Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-20 / 169. szám, szombat

22 kialakítására nemcsak a takarmányfélék és a vetőmag terén, hanem az üzemeltetési biztosítási alapokban is, hogy az idényokozta kilengések kedvezőtlen következményeit és a termelésre gyakorolt egyéb befolyásokat maximális mértékben a szövetkezetek és a járások színvonalán oldhassák meg. Az új begyűjtési rendszer továbbá megköveteli, hogy a járási nemzeti bizottságok a mezőgazdasági termelés ötéves távlatát ne csak a termelés és annak elosztása anyagi kapcsolatainak területén oldják meg. hanem az értékmérlegek segítségével az értékkapcsolatok területén is. Ezen értékmérlegek kidolgozása biztosítja majd a szövetkezeti alapok dotálásának és a szövetkezeti tagok személyes jövedelme növekedésének szükséges összhangját. Az állami pénzügyi segítséget, a hiteleket, az adókönnyítéseket stb. ezután majd a mezőgazdasági termelés objektívan indokolt szükségletei alapján, nem pedig, mint néha megtörtént, azon elv alapján adják meg, hogy „aki a legtöbbet kiabál, a legtöbbet kapja". Az értékviszonyok tervszerű kihasználása és a termelés hatékonyságának tervszerű növelése céljából meg kell javítani a szövetkezetek könyvelési és raktárnyilvántartásának jelenlegi állapotát. Ugyanilyen fontos feltétel a szövetkezetek fő eszközeinek általános leltározása és a helyes leírási normák megállapítása. A mezőgazdaság tervezése és irányítása mellett meg kell teremteni néhány szervezési feltételt is. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének kérdése, valamint a piaci termelés kérdéseinek komplex megoldása érdekében szükséges, hogy a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium ne csak a mezőgazdasági termelés irányításáért legyen felelős a nemzeti bizottságok útján, hanem az állami alapokba beadott piaci termelésért is, valamint a begyűjtés kérdéseiben kifejtett normatív és áralakító tevékenységért is. Tekintettel erre, a kerületekben és járásokban meg kell szüntetni az eddigi mező- és erdőgazdasági szakosztályt, valamint a begyűjtési szakosztályt és a mezőgazdasági termelés és begyűjtés komplex irányítása és tervezése céljából meg kell teremteni a nemzeti bizottság tanácsának egyetlen végrehajtó szervét. Az új begyűjtési rendszer bevezetésével kapcsolatban belátható időn belül meg kell oldani a begyűjtés megszervezésének és a mezőgazdaság anyagi ellátásának kérdését is. Annak a követelménynek megfelelően, hogy a szövetkezeti tagok háztáji gazdasága csupán a szövetkezeti tag és családja saját szükségletét szolgáló kiegészítő gazdaság jellegével bírjon, a háztáji gazdaságokra nem rónak ki feladatokat a Piaci termelésben. Az EFSZ-ek begyűjtési tervei a szövetkezet egész földterületéből indulnak ki, beleszámítva a háztáji gazdaságok területét is, s ugyancsak a mezőgazdasági termények begyűjtésére a szövetkezettel kötött szerződéseket is az egész piaci termelés, a háztáji gazdaságokból Is származó termelés alapján kötik meg Az EFSZ maga dönti ei és állapítja meg, hogyan és mely tagjai vesznek részt a háztáji gazdaság termelése alapján a szövetkezet által megkötött szerződések teljesítésében és a szövetkezet ugyancsak maga határozza meg azon beadások elszámolásának módszerét, amelyekkel a szövetkezeti tag teljesíti a szövetkezet szerződéses feladatait. A háztáji gazdaságokból eredő mezőgazdasági terményfelesleget, amely a szövetkezeti tagoknál fennmarad a szövetkezet tervére szóló beadási feladatok teljesítése után, amennyiben a feleslegeket el akarják adni. célszerű lesz az EFSZek útján begyűjteni s a begyűjtési szervezet az EFSZ-nek ezért e tevékenységéért bizonyos kárpótlást fizet. A piaci termelés háztáji gazdaságokból válő begyűjtésének