménye alapján létesült német szerv ez alatt az idő alatt egybehangolt határozatokat hoz a békeszerződésről és Németország egyesítéséről, akkor mindkét kormány hajlandó beleegyezni a nyugati hatalmak bizonyos nyugat-berlini megszállási jogainak ideiglenes meghagyásába és hajlandók egyezményt kötni Nyugat-Berlin ideiglenes statútumáról. .. A Szovjetunió *és az NDK kijelenti: nem egyezik bele abba, hogy korlátlan időre törvényesítsék a nyugat-berlini megszállási rendszer meghagyását és hogy mindkét ország szilárd szándéka minden szükséges intézkedést megtenni az európai békét veszélyeztető rendellenes nyugatberlini helyzet mielőbbi kiküszöbölésére. Mindkét fél rámutat arra a nagy jelentőségre, melyet a legidőszerűbb nemzetközi kérdések, köztük a német békeszerződés és a nyugat-berlini kérdés megoldására összeülő csúcsértekezletnek tulajdonítanak és kijelenti, hogy ha a kormányfők a béke érdekeit fogják szem előtt tartani, sok kérdést a béke javára, a világ minden népe érdekében oldhatnak meg az értekezleten. A két ország küldöttségei elítélik a2 agresszív NATO tömb tagállamainak Olaszország és Görögország területén amerikai atom- és rakétatámaszpontok gyors építésére irányuló akcióit. Hangsúlyozzák, hogy az atom- és hidrogénfegyverek megszüntetésének kérdése azonnali megoldást követel. A Szovjetunió és az NDK kormányai felszólítják a balti államokat: közös erővel változtassák a béke tengerévé, atomés rakétafegyvermentes övezetté, idegen államok katonai támaszpontjaitól mentes övezetté a Balti-tengert. A szovjet kormány támogatja az NDK kormányának kezdeményezését, hogy kölcsönös megnemtámadási szerződéseket kössön a balti államokkal, mivel ez nagymértékben elősegítené az európai béke biztosítását. A Szovjetunió és az NDK küldöttségei őszintén örülnek annak, hogy a két ország kölcsönös kapcsolatai a proletár nemzetköziség, az egyenjogúság, a szuverenitás tiszteletben tartása és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján, a szoros testvéri együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás alapján sikeresen fejlődnek. A közlemény leszögezi, hogy az SZKP és az NSZEP képviselői tárgyalásaik során megelégedéssel állapították meg, hogy szilárdul és bővül a két párt testvéri együttműködése. Az SZKP és az NSZEP továbbra is rendületlenül védelmezni fogják a párt sorainak lenini testvéri egységét és következetesen küzdeni fognak a nemzetközi kommunista mozgalom harci egységének megbontására irányuló mindennemű kísérletek ellen. A két párt úgy véli, hogy továbbra is engesztelhetetlen harcot kell folytatniok a revizionizmus minden formája ellen. A két párt kötelességének tartja a szocialista országok harci egységének, a kommunista és munkáspártok testvéri szolidaritásának tovább szilárdítását a marx-lenini tanítás és a proletár nemzetköziség elvei alapján. Ülést tartott a magyar Hazafias Népfront Országos Tanácsa A Hazafias Népfront Országos Tanácsa pénteken a Népfront Belgrád rakparti székházában ülést tartott. Az ülésen megjelent Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, továbbá a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács s a forradalmi munkás-parasztkormány több tagja. Az ülést dr. Harrer Ferenc, a Népfront Országos Tanácsának alelnöke nyitotta meg, majd elsőnek Ä CGI 32. kongresszusának határozata Párizs (ČTK) - A Francia Általános Szakszervezeti Szövetség (CGT) 32. kongresszusának június 19-i ülésén közzétették a Benőit Frachon főtitkár beszámolójával kapcsolatban Ä pancsen láma levele Mao Ce-tungnak Lhassza (ČTK) - A Kínai Képviselők Országos Népi Gyűléséről Lhasszába visszaérkezett pancsen láma pénteken levelet intézett MaoCe-tunghoz, Csu-te-hez és CsouEn-lajhoz, a Kínai Népköztársaság vezető párt- és kormánytényezőihez. A levélben hangsúlyozza, mily nagy benyomással hatott rá a tibeti városok és falvak új, munkával és örömmel telt légköre. A felső rétegek reakciós klikkjének kudarcot vallott kísérlete óta eltelt két hónap alatt a lázadókat már mindenütt felszámolták és helyreállították a közrendet. Az emberek békében és boldog munkában élnek. A pancsen láma levelében kijelentette, hogy erejéből telhetően kész mindent megtenni a demokratikus reformok sikeres befejezéséért, az új, demokratikus és szocialista Tibet felépítéséért. lezajlott titkos szavazás eredményeit, amelyek a szakszervezeti mozgalom egyesítéséért folytatott harc programjára is vonatkoztak. A küldöttek, akik 6169 szakszervezeti szervezetet képviselnek, jóváhagyták a beszámolót és a programot. A beszámoló és a program a következő két év tartamára állapítja meg a CGT tevékenységét. Épp úgy, mint eddig is, a CGT harcolni fog a gazdaság militarizálása ellen és az algériai béke eléréséért az algériai nép képviselőivel való tárgyalások útján. Eltérően azoktól a szakszervezetektől, amelyek a kapitalistákkal való együttműködés útjára süllyedtek, s lemondtak az osztályharcról, a CGT abból indul ki, hogy a tőkés rend nem biztosíthatja a dolgozók életszínvonalának tartós emelkedését és munkafeltételeik megjavítását. A kongresszus megerősítette a CGT törekvését a munkásosztály egységére mindazon formákban, ahogy az megnyilvánult az előző kongresszusokon s a mindennapi tevékenység folyamán is. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke tartott beszámolót az időszerű politikai, gazdasági és kulturális kérdésekről. Hangsúlyozta, hogy a nemzet életének fontos eseménye lesz a párt VII. kongresszusa, amely ez év őszén ül össze. Ez a kongresszus, támaszkodva a szocializmus építésében eddig elért eredményekre, nyilvánvalóan a szocializmus alapjainak lerakását fogja célul kitűzni. wsss/^ffs^rsrs/fss/v/rs/rsssssssssfsyrssssssss/rssjt AZ USA MUNKAÜGYI minisztériumának hivatalos adatai szerint a fogyasztási cikkek árának drágulása következtében májusban a létfenntartási költségek rekordszínvonalat értek el. Az 1947—1949. évek azonos időszakához viszonyítva 24 %-kal emelkedtek. (ČTK) A REVUE című müncheni képeslap megrázó dokumentumokat közölt tizenhároméves gyermekek embertelen kizsákmányolásáról a nyugatnémet mezőgazdaságban. Negyvennyolc gyermek görnyed a cukorrépaföldön s egyeli a répát. Az egyik gyermek mellett felügyelő áll, akinek az a feladata, hogy a gyermekeket munkára hajszolja és saját mérlegelése alapján döntse el bérüket. (Foto: ČTK — Zentralbild) fj.T SZŐ 4 * 1959. június 21.