ilyen módszere a piaci kapcsolatok további egyszerűsítéséhez vezet, továbbá lehetővé teszi a szövetkezetek vezetőségeinek, hogy áttekintést nyerjenek a háztáji gazdaságokon folyó piaci termelésrői és a szövetkezeti alapszabályzat esetleges megsértését a nemzeti bizottság segítségével oldják meg. Ami az állami gazdaságokat illeti, az új begyűjtési rendszer bevezetésével kapcsolatos problémákat külön oldják meg. Az egyénileg gazdálkodó parasztokka' kaocsolatban nem lehet teljesen érvényesíteni az új begyűjtési rendszer gazdasági eszközét s elzért velük kapcsolatÁtlagos komló , 3600.Repce 300.Mák 1800. III. osztályú dohány 1200.Vágóhidi szarvasmarha, átlagminőségű . . 900.— B. minőségű vágóhídi borjú 600.— Vágóhídi sertés (90-110 kg) 1100.Tej (100 literenként) 180.Tojás (átlag minőségű 100 drb-ként) ... 86.Juhgyapjú (átlagminőségű) 7434.A többi minőségi osztályban az árak ezen táblázattal összhangban vannak meghatározva. Az államnak kUlönös érdeke a cukorrépa termesztése; ez kifejezésre jut abban, hogy az ipari cukorrépa termesztői ingyen kapják a cukorrépamagot. Ugyanakkor a cukorrépa termesztői az eddigi gyakorlat szerint kedvezményes árú cukrot kapnak éspedig olyan formában, hogy tetszés szerint vagy az alacsonyabb árú cukrot veszik át, avagy pénzben kérik a nekik járó mennyiség utáni különbözetet. A zöldség és a gyümölcs árainak megállapítása során érvényben marad az úgynevezett keret-árak kitűzésének elve. A szőlő ára is így lesz megállapítva. A vetőmag és ültetőanyag, a tenyészállatok és a vágómarha begyűjtési és eladási árait úgy állapítják meg, hogy ne csak az előállítással járó magasabb költséget fedezzék, hanem jutalmazzák ezen termények jobb minőségét és az előállítók szakképzettebb munkáját is. A szövetkezetek és az állami gazdaságok a saját, jóminőségű vetőmag termesztésében úgy lesznek még jobban érdekeltek, hogy a vetőmag és ültetőanyag eladási árának 30 százaléka erejéig engedményt kapnak. A mezőgazdasági gépek és a termeléssel kapcsolatos szolgálatok árai Annak érdekében, hogy a saját gépesítési eszközökkel megvalósított gépesítés a mezőgazdasági termelés belterjességének növelését eredményezze, 1959. július 1-i hatállyal átlagban 30 százalékkal csökken a mezőgazdasági gépek ára, ebből a traktorok ára átlagban 15 százalékkal, a pótalkatrészek ára átlagban 25 százalékkal, és a villanyenergia ára 25 százalékkal. A gép- és traktorállomások munkájáért járó díjazás szintje lényegében olyan lesz, hogy fedezze ezen munkák önköltségét. A hegyvidéki és a gazdaságilag gyenge, valamint az új szövetkezetek továbbra is engedményeket kapnak. Takarmánygazdálkodás Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági üzemek maximális mértékben érdekeltek legyenek a takarmányalap saját forrásokból való gyarapításában, a főbb takarmányfajták eladási árai a mezőgazdasági üzemek számára a következőképpen vannak megszabva (100 kg-ért koronában): takarmányárpa . . 115. — búza 130.kukorica 130. — zab 105.- J korpa 77. — -v olajpogácsa 155.— í í napraforgó és gyapot olajpogácsa .... 155.— j ;4 ! V lefölözött tej , 50.- J f . :

j 8 ' feladatok teljesítésében, a mezőgazdasági adót a helyi és a járási nemzeti bizottságok saját jövedelme keretébe soroljuk. A mezőgazdasági adó a kis községek túlnyomó többségében ily módon a nemzeti bizottságok legnagyobb bevételi forrásává válik, gazdálkodásuk pedig a lehető legszorosabb összefüggésbe kerül az EFSZ-ek és az egyénileg gazdálkodó parasztok termelési és begyűjtési feladatainak teljesítésével. Elvárjuk, hogy ennek alapján fokozódik a helyi nemzeti bizottságok érdekeltsége az EFSZ-ek munkája eredményeiben és fokozott segítséget nyújtanak majd az EFSZ-ek munkájában. A mezőgazdasági adó ez irányban is aktív befolyást fog gyakorolni a mezőgazdasági termelés fejlődésére. Az a tény, hogy a mezőgazdasági adót a nemzeti bizottságoknak hagyjuk a falvak gyarapítására, kulturális fejlesztésére és hasonló szükségletekre, azt bizonyítja, hogy feltételeink közepette a mezőgazdasági adónak egészen más szerepe van, mint a tőkés államokban. Ott, a dolgozó parasztok további kizsákmányolásának eszköze és a tőkés állam éppúgy mint más adókat, lényegében a dolgozók érdekei ellen irányuló intézkedésekre szolgáló kiadások fedezésére fordítja. A megkülönböztetett közvetlen állami segítség is hozzájárul az egyes termelővidékek szövetkezetei jövedelmének bizonyos kiegyenlítéséhez. Földművesszövetkezeteink termelésének rendszeres növekedése, munkatermelékenységének fokozódása és önköltségeinek csökkenése azt eredményezi, hogy egyre jobban növekszik saját forrásaik szerepe a bővített újratermelés biztosításában. Minden szövetkezetnek teljes mértékben ki kell használnia természeti és gazdasági feltételeit a termelés fejlesztésére és ezáltal a bővített újratermelést szolgáló nagyobb saját források megteremtésére. A szövetkezetek egész sorának forrásai azonban még mindiq elégtelenek és ezért az állam közvetlen segítségben részesíti őket. A közvetlen állami segítségnek azonban sohasem szabad pótolnia a szövetkezetesek törekvését, hanem e törekvéssel együtt támogatnia kell a mezőgazdasági termelésnek és hatékonyságának gyorsabb növekedését. Az állam közvetlen segítsége a közeljövőben is fontos eszköze lesz az egységes földművesszövetkezetek, a gazdaságilag még nem szilárd és főként a kedvezőtlen feltételek között gazdálkodó szövetkezetek megszilárdításának és ezért egyik hatékony eszköze lesz annak, hogy a termelési területek szerint csökkentsük a szövetkezetek jövedelmében mutatkozó különbségeket. Az új feltételek közepette szüksége mutatkozik annak, hogy megkülönböztetetten adjuk meg az EFSZ-eknek a közvetlen állami segítséget, elsősorban a termelési területek szerint, úgy, hogy az a termelés hatékonysáqának fokozására ösztönözzön. Ezért a nem megkülönböztetett állami segítségnek egyes fajtáit, amelyek e követelményeket nem teljesítik, szükségesnek tartjuk megszüntetni és az így nyert eszközöket a szükséges terjedelemben beolvasztani az új begyűjtési árakba, (például a tárgyi biztosításban nyújtott eddigi előnyöket, a takarmányfélék viszonteladásának előnyeit stb.). Az új begyűjtési rendszer kétségtelenül pozitív befolyással lesz arra, hogy fordulatot érjünk el mezőgazdaságunk általános fejlődésében. A jelenlegi állapottal szemben jelentős előnyben részesítjük a burgonyatermelő vidékeket, amelyekben az egy állandó dolgozóra jutó jövedelem tulajdonképpen kiegyenlítődik az országos átlaggal. Másrészt a különbségek felfelé, a répatermeiő vidék átlagával szemben valamivel kisebbek, a kukoricatermelő vidéken pedig az eddiginél valamivel nagyobbak lesznek. A hegyvidéki, főként a határvidéki szövetkezetek és a többi alacsony termelési szinten álló területek szövetkezetei jövedelmének növekedését az állami segítség különféle formáinak következetes progresszivitásával oldjuk meg. E szövetkezetek támogatást kapnak beruházási építkezésre, qépi eszközök vásárlására, talajberuházásokra, továbbá engedményeket kapnak a GTÄ-k munkálataiért, műtrágyafélékért, vetőmagért stb. járó összegek fizetésében. Ami az új begyűjtési rendszer bevezetésének, az egyes szövetkezeti csoportokra gazdálkodásuk színvonala szerint gyakorolt hatását illeti, hangsúlyoznunk részvételüket az állami terv évi feladatainak biztosításában, a beadási szerződést pótló rendelettel kell megszabni. Az állami terv feladatainak megtárgyalásánál és az EFSZ-ek terveiben való biztosításánál a járási nemzeti bizottságok a helyi nemzeti bizottságokkal folytatott szoros együttműködésre támaszkodnak ugyanúgy, mint a mezőgazdasági termelés növelésének irányításában. Annak a követelménynek megfelelően, hogy a háztáji gazdaságok csupán a szövetkezetes és cfealádja saját szükségletét szolgáló pótgazdaság jellegét öltsék, a háztáji gazdaságokra nem rovunk ki piaci termelési feladatokat. Az EFSZ-ek begyűjtési tervei a szövetkezet egész földterületéből fognak kiindulni, a háztáji gazdaságokat is beleszámítva. Az EFSZ-ek maguk szabják meg, mely tagok és mily mértékben vesznek részt a háztáji gazdaságokban folytatott termelésükkel a szövetkezet által kötött beadási szerződések, teljesítésében. Ajánlatos, hogy az egységes földművesszövetkezetek maguk biztosítsák a háztáji gazdaságból származó mezőgazdasági termékek begyűjtését; a begyűjtő szervezet e tevékenységükért bizonyos kárpótlásban részesíti őket. Az egyénileg gazdálkodó parasztok mezőgazdasági terménybeadását továbbra is végzés szabja meg. A helyi nemzeti bizottság az egyes üzemekkel nagyságukat, termelési és szociális viszonyaikat tekintetbe véve dolgozza ki s tárgyalja meg feladataikat és végzésben teszi kötelességükké teljesítésüket: a fél hektártól két hektárig terjedő mezőgazdasági földterülettel bíró kisparasztok csoportjának beadását mindenekelőtt húsban, tejben és tojásban, esetleg cukorrépában kell megszabni; a két hektárnál nagyobb mezőgazdasági földet művelő parasztok csoportjának termelési és begyűjtési feladatait a járásra kitűzött állami tervmutatók szabják meg. Az 0,0-tól 0,5 hektárig terjedő mezőgazdasági földterület megművelőire nem kell beadási feladatokat kiróni. A begyűjtési szervezetek az eddigi módon s az új árakon vásárolják fel termékfeleslegeiket. A begyűjtési szervezetek csak azokra a termékekre kötnek az egyénileg gazdálkodó parasztokkal beadási szerződéseket, amelyeket a helyi nemzeti bizottság végzése nem tett kötelezettségükké. A termelési és begyűjtési tervfeladatok teljesítését rendszeresen értékelni kell. Negyedévenként fogják elemezni az EFSZ-ek gazdálkodását, tekintettel a szövetkezet évi terveiben foglalt feladatok teljesítésére. A járási nemzeti bizottság az év eltelte után komplex elemzésnek veti alá az EFSZ gazdálkodását és a szerződések teljesítését. Ezen elemzések eredménye alapján tesz intézkedéseket a járás mezőgazdaságának továbbfejlesztésére. A Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium a mezőgazdasági termelés és a piaci termelés kérdéseinek komplex megoldása érdekében felelős lesz a mezőgazdasági termelésnek és a piaci termelésnek a nemzeti bizottságok útján történő irányításáért. Ebből a célból a normatív és árképző tevékenység a begyűjtés kérdéseiben az Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Terménybegyűjtési Minisztériumról átszáll a Mező- és Erdőgazdasági Minisztériumra. Ezzel kapcsolatban a kerületi és járási nemzeti bizottságokon megszűnik az eddigi mező- és erdőgazdasági osztály s a begyűjtési osztály, s ezek helyett egy végrehajtó szerv létesül a mezőgazdasági termelés és begyűjtés komplex irányítására és tervezésére. Az e határozatból eredő intézkedések 1960. január 1-vel lépnek hatályba. * * * Az új begyűjtési rendszer bevezetése sürgősen megköveteli a párt szervező és irányító munkájának lényeges magerősítését a mezőgazdaságban. E szempontból a pártszervezeteknek a mezőgazdasági termelés rendszeres növeléséről, a szocialista munkaverseny fejlesztéséről és valamennyi szocialista mezőgazdasági üzem gazdálkodása nagyüzemi termelési formáinak megszervezéséről való gondoskodásban kell látniok a munka fő tartalmát. Ez megköveteli, hogy mélyre28 